Ellenzék, 1930. november (51. évfolyam, 247-271. szám)
1930-11-01 / 247. szám
2. eltal. Ahol három hónapi kúra után váni lehet Reno, az amerikaiak válási fürdőhelye — A kúra sikere minden esetben biztosítva van, csak a kellő pénz szükséges hozzá. — Ön is kúrára jött ide? — kérdik az érkezőtől Renóban, ami annyit jelent: ön is azért jött ide, hogy váljon ? Ha az ember igenlőleg int, akkor már belépett a hasonló betegséggel ide érkezők közösségébe és az emberek megértéssel szorongatják a kezét. Torda a kofapecsenyéjéről híres, Reno arról, hogy itt választják Amerikában legkönnyebben el a házastársakat. A házassági köteléket fájdalom nélkül vágják el Renóban. A kúra sikere — mert Reno fürdőhely — előre is garantálva van, még a legsúlyosabb esetekben is. Minden, amit a páciensektől kivonnak, csak annyi, hogy fizessen, jól fizessen. Kellemetlen magánügyek iránt érdeklődni annyira illetlen dolog Amerikában, mint például a körömfáás. Renóban nem is érdeklődnek a felek magánügyei iránt. Ezért látni annyi megelégedett arcot, melyeken a mosolygó kisürdőhely barátságos napsugarai tükröződnek vissza. Kedves, tiszta városka Reno, olyan friss, mint egy keményített gallér, melyet éppen a mosodából hoztak haza. Pénz itt nem játszik szerepet, van bőven belőle a városházán, ahol arannyal fizetik meg az érdekeltek a váláshoz szükséges okmányokat. A városatyák is kedves humorral beszélnek erről a jövedelmi forrásról és egyáltalán nem tiltakoznak az ellen, ha valaki majomszínháznak nevezi a renói bíróság előtt lefolyó válóperes tárgyalásokat. Mikor elérkezik a válóper napja, bíró, ügyvéd és páciens mindig ugyanazokat a betanult formulákat veralizik le: — Hol lakik ? — Renóban. Hogy bánt önnel a férje? — Borzalmasan. — Részletezze kijelentését. — Volt olyan nap, mikor egyetlen szót sem szólt hozzám. — Káros volt az egészségére? — Hogyne, egész ideges lettem. Azt hiszi, hogy egészsége veszedelemben forog, ha ez tovább is így tart? — Igen. Ebben az esetben kénytelenek vagyunk kimondani a válást... — és a már készen álló válási okmányt a bírósg elnökének aláírásával át is adják a páciensnek. A bírók számára közkedvelt sportok tartozik, hogy melyik tudja gyorsabban kimondani a válást. Az érdeklődők másodpercmutató órával a kezükben kontrolálják a dolgot. Egy rendi ügyvéd, mint csodát mesélte el, hogy kétezer válópere közül egyet mégis elveszítek. De ebben az esetben tényleg hallatlanul buta volt az aszszony, akkor a biró azt kérdezte tőle, hogy hol lakik, azt válaszolta: Newyorkban. „He-he-eb-mm, hol ?“ ismételte a*biró. „Newyorkban*, válaszolt a buta liba. „Hát akkor nincs mit csinálni. Ha ön nem Renóban, hanem Newyorkban lakik, akkor nem választhatom el.“ Mert ez a fő: itt van a kutya eltemetve: a válópereseknek renói illetőségűeknek kell lenni. Három hónapi tartózkodás Renóban, ami alatt a pácienseket valósággal megkopasztják a renei üzletemberek, ügyvédek és adószedők és ezután egy nap a bírósági tárgyalásra is a beteg gyógyultan hagyhatja el a fürdőhelyet. A hotelszobákban kedves kis kalendáriumok lógnak a falon, melyeken a három hónap egymást követő napjai fekete betűkkel vannak följegyezve és az ezt követő nap — hurrá ! — égő vörös diszbetűvel. Hogy mivel ütik agyon a gazdag emberek — mert csak gazdag emberek tudnak Renóban kúrát venni — ezt a három hónapot ? Hát, szükség esetén csalni is lehet egy kicsit. Az ember maga helyett mást küld Renóba három hónapra, a fő csak az, hogy a szükséges pénzt kiadja. Ebben az esetben a szálloda szobalánya, vagy pincérnője, aki tanúvalomást