Ellenzék, 1927. július (48. évfolyam, 144. szám)
1927-07-02 / 144. szám
2. oldal. ELLENZÉK 40. év, 144. szám. Marescu „kollega" nyilatkozik mi mindent lehet megtudni negyed óra alatt a prefektusi elastobában . A kisebbségi miniszter karrierjének nyitja. Tizenkét évig fog még Sándor Józseffel vitázni - A plakátelkobzás és egyéb választási ..lecsúszások", amelyekre Tatorescu orvoslást ígér Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Megnépesedett a megyeháza. Az erjárat előtt 15—20 szebbnélszebb autó sorakozik, a lépcsőházban titokzatosan sugdosódó emberpárok húzódnak meg az ablakmélyedések mögé, a prefektusi előszobában vágni lehet a füstöt és a szomszédból áthallatszik a miniszteri kabinetfőnök erélyes szava. Valamit diktál a Nemzeti-parasztpártról. Jó iskolában jár, a szavakat tisztán ejti ki és megnyomja a hangot ott, ahol gazdája valami szépet, vagy erőset mondott. Az előszobában minden hely elkelt. Előkelő urak, volt szenátorok a fásládára szorulnak és mindenkinek valami nagyon fontos mondanivalója van. A magas, jó megjelenésű hivatalnok azzal kérkedik, hogy ő mindig meggyőződéses liberális volt. A cuzisták küldöttsége szenvedélyesen tiltakozik az ellen, hogy választási plakátjaikat elkobozta a sziguranca. A zsidó küldöttség a márasltarosi prefektus ellen tüzel és gyilkos tekintetekkel méri végig az UER jelöltjét, aki a liberális listán szerepel, renegátja lett a cionistáknak, de maga is kényelmetlenül érzi magát a hatalom fényében. Miniszteri intervencióért jött, mert a listán nagyon hátulra került. A miniszter mint újságíró A rendőrtiszt nyomdacím után érdeklődik. Bizonyára újabb plakát-ügy. A szomszédból áthallatszik: a szabadságot és a törvényességet akarom biztosítani. Végre széttárják az ajtót és a sajtó képviselőit beengedik Tatarescu miniszter elé. Nem változott semmit. Ugyanaz a fölényes maoru, leküzdhetetlen causeur, aki volt, a választási idegességet nagyszerűen leplezi magában. — No ugye, hogy jó kolléga vagyok — mondja, amikor az ajtón belépünk — és jó újságíró, mert ime, nem akarom önöket fárasztani, előre elkészítettem minden lap részére nyilatkozatomat. Tessék, itt van. Gondolom, jól van megírva. Akinek van még kérdeznivalója, szívesen állok rendelkezésére. Mit kérdezzünk ? A nyilatkozatnak csak foszlányai hatoltak át az előszoba ajtajain. — Ja, persze, nem kérdezhetnek addig, amíg nem tudják, mi van az írásos nyilatkozatban. — Erre maga felolvassa az egészet. Csak a címeket hagyja ki, de viszont nagyszerű szónoki képességével festi alá a mondatokat. — A középkori rendszert, az Ausweis-ok, a forgalmi engedélyek szomorú emlékét eltöröljük. Mindenkorra. A kormány a választások szabadságát biztosítja, mert hiszen úgyis győz. — A Nemzeti-parasztpárt visszautasította baráti jobbunkat, a felelősséget reá hárítjuk. Folytassák csak tovább a „pertraktálásokat", mi haladunk a magunk útján. A kisebbségi kérdés Olvasás közben meg-megáll, nézi a hatást az újságírók arcán. A Nemzeti Párt lapja nincsen képviselve. A hatás elenyésző. Észreveszi. Felemeli hangját, a kisebbségi kérdésre tér át. — Okosságot várunk a kisebbségi pártoktól — szavalja emelkedett hangon. Vannak jelek, hogy ezekben a pártokban is ébred az új lelkiismeret, amelyet e pártok vezetői által elkövetett hibák élesztgetnek. A legnagyobb hiba a kisebbségi blokk megalakítása. A kölcsönös bizalom és barátság kimélyítése odahelyezték most mesterségesen a kisebbségi blokkot. Megerősödött az elszigetelés politikája és ez veszedelmes dolog. — A blokk szaporítja kisebbségi vezetők hibáinak elég hosszú sorát és árt a kisebbségi ügynek anélkül, hogy az államnak érdekét bármiképen is szolgálná. Személy szerint az a véleményem mégis, hogy ezek a hibák jókor jönnek és felébresztik a természetes reakciót. Ez már meg is kezdődött. A reakciónak első jele a reformista Magyar Párt megalakulása, a magyar és német kisebbségek tömegéből más változások is várhatók. Érdekes politikai folyamat kezdődik, amelybe jobb, ha nem