Ellenzék, 1924. július (45. évfolyam, 145-170. szám)
1924-07-02 / 145. szám
Cluj-Kolozsvár, 45. év, 145. szám Csendőrök a templomban A templom boltíves homályából mélyen búgó orgonahang verődik ki a friss reggelire. Eső utáni idő nyári ragyogásában boldog madarak csiripelnek. Az utcán kevés ember, koránkelő köszvényesek s a korzónak néhány más nyugdíjas vén éke. Lesik az eget, a fák dús harmatosságát, hallgatják a csöndes orgona imáját, s a múltra, a halálra s a Temetőre gondolnak. Valószínűleg. Mert rezgő könny, bágyadt bánat arcuk sápadtságán. A templomban falusi bucsusok csoportja tart köszöntő pihenőt, ami utjukhoz erőt és az egeknek tiszta jóságból sugárzó glóriát terem. Mária- Radnára mennek, félórácskára kikötöttek a csodálatos nagy templomban. A penzionált, tisztes ruhájú koránkelők őket várják... még megvárják őket, hogy színes lobogásukban, pántlikájukban, fénylő mezítlábukban újat, bámulni való virulást lássanak, aztán lesz még idő ebédig busongni a vénség egyhangúságán, szétszórt ligeti padokon. Egyszer jön két csendőr. Fáradtak, mosdatlanok, éjszakásak. A szuronyukon harmatrozsda, csizmájukon tegnapi sár, beesett szemükben fáradó akarat. Felmennek a templom lépcsőjén, az ácsorgók kissé összebámulnak. Kemény lépésük határozottan koppon, úgy látszik bemennek. Az első lépést meg is teszik, de már lábujjhegyen s másodikat már így sem lépnek. Megáll az egyik, megfogja a másik karját, valamit összesúgnak, elveszi tőle a szuronyos puskát és a sapkát. Amaz bemegy, izzadt homlokát megtörli... az egyik kint marad. Körülnézi a bámulokat, nem hivalkodik, nem mutogatja magát, szép, komoly fiatalember s szépen, komolyan vár. Egyszer hangos zugás hömpölyög elő a homályból: a bucsosok elvégezték a pihenő imát, kifelé jönnek. Előle sietve a fegyvertelen csendőr, társától elveszi a puskáját, vállára kapja, félrehúzódnak. Felharsan az ének... elöl a lobogót vivő ember, utána társai, azután a lányok, illedelmesen lefésült hajjal, kicsit orrhangon énekelve, vegyesen, kisebb-nagyobb fiukkal, mögöttük barnaruhás asszonyok, az anyáik. Letérnek az útra, elfordulnak Mária-Radna felé, hangosan s kicsit talán kényeskedve is énekelnek, bemutatván ludasuk zengőségét a városi nép finyásságának. S ahogy haladnak egy jó pár métert, előlép a figyelő két csendőr, egyikük táskájában kotorász, keze alatt csörren valami s a bámulók szenzációra éhesen, nyomukban egymást lökdösik. A csendőrök a búcsú legeleje felé tartanak, a lánc már kikerült a táskából s egy öreg, kajlabajuszu énekes vállára, erős, félelmetes kéz nehezedik. Félrelépnek... az ember vén arca ijedten reszket, bütykös kezét előre nyújtja s mikor a csendőr rázárja a lakatot, féloldalvást visszakiált: — Andris fiam, mondd meg édes anyádnak, hogy én emerre mentem. A fejével amarra int... az ének elhallgat, a bucsusok kicsit megtorpannak, azután tovább mozdulnak. A csendőröktől megtudom, hogy valami szőlőben, valakinek a szőlőföldjén, egy halott katonát találtak, hátulról szőlőkaróval fejbeütötték, ahogy cseresznyét evett szegény. Nagy Dániel Az orvosszövetség tisztújító közgyűlése. Kedden délután tartja az orvosszövetség rendes havi ülését. A gyűlés tárgysorozatának a letárgyalásra kerülő orvosi szakkérdéseken kívül legfontosabb pontja a régi választmány lemondása és az új tisztikar megválasztása. Halálos villámcsapás. Sajószentandrás községben az elmúlt hét végén hatalmas orkán dühöngött. A villám több helyen lesújtott. Egy villámcsapás Moldován Jánosnét érte, aki szörnyet halt. Módosítják az amerikai bevándorlási törvényt Az Unió munkaügyi miniszterének nyilatkozata. Az amerikai államférfi ingujjban ad audienciát Nagy szász-ünnepség Marosvásárhelyen. Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: A tegnapi nap folyamán tartották meg a Marosvásárhelykörnyéki szászok a „Gustav Adolf- Verein" nagygyűlését. Ebből az alkalomból különösen Szászrégenből, Segesvárról és Nagyszebenből jöttek számosan Marosvásárhelyre. A délelőtt folyamán rendkívül impozáns látvány volt a színpompás ruhába öltözött szász nők és férfiak felvonulása. Délután a tornakertben népünnepséget tartottak. Este a Kultur-palota dísztermében koncert volt, amelyen ősrégi német dalokat és a modern német zeneirodalom legjelesebb alkotásait interpretálták. Székelykocsárdon újra garázdálkodnak a zsebtolvajok. Marosvásárhelyi tudósítónk jelenti: Az Ellenzék már számtalanszor hírt adott egy garázdálkodó tolvaj bandáról, mely különösen a székelykocsárdi vasúti állomáson fosztogatja a három irányból átszálló utasokat. A marosvásárhelyi rendőrség a napokban ártalmatlanná tett egy több tagú tolvajtársaságot. A társaság tagjai között négy feltűnően szép nő is szerepelt, akiknek az volt a szerepük, hogy a kiszemelt áldozatokat foglalkoztassák mindaddig, míg a zsebmetszés művészei elvégzik munkájukat. Úgy látszik, hogy a letartóztatott bandán kívül még egy másik vagy esetleg több tolvajbanda is dolgozik a székelykocsárdi vonalon. Szombaton például rendkívül érdekes és vakmerő furfanggal vezették félre a Kocsárdon átszálló utasok egy részét. A CFR-nél általános szokássá vált ugyanis, hogy valamilyen vagonra krétával egyszerűen fölirták I. vagy II. osztály s az utasok csak elhelyezkedésük után tudták meg, hogy nem jó kocsiba szálltak. Szombaton délelőtt hasonlóképen történt. Egyszerre azonban egy civilruhás férfi szállt fel a krétával megjegyzett vagonba s az ott elhelyezkedett utasoknak kijelentette, hogy a vasúti ellenőr s felszólította őket, szánjanak át egy másik kocsiba, mert ez I. osztályú. Az utasok riadtan kapkodták össze podgyászaikat, mert a vonat mármár indulni készült és egymást tolva, taszigálva igyekeztek egy másik vagon felé. Ezt az alkalmat használták fel a furfangos tolvajok, — t. i. a magát ellenőrnek kiadó egyén is a banda tagjai közé tartozott — és sorra kifosztogatták a pénzesebb embereket. Egy srarosvásárhelyi kereskedőtől például, aki Kolozsvár felé igyekezett, nagy összegű idegenvalutákat loptak el. A rendőrség azonnal bevezette a nyomozást s most Kolozsvártól Aradig és Székelykocsárdtól Marosvásárhelyig az egész vasúti vonalat szigorú ellenőrzés alá vették. A vármegyei prefektura hatáskörébe osztották be a lakáshivatalt. Megírtuk, hogy a város tanácsa a városi lakáshivatal működését egy időre felfüggesztette, hogy ez alatt az idő alatt a belügyminisztertől utasítást kapjon a hivatal működését illetőleg. Az új lakbérleti törvény ugyanis halálra ítélte a különböző lakáshivatalokat, mert a megüresedett lakások fölötti rendelkezési jogot a háztulajdonosokra ruházta át. Ilyen körülmények között a lakáshivatal működése illuzóriusnak látszott s a tanács a belügyminiszterhez intézett felterjesztésében e véleményének kifejezést is adott. A felterjesztésre ez ideig válasz nem érkezett s éppen ezért a tanács a lakáshivatalt a vármegyei prefektusi hivatalhoz utalta át és itt fogják mai naptól kezdődőleg vezetni a lakáshivatal megcsappant ügyeit. Lezárult a jelentkezések határideje. Az állampolgári jogra való jelentkezések határideje