Ellenzék, 1930. december (51. évfolyam, 272-295. szám)

1930-12-02 / 272. szám

КШ, те ёвсштЬт 2. ELLENZÉK Erdély képzőművészei egy csatasorban Társadalmi és művészi eseménnyé nőtt a három erdélyi nemzet képzőművészeit egybefogó kiállítás megnyitó ünnepe Moldovan tartományigazgató minden támogatását kilátásba helyezte, hogy Kolozsvárt Műcsarnok létesüljön időszaki tárlatok számára. — Kolozsvár társadalmának színe-java megjelent a megnyitón. Ötven művész közel kétszáz alkotását állították ki Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától) Ötven erdélyi kiállító művész százkilencvenhat műalkotással az impériumváltozás óta eltelt tizenegy esztendő legnagyobb képzőművészeti eseményévé tette azt a kiállítást, mely tegnap délelőtt szokatlanul nagyszámú közönség jelenlétében nyílt meg a Mezőgazdasági Bank volt főtéri helyiségeiben. De nemcsak a kiállító művészek és a kiállított művek impozáns tömege, hanem az egész tárlat európai színvonala, a résztvevő festők minden nemzetiségi tekintetet kikapcsoló, tisztán művészi jellegű komoly összefogása s Kolozsvár minden fajtájú és felekezetű közönségének a megnyitón látott, szinte izgatott érdeklődése is amellett szólnak, hogy ezt a művészeti megmozdulást minden eddigvoltnál többre kell értékelnünk. Nemcsak művészi, hanem nagyszabású társadalmi esemény is volt a tegnapi megnyitó s azonfelül politikai tett is, példamutató erdélyi cselekedet. Az ünnepélyes megnyitó Az ünnepélyes megnyitó előtt már a kora délelőtti órákban ellepte a közönség a kiállítás öt tágas termét. A rendező művészek még a középső nagyterem díszítésének utolsó ecsetvonásainál tartottak, mikor a termekben már együtt láttuk a város román és magyarntelligenciájának színe-javát, társadalmi és politikai előkelőségeket, az irodalom és művészet reprezentánsait. Feltűnik mindjárt Bánffy Miklós gróf jellegzetes alakja, kíséretében Kádár Imrével, Kuncz Aladárral, Horváth Árpáddal és Horváth-Tholdy gróffal. Papp Sándor, a Képzőművészeti Főiskola igazgatója Kós Károly társaságában járja végig a termeket, mint szemléttartó vezér az ütközet előtt, odább Ugrón István gyönyörködik a kiállított képekben, mikor hírül adják, hogy megérkezett Moldovan Valér dr. tartományi igazgató, Isac Emil művészeti felügyelő és egyetemi tanárok, közéleti előkelőségek kíséretében. Akik beférnek, a középső nagy teremben sereglenek össze, de még így is marad közönség bőven a többi helyiségben. És megkezdődik az ünnepélyes megnyitó, melyen a tömegben szerényen elvegyülve ott látjuk Hatiegan Emil dr. munkaügyi minisztert is. Elsőnek az ősz Papp Sándor köszönti román nyelven a tartományi igazgatót és a megjelenteket. Hangsúlyozza, hogy a bukaresti hivatalos Szalon ugyan mindig nyitva állott a csatolt területek képzőművészei előtt, mégis szükség van ilyen áttekintő erdélyi tárlatokra, amelyek a mi értékeinket a mi közönségünkkel megismertessék. Utána Kós Károly a rendezők nevében magyar nyelven a következő jelentőségteljes szavakat mondja: fontosabbnak tudjuk az emberi társadallom szempontjából, mint a selyemszövetet, a prémes bundát, a parfümöt, sőt a táncot, vagy a sportok bármely ágát, melyekre pedig a közönség számlálhatatlan milliókat tud elkölteni a mai, kegyetlenül nehéz gazdasági viszonyok között is. Ez a kiállítás nem a mi végső célunk, csupán első lépésünk akar lenni a cél felé: itt, Romániának a Kárpátokon innen eső részén a kultúra állandó, integráns részévé tenni a képzőművészetet is Viszont, hogy ezt a célt a magunk részéről szolgálhassuk, lehetővé kell tenni elsősorban