Ellenzék, 1922. november (43. évfolyam, 247-270. szám)

1922-11-01 / 247. szám

ELLENZÉK lamfenntartó cseh párt is akad és mi többiek mindannyian hazaárulók va­gyunk : tót néppártiak, magyaránok, németek vagy kommunisták. A minisz­tertanács úgy nyilatkozott, hogy az ellenzéki képviselőkkel még társadalmi érintkezésbe sem szabad bocsátkozni. (Nagy zaj és pfuj kiáltások.) Ilyen kor­­nírt politikai felfuvalkodottság Magyar­­országon nem létezett. Privát érintke­zésben még a vad Tisza sem kérde­zett soha, hogy micsoda párthoz tar­tozom. Ilyen kormányt az ellenzék nem tűrhet meg. A mentelmi bizottságnak új gyakorlata támadt, minden ellenzéki kép­viselő hazaáruló,­ akit be fognak csukni. És azonban bízom az igazságban. A mostani kormány­koalíció el fog ol­vadni, mint a tavalyi hó. A kormány­páni rettegése csak azt bizonyítja, hogy milyen gyönge és előjele az óriási katasztrófának. Eljött az ideje, hogy az egész ellenzék egységes frontba egyesüljön ezek ellen a bar­bárok ellen. (Zajos taps a tótoknál, németeknél, magyaroknál) Meg kell védelmezni becsületünket, személyes biztonságunkat és az állam szabadsá­gát a mostani abszolutizmus ellen. Elnök Jurigát rendreutasítja. Véget ért az unitárius egyházi főtanács ülése Elszedték az egyház birtokait — Választások — Nagy lelkesedéssel jóváhagyták az egyházi adózásra vonatkozó intézkedéseket — Az Ellenzék tudósítójától — Az unitárius egyházi főtanács teg­nap délután folytatta ülését. Az agrár­bizottság jelentést tett a főtanácsnak az egyház birtokainak kisajátításáról. A jelentés megállapítja, hogy az egy­ház kulturális céljait szolgáló birtokai­ból alig valami, nevezetesen 6876 holdnyi kiterjedésű birtokából alig 100 hold maradt meg. Az Augusztinovics Pál-féle ladamos-alamori alapítványi birtok 3190 holdat kitevő területéből megmaradt egy 11 holdas kert, 3 hold szöllő s egy 18 holdas belsőség. A vízaknai járásbíróság még a ta­valy elrendelte a kisajátítás telekkönyvi feljegyzését. Az egyház felebbezett, de minden fórum helybenhagyta a kisa­játítást és nem teljesítette az egyház­nak azt a kérését, hogy szakértőket hallgasson meg a kisajátítási árak megállapítása tekintetében. A Berde Mózsa kezelési alap bányabükki és pusztaszentmártoni birtokát még ré­gebben kényszerbérletbe vették. Az 1035 holdból a kisajátítási eljárás so­rán mindösse 7 hold belső terület maradt. Derzsi János pusztaszent­­miklósi alapítványi birtokából 586 holdból mindössze 30 holdat hagytak meg. Az agrárbizottság az egész bir­tokot minden erejével és összes­­épü­leteivel együtt kisajátította. Az egyház felebbezésére a tordamegyei bizottság mentesítette a tanyaépületeket s így a mintegy 8—10 hold belsőség is men­tesült a kisajátítás alól. Kovács Dénes és neje Bencze Anna P­ágyoni 301 holdnyi alapítványi birtokát 10 hold kivételével­ kényszerbérletbe vették. Berde Mózsa báni 1390 holdas ala­pítványi birtok 200 hold kivételével kényszerbérletben van s itt kisajátítási eljárás során az egyháznak mindössze 2 hold belsősége maradt meg. Állam és egyház viszonya Közjogi szempontból kiemelkedett a jelentések közül az állam és egyház viszonyának rendezéséről előterjesztett jelentés. A főtanács a gyakorlatban is teljes vallási egyenjogúságot kíván A theológiai akadémia román tanszékére nézve elfogadták az előadó javaslatát, hogy miután a vallásügyi miniszter 1922 március 18-án 11869 számi­ le­irata is hangsúlyozza, hogy Iliescu tanárnak a kinevezésével az autonó­miát nem kívánta érinteni, tehát a létesített tanszék szerves módon nem tartozik a teológiai akadémiához s a tanszéket betöltő rendes tanár a kul­tuszminisztérium fennhatósága alatt áll.