Ellenzék, 1924. június (45. évfolyam, 122-144. szám)
1924-06-30 / 144. szám
Chequers A chequersi találkozó váratlan és szokatlan eredményt termett. A szokásos problémákon kívül Anglia és Franciaország miniszterelnökei megállapodtak egy programban, mely nagy befolyással lehet a világ arcuatának alakulására. Talán nem is foglalták szavakba ezt a programot, talán végrehajtásának pontos módjaiéi se tárgyaltak, mégis ez a program határozottan fennáll és Európa minden országában, a legelrejtettebben és a legkisebben is, éreztetni fogja hatását. Ez a program, amelyben az angol munkáspárt és a francia adikálisok vezetői egyetértenek : harci föld kerekségén mindenütt a hábous uszitók, az elnyomók, a felvilágosodással szemben küzdők ellen. Az angol munkáspárt és az új francia többség kezet fognak avégett, hogy ailágból kiűzzék a militarizmus, a szociális haladásról tudni nem akaró oligarchizmus, a terror és az erőszakoskodás kísértetét. Az angol és a francia kormány aligha fogja ezt a programot más országok belügyeibe való beavatkozással •végrehajtani. De enélkül is ezer módjukvan a két leghatalmasabb állam vezetőinek, hogy akaratuknak többékevésbbé gyorsan és többé-kevésbbé nyíltan érvényt szerezzenek. A chequersi találkozó nem azt jelenti, hogy az angol és a francia kormány eltér a belügyekbe való be nem avatkozás nemzetközi elvétől, hanem azt, hogy minden támogatást megtagad, minden rendelkezésre álló jogos eszközt megragad olyan kormányokkal szemben, melyek a chequersi egyezmény szellemével szembeszállanak. Belügyekbe idegen kormány nem avatkozhat, de bármely kormánynak föltétlen joga megállapítani, hogy kivel áll szóba, kinek ad kölcsönt, kit támogat, ki mellett emel szót, kinek a kötelezettségeit engedi el, vagy kitől követeli szigorúan kötelezettségeinek kifogástalanul pontos teljesítését. Ezt a politikát akarják követni az angol munkáspárt és az új francia többség és ennek a politikának szolgálatába állítják a világ két leghatalmasabb hatalmi, gazdasági, szellemi és erkölcsi szervezetét. Macdonald és Herriot tehát nem akarják a be nem avatkozás elvét úgy értelmezni, hogy annak merev formalizmusa lehetetlenné tegyen minden gyümölcsöző, nemzetközi politikát. Nem akarják a diplomaták tehetetlenségét magukra nézve kötelező szabálynak elismerni, nem akarják ideáljaikat akcióképtelenné tenni. — Herriot programmja röviden, melyet legújabb két kötetes munkája címében foglal össze: Créer ! Teremteni, szól ez a könyv a francia fiatalokhoz, hogy „okosabbak és merészebbek legyenek, mint apáik !“ — Jelmondata pedig: „Ki kell ragadni Franciaországot azok kezéből, kik belőle élnek anélkül, hogy szolgálnak, ki kell ragadni a szemtelen tudatlanságnak, a vakmerő kapzsiságnak, a fondorkodóknak, a szív és az ész, középszerűinek a karmai közül. Merjetek!" Herriot és Macdonald mernek egy új alkotó politikát kezdeményezni, mely a múlt század legszebb napjaira emlékeztet. Azokra a napokra, mikor a szabadságideálban egyesült az egész emberiség és a toll, a csákány, az államférfi, sőt sokszor még a diplomata is egy jobb, emberibb és igazságosabb világ építésének a céljait szolgálta. Újból megkezdődhet az alkotás a sivár évtizedek után, melyekben a meddő hatalmi vágy volt az uralkodó és hallgatott, vagy el volt fojtva az emberi szellem egyik legerősebb és legtermészetesebb vágya: a törekvés a jobb felé. Akiktől Herriot könyve meg akarja Franciaországot menteni, az azok elleni harcot a