Ellenzék, 1929. október (50. évfolyam, 223-249. szám)

1929-10-28 / 247. szám

50. év. 247. szám. ELLENZÉK 71 oldal. Kossuth Lajos pőre és halálos ítélete 1849—1851 Jelentés Kossuth Lajos családjának elfogatásáról. — A szultán ízen a keresztény csá­­szároknak. — A „főbenjáró bűnösök." Jósa Péter kommi­­szárius jelentése: Jósa Péter főkomisszárius jelentése magyar fordításban itt következik: Magyarország magas cs. kir. katonai főparancsnokának Budán. Nagyvárad, 1849 szeptember 18. Magyarország főparancsn­okánk, báró Haynau táborszernagy ur . Nagyméltó­ságának f. év szeptember 2-án kelt 3051/D. K. számú magas és szigorú ren­delete alapján elfogattak a következő állarrellenes bűnösök és pedig szeptem­ber 15-én özv. Kossuth Lászlóné, szüle­tett Weber Karolina, a közismert bűnös felségsértő, Kossuth Lajos édesanyja; Kossuth Emília, férjezett Zulawszkyné fiaival és pedig László 14 éves, Emil 13 éves, Kázmér 7 éves és Zsigmond 3 éves; Kossuth Louisa, Rutkay Józsefné fiaival, Lajos 10 éves, Gábor 7 éves, Béla 2 éves; Kossuth Zsuzsanna özv. Meszlényi Rudolfné Gizella és Ilona lányaival, ösz­­szesen 13-an, Jassenberger vadászszáza­­dos urnak és zsandárainak átadattak. 18-án átadtam Essenkron főhadnagy urnak Csányi Lászlót, Pataky Sándort, Gyarmati Mózest, Hauck Lajost, Rutkay Józsefet (ez volt Kossuth Louisa férje), Langer Antalt és Jubal Károlyt. Gyarmati vádlott bűnjeleiként egy dobozt vésnöki szerzámokkal. A főhadnagy ur ezeket magával vitte. Biharmegye főkommisszáriusa Jósa Péter. (A jelentés második bekezdésében említett Csányi Lászlót, Kossuth minisztériumának közlekedésügyi miniszterét 1849 október 10-én végezték ki kötél álla Pesten, Ulauck Lajos pedig mint 16-ik aradi vértanú 1850 februárjában szintén kötél állati halált halt.) Kiadatási kísérletek a török kormánynál Az­ osztrák kormánynak azonban az a reménysége, hogy a török kormány az első felszólításra ki fogja szolgáltatni Kossuth Lajost és társait, nem ment teljesedésbe. Hesid basa nagyvezér a közbelépett hatal­makkal már szeptember 12-én közli, hogy a portál említett szerződés nem kötelezi feltét­len kiadásra, hanem a szultán véleményére van bízva, hogy esetleg ily politikai mene­külteket a birodalom belsejében felügyelet alatt tartson, a szultán tehát Kossuthékat kiadni semmi körülmények között hajlandó nem lesz. A porta e lépésénél a legteljesebb egyet­értésben járt el Anglia és Franciaországnak Szambulban levő követével, Lord Canninggal és Aupick francia tábornokkal, kik közül az első biztosította a fényes portát, hogy e kér­désben a porta Anglia teljes támogatására számíthat. Igen érdekes az, midőn a portánál ez ügyben tanácskozás volt és a nagyvezír előadta az osz­trák és orosz császárok követelését a kiada­tás iránt, hozzáfűzte a maga álláspontját, amelyben a kiadatás ellen nyilatkozott s amelyhez a Sejk-ul-Islam is csatlakozott, a szultán az asztalra ütött és azt mondotta: — Nézetünk és vallásunk tiltja a kiadatást. A két keresztény császár­nak pedig azt üzenem, hogy tőlem tanul­anak keresztényi felebaráti sze­reteted akit ők pogány császárnak tartanak. A török külügyminiszter egyúttal az ösz­­szes, az európai udvaroknál akreditált török követekhez e kérdésben következő magyará­zatot küldött: „A porta meggondolván azt, hogy a menekültek az életüket a szultán vé­delme alá helyezték, a büntetés neme felett pedig, mely őket kiadatásuk esetén várná,­­ kételkedni nem lehet; a szultán kegyes szíve egyáltalában n­em egyezhet meg ab­ban, hogy őket oly­a inyen és vo­nakodás nélkül kiadja. Kiadásuk