avatkozunk bele. Reméljük mégis, hogy a kisebbségek képviselői a választás után a kiengesztelődés és a közeledés őszinte politikájára térnek át— amely az állam érdekei szerint igazodik és amely a kisebbségeknek is érdeke. Egyetlen jelszót kell elfogadniok: elsősorban állampolgárok és a csak másodsorban kisebbségek. •Tessék hozzászólni! A lendületes befejezés után újból felteszi a kérdést. Tessék hozzászólni. Tudja, hogy mi kell az újságírónak. Maga is éveken keresztül aktív zsurnaliszta volt, ezzel alapozta meg politikai karrierjét. A rokoni kapcsolatok csak elősegítették pályáján, de nem bírtak döntő jelentőséggel. Bratianu ért ahhoz, hogyan kell munkatársait megválasztania. Tatarescut a múltkori törvényhozásba csak csalafintasággal lehetett bejuttatni, szenátornak választották meg, noha nem volt még negyven éves. Pár hete hiányzott. Beteget jelentett és addig nem validáltatta mandátumát, amig negyven évet el nem érte. Olyan nagy súlyú ember volt, hogy Averescu sem mert vele ujjat húzni. Mindezt pedig újságírói múltjának és főleg annak a politikai tevékenységnek köszönheti, amelyet Hunyad megyében, nevezetesen pedig Petrozsényban fejtett ki az első liberális kormány alatt. Úgy beszél a sajtó képviselőivel, mint igazi kollégákkal. Talán büszkébb újságírói múltjára, mint miniszterségére. Látszólag ősszintén beszél: — Ne feledjék soha, hogy mindenütt vannak soviniszták. Önöknél is, nálunk is. Amikor a Néppárttal paktumot kötöttek, már megjósoltam, hogy a paktum csak ígéret marad. Tudtam, hogy Averescu pártjának sovinisztáival nem fog bírni. Ha az ígéretek teljesítéséről volt szó, azonnal felfortyantak a párt belső emberei, akik között nem csekély számban vannak soviniszták. „Stimmungot" kell teremteni — mondja német szóval — egyébként minden titkos paktum csak malaszt. Tizenkét évig ... — No és akkor miért kifogásolható most a kisebbségi pártok paktummentes orientációja ? — veti közbe egy újságíró. — A paktum nem jó, de az sem jó, hogy a kisebbségek izolálják magukat. Közeledniük kell hozzánk, mert mi tizenkét évig leszünk most kormányon. Mondja meg Sándor Józsefnek, hogy tizenkét évig lesz még alkalma velem vitázni. Észreveszi, hogy a magyar újságírók kételyeket táplálnak. Nem a tény, hanem a kijelentéssel szemben. Tavaly a liberális párt kormánymandátumának lejárta ma előtt „Tatarescu ugyancsak Kolozsvárt nyilatkozott és azt mondta, hogy a liberálisok kormányon maradnak, kormányon még legalább nyolc évig. Pár hétre rá Averescu ült a miniszterelnöki székben. A kétkedésre mosolyogva válaszol : erőszakoskodások . Komoly dolog ez. Tizenkét évig leszünk még kormányon. Valaki felemlíti a Magyar Párt plakátjainak elkobzását, Hodor prefektus lesüti szemeit. Titkárja szól közbe: — Elkoboztuk, mert a kiáltvány gyülölethintésre volt alkalmas. Átokkal fenyegetőzött. Tatarescu szemmel láthatólag meg-, lepődik ezen a sovány érvelésen, kutyanyelvszerü jegyzőkönyvéhez nyúl és beírja: Manifestere P. M. Vagyis a Magyar Párt választási kiáltványai. — Nem, nem — mondja — erőszakoskodásokat nem tűrök. Sem törvénytelenséget, megvizsgálom az ügyet. Valósággal felháborodik, amikor egyik kollégánk Mihali prefektus máramarosszigeti terrorjáról interpellált. Az interpelláció is súlyos. Középkori borzalmakról, véres verésekről és kegyetlen brutalizálásról szólt. Tatarescu kezébe veszi az Uj Kelet tegnapi számát, amely Mihali birodalmának rémségeiről számol be és olvassa a cikket. Megakad a szeme a címeken és a vastag betűs részeken. Úgy tesz, mintha tudna magyarul. Jegyzőkönyvébe újabb slágvortokat ír be: Mihali és a zsidók. Hivatalos nyilatkozatának utolsó mondata azt mondja, először állampolgárok és csak azután kisebbségek. Vájjon mit jelent ez? Éppen most írnak arról az aradi lapok, hogy ott kétezer régi lakosnak még nincsen rendezve állampolgársága. Ugyanez a helyzet Kolozsvárt és a többi erdélyi nagyvárosokban. Hát éy erre célzott a miniszter. Hátha az állampolgárságokat akarja rendezni. Nincs már idő a