Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)

1924-06-30 / 144. szám

Chequers A chequersi találkozó váratlan és szokatlan eredményt termett. A szoká­sos problémákon kívül Anglia és Franciaország miniszterelnökei meg­állapodtak egy programban, mely nagy befolyással lehet a világ arcu­­atának alakulására. Talán nem is foglalták szavakba ezt a programot, talán végrehajtásának pontos módjai­éi se tárgyaltak, mégis ez a pro­gram határozottan fennáll és Európa minden országában, a legelrejtetteb­­ben és a legkisebben is, éreztetni fogja hatását. Ez a program, amely­ben az angol munkáspárt és a francia adikálisok vezetői egyetértenek : harc­i föld kerekségén mindenütt a hábo­­us uszitók, az elnyomók, a felvilágo­sodással szemben küzdők ellen. Az angol munkáspárt és az új francia többség kezet fognak avégett, hogy a­­ilágból kiűzzék a militarizmus, a szociális haladásról tudni nem akaró oligarchizmus, a terror és az erősza­koskodás kísértetét. Az angol és a francia kormány aligha fogja ezt a programot más or­szágok belügyeibe való beavatkozással •végrehajtani. De enélkül is ezer módjuk­­van a két leghatalmasabb állam ve­zetőinek, hogy akaratuknak többé­­kevésbbé gyorsan és többé-kevésbbé nyíltan érvényt szerezzenek. A chequersi találkozó nem azt jelenti, hogy az angol és a francia kormány eltér a belügyekbe való be nem avatkozás nemzetközi elvétől, hanem azt, hogy minden támogatást megtagad, minden rendelkezésre álló jogos eszközt meg­ragad olyan kormányokkal szemben, melyek a chequersi­ egyezmény szelle­mével szembeszállanak. Belügyekbe idegen kormány nem avatkozhat, de bármely kormánynak föltétlen joga megállapítani, hogy kivel áll szóba, kinek ad kölcsönt, kit támogat, ki mellett emel szót, kinek a kötelezett­ségeit engedi el, vagy kitől követeli szigorúan kötelezettségeinek kifogás­talanul pontos teljesítését. Ezt a po­litikát akarják követni az angol mun­káspárt és az új francia többség és ennek a politikának szolgálatába ál­lítják a világ két leghatalmasabb ha­talmi, gazdasági, szellemi és erkölcsi szervezetét. Macdonald és Herriot tehát nem akarják a be nem avatkozás elvét úgy értelmezni, hogy annak merev formalizmusa lehetetlenné tegyen min­den gyümölcsöző, nemzetközi politi­kát. Nem akarják a diplomaták tehe­tetlenségét magukra nézve kötelező szabálynak elismerni, nem akarják ideáljaikat akcióképtelenné tenni. — Herriot programmja röviden, melyet legújabb két kötetes munkája címében foglal össze: Créer ! Teremteni, szól ez a könyv a francia fiatalokhoz, hogy „okosabbak és merészebbek le­gyenek, mint apáik !“ — Jelmondata pedig: „Ki kell ragadni Franciaorszá­got azok kezéből, kik belőle élnek anélkül, hogy szolgálnak, ki kell ra­gadni a szemtelen tudatlanságnak, a vakmerő kapzsiságnak, a fondorkodók­­nak, a szív és az ész, középszerűinek a karmai közül. Merjetek!" Herriot és Macdonald mernek egy új alkotó politikát kezdeményezni, mely a múlt század legszebb napjaira emlékeztet. Azokra a napokra, mikor a szabadságideálban egyesült az egész emberiség és a toll, a csákány, az államférfi, sőt sokszor még a diplo­mata is egy jobb, emberibb és igaz­ságosabb világ építésének a céljait szolgálta. Újból megkezdődhet az al­kotás a sivár évtizedek után, melyek­ben a meddő hatalmi vágy volt az uralkodó és hallgatott, vagy el volt­­ fojtva az emberi szellem egyik leg­erősebb és legtermészetesebb vágya: a törekvés a jobb felé. Akiktől Herriot könyve meg akarja Franciaországot menteni, az azok elleni harcot a chequersi