Ellenzék, 1923. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Cluj-Kolozgvár, 1923. Január 3 mskXMs&szzszstarm 2 Feloszlatják a pagjogi• A tisztviselőket és altiszteket más intézményekhez helyezik át Pót­lásukról nem gondoskodnak. Ki ellenőrzi a dohánycsempészést ? Simionescu vezérigazgató cáfoló nyilatkozata •»­als Ellenzék tudósítójától — A múlt hónap közepén a pénzügy­­őrség feloszlatásáról elterjedt hírekkel kapcsolatban leközöltük Simionescu pénzügyi vezérigazgató nyilatkozatát. A nyilatkozat szerint az állam szem­pontjából igen fontos intézményt nem­csak nem akarja feloszlatni a kor­mány, hanem be akarja vezetni az ókirályságba is, ahol ez az intézmény nem ismeretes. A pénzügyi vezérigazgató nyilatko­zata nagy­ megnyugvást keltett volna az erdélyi pénzügyőrök között, ha a kormány azóta is nem cáfolta volna meg azt többszörösen intézkedéseivel, melyek valószínűvé teszik, hogy bu­karesti felfogás szerint a pénzügyőr­ségre nincsen szükség. Szerkesztősé­günkbe tömegesen érkeznek Erdély legkülönbözőbb részéből levelek, me­lyek szerint a pénzügyőrök kétkedés­sel fogadják Simionescu vezérigazgató nyilatkozatát. Kétkedésüket azzal in­dokolják, hogy a kormány intézkedése értel­mében máris áthelyezték a pénzügyőrség tisztikarának túl­nyomó részét, úgyszintén igen sok altisztet is már intézkedtek arra az esetre is, hogy mi történjék akkor, ha az egyes Pénzügyigazgatósági kerületek pénz­ügyőrségi tisztek nélkül maradnának. Még döntőbb bizonyíték a pénzügyi vezérigazgató cáfoló nyilatkozatával szemben, hogy a pénzügyőrségnél nincs létszámkiegészítés, sőt az új kerületi adóhivatalok felállítása, az altisztek­nek gyárakba való tömeges beosztása, a monopol-ügyeknek, a pénzügyőrség­től való elvétele és­ más intézkedések folytán a pénzügyőrség működési köre napról-napra szűkül. A legutóbbi kormányintézkedés szin­tén megerősíti a pénzügyőrség felosz­latásáról elterjedt híreket. Néhat nap előtt utasítást kaptak ugyanis az összes pénzügyőri kirendeltségek, hogy ha valahol tilos dohánytermelést fedeznek fel, ahhoz, mivel a monopol­áruk ellenőrzése nem az ő hatáskörükbe tartozik,­­ semmi közük. A pénzügyőrség intézménye sem a múltban, sem a jelenben nem dicse­kedhetett népszerűséggel az ország lakossága előtt De, hogy feloszlatása, régi hatáskörét minden tekintetben pótló utódintézmények életbeléptetése nélkül óriási károkat okoz az állam­­kincstárnak, felesleges e helyen rész­leteznünk. A magyar kormányzat alatt az ország pénzügyi szervezete semmi kívánnivalót nem hagyott hátra, fel­adatának minden tekintetben megfelelt, így indokolatlan még akkor is a fel­oszlatás, ha helyettesítéséről más in­tézményekkel gondoskodnak. A szerkesztőségünkbe tömegesen ér­kező pana­szos­ levelek kapcsán újra megkérdeztük Simionescu pénzügyi vezérigazgatót, aki kétségtelenül fel­sőbb utasításra újra megcáfolta a pénzügyőrség fel­oszlatásáról elterjedt híreket és kijelentette,­­ hogy a kormánynak a pénzügyi intézmény helyett más intéz­mények életbeléptetése nincsen szán­dékában. Két piktor és egy szobrász Három művész, három vérbeli mű­vész kiállítása egyszerre Kolozsváron. Ritka öröm és élvezet, mellyel az év első napja megajándékozott s amely az egész esztendőre bő aratást igér. Mégis: az ígéret alighanem szebb a teljesülésnél, mert a legpazarabb esz­tendő se hozhat garmadával olyan örömös, igaz, becsületes