Ellenzék, 1923. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1923-09-01 / 197. szám
Cluj-Kolozsvár, 1923. szeptember 12 Lángok martaléka lett a gyalulak kenyere Eddig húsz lakóház pusztult el. — Amikor férfi nélkül marad a falu. — Kislángok játéka okozta a tüzet? — A kár több millió — Az Ellenzék kiküldött munkatársától — Délben még az izmos, domború mellkasú emberek óraveréskor keresztet vetettek magukra, homlokukról letörölték a patakokban csörgedező verejtéket, szundítottak egy-egy negyed órát kisebb helyeken és azután karjukat újra nekiijjazták a munkának. Odahaza, bent a faluban, az asszonyok elmosták a kondérokat, a szopós gyerek sirószájába csorgatták az álomadó anyatejet és azután kiültek a ház elé kendert fonni. Mert Gyalun ez így szokás. Ilyen időben a munkabírók az esthajnali csillag feljötte után naplementéig kint görnyednek a mezőn, bent a faluban a szoptató anyák, viszereslábu asszonyok, a sarlóra gyönge lánykák, rózsásképü kis pólyás babák őrzik a házat. Egy Öregasszony jajgat az utón Túl a Szamoson, a falu völgyben fekvő részében Török Jánosék házában, a pádimentumos szoba kakukos órája a hármat bettyentette. Török Jánosék házában az öregasszony állt vigyázban a rend mellett, hogy a vacsorát főző víz ki ne fusson, a nyitott kemence torkából a láng csókosan bele ne kapjon a nádas tetőbe. Nem is történt semmi sem, amint a gyaluiak mondják, egészen három óráig. De amikor a kakukos óra a hármat elkettyentette, Törökék két kis lánya kisiklott az öregasszony, a nagyanya szeméből. Az udvarra a kivert kenderszárból rakott csomó mellé mentek játszani. Még senki sem tudja, talán nem is fogja, hogyan, miként történt, de egyszerre, mint a csipkebokorból, láng csapott ki a kenderkóró csomóból. — Nagyanyám, tűz van, — sikította két fuldokló gyerektüdő. — Nagyanyám, gyüjtik, — ismételte követelődzőn a gyerekfélelem. A Törökök öregasszonya a sikításra kifutott az udvarra, rosszullátó szemében a kenderkóró lángnyelvei megnövekedtek, Őt már az utcára hajtotta az ijedelem. — Emberek, tűz van! — Emberek, tűz van, ismételte; ordította futva az utón, mindaddig, amig a kiskapuk fakilincse fel nem pattant és a kapukban a még ijedtebb asszonyok meg nem jelentek és kórusosan, akár a templomban a zsoltárt, úgy kiabáltak: — Emberek, tűz van! — Vizet, segítség! Tovább terjed a tűz Az asszonyok csak sikítoztak, a kenderkóró csomó meg tovább hamvadt. Azután a Szamos füzei között meglibbent a levegő, szellő lett belőle. A szellő játékosan beletáncolt a kenderkóró csomóban bujkáló lángokba és vitte, futott vele a közelben levő szalmakazalra, a szalmakazalról pedig a Török Jánosék házának nádtetejére. Innen már könnyű útjük volt a pajkos lángoknak. Játékuk alatt megreccsent a mestergerenda, a tűzfal beomlott, a kamrában lévő, verejtékkel, kínnal betakarított kenyér is tüzet fogott és öt perc leforgása alatt a Törökök háza, mindenükkel együtt lobogó tűztömb volt. Azután pedig a szomszéd ház tetejére vágott át egy szikrát újra a pajkos szellő. Már ketten égtek Törökék, Máreiék, Kovácsék és így sorjában, amint a törvényes rend felsorakoztatta őket. Egy félóra leforgása alatt mint egy nyugtalan mérgesvérű kígyó, úgy kúszott át a tűz egyik házról a másikra. Nincsen segítség Az asszonyok halálos félelmű de- Uriummal a szemükben, tüdejükből mindjobban fogyó erővel pedig tovább ordították: — Emberek, segítség. — Emberek, segítség. De az emberek, kint a mezőn, a lankás hegyoldalakon izmos karjukkal most vetették meg ágyát a jövő esztendei kenyérnek. Ők nem tudták, hogy az ideit már a tűz hamvasztja. A mezőkön, a lankáshegyoldalakon messze a falutól ők nem hallhatták, hogy: — Emberek, segítség. — Emberek, segítség. Az első segítség A falut mégis felrázta az asszonyok sipítása. A lángoszlopok is nagyon piroslottak az augusztusi ég kékjében. A csendőrségről Búzás járásőrmester füléhez kapta a telefonkagylót. — A kolozsvári tűzoltóság — durcáskodta vissza egy a délutáni álmából felköltött hang. — Itt a gyalui csendőrörs. Öt ház ég. Segítséget kérünk, mert különben leég az egész falu. A Kolozsvárról vezető országúton rézsisakos legények egy száguldó autón, maguk előtt utat tülkölve, vitték a