program kiterjeszti az egész világra. S ez a nagy akarás, ez a nagy mérés, ez a mély emberi jóaka­rat, mint csiraterhes szél száguld vé­gig a világon, hogy újból mindenkütt felcsillanjon a bizakodás és munkára lendüljön az építők keze. Hétfő Ára 4 lej. Z­alus-Kolozsvár 1924. junius 30. XLV. évfolyam 144. szám. V__________________________ _ _____ ___________—— ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG: Str. I. Bratianu Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. (v- Rudy­ útta) 22. sz. Telefon: 9. is 204. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. In KIADÓHIVATAL: Str. /. Maniu (v. EGYES SZÁM­ÁRA 3 LEJ, lf& J*1IK3UD& " ^ ma Dagadnak a Stere-ügy botrány­hullámai * Kölcsönös leleplezések. — Az Universal 350.000 arany­­fejes orosz szubvenciója (Az Ellenzék tudósítójától.) A par­lamenti többség tagjainak tegnapi ér­tekezletén Bratianu Jones miniszterel­nök megnyugtatta aggodalmaskodó híveit: a kormány minden ellenkező híresztelés dacára továbbra is hatal­mon marad addig, míg a „néptől ka­pott megbízatása“ lejár. Miután a par­lamenti ciklus törvényes időtartamát senki sem tudja, a lejárat időpontját illetőleg meg kell elégednünk azokkal a magyarázatokkal, melyekkel külön­böző liberális temperamentumok a miniszterelnök kijelentéseit értelmezik. A pesszimisták közülök azt mondják, hogy tavaszig a kormány semmi­esetre sem bukik, igen való­színű azonban, hogy csak a jövő tavasszal adja át a ha­talmat. Azt is tudják, hogy kinek: u. n. át­meneti udvari kabinetnek. Sőt esetleg kettőnek is egymásután, csak az nem biztos, hogy me­lyik következik előbb, Avarescu vagy pedig Iorga. Biztos azonban az, hogy uralmuk rö­vid lesz s utánuk jő újra Bratianu — hosszú időre. Ez a vidám optimizmus természet­szerűleg elsősorban abból a nagy si­kerből táplálkozik, mit a fúzió meg­akadályozása jelent. A bukaresti po­litikai stratégiának mesterpéldája ez a győzelmes csata, melyet a liberálisok előretolt szövetségeseinek a takisták­­nak­­ oldaltámadása döntött el. Lap­jaik, az Universul, meg a Lupta az utolsó pillanatig lelkesen írtak a fúzió áldásairól s édes álmokba ringatták az álmodozásra hajlamos erdélyieket. Amikor pedig már minden készen volt s a veszteség nélkül való vissza­vonulás útját lelkes ünnepségek és harsogó vezércikkek elvágták, felrob­bant a Stere-bomba. A parasztpárt kijenevi kongresszusa nem is volt egyéb, mint a kellő időben felfedezett bombának felrobbantása saját szak­értők közbejöttével, amint az a tet­­tenért bombákkal történni szokott. Akinek e tekintetben talán még kétségei volnának, végképen eloszlat­hatja azokat az Aurora-nak ugyan még meg nem erősített, de könnyen hihető híre, hogy Stelian Popescu, az Universul bérlője és a Lupta tulajdonosa, lelépett a liberális pártba. Nyilt átvonulását eddigi titkos szö­vetségeseinek táborába a bareasa-i tó partján bankettel ünnepelik meg — állítólag ma este. Tesztek nem lesz­nek a kedélyes estén, valószínű azon­ban, hogy a fúziót ünneplő cikkek felolvasása fog a jelenlevők szórakoz­tatásáról gondoskodni. Egyáltalán nem zavarja meg ezt a képet, hanem egyenest bele­illik a Lupta-nak mai vezércikke, melyben Miile Constantin még mindig sajnálja a fúzió kudarcát és a támadó védekezés taktikájával élve s nem tudja a fúzió zátonyrafutását másként magyarázni, mint azzal, hogy Stere-t megvették a liberálisok s hogy a kisenevi kongreszust egyenesen az ő megrendelésükre rendezték meg. Nincs kétség benne: aki ugyanazt a nem bizonyítható vádat előbb emeli, taktikailag