­­ Ezután megejtették a választásokat. Az Egyházi Képviselő Tanács tagjává Csíki Gábor dr.-t választották. Egy­házi tanácsosok lettek: Zoltán Sándor, Marosi Albert, Zoltán Gyula dr., Fel­­szeghy Sándor dr., Máthé István dr., Kádár Kálmán, Deák Ferenc és György Zsigmond dr. A jogügyi bizottság tagjai : Ferencz József dr., Abrud­­bányai Ede dr., Mikó Lőrinc dr. és Ürm­ösi Sándor. A pénzügyi bizott­ságba elnöknek dr. Gaál Zsigmondot, tagnak Benczédi László dr.-t, a neve­lésügyi bizottságba Ütő Lajos és Gélei József dr.-t választották be. A kolozs­vári kollégium felügyelő gondnoka Szentiványi József dr., jogtanácsos Lukács József dr. lettek. Ideiglenes titkárok: Tóth György dr. és Mikó Lőrinc dr. Ezután jóváhagyólag tudomásul vette a főtanács az egyházi képviselőtanács­­nak az egyetemes adózásra vonatkozó intézkedéseit. Egyházunk életében eme ritka történeti elhatározás pillanatában — mondja a javaslat — híveink ha­gyományos áldozatkészsége annyira minden vitán felül áll, hogy ezen egy­házmentő akcióból a törhetetlen uni­tárius egységnek példaszerű tisztaság­ban kell kikerülnie. Az egész főtanács felállva percekig tapsolta az előadói előterjesztést annak jeléül, hogy az egyetemes egyházi adó ügyében min­den magyar egyformán érez. Ezután a számadásokat vizsgálták felül, majd a tanügyi jelentések követ­keztek, amelyeknek előterjesztése után az elnöklő püspök este nyolc órakor bezárta a főtanács ülését. — Ugye-e meg lesz velem elégedve ? — morm­olja. — Kicsoda William . — A grófnő. — Igen William, ha megtudja, meg lesz elégedve magával. — Mindjárt meg fogja tudni. Ez itten az ő szobájának ajtaja. Épp az az imént ment ki Conolly főparancs­nokkal és Ralph-fal, hogy megnézze a harc folyását és beszéljen a sebesül­tekkel. Azóta én is megsebesültem és idefektettek az ő ajtaja elé. Vissza fog térni. Látni fog és meg lesz velem elégedve. Intettem a katonának, aki idáig kísért. — Hagyjon egyedül vele. A folyosó mozgó árnyai közt a lámpafény mind halványabb lett. Aztán Williammal együtt elnyelt a sötétség. Leültem a földre, a fejemet a fal­nak támasztottam. Lassanként elnyo­mott az álom. Amikor először feléb­redtem, a fejem ott feküdt a sebesült párnáján az övé mellett. Fel akartam emelkedni, de visszaestem, hogy még jobban magamhoz térjek. Williamnak lázálmai voltak. Szakadatlanul iszonyú szavakat mormolt. — Szép játék, két ász és egy dáma. Ne öltse ki a nyelvét, tisztelendő atyám. Ah, félrehúzva hagyták az ajtófüggönyt . . . Nem lehet többé összehúzni . . . Az ember végül is elalszik, ha nagyon el van fáradva Amikor har­madízben felébredtem, a folyosó falain­­ hajnal sugarai remegtek. Antiope ott volt mellettem. Féltérdre ereszke­­dett. Homloka maj nem az enyémet érte, úgy nézett reám. * — Jöjjön a szobámba — szólt. Tágas szoba volt, valami iroda, amelybe sietve helyeztek el egy tábori ágyat. Az ágy nem volt felvetve. — Nem feküdt le! — szóltam szemrehányó hangon. — Ah, szólt halálos fáradsággal a hangjában, egész életemen át eleget alhatok még. Leült és