Ellenzék, 1927. január (48. évfolyam, 1-20. szám)

1927-01-14 / 9. szám

48. év, 9. szám, ELLENZÉK Bethlen római látogatását az egész világsajtó nagy szenzációként kommentálja Egyes külföldi lapok a legképtelenebb híreket fűzik a magyar miniszterelnök olasz­­országi útjához — Budapestről hivatalosan megcáfolják a magyar királykérdés megoldásával kapcsolatos magyarázatokat — Az Ellenzék tudósítójától. — csátják az utóbbi időben felbukkant összes hírlapi kacsákat, mert bizonyos hatalmak a külpolitikában ezzel a lá­togatással komolyan veszélyeztetve gondolják érdekeiket és kiérlelésben lévő terveiket. A Budapestről érkező utolsó távira­tunk szerint különben a külföldi saj­tónak Bethlen miniszterelnök római útja alkalmából közölt és a magyar királykérdésre vonatkozó hívei teljesen légből kapottak és semmiféle tények­nek meg nem felelnek. Bethlen István gróf, magyar minisz­terelnök római látogatásának hire, melyet az Ellenzék tegnapi száma már közölt s amelyet eddig még nem erősítettek, de nem is cáfoltak hiva­talosan meg, az egész világsajtóban rendkívül élénk kommentárokra ad alkalmat. Természetesen szabad utat enged ez a meglepetést okozó külpo­litikai hír az újságszerkesztőségek re­gényes fantáziájának is, amelyek Bethlen látogatásának magyarázatára csak annál inkább szabadjára be­ LONDON. (Az Ellenzék tudósítójától.) Bethlen magyar miniszter­­elnök római utazásának híre az angol sajtóban igen élénk érdeklődést váltott ki. A baloldali Manchester Guardian az utazásban annak bizo­nyítékát látja, hogy Magyarország az adriai kikötő kérdésében felme­rült lehetőségek közül szívesebben veszi Fiumét, mint a jugoszlávok által felajánlott Spalatót A Westminster Gazette, mint fantasztikus hírt közli azt a római jelentését, hogy Bethlen látogatásával ottan dinasz­tikus kérdések is szóba fognak kerülni. Bethlen trónjelöltje e hírek szerint Albrecht főherceg volna, aki az olasz királyi hercegnővel lépne házasságra, ami által az olasz politika újabb szilárd támaszt nyerne Középeurópában és izolálhatná Jugoszláviát a kisantanttól, hangon írnak a látogatásról és nagyrészük felemlíti mindazokat a többé- kevésbbé fantasztikus hangon tartott híreket, a­melyek az utóbbi időben a magyar trón betöltéséről szárnyra keltek. Olasz vélemény Bethlen látogatásáról Róma. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az olasz sajtó, mely információit ró­mai irányadó helyről egységesen kapja, általában megállapítja, hogy Bethlen római útjának híre nem érte váratlanul az olasz politikai köröket. Ezt a látogatást az olasz fő­városban régen várták. A Corriere della Sera szerint a találkozás rendkívüli mértékben hozzá fog járulni a Magyarország és A francia sajtó fan­tasztikus hírei PARIS. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A francia sajtó feltűnő nagy helyet szentel Bethlen miniszterelnök római látogatása hírének. A lapok mindenféle kombinációkat hoznak a hír magyarázatára. Az Information szerint elsősorban is a magyar ke­reskedelem Fiume felé való irányí­tásáról van szó. A Paris Midi sze­rint Magyarország és Olaszország között egy, az olasz-albán szerző­déshez hasonló megegyezésről van szó és esetleg a trón betöltéséről is, melyet a lap teljesen fantasztikus hangon tartott magyarázata József főherceg személyével hoz összeköt­tetésbe. A többi lapok ugyanilyen Olaszország közötti, már eddig is nagyon szívélyes viszony fo­kozásához. Bethlen és Mussolini a lap szerint minden bizonnyal meg fogják beszélni a Magyarországnak adandó adriai kikötő kérdését és a két ország közötti kereskedelmi szerződés problémáját, amely majd felváltja a jelenlegi pro­vizóriumot. A lap Klebelsberg kultusz­­miniszter Rómában tervbe vett előadá­sainak is igen nagy jelentőséget tu­lajdonít. Belgrádi visszhang BELGRÁD. (Az ELLENZÉK tudósítójától.) Bethlen miniszter­­elnök római látogatásának híre a legnagyobb feltűnést alig­hanem