Ellenzék, 1929. november (50. évfolyam, 250-274. szám)
1929-11-01 / 250. szám
2. oldal. Botrány lesz a liberálisok kolocscongresszusán Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A liberális párt kolozsvári lapja, a Natiunea ma vastagbetűs cikkben írja, hogy a nemzeti parasztpárti kortesek botrányt készítenek elő a párt november 3-án, vasárnap tartandó kolozsvári kongresszusára. „Biztos értesüléseink vannak— írja a lap, hogy a nemzeti parasztpárti ügynökök pénzt ígérnek azoknak, akik a botrányrendezésben részt akarnak venni. Figyelmeztetjük tehát Popa Ádám prefektust és Haliegan rendőrkresztort, hogy botrány készül s a következményekért őket tesszük felelőssé. Minket nem félemlítenek meg a felbérelt botrányrendezőkkel, de bejelentjük, hogy tényleg botrány lesz, ha ők is mindenáron ezt akarják.“ Egyúttal a lap az óvóintézkedések megbeszélése céljából ma estére összehívta a liberális párt ifjúsági szervezetét, holnapra pedig a kolozs megyei tagozat vezetőségét. A riadóval kapcsolatban hivatalos helyről kijelentik, hogy a jelenlegi kormány minden körülmények között biztosítja a rend fentartását s a liberális párt kiáltványát azzal magyarázzák, hogy a botrányt abból a célból jelentik be, hogy közönséget toborozzanak a kongresszusra. Itt minden egészen meleg. Különösképen meleg, nem művésziesen, nem is aszszonyosan, hanem gyermekesen talán. Itt nincs máza semminek, sem takarója, sem titka. Élő közvetlenségben van egymással minden. A képek valósággal élnek ebben a környezetben, viszont maga az asszony aki festette őket, nem egyéb talán, mint egy kép a többi között. Az ember, aki eljön ide, nem veszi észre, hogy kiállításra jött; azt érzi, hogy egy társaságba érkezett: havasi tájak, nagy buja virágok, patakok, mezők, virító ruhás nők és lassú mozgású falusiak társaságába. Egész kicsi, élő világ ez, kedvesen, halkan, mosolyogva, néha elgondolkozva élő. Itt nincsenek problémák, inkább pihen az ember, mint vitatkozik, inkább mosolyog, mint szomorkodik. Oázis ez a képekkel felvirágozott szoba ! A művésznő otthon állított ki: ezen négy fal között együtt két és együtt fekszik, együtt él és együtt alszik megfestett képeivel, mint saját csendes, szófogadó gyermekeivel. Nem is gondolkozott azon talán, hogy elhordja őket valahová a város közepébe, itthon egymás mellé és egymás alá rakta és azt mondotta nekik, hogy: most ki vagytok állítva. Az első impressziója az az embernek, hogy ezek a képek nem a nagy viaskodás lázában születtek. Nincs itt sem láz, sem viaskodás. Az életnek egy-egy egyszerű, halk, nevetős, vagy duzzogó cseppje van itt csupán. A nagy problémák nem a Zágoni Szabó Lilié. Talán nem azért, mert visszahúzódó, rikítani soha nem akaró asszony, hanem inkább azért, mert gyermek, aki csak lát, de nem szintetizál és nem analizál. Az életnek, a természetnek a monumentalitását nem veszi észre, azok nem rémítik az ő szemeit. A nagy perspektívákba sem kábul bele. Nem az értelme, hanem az ösztöne szabja meg tehetségének határait. Ezért nincsenek is tévedései. Vitázni vele nem kell, akár a gyermekkel. Utóbbi időben sokat járt külföldön. Úgylátszik, ott sincs több újság, mint itthon. Nem siratják, se nem dicsérik az ő képei sem Parist, sem Itáliát, ő maga sem kiabálja tele a világot azzal, hogy sokat járt idegenben és sokat tanult ott. Egyáltalában semmi szokásos eszközt vagy módot nem használ fel arra, hogy propagandát csináljon magának. Szerényen és hangos szavak nélkül a képei csinálják ezt csupán. Néha Gruzdával, néha Barabás Mártonnal mutat némi rokonságot. Van egy kis „Hegyipatakija és egy „Jégtörők“ című képe, ezek különösen nagyon szépek, mindenesetre a teteje mindennek, amit eddig csinált. A Kereszt utca 