alkotásokat, amilyenekkel az év első napja bekö­szöntött. örülnünk kell, az ígéret be­váltásának kell majd tartanunk, ha az újévkor érkezett három művésznek az év folyamán nálunk csak egy-két méltó utóda is akadt. Az egyikük képfaragó, szobrász, a másik kettő piktor. A szobrászt Rub­­leczky Gézának hívják s már nem egy sikerre tekinthet vissza. Szobrait a magyar kormány reprezentatív ki­állításra küldte s Firenzében, a nagy szobrászok nagytragédiájú városában is, hol hosszabb időt töltött, becsülést vívott ki velük. A szobrait elnézve, komoly tudású, szelíd érzésű, maga­sabbra törekvő művészt találunk al­kotójukban. Témáinak változatlan sorozata az anyaság öröme és tragédiája. A meg­kettőzött élet első megmozdulásától kezdve a lélbe szakadt bimbó tava­­szos levélbomlásáig, poétájára talál benne minden mozzanat. Az első­ kép: az Anyaság, Maternitas, az ülő nő fájdalmában a melleit szorítja, de mintha fájdalmán keresztül valamit hallana. Kicsi sovány válla megma­gyaráz­hatatlanul egyszerűen és mégis hatalmasan utal egy nagy tragédiára, mig komoly, szép, fájdalmas arca va­lami nagy mélység ütemét érezteti. A belső rejtelem, rajongása van a szép márványarcon melynek nemességét a fájdalom se vonja, a nagy titokhoz méltatlanul tozzá. A második szobron már az anya kezében a gyermek: Anyacsók. Olyan ez a szobor, mint az anyaság meg­testesült fehér álma. Az anya reszkető­rajongó ajka szinte összeolvad a gye­rek kis arcával: ebben a csókban nincs két test és nincsen két lélek. A csók lelke reszket a márványban, — mely nem értékösszehasonlítás oká­ból — önkéntelenül emlékeztet Rodin szobrára. Talán ez az emlékeztetés kelti azt a benyomást, hogy Rubleczky szobrán a kéz mennyire nem olvad be a lélek kifejezésébe. Ennek éppen ellenkezője mondható az Elevatio-ról, melyen a gyereket szorító kéz — tökéletlen, csak oda­vázolt és mégis nagyszerű kéz — re­megése szellemivé teszi az anyagot. Valósággal monumentális hatású ez a kis szobor, mint ah­ogy monumentummá lenni vágyik az Anya és gyermek című kis alkotás, mely az anyaság csöndes fenségét emeli a világ dolgai fölé. Azután itt van az egész sorozat, az anya vé­dő, ölelő mozdulata, az anya fájó pillantása gyermeke fölött az életbe, százféle mozzanat s az örök tragédia százféle­ meglátása. Majd maguk a gyermekfejek, egy kedves, bájos cse­csemőfej, a mosolygás pillanata egy impresszionista stílusban kidolgozott gyermekfejen és végül egy gyermekfej, a 17-es, mely mintha nem is egy gyer­mek, ha­nem A Gyermek volna, a picike új lét bámuló ébredése a világba. A Tavasz serdülő finom gyermekteste a bimbótermés himnusza, végtelenül ked­ves, csinos alkotás. Ennek a szobor­nak mását a román király vette meg. A másik művész, ki a városunkba eljött, ffataky Sándor. Aradi piktor, ki Erdély s a nagy róna határairól hozta el témáit. Egyszerű, igazi művész­ember, akinek nyugodt művészetü képei üditőleg hatnak az újabban divatba jövő üres nagyhanguság között. Témái az érzés és hangulat témái: falucska a h­egyék alatt, napsütötte mező, az avar rétsége és őszi rétek fakósága. Finom színérzék és nagy dekoratív érzék k­épeinek a jellemzői, melyeken megvant a vízfestés minden könnyed­sége és finomsága. A Faluvége című akvarell érezteli a nyári árnyék min­den puhaságát és hűvösségét s­íneítette aranyos na­xfény önti el a talajt. A Verőfény monumentálisan