chequersi program kiterjeszti az egész világra. S ez a nagy akarás, ez a nagy mérés, ez a mély emberi jóakarat, mint csiraterhes szél száguld végig a világon, hogy újból mindenkütt felcsillanjon a bizakodás és munkára lendüljön az építők keze. Hétfő Ára 4 lej. Zalus-Kolozsvár 1924. junius 30. XLV. évfolyam 144. szám. V__________________________ _ _____ ___________—— ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG: Str. I. Bratianu Egy hónapra 60 lej. Negyedévre 170 lej. (v- Rudy útta) 22. sz. Telefon: 9. is 204. Félévre 320 lej. Egész évre 600 lej. In KIADÓHIVATAL: Str. /. Maniu (v. EGYES SZÁMÁRA 3 LEJ, lf& J*1IK3UD& " ^ ma Dagadnak a Stere-ügy botrányhullámai * Kölcsönös leleplezések. — Az Universal 350.000 aranyfejes orosz szubvenciója (Az Ellenzék tudósítójától.) A parlamenti többség tagjainak tegnapi értekezletén Bratianu Jones miniszterelnök megnyugtatta aggodalmaskodó híveit: a kormány minden ellenkező híresztelés dacára továbbra is hatalmon marad addig, míg a „néptől kapott megbízatása“ lejár. Miután a parlamenti ciklus törvényes időtartamát senki sem tudja, a lejárat időpontját illetőleg meg kell elégednünk azokkal a magyarázatokkal, melyekkel különböző liberális temperamentumok a miniszterelnök kijelentéseit értelmezik. A pesszimisták közülök azt mondják, hogy tavaszig a kormány semmiesetre sem bukik, igen valószínű azonban, hogy csak a jövő tavasszal adja át a hatalmat. Azt is tudják, hogy kinek: u. n. átmeneti udvari kabinetnek. Sőt esetleg kettőnek is egymásután, csak az nem biztos, hogy melyik következik előbb, Avarescu vagy pedig Iorga. Biztos azonban az, hogy uralmuk rövid lesz s utánuk jő újra Bratianu — hosszú időre. Ez a vidám optimizmus természetszerűleg elsősorban abból a nagy sikerből táplálkozik, mit a fúzió megakadályozása jelent. A bukaresti politikai stratégiának mesterpéldája ez a győzelmes csata, melyet a liberálisok előretolt szövetségeseinek a takistáknak oldaltámadása döntött el. Lapjaik, az Universul, meg a Lupta az utolsó pillanatig lelkesen írtak a fúzió áldásairól s édes álmokba ringatták az álmodozásra hajlamos erdélyieket. Amikor pedig már minden készen volt s a veszteség nélkül való visszavonulás útját lelkes ünnepségek és harsogó vezércikkek elvágták, felrobbant a Stere-bomba. A parasztpárt kijenevi kongresszusa nem is volt egyéb, mint a kellő időben felfedezett bombának felrobbantása saját szakértők közbejöttével, amint az a tettenért bombákkal történni szokott. Akinek e tekintetben talán még kétségei volnának, végképen eloszlathatja azokat az Aurora-nak ugyan még meg nem erősített, de könnyen hihető híre, hogy Stelian Popescu, az Universul bérlője és a Lupta tulajdonosa, lelépett a liberális pártba. Nyilt átvonulását eddigi titkos szövetségeseinek táborába a bareasa-i tó partján bankettel ünnepelik meg — állítólag ma este. Tesztek nem lesznek a kedélyes estén, valószínű azonban, hogy a fúziót ünneplő cikkek felolvasása fog a jelenlevők szórakoztatásáról gondoskodni. Egyáltalán nem zavarja meg ezt a képet, hanem egyenest beleillik a Lupta-nak mai vezércikke, melyben Miile Constantin még mindig sajnálja a fúzió kudarcát és a támadó védekezés taktikájával élve s nem tudja a fúzió zátonyrafutását másként magyarázni, mint azzal, hogy Stere-t megvették a liberálisok s hogy a kisenevi kongreszust egyenesen az ő megrendelésükre rendezték meg. Nincs kétség benne: aki ugyanazt a nem bizonyítható vádat előbb emeli, taktikailag