tesz arról, hogy az illető három hónap óta mindennap látta, a szokásos diakon kívül még külön tekintélyes borravalóra is tart igényt. De sokan Renóban töltik mind a három hónapot, mert itt igen jókedvűen telnek el a napok. A rend szalmaözvegy-bálok híresek. Különösen a válóperek tárgyalási napja előtt szoktek nagy mulatásot rendezni. Már előfordult az is, hogy a kitűzött tárgyalást el kellett halasztani, mert a kliensek, bírák, ügvédek és tanuk olyan mutatást rendeztek, hogy másnapra nem tudtak megjelenni a tárgyaláson. Feltűnően sok a fogorvos Renóban. A három hónapi pihenés ugyanis igen jó alkalom arra, hogy az ember a fogait alaposan rendbehozassa. Mások unalmukat azzal űzik el, hogy nyelveket tanulnak. Mindenféle nyelvmesterek hirdetik magukat, akik a válási kúrára érkezőket megtanítják a francia, német, spanyol, sőt a kinai nyelv elemeire is. Az unalom elűzésre legkülönösebb dolgokat eszelik itten ki. Kedves kis városka. Renonak 18.000 lakója van és a válóperes , körülbelül tízmillió dollárt (mintegy másfélmilliárd lejt) hagynak itt évente. De vannak pro éi árok is a vendégek között. Pincérek, pincérők, szobalányok néha szintén csak azért vállalnak munkát Renoban, hogy a válási kúrán ők is átmenjenek. Az ügyvédek, akik néha 200.000 dollárt vesznek el a milliomostól, a szobalánynál megelégednek 25—50 dollárral is. Különösen érdekesek a Renóba hozott gyerekek. Vannak köztük olyanok, akiknek mamájuk van, de nicsen papájuk. Vannak olyanok, akiknek egy mamájuk és két papájuk van, sőt olyanok is, akinek egy papájuk és több mamájuk van. „Van már uj papád? kérdezik a gyerekek egymástól a játszótereken. „Látod”, mondja egy másik, „ez itt az uj mamám a régi papámhoz!“ Mert ez a különös: bárm enynyire is sietne az emberek Renóban egymástól elválni, gyakran előfordul, hogy a válás után, ott rögtön mindjárt újra házasság láncait veszik magukra. ELLENZÉK Szombat, 1930 nvember 1. Az egykori koldus, mint háziúr, magánlaksértés! keresetet indít Ер a fantasztikus kolossvári karrier története. Rátosi Dénes az állami adóra panaszkodik Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A féllábú panaszos, aki mankójára támaszkodva várakozott arra, hogy a kolozsvári törvényszék elítélte lakóját, akit magánlaksértéssel vádolt, nagyon ismerős volt nekem. Valahogyan visszanyúlt az emlékezésem egészen a gyermekkorba, amikor Rátosi Dénes még nem volt ilyen jól szituált úriember s ha csak nem csal az emlékezetemben hirtelenül felbukkant kép... naphosszat ott állott a Bartha Miklós utca sarkán az akkori Osztrák-Magyar Bank épülete előtt és tisztességes kalapemeléssel hívta fel a jótékonyszívü sétálók figyelmét nyomorékságára. Világlapok hasábjain, nagy regényírók könyveiben nem ritkaság az olyan történet, hogy koldus után százezres vagyonok maradnak hátra, itt Kolozsváron azonban elég valószínűtlennek látszik a történet és inkább kíváncsiságból, mint komoly meggyőződésből kérdeztem meg a panaszost: — Hogyan tudott vagyont szerezni, Rátosi úr? A rokkant ember rám nézett. Bosszúsággal vegyes megdöbbenés volt a tekintetében: — Nehezen, nagyon nehezen ... sok önmegtartóztatással és nélkülözéssel. De, mondja kérem, hogyan ismert rám? Azt feleltem, hogy régi kolozsvári vagyok, jól emlékszem, hogy ő örökölte a boszniahercegovinai rokkant helyét a Bartha Miklós utcai fronton, de sehogyan sem tudom megérteni, miképen tudott koldulásból házat szerezni magának. A koldus regízje Rátosi Dénes most már beszélni kezdett. Elvégre nem szégyen a mai világban sem, amikor törvény tiltja a