egyszerű­­ semmi más, mint egy kopár földfol­tocska, de ez a talajdarab érzékelteti az egész nyárt Mintha a porrá szá­radt rögök mögül hallanák a szöcskék cirpelését ... Az Oldalozó napfény című képen lehetetlen nem érezni a délután hangulatát, a Vihar előtt meg­­kapóan dekoratív. Nagyszerűen meg­festett a Március elején, melyen min­den szín, minden gally mély művészi hatást ér el: ez a kép egyedül is elég volna ahhoz, hogy Patakyt igazi mű­vésszé avassa. Az őszi láz című képen a színek nagyszerű skálája nyúl le az égtől kezdve a tarló őszi rétségéig. A Girod völgye, a Virágos mező kis költemények, melyeken az erdélyi táj lelke olvad színekbe. Olajban hasonlóan erős Pataky, őszi munka című képe oly érték, mely ritkán fordul elő erdélyi kiállításokon. Az erős foltok dinamikus hatást kel­tenek, minden mozog ezen a képen: érezzük arcunkon az­ őszi szél sivitá­­sát. Különösen erősek azok a képei, melyeknek tárgya az alföldi ősz: az őszi hangulat színeinek pompás össze­hangoltsága megkapó, a Nyirkos ősz érezteti a dér és fa borzongató nedves­ségét. Általában véve a végső kon­klúzió: Patakyban olyan művészt is­mert meg a közönség, ki nagy kri­tika képességgel és tudással törekszik komoly és becsületes célok felé. Munka nélkül Kolozsvár minden negyedik munkása — Az Elilenzék tudósítójától — A liberális­ párt pénzügyi politikája, mely minden lehető alkalommal az ókirályságot favorizálja Erdély és Bán­ság gazdasági érdekeivel szemben, a csőd szélére juttatta a kapcsolt terü­letek iparát. A kormányintézkedések által előidézett pénzhiány s a hitel túlzott megszorítása súlyos helyzetbe döntötték a vállalatokat, de ugyan­akkor kétségbeejtő helyzetet teremtet­­­tek az ipari munkásság soraiban is. Illetékes helyen összegyűjtött statisz­tikai adatok szerint Kolozsvár háromezernyolcszáz­­fíz szervezett ipari munkája kö­zül ezer a munkanélküliek száma. A nem szervezettek kö­zött még több a munkanélküli. A helyzet Erdély többi városaiban ugyanilyen, sőt a nagyobb ipari fej­lettségű középpontokban, mint Arad, Temesvár, még szomorúbb. Hogy teljes képét adhassuk a szo­morú gazdasági állapotok szülte szo­ciális nyomornak, szakmák szerint csoportosítjuk a kolozsvári munkanél­küliek statisztikáját. Az építőipar csődje a gyakorlatban Kolozsvár szervezett építőmunk­átaai­nak száma 650. A szervezetlenek, akik jórészt vidéről verbuválódnak,, 3500-ra tehetők. Ennek a jelentékeny ember­kontingensnek 75 százaléka munkanél­küli A 650 szervezett építőipari mun­kás közül 475 munkanélküli. Arra, hogy elhelyezkedjenek, semmi kilátás nincsen, mert a tél békében sem volt „szezon" kőművesnek, ácsnak, beton­munkásoknak és állványozónak. Nor­mális viszonyok között mégis ledol­gozta mindenikük a maga évi 36 he­tét, ami — ha máson is, — de elvi­selhetővé tette a négy téli hónapot. Ez a négy hónap azonban az „építő­ipar csődje" miatt 36 hétre szökött, mzert ha szerencséjük volt is, 16 hétig dolgoztak a nyáron az építőmunkások. Akinek ne­m volt szerencséje, munka nélkül maradt nyáron is. Hozzátesszük, hogy az ókirályságnak alig van építő szakmunkása, így az egész ország a kapcsolt­­területek 4500 építőmunká­­sára van utalva. Segélyből él a vasasok harminc százaléka Az építőmunkások után a vasasok következnek. Mivel a vegyészeti gyárak munkásai­ is közéjük számítanak, Ko­lozsvár kezdetleges ipari élete ellenére