a rendszeres, évenként természetesen ismétlődő tárlatokat, aminek biztosítására viszont szükséges egy, ezt a célt szolgálni tudó, különlegesen erre a célra épülő műcsarnoképület itt Kolozsváron, ahol egy, számában a maival egyenlő, tehát elég közepes számú kiállítás céljait közelítőleg is szolgálni tudó helyiség sincsen. Megfelelő hely nélkül pedig művészeti kiállítást megfelelő módon csinálni nem lehet. Kiállítás nélkül azonban a művész nem tud a közönséges kritika szeme elé keni hi Azt hisszük, hogy ha a múlt idők művészi hagyatékának megőrzésére és ápolására a múzeumok, egyetemi katedrák, hivatalok, meg bizottságok állítását és fentartását a közönség is és az állam is természetesnek és nélkülözhetetlennek tudja. Annál inkább szükséges és nélkülözhetetlen az élő, a múltat a jelennel összekötő, a mai társadalmat szolgáló képzőművészet munkájáról, életéről és fejlődéséről való gondoskodás. Mindenkinek áldoznia kell Ehhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy mi lehetetlent nem kívánunk, nem várunk mindent sem az államtól, sem a társadalomtól, mi magunk akarunk előljárni a munkában és a/, áldozatban. Amit ez a kiállítás is bizonyít, melyet a magunk erejéből hoztunk össze és amely, hisszük, jogot ad nekünk arra, hogy céljaink elérésében azt a támogatást kérjük, amelyre mi, önmagában csekély erőnknek szüksége van. Örömmel látjuk itt Kolozsvár társadalmának szine-javát, élén a kormány legfőbb erdélyi exponensével, a tartományi igazgató úrral és amikor őszintén köszönjük, hogy hívásunkra eljöttek, hinni akarjuk és remélni, hogy ez a megjelenésük biztosítéka annak, hogy Erdélyben a képzőművészeti életmunka is megkapja azt a minimumot, mely őt minden kultúrtársadalomban, minden időben és bármilyen körülmények között is, joggal megillette, mit volt nemzetiségi súrlódás denesetre Amnnt meg fogják látni, igen tisztelt Hölgyeim és Uraim, ebben a kiállításban testvéri egyetértésben képviseltette magát Erdély mindhárom nemzete a maga művészi munkájával. És ez a nagy dolog, szép dolog és becsületes dolog. És éppen én, a magyar, akarok erre rámutatni most és itt és megakarom mondani azt is, hogy a rendezőbizottság attól a pillanattól kezdve, amikor nehéz és kényes múmiáját elkezdte, soha, egy percig sem érezte azt, hogy a művészek között nemzeti különbség van, amellyel számolni kell, hogy a művészeti munkát nemzeti kategóriák szerint is mérlegelni kell. Egy másik, de kevésbé örvendetes tapasztalatunkról is be kell számolnom. Arról, hogy munkánkban, melyet mi nagy és szent kultúrkötelességképen vállaltunk művésztársaink és az ország képzőművészeti kultúrája érdekében, nem találkoztunk a magunk szűk művésztársadalmán kívül igazi megértéssel, igazi jóakarattal és komoly támogatással. Viszont többek közt azzal a furcsa és megmagyarázhatatlan érveléssel igyekeztek sokan elkedvetleníteni, hogy ezekben a nehéz időkben, amikor az államtól kezdve az utolsó napszámosig mindenkinek első és utolsó gondja a primér megélhetés, mire való a képzőművészek bármely megmozdulása? Erre ez alkalommal azt a választ adom, hogy a képzőművészetet kell az emberi kultúra olyan fontos és nélkülözhetetlen alkotó részének tartanunk, mint akár az irodalmat, a zenét a tudományt, amelyek pedig úgy az állam, mint a társadalom állandó és tudatos gondoskodásának tárgyai. De min Megérkezett Romániába az angol autótechnika szenzációja. Teherképessége 1500—8000 kg.