Ellenzék, 1928. január (49. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-02 / 1. szám

2. oldal. SELECT MOZGÓ Újévkor, a nevetés Ünnepén:n♦♦ ♦♦ ♦♦ URÁNIA MOZGÓ Szenzációs műsor! H maxim ü­gynök­e : Veszélyben a posta Elsőrangú szalonvígjáték, főszerepben: NICOLAS RIMSKY világhírű orosz komikus. Kezdjék meg nevetve az új évet! ♦♦ « Eddig nem látott izgalmas kalandorfilm. Főszerepben: KEN MAYNARD és TARZAN csodaló, ki ezen filmében Bin-Tin-Tint is felülmúlja. Az erdélyi és bánsági ügyvédjelöltek egységes frontot létesítenek az ügyvédek ellen Országos konferenciát tartanak január hó folyamán Temesváron Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Az erdélyi és bánsági ügyvédje­löltek és ügyvédek között már rég óta erős harc folyik a kulisszák mö­gött. Az ügyvédek szeretnék megszün­tetni az ügyvéd-proletáriátust, az ügy­védek számának szaporodását s bár költ formában bár, de a numerus klau­­zust szeretnék életbe léptetni olyan for­mán, hogy megnehezítsék az ügyvédi diploma megszerzését, melyet az im­­prium utáni első években olyan köny­­nyen osztogattak. A kulisszák mö­­götti ellentétek most aztán kirobban­­ak az erdélyi és bánsági ügyvédi ka­marai elnököknek az elmúlt napokban Kolozsváron tartott értekezletén, ahol tudvalévőiég állást foglaltak az ügyvéd­törvény módosítása ellen, amelynek keresztülvitele érdekében az erdélyi ügyvédjelöltek már régebben harcot indítottak. Az ügyvédség szervezetéről szóló törvény, amelyet a parlament öt év­vel ezelőtt szavazott meg, szabályozza az ügyvédjelöltek helyzetét is, s ennek egyik paragrafusa rendkívül sérelmes a csatolt területek ügyvédjelöltjeire nézve. Ez a paragrafus különbséget tesz a regáti és erdélyi ügyvédjelöltek kö­zött és a regátiakat rendkívül nagy előnyben része­síti a­z erdélyben végzett ügy­védjelöltek hátrányára. Az erdélyi ügyvédjelölteknek ugyanis a törvény szerint három évig kell a diploma megszerzése után jelöltes­­kedniök és ezt az időt, csak egy ka­maraiig bejegyzett ügyvéd ellenőr­zése alatt tölthetik be és felebbviteli bíróság előtt ez idő alatt nem tárgyal­hatnak. A három évi jelölti működés után kell az ügyvédi vizsgát letenniük, s csak ezután lehetnek ügyvédek. Ezzel szemben azonban a regálbeli ügyvédjelölteknek ,csak két évig kell jelölti prakszist folytatni, de ez idő alatt is működhetnek ön­állóan és a felsőbíróságok előtt, a sem­­mitőszék kivételével, a tárgya­lásokat elláthatják. M­ két évi gyakorlat után minden vizsga letétele nélkül, automatikusan ügyvédekké válnak. Ez ellen a megkülönböztetés ellen indítottak harcot az erdélyi és bán­ság ügyvédjelöltek. Sikerült mozgal­mak céljaira Dandea képviselőt meg­­nyerniük, aki még a parlamenti szü­net előtt indítványt terjesztett elő a kamarában az ügyvédi működés egy­ségesítéséről szóló törvény sérelmes paragrafusa ellen, kérve, hogy a re­­nlbeli ügyvédjelöltek jogait terjesszék­­ az erdélyi és bánsági ügyvédjelöl­tekre is. A parlament megértéssel fogadta ezt a javaslatot, azonban a közbejött szünet miatt nem lehetett letárgyalni. Most aztán az erdélyi és bánsági ügy­védi kamarák dékánjai, legutóbbi ko­­lozsvári értekezletükön elhatározták, hogy felvesz­ik a harcot ez ellen a terv ellen. Válaszul erre az állásfog­lalásra az ügyvédjelöltek is harcba léptek. Elhatározták, hogy e törvény módosítását minden erejükkel kény­szerítik. Január hó folyamára az ügy­védek mozgalmát Bogariu ügyvédje­lölt országos kongresszusra hívta ösz­­sze Temesvárra az összes ügyvédje­lölteket Az ügyvédjelölteknek sikerült megnyerni m­ozgalm­uk céljaira Nistor munkaügyi minisztert és több képvi­selőt, akik belátva az erdélyi és bán­­sági ügyvédjelöltek helyzetét, elhatá­rozták, hogy a parlamentben is támo­gatni fogják ezt az akciót. Az erdélyi és bánsági ügyvédek és ügyvédjelöltek tehát