Ellenzék, 1929. február (50. évfolyam, 25-47. szám)
1929-02-01 / 25. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy tőr.apra IC0 lej. Negyedévre 300 lej Félévre 600 lej. Egész évre 1200 lej. тлрпотт: ВШТИД MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Str. Universitis (volt Egyetem utca) 3. sz. Telefon sz.: 109. és 204. Szótakaró írta: SPECTATOR Olyan sűrűn esik szó mostanában a kisebbségi kérdésről, mint ahogy a hó hull ebben a hófúvásos, vonatelakadásos világban. A fehér takaró alatt alszik a vetés a kikeleti ébresztőig. De félek, hogy a szótakaró alatt csak azért vonaglik a kisebbségi kérdés, hogy ne legyen majd ébren a genfi tavasz felpirkadása napján. Talán a kölcsönről, amely pedig úgy elkelne már, mint a falat kenyér és bizonyára végül mégis csak aranykalászokat fog hajtani, sem írnak és beszélnek annyit, mint a kisebbségi kérdésről. De a róla folyó szóáradatnak- félünk tőle - annyi eredménye sem lesz, amennyit egy összevoarék liszt képvisel. Célszerű-e kába fásultságban elviselnünk ezt a szakadatlan és terméketlen záport? Nemrégen, az Ellenzék hasábjain már megpengettem az áldatlan helyzetet, mely az egyenlítői álomkórhoz hasonló tehetetlenségbe dönt. Most megpróbálom elmondani, miként gondolom el a karjaiból való menekvést, a tennivalókat ? úgy érzem, hogy az egész kisebbségi közlélek ugyanazt gondolja s azért nem tudok én sem a beszéd kényszerétől szabadulni. A kormány és pártja türelmet és bizalmat kér folytonosan. Hivatkozik elfoglaltságára és az idő rövidségére. A kérdés nagy jelentőségére mutat rá és azt hirdeti, hogy ilyen sarkalatos ügyet csak alapvető törvényekkel lehet szabályozni. De ugyanakkor szónokai és újságírói még mindig úgy foglalkoznak a kérdéssel, mintha történetét, lényegét előbb még újra és újra meg kellene vitatni. Emlegetik a kedvezőtlen atmoszférát, mely mindig ürügy volt az előző kormányok alatt is a rendezés elodázására. E mellett a kormány intézkedései merőben vagy olyan méretűek, mint az előző kurzusok alatt voltak vagy annál is rosszabbak. A rendeleti után megoldható kisebb jelentőségű szabályozások, a minisztériumok szófuvásaiban akadnak el. Egy új kisebbségi elgondolásnak semmi nyoma. Az idő pedig telik-múlik kézzelfogható eredmények nélkül. Mi ez megint, Ьз nem obstrukció? És ha az, hogyan lehet őszintén türelmet és bizalmat kérni és hogy lelkiismeretesen türelmet és bizalmat ajándékozni ? Ezernyi csalatkozás, a tízesztendős böjt után a mai viszonyok között az angyalok kormányának sem lehet önkénytelen haladékot adni. A kisebbségi nemzeteknek fentartás nélkül be kell szolgáltatták pénz és véráldozatukat, míg a kormányzatok egyszerűen kibújnak ünnepélyesen elvállalt kötelezettségeik alól. Ilyen körülmények között nem egyszerűen rekvirálás az, amit Aradi Cluj-Kohgyvér, 1929 febnuár 1. Panton L, évfolyam 4*^* szám megint katonai forradalom tört ki Spanyolországban PARIS. (Az Ellenzék távirata.) A spanyol határról érkező jelentések és az United Press madridi tudósítójának jelentése szerint Spanyolország egyik legnagyobb katonai gernizon-városában, Ciudad Realban katonai lázadás tört ki. Egyik tábori tüzérezred a város összes középületeit megszállotta és a hatóságok vezetőit eltávolította helyeikről. A katonák ezután elfoglalták a postát és a pályaudvar környékét megszállották. A városban több helyen barrikádokat állítottak fel, melyek mögé ágyukat helyeztek el. Primo de Rivera diktátor tegnap délben a nemzetgyűlésnek jelentést tett a forrongásról és bejelentette azt is, hogy minden intézkedést megtett a zendülés elnyomására. A kormány — folytatta Primo de Rivera — gondoskodni fog arról, hogy a bűnös vezetők elvegyék méltó büntetésüket A lázadók elvágták a táviró- és telefonvezetéket úgy, hogy a Madridból pár órányira fekvő városból semmi jelentés nem érkezik. Este egy félhivatalos közlemény azt jelentette, hogy az országban rend van és a ciudad-reali zendülést rövidesen véglegesen elnyomják. A közvélemény szerint, mely még nem meri határozottan jelenteni a forrongók leveretését, a Ciudad Realban kitört lázadás csak egyik láncszeme az egész Spanyolországot behálózó újabb összeesküvésnek, melyet a diktatúra ellen szőttek. Madridban nagy egalommal várják a forrongásra vonatkozó újabb híreket. Kolozsvár hetd hotszázmilliós , иткшт alig hatszázezer lelt МгвИавак kisebbségi, hoitoráns és ииековд célokra Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Kolozsvár város törvényhatósági bizottságának holnap tartandó közgyűlésén kerül tárgyalás alá a város költségvetése. Hónapok óta készül már ez a költségvetés s most, hogy elkészült, megállapíthatjuk, hogy semmivel sem jobb azoknál az előbbi tervezeteknél, amelyeket a belügyminiszter egy ízben már vissza is utasított. A költségvetési tervezet szerint Kolozsvár város adminisztrációja, illetve Kolozsvár háztartása kétszázezer lej hííján kétszázmillió lejbe fog ez évben kerülni. 