10. szám alatti műteremből bizonyára sok képet elvisznek. Igen sok munkája többet is ér, mint amennyit értük a művésznő kér. (1.) Szanatórium M. Se-1 íSiPít Str. Mihai Viteazul. Ujo- Ъ • пап épitett legmodernebb % magánklinika. Elsőrangú sebészet és Kon- génkezelés. Üdülők részére nagy park. # 1—111. osztály. Kérjen díjtalan f prospektust. I Égi ELLENZÉK Nem szabad elejteni a népkonyha tervét A kolozsvári jótékony egyletek nem tudtak megegyezni a városnál rendelkezésre álló alamizsnaösszeg felosztási kulcsában. — mit mond a bizottság egyik tagja? Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Kolozsvár külvárosi szegénynegyedeiben talán sohasem néztek olyan megdöbbent félelemmel a közelgő tél elé, mint most, amikor a városi tanács egyszerűen kijelentette a segélyért interveniáló jótékony egyesületnek, hogy segíteni szívesen segít, de erre a célra csak kétszázezer feje van. A város egész társadalmában kínos megdöbbentést keltett ez a tény, amely azt bizonyítja, hogy a város mindennel inkább törődik, mint a most legaktuálisabb problémával: a nyomor enyhítésének ügyével. Alkalmunk volt a szegénykérdésben beszélgetést folytatni egyik kitűnő kolozsvári orvossal, aki a város jótékony bizottságának is tagja és tevékeny része volt annak idején az első népkonyha felállításában. Nyilatkozata mindenben a mi álláspontunkat fedi. — Be kell ismernem, hogy nem megoldás ez, hogy a városi tanács a szegényüggyel foglalkozik, — mondotta informátorunk. Kétszázezer lejjel semmit sem lehet csinálni. Népkonyhát éppen nem. Pedig mindenki, aki komolyan foglalkozott Kolozsváron a szegény kérdéssel, beláthatja azt, hogy népkonyha nélkül a proletártanyák borzalmas nyomorát nem lehet enyhíteni. Dacára annak, hogy a két év előtti népkonyha a kezdetnek is csak kezdete volt, meg lehetett állapítani, hogy az éhező szegény családok számára valóságos áldást jelent az ott kimért szegényes és bizony sokszor nem a legjobban elkészített koszt. A magam részéről a leghelytelenebbnek tartom, hogy a rendelkezésre álló kétszázezer lejt a nőegyletek között osszák ki. Szerintem egy-egy jótékonyegyesületre olyan elenyészően csekély összeg esik, hogy azzal a szegényügyön nincs segítve, a város pedig két hónapra lerázta magáról a külvárosi nyomor problémáját Mégpedig éppen a két legnehezebb hónapra, novemberre és decemberre, amikor a legnagyobb a munkanélküliség és a hideg. — Kern szabad elejteni a népkonyha tervét. Hozzájárulna ahhoz a társadalom áldozatkészsége és biztos tudomásom van arról, hogy az összes kereskedők, pékek és mészárosok szívesen adakoznának a népkonyha számára élelmiszereket. Éppen ezért figyelmébe kell ajánlanunk a város állandó választmányának, hogy tartson ki az eredeti elhatározás mellett és állítsa fel a népkonyhát. Szégyenfoltja lenne Kolozsvárnak, ha a terv most is fiaskót vallana. Magunk részéről csak annyit fűzünk ehhez a nyilatkozathoz, hogy mi már régen hangsúlyoztuk: a több mint százezer lakosú Kolozsváron a nyomor problémája olyan égető szociális seb, amelyet nem lehet egy-két délutánon hangzatos szavakkal elintézni. Legyen már vége a „majd leszi valahogy“ rendszernek és komoly elhatározásokkal teremtsenek komoly eredményeket a város urak Mindenekelőtt alakítsák meg a városi szegényügyosztályt. Nem hisszük, hogy ne akadna a városi tanácsosok között olyan ember, aki el ne vállalná a szegénykérdés megoldását és arról is biztos tudomásunk van, hogy mgm a román, mint a magyar nőegyletek vezetősége készséggel vállal részt a munkában. Arra a tényre, hogy a jótékony egyesületek semmire sem tudnának menni akkor, ha csak ezt a bizonyos kétszázezer lejt osztanák fel közöttük, legjellemzőbb, hogy kedden tartott egyletközi