tehát a szultán kormányának a becsületé­vel és emberségével sem volna meg­egyezhető­. A porta álláspontja mellett annyival in­kább megmaradhatott, mert már birtokában volt az angol kormány azon jegyzékének, amelyben az angol kormány biztosítja Tö­rökországot, hogy: „a szerencsétlen menekülteknek vér­bosszú kielégítése számára való ki­adatása ellenkeznék azon általános emberi humanitás elveivel, amelyet a kír­áyi angol kormány e kérdésben szem előtt tartani óhajt és amely ebek megvédelmezése céljából a ki­rályi angol kormány Törökország megsegítésében a leghathatósabb eszközök igénybevételéig is elmenni hajlandók. (Angliának szeptember 14-én kelt jegy­zéke, amelyet egyúttal Canning lord szóbeli kijelentését a támogatásról írásban megerő­síti.) E jegyzékkel egyidejűleg érkezik a por­tához Stürmer jegyzéke, amelyben a portát a diplomáciai viszony megszakításával­­fe­nyegeti meg, ha Kossuth Lajosékat nem adja ki. A porta a­zonban megmarad eluta­sító álláspontja mellett, mire a két nagyhatalom : Oroszország és Ausz­tria megszakítják vele a diplomáciai viszonyt. Anglia azonban tanújelét adandó annak, hogy komolyan el van határozva Török­országot támogatni azon esetben, ha Ausz­tria vagy Oroszország részéről megtámad­­tatnék Kossuthék ki nem szolgáltatása miatt, utasítja földközi tengeri hajóraját, hogy a Dardanellák bejáratánál ves­sen horgonyt, készen léve, hogy Törökországot megsegítse. Egy erős francia hajóraj szintén útrakel a Dardanellák felé. Ausztria látván, hogy az egész mű­velt világ fölzúdult ellene, egyelőre elejti a további kiadatási kérését. Mikor szeptember 26-án tudomására ju­tott a szambuli diplomáciai kudarcnak, az itthonlevőkön tölti ki bosszúját Október 6-án végrehajtja a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát, dolgozik a kötél, a por és golyó úgy Aradon, mint Pes­ten. Tehetetlen dühvel szemlélik azt, hogy nem sikerült a kezüket Kossuth Lajosra rátenniök. Kossuth és társainak üldözése azon­ban egy percig sem szünetel és úgy látszik, hogy a Haynau-féle azon felterjesztés, hogy Kossuth perét áttegyék Pestre, az udvar nem hagyta jóvá, mert Haynau még november 21-én azok névjegy­zékét, akikre ki akarja terjeszteni a birói eljárást, még mindig Aradra küldi el. A lázadók listája Ez a névjegyzék a következő magyar fordításban: A cs. kir. 3. hadseregparancsnokság. A cs. kir. haditörvényszéknek Arad. A haditörvényszéknek mellékelten le­ad­atik: a) Kimutatás a legsúlyosabban terhelt lá­zadókról. És továbbá kimutatás azon hatóságokról, testületekről és személyekről, kik a­z. évi április 14-én Debrecenben létesült lázadó kormányt üdvözölték, hivatalos használatra átvételi elismervénnyel átadom. Pest, november 21-én, 1849-ben. Haynau, táborszernagy. Ezen rendelethez négy kimutatás volt csatolva, a magyar szabadságharc szerep­lőinek szine-virágából. Az első kimutatásban vannak az úgyne­vezett I. kategória azokról, akik 1849 áp­rilis 14-én részt vettek Kossuth Lajos indít­ványának a tárgyalásában, azt azon az ülé­sen helyeselték és az azután következő ülé­seken beszédet tartottak. A) A felsőházból heten. B) Az alsóházból huszonhárman. C) Azok, akik beszédet mondottak Kos­suth azon javaslata mellett, amelyben 50.000 újonc megszavazását kérte: tizen. D) Azok, akik beszédet mondottak akkor, midőn Kossuth követelte a hazaárulók meg­büntetését: három. E) Akik Kossuth más javaslatait támo­gatták: harminckilenc. F) Oly felsőházi tagok, kik Kossuthnak valamiben segédkeztek: hatan. Összesen nyolcvankilenc. Végül G) alatt azok az írók, akik