Ellenzék, 1929. február (50. évfolyam, 25-47. szám)

1929-02-01 / 25. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy tőr.apra IC0 lej. Negyedévre 300 lej Félévre 600 lej. Egész évre 1200 lej. тлрпотт: ВШТИД MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Str. Universi­tis (volt Egyetem­ utca) 3. sz.­­ Telefon sz.: 109. és 204. Szótakaró írta: SPECTATOR Olyan sűrűn esik szó mostanában a kisebbségi kérdésről, mint ahogy a hó hull ebben a hófúvásos, vonat­­elakadásos világban. A fehér takaró alatt alszik a vetés a kikeleti éb­resztőig. De félek, hogy a szóta­­karó alatt csak azért vonaglik a ki­sebbségi kérdés, hogy ne legyen majd ébren a genfi tavasz felpirka­­dása napján. Talán a kölcsönről, amely pedig úgy elkelne már, mint a falat kenyér és bizonyára végül mégis csak aranykalászokat fog haj­tani, sem írnak és beszélnek annyit, mint a kisebbségi kérdésről. De a róla folyó szóáradatnak­­- félünk tőle - annyi eredménye sem lesz, amennyit egy összevoarék liszt kép­visel. Célszerű-e kába fásultságban elviselnünk ezt a szakadatlan és terméketlen záport? Nemrégen, az Ellenzék hasábjain már megpengettem az­ áldatlan hely­zetet, mely az egyenlítői álomkór­hoz hasonló tehetetlenségbe dönt. Most megpróbálom elmondani, mi­ként gondolom el a karjaiból való menekvést, a tennivalókat ? úgy ér­zem, hogy az egész kisebbségi köz­lélek ugyanazt gondolja s azért nem tudok én sem a beszéd kényszerétől szabadulni. A kormány és pártja türelmet és bizalmat kér folytonosan. Hivatkozik elfoglaltságára és az idő rövidségére. A kérdés nagy jelentőségére mutat rá és azt hirdeti, hogy ilyen sarka­latos ügyet csak alapvető törvények­kel lehet szabályozni. De ugyan­akkor szónokai és újságírói még mindig úgy foglalkoznak a kérdéssel, mintha történetét, lényegét előbb még újra és újra meg kellene vitatni. Emlegetik a kedvezőtlen at­moszférát, mely mindig ürügy­ volt az előző kormányok alatt is a rendezés elodázására. E mellett a kormány intézkedései merőben vagy olyan méretűek, mint az előző kur­zusok alatt voltak vagy annál is rosszabbak. A rendeleti után meg­oldható kisebb jelentőségű szabályo­zások, a minisztériumok szófuvásai­­ban akadnak el. Egy új kisebbségi elgondolásnak semmi nyoma. Az idő pedig telik-múlik kézzelfogható eredmények nélkül. Mi ez megint, Ьз nem obstrukció? És ha az, hogyan lehet őszintén türelmet és bizalmat kérni és hogy lelkiismeretesen türelmet és bizalmat ajándékozni ? Ezernyi csalatkozás, a tízesztendős böjt után a mai vi­szonyok között az angyalok kormá­nyának sem lehet önkénytelen hala­dékot adni. A kisebbségi nemzetek­nek fentartás nélkül be kell szolgál­tatták pénz és véráldozatukat, míg a kormányzatok egyszerűen kibújnak ünnepélyesen elvállalt kötelezettsé­geik alól. Ilyen körülmények között nem egyszerűen rekvirálás az, amit Ara­d­i Cluj-Kohgyvér, 1929 febnuár 1. Panton L, évfolyam 4*^* szám megint katonai forradalom tört ki Spanyolországban PARIS. (Az Ellenzék távirata.) A spanyol határról érkező jelen­tések és az United Press madridi tudósítójának jelentése szerint Spa­nyolország egyik legnagyobb katonai gernizon-városában, Ciudad Real­­ban katonai lázadás tört ki. Egyik tábori tüzérezred a város összes középületeit megszállotta és a hatóságok vezetőit eltávolította helyeik­ről. A katonák ezután elfoglalták a postát és a pályaudvar környékét megszállották. A városban több helyen barrikádokat állítottak fel, me­lyek mögé á­gyukat helyeztek el. Primo de Rivera diktátor tegnap délben a nemzetgyűlésnek je­lentést tett a forrongásról és bejelentette azt is, hogy minden intézke­dést megtett a zendülés elnyomására. A kormány — folytatta Primo de Rivera — gondoskodni fog arról, hogy a bűnös vezetők elvegyék méltó büntetésüket A lázadók elvágták a táviró- és telefonvezetéket úgy, hogy a Mad­ridból pár órányira fekvő városból semmi jelentés nem érkezik. Este egy félhivatalos közlemény azt jelentette, hogy az országban rend van és a ciudad-reali zendülést rövidesen véglegesen elnyomják. A közvé­lemény szerint, mely még nem meri határozottan jelenteni a forrongók leveretését, a Ciudad Real­ban kitört lázadás csak egyik láncszeme az egész Spanyolországot behálózó újabb összeesküvésnek, melyet a dik­tatúra ellen szőttek. Madridban nagy egalommal várják a forrongásra vonatkozó újabb híreket. Kolozsvár hetd hotszázmilliós , иткшт alig hatszázezer lelt МгвИавак kisebb­ségi, hoitorán­s és ииековд célokra Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Kolozsvár város törvényhatósági bizottságának holnap tartandó köz­gyűlésén kerül tárgyalás alá a város költségvetése. Hónapok óta készül már ez a költségvetés s most, hogy elkészült, megállapíthatjuk, hogy semmivel sem jobb azoknál az előbbi tervezeteknél, amelyeket a belügy­miniszter egy ízben már vissza is uta­sított. A költségvetési tervezet szerint Kolozsvár város adminisztrációja, il­letve Kolozsvár háztartása kétszázezer lej hííján kétszázmillió lejbe fog ez évben kerülni. 