segítséget. Mire kiértek, már tíz ház égett. És megkezdődött a harc a tűz meg a víz között. De a tűz egy ideig erősebb volt, már a tizenkettedik, tizennegyedik házba is belekapott, de hiába hullott rá békítő vizeső. Hiába, verekedett, fodrosodott, kígyózott, futott tovább, de egyszer a víz mégis nyomába ért és valamelyik háznál megállást parancsolt neki. És a tűztömbbé vált házak, a betakarított kenyér, a szalma meg a tat karmány kazlak lángolása rápiroslot a hidegen kék augusztusi égre. Sűrü fekete füstfelhők gomolyogtak a fehér bárányfelhők után. Valaki a mezőn, a lankás hegyoldalakon meglátta. — Emberek, ég a falu, J— dobolta rá a munkába beporosodott dobhártyákra. Az eke vasa, a kapa, a kasza, az erdőirtó fejsze kihullott a kezekből. Riadt csoportok összeverődve megindultak a falu felé. Minél jobban közeledtek a faluhoz, domború mellkasukban annál bolondosabban dobogott szívük. Mire odaértek már a torkukba dobogott, fojtogatta őket. Azért mégis. A karok nekirendültek, az ájult asszonyokat elverték az útból. A gyerekeket a jószággal együtt elterelték a falu másik részébe és vízzel szövetkezve felvették a harcot a tűzzel. De hiába való volt, mert a házat, amit vérükből csorgatott verejtékkel építettek, a kenyeret, amit fanatikus imádással, az esti hajnali csillag felkeltétől naplementig tartó munkával sajtoltak ki az áldott anyaföld méhéből, mind-mind a tűz martaléka lett. Lángok táncolnak a szürkületben Már a nap is lebukott és lassan a szürkület cihelődött rá az égre. A lángok is kezdtek elpihenni. Fáradtan, mint a szélcsapkodta gyertyaláng, hol innen, hol onnan szakítottak világosságot az est sötétjébe. Azután a messze hegyek háta mögül a hold is felmászott az égre és kisértetiesebben világította meg a földszintjével egyenlő párázsló földdarabot. A csillagok is felszálltak helyükre. Ugyanúgy, mint máskor. Nem éreztek, nem hallottak, nem láttak semmit sem. Pedig a parázsból a sűrűsödő sötétbe innenonnan egy-kettő-három méteres lángok is igyekeztek felfelé feléjük. Szikraeső is szakadt ki néha a parázstengerből, olyan, mint a kihízott, megnövekedett szentjánosbogárkák, nagy serege. Furcsa kórus És nem is hallották a csillagok, mert olyanok voltak, mint máskor. Pedig a sistergő parázsmezőt emberárnyak táncolták körül Asszonyok árnya a szavakba rogyott össze. Az ember Sötét vonalú rajza úgy imbolygód, mint a halódó lángok feje. — Jóságos atyaúristen, mit csináljak, mit csináljak ? Ezt három asszony fel is zsoltározta. — Mi lesz velünk ? fulladt bele egy megmentett keszkenőbe. — Csak ez maradt meg, ami rajtam van. Őrjöngött egy rekedt Öregasszony hang. — Dögöljünk meg mindnyájan, akár mingyár, mert így is, úgy is éhen veszünk, szakadt ki egy torokból. — Ítéletnap ez, digeregte egy vallásos látnok. — Meghasad a szívem, — egy fiatal asszony elszakította mellét a siró gyerek szájától. — Szakajcsa rád az isten az eget, dörmögte egy láthatatlan férfi, mintha válaszolni akart volna a mellét kímélő anyának. — Domnu praetor, ezt a csendőrőrmester desciplináltan kótázta bele a káoszba. — Gece, az alispán is itt volt. — Csak olyan alispánhelyettes az, — javította ki egy tudákos. — Maré dumnyezó, maré dumnyező. — Szűz Máriám, segíts meg, felelték a templomjáró magyar asszonyok. — Domnu praetor... — A kár több mint négy millió, mi igy állapítottuk meg Serbán főszolgabíró úrral. Mind össze-vissza, akár egy bolondul összeterelt, a holnaptól már iszonyodó kórus. Kilenc órakor A falu szerencsésebb részében minden csöndes. Az országút mentén lévő korcsmában a segítséget hozó szászfenesi önkéntes tűzoltók erős pálinkával mosták le a torkukra rakódott füstöt meg piszkot. A Doberdon vagy a Kárptokon járt katonaviselt embert már megkótyagosította a szesz. Hirtelen vigyázzállásba vágja magát. — Kompani mars, orditja magának. A tűz körül, amit lassan nyom el a sötét, dr. Mészáros szolgabiró, Búzás járásőrmester csendőreivel strázsál. Bent a parázstenger közepén felkigyózik egy lángoszlop. Búzás őrmester mondja: — Szolgabiró úr, kirendelünk 40 embert, akik a tűzre vigyáznak, nehogy tovább terjedjen. — Ha megfordul az idő, még leéghet az egész falu, helyesli a szolgabiró. Két csendőr elmollz a falu másik részébe negyven pihent embert öszszeszedni. Akik itt vannak, nekik már mindegy, nincsen mit félteniük. Mindenük odaveszett.