a forra­dalom érdekében irodalmilag tevékenyked­tek. Ezeknek neveit mellékelve felsoroljuk: Bayer alias Rupertus, Bajza József, Csen­ged Antal, Csernátoni, Egressy Gábor, Emődi Dániel, Erdélyi János, Fényes Sán­dor, Gyurmann Adolf, Pálffy Albert, Ra­­dákovics József alias Vass Gereben, Sárossy Gyula, báró Kemény Zsigmond, Szatmáry Károly, Táncsics Mihály, Zerffy Gusztáv, Mészáros Károly, Hazucha, Bérczy, Mérey Móritz, Magos Ernő, Horarik János, Hatvani Pál, Kornis Károly, Nyiry József, Petőffy Sándor, (így írták, két ,.f­-el), Oroszhegyi József, Gál József, Pap Zsigmond, Vasváry Pál, Szokolai István, Hazai és Jókai Mór. A második kimutatásban fel voltak véve az összes képviselők, akik egyáltalában Debrecenben megfordultak, összesen 313. A harmadik kimutatás a felsőházi tagok­ról szól, összesen 68. Végül a negyedik kimutatás a hatóságok és intézményekről szólanak, kik a kormányt üdvözölték, kereken 200, mindössze 799 alá­íróval. És mindezek ellen elrendelik a bírói el­járást, felségsértés miatt, megjegyezvén, hogy a felségsértőkkel szemben csak kötél­általi halál mondható ki. Európa felháborodik Ha az osztrák uralomnak sikerült volna végrehajtani ezt a bosszúművet, ez lett volna a világon a legnagyobb vérontás. Mivel azonban nem sikerült ezek közül csak néhányat kézrekeríteniek akiket azután kegyetlenül ki is végeztek, mint például Csányi Lászlót, báró Perényi Zsigmondot, Szacsvait, Jesznákot, Csernus Manót, Mol­nár Istvánt, Mathény Jánost, kénytelenek a többivel szemben rendes birói eljárást el­rendelni, mivel a tömeges kivégzésre felháborodott egész műveit Európa. Lord Palmerston megbízza a bécsi angol követet, hogy az angol kormány tiltakozását jelentse be „nemcsak az angol nép, de az egész világ humánusan gondolkozó polgár­sága nevében“. A „főbenjáró bűnö­sök" üldözése így azután kénytelenségből csökkentik az üldözést és egyelőre csak azokét foly­tatják, akik, őszerintük, főbenjáró bűnösök. A császár beleegyezik, hogy ezeknek az ügye Pesten folyon le és ezért a Pester Zeitungban 1850 január 1-én megjelent az úgynevezett idézés a távollevőkről; ugyanez megjelent a Wiener Zeitung január 17., 19. és 23-iki számában. Idézés: A cs. kir. 3. hadseregparancsnokság az alábbiakkal szemben a felségsértés vád­ját törvényesen bebizonyítottnak találván, szökésben létük miatt a haditörvényszéki eljárást elrendelte és pedig: *Agaffy alias Alaga Imre Bácsmegye követe. Almássy Pál, az alsóház volt alelnöke, Heves megye követe, kormánybiztos. Andrássy Gyula gróf, Kossuth konstan­tinápolyi követe, felsőházi tag. Balogh János Bársmegye követe. ♦Bangya János, a lázadó seregben törzs­tiszt, különben ujságíró. Batthyány Kázmér gróf, Kossuth külügy­minisztere. Batthyány István gróf, Székesfehérvár követe, kormánybiztos. Bencze Ignác Baranya megye követe. *Beniczky Lajos kormánybiztos, a lázadó csapatok egyik szervezője. Beöthy Jenő Biharmegye főispánja, kor­mánybiztos. *Bernáth Zsigmond Ungmegye főispánja. Besze János Esztergom követe. *Bonis Samu Szabolcsmegye követe, kor­mánybiztos. Csáky László gróf Szepesmegye főispánja. Cseh (Csernátony) Lajos, állítólag ko­máromi követ, Kossuth Lajos titkára. Csiky Sándor Heves megye követe. Dedinszky József Csanádmegye követe. Egressy Gábor színész, kormánybiztos. *Farkas János, a lázadó kormány állam­ügyésze. Gorove István Temes megye követe. Guyon Richard Esquire, egykori császári főhadnagy, lázadó tábornok. Hajnik Pál Pest megye követe, a lázadók rendőrfőnöke. Hanvassy Imre Székesfehérvár főkapi­tánya. Házmán Ferenc Buda