Ellenzék, 1922. november (43. évfolyam, 247-270. szám)

1922-11-01 / 247. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. november 1­2 vezetőben is történjék egy hatásában jelentékeny reform. Ez az, hogy ott külön kisebbségi tanács ala­kuljon. Ennek a tanácsnak tagjai mindig úgy választatnának meg, hogy a teljes el­fogulatlan ítélkezés biztosíttassék. A főtanács figyelmét kikértem arra, hogy ennek az eszmekörnek hódolt a nem­zetek szövetségének legutóbbi genfi közgyűlése (assemblés) is, mely a szeptember 21-iki határozatának má­sodik pontja szerint egyenes felszó­lítást intéz a nemzetek szövetsége tanácsának minden tagjához abban az irányban, hogy ha a kisebbségi szer­ződések jog- és ténykérdéseire nézve köztük és az érdekelt kormány között véleménykülönbség támad, akkor min­den halasztást kerülve bocsássák a vitás kérdést az állandó nemzetközi bíróság elé Ámde a fődolog az, hogy intézményesen kell kiépítve lennie a nemzetközi bíráskodás­nak a kisebbségi jogvé­delem terén is. És­pedig oly módon, hogy a nem­zetközi garancia alatt álló szerződé­sekben nyert jogain ejtett sérelmek­­ orvoslásában a megsértett kisebbség­­se legyen elzárva jogának, igazságá­énak keresése elől, a legerősebb, legte­­kintélyese­­b nemzetközi szerv, az ál­dandó nemzetközi bíróság elől. A nemzetközi bírói ítélet eddig az a legmagasabb tekintély, mely előtt az erőszak, a hatalom és a gyakorlati élet bizonyítja, hogy a nemzetközi ítéletek tudnak is érvényesülni. Indítványomat a népszövetségi ligák uniója egyhangúlag elfogadta. Nincs­­messze az idő, hogy a „Nemzetek szövetsége", mely ebben az évben genfi ülésében az első szerény lépést a Murray-féle javaslat elfogadásával megtette, meg fogja tenni az elmarad­hatatlan további lépéseket is. Koholmány a Károly közzétett végrendelete Bécs, október 31. Az egykori uralkodó családhoz közel álló körökből közlik, hogy Károly ex­­király állítólagos végrendelete, amelyet a prágai lapok a napokban közzé­tettek, az első betűtől az utolsóig koholmány A bécsi sajtót a monar­­chisták úgy informálták, hogy Károly igazi végrendelete nem tartalmaz po­litikai rendelkezéseket, csakis vagyon­jogi intézkedéseket. A végrendeletet a legközelebbi napokban nyilvános­ságra hozzák. Ez a végrendelet nem sokkal Károly halála előtt Funchal­­ban kelt. □riások útja Regény .35) Írta: Pierre Benoit — Egész pontosan­ nem tudnám meg­mondani, de menjen a postapalotába­ a Laltville Street-en. Ott van a főhadi­szállás. Antiope grófnőnek minden bi­zonnyal Pearse és Connolly melled kell lennie. Az előcsarnokban Dénessel találkoz­om. — A postapalotába megyek, mon­dottam neki. De nem akarom tovább eltéríteni az útjától. Csak azt mondja meg Nagy meglepetésemre nem akart el­hagyni Úgy látszik, hogy elfelejtette a puddingot és D.Doherty Anniét. Mind­járt magyarázatát is kértem ennek a változásnak. — Bokszot furcsa dolgok történnek az életben, uram. Tudja-e kivel talál­koztam a Kelly-ház előcsarnokában, amíg én fent beszélgetet a parancs­nokkal. — Kivel ? — D‘Doherty Eugennal és E­duard­­dal, uram. Anniénak a fivéreivel. Gon­dolhatja, hogy ma este nem igit, lehet szó arról, hogy az ember puddingot egyen a Manőver Street-­ házban. Hiábavaló nagy úttól kimért meg, utam hogy a Keny-ház felé jöttünk — El vagyok ragadtatva De­­mit csináltak Annie fivérei a Ken­y-házban­— Hogy mit csináltak ? Majdnem oda lettem az ámulattól. Azt csinálják, amit a többiek. Most hagyták abba a harcot, hogy újra kezdjék Ők is sinn­­teinisták uram s én erről nem tudtam semmit Utóvégre az ő dolguk és egy tekintetben igazuk van De ami már egy kicsit sok volt , azt ajánlották nekem, hogy ragadjak én is puskát és menjek velük együtt verekedni. Gondolhatja, szép kis mulatság lenne egy szabadságosnak De nézze csak... Hirtelen megállóit. Mindketten egy kis utcában voltunk, amely párhuzamos volt a Laltville Street-tel. Teljesen homályba volt burkolva és csendje különös ellen­tétet képezett a harc dühös kifejlő­désével a szomszédos utcákban. — Nézze csak. — suttogta a fü­lembe a katona. Arra felé néztem és egy kirakat vas­­­edénye előtt két árnyat láttam gug­goló helyzetben. Valami acélszerszám­nak a csikorgását lehetett hallani.­­ Hagyjátok abba ! Hagyjátok abba! — üvöltött Dénes. Felugrott, aztán mindkét kezével meglógta a rablókat s egymáshoz ver­­desve őket, folyton ez! ismételte. - Hagyjátok abba. Hagyjátok abba' Segítenem neki. De a két ember ellenálló*! Szótlanul kétségbeesve vé­dekeztek. A Dénes dühös kiáltása: betöltötték az egész utcát Ken­­tehet tudni, nagy végződik ez a váratlan mérkőzés. De a mi előnyünkre végződött, mert a felkelők egy őrjárata gyorsan segít­ségünkre jött. Ezek ösztönszerűleg kitalálták, hogy hova kell osztogatni a puskaütéseket. Nem fukarkodtak ezekkel szomorú ellenfeleinkre, mi­alatt Dénes diadalmasan elbeszélte a kalandot. — Tettenért fosztogatás, — szólt az őrjárat vezetője. — Két tanú van rá. Rendben van! De önöknek uraim velünk kell jönniök, hogy tanús­kodjanak. — Hová? — A postapalotába. — Menjünk hát. A főhadiszállás egy füstös szobájá­ban újból el kellett mondanunk a fosztogatási jelenetet. Azután mind­ketten aláírtuk vallomásunkat. Nem tudtam elnyomni csodálkozásomat ezekkel a forradalmárokkal szemben, akik ámbár alig volt kétezer embe­rük ahhoz, hogy kétszázezer lakossal bíró várost hatalmukba kerítsenek, módot találtak a harc közepette is, hogy biztosítsák annak az államnak a jogait, amely meg volt győződve, lé­tezéséről. A két betörő hat önkéntestől, kí­sérve eltávozott. Majdnem rögtön utána puskalövések hallatszottak Fel­ugrottam. — Máris ? ... mormoltam A tiszt, miután megkérdezte a két katonát, akik a lövéseket leadták, igenlőleg intett. — A legnagyobb szigorúsághoz kell magunkat tartanunk, szólt igen szelíd hangon. A forradalom becsülete ami kezeink között van. De uram, bocsás­son meg, úgy emlékszem, azt a kíván­ságát fejezte ki, hogy Kendale gróf­nőhöz vezessék. Amíg parancsokat adott egy kato­nának, a Dénes tekintetét kerestem, hogy köszönetet mondjak neki és el­búcsúzzam tőle. De nem tudtam fel­találni. Aminthogy már 11 óra elmúlt, azt gondoltam, hogy elment lefeküdni és nem foglalkoztam többet vele. + — Nagyságos úr! Nagyságos ur! A folyosón, ahová a mellém adott katona lámpával a kezében vezetett, egy fehéres alakot láttam megmoz­dulni, felkelni. Egy matracon valaki feküd­ ottan. Amikor a lámpa arcába világított fel­ismertem. - Williams — Örvendek, nagyon örvendek, nogy láthatom nagyságodat, felém nyújtotta a kezét, amelyet megragadtam. - William­s