(og-i•) Az Astra elnökválasztása Az Astra nevű kulturegylet most tartotta meg Temesváron közgyűlését, amelynek az elnökválasztás volt a főtárgya. A nemzeti párt annyira előkészítette a maga jelöltje, Odais László számára a talajt, hogy a liberális párt komolyan elő sem léphetett a maga ellenakciójával. Csak éppen elárulta, hogy most már megoldást óhajtott volna. A nemzeti párt viszont maga gondoskodott előzetesen arról, hogy Goldis elnökké választása ne legyen politikai ténynek minősíthető. Lupas alapelvül annak elfogadását ajánlotta, hogy az elnökválasztás nem valamelyik politikai párt ténye, hanem közös ténye az Astrának. Ezek után a jelölőbizottság javaslatára — ellenjelölt nélkül — az Astra elnökévé Goldisz Lászlót választották meg. Hazajönnek az emberek ELLENZÉK Zöldhelyi Annát nem kötelezik, hogy Feketénél játsszon Személyre szóló játszási engedélyt követelnek tőle. — Hivatkozás egy nem létező rendeletre Az Ellenzék tudósítójától Tegnapi számunkban beszámoltunk már arról, hogy a sziguranca ki akarja utasítatti Zöldhelyi Annust, a kolozsvári Magyar Színház primadonnáját. Mint megírtuk, az ügy hátterében Fekete Mihály temesvári színigazgató áll, aki ilyenformán Janovics társulalatát akarja gyöngíteni. Zöldhelyi ügyében ma délelőttre tűzte ki a döntést a sziguranca. A primadonna 11 órakor jelent meg a szigurancán, ahol Reu inspektor fogadta. A művésznő megkérdezte, hogy milyen végzést hozott a sziguranca a nagy feltűnést keltő ügyben. Reu inspektor kijelentette, hogy nem akarja arra kötelezni Zöldhelyit, hogy a Fekete társulatánál játszón, kifogás csupán az ellen van, hogy a Janovics társulatánál játszik, amely társulatnak így három primadonnája van. Majd udvarias formában azt hozta a primadonna tudomására, hogy Romániában van egy rendelet, amelynek értelmében csak az a színésznő játszhatik, akinek Bukarestből a minisztérium által láttamozott játszási engedélye van. Zöldhelyi Annus csodálkozva hallgatta az inspektor szavait, mert ilyen rendeletről nem volt tudomása és haladékot kért az inspektortól, aki meg is engedte, hogy a holnapi nap folyamán mutassa be az engedélyt. A primadonnának ilyen játszási engedélye nincs s nincs egyetlen magyar színésznek sem, mert ilyen rendeletet nem adott ki a minisztérium. Csupán a színigazgatóknak adnak engedélyt arra, hogy magyar állampolgár színészeket felléptethessenek. A sziguranca szerint Zöldhelyi Annus miniszteri rendeletet szegett meg akkor, amikor saját nevére szóló miniszteri engedély ►nélkül fel mert lépni. Ezért akarják kiutasítani az országból. Amikor megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a sziguranca már nem teszi magáévá a Fekete Mihály ügyét, azt is leszögezzük, hogy itt valószínűleg tévedésről van szó, amennyiben a Reu inspektor által felhozott rendeletről senki sem tud. Hisszük, hogy a sziguranca ezt a tévedését is be fogja látni s nem bolygatja tovább a szerződés ügyét, amely egyedül a polgári bíróság elé tartozik. Tanuljanak az utódállamok Budapest, augusztus 31. Ma jelent, meg a magyar kultuszminisztérium rendelete a magyarországi kisebbségi iskolákról. A rendelet szerint azokban a községekben, ahol valamely kisebbségi, tehát nem magyar anyanyelvű tankötelesek száma eléri a negyvenet, a kisebbségi nyelvet megfelelő számú osztályban tanítási nyelvül kell használni. Erre az iskolai évre vonatkozólag a szülőknek és az önkormányzati szerveknek szeptember 9-éig nyilatkozniuk kell, hogy hány ilyen osztályra tartanak igényt, mert a rendelet újításait már az idei tanévben megvalósítják. Újabb francia megszállás Brüsszel, augusztus 31. A franciák megszállották az euskirchen-münsteri vasútvonalat és a síneket felszedték. Düsszeldorfban a megszállócsapatok lefoglaltak egybillió hárommilliárd márkát, amely a város tulajdonát képezte. Írországi választások London, augusztus 31. Az ír választások eredményét most hozták nyilvánosságra. A választások eredményeképen 34 kormánypárti, 20 köztársasági, 12 függetlenségi, 10 parasztpárti és 9 munkáspárti képviselő került be a parlamentbe.