Ellenzék, 1927. február (48. évfolyam, 23-46. szám)

1927-02-02 / 23. szám

i6. oldal.­ ­irMc*­ Az utóbbi, melynek kínai állásfoglalá­sát is elsősorban európai érdekei irá­nyítják, valószínűleg azért, hogy Anglia olasz-barát földközi-tengeri politikájára választ adjon. A brit külpolitika így teljesen ma­gára maradott Kínában és érdekei meg­védésére egyedül tárgyal tovább Dél­­kína külügyminiszterével, Csen dr.-ral. Tárgyalásaival egyidejűleg nagy hadi­flottát koncentrált a kínai vizeken és erős csapatokat indított útnak Sanghaj felé. A katonai gesztusok azonban nem változtatnak azon, hogy Anglia továbbra is a tárgyalásokra fekteti a fősúlyt és, épen egyedülmaradottsága miatt, igen nagy áldozatokra is hajlandó, amelyek között minden valószínűség szerint el­sősorban a tarthatatlanná vált exterri­­toriális jogok föladása szerepel. S az angol exterritoriális jogok föladása után egyetlen más hatalom sem képes azo­kat tovább fenntartani Kínában. Az ide­genek privilégiumainak eltörlése azon­ban csak egyik kezdő állomása annak az útnak, amelyen ez az új életre éb­redt óriás birodalom még nem egy meg­lepetést tartogat a világ számára. ELLENZÉK 48. év, 23. azt sf A RÉGI KOLOZSVÁR írta: Gyalul Farkas, 1 / *' ’ V' ' ; 3 ’ . E. Kovács Gyuláról E. Kovács Gyuláról, művészetéről, páratlanul ideális rajongásáról a szín­művészet és irodalom iránt, többen írtak s méltatták őt. Legutóbb éppen az Ellenzékben magam is. Ezúttal sze­mélyéről és életéről néhány részletet írok meg. Tudjuk róla, hogy 1899 augusztusban, Petőfi halálának félszáza­dos emlékünnepén, midőn előadta Jókai Mór ünnepi ódáját, megtántorodott, összeesett s pár nap múlva meghalt. Az ő halála is, mondjuk véletlennek, de oly különös megható véletlen, hogy szívesen és szeretettel vagyunk hajlan­dók a gondviselés különös kegyének tekinteni, mely a szívek minden érzé­sét kisugárzó művészt életének e bol­dog, extatikus pillanatában megváltotta e földi rabságból. E. Kovács helye a színpadon azóta betöltetlen. Ki tudja, mily mélyreható változások kellenek arra, hogy a színművészetnek ily ön­zetlen, valóban csupán a művészetért magáért lobogó lánya — a szó leg­teljesebb értelmében — apostola akadjon. Ezúttal foglalkozzunk nemcsak a tra­gikussal, hanem a vidám, kedves és kedélyes emberrel. Szentgyörgyi István pompás emlékirataiban, melyekben pár mesteri, derűs képet varázsol elő a régi Kolozsvárról is, szól arról a társaság­ról, mely Szepi bácsi (Hirschfeld József) hajdani szén utcai házában — hol ma unokájának van üzlete — összegyűlt és kedélyesen el-el mulatott. Köztük arisztokraták, polgárok, írók, művészek. Nagy élvezetet szalaszt el, aki Szent­­györgyinek ezt a pompás könyvét, (melyet most még könnyűszerre­ és olcsón megkaphat) el nem olvassa. Íme, E. Kovácsnak ma nincs dolga a szín­padon, ő is megjelent a társaságban és nem az ivás, nem az ital, hanem a beszélgetés kedvéért ott ül ő is egy pohár bor mellett. Végtelenül szerette a­ magányt és mikor szerepét földol­gozta magában, a Házsongárdban sétál­gatott, melyet meg is énekelt versében. Ám szerette a társaságot is. Most éppen énekelgeti Szepi mama gitárkisérete mellett egyik kedves nótáját. Meghívni a hazáért Mily öröm, mily dicső... Azonban hihetetlen dolog történt. Szent­­györgyinek sürgős dolga akad és távozik. Szepi bácsi pedig, szó kerülvén a szí­nészekről, elkezdi mosni a művésznépet E. Kovács előtt. Hogy a színész köny­­nyelmű. Nem becsüli meg a garast. Rossz gazda, préda, nem takarékos. Egy kivételt ismer. Azt, aki most ment el innen. Lám mily, kitűnő művész és mily szorgalmas. Ennek lesz mit a tejbe aprítania — mondja Szepi bárki öregsége idejére !