magának láza van - igen és egy golyót kaptam a tüdőmbe. Letérdeltem melléje. Kérdezni akar­tam tőle valamit, de nem tehettem ezt azonnal Először a z­sebéről kellett, hogy beszéljek a szegény ördöggel. ő maga előzte meg a kívánságomat Óriási botrányért e cseh parlamentben Árulássa! vádolnak egy német képviselőt. Érvek a múltból. A cseh kormány rendszere. Tiltakoznak a tótok, összefognak az ellenzéki pártok — Az Ellenzék prágai tudósítójától — A cseh parlament megalakulása óta a viharos és turbulens jelenetek ál­landó színhelye volt. De olyan botrá­nyokra, amilyenek a prágai képviselő­ház tegnapi ülésén lefolytak, még a cseh nemzetgyűlés négy éves múltjá­ban sem volt példa. Tegnap tárgyalták ugyanis Baeran dr. kiadatási ügyét. Baeran a németek parlamenti pártjának egyik vezető embere s mint ilyen mindig a legeré­lyesebben védelmezte a német kisebb­ség érdekeit a hivatalos kormányha­talommal szemben. Baeran akkor okozta az első vihart,amikor egyizben,­­ mintegy fél évvel ezelőtt,­­ az egyik bécsi lapban cikket írt és le­sújtó kritikát gyakorolt benne a cseh államról. Elvakult sovinisztának, erő­szakosnak, igazságtalannak és elnyo­mónak mondotta Sőt Massaryknak, a cseh köztársasági elnöknek személyét is megtámadta. Amikor Baeran visszatért Bécsből Csehországba, letartóztatták és eljá­rást indítottak ellene A független és elfogulatlan cseh bíróságok azonban beszüntették az eljárást. Baeran azóta sem mondott le exponált szerepéről sőt még élesebben küzdött a kisebb­ségi jogokért Érthető, hogy a kor­mány szemében ő a legkellemetle­nebb ember és hogy mindenáron el akarják tenni az útból Most azzal vádolják meg, hogy ő is tudott a brünni kémke­dési esetről, ahol több katona­tiszt Magyarország számára hadititkokat árult el. Az ügyészség azt állítja, hogy Bae­ran együtt dolgozott a magyar resz­­szióval, több államhivatalnokot le­pénzelt és iratokat szerzett meg. A parlament tegnapi ülésén Kou­­delka előadó terjesztette elő az ügyet és kérte Baeran mentelmi jogának fel­­függesztését. Az előadó szerint nincs kizárva, hogy Baeran dr.-t ideális indító okok vezették De nincsen olyan állam a világon, amely a kém­kedést megtűrné bármi legyen is an­nak indító oka, pláne egyik feleskü­dött képviselője részéről. Ez felségáru­lás. Ebben az esetben a cseh állam elleni engesztelhetetlen gyűlöletről van szó Szükség van arra, hogy a rendes bíróság döntse el, kémkedett-­e a né­met pártvezér vagy sem Az előadó szavai után a megvádolt Baeran dr. szólalt föl: — Amellett a bánásmód mellett — mondotta —, amelyben a németeket itten részesítik, még egy olyan tett elkövetésétől sem rettennek vissza, amellyel most vádol­nak. Mindazonáltal meg kell állapíta­nom, hogy a­ vád légből kapott hazug­ság Ez majd a bíróság eljárása során ki fog tűnni. De ki fog tűnni az az egész ala­csony üldözési rendszer is, amelyet a cseh kormány a német nép képviselőivel szem­ben alkalmaz, hogy megtörje őket Csak,tessék engem kiadni. Nagyon kérem" saját' pártomat is, hogy sza­vazzon kiadatásom mellett. Ezután Lodgman dr. a német pár­tok elnöke szólalt föl Hivatkozik Massaryk mostani elnök régi szavaira, hogy „a felségárulás vádja anakro­nizmus•* Ezt Massaryk akkor mondta, a­mikor még Ausztria volt az úr és Benea