koldulást, hogy egy békebeli koldus annyit koldult össze, amenynyivel házat és telket vásárolhatott magának. Az egykori koldus elbeszélte, hogy fillérekből szerezte a vagyonát. Sziklaszilárd elhatározással fogott a kolduláshoz, mikor egy gyári szerencsétlenség következtében százszázalékos rokkanttá vált, hogy nem nyugszik, amig nem biztosít békés, nyugodt öregséget magának. Különösen a kezdet ment nehezen, amig vagyonának alapjait megvetette. Esténként sokszor üres gyomorral kószált a sétatéren, pedig a kabátja bélésébe varrva már száz koronánál is többje volt elrejtve és az éhség parancsa egyre sürgette, hogy nyúljon a megspórolt pénzéhez. Rátosi inkább nagyúri házak konyháinak hulladékával csillapítota éhségét, de nem nyúlt az összekoldult pénzhez.Azóta az egykori jótékony Mecénások közül számosan koldusbotra jutotak. Egy fiatal ügyvéd, Rátosi megértő pártfogója pz önkezével vetett véget életének. Azután következtek a háborító évek. Az ingatlan értéke rohamosan csökkent. Rátosi felhasználta a konjunktúra éveit, telket és házat vásárolt magának a Pata utcában, de még mindig nem hagyott fel a koldulással. Hiába, jövedelmező mesterség volt ez az összeomlás éveiben, amikor az emberek már nem nézték a pénz értékét és szívesen odavetettek az illedelmes koldusnak egy-egy nagyobb bankót is. Rátosi pedig egyre építkezett, terjeszkedett, nagyobbította a házát, amelynek már négy lakója volt, mikor a kormány rendelete megtiltotta Romániában a koldulást. Az üldözim Rátosi Dénes ekkor már nem volt rászorulva a könyöradományokra. A házbérek tisztességes megélhetést biztosítottak neki. A Bartha Miklós utcai koldus levetette öszsze-vissza foldozott ruháját, hogy a jómódú polgár pléhgombos mentésével cserélje fel. Aki nem ismerte a Pata utcai féllábú háziúr múltját, az bizony sohasem gondolná, hogy a mosolygós arcú öreg úr valaha reggeltől késő éjszakáig, esőben, hóban ott álldogált az utcasarkon és megköszönte, ha valaki egy-egy kétfillérest hullatott a kalapjába. Most pedig...Ыцш ez most ... most pert indított özv. Kun Istvánná munkásasszony ezen, aki hónapokon át nem fizetett házbért neki s akinek ezért jogerősen elrendelték kilakoltatását. Kun Istvánná holmiját (volt néhány széke és egy alaposan megviselt ágya), hatósági segédlettel kitették az udvarra. Kunna nem akart belenyugodni a kilakoltatásba, feltörte régi lakásának ajtaját és visszavitte szegényes bútorait. A törvényekkel tisztában lévő Rátosi erre megindította ellene a keresetet magánlaksértés miatt. Ahogy így, a világ folyásáról beszélgetünk, Rátosi még hozzá is teszi: — Hja kérem, nehéz az élet, nem akarnak fizetni az emberek. Rossz dolog háziúrnak lenni, az embernek nem fizetnek és tecsik tudni az adó... Elbúcsúztam Rátosi úrtól. Hatalmas kalaplengetéssel üdvözölt a távozáskor, amikor a törvényszolga a nevét kiáltotta. Én pedig az adóra gondoltam. Nem az állami adóra, amelyre Rátosi úr panaszkodott, hanem a jótékonyság adójára, amely Kolozsváron is tudott egy szívós akaratú emberből könyörtelen háziurat csinálni (v. j.) Mielőtt egy szép és hasznos karácsonyi, vagy újévi ajándékot választana, forduljon személyesen, vagy írásban a HAMBURG-AMERIKA LINIE S.A.R. -hez Bucuresti, Calea Victoriei 8 f., Timisoara , Str. Mercy 2. vagy fiókjaihoz. SZABADI ARRA HELYEZTÉK A KÉMKEDÉSSEL VÁDOLT ARADI ÚJSÁGÍRÓT. Aradi tudósítónk jelenti: A bukaresti sziguranca rendeletére Aradon letartóztatott és Bukarestbe szállított Schauer Aladár hírlapírót tegnap szabadlábra helyezték, mert a kémkedésben semmi része nem volt. Schauer azért