képviselője. Horváth Mihály Csanádi püspök, Kossuth kultuszminisztere. Hunkás Antal Veszprém megye főispánja. Irányi Dániel Pest város követe, kor­mánybiztos. Jósika Miklós báró, a honvédelmi bizott­mány tagja. *Josipovits Antal Zágráb megye főispánja. Kmety György cs. kir. 19. gyalogezred főhadnagya, lázadó tábornok. Kornis Károly, a pesti egyetem tanára, közvádló. Kossuth Lajos. Lombay Imre pesti rendőrkapitány. *Lónyay Menyhért Bereg megye követe, Kossuth miniszteri hivatalnoka. (Negyedik közlemény) Ludvi­­nos Szepes megye követe, kor­mánybi.. Madarász László Fejérmegye követe, a lázadók rendőrfőnöke. Majtényi József báró, a felsőház tagja és jegyzője. *Martincsek Miklós Trencsén megye kö­vete. Mérey Móric lázadók őrnagya, hírlapíró és rendőrfőnök. Mészáros Lázár cs. kir. tábornok, Bács­megye követe, a lázadók hadügyminisztere. *Mihályi Gábor Máramarosmegye követe és kormánybiztos. Oroszhegyi József szabadcsapatok vezére. Pajos István közvádló. Puky Miklós Heves megye követe, kor­mánybiztos. Perczel Móric Buda követe, lázadó csa­patvezér.­­ Perczel Miklós Tolna megye követe, lá­zadó csapatvezér. Rákóczy János, Kossuth bizalmi embere és hivatalnoka. *Remellay Gusztáv, egy lázadó bíróság­nál működő hadbíró. Sárosy Gyula ülnök, a pesti felebbezési váltótörvényszéknél., *Sillye Gábor, a Hajdú kerület követe. Simonyi János Kecskemét követe. Somogyi Antal Csongrád megye követe. Splényi Lajos báró cs. kir. kapitány, Kos­suth megbízottja. Splényi Mihály báró, főszolgabiró, később nemzetőr, majd honvédőrnagy, a végén lázadó tábornok. Stein Miksa báró cs. kir. mérnökkari szá­zados, majd lázadó tábornok. Szaplonczay József Máramarosmegye kö­vete és kormánybiztos. * Szele Lajos Pest megye követe és kor­mánybiztos. Szemere Bertalan, Kossuth miniszterel­nöke. *Szintay János Beregmegye követe, kor­mánybiztos. Szontágh Sámuel, egy felkelő törvényszék ülnöke. *Szüllő György Pozsonymegye követe. Táncsics, helyesen Sztancsics, Baranya­megye követe. Teleky László gróf Pestmegye követe és Kossuth kiküldöttje Franciaországba. *Vay Alajos báró, a felsőház tagja. Doggenfeldi Vetter Antal, a 37-ik császári gyalogezred őrnagya, a lázadó hadseregben utoljára tábornok. Vlad Alajos Krassó megye követe. Vukovics Sabba Sebő, Kossuth igazság­ügyi minisztere. *Zaks István Bácsmegye követe. Valamennyi vádlott ezennel felszólííttatik, ezen idézés közzétételétől számított 90 nap alatt ezen hadbiróság előtt megjelenni és a terhükre rótt bűntett miatt felelni, ellenkező esetben a törvények szerint in contumatiam elítéltetnek távollétükben is. Pest, 1850 január 1-én. A cs. kir. hadbíróságtól. A névsorban a jelöltek ezen idézésre meg­jelentek és és valamennyi meglehetős súlyos börtönbüntetésre ítéltetett, sőt például Be­­nitzky Lajos kötél általi halálra ítéltetett és csak kegyelem folytán lett átváltoztatva büntetése. Tudjuk, hogy a megidézettek közül Al­mássy, Batthyány Kázmér, Beöthy, Bonis, Csáky, Egressy, Guyon, Hajnik, Horváth, Hunkár, Irányi, Józsika, Kmetty, Mészáros, Perczel Mór, Sillye, Simonyi, Splényi Lajos, Stein, Szemere Bertalan, Vetter és Vukovics Sebő Kossuth Lajossal együtt Törökország­ban voltak, Teleky László Párisban, a többi tényleg ismeretlen helyen tartózkodott. Végre 1850 január 5-én megérkezik a csá­szárnak is a beleegyezése ahhoz , hogy a poli­tikai perek Pesten tárgyaltassanak. FAISKOLÁK ÖS SZŐLŐ* OLTVÁ­NYTELEPOK R.T. AMBROSI,FISCHER &CO AJUDJUD.ALBA Cororog graf­tget Eredeti okmányok és titkos levéltári adatok alapján közli: Bartha Albert ny. minister

Next