dr. külügyminiszter nem átaltotta egy holdvilágos éjszakán paraszt­­rukiáltak­ kisurranni a monarchia hatá­­rát,, hogy az ellen az állam ellen iz­ Lásson, amelynek előzőleg feleskü­­ött Krat­árt és Rasin minisztereket is annak idején felségárulással vádol­ták, mert népükért küzdöttek. Baeran dr. politikai uton harcol a mai cseh állam berendezése ellen. De az előadó úr is, aki Baeran kiadatását kívánja, a­­szélső cseh szocialistákhoz tartozik, akiknek nyílt programmjuk, hogy for­­­­radalmi úton felforgassák a mai állami­­ rendszert. Ez is felségárulás volna, ha­­ mi egyáltalán elismernők, hogy ilyes­mit elkövethetünk. — Ki kell jelentenem, hogyha a bírói eljárás kimutatja a vád alaptalan­ságát, akkor az előadónak szemébe fogom vágni, hogy alávaló rágalmazó A német képviselők fölállnak és tapsolnak. A csehek a padokat verik és a szónokok felé rohannak. Toma­­sek elnök két kézzel rázza a csengőt. Lodgman folytatja­ A vád azzal akar hangulatot kelteni, hogy egy moz­gósítás esetén Baeran képviselő „áru­lása" esetleg a cseh katonák ezreinek életébe került volna. Várjon arra gondoltak-e a há­borúban, hogy ezernyi német katonának kellett a fűbe ha­rapni, amikor a cseh ezredek otthagyták a frontot? Viharos taps a németek padjaiban. A cseh képviselők öklükkel fenyege­tőznek. Kramarz odakiáltja : Mi akkor so­kat szenvedtünk, de ti jól éltek és gyávák vagytok ! Spacsek cseh képviselő: Azelőtt mi csináltunk így, most ti. Kvittek vagyunk! Logman folytatja: A cseh kormány demokráciája meggyalázott demokrá­cia s itt mi képviseljük az igazi ha­ladást. ■ • Dérer miniszter: — Igen, a Hohen­­zollernek haladását! Lodgman: — Ha valaha a csehek­nek az volt legfőbb hazafi­as köteles­ségük, hogy árulók legyenek, ma itt minden németnek ez a kötelessége. Rasin pénzügyminiszter: — Ez azután a szemtelen fráter! Kalina német képviselő: Így a par­lamentben nem lehet nyilatkozni. Rasin miniszter: Fogja be a száját. Kalina: Kuss! Lodgman dr. nyomban megbízott két képviselőt, hogy lovagias elégtételt kérjen Rasintól a „szemtelen fráter"-­ kifejezésért. Rasin a segédeknek hátat fordít. Az elnök is megtagadja, hogy a kifejezés miatt rendreutasítsa a mi­nisztert. Óriási zavar és zaj az egész Ház­ban A német padokról szaggatod kiál­tások hallatszanak: — Miniszterel­nök úr, dobja ki ezt a gyáva embert kormányából! Botrány ! Képmutatók vagytok! A csehek a padokat verdesik és úgy kiabálnak : — Pfuj ! Ez parlament ! Korcsmába valók vagytok, nem ide! A vihar közepén az elnök szavazást rendel el. A csehek szavazataival el­rendelik Baeran dr. kiadatását. . Félórás szünet következik, amely alatt lecsendesedik a hangulat. Majd Juriga Nándor tót néppárti szólal fel : — Tizennyolc éve küzdök a tót nép jogaiért. Sajnos, a régi Magyarország ideje óta semmi sem változó. Akko­riban, ha a nép elkeseredése végső lokra hágott, az összes magyar nagy­ságok összepaktáltak, közös kormányt alakítottak a nemzet védelme elméit és elnevezték magukat nagy nemzeti kormánynak. Most Svéhia, Sramek és Rasin miniszter urak ugyanezt a szótát fújják. Az államot és a cseh nemzetet akarják megvédeni velünk szemben, Svehia rosszabb Rakovszkynál Benes Andrássynál. Ott azt mondták, hogy a magyar nép az államfenntartó elem, fiz­et át­ ELLENZÉK

Next