Ellenzék, 1931. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1931-02-01 / 25. szám

Vers­ich»,­­ M1. február 1. ELLENZÉK Л* legwodtingbiat btrenámtt та&пкШкф, мk+ ntti, kiült ши, bit, íd*g% nö­ stb, betegek metre Hentgin, Quere, Diathermie, Vilany és vitgyóg,aktát, Nyilanos fítítgy (ktn, kit naiv, stb.) kád* é* gőzfürdőMarosvásárhelyi Szanatórium Apátiét dt netté: t mt. 49X ti оаП »X Ю. No L*. 111. окгШуоп őrnek költik? otbott dijjal együtt I­ntert bell szülészeti, stb. esetekben tegfannebb 2000 Lei. — Operáért esetén 5000 Lei. — Szabad orvos választás. Száztizenhat szerető­je volt az öreg Ulbrich órásnak, a 16 éves berlini démon áldozatának Berlin. (Az Ellenszék tudósítójától ) Az Ulbrich-féle rablógyilkosság tárgyalását ha­talmas érdeklődés mellett folytatta tegnap a berlini törvényszék. Neumann Lujza első­számú „vőlegénye", Stolpe, aki a gyilkossá­got elkövette, az elnök kérdéseire nehezen felelt Határozottan állította, hogy a gyil­kosságot a 16 éves Neumann Lujza eszelte ki és­­ démoni erejével kényszerítette őt arra, hogy a gyilkosságot végrehajtsa. Ő és társa, Benzinger. Csak rabolni akar­tak és ezért vették a fejszét magukhoz. Neumann Lujza, Stolpe vallomása közben többször beleszólt és cinikusan mondta, hogy a gyilkosság gondolata és végrehajtásза is vőlegénye agyában fogant meg, őneki semmi köze nem volt az egész rablógyilkossághoz. Stolpe után a bíróság Thomas rendőrtisz­tet hallgatta ki, aki szenzációs vallomást telt Ulbrich óvásra nézve. Elmondta, hogy a rendőrség megállapítása szerint Ulbrich­­nak száztizenhat szerelője volt, köztük fej-, tetlen kislányok, akiket különböző idő­szakokban hivatott a lakására és bu­sásan honorált. Lakásán a rablógyilkosság felfedezése után 1500*aktfényképet találtak. A tárgya­lás folyamán Stolpe felugrott a vádlottak padjáról és hisztériás sikoltozások közben kérte az elnököt, távolítsa el a teremből Neu­­mann Lujzát. — Elnök úr, nem bírom ennek a nőnek a démoni mosolyát, folyton rája néz és öl meg a lekifilelével A leány, aki egyébként áldott állapotban van, nyugodtan és cinikusan tekintett vőle­gényére és leendő gyermekének apjára s csak annyit mondott: — ülj csak le nyugodtan A tárgyalást izgalmas jelenetek között folytatták. Ítéletre csak néhány nap múlva kerül a sor. „Hacégán miniszter úr, én voltam az, aki a leányának a menyasszonyi fátyolt hímeztem“ — Így kezdődik a levél, amelyben egy dolgos iparos­­asszony elsírja, hogy tönkrement az adófronton Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Idősebb nénike tipeg a szerkesztőségünk­be, fáradt, ahogy felér a lépcsőkön, resz­kető kézzel átnyújtja az Írást.­­ —■ Tessék elolvasni, ebben mindent el­mondtam... Panaszos az Írás. Adóról, bétbérről, munkanélküliségről — a dolgos élet ezer Ügye-bajáról panaszkodik. Mert az öreg né­nike dolgos életet él, varrómű­termet vezet, ahogy a leveléből olvassuk. S azt is olvas­suk a leveléből, hogy ezt a műtermet nem sokáig fogja már vezetni tudni; nem azért, mintha nem bírná a munkát, hanem azért, m­ert nem bírja azt a rengeteg súlyos ter­het, amely az ő gyenge, munkás váltóira sú­­lyosodik. Finom munka volt... Pedig: z 7 — „Hacegán professzor úr, munkaügyi miniszter úr tudhatja jól, hogy én milyen kitűnő munkás vagyok. Tudhatja, mert én az ő házához is dolgoztam, emlékezzék csak vissza a miniszter úr, én voltam az, aki a kedves lányának, az isten tartsa meg, a menyasszonyi fátylát készítettem. Finom munka volt, heteken át dolgoztunk rajta, emlékezzék csak vissza Hace­gán miniszter úr, milyen gyönyörű is volt az a fátyol..." Így kezdődik a panaszos levél, egyenesen magához Hatiegan professzorhoz, aki most a munkaügyek minisztere, így fordul, ilyen szentimentális mottóval és azt mondja to­vább: „Egy nemes és méltóságos úrhoz illő megoldást