-ig. Felette áll a világ minden más gyártmányának. Az összes indiai, afrikai és a Szahara-sivatagon, ahol kisebb távolság egyik várostól a másikig, mint 1500 —2000 km, nincsen, utak egyáltalán nincsenek és más gyártmányú gép kénytelen közlekedő, a Morris'Commercial akadály nélkül fentartja a közlekedést. Legelőnyösebb fizetési feltételek. Minden egyes eladott gépet a gyár 12 hónapon keresztül ingyen karbantart. Fogyasztsa a legkevesebb az összes gépek között. GYÁRI LERAKAT: Bucure?ti, C. Dorobantilor 69-71. sz Cluj, Str. Cipariu 7. Telefon 7-81. CMMERCIAlJ Ékszerárak, órák és ezüstáruk hatóságilag engedélyezett Végkiárusítása T7T7KJVfЛП7Т CLUJf Piata Unirii Nr. 23. Г JLal V 1KJl , ahol az üzlet végleg feloszlik. SCfiUSTER EBUL-nél, Gin. ЗЙТЁКОК. sí. RÓDLIT KORCSOLYA S. ым. A tartományi igazgató megnyitó beszéde Kós nagy tetszéssel fogadott szavai után, melyeknek nem egy passzusánál Moldovan Valér tartományi igazgató is helyeslőleg bólint, pár pillanatnyi csend támad. Azután átveszi a szót a tartományi igazgató és magával ragadó szónoki hévvel, több, mint tíz percen át tartó beszédben méltatja ennek a művészi megmozdulásnak országos és erdélyi jelentőségét. Többek között a következőket mondja: Az alkotó regionalizmus — A mai művészeti ünnepség, amelyre nemcsak mint hivatalos személy jöttem el, hanem elhoztam egyéniségem egész melegét, amellyel a képzőművészetek iránt viseltetem, — több szempontból különös fontossággal bír. A testületi szellemnek ez az első megnyilatkozása, mert szükségesség, hogy Önök művészek soraikat összevonják. Ez a kijelentés ellentmondásnak tetszik éppen a művészekkel kapcsolatban, akik az egyéniségek emberei. Az egyéniségnek azonban az alkotás pillanatában csak addig van szerepe, amíg a művész visszavonulva, magába központosítja érzelmeit, hogy az alkotás kínjában és fájdalmaiban újat adjon. Amikor azonban a művészeti munka befrjeződött, azt ki is kell állítani, azok részére, akik gyönyörködni akarnak benne. Ennél a pontnál nyer hivatást a művészek társadalomgazdasági egyesülése Ezzel az eseménnyel kell végzetszerűleg elvégezni a nagyközönség művészi nevelését. Az ünnepségnek egy másik fontos jellege, hogy ez alkalommal egységbe sikerült vonni Erdély három nemzetének művészeteit. Művész urak! Az Isten a természetet a változatok végtelen sokaságával tette széppé. Mi van szebb egy virágos mezőnél, május gyönyörű hónapjában. Minden virágnak meg van a maga külön színe, szaga. S ezek együttesen alkotják a tavasz utólérhetetlen költészetét. — A román, magyar és szász művészek a mai kiállításra nemzetük művészeti mélységének egyéniségét hozták. Együttesen alkotják azt a szép csokrot, amely büszkesége az erdélyi képzőművészetnek. De ezt az összehasonlítást alkalmazni lehet az országos művészettel szemben is. Íme egy kedvező példája a regionalizmusnak, amely azért nyer létjogosultságot, mert alkotó szellemű. Az erdélyi művészek az ország művészeti egységébe beleviszik az erdélyi jelleg eredeti vonásait. Ahol megtalálhatjuk egymást — Önök, művész urak, felülemelkednek azon a harcon, amely politikai, felekezeti és nemzeti csoportok között folynak és marcangolják egymást. Önök számot tartanak : lelkek nosztalgiájára és néha-néha felemelnek minket az örök szépség tisztább szféráiba. A középkorban ezt a szerepet az egyház töltötte be a Treuga Dei-vel. Ma az a semleges terület, amelyen az egyébként szétválasztottak találkozni tudnak és együttműködést fejthetnek ki: a tudomány, az irodalom, a sport és mindenekfelett a művészet. Ezeken a területeken megtalálhatjuk egymást, megérthetjük egymást és versenyre kelhetünk egymással, mint a régi Hellászban. (Folytatás a 10-ik oldalon.)