letette a kalapját. Szép téglavörös haja úgy ragyogott, mintha már fényes nappal lett volna. — De maga ? kérdezte. Hogyan kerül maga ide a William holtteste mellé ? — William meghalt? — Igen — szólt lehajtva a fejét. — Eljöttem, mormottam, mert az ember nem tudja... mert látni akar­tam még egyszer, mert ... — Mert ? Szemhéjjaink egyszerre lecsukódtak. * Ah, minthogy soha többé nem le­szek egyedül Antiopeval, hagyjátok,­­hogy megkíséreljem örökkévalóvá tenni ezt a pillanatnyi boldogságot! De miért állt meg hirtelen a lángokban álló városban a puskaropogás? Ám újból halkan a kegyetlen dolgot. A pillanat elmúlik. Már el is múlt... És soha, soha többé nem tér vissza. Kopogtak az ajtón, Ralph lépett be. Amikor észrevett bennünket, nagyon elsápadt. A homloka véres volt. — Ralph — kiáltott fel Kendale grófnő — maga meg van sebesülve. — Semmi méltóságod — szólt olyan hangon, amelyből ki lehetett venni, hogy fékezni akarja izgatottságát. Semmi. Majd hozzá­tette : — William meghalt. — Tudom, — szólt Antiope. — James is meghalt. Kendale grófnő lehajtotta a fejét. — És Dávid is. Kendale grófnő még mélyebben le­hajtotta fejét. — Értesíteni jöttem méltóságodat, szólt Ralph erőlködve, hogy az ideig­lenes kormány tagjai együtt vannak odalent, Harvey és Idzumi urak is ott vannak. Megállapítom — szólt hosszan rám nézve — hogy Gerard tanár úr megelőzte őket. — Menjünk — szólt Antiope.­­ Követtük Ralphot. Ezt a termet sohasem fogom elfe­lejteni. Teljesen üres volt, de a fehér alapon kék festésű falakon ott voltak a levelek kiszedésének és a külön­böző postajáratoknak az összeál­lítása. A terem közepén Pearse ült egy alacsony széken, egy kis asztal előtte és lázasan irt. Az egyik szegletben kétségbeesetten szólt a telefon csen­gője. Valaki odament, lecsatolta és el­hallgattatta a készüléket. — Foglaljanak helyet uraim -­­szólt Pearse. A teremben nem volt elegendő szék. Így mindenki felállt, beleértve Pearset, Markiewicz és Kendale grófnőket. — Az egyik ablaknál észrevettem Harvey ezredest és Idzumi bárót, oda­mentem hozzájuk, hogy részt vegyek halk hangon folytatott társalgásukban. Odakint esett az eső, zúgott a szél, roham, az ólomszinü égen füstfelhők futottak nagy gyorsasággal és szünte­lenül hangzott a puskák ropogása. — A Roland gyárból jövünk, szólt Harvey ezredes. Beszélgettünk az el­fogott katonákkal. Egyhangúlag dicsé­rik a felkelők emberséges modorát ve­lük szemben. Úgy hiszem, az angolok nehezen fogják megtagadhatni ezektől az emberektől, hogy hadviselő felek velük szemben. Elmondottam nekik az éjjeli jelene­tet, a fosztogatókkal való elbánást. — Csend, szólt Idzumi báró. Halljuk. Pearse csendet intett. — Uraim — szólt — tájékoztatnom kell önöket a helyzetről. Nem tehetek jobbat, minthogy felolvasom első je­lentésünket, amely most jelent meg a köztársaság hivatalos lapjában, az Irish War News-ben. po­yt. köv.) 3 Cluj-Kolozsvár, 1922. november 1 A b­otasári ügyvédi kamara iMoplal az imnyssdi egy­ségesítés kérdésében Előkészületek az igazságügyi mi­zériákat feltáró rendkívüli közgyű­lésre — Az Ellenzék tudósítójától —­­­ Az egységesítésnek egyik legfonto­­­­sabb és legkényesebb pontja az ügy­védi egységesítés kérdésének a meg­oldása. Erről sajtóban, kongresszuson, miniszteri megbeszéléseken már sokat vitáztak anélkül, hogy a megoldást egy lépéssel is