kérdezősködésre, az előszobában tömegével várnak hivatalos és nem hivatalos személyek. A „kolléga” szívélyesen búcsút vesz, mindenkihez hozzá megy és kezet szorít, az ajtónál még utánunk szól: — Tizenkét évig! Igen ám ... Byrd útban van az óceánon át Páris felé Maytland és Heggenberg, Newyork. (Az Ellenzék tudósítójától.) Byrd kapitány, aki már hosszú idő óta készül rá, hogy Newyorkból Franciaországba repüljön, sok halogatás után végre tegnap reggel 9 órakor elstartolt Newyorkból. Ennek az új rekordkísérletnek a szenzációja az, hogy Byrd kapitány rádióapparátust szereltetett rá az aeroplánjára és ezzel a készülékkel sűrűn akar leadni jelentéseket az időjárásáról és útjának minden fázisáról. Az újskóciai Louisburgból jelentik, hogy Byrd gépét ma délután fél kettő körül látták elhaladni a város fölött. A motor hallhatóan pontosan működik. Byrd körülbelül ötszáz méter magasságban repül. Az aviatika eseményei közül ebben a pillanatban feltétlenül Byrd rekordkísérlete a legérdekesebb, bár nagy jelentősége van annak a vállalkozásnak is, amelynek célja a Csendesóceánon lévő Hawaii szigetcsoport fővárosa, Honolulu, starthelye pedig a kaliforniai Okland. Erre a 7800 kilométeres útra két amerikai pilóta Maytland és Heggenberger hadnagyok vállalkoztak, akik három motoros Fockergépükön már el is indultak Kaliforniából. Ennek a túrának egyik főcélja az, hogy a rádió-sugár rendszernek a légi repülésben való alkalmazhatóságát bebizonyítsa. San Franciskóban és Hawaii szigetén levő Nangyban egy-egy katonai rádióállomást állítottak fel, amelyek az egész repülés ideje alatt az A. és N. betűket fogják jelezni. Ezek a rádiójelek olyan erősek, mint egy hatalmas világító toronynak a fénysugarai. A jeleknek el kell érniök a repülőkhöz a végből, hogy mihelyt letérnének az egyenes vonalból, azonnal visszatérhessenek a figyelmeztetés után a helyes útra. A 7800 kilométeres túrának a veszélyessége ugyanis főképen abban van, hogy a repülők igen könnyen letévedhetnek a legrövidebb útvonalról és a teljes irányvesztettség fenyegeti őket a Csendes-óceán végtelen térségei fölött. Newyorkból jelentik: Bertaud, amerikai katonai pilóta, akinek Chamber megérkeztek Honoluluba mint el kellett volna kisérni az óceáni útjára, július legelején kísérli meg a Newyork és Róma közötti repülőtúrát. Az amerikai Hearts-lapok igazgatósága szerződést kötött Bertauddal, hogy ha ezt a túrát leszállás nélkül teszi meg 100.000 dollár külön jutalmat kap. Berlinből jelentik: Az a kétszáz utas részére berendezett repülőgépóriás, amelyet a törni motorgyárban építettek, a napokban fogja megtenni első próbaútját, hogy az után július végén, vagy augusztusban elinduljon Berlinből Newyorkba. A repülőgépre szóló jegyeket már a közeljövőben árusítani fogják. És az eddigi érdeklődés jeleiből következtetve, a kétszáz jegyet sokszorosan túl fogják jegyezni. Rómából jelentik: Balbo olasz repülésügyi államtitkár, aki most tért haza Franciaországban telt repülőtutájáról, ma reggel 6 óra előtt a Róma melletti vigna di vallei repülőtérről Londonba repült. Az államtitkár maga kormányozza aeroplánját. Balbo csak Párisban akar leszállni, onnan tovább repül Londonba, majd július 5-én újra startol Rómából, hogy leszállás nélkül tegye meg a roja-londoni utat. Eddig a komoly rekordkísérletek és a közeljövő aviatika tervei. Most pedig térjünk vissza Chamberlinhez és Levine-hez, akik még mindig nem fejezték be a Miss Columbián Európa más nagyvárosain keresztül tett diadalútjukat. Camberlin és Levina tegnap még Varsóban a lengyel kormány diszlakomáján vettek részt és ma este 9 órakor már leszállottak Zürichben a dübendorfi repülőtéren. A két amerikai pilóta azonban csak kevés ideig marad Svájcban, ahonnan tovább repülnek Németországba. Newyork. (Az Ellenzék távirata.) Maytland és Heggenberger tegnap fölesét értek Honoluluban, ahova San Franciscoból leszállás nélkül repültek. Ezzel megdöntötték a távrepülés rekordját. Byrd aeroplánját tegnap délután Új Skócia fölött látták.