kérek a miniszter úrtól. Ezt a helyzetet többé már nem lehet bírni, tegnap az ablakomból szégyenkezve néztem, hogy viszik az adóvégrehajtók az én finom, drága gépeimet, dobják a stráfszekérre, — mintha a szívemet vitték volna." Adótragédia A szegény varrónő ezután leírja az adó­kálváriáját: „Ebbe az évbe 30.000 lejt kellett befizetni, e­rre fölvettem 20.000 lejt kamatra a bank­ból Most azután kitalálták, hogy van még hátralékom is 20.000, itt aztán már nem tudtam semmit sem csinálni, hagytam, hogy elvigyék a gépeimet, én csak sírva néztem az ablakból és szégyenkezve, hogy rendőrök és adóvégrehajtók hurcolják a drága dara­bokat, amik nekem minden vagyonom volt.“ Hallegan miniszter úr. Bizonyára emlék­szik reá, arra a kedves öreg kis varrónőre, aki az ön leányának az esküvői fátyolát készítette. Bizonyára szépen sikerült az a fátyol, annak a bizonyítékául, hogy aki ké­szítette, a művésze az iparnak. Ez a varrónő a ránk súlyosodón mostoha időkben tönkre­ment. Elárverezték a gépét adóba és ő most ott áll gép nélkül, fegyvertelenül a nagy szegénységben. Nem nagy eset, egy szegény, derék iparosnő elesett az ország gazdasági frontján, de mégis az a különös szentimen­tális körülmény, hogy ez az asszony volt, ki az ön kedves, boldog menyasszony lányá­nak az esküvői fátylát készítette — nézzen le miniszter úr az ezer államgondok magas­ságából erre a kis tragédiára. Nézzen le és hallgassa csak meg, azt mond ez a tönkre­ment iparosasszony, mit kér öntől, a mi­nisztertől, reménykedő szívvel és naiv hit­tel. Józan tanácsok a tragédia mélyéről „A kisiparosság részére egy hosszabb le­járatú kölcsönt kellene folyósítani, nagyon kicsi kamatra, hogy azzal dolgozni tudjon. A kisiparosság szerszámait és gépjeit nem volna szalard elárverezni, mert ezzel úgysem sokat ér az állam, ez a sok kis gép csak ócskavas lesz, ha a végrehajtók társzekerére kerül és csak azt érik el vele, hogy koldus­sá teszik a kisiparosságot. Még a reményét is elveszik annak, hogy megélhessen, még a lehetőségét is annak, hogy egy fej adót is tovább befizethessen." Mert ha nem: ágyukat a főtérre Előbb csak így szelíden, okosan, tisztelet­­­teljes magyarázó szavakkal, de azután csak egyeszerre lám-lám, tüzet fog a szó a levél­­papiroson: „Ha pedig tönkreteszik, ha az állam ra­gaszkodik ahhoz, hogy ki kell pusztítani minden iparost, akkor jobban lenne, hogy állítson fel a Főtérre egy ágyat és lőjjön romba mindent, pusztuljon a tudomány és a munka, éljen az uzsora és az erőszak!..." Hatlegan miniszter úr! Tessék csak vis­szaemlékezni, az a kedves öreg varrónénike, aki elvitte akkor az esküvőre a remekb­e ké­szült menyasszonyi fátyolt, aki kedveskedve simogatta, próbálta és szerényen,­ meleg szívvel örvendett annak, hogy milyen pom­pás dolog, aki százszor is hajlongva, hó­­kolva örült a dicséretnek — most tessék: ennek a kedves, szelíd nénikének a szava keserűségben forr fel és ágyukról beszél és arról, hogy romba kellene lőni az egész vi­lágot. Hatlegan miniszter úr! Annak a meny­asszonyi fátyolnak az emlékére hajoljon le a miniszteri székből ehhez a kis tragédiához és nézze meg, mit csináltak itt az adóvégre­hajtók egy dolgos, iparos asszonnyal. És ennek az asszonynak a sorsán keresz­ked — nézzen be jó mélyen az adótragédiák kavargó folyamába és­ valamit csak tenni kell ugyebár, miniszter úr? .. . . (..) é.9. «Mal Dr. Rozvány Jenő újra a Dolgozók Blokjában A nagyváradi rendőrség érdekes iratra talált az újabban elfogott kommunista agitátoroknál Nagyvárad. (Az Ellenzék tud ősi tó­já­ról.) Dr Rozvány Jenő nagyváradi ügy­véd, dr. Rozsvány Istvánnak, a lupényi szomorú emlékű munkászendülésből is­mert hunyadmegyei prefektusnak test­­véröccse, meggyőződése a kommunista és ezért több ízben meggyű­lt a baja a ható­ságokkal. Dr. Rozvány