előbbre vitték volna. A régi királyság és a lecsatolt részek ügyvédi karának e kérdésben homlok­­egyenest ellenkező az álláspontja. Ez utóbbiak ugyanis erős ellenállást fej­tettek és fejtenek ki az ellen, hogy a regátbeli ügyvédek minden további nélkül itt is működhessenek, azt hozván fel indokul, hogy a régi királyságbeli ügyvédek képesítése sokkal kisebb, mint az ittenieké. A múlt évben Buka­restben e tárgyban tartott kongresszuson olyan javaslatot fogadtak el, mely al­kalmas lenne e kérdésnek közmegelé­gedéssel való megoldására. A javaslat a parlament elé is kerülhetett volna, ha ezt a közbejött miniszterváltozás meg nem akadályozza, úgy látszik, Florescu igazságügyminiszter most végre tető alá akarja hozni az ügyvédi egy­ségesítés régen vajúdó ügyét. Erre vall legalább az, hogy tegnap táviratot kül­dött a kolozsvári kamarához, amelyben közölte, hogy e tárgyban szombaton Bukarestben előkészítő értekezlet lesz. Az ügyvédi kamara elnöksége a táv­irat vétele után azonnal rendkívüli választmányi ülést hívott egybe, ame­lyet tegnap délután tartottak meg a választmányi tagok majdnem teljes számú részvétele mellett. Elhatározták, hogy a kamara a bukaresti értekezle­ten képviselteti magát s a képviselet­tel dr. Blaga Aurél és dr. Nemes Si­mon ügyvédeket bízták meg. A kikül­döttek azt a kívánságot fogják Buka­restben tolmácsolni, hogy mielőtt az igazságügyminiszter a törvényjavasla­tot a ház elé terjesztené, közölte írás­ban azt az ügyvédi kamarákkal, hogy ebben a fontos kérdésben véleményt mondhassanak. Fontos tárgya volt még a választ­mányi ülésnek a november 5-iki rend­kívüli közgyűlés előkészítése. A köz­gyűlésen, amely vasárnap délelőtt 9 órakor lesz a városház közgyűlési ter­mében, ismertetni fogják az igazság­szolgáltatás hiányosságai ellen felme­rült panaszokat. Dr. Román Valér, dr. Fabius és dr. Pop Dénes lesznek az előadók. A választmány elhatározta, hogy a közgyűlésre meg fogja hívni a kolozsvári bírói kart is. Ik­i nem fele Fálistenini, mehet Az Ellenzék aradi szerkesztőségétől Robu János dr., Arad város főpol­gármestere, szombati számunkban meg­jelent cikkünk megcáfolására kért fel bennünket. A főpolgármester kivánjág, gátiak már tegnapi számunkban eleget tettünk. Ugyanakkor azonban egy arad megyei liberális képviselőtől ma­gyarázatot kaptunk a főpolgármestei válság hírére vonatkozólag. — Az aradi főpolgármester személyt — mondotta informátorunk — nem a kormány hanem egyes akarnokoknak van útjában, ak­ik mindenáron disz­kreditálni szeretnék Robut a kormány előtt. Az akarnokokra jellemző, hogy a prefektusválság alkalmával is mind­járt az első napon megjelent egy aradi párttag a kormány előtt, prefektusnak ajánlkozva. A belügyminiszter azonban a kínos kérdés elől akkor azzal tért ki, hogy az ügy nem aktuális. A kormány Arac városát és a megyét illetőleg semim, nem tesz a liberális képviselők meg­hallgatása nélkül. A liberális képvise­lők pedig Robu személyéhez ragasz­kodnak, aminthogy a prefektusság kér­désében is meg­van a magunk állás­pontja. Egyelőre csak az bizonyos, hogy Márkus prefektus saját akaratá­ból megy. A Robu elleni aknamunká­nál pedig erősebb kell, hogy legyen az arad megyei liberális képviselők állásfoglalása. A közeljövő fogja mindenesetre megmutatni, hogy az általunk kipat­­tantott válsághírnek mennyi az alapja

Next