­ De melyik ilyen ? Melyik teszi meg azt, hogy maga menjen a piacra bevásárolni. Kendő­jébe pakoljts, ha kell a tojást, esi­két, húst, kenyeret, akit ott megvennen olcsó áron. E. Kovács Gy­ula szó nélkül hallgatta a dicséretet, mely egyben vád is volt ellene. Végre megszólal szép csendesen: — Igaza van, Szepi bácsi, Csakhogy Zsiga cigány (Szentgyörgyi nagyszerű szerepe) elmehet a piacra vásárolni, de se Hamlet, se­ Bánkban nem teheti... A felharsogó kacagásba Szepi bácsi minden dobogása beleveszett. Ha E. Kovács társaságban volt s ott elkezdett beszélgetni, adomázni, nem szívesen kelt föl. Egy ízben a nemrég elhunyt Palóczy gyógyszerész (köznéven Lóczy-papa) vendégei voltak. Reggel 3 óráig tartott a vacsora. Ekkor már a házigazda is nógatta őket, hogy jó lesz menni, de maguktól is távozni készültek a töb­biek s igy kénytelen, kelletlen E. Kovács is eljött velük. Az utcán megállította a társaságot: — Uraim, kedves házigazdánk, Lóczy papa iránt egy kötelességünk van. Vé­gezzük azt el mielőbb... Miért nem most mindjárt? Menjünk hozzá vissza reconndissance vizitbe, rójjuk le köszö­­netünket látogatással. És visszamentek spind, látogatóba. Ivánfi Jenő drámai művész, régi kedves jó pajtásom, aki később mint annyi nagy művész, Budapestre került. Egészen fiatal korában Ivánfi a 80-as években, talán a 90-es, évek elején is volt itt. Költeményeket is írt, lefordí­totta szépen Giliparzemek Tenger és Szerelem hullámai című színművét is. E. Kovács Gyulának őszinte bám­ulója és iskolájának híve volt. Aminek ered­ménye lehetett, hogy ő is sokat foglal­kozott irodalommal, művészettel, ké­sőbb ő lett a budapesti nemzeti színház főrendezője is. Ivánfival nagy dolog történt, mond­hatni mesés dolog. Valamelyik rokoná­tól valami kétezer forintot örökölt s elhatározta, hogy ő ezzel a pénzzel Párisba megy tanulmányútra. Egyelőre búcsúzni a Herczegovinába ment, mely a későbbi Erzsébet-út teteje, Herczeg Albert vendéglős kerti helyisége volt. Szép nyári helyiség, nem egyszer gyö­nyörködtünk ott E. Kovács kedves, tanulságos és vidám társaságában. Ivánfi tulajdonképen bucsuvacsorára ment oda. Pár nap múlva holdfogyatkozás volt műsorra kitűzve és E. Kovács óvó tanácsai és sürgetései ellenére Ivánfi ezt a földiekkel játszó égi tüneményt is itt akarta megnézni. A hold elfo­gyott pontosan s a társaság megtelt. Ivánfi másnap este is maradt, újból ott volt és beszélgettek mesterével, kedves dialógusokban és nyájas vidám elmélkedésekben... A párisi útból ak­kor nem lett semmi (később Ivánfi évenként külföldre ment, sajnos Monte- Carlóba is), az örökség is vége fele járt. Egy hajnalban pedig a Herczegovinás kijelentette, hogy fájera rend. Nincs több bor. Mehetnek. E. Kovács nehezen mozdult és bé­­kétlenkedett: — Éppen most kezdem jól érezni magamat. Ivánfi vigasztalta: — Hagyja, Kovács úr. Tudok én itt a Nagyszamos mellett egy csizmadiát. Jó bora van. Menjünk oda. — Akkor hát, menjünk. A mostani Fehérbárány (Astoria­­szálló) épület helyén is fáján akkor apró, kis fafedelü (nem zsindely) kuny­hók voltak. Egyik ilyen előtt, korom sötétben, de a jó ösztöntől ve­zetve, megállották és Ivánt­ (mint maga is később Shylok a saját házában) elkezd zörögni, kopogtatni, dörömbölni. Nagy későre valami szeszpetélődés hallatszik a házból. Egyik ablak ki­nyílik s a házigazda, a korom­sötét­ Ségten barátságtalanul kiszól: — Mit akarnak ? — Bort kérnénk, feleli Ivánfi (ő be­szélte el nekem ezt a történetet). — Nincs. Menjenek hazai­­■. Uram, kezdte erre Ivánfi, gyö­nyörű hangjának legzengzetesebb re­giszterével. Uram, két művész áll itt az ön hajléka előtt. Egyik én vagyok: Ivánfi Jenő. A hazai sajtó egyértelmű elismeréssel írt alakításaimról! Jövőm van, uram. Már is volt részem a ba­bérból. A lilát is pengetem. Thalia templomának én szégyenére nem vál­tam, mint buzgó fiatal­ papja ... A csizmadia meghatva hallgatta és mondá: — Ezért költött fel az ur? Ivánfi folytatta: — Ámde, óh uram és polgártársam, mi az én csekély érdemem a mesteré­hez képest, aki itt áll mellettem. Akit én mint Sakeszpeare mondaná: utol­jára hagytam, de — becsületszavamra — nem utolsónak, Lászt, nőt liszt ! Nem mondok egyebet: E. Kovács Gyula áll az ön háza előtt, a nemzet koszorús művésze és költője. E Ko­­vács Gyula, a hazai művészet büszke­sége, a kolozsvári Orsz. Nemzeti Szín­ház oszlopa. Íme, nézze uram, nézze őt. Ő itt áll ön előtt. Látja ? Ekkor Ivánfi a sötétben egy pakk kakasgyújtót vett elő. Sercegve gyűlt meg egy szál gyújtó, mellyel Ivánfi felülről lefelé megvilágította E. Kovács Gyulát, aki némán, de plasztikus, gyö­nyörű pózban, mintha élőképben gö­­rögtűz­ fényben a színpadon volna, mozdulatlanul ott állott. A csizmadia végre megszólalt. — Látom. Nem adok. És becsapta az ablakot.* E. Kovács Gyula végtelen türelemmel vett a színészek iránt, próbákon s elő­adásokon is. Csak arra az egy esetre hivatkozom, ami vele és Krasznai Mis­kával történt, Macbeth egyik előadása alkalmával. Macbethnek (negyedik felvonásban) látományok jósoljál­ meg sorsát Egyik látományt, egy fegyveres fejet Krasznai Miska személyesített. Így kell megszó­lalnia a reá figyelő vezérhez: — Macbeth! Macbeth! Macbeth ! őrizkedj Macdufftől, őrizkedj Fire­­bán­jától. Eressz. Elég (visszasülyed), Krasz­nai Miska ellenben imigyen rtezdé: — Hamlet ! Hamlet ! Hamlet / E. Kovács angyali türelemmel vette a fölhangzó kacagást. A jelenet persze „agyon volt csapva". Felvonás végén azonban E. Kovács odamegy az öltö­zőbe, hol az imént oly dicsőséges tény­kedést végzett fegyveres fej zsírral tö­rüli le a festéket és mastixot magáról. — Enyje Miska, szól hozzá csön­desen E. Kovács, hogy nem tudtál job­ban vigyázni? — Ugyan kérlek, fortyan föl Krasz­nai. Ezt a darabot is, a másikat is Filákeszpeáré (Miska így selypített) irta! Semmi baj s­incs! Ezzel véget is ért az incidens. Díj Krasznai nagyon haragudott. | Természetes alkalikus sósgyógyviz. — A legjobb nyálkaoldó gyógy- É a szer! — Gyomorégést azonnnal megszüntet. — Mindenütt kapható!­­| | Kutkezeidség: Brassó. Főlerakat: Bognár & Szántó Rt, ps | Cluj- Kol©:« vár. — Telefonssása: 72. Lloyd 2592. | Isssse^gMxaBssm^i':- m i'1 m­iirti’Mi hova mehet az ember étkezni? mint az erdélyi képviselők találkozóhelyére, az il „ASZTOJTA“ ÉTTEREMBE! |f§ H^blisa^ta Wo. Za ^ Karc^len^arh hanj^er^n^jM POMAna lE^KŐZPONTUá mjöAfíA MHS»-IO«HpV£I SAKtim(X UALLm Jagyaábab ingáján) Telefon 10 Telefon 10. Olcsóbb lett a tűzifa!­­-a aprított MUtívfa házhoz szállítva — — — — — — L­­OO l-a aprított hántottfa házhoz szál-Iítva g.-ként — — — — — X, HO eltétalok legolcsóbb napj céban! Első Román Fagyapottgyár és Faipari rt, ezelőtt Grtm­-fatelep. Telefon 10. Telefon 10. S­CHIEGNER-féle psiesny.csúf.stölésellen Minden gyógyszertárban kepható. | Ára @5 lej!

Next