Jenő kora fiatal­ságától kezdve lelkes harcosa volt a munkásmozgalmaknak és mint a Dol­gozók Blokkjának jelöltje az országos képviselőválasztásokon is szerepelt Pár évvel ezelőtt dr. Rozvány Jenő el­vi ellentétbe került pártjának vezetőségé­vel s miután magatartásából nem enge­dett, kizárták őt a pártból. Dr. Rozvány Jenő ez idő óta engedett a régi aktivitásából, annál meglepőbb volt, hogy a tegnap lefolyt képviselővá­lasztáson a dolgozók blokjának jelöltje mellett erős agitációt fejtett ki. Sokan tudni vélik, hogy dr. Rozvány Jenő és a pártja között az utóbbi időben olyan közeledés történt, amely a közeli teljes kibékülésre enged következtetni. Hogy ez a feltevés nem alaptalan, ezt nemcsak az bizonyítja, hogy dr. Rozvány a tegnapi képviselőválasztáson már teljes fegyverzetben jelentkezett a párt érdekei mellett, de bizonyítja az az érdekes jelet is, ami tegnap a nagyváradi rendőrség kezeibe került. Hét nagysikerű tangó: Malcsiners Magának köszönhetem lei 40.— Szecsén—Grósz: Nekem már mindegy lei 4Э.— Jazz-zenekarra teljes partitúra ára 40 lej. Kaphatok az EHenzÉK zenemüosztályaDao Kolozsvár, Főtér. Bárhol megjelent zenemüvet legolcsóbban a leg­rövidebb időn belül szállítunk! A nagyváradi rendőrség ugyanis a napok­ban három konfm­m­ista agitátort fogott el. Gümö-Zuch Sándor, a szovjet nagyváradi megbízottja, továbbá Gubán Balázs és Lé­vai József kerültek a rendőrségre, mert ki­derült, hogy újabb mozgalmat készítettek elő. A letartóztatottaknál házkutatást tartottak s ez alkalommal különösen Gümö-Zuch Sándornál találtak igen érdekes iratokat. Gümö-Zuch Sándor közvetlen összeköttetést tartott fenn Moszkvával és széleskörű kül­földi levelezés anyaga volt a holmijai kö­zött­. Az iratok közt volt egy magyarnyelvű gépírásos memorandum, amelyre vo­­natkozólag Gümö-Zuch kijelentette, hogy ezt dr. Rozvány Jenő intézte a párthoz, kérve, hogy vegyék őt újra vissza a párt kebelébe. — Remélem. — írja a memorandum, hogy ennek az iratomnak nem lesz ugyanaz a sorsa, mint az előbbinek, hiszen én haj­landó vagyok újra dolgozni közös ügyünk érdekében, de ehhez alkalmat kell nekem nyújtaniok. Amióta tétlenségre vagyok kár­hoztatva, a Dolgozók Blokja részéről, több ízben kérlek fel jogvédelemre. Kész örömest vállaltam is ezeknek az ügyeknek a vitelét. Már legtöbb esetben főtárgyalás is ki volt tűzve, amikor a megbizatást teljesen indoko­latlanul megvonták tőlem. — Kérem, mégegyszer, adjanak nekem módot és lehetőséget arra — írja a memo­randum szerzője a befejező sorokban, — hogy teljes erőmmel a mozgalom rendelke­zésére áll­hassuk és követelem, hogy ügye­met haladéktalanul vegyék revízió alá. Gümö-Zuch Sándor­­ lefoglalt többi leve­lezési anyagára vonatkozólag megtagadta a vallomást, beismerte, hogy kommunista ér­­zelmű, ellenben tagadta, hogy törvénybe üt­köző dolgot követett volna el. Érettségibe, magánvizsgára sikerre­ előkészítenek tanárok. Interne­tus Budapest, Sas-utca II. — Tetelin: 193—26. NE MENJÜNK TÚLZÁSBA Egyik falusi bírónak kiírt a köror­vos, hogy a következő hét első napján oltásra jön a községbe és az oltásra köteles gyerekek megmosott karral ál­lanak készen a községházán. A bíró sürgősen válaszolt az átirat­ra. Válaszában azt kérdezte, hogy me­lyik karukat mossák meg a gyerekek: a jobb, vagy a bal karjukat? GYERMEK-STRATÉGIA. A kis Rózsi összetörte a babáját és kétségbeesetten sír. — Ne sírj­on, Bözsike — vigasz­talja az anyja, — úgyis régi volt már ez a baba. — Nem is azért sírok — válaszolt Bözsi, — hanem egy újért. SELECT MOZGÓ Szombat, vasárnap, hétfő és keddi na­pokon bemutatja SELECT MOZGÓ Joh­n Barrymore és LUPE VELEZ kiváló művészek leg­újabb hangosfilmét: a nercen és а сшпийпи (CRACK GENERÁLIS'1, gyönyörű rendezésű dr.:­­m­a, különösen szép zenével. Mon. Conc­ediafilm

Next