elkeseredett harc­ban állanak egymással. Harcolnak a kliensekért, akik az utóbbi időben nagyon megfogyatkoztak. A Kolozsvári зп€ШШШотаe­tan­évi munkája Számolt, amelyest itt nem kell Kommentár Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítóidtól.) Munkatársunk felkereste dr. Konrádi Dánielt, a kolozsvári mentőállomás igazgatóját, hogy érdeklődjék a mentők múlt évi teljesítményéről, arról a pó­­tolh­atatlanul értékes munkáról, amelyet a kolozsvári mentők teljes csendben vesztete az 1927-ik évben. Laikus embert, mindnyájunkat, akik­nek hál’Istennek nem volt szükségünk rájuk, meglep az adatok beszédessége. Szinte fölösleges, hogy megjegyzéseket fű­zzünk hozzájuk. Ki gondolná pél­dául, hogy Kolozsvárt, ebben az arány­lag nem nagy városban a múlt évben 3660 esetük volt a mentőknek. Ezek közül rosszullét 650, sérülés 770, ön­gyilkosság 60, egyéb eset 90-szer fog­lalkoztatta a gyorsan kiszállt derék mentőket. Betegszállítás 500 esetben történt, mozgó őrség - színházban, mozikban, előadásokon, gyűléseken, ünnepélyeken 531 esetben szállt ki Sasírnapi előadásai; a Magyar Szinh­ázb­an: 3 órakor: CSONTOS ASSZONY. (Olcsó helyink: Kolbay, Mende, László, Iliász.)­­ .­.... 6 órakor: KADARÉ. (Stolcz Hilda föllépésével. Tréfák, mókák. Tíz eleven újévi malac kisorsolása.) Háromnegyed 9 órakor: PIESÉK XZ ÍRÓGÉPRŐL. (Kolbay, Mende, László, Ihász.) Téves jelentés, amikor hiába hívtak mentőket, 58 esetben történt. Összesen 2660. Nappali eset ezek közül 1308, éjjeli kivonulás vagy betegellátás 1352 esetben történt. Kivonultak 1736-szor, az állomáson elláttak 924 beteget. Egy napra állag 7 eset esik. Érdekes, sőt megdöbbentő Konrádi főorvos megjegyzése, amit szíves fel­világosí­tásaihoz fűz. A mentő­k egyet­len esete 113 lejbe kerül. A mentő­állomás fentartására adott összes ado­mányok 7860 lejt tesznek ki. Szomo­rúan jellemző adata ez a mai társa­dalom és az illetékes hatóságok kö­zönyének, amikor egy annyira fontos és szükséges intézményt, amelynek a fenntartása részben rá van bízva, ilyen kevéssé támogat A vezetőség a legnagyobb anyagi gonddal küzdve végzi felelősségteljes munkáját Mó­dot kellene nyújtani valamiképpen arra, hogy ez a szépen megszervezett intézet feltűnően nagy anyagi gondok nélkül végezhesse munkáját Hiszen mindnyájunkat érhet baleset ММММЙМММАММШMM A napfény színe — zöld Egy híres francia csillagász legújabb megállapítása Páris. (Az Ellenzék tudósítójától.) A híres francia csillagász, Charles Kordmann nem­rég a francia csillagvizsgálók társaságb­­an egy előadást tartott melyben többek közt egy orosz napvizsgálónak, Cernin­­nak jelentésére hivatkozva, azt a meglepő bejelentést tette, hogy a napfény színe zöld. Nordmann elmondta, hogy Cernin hosszú és sorozatos kísérletek alapján jutott erre az eredményre, amelyet többé kétségbe sem lehet vonni. A napfény tehát nem fehér, vagy sárgásfehér, amint eddig hitték, hanem — bármilyen meglepő век is lát­szik, — zöld, mint a tavaszi mező színe. Nordmann saját tapasztalataival is támo­gatta ezt a bejelentést, amelynek egyszerű megállapítására különben a következő módszert ajánlja: Vegyünk kezünkbe egy 25 cm. hosszú szűk csövet, amelynek mindkét végét fényt át nem bocsátó fekete papírral vonjuk be. Ezen a két papírlapon csináljunk egymásnak megfelelőleg két kis lyukat, körülbelül három-négyszer akkorát, mint egy gombostű feje. Az így elkészített eszközzel vizsgáljuk meg különböző nap­sugarakkal bevont dolgokat Nézzünk meg egymásután például egy napos feh­ér felhőt, egy hegycsúcsot, amelyre napsugarak tűz­nek le, vagy egy napsugárban fürdő utat. Mind a három esetben azt fogjuk látni, hogy az így közvetlenül megfigyelt napsugarak fénye tiszta zöld. Cernin alapvizsgáia ter­mészetesen sokkal precízebb kísérletekkel jutott el eredményeihez. A dolog népszerű megállapításához azonban ez az egysze­rűbb eszköz is elég. Nordmann e beje­lentéséhez még hozzátette, hogy a nap úgynevezett zöld sugarai, melyet nap­lementekor lehet megfigyelni, szintén e mellett a megállapítás mellett szó­lanak. A nap ugyanis, mielőtt a hori­zontról eltűnnék, buceúképen egy utolsó gazdag zöld sugárnyalábot dob a Föld felé. Rendeléseinél hivatkozzék az Ellenzékre. 