Ellenzék, 1929. október (50. évfolyam, 223-249. szám)
1929-10-28 / 247. szám
50. év. 247. szám. ELLENZÉK 71 oldal. Kossuth Lajos pőre és halálos ítélete 1849—1851 Jelentés Kossuth Lajos családjának elfogatásáról. — A szultán ízen a keresztény császároknak. — A „főbenjáró bűnösök." Jósa Péter kommiszárius jelentése: Jósa Péter főkomisszárius jelentése magyar fordításban itt következik: Magyarország magas cs. kir. katonai főparancsnokának Budán. Nagyvárad, 1849 szeptember 18. Magyarország főparancsnokánk, báró Haynau táborszernagy ur . Nagyméltóságának f. év szeptember 2-án kelt 3051/D. K. számú magas és szigorú rendelete alapján elfogattak a következő állarrellenes bűnösök és pedig szeptember 15-én özv. Kossuth Lászlóné, született Weber Karolina, a közismert bűnös felségsértő, Kossuth Lajos édesanyja; Kossuth Emília, férjezett Zulawszkyné fiaival és pedig László 14 éves, Emil 13 éves, Kázmér 7 éves és Zsigmond 3 éves; Kossuth Louisa, Rutkay Józsefné fiaival, Lajos 10 éves, Gábor 7 éves, Béla 2 éves; Kossuth Zsuzsanna özv. Meszlényi Rudolfné Gizella és Ilona lányaival, öszszesen 13-an, Jassenberger vadászszázados urnak és zsandárainak átadattak. 18-án átadtam Essenkron főhadnagy urnak Csányi Lászlót, Pataky Sándort, Gyarmati Mózest, Hauck Lajost, Rutkay Józsefet (ez volt Kossuth Louisa férje), Langer Antalt és Jubal Károlyt. Gyarmati vádlott bűnjeleiként egy dobozt vésnöki szerzámokkal. A főhadnagy ur ezeket magával vitte. Biharmegye főkommisszáriusa Jósa Péter. (A jelentés második bekezdésében említett Csányi Lászlót, Kossuth minisztériumának közlekedésügyi miniszterét 1849 október 10-én végezték ki kötél álla Pesten, Ulauck Lajos pedig mint 16-ik aradi vértanú 1850 februárjában szintén kötél állati halált halt.) Kiadatási kísérletek a török kormánynál Az osztrák kormánynak azonban az a reménysége, hogy a török kormány az első felszólításra ki fogja szolgáltatni Kossuth Lajost és társait, nem ment teljesedésbe. Hesid basa nagyvezér a közbelépett hatalmakkal már szeptember 12-én közli, hogy a portál említett szerződés nem kötelezi feltétlen kiadásra, hanem a szultán véleményére van bízva, hogy esetleg ily politikai menekülteket a birodalom belsejében felügyelet alatt tartson, a szultán tehát Kossuthékat kiadni semmi körülmények között hajlandó nem lesz. A porta e lépésénél a legteljesebb egyetértésben járt el Anglia és Franciaországnak Szambulban levő követével, Lord Canninggal és Aupick francia tábornokkal, kik közül az első biztosította a fényes portát, hogy e kérdésben a porta Anglia teljes támogatására számíthat. Igen érdekes az, midőn a portánál ez ügyben tanácskozás volt és a nagyvezír előadta az osztrák és orosz császárok követelését a kiadatás iránt, hozzáfűzte a maga álláspontját, amelyben a kiadatás ellen nyilatkozott s amelyhez a Sejk-ul-Islam is csatlakozott, a szultán az asztalra ütött és azt mondotta: — Nézetünk és vallásunk tiltja a kiadatást. A két keresztény császárnak pedig azt üzenem, hogy tőlem tanulanak keresztényi felebaráti szereteted akit ők pogány császárnak tartanak. A török külügyminiszter egyúttal az öszszes, az európai udvaroknál akreditált török követekhez e kérdésben következő magyarázatot küldött: „A porta meggondolván azt, hogy a menekültek az életüket a szultán védelme alá helyezték, a büntetés neme felett pedig, mely őket kiadatásuk esetén várná, kételkedni nem lehet; a szultán kegyes szíve egyáltalában nem egyezhet meg abban, hogy őket olya inyen és vonakodás nélkül kiadja. Kiadásuk