a mai nappal lejárt. Mától kezdve már csak írásban fogadnak el jelentkezéseket. Az írásbeli kéréshez mellékelni kell azokat az okiratokat, amelyek valószínűvé teszik a jelentkező román állampolgárságát. Kapcsolatban a jelentkezők összeírására vonatkozó munkálatokkal, a mai nap folyamán Kolozsvárra érkezett Grigorescu belügyminiszteri vezérigazgató, hogy a munkálatok eredményéről meggyőződést szerezzen és újabb instrukciókat adjon. Holnapután már ki lesz függesztve azoknak a polgároknak névsora, akik az eddigi jelentkezések alapján az állampolgári jogot elnyerték, valamint azoké is, akiket visszautasítottak. A visszautasítás ellen 15 napon belül felebbezni lehet a polgármesterhez. Newyork. James J. Davis, az Egyesült Államok munkaügyi minisztere Clevelandban, a republikánus elnökjelölő gyűlés alkalmával fogadta a magyar sajtó képviselőjét, akinek érdekes interjút adott az Unió bevándorlási törvényéről. Davis miniszter a pompás, 16 emeletes Hollenden Hotelben fogad — mondja az újságíró. — A nagyszerű kényelemmel berendezett szállóban nyüzsgő élet uralkodik, tele van Amerika s a gyarmatok minden tájából összesereglett delegátusokkal, újságírókkal. Beszállunk a liftbe, felrepülünk a 8-ik emeletre s indulunk a 816. számú szoba felé. Az ajtónál nincsen díszruhás rendőr, nincs detektív, kopogtatunk egész egyszerűen, halljuk a választ: „Come in“. Belépünk. Davis hellyel kínál meg s engedelmet kér, hogy tekintettel a nagy melegre, ingujjban maradhasson. Megindul a diskurálás, amelynek témája természetesen a bevándorlási törvény. Davis kijelenti, hogy csak kevesen tudják, pedig úgy áll a dolog, hogy úgy, mint a jelenlegi elnök, Coolidge, teljesen rossznak tartják az új törvényt. A képviselők és szenátorok hangulata azonban olyan volt, hogy egyhangúlag elfogadtak volna olyan törvényt is, amely tíz esztendőre teljesen — minden kivétel nélkül — bezárja a kapukat a bevándorlók előtt. Davis rossznak tartja a törvényt s éppen azért módosítani fog rajta s az ősszel összeülő kongresszus elé javaslatot terjeszt, mely a törvény egyes rendelkezéseit megváltoztatja s lehetővé teszi minden egyes Amerikában élő, becsületes, tisztességes bevándoroltnak. Az angol, amerikai felekezetközi bizottság Kolozsváron. A dr. Cornish vezetése alatt működő angol, amerikai felekezetközi bizottság a vasárnapot is Kolozsváron töltötte. Beach amerikai lelkész a Farkas utcai református templomban, Aury angol lelkész pedig az unitárius templomban prédikáltak. Mindketten a keresztényi összetartás nagy erejéről tettek tanúbizonyságot, amely óceánok messzi határain át is megérzi a hittestvérek szenvedéseit és a segítség szellemétől vezéreltetve vigasztalást igyekszik nyújtani a szomorúaknak. Mindkét templomban nagy számban jelentek meg a hívek és melegen ünnepelték a nemesszívü látogatókat. Gottermayer Nándor meghalt, Budapestről jelentik: Gottermayer Nándor, a magyar könyvkötészet legkiválóbb mestere, a híres Királyi Pál utcai könyvkötő-ház tulajdonosa, hetvenkét esztendős korában június 21-én Parádfürdőn meghalt. A magyar iparosvilág büszkesége szállt vele sírba, az ő érdeme, hogy a magyar könyvkötő-művészetet a régi klasszikus hagyományok fölélesztésével újra olyan tökélyre emelte, hogy azzal a szakma nagy nemzetközi versenyében is becsületet szerzett a magyar névnek, mert az 1900 éves párizsi világkiállításon munkájával kiérdemelte a nagy aranyérmet. Gottermayer Nándort mindig nagyon megbecsülték és szerették azok, akiknek a mesterségükhöz tartozik a könyv. Az