értekezleten nem tudtak megegyezésre jutni a segélyosztás módozataiban. Magától értetődően minden jótékony egyesület igyekezett minél többet kérni ез így egyelőre zátonyra futott a segélyezések ügye mindaddig, amíg a város állandó választmánya nem hoz döntést, hogy mennyiben kívánja emelni a szegényalapot és végleg elejti-e a népkonyha tervét. * * Somogyi, a bandavezér, teljesen megtört és látomásai vannak Jaj, miért gyilkoltam! — sóhajt az egykori fölényes kalandor. A „társak“ is erősen megtörten viselkednek Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Somogyi, a nagyhírű tordai betörőbanda vezére, az utóbbi napokban teljesen megtört. Testben, lélekben egyaránt. Az egykori délceg, atléta termetű ember fáradtan vonszolja magát, vállai előrecsuklanak, szemei beesettek, az arca halálosan fakó és szürke. Draghiciu kolozsvári rendőrigazgató, aki a vizsgálat folyamán annak idején legelőször találkozott vele, mint betörővel, mikor még délceg, fölényes és előkelő megjelenésű volt, a tegnapelőtti tordai szembesítés alkalmával, midőn Somogyit két csehszlovákiai bűntársával szembesítették, először nem is ismert rá, annyira megváltozódnak tetszett előtte. Roggyanó léptekkel jött be a tárgyalóterembe, a vizsgálóbíró elé. Fáradt hangon egy széket kért, amelyre valósággal leroskadt. Többször rázósan összerázkódik. A vizsgálóbíró érdeklődő kérdéseire kínos, nyöszörgő hangon mondja: Tönkre vagyok menve, testben és lélekben. Életem eddig egy folytonos láz volt, mámor, őrült égés. Sohasem gondolkoztam mélyebben el. Most a bürtöni csöndben és magányban egész bűnös múltam elvonul előttem. Egy rémes film képei ijesztenek. A múltam képei... Jaj, csak ne gyilkoltam volna. A tordai mezőn, a haláltusában remegő sápadt arc... Visszajár és "ijeszt. Látomások kínoznak. A két csehszlovákiai bűntárs Petries detektív és Rosenfeld pénztáros, mint egy kisértetre, úgy merednek rá. Hebegve, kapkodva próbálnak tagadni. Somogyi halálos nyugalommal mutat rájuk kezével: — Ne tagadjatok. Mindent meggyóntam, megvallottam. Ezt az ügyet is tisztázni akarom. Nyugodtan akarok meghalni. És beszél, töredelmesen vall. Majd odafordul Draghiciu rendőrigazgatóhoz: — Mit gondol direktor úr a kötél által? A rendőrigazgató felvilágosítja: — Nem, Romániában nincsen halálbüntetés. A fejének nem lesz semmi baja. Somogyi keserűen mosolyog. — Sohasem leszek már rendes ember. Mindennek vége. Magába roskadtan ül a széken, borzong. A szemeit behunyja.* A „társak“ szintén meg vannak törve. Gáspár, a fiatal és elegáns adótiszt folyton sóhajt: — Jaj, miért házasodtam meg?! Jaj miért? ! Turzai elfedett szemekkel ül a cellában. Az egyébként nyugodt, robusztus Turzaira is hatott a vizsgálóbíró ünnepélyes beszéde, az asztalon álló feszület, a komoly termek, a börtön s a cellás magány. Sápadtan, meg-megremegve tűri, hogy a rendőrtisztek lefényképezzék, levegyék ujjlenyomatait, melyeket megküldenek az ország összes rendőrségeinek, mint az már ilyenkor szokás. — Hát most már mint gonosztevőt fognak kezelni? — kérdi. Egy rendőrtiszt válaszol: — Valahogy úgy. Lénárd lehorgasztja a fejét. A „csendestárs“ Csepreghi szintén megtört. Joviális mosolyai elmaradtak. Szomorúan bámul maga elé. Zsiros és kövér arcán a félelem riadt izgalma ül. Csak most eszmélnek a mámoros mulatozások után a börtöni csöndben és magányban arra, hogy mit is tettek. (sz. 1.) Angol felsőházi tag lett a cserkészet megalapítója.Londonból jelentik: A felsőházban ma Lord Boden Powell főcserkészt a szokásos formaságok között a lordok házának tagjává avatták. 