maradt olyan sokáig fogságban, mert kihallgatására csak tegnap került sor. Slágerek naponta érkeznek az ELLENZÉK ceneműosztályába. Nyolc él egy emberesdül Marosvásárhely. (Az Ellenzék tudósítójától.) Alig pelyhedző bajuszú, hetyke székely legény állott tegnap gyilkosság bűntettével vádolva a marosvásárhelyi Ítélőtábla felebbviteli tanácsa előtt. A fiatal legénynek súlyos bűn nyomta a lelkét, beszámíthatatlan pillanatban meggyilkolta Costandi Gábor nevű sógorát Az eset Csikszentgyörgy községben, a falu korcsmájában történt, ahol táncvigalomra gyűltek össze a legények. Vigan járta a nóta és a tánc és közben egymásután ürültek ki az üvegek. A mulatozók között volt Cikó János és sógora, Costandi Gábor is. Régi harag volt közöttük s az elfogyasztott szesz ezt az ellenségeskedést még jobban kiélezte. Cikó összeütközött sógorával, a csizmaszárból kiröpült a kacér és Costandi Gábor mellében állott meg, aki jajszó nélkül, mintha villámcsapás érte volna, lezuhant a korcsma padozatára. Azután úgy történt, mint rendesen: a halálosan sérült embert beszállították a kórházba, ahol néhány nap alatt meghalt. A gyilkos legény felett első fokon a marosvásárhelyi törvényszék ítélkezett. A vádlott itt azt adta le mentségére, hogy esze ágában sem volt sógorát bántalmazni, mindent az alkoholra akart hárítani. Jöttek azonban a tanuk, akik azt vallották, hogy Cikó János régóta bosszút forralt sógora ellen s csak arra várt, hogy bosszúját végrehajthassa rajta. Ilyen körülmények között a bíróság előre megfontolt szándékkal elkövetett halált okozó súlyos testi sértés bűntette miatt nyolcévi börtönre ítélte a vérszomjas parasztlegényt. Az ítélőtábla sem volt hozzá kegyesebb, mert az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Nyolc év kijár egy emberéletért... Az Ekcéma Azok, akik szenvedtek ebben a kínos betegségben és éveken át tűrhetetlen viszketegséget álltak ki, a Cadum kenőcs használata után rövidesen visszanyerték álmukat és nyugalmukat. Ez a kenőcs heiyezetta hatásosságát azáltal, hogy ezer és ezer egyént gyógyított ki, akik régóta szenvedtek ekcémától, sömörtől, pörsenéstől, pattanástól, furunkulustól, kelevénytól, kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeléstől, aranyértől, viszketegségtől, rühtől, tályogtól, égési sebtől, csípéstől, kérgesedéstől, úgyszintén sebesüléstől. Elkészültek a külföldi állampolgárok személyazonossági igazolványai Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Romániában tartózkodó idegen állampolgárok ellenőrzésének hónapok óta tartó munkája a kolozsvári munkaügyi főfelügyelőségnél tegnap véget ért. Elkészültek az új arcképes személyazonossági bizonyítványok és azoknak szétosztása már a holnapi nap folyamán megkezdődik. Az inspektorátus e hét elején szétküldte a munkaügyi felügyelőség fenhatósága alá tartozó vármegyei rendőrprefektusokhoz a személyazonossági bizonyítványokat, a tegnapi nap folyamán pedig a kolozsvári rendőrprefektúra is megkapta az igazolványokat, úgy, hogy december 1-én azokat már minden jogos tulajdonos kézhez fogja kapni. Az új igazolványok kiosztása megnyugvást kelt a Romániában tartózkodó külföldi szakmunkások között, mert bár minisztertanácsi határozattal hosszabbították meg tartózkodási engedélyüket, az utóbbi időben olyan hírek kerültek forgalomba, hogy a nagy munkanélküliség miatt a kormány tervbe vette a külföldiek tartózkodásának újabb revízióját Ennek a híresztelésnek vetett véget a munkaügyi miniszter azzal, hogy utasította az inspektorátusokat az igazolványok haladéktalan kikézbesítésére.