Belgrádban keltette, ahol rendkívül idegesen fogadnak min­dent, amiből az olasz politika térfoglalására lehet következ­tetni. Hory András magyar követ különben tegnap meglátogatta Perics külügyminisztert s ez a látogatás igen nagy feltűnést keltett jugoszláv politikai körök­ben. Az újságírók megostromol­ták a magyar követséget felvilá­gosításért, ahol kijelentették, hogy Hory látogatása nem függ össze a magyar-olasz barátsági szerződés tervével. Hory követ maga későbbi beszélgetései fo­lyamán egyik újságnak azt a kijelentést tette, hogy Bethlen miniszterelnök római látogatása nem jelent változást Magyar­­ország és Jugoszlávia eddigi vi­szonyában. A lapok azonban Hory kijelentései ellenére is a legfantasztikusabb magyaráza­tait keresik a látogatásnak, területek semmit sem. Ezt azzal magyarázzák, hogy a kol­dulás és csavargás leküzdéséről szóló törvény csak a regátban bír érvény­nyel­­, így csak ott szervezhették meg a mén házakat, ahol a koldusokat és csavargókat elhelyezik. A rokkantok, hadiárvák és hadiöz­vegyek sem egyformán kapják a nyug­díjukat. Az ősszel megtartott erdélyi rokkant közgyűlésen meglepő szám­adatokat hallottunk erre vonatkozóan. Míg az ókirályságban meglehetős nyug­díjat, illetve segélyt kapnak a háború rokkantjai és hajótöröttjei, addig Erdélyben a százszázalé­kos hadirokkant még 100 lej segélyt sem kap havonta. A segélybélyeg-törvény, illetve a se­gélybélyegek árának kétszeresére való felemelése ismételten felvetette ezt a kérdést és minden oldalról panaszok hangzanak el a kétféle mérték ellen. Az erdélyi hadirokkantak memoran­dumban kérték a segélyösszeg igaz­ságos szétosztását, a koldusmen­tárak ügyében pedig a törvény tárgyalásával kapcsolatban kérték az érdekelt jóléti intézmények egyenlő mértékét. A pa­naszok és felzúdulások nyomán a kormány félhivatalosan az Indreptarea szükségesnek találta olyan nyilatkozat közzétételét, amely a sérelem orvoslá­sát helyezi kilátásba. Kolozsváron megférték az intézkedjseket a spanyolnáth­a ellen az örvölyi m­egbetegedésért enyhe lefolyásnál! - A főorvosi Hívatal felhívása a Kolozsvári orvosodhoz. - Megkezdik a mozik és nyilvános helyiségeit fertőtlenítését. - A Nép­­szövetség­­elemese a spanyol nátháról Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A spanyolnátha kapunk előtt áll, sőt egyes orvosi vélemények szerint már meg is érkezett Ugyanis az elmúlt napokban több olyan influenzaszerű­ megbetegedés fordult elő, amelyek a spanyolnátha jellegzetességével bírnak. Tekintettel arra, hogy külföldről érkező jelentések szerint a spanyolnátha meg­betegedések súlyos lefolyásúak és több halálozás is fordult elő, felkeres­tük dr. Fodor városi főorvost és meg­kérdeztük, hogy a városi főorvosi hi­vatal milyen intézkedéseket tett a jár­vány behurcolása, illetőleg annak meg­akadályozása érdekében. Kérdéseinkre a következő választ kaptuk: — Kolozsváron eddig több a spa­nyolnáthára jellemző tünetek között betegedtek meg emberek, az eddigi betegségek azonban komplikáció nél­küliek és enyhe lefolyásúak. Az a remény, hogy a többi megbetegedé­sek sem lesznek súlyosabbak és amennyiben a megbetegedések tény­leg járványszerűen lépnek fel, nem lesznek tömeges áldozatai. Külön­ben a főorvosi hivatal felkészülve várja a járvány bevonulását. Megfelelő férő­helyeink ugyan nincsenek, de ha a szükség úgy kívánja, iskolákat ürítünk ki a járványkór­házon kívül a betegek elhelyezésére. — A spanyolnátha bejelentési kö­telezettség alá esik és a súlyosabb eseteket a főorvosi hivatal tudomására kell hozni. Éppen ezért — mondotta a főorvos — ezúton is felhívom a kolozsvári gyakorlóorvosokat, hogy a tudomásukra jutó eseteket haladékta­lanul jelentsék be, hogy a betegeknek — egyelőre ugyancsak családi körben való elkülönítéséről gondoskodni tud­junk. — Mai nap folyamán — mondotta a főorvos — rendeletet adtam ki, hogy a mozikat és nyilvános helyisé­geket, ahol a közönség tömegesebben jelenik meg, megfelelő dezinficiáló eszközökkel fertőtlenítsék és ezt a fertőtlenítést másodnaponként ismé­teljék meg. Különben a spanyolnátháról a Nép­szövetség egészségügyi osztálya jelen­tést adott ki az egyes országok egész­ségügyi intézményeinek adatai alapján A betegségek lefolyása — e szerint — igen enyhe, bár a megbetegedések szánta igen nagy. A regábban­ milliókat költenek a koldusok és munkaképtelen szegények eltartására, Erdélyben — semmit Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A parlament karácsony előtti ülé­sein rövid, majdnem észrevétlen tár­gyalás után megszavaztak egy ötsza­kaszos törvényt, amelyben a segély­bélyegek árát 25, 50 iráni, 1, 2 és 10 lejről a duplájára emelték fel. A má­sodik szakasz szerint a „Házi sírok“ egylete hárommillió lej fix szubvenciót kap a segélybélyegekből befolyó ösz­­szegből, a hadiárvák, özvegyek és rok­kantak 25 milliót, a többi pedig az Asistenta Sociala pénztárába foly be. Ez az összeg tekintélyes számot kép­visel. 1924-ben 100 millió folyt be a segély­bélyegekből 1­­925-ben pedig 104 millió. Az Asistenta Sociala jóléti in­tézmény, amelynek vezetősége az alap­szabályok keretein belül szabadon rendelkezik a befolyt összeggel. Több gyermekotthont tart fenn és segélyezi az egyesületi jótékony intézményeket is. A törvény magyarázata szerint és egyéb beszerzett információk alapján megállapítható azonban az a tény, hogy az Asistente Sociale-hoz befolyó összeget túlnyomó részben majdnem egészében a regáti jótékonysági intéz­mények kapják. A törvénymagyarázat maga is beismeri, hogy a koldusok és foglalkozás nél­küli, tehetetlen szegények el­tartására csak a regáti 24 vár­megye kap segélyt, a csatolt 3. odal il tanács ismét megfeledkezett a nyomorgó városi nyugdíjasokról Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Annak idején az Ellenzék a vá­rosi nyugdíjasok ügyében hatalmas akciót indított be. A hírlapi akció eredménnyel járt, mert a községi vá­lasztások előestéjén nemcsak Calutiu prefektus, hanem Osvada primár is határozott ígéretet tettek arra, hogy a városi nyugdíjasok részére hátralékos járulékokat ki fogják fizetni. Az ígé­retek elhangzása után is a városi adó­hivatal sokáig vonakodott a hátralé­­kos nyugdíjak folyósításánál, míg végre is sok huza­vona után a nyug­díjak egy részét, az úgynevezett ötven­százalékos nyugdíjat kifizették, el­lenben a nyugdíjasokat jogosan meg­illető 67 százalékos nyugdíj­emeléseket mai napig sem fo­lyósították. Ha jól emlékszünk az ígéretek nem részlegesek voltak, hanem az összes nyugdíjilletményekre vonatkoztak, amit nem is lehetett máskép értelmezni, mert a kiutalt nyugdíjjárandóságok még így is olyan csekélyek, hogy abból a nyomorgó nyugdíjasok leg­elemibb szükségleteiket is alig tudják kielégíteni. Már több ízben rámutatott az Ellen­zék arra, hogy a városnál nem bán­nak szűkmarkúan a kiadásokkal, annál inkább csodálkozunk, hogy épen a legszegényebb és valóban nyomorban lévő volt városi alkalmazottaknál spó­rolnak. Számtalanszor megrajzoltuk azt a megrendítő képet, amelyett a városi nyugdíjasok kétségbeejtő hely­zete nyújt. Havi 100—200, legfeljebb 1000 fejes nyugdíjilletményekről van szó, tehát olyan összegekről, amelyek a mai nagy drágaság mellett a leg­­ridegebb tél derekán még az éhnyo­mortól is alig tudják megváltani a nyugdíjasokat. De ezeken az emberies indokokon kívül a városi nyugdíjasoknak jog­szerint is megvan minden igénye arra, hogy a kérdéses 67 percentes nyugdíjjáruléko­­kat is visszamenőleg egy ösz­­szegben fizessék ki, mert Osvada prímár utasítására az össznyugdíjjárandóságokat már szám­fejtették és az alárendelt hatóságok utasíttattak arra, hogy a nyugdíjaso­kat azonnal fizessék ki. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy a fizető pénztá­raknál ki az a tisztviselő, aki télvíz idején a nyomorgó városi nyugdíjasok szájából kiveszi a falatot.

Next