1ГА bevételi előirányzat 199.800.000 lejben van megállapítva, természete­sen ugyanennyiben a kiadások is. Állami hozzájárulásból 36 milliót, községi illetékekből 26 milliót, a városi ingatlanok jövedelméből 10 milliót, a villanyosüzem jövedelmé­ből 63 milliót, a vízüzemből 28 mil­liót, a jéggyárból kétmilliót, a Strandfürdőből 1.700.000 lejt, a vá­góhíd jövedelméből pedig ötmilliót és más különböző apró bevételek­ből huszonötmillió lejt akart a vá­ros tanácsa ez évben a város pol­gárain bevasalni. Ebből az összeg­ből csak egyedül a közigazgatás fenntartása 36 millió lejt emészt fel. A különböző illetékek beszedése 18 millió lejbe fog kerülni. A műszaki hivatalok fenntartása 14 millió lejt emészt fel, a tűzoltók négy és fél­millió lejbe kerülnek, a villanyüzem kiadásaira 46 millió lej, a vízüzem fenntartására 27 millió lej, és a központi mechanikai műhely fenn­tartására három és félmillió lej van előirányozva. Ezek természetesen csun ’’a 'Aibb kiadási tételek, mert kulturális, tanügyi, egészségügyi célokra közel húszmillió lej van előirányozva. Két és félmillió lejjel szerepel a városi rendőrség fizetése is, amelyet ez évben minden ellenkezés dacára is a városnak kell kifizetnie. A költségvetés megdöbbentően mostohán kezeli a kisebbségi kultu­rális és felekezeti intézményeket. Kétszázmillió bevételből mindössze 690.000 lejt irányoz elő a költségve­tés a kisebbségek kulturális és fe­lekezeti intézményeire. A Magyar Színháznak 250.000 lejt ad ez évben a város, felekezeti iskolák segélyezésére 340.000 lejt, a zsidó kórház céljaira pedig 100.000 lejt. Feltűnő szűkkeblűségre vall a ta­nácsnak, illetve a pénzügyi osztály­ adnunk kell és nem-e hadiállapotot tartanak fenn minden akaratunk és hajlamunk ellenére? Nem lehet az­zal vádolni, hogy a helyzetet kiélez­zük. Éles az rajtunk kívül álló okok­ból is. A mesterséges feszültség e folyton tartó korában, azt hiszem, elérkez­tünk a történelmi pillanathoz, mikor ünnepélyes deklarációt kell világgá küldeni jogi rabságunk fennállásáról és mikéntjéről. Ennek a „nyílt össze­esküvésnek“ meg kell történnie még március előtt, mikor a népszövetség tavaszi ülésszakán a kisebbségi kér­dés napirendre vonul. Ha a magyar kisebbségek nem adnak életjelt ma­gukról, akkor ez olybá tűnik fel, mintha csak a német kisebbségeknek volna fájdalmas az életkalandjuk, mert még­sem lehet kívánni Strese­­manntól, hogy a sokmilliós német kisebbségek érdekei mellett, a mién­ket is feltálalja. Ha hallgatni fogunk az első nagy, a nyugat egész köz­véleményétől izgatottan várt tárgya­lás idején, akkor beleegyezésünket adjuk a mi különleges elnyomásunk­hoz. Ezt a megfeledkezést és néma­ságot meg kell törni. Hogyan? Készüljön el a magyar párt parla­menti delegációja az országgyűlésen kellő időben elmondandó nyilatko­zatra és bírja rá hasonló kijelentésre a többi kisebbségi pártokat is. Hívja össze a párt intézőbizottságát és a tagozatok előzetes állásfoglalásainak összegezésével bocsásson ki ünnepé­lyes manifesztumot. Hasonló lépések megtételére szólítsa fel a csehszlová­kiai magyarságot is. Állásfoglalásra kell bírni a kisebbségi kongresszus állandó végrehajtóbizottságát, mely berlini értekezletén határozatot ho­zott, hogy a tél folyamán hatalmas mozgalmat kezdeményez. Márciusban illenék neki, hogy Genfben jelent­kezzék egy-két kiküldöttel és propa­gandát folytasson, mikor a kisebb­ségi kérdés komoly küzdelmének első szakasza megkezdődik. Megfelelő for­mában meg kellene kérdezni az Em­beri Jogok Ligáját, mikor fordul már figyelmével a kisebbségekkel szem­ben állandósított elnyomási rendsze­rek ellen ? A világsajtóval keletke­zett minden kapcsolatot meg kell mozgatni. Egyes hangszereket és minden kart meg kell szólaltatni. Hatalmas kisebbségi elegéniának kell búgnia és hatalmas kisebbségi éb­resztőnek kell harsognia. Sajnos, nincs sok reményem arra, hogy szavam meghallgatásra talál. Várni fogunk, köldököt bámulni és hallgatni a mézedes igéket. A velőt­­len, a zsírtalan, a csonttalan, a hús­talan napokat tovább vonszoljuk. De megérdemeljük. Ha ezt a fontos al­kalmat is — occasio negre additur, saepe amittitur — eltarisznyázzuk, joga van az időnek, hogy félrelökjön egy időre a történelem útjából. A bű­nöket megtorolja, de a hibákat ke­gyetlenül bünteti. Lapunk mai száma 17 oldal

Next