50, 4v. 250. szám A prefektura fizeti a bankettet A kolozsvári törvényszék megváltoztatta az ítéletet Galatinsz prefektus és a kolozsmegyei prefektúra perében Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Érdekes ítéletet hirdetett ki ma délelőtt a kolozsvári törvényszék. A peres felek dr. Calutiu Martian ügyvéd, volt vármegyei prefektus és a vármegyei prefektúra voltak. A per tárgyát pedig az képezte, hogy ki köteles megfizetni annak a bankettnek költségeit, amelyet az Automobil Club versenye alkalmából három évvel ezelőtt rendeztek. A bankettet Calutiu Martian prefektus rendelte meg, mielőtt azonban a vármegye pénztárából folyósíthatta volna a szükséges összeget, megbukott az Averescu-kormány, az új prefektus pedig nem akarta vállalni a felelősséget elődjének intézkedéséért. Az ügy perre került. A járásbíróság elsőfokon Calutiu Martian dr.-t kötelezte a bankett-költségek megfizetésére. Az ítélet ellen a volt prefektus felebbezett a törvényszékhez, amely több tárgyalást tartott a bankett-költségek ügyében. Legutóbb elrendelték a vármegye költségvetésének bemutatását, hogy ez szolgáljon irányadóul a törvényszéknek, a hasonló ügyekben ki fedezi a kiadásokat. Az ítéletkihirdetést mára tűzte ki a törvényszék. A törvényszék ítéletében megváltoztatta a járásbíróság döntését és a bankett költségeinek megfizetésére a vármegyei prefektúrát kötelezte. Az ítéletnek az az indokolása, hogy Calutiu dr. prefektusi minőségében rendelte meg a bankettet és hasonló alkalmakkor is a vármegye pénztára fedezte a költségeket. Mindenáron merénylőt akart csinálni a temesvári rendőrség a kötéltáncos-iparossegédből Temesvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Annak ellenére, hogy Győri Sándort, Mária királyné állítólagos merénylőjét már napokkal ezelőtt szabadlábra helyezte a törvényszék büntetőbírósága, a fiatalember tegnap délig fogságban maradt. Emlékezetes, hogy Győrit a múlt héten tartóztatták le és gyorsított eljárás szerint másnap már a bíróság elé állították. A Vadászerdő közelében ugyanis különféle vasdarabokat találtak, amelyek a közelben elhaladó sínekre voltak szerelhetők. Erélyes nyomozás indult, mert úgy nézték, hogy valaki bizonyára merényletet akarelkövetni a vonat ellen, amelyen Mária királyné fog néhány hét múlva Temesvárra érkezni. Megtudták, hogy a vasdarabokat melyik lakatos állította elő. Ez aztán megmondta, hogy azokat Győri Sándor kocsigyártó segéd rendelte. Győrit elfogták és mindjárt átadták az ügyészségnek.. A bíróság előtt a fiatal kocsigyártó segéd tanukkal igazolta, hogy ő ki akarja tanulni a kötéltáncosságot, azért csináltatta a vasdarabokat, hogy azokat a sínek közé illessze rézsűt és kint a szabadban, ahol senki sem látja, veszi ilyen módon a leckeórákat. A gyorsított eljárást meg kellett szüntetni, mert semmiféle bizonyíték nem merült fel Győri ellen. Ügyét áttették a rendes bírósághoz és elrendelték Győri szabadlábra helyezését. Alig, hogy megnyílt a fiatal iparossegéd előtt a szabadulás kapuja, kint detektívek vártak reá elfogták és a rendőrségre kisérték. Minden áron a királyné elleni merényletet akarták rábizonyítani a rendőrség emberei és ezért négy napig tartották fogva és erősen nyomoztak. Aztán tegnap délben ismét átkísérték, újabb bizonyítékokkal az ügyészségre, ahonnan a kocsigyártó segéd a vizsgálóbíróhoz került. Hogy a négy napig tartó erélyes nyomozás miféle újabb bizonyítékokat teremtett, nem tudjuk. De sejteni lehet azok után, hogy Safirescu vizsgálóbíró tegnap kihallgatta a súlyosan gyanúsított fiatal legényt, majd nyomban és visszavonhatatlanul szabadlábra helyezte. Swinnerton, múr reggelig két fiatalember és két leány egyetlen éjszakára sűrített története. Bámulatos belső erő teszi abszolút drámaivá ezt a könyvet, melyről bátran elmondhatjuk, hogy a ma legszenzációsabb regénye. 102 lej, lepege-nál utánvéttel.