is megüti, számuk a 750-et. Ezek kö­­­özül 150 a munkanélküli. Ha az így kijövő húúsz százalékból leszámítjuk a vegyészeti gyárak munkásait, akik csak­nem valamennyien alkalmazásban van­nak, harminc százalékra tehető a mun­kanélküli vasasok száma. Kilátásaik javulása csak az általános gazdasági helyzet konszolidációjától várható, ami még vigasznak is sovány. A szabók „tíz órás" munkaideje ilyenkor, karácsony, újév és farsang idején aranyat ért békében minden szabó keze. Ma 220 kolozsvári szabó munkás közül 53 munkanélküli. Akik állásban vannak, redukált munkaidő­­ címén eseti 48 óra helyett Csak 10, vagy a legjobb esetben 28 órát dol­gozhatnak, mert ugyan kinek van ru­hája pénze a nagy pénzhiányban? I. Nyomdász, cipész, szobafestő A hárteim éppen nem rokonszakma között az a hasonlóság megvan mégis, hogy egyformán változott időket élnek. Normális viszonyok között a tél volt a nyomdászok főszezonja. Ma 500 kolozsvári nyomdász közül 40 munka­­nélküli­­van. A cipészek helyzete még nyomasztóbb, mert 200 közül 60-an nem dolgoznak. Ami igen szomorú jelenség, ha a nyárra gondolunk, ami­kor vége lesz a cipész­szezonnak. A szobafestők és mázolók húsz száza­léka békében is múlanélkül volt a téli hónapok alatt^Ha Kolozsváron 120 festőmunkás­­^^Csak 20 dolgo­zik, 350 pincérből^B mindössze 70. A kon^Mirs-szakmák A sok elriasztó az^^Bán enyhítésül szolgál, hogy olyan is vannak, melyekben lázasan a munka. Erdély 15000 szervezik bányásza kö­zül csak az van munka nélkül, aki nem akar dolgozni.­ Az esettőleg­i import nehézségében leli magyarázatát. A 320 kolozsvári famunkás 50 munka­­nélkülije­­határozott javulást jelent a tavalyi állapotokhoz képest, végül a bőrgyári munkásokat említjük meg, kiket a két kolozsvári bőrgyár béven ellát munkával.­ ­ A szervezetlenek Fenti adataink csak azokra a mun­kásokra vonatkoznak, akik tagjai vala­melyik szakszervezetnek. Jelentékeny azonban azoknak a munkásoknak száma is, akik nem szervezettek s igy nem ellenőrizhető, ha munka nélkül vannak Szervezetlen munkások külö­nösen a bányászok, szabók, fa-, bőr-, festőmunkások között vannak. A munka­nélküliek száma számos ok miatt a szervezetlen munkások között sokkal nagyobb, mint a szakszervezetek tagjai között, így a­ statisztika még vigasz­talanabb volna, ha tökéletesebb lenne. Javulás a közel­jövőben nem vár­ható. Románia ugyanis a naponként növekvő számmal bejelentett fizetés­képtelenséggel mindjárt Csehszlovákia és Jugoszlávia után következik. Mind­három államban egyre-m­ásra jutnak csődbe ipari és kereskedelmi cégei. A gazdasági életet megbénító jelen­ségnek Csehszlovákiában és Jugo­szláviában az az oka, hogy a valuta magas ; Romániában, hogy alacsony, mert a kormány úgy akar segíteni ezen a bajon, hogy visszatartja a pénzt. A túlzott deflációs politika­­ igénybevétele m nálunk a gyakorlatban annyit jelent, hogy pl. az aradi Astra­­gyárnak kétszázötven millióval, a Resicának háromszázzal tartozik az állam, mert politikából nem fizeti adósságát. A papírpénzt semmi mó­don nem adja ki a kezéből a kincs­tár. A bankok nem adnak hitelt, a pénzszűke napról-napra nő és mégis csökken a lej értéke. És a valuta gyors értékemelkedése sem segítene a helyzeten. Ebben az esetben oda ke­rülne Románia, hol Csehszlovákia áll s úgy a vállalatok, mint a munkások kényszerű pihenése még általánosabb volna. LETI HNZÉK

Next