öreg úr műhelyében mint baráti látogatók otthonosak voltak Arany János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Horváth Mihály, Csengeri Antal, Mikszáth Kálmán, Hermann Ottó, Gárdonyi Géza és a fiatal írói nemzedéknek is sok kiválósága és nagy értéke. A vonat alá vetette magát. F. hó 29-én reggel fél 7 órakor a dél— felsőborgói vonalon Beszterce állomás közelében az 58—59. sz. szerelvények aki még a polgári jogot nem szerezte meg, egyszóval minden kívánatos idegennek, hogy feleségét, szüleit, gyermekeit s jegyesét az óhazából kvótán felül kihozathassa. Amerika szempontjából érthető ez az emberséges álláspont, mivel az olyan bevándorolt, akinek családja odahaza van, állandóan a hazamenetelre gondol, nem igyekszik angolul tanulni, nem igyekszik amerikanizálódni. A lelkiismeretlenebb elem a családnélküliséget vadházasságra használja fel, ami erkölcsi szempontból elitélendő, a másikfajta bevándorló pedig minden centet megtakarít, hazaküldi családjainak s így nagymennyiségű forgótőkét von ki Amerikából. Ez a nyilatkozat óriási jelentőségű, mert ebben a kérdésben Coolidge elnök vele teljesen egyetért és így ha ősszel a törvényhozás elfogadja a módosítást, télire itt lehetnek már a feleségek, a gyermekek s a szülők. Davis miniszter megjegyezte azt is, hogy ő feltétlenül a selectiv - válogatási rendszernek a híve, mivel Amerikának csak olyan bevándorlókra van szüksége, akik bele tudják élni magukat az itt uralkodó viszonyokba. (Amerikának nincs szüksége bolsevikiekre.) A miniszter szeretettel beszélt a magyarokról, kijelentette, hogy jól ismeri úgy az itteni, mint hazai viszonyaikat, említi, hogy ő maga is bevándorolt s dacára annak, hogy testestől-lelkestől jó amerikai, mégis szeretettel gondol vissza Angliára, ahol boldog gyermekéveit töltötte. között pályát vizsgáló 23-as vonalőr a sínek között a vonat által borzalmasan összeroncsolt parasztruhába öltözött embert talált. Különböző jelekből arra lehet következtetni, hogy a szerencsétlen nem baleset, hanem öngyilkosság áldozata. Igazoló okmány hiányában a személyazonosságát nem tudták megállapítani. A bolseviki „egyház" szentté akarja avatni Lenint. Rigából jelentik: Az orosz ortodox egyház rigai papjainak értesülése szerint az úgynevezett bolseviki egyház papságának Moszkvában megtartott kongresszusa bővelkedett mulatságos incidensekben. A novgorodi prodékán ezen a konferencián azt a furcsa javaslatot terjesztette elő, hogy az orosz egyház szentjeinek seregét három új névvel szaporítsák. Azt ajánlotta, hogy avassák szentté Lenint, továbbá Urickit, a zsidó származású bolseviki agitátort, akit 1918-ban Péterváron meggyilkoltak, valamint Vorovszkyt, a Lausanneban meggyilkolt szovjet követet. A Cseka azonban megakadályozta, hogy e javaslat felett szavazásra kerüljön a sor. Ekkor az indítványozó újabb javaslatot terjesztett elő, mely szerint a Kommunista Élő Egyház, az ortodox egyháznak ez a paródiája, harcait a nem proletár szentek támogatás nélkül óhajtja végig küzdeni. Ezt a javaslatot elfogadták és így törölték a szemek lajstromából többek között Nevszki Sándort, aki valamikor Oroszország leggazdagabb embere volt és aki Pétervárott a Nevszki-kolostort építtette. Ehhez az istentelen „egyházi" kongresszushoz átirat érkezett az egészségügyi népbiztosságtól, mely engedélyt ad, hogy az apácák is csatlakozhassanak a kommunista párthoz, ha ígéretet tesznek, hogy a kórházi ápói hivatást tovább gyakorolják és lemondanak a templomi istentiszteletek látogatásáról. ELLES? fitt