Ellenzék, 1931. február (52. évfolyam, 25-48. szám)

1931-02-01 / 25. szám

1­ 6. o?­?el flökken az „erdélyi lélekről“. Nem éppen meggyőzöket, különösen pedig nem olyant, mely megérzékeltetőn valami fogalmat adott volna e lélek megkülönböztető jegyeiről. Szóval nem tudom, van-e ilyen külön erdé­lyi lélek,“­lm­ se tudom. Mert az a kérdés, hogy ki­től és mitől kell megkülönböztetni ezt a lel­ket? Ha a magyar létektől kellene, akkor tagadom a létezését. Szerintem az erdélyi magyarság lelke egyszerűen a magyar lélek Erdélyben, a maga adott viszonyai közt. Nem különösebben magyar, de nem is ke­­vésbbé az, mint a trianoni határokon túli. Szeretném és remélem, hogy ha kü­lönb­­ségről beszélni kell, akkor ez az erdélyi ma­gtar lélek csupán attól a magyar lélektől különbözzék, amelyik eféle halálromanti­kákkal akar könnyeket kicsalni a vén Eu­­rópa-krokodilus szemeiből, ámn azt szeret­ném és azért dolgozom, hogy a velünk és körülöttünk élő népek a magyarság életre­valóságára döbbenjenek reá. Min a Bethlen Gábor magyarságát tartom igazi magyarság­nak, azét a praktikus és bölcs magyarét, akit jellemzően elfelejtettek ünnepelni, vagy nagyon halk tisztelettel ünnepelgettek tava­ly­ jubileumán. Biztos, hogy ha az erdélyi magyarság az ő életiskolájába iratkozik be, hangos és messze fénylő tényekkel egyelőre nem fog élet­jelt adni magáról. Lehet, hogy nagyon sokan azt fogják róla hinni: talán meghalt és el is temettetett. Nem baj. Mi váltaljuk az élt­emeltetést is, de csak úgy, mint a bú­­zaszem: a boldog aratás reménysége alatt. Makkai Sándor: Wolfgang Amandeus Mozart, a nagy zenei klasszikus, akinek 175-ik születési évfordulój­át ünnepli az egész világ FÉRFIAK gyengesége ellen szavatolt azonnali segítség mindenkorra biztosítva. Nem orvosság ! Il­lusztrált ismertetőt 25 lej ellenében diszkré­ten bérmentve küld Gummi Export Bu­dapest, Népszínház­ utca 131­. nem jó tapasztalatai voltak, amikor a jó múltkor egy szerelőt egyedül hagyott a szo­bában, behívta a kisfiát, súgott neki vala­mit, aztán otthagyta a gyereket. A szerelők buzgón dolgoztak a hálószoba villamos vezetékén, a kisfiú pedig némán, unatkozva nézte őket. De tíz perc múlva végre is megunta a strázsálást és megszó­lalt: — Meddig várjak még? Lopjanak már, mert én szeretnék játszani menni. Diezebéd A vidéki földesur, gazdag arisztokrata, ebédet adott a kastélyában. Politikai ebéd volt, a házigazda jobbján a kerület kisgaz­dapárti képviselője foglal­ helyet. A földesur utasította volt a konyháját, hogy stilszerü, magyaros ételrendet állítsa­nak össze, kis második fogás gyanánt csak­ugyan egy izgalmas illatu székely­ gulyás je­lent meg a felszolgáló lakás kezében. A kép­viselő szeme nagyot villant és a szive nagyot dobbant. Mintha a földesur a lelkébe látott volna, és-hal a székely gulyásért. Nekigyür­­közön tehát és a tál tartalmát mennyei gyö­nyörűséggel rakta ki tányérjára. A búbos halmit székelygulyás dombja étvágygerjesz­tően magaslati a tányéron. Az asztal körül azonban kellemetlen fe­szengés következett. A lakáj zavartan állott a vendég mögött a teljesen üres tállal és ta­nácstalan riadtsággal pillantott a házigazdá­ra. De a házigazda nem jött zavarba. Nyu­godtan szólt a lakájnak: c­siinál­ja körül a nagyságos úr tá­nyérját. A blúz Egy békebeli híres ügyvéd gyakran uta­zott Pestről Bécsbe. Az asszony nem nagyon szerette ezeket a bécsi utazásokat, ennélfogva a férj mindig vitt magával haza valami aján­dékot, hogy ezzel is csökkentse az utazásról tett otthoni megjegyzéseket. Éppen megint Bécsben volt és készült ha­zafelé. Eszébe jutott, hogy még nem vett ajándékot az asszonynak. Bement, tehát a Kärtner-Strassert egy női divat üzletbe és savanyúan, rosszkedvűen így szólott az elébe siető segédhez: — Adjon nekem egy blúzt. — Milyet parancsol? — Mindegy. — De mégis, milyen minőségűt méltózta­­tik? •— Mindegy. — És milyen színű legyen? — Mindegy. — De bocsánatot kérek, mégis kegyesked­jék valami közelebbit mondani. Milyen nagy­ságú legyen a blúz? — Mindegy. Akármilyet viszek haza, a feleségem úgyis kicseréli. ORVOSI A hidegtől hülü­k-e meg? „Meghűltem“, — alig lehet ilyenkor gya­koribb panaszt hallani ennél. Enyhébb és súlyosabb meghülési betegségek garmadá­val fordulnak elő az orvosok praxisában. És mennyi hüléses betegség folyik le anél­kül, hogy orvosi segítséget vennének igénybe. Joggal vetődik tehát fel a kérdés: annyira egészségtelen évszak-e a tél? Valóban oko­zója-e a hideg annyi betegségnek? Válaszolni erre a kérdésre csak határozott nemmel te­het. Az északi hideg területről például köztu­domású dolog, hogy egészségesebb, mint a mi vidékeink, hiányzik ott a legtöbb járvá­nyos betegség, mert a portól mentes, tiszta levegőben fertőző csirák nem terjedhetnek.­­ Elég ha az emberek az éghajlat szigorúsága­i ellen védekeznek, ruházatban és táplálkozás­ban hozzáalkalmazkodnak a hideghez, hogy egészségüket a legjobb viszonyok között tudják megvédeni. Itt a védekezés főleg három dologra terjed ki: a ruhára, a táplálkozásra és a fű­tésre. Mind a három irányban észszerűen kell viselkedni, anélkül, hogy túlzásokra ra­gadtatná magát az ember. Ami a ruhát illeti, hidegben kitűnő szolgá­latot tesz a bunda, de veszedelmessé válha­­tatik, ha enyhébb időben is viseljük. Ilyen­kor a bunda alatt könnyen megizzadunk s az izzadás, mely a szervezet védekező fegy­vere a nyári meleggel szemben, teljesen föl­boríthatja a hőszabályozó idegmechanizmus működését, ha a bunda levetésekor váratla­nul hideg éri az izzadt bőrfelületet Ilyen­kor a bőrfelület ha­jszálvéredényeinek falai hirtelen összehuzódnak s a vértömeg nagy­része erős nyomás alatt a belső szervekbe, főleg a tüdőbe szorul. Ez a túl nagy vérbőség pedig a legjobb alkalom arra, hogy a légzés­sel a tüdőbe került különböző baktériumok a rájuk nézve legkedvezőbb körülmények kö­zött hajthassák végre támadásaikat. A téli táplálkozásra nézve tudni kell, hogy jóval nagyobb mértékben szükséges télen meleget fejlesztő anyagokat enni, mint nyá­ron. Ezek az anyagok elsősorban a zsírok, a lisztes táplálékok és a cukrok. A húsnak nincs különös hőfejlesztