Ellenzék, 1924. július (45. évfolyam, 145-170. szám)

1924-07-02 / 145. szám

Cluj-Kolozsvár, 45. év, 145. szám Csendőrök a templomban A templom boltíves homályából mé­lyen búgó orgonahang verődik ki a friss reggelire. Eső utáni idő nyári ragyogásában boldog madarak csiri­pelnek. Az utcán kevés ember, korán­kelő köszvényesek s a korzónak né­hány más nyugdíjas vén éke. Lesik az eget, a fák dús harmatosságát, hallgatják a csöndes orgona imáját, s a múltra, a halálra s a Temetőre gondolnak. Valószínűleg. Mert rezgő könny, bágyadt bánat arcuk sápadt­ságán. A templomban falusi bucsusok csoportja tart köszöntő pihenőt, ami utjukhoz erőt és az egeknek tiszta jó­ságból sugárzó glóriát terem. Mária- Radnára mennek, félórácskára kikö­töttek a csodálatos nagy templomban. A penzionált, tisztes ruhájú koránke­lők őket várják... még megvárják őket, hogy színes lobogásukban, pántliká­jukban, fénylő mezítlábukban újat, bámulni való virulást lássanak, aztán lesz még idő ebédig busongni a vén­­ség egyhangúságán, szétszórt ligeti padokon. Egyszer jön két csendőr. Fáradtak, mosdatlanok, éjszakásak. A szuro­nyukon harmatrozsda, csizmájukon tegnapi sár, beesett szemükben fáradó akarat. Felmennek a templom lépcső­jén, az ácsorgók kissé összebámulnak. Kemény lépésük határozottan koppon, úgy látszik bemennek. Az első lépést meg is teszik, de már lábujjhegyen s másodikat már így sem lépnek. Meg­áll az egyik, megfogja a másik kar­ját, valamit összesúgnak, elveszi tőle a szuronyos puskát és a sapkát. Amaz bemegy, izzadt homlokát megtörli... az egyik kint marad. Körülnézi a bá­m­­ulokat, nem hivalkodik, nem muto­gatja magát, szép, komoly fiatalem­ber s szépen, komolyan vár. Egyszer hangos zugás hömpölyög elő a ho­mályból: a bucsosok­ elvégezték a pi­henő imát, kifelé jönnek. Elől­­e sietve a fegyvertelen csendőr, társától elveszi a puskáját, vállára kapja, fél­­rehúzódnak. Felharsan az ének... elöl a lobogót vivő ember, utána társai, azután a lányok, illedelmesen lefésült hajjal, kicsit orrhangon énekelve, ve­gyesen, kisebb-nagyobb fiukkal, mö­göttük barnaruhás asszonyok, az anyáik. Letérnek az útra, elfordulnak Mária-Radna felé, hangosan s kicsit talán kényeskedve is énekelnek, bemu­tatván ludasuk zengőségét a városi nép finyásságának. S ahogy haladnak egy jó pár métert, előlép a figyelő két csendőr, egyikük táskájában kotorász, keze alatt csörren valami s a bámulók szenzációra éhesen, nyomukban egy­mást lökdösik. A csendőrök a búcsú legeleje felé tartanak, a lánc már ki­került a táskából s egy öreg, kajla­­bajuszu énekes vállára, erős, félelme­tes kéz nehezedik. Félrelépnek... az ember vén arca ijedten reszket, büty­kös kezét előre nyújtja s mikor a csendőr rázárja a lakatot, féloldalvást visszakiált: — Andris fiam, mondd meg édes anyádnak, hogy én emerre mentem. A fejével amarra int... az ének el­hallgat, a bucsusok kicsit megtorpan­nak, azután tovább mozdulnak. A csendőröktől megtudom, hogy valami szőlőben, valakinek a szőlő­­földjén, egy halott katonát találtak, hátulról szőlőkaróval fejbeütötték, ahogy cseresznyét evett szegény. Nagy Dániel Az orvosszövetség tisztújító köz­gyűlése. Kedden délután tartja az orvosszövetség rendes havi ülését. A gyűlés tárgysorozatának a letárgya­­lásra kerülő orvosi szakkérdéseken kívül legfontosabb pontja a régi vá­lasztmány lemondása és az új tiszti­kar megválasztása. Halálos villámcsapás. Sajószent­­andrás községben az elmúlt hét végén hatalmas orkán dühöngött. A villám több helyen lesújtott. Egy villámcsapás Moldován Jánosnét érte, aki szörnyet halt. Módosítják az amerikai bevándorlási törvényt Az Unió munkaügyi miniszterének nyilatkozata.­­ Az amerikai államférfi ingujjban ad audienciát Nagy szász-ünnepség Marosvá­sárhelyen. Marosvásárhelyi tudósí­tónk jelenti: A tegnapi nap folya­mán tartották meg a Marosvásárhely­­környéki szászok a „Gustav Adolf- Verein" nagygyűlését. Ebből az alka­lomból különösen Szászrégenből, Se­gesvárról és Nagyszebenből jöttek számosan Marosvásárhelyre. A dél­előtt folyamán rendkívül impozáns látvány volt a színpompás ruhába öltözött szász nők és férfiak felvonu­lása. Délután a tornakertben népün­nepséget tartottak­. Este a Kultur-pa­lota dísztermében koncert volt, ame­lyen ősrégi német dalokat és a mo­dern német zeneirodalom legjelesebb alkotásait interpretálták. Székelykocsárdon újra garázdálkod­nak a zsebtolvajok. Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: Az Ellenzék már szám­talanszor hírt adott egy garázdálkodó tolvaj bandáról, mely különösen a székely­­kocsárdi vasúti állomáson fosztogatja a három irányból átszálló utasokat. A m­a­­rosvásárhelyi rendőrség a napokban ár­talmatlanná tett egy több tagú tolvajtár­saságot. A társaság tagjai között négy feltűnően szép nő is szerepelt, akiknek az volt a szerepük, hogy a kiszemelt ál­dozatokat foglalkoztassák mindaddig, míg a zsebmetszés művészei elvégzik mun­kájukat. Úgy látszik, hogy a letartóztatott bandán kívül még egy másik vagy eset­leg több tolvajbanda is dolgozik a szé­­kelykocsárdi vonalon. Szombaton például rendkívül érdekes és vakmerő furfanggal vezették félre a Kocsárdon átszálló uta­sok egy részét. A CFR-nél általános szo­kássá vált ugyanis, hogy valamilyen va­gonra krétával egyszerűen fölirták I. vagy II. osztály s az utasok csak elhelyezke­désük után tudták meg, hogy nem jó kocsiba szálltak. Szombaton délelőtt ha­sonlóképen történt. Egyszerre azonban egy civilruhás férfi szállt fel a krétával megjegyzett vagonba s az ott elhelyez­kedett utasoknak kijelentette, hogy a vasúti ellenőr s felszólította őket, szán­janak át egy másik kocsiba, mert ez I. osztályú. Az utasok riadtan kapkodták össze podgyászaikat, mert a vonat már­­már indulni készült és egymást tolva, taszigálva igyekeztek egy másik vagon felé. Ezt az alkalmat használták fel a furfangos tolvajok, — t. i. a magát ellen­őrnek kiadó egyén is a banda tagjai közé tartozott — és sorra kifosztogatták a pénzesebb embereket. Egy sr­arosvásár­­helyi kereskedőtől például, aki Kolozsvár felé igyekezett, nagy összegű idegenvalu­tákat loptak el. A rendőrség azonnal be­vezette a nyomozást s most Kolozsvártól Aradig és Székelykocsárdtól Marosvásár­helyig az egész vasúti vonalat szigorú ellenőrzés alá vették. A vármegyei prefektura hatás­körébe osztották be a lakáshivatalt. Megírtuk, hogy a város tanácsa a városi lakáshivatal működését egy időre felfüggesztette, hogy ez alatt az idő alatt a belügyminisztertől utasítást kapjon a hivatal működését illetőleg. Az új lakbérleti törvény ugyanis halálra ítélte a különböző lakáshiva­talokat, mert a megüresedett lakások fölötti rendelkezési jogot a háztulaj­donosokra ruházta át. Ilyen körül­mények között a lakáshivatal működése illuzóriusnak látszott s a tanács a belügyminiszterhez intézett felterjesz­tésében e véleményének kifejezést is adott. A felterjesztésre ez ideig válasz nem érkezett s éppen ezért a tanács a lakáshivatalt a vármegyei prefektusi hivatalhoz utalta át és itt fogják mai naptól kezdődőleg vezetni a lakás­hivatal megcsappant ügyeit. Lezárult a jelentkezések határ­ideje. Az állampolgári jogra való je­lentkezések határideje a mai nappal le­járt. Mától kezdve már csak írásban fogadnak el jelentkezéseket. Az írás­beli kéréshez mellékelni kell azokat az okiratokat, amelyek valószínűvé teszik a jelentkező román állampol­gárságát. Kapcsolatban a jelentkezők összeírására vonatkozó munkálatokkal, a mai nap folyamán Kolozsvárra ér­kezett Grigorescu belügyminiszteri ve­zérigazgató, hogy a munkálatok ered­­mé­nyéről meggyőződést szerezzen és újabb instrukciókat adjon. Holnapután már ki lesz függesztve azoknak a polgároknak névsora, akik az eddigi jelentkezések alapján az állampolgári jogot elnyerték, valamint azoké is, akiket visszautasítottak. A visszautasí­tás ellen 15 napon belül felebbezni lehet a polgármesterhez. Newyork. James J. Davis, az Egye­sült Államok munkaügyi minisztere Clevelandban, a republikánus elnök­jelölő gyűlés alkalmával fogadta a magyar sajtó képviselőjét, akinek ér­dekes interjút adott az Unió beván­dorlási törvényéről. Davis miniszter a pompás, 16 eme­letes Hollenden Hotelben fogad — mondja az újságíró. — A nagyszerű kényelemmel berendezett szállóban nyüzsgő élet uralkodik, tele van Ame­rika s a gyarmatok minden tájából összesereglett delegátusokkal, újság­írókkal. Beszállunk a liftbe, felrepü­lünk a 8-ik emeletre s indulunk a 816. számú szoba felé. Az ajtónál nincsen díszruhás rendőr, nincs de­tektív, kopogtatunk egész egyszerűen, halljuk a választ: „Come in“. Belé­pünk. Davis hellyel kínál meg s en­­gedelmet kér, hogy tekintettel a nagy melegre, ingujjban maradhasson. Meg­indul a diskurálás, amelynek témája természetesen a bevándorlási törvény. Davis kijelenti, hogy csak kevesen tudják, pedig úgy áll a dolog, hogy úgy­­, mint a jelenlegi elnök, Coolidge, teljesen rossznak tartják az új tör­vényt. A képviselők és szenátorok hangu­lata azonban olyan volt, hogy egy­hangúlag elfogadtak volna olyan tör­vényt is, amely tíz esztendőre teljesen — minden kivétel nélkül — bezárja a kapukat a bevándorlók előtt. Davis rossznak tartja a törvényt s éppen azért módosítani fog rajta s az ősszel összeülő kongresszus elé javas­latot terjeszt, mely a törvény egyes rendelkezéseit megváltoztatja s lehetővé teszi minden egyes Amerikában élő, becsületes, tisztességes bevándoroltnak. Az angol, amerikai felekezetközi bizottság Kolozsváron. A dr. Cornish vezetése alatt működő angol, amerikai felekezetközi bizottság a vasárnapot is Kolozsváron töltötte. Beach amerikai lelkész a Farkas­ utcai református templomban, Aury angol lelkész pedig az unitárius templomban prédikáltak. Mindketten a keresztényi összetartás nagy erejéről tettek tanúbizonyságot, amely óceánok messzi határain át is megérzi a hittestvérek szenvedéseit és a segítség szellemétől vezéreltetve vi­gasztalást igyekszik nyújtani a szo­morúaknak. Mindkét templomban nagy számban jelentek meg a hívek és me­legen ünnepelték a nemesszívü láto­gatókat. Gottermayer Nándor meghalt, Budapestről jelentik: Gottermayer Nándor, a magyar könyvkötészet leg­kiválóbb mestere, a híres Királyi Pál utcai könyvkötő-ház tulajdonosa, het­venkét esztendős korában június 21-én Parád­fürdőn meghalt. A magyar iparosvilág büszkesége szállt vele sírba, az ő érdeme, hogy a magyar könyv­kötő-művészetet a régi klasszikus ha­gyományok fölélesztésével újra olyan tökélyre emelte, hogy azzal a szakma nagy nemzetközi versenyében is be­csületet szerzett a magyar névnek, mert az 1900 éves párizsi világkiállí­táson munkájával kiérdemelte a nagy aranyérmet. Gottermayer Nándort min­dig nagyon megbecsülték és szerették azok, akiknek a mesterségükhöz tar­tozik a könyv. Az öreg úr műhelyé­ben mint baráti látogatók otthonosak voltak Arany János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Horváth Mihály, Csengeri Antal, Mikszáth Kálmán, Hermann Ottó, Gár­donyi Géza és a fiatal írói nemzedék­nek is sok kiválósága és nagy értéke. A vonat alá vetette magát. F. hó 29-én reggel fél 7 órakor a dél— felsőborgói vonalon Beszterce állomás közelében az 58—59. sz. szerelvények aki még a polgári jogot nem szerezte meg, egyszóval minden kívánatos idegennek, hogy fele­ségét, szüleit, gyermekeit s jegyesét az óhazából kvótán felül kihozathassa. Amerika szempontjából érthető ez az emberséges álláspont, mivel az olyan bevándorolt, akinek családja odahaza van, állandóan a hazamene­telre gondol, nem igyekszik angolul tanulni, nem igye­kszik amerikanizá­­lódni. A lelkiismeretlenebb elem a csa­ládnélküliséget vadházasságra hasz­nálja fel, ami erkölcsi szempontból elitélendő, a másikfajta bevándorló pedig minden centet megtakarít, haza­­küldi családjainak s így nagymennyi­ségű forgótőkét von ki Amerikából. Ez a nyilatkozat óriási jelentőségű, mert ebben a kérdésben Coolidge el­nök vele teljesen egyetért és így ha ősszel a törvényhozás elfogadja a mó­dosítást, télire itt lehetnek már a feleségek, a gyermekek s a szülők. Davis miniszter megjegyezte azt is, hogy ő feltétlenül a selectiv - válo­gatási rendszernek a híve, mivel Amerikának csak olyan bevándorlókra van szüksége, akik bele tudják élni magukat az itt uralkodó viszonyokba. (Amerikának nincs szüksége bolse­­vikiekre.) A miniszter szeretettel beszélt a magya­rokról, kijelentette, hogy jól ismeri úgy az itteni, mint hazai viszonyaikat, említi, hogy ő maga is bevándorolt s dacára annak, hogy testestől-lelkestől jó ame­rikai, mégis szeretettel gondol vissza Angliára, ahol boldog gyermekéveit töltötte. között pályát vizsgáló 23-as vonalőr a sínek között a vonat által borzal­masan összeroncsolt parasztruhába öltözött em­bert talált. Különböző je­lekből arra lehet következtetni, hogy a szerencsétlen nem baleset, hanem öngyilkosság áldozata. Igazoló ok­mány hiányában a személyazonossá­gát nem tudták megállapítani. A bolseviki „egyház" szentté akarja avatni Lenint. Rigából jelen­tik: Az orosz ortodox egyház rigai papjainak értesülése szerint az úgy­nevezett bolseviki egyház papságának Moszkvában megtartott kongresszusa bővelkedett mulatságos incidensekben. A novgorodi prodékán ezen a kon­ferencián azt a furcsa javaslatot ter­jesztette elő, hogy az orosz egyház szentjeinek seregét három új névvel szaporítsák. Azt ajánlotta, hogy avas­sák szentté Lenint, továbbá Urickit, a zsidó származású bolseviki agitátort, akit 1918-ban Péterváron meggyilkol­tak, valamint Vorovszkyt, a Lausanne­­ban meggyilkolt szovjet­ követet. A Cseka azonban megakadályozta, hogy e javaslat felett szavazásra kerüljön a sor. Ekkor az indítványozó újabb ja­vaslatot terjesztett elő, mely szerint a Kommunista Élő Egyház, az ortodox egyháznak ez a paródiája, harcait a nem proletár szentek támogatás nél­kül óhajtja végig küzdeni. Ezt a javaslatot elfogadták és így törölték a szemek lajstromából többek között Nevszki Sándort, aki valamikor Orosz­ország leggazdagabb embere volt és aki Pétervárott a Nevszki-kolostort építtette. Ehhez az istentelen „egy­házi" kongresszushoz átirat érkezett az egészségügyi népbiztosságtól, mely engedélyt ad, hogy az apácák is csat­lakozhassanak a kommunista párthoz, ha ígéretet tesznek, hogy a kórházi áp­­ói hivatást tovább gyakorolják és lemondanak a templomi istentisztele­tek látogatásáról. ELLES? fitt

Next