kedvezőbb helyzetbe jut. Különben a Stere-ügynek köszönhető az a szokatlan eset, hogy az Universul magyar szövegű írást közöl, egy 1917-ből való magyar belügyminiszteri rendelet facsimiléjének formájában. Ebben a rendeletben a magyar belügyminiszter utasítja közegeit, hogy a Bécsből hazautazó Stere román állampolgár határátlépését mozdítsák elő. Az is benne van a rendeletben, hogy Stere az osztrák-magyar külügyminiszter megbízatása folytán tartózkodott Bécsben s hogy írásai rendben vannak. A rendelet valódiságát egyesek máris kétségbe vonják. E bizonyíték alapján követeli az Universul, hogy Stere-t haladéktalanul állítsák bíróság elé. De ugyanezt követeli az Adeverul is, mely pedig határozottan Stere mellett foglal állást s fölteszi a kérdést, hogy ez vájjon eddig miért nem történt meg? A Lupta viszont egyidejűleg szenzációként közli, hogy az 1919-ben Stere ellen folyamatba tett, de az akkori hadügyminiszter utasítására megszüntetett eljárás összes iratai nyomtalanul eltűntek. Az Universul leleplezésével az Aurora hasonlóval felel s megkezdi bejelentett bizonyítékainak közlését. Adatait az orosz titkos diplomáciai levéltár irataiból veszi, melyeket a szentpétervári Pravda hozott annak idején nyilvánosságra . Marghiloman lapja, a Timpul már a tavaly leközölt. Kitűnik ezekből, hogy "*? , az Universalnak az orosz külügyminiszter hét évre 350.000, tehát évenként 50.000 aranylej támogatást engedélyezett Take Ionescu közbenjárására. A leleplezések kavargó hullámai közepette pedig a Nemzeti Párt naponként átír a Parasztpárthoz, hogy tekintsen el Steve személyétől s maradjon meg az eredeti 10 pont alapján s naponként azt a választ kapja, hogy óhajtása a besszarábiaiak ellenállása következtében teljesíthetetlen. A magyar adósságok ügye az angol parlamentben . Az angol kormány nem lát okot arra, hogy külön jegyzéket intézzen Magyarországhoz London. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az alsóházban A. M. Sámuel azt a kérdést intézte a Macdonald kormányhoz, hogy tekintettel arra az újjáépítési kölcsönre, amelyet Magyarország rövid időn belül Londonban ki akar bocsátani, történtek-e lépések abban az irányban, hogy a magyar kormány rendezze brit hitelezőivel azokat a követeléseket, amelyeket elismert. A kormány nevében a kereskedelmi hivatal államtitkára, mr. Alexander a következőkben válaszolt: — Ami a magyar clearing-hivatal által elismert adósságok megfizetésére szükséges tőkék előteremtését illeti, utalok arra az egyezményre, amelyet az angol kormány Magyarországgal 1922-ben kötött s amelyet az angol alsóház is tárgyalt. Ennek a megállapodásnak értelmében a magyar clearing-hivatalnak kell gondoskodnia félévi részletfizetések útján az esedékes törlesztések kiegyenlítéséről. A részletfizetések nagyságát azóta félesztendőkénti százezer font sterlinggel csökkentették mindaddig az időpontig, amíg a magyar költségvetést egyensúlyba nem hozzák azzal az újjáépítési tervezettel, amelynek a külföldi kölcsön lényeges alkotórésze Angliának semmi oka sincs feltételezni, hogy a magyar kormány elmulasztja a megállapodások értelmében esedékes kivetések teljesítését és semmi okot sem lát arra, hogy emiatt politikai elhidegülést okozható külön jegyzéket intézzen hozzá. Különben is Nagybritanniában nem szükséges a kormány jóváhagyása ahoz, hogy idegen kormányok kölcsönt bocsáthassanak ki a brit birodalom területén saját államaik pénzügyi helyzetének megjavítása érdekében..