1ГА bevételi előirányzat 199.800.000 lejben van megállapítva, természetesen ugyanennyiben a kiadások is. Állami hozzájárulásból 36 milliót, községi illetékekből 26 milliót, a városi ingatlanok jövedelméből 10 milliót, a villanyosüzem jövedelméből 63 milliót, a vízüzemből 28 milliót, a jéggyárból kétmilliót, a Strandfürdőből 1.700.000 lejt, a vágóhíd jövedelméből pedig ötmilliót és más különböző apró bevételekből huszonötmillió lejt akart a város tanácsa ez évben a város polgárain bevasalni. Ebből az összegből csak egyedül a közigazgatás fenntartása 36 millió lejt emészt fel. A különböző illetékek beszedése 18 millió lejbe fog kerülni. A műszaki hivatalok fenntartása 14 millió lejt emészt fel, a tűzoltók négy és félmillió lejbe kerülnek, a villanyüzem kiadásaira 46 millió lej, a vízüzem fenntartására 27 millió lej, és a központi mechanikai műhely fenntartására három és félmillió lej van előirányozva. Ezek természetesen csun ’’a 'Aibb kiadási tételek, mert kulturális, tanügyi, egészségügyi célokra közel húszmillió lej van előirányozva. Két és félmillió lejjel szerepel a városi rendőrség fizetése is, amelyet ez évben minden ellenkezés dacára is a városnak kell kifizetnie. A költségvetés megdöbbentően mostohán kezeli a kisebbségi kulturális és felekezeti intézményeket. Kétszázmillió bevételből mindössze 690.000 lejt irányoz elő a költségvetés a kisebbségek kulturális és felekezeti intézményeire. A Magyar Színháznak 250.000 lejt ad ez évben a város, felekezeti iskolák segélyezésére 340.000 lejt, a zsidó kórház céljaira pedig 100.000 lejt. Feltűnő szűkkeblűségre vall a tanácsnak, illetve a pénzügyi osztály adnunk kell és nem-e hadiállapotot tartanak fenn minden akaratunk és hajlamunk ellenére? Nem lehet azzal vádolni, hogy a helyzetet kiélezzük. Éles az rajtunk kívül álló okokból is. A mesterséges feszültség e folyton tartó korában, azt hiszem, elérkeztünk a történelmi pillanathoz, mikor ünnepélyes deklarációt kell világgá küldeni jogi rabságunk fennállásáról és mikéntjéről. Ennek a „nyílt összeesküvésnek“ meg kell történnie még március előtt, mikor a népszövetség tavaszi ülésszakán a kisebbségi kérdés napirendre vonul. Ha a magyar kisebbségek nem adnak életjelt magukról, akkor ez olybá tűnik fel, mintha csak a német kisebbségeknek volna fájdalmas az életkalandjuk, mert mégsem lehet kívánni Stresemanntól, hogy a sokmilliós német kisebbségek érdekei mellett, a miénket is feltálalja. Ha hallgatni fogunk az első nagy, a nyugat egész közvéleményétől izgatottan várt tárgyalás idején, akkor beleegyezésünket adjuk a mi különleges elnyomásunkhoz. Ezt a megfeledkezést és némaságot meg kell törni. Hogyan? Készüljön el a magyar párt parlamenti delegációja az országgyűlésen kellő időben elmondandó nyilatkozatra és bírja rá hasonló kijelentésre a többi kisebbségi pártokat is. Hívja össze a párt intézőbizottságát és a tagozatok előzetes állásfoglalásainak összegezésével bocsásson ki ünnepélyes manifesztumot. Hasonló lépések megtételére szólítsa fel a csehszlovákiai magyarságot is. Állásfoglalásra kell bírni a kisebbségi kongresszus állandó végrehajtóbizottságát, mely berlini értekezletén határozatot hozott, hogy a tél folyamán hatalmas mozgalmat kezdeményez. Márciusban illenék neki, hogy Genfben jelentkezzék egy-két kiküldöttel és propagandát folytasson, mikor a kisebbségi kérdés komoly küzdelmének első szakasza megkezdődik. Megfelelő formában meg kellene kérdezni az Emberi Jogok Ligáját, mikor fordul már figyelmével a kisebbségekkel szemben állandósított elnyomási rendszerek ellen ? A világsajtóval keletkezett minden kapcsolatot meg kell mozgatni. Egyes hangszereket és minden kart meg kell szólaltatni. Hatalmas kisebbségi elegéniának kell búgnia és hatalmas kisebbségi ébresztőnek kell harsognia. Sajnos, nincs sok reményem arra, hogy szavam meghallgatásra talál. Várni fogunk, köldököt bámulni és hallgatni a mézedes igéket. A velőtlen, a zsírtalan, a csonttalan, a hústalan napokat tovább vonszoljuk. De megérdemeljük. Ha ezt a fontos alkalmat is — occasio negre additur, saepe amittitur — eltarisznyázzuk, joga van az időnek, hogy félrelökjön egy időre a történelem útjából. A bűnöket megtorolja, de a hibákat kegyetlenül bünteti. Lapunk mai száma 17 oldal