49. 47, 1. s?1 Ki a „boldogabb“, akinek már nincs földje, vagy akinek még háza van? Nemcsak a földbirtokosoknak, hanem a háztulajdonosoknak is akad büván panaszolni valója Kolozsvár, december hó 31. Ezúttal nem a szegények, a nyomorultak, az életküzdelemben elesettek panaszko­dásával foglalkozunk, hanem a pol­gári értelemben vett „jómódúak“ sé­relmével, akik különösen, ha a kisebb­ségi sors osztályrészesei, rohanó lé­pésekkel közelednek az egyetemes szegénység felé. A régi jóidőkben, ha valakiről azt mondták, hogy háztulaj­donos, az irigyelt polgári jólétet, gaz­dagságot jelentett És ma ? Vajjon melyik erdélyi magyarnak van jobb sorsa, akinek elvették a földjét, vagy akinek megmaradt a háza? — veti fel a kérdést itt Bé­­késsy Károly szerkesztőségünkhöz kül­dött levelében. Valóban nehéz erre kielégítő választ adni. Csak az bizo­nyos, hogy mindkettőnek a sorsa na­gyon nehéz. És itt átadjuk a szót Békéssy Ká­roly­nak, aki nem is olyan régen, mint lapszerkesztő, kiváló régész és városi potentát jelentős szerepet ját­szott Kolozsvár város társadalmi éle­tében. Ma teljesen visszavonulva 6Ц saját háza van, de bérlakásban kény­telen meghúznia magát. Itt közöljük a levelét, amely a mai áldatlan viszo­nyokra valóban jellemző: — Hogy melyik erdélyi magyarnak van jobb sorsa, akinek elvették a földjét,­ vagy akinek megmaradt a háza? — erre­ a kérdésre szolgáljon feleletül a sokezer kolozsvári példa közül az alábbi, ame­lyet pontos, megbízható adatokkal írok meg. A Pasteur­ utca 4. szám alatt van egy egyemeletes ház, két úri lakás van benne négy szobával, előszobával, fürdő­szobával és minden más kellékkel, ami az úri komforthoz tartozik. Mindezen kí­vül a lakás mellett egy félholdas, gyü­mölcsös kert is fekszik. Tizenkét eszten­deje, hogy az­ egyik lakásban egy bank­­igazgató lakik, a másikban pedig egy földbirtokos, akinek vidéken tizennyolc­szobás kastély áll a rendelkezésére. A két úri lakásért egészen a legújabb­ idő­kig valóságos potom bért fizettek. A házi­gazdának végre sikerült magas ügyvédi honoráriumok kifizetése mellett az évi lakbért húszezer lejre felemelni.­ Húsz­ezer lej meglehetősen nagy, összeg, de a mai viszonyok mellett mégis elenyészően csekély. Csak a ház jó karban tartásáért a múlt esztendőben tizennyolcezer lejt fize­tett ki a házigazda. Az adókivető bizottság azonban soha sem hallgatta meg, hogy a lakbér ösz­­szege, illetve a ház jövedelme mennyit tesz ki, hanem önkényesen 96 ezer lejre becsülte a bérjövedelmet, amit hosszas utánjárás és ugyancsak busás ügyvédi honorárium kifizetésével sikerült 76 ezer lejre csökkenteni. Abban az időben a la­­pokban hírek jelentek meg arról, hogy a házigazdák közjegyzői okirattal felmond­hatnak lakóiknak. Ilyen viszonyok között érthető, ha a közjegyzői felmondásokat a házigazda elküldötte. Azonban ezzel is megjárta. A bérlők beperelték és annak rendje és módja szerint a pert el is ve­szítette. Ugyanakkor azonban olyan hor­ribilis perköltség zúdult a nyakába, ami az egész évi lakbért könnyen felemészt­heti. De még ez sem volt elég a ház­­tulajdonos kálváriájából. Nemsokára meg­jelent az állami adókivető bizottság is és a valóságos 40 lej évi bér helyett 76 ezer lej után rótta ki az állami adót. Ezek után felteszem a kérdést: melyik magyar vigad a farsangon? Akinek már nincs földje, vagy akinek még van háza, de ez­zel a megmaradt jövedelemre is alapo­sul ráfizet ?

Next