kedvezőbb helyzetbe­ jut. Különben a Stere-ügynek köszön­hető az a szokatlan eset, hogy az Universul magyar szövegű írást közöl, egy 1917-ből való magyar belügymi­niszteri rendelet facsimiléjének formá­jában. Ebben a rendeletben a ma­gyar belügyminiszter utasítja közegeit, hogy a Bécsből hazautazó Stere ro­mán­ állampolgár határátlépését moz­dítsák elő. Az is benne van a ren­deletben, hogy Stere az osztrák-ma­gyar külügyminiszter megbízatása folytán tartózkodott Bécsben s hogy írásai rendben vannak. A rendelet valódiságát egyesek máris kétségbe vonják. E bizonyíték alapján követeli az Universul, hogy Stere-t haladéktalanul állítsák bíróság elé. De ugyanezt követeli az Adeverul is, mely pedig határozottan Stere mellett foglal állást s fölteszi a kérdést, hogy ez vájjon eddig miért nem történt meg? A Lupta viszont egyidejűleg szenzációként közli, hogy az 1919-ben Stere ellen folyamatba tett, de az ak­kori hadügyminiszter utasítására meg­szüntetett eljárás összes iratai nyom­talanul eltűntek. Az Universul leleplezésével az Aurora hasonlóval felel s megkezdi bejelen­tett bizonyítékainak közlését. Adatait az orosz titkos diplomáciai levéltár irataiból veszi, melyeket a szentpéter­vári Pravda hozott annak idején nyil­vánosságra . Marghiloman lapja, a Timpul már a tavaly leközölt. Kitűnik ezekből, hogy "*? , az Universal­nak az orosz kül­ügyminiszter hét évre 350.000, tehát évenként 50.000 aranylej­­ támogatást engedélyezett Take Ionescu közbenjárására. A leleplezések kavargó hullámai kö­zepette pedig a Nemzeti Párt napon­ként átír a Parasztpárthoz, hogy te­kintsen el Steve személyétől s marad­jon meg az eredeti 10 pont alapján s naponként azt a választ kapja, hogy óhajtása a besszarábiaiak ellenállása következtében teljesíthetetlen. A magyar adóssá­­gok ügye az angol parlamentben . Az angol kormány nem lát okot arra, hogy külön jegy­zéket intézzen Magyaror­szághoz London. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az alsóházban A. M. Sámuel azt a kérdést intézte a Macdonald kormány­hoz, hogy tekintettel arra az újjáépí­tési kölcsönre, amelyet Magyarország rövid időn belül Londonban ki akar bocsátani, történtek-e lépések abban az irányban, hogy a magyar kormány rendezze brit hitelezőivel azokat a követeléseket, amelyeket elismert. A kormány nevében a kereskedelmi hi­vatal államtitkára, mr. Alexander a következőkben válaszolt: — Ami a magyar clearing-hivatal által elismert adósságok megfizetésére szükséges tőkék előteremtését illeti, utalok arra az egyezményre, amelyet az angol kormány Magyarországgal 1922-ben kötött s amelyet az angol alsóház is tárgyalt. Ennek a meg­állapodásnak értelmében a magyar clearing-hivatalnak kell gondoskodnia félévi részletfizetések útján az esedékes törlesztések kiegyenlítéséről.­­ A részletfizetések nagyságát azóta félesztendőkénti százezer font ster­linggel csökkentették mindaddig az időpontig, amíg a magyar költségve­tést egyensúlyba nem hozzák azzal az újjáépítési tervezettel, amelynek a kül­földi kölcsön lényeges alkotórésze Angliának semmi oka sincs feltéte­lezni, hogy a magyar kormány elmu­lasztja a megállapodások értelmében esedékes kivetések teljesítését és semmi okot sem lát arra, hogy emiatt poli­tikai elhidegü­lést okozható külön jegy­zéket intézzen hozzá. Különben is Nagybritanniában­­ nem szükséges a kormány jóváhagyása ahoz, hogy ide­gen kormányok kölcsönt bocsáthassa­nak ki a brit birodalom területén sa­ját államaik pénzügyi helyzetének megjavítása érdekében..

Next