tehát a szultán kormányának a becsületével és emberségével sem volna megegyezhető. A porta álláspontja mellett annyival inkább megmaradhatott, mert már birtokában volt az angol kormány azon jegyzékének, amelyben az angol kormány biztosítja Törökországot, hogy: „a szerencsétlen menekülteknek vérbosszú kielégítése számára való kiadatása ellenkeznék azon általános emberi humanitás elveivel, amelyet a kíráyi angol kormány e kérdésben szem előtt tartani óhajt és amely ebek megvédelmezése céljából a királyi angol kormány Törökország megsegítésében a leghathatósabb eszközök igénybevételéig is elmenni hajlandók. (Angliának szeptember 14-én kelt jegyzéke, amelyet egyúttal Canning lord szóbeli kijelentését a támogatásról írásban megerősíti.) E jegyzékkel egyidejűleg érkezik a portához Stürmer jegyzéke, amelyben a portát a diplomáciai viszony megszakításávalfenyegeti meg, ha Kossuth Lajosékat nem adja ki. A porta azonban megmarad elutasító álláspontja mellett, mire a két nagyhatalom : Oroszország és Ausztria megszakítják vele a diplomáciai viszonyt. Anglia azonban tanújelét adandó annak, hogy komolyan el van határozva Törökországot támogatni azon esetben, ha Ausztria vagy Oroszország részéről megtámadtatnék Kossuthék ki nem szolgáltatása miatt, utasítja földközi tengeri hajóraját, hogy a Dardanellák bejáratánál vessen horgonyt, készen léve, hogy Törökországot megsegítse. Egy erős francia hajóraj szintén útrakel a Dardanellák felé. Ausztria látván, hogy az egész művelt világ fölzúdult ellene, egyelőre elejti a további kiadatási kérését. Mikor szeptember 26-án tudomására jutott a szambuli diplomáciai kudarcnak, az itthonlevőkön tölti ki bosszúját Október 6-án végrehajtja a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságát, dolgozik a kötél, a por és golyó úgy Aradon, mint Pesten. Tehetetlen dühvel szemlélik azt, hogy nem sikerült a kezüket Kossuth Lajosra rátenniök. Kossuth és társainak üldözése azonban egy percig sem szünetel és úgy látszik, hogy a Haynau-féle azon felterjesztés, hogy Kossuth perét áttegyék Pestre, az udvar nem hagyta jóvá, mert Haynau még november 21-én azok névjegyzékét, akikre ki akarja terjeszteni a birói eljárást, még mindig Aradra küldi el. A lázadók listája Ez a névjegyzék a következő magyar fordításban: A cs. kir. 3. hadseregparancsnokság. A cs. kir. haditörvényszéknek Arad. A haditörvényszéknek mellékelten leadatik: a) Kimutatás a legsúlyosabban terhelt lázadókról. És továbbá kimutatás azon hatóságokról, testületekről és személyekről, kik az. évi április 14-én Debrecenben létesült lázadó kormányt üdvözölték, hivatalos használatra átvételi elismervénnyel átadom. Pest, november 21-én, 1849-ben. Haynau, táborszernagy. Ezen rendelethez négy kimutatás volt csatolva, a magyar szabadságharc szereplőinek szine-virágából. Az első kimutatásban vannak az úgynevezett I. kategória azokról, akik 1849 április 14-én részt vettek Kossuth Lajos indítványának a tárgyalásában, azt azon az ülésen helyeselték és az azután következő üléseken beszédet tartottak. A) A felsőházból heten. B) Az alsóházból huszonhárman. C) Azok, akik beszédet mondottak Kossuth azon javaslata mellett, amelyben 50.000 újonc megszavazását kérte: tizen. D) Azok, akik beszédet mondottak akkor, midőn Kossuth követelte a hazaárulók megbüntetését: három. E) Akik Kossuth más javaslatait támogatták: harminckilenc. F) Oly felsőházi tagok, kik Kossuthnak valamiben segédkeztek: hatan. Összesen nyolcvankilenc. Végül G) alatt azok az írók, akik a forradalom érdekében irodalmilag tevékenykedtek. Ezeknek neveit mellékelve felsoroljuk: Bayer alias Rupertus, Bajza József, Csenged Antal, Csernátoni, Egressy Gábor, Emődi Dániel, Erdélyi János, Fényes Sándor, Gyurmann Adolf, Pálffy Albert, Radákovics József alias Vass Gereben, Sárossy Gyula, báró Kemény Zsigmond, Szatmáry Károly, Táncsics Mihály, Zerffy Gusztáv, Mészáros Károly, Hazucha, Bérczy, Mérey Móritz, Magos Ernő, Horarik János, Hatvani Pál, Kornis Károly, Nyiry József, Petőffy Sándor, (így írták, két ,.f-el), Oroszhegyi József, Gál József, Pap Zsigmond, Vasváry Pál, Szokolai István, Hazai és Jókai Mór. A második kimutatásban fel voltak véve az összes képviselők, akik egyáltalában Debrecenben megfordultak, összesen 313. A harmadik kimutatás a felsőházi tagokról szól, összesen 68. Végül a negyedik kimutatás a hatóságok és intézményekről szólanak, kik a kormányt üdvözölték, kereken 200, mindössze 799 aláíróval. És mindezek ellen elrendelik a bírói eljárást, felségsértés miatt, megjegyezvén, hogy a felségsértőkkel szemben csak kötéláltali halál mondható ki. Európa felháborodik Ha az osztrák uralomnak sikerült volna végrehajtani ezt a bosszúművet, ez lett volna a világon a legnagyobb vérontás. Mivel azonban nem sikerült ezek közül csak néhányat kézrekeríteniek akiket azután kegyetlenül ki is végeztek, mint például Csányi Lászlót, báró Perényi Zsigmondot, Szacsvait, Jesznákot, Csernus Manót, Molnár Istvánt, Mathény Jánost, kénytelenek a többivel szemben rendes birói eljárást elrendelni, mivel a tömeges kivégzésre felháborodott egész műveit Európa. Lord Palmerston megbízza a bécsi angol követet, hogy az angol kormány tiltakozását jelentse be „nemcsak az angol nép, de az egész világ humánusan gondolkozó polgársága nevében“. A „főbenjáró bűnösök" üldözése így azután kénytelenségből csökkentik az üldözést és egyelőre csak azokét folytatják, akik, őszerintük, főbenjáró bűnösök. A császár beleegyezik, hogy ezeknek az ügye Pesten folyon le és ezért a Pester Zeitungban 1850 január 1-én megjelent az úgynevezett idézés a távollevőkről; ugyanez megjelent a Wiener Zeitung január 17., 19. és 23-iki számában. Idézés: A cs. kir. 3. hadseregparancsnokság az alábbiakkal szemben a felségsértés vádját törvényesen bebizonyítottnak találván, szökésben létük miatt a haditörvényszéki eljárást elrendelte és pedig: *Agaffy alias Alaga Imre Bácsmegye követe. Almássy Pál, az alsóház volt alelnöke, Heves megye követe, kormánybiztos. Andrássy Gyula gróf, Kossuth konstantinápolyi követe, felsőházi tag. Balogh János Bársmegye követe. ♦Bangya János, a lázadó seregben törzstiszt, különben ujságíró. Batthyány Kázmér gróf, Kossuth külügyminisztere. Batthyány István gróf, Székesfehérvár követe, kormánybiztos. Bencze Ignác Baranya megye követe. *Beniczky Lajos kormánybiztos, a lázadó csapatok egyik szervezője. Beöthy Jenő Biharmegye főispánja, kormánybiztos. *Bernáth Zsigmond Ungmegye főispánja. Besze János Esztergom követe. *Bonis Samu Szabolcsmegye követe, kormánybiztos. Csáky László gróf Szepesmegye főispánja. Cseh (Csernátony) Lajos, állítólag komáromi követ, Kossuth Lajos titkára. Csiky Sándor Heves megye követe. Dedinszky József Csanádmegye követe. Egressy Gábor színész, kormánybiztos. *Farkas János, a lázadó kormány államügyésze. Gorove István Temes megye követe. Guyon Richard Esquire, egykori császári főhadnagy, lázadó tábornok. Hajnik Pál Pest megye követe, a lázadók rendőrfőnöke. Hanvassy Imre Székesfehérvár főkapitánya. Házmán Ferenc Buda képviselője. Horváth Mihály Csanádi püspök, Kossuth kultuszminisztere. Hunkás Antal Veszprém megye főispánja. Irányi Dániel Pest város követe, kormánybiztos. Jósika Miklós báró, a honvédelmi bizottmány tagja. *Josipovits Antal Zágráb megye főispánja. Kmety György cs. kir. 19. gyalogezred főhadnagya, lázadó tábornok. Kornis Károly, a pesti egyetem tanára, közvádló. Kossuth Lajos. Lombay Imre pesti rendőrkapitány. *Lónyay Menyhért Bereg megye követe, Kossuth miniszteri hivatalnoka. (Negyedik közlemény) Ludvinos Szepes megye követe, kormánybi.. Madarász László Fejérmegye követe, a lázadók rendőrfőnöke. Majtényi József báró, a felsőház tagja és jegyzője. *Martincsek Miklós Trencsén megye követe. Mérey Móric lázadók őrnagya, hírlapíró és rendőrfőnök. Mészáros Lázár cs. kir. tábornok, Bácsmegye követe, a lázadók hadügyminisztere. *Mihályi Gábor Máramarosmegye követe és kormánybiztos. Oroszhegyi József szabadcsapatok vezére. Pajos István közvádló. Puky Miklós Heves megye követe, kormánybiztos. Perczel Móric Buda követe, lázadó csapatvezér. Perczel Miklós Tolna megye követe, lázadó csapatvezér. Rákóczy János, Kossuth bizalmi embere és hivatalnoka. *Remellay Gusztáv, egy lázadó bíróságnál működő hadbíró. Sárosy Gyula ülnök, a pesti felebbezési váltótörvényszéknél., *Sillye Gábor, a Hajdú kerület követe. Simonyi János Kecskemét követe. Somogyi Antal Csongrád megye követe. Splényi Lajos báró cs. kir. kapitány, Kossuth megbízottja. Splényi Mihály báró, főszolgabiró, később nemzetőr, majd honvédőrnagy, a végén lázadó tábornok. Stein Miksa báró cs. kir. mérnökkari százados, majd lázadó tábornok. Szaplonczay József Máramarosmegye követe és kormánybiztos. * Szele Lajos Pest megye követe és kormánybiztos. Szemere Bertalan, Kossuth miniszterelnöke. *Szintay János Beregmegye követe, kormánybiztos. Szontágh Sámuel, egy felkelő törvényszék ülnöke. *Szüllő György Pozsonymegye követe. Táncsics, helyesen Sztancsics, Baranyamegye követe. Teleky László gróf Pestmegye követe és Kossuth kiküldöttje Franciaországba. *Vay Alajos báró, a felsőház tagja. Doggenfeldi Vetter Antal, a 37-ik császári gyalogezred őrnagya, a lázadó hadseregben utoljára tábornok. Vlad Alajos Krassó megye követe. Vukovics Sabba Sebő, Kossuth igazságügyi minisztere. *Zaks István Bácsmegye követe. Valamennyi vádlott ezennel felszólííttatik, ezen idézés közzétételétől számított 90 nap alatt ezen hadbiróság előtt megjelenni és a terhükre rótt bűntett miatt felelni, ellenkező esetben a törvények szerint in contumatiam elítéltetnek távollétükben is. Pest, 1850 január 1-én. A cs. kir. hadbíróságtól. A névsorban a jelöltek ezen idézésre megjelentek és és valamennyi meglehetős súlyos börtönbüntetésre ítéltetett, sőt például Benitzky Lajos kötél általi halálra ítéltetett és csak kegyelem folytán lett átváltoztatva büntetése. Tudjuk, hogy a megidézettek közül Almássy, Batthyány Kázmér, Beöthy, Bonis, Csáky, Egressy, Guyon, Hajnik, Horváth, Hunkár, Irányi, Józsika, Kmetty, Mészáros, Perczel Mór, Sillye, Simonyi, Splényi Lajos, Stein, Szemere Bertalan, Vetter és Vukovics Sebő Kossuth Lajossal együtt Törökországban voltak, Teleky László Párisban, a többi tényleg ismeretlen helyen tartózkodott. Végre 1850 január 5-én megérkezik a császárnak is a beleegyezése ahhoz , hogy a politikai perek Pesten tárgyaltassanak. FAISKOLÁK ÖS SZŐLŐ* OLTVÁNYTELEPOK R.T. AMBROSI,FISCHER &CO AJUDJUD.ALBA Cororog graftget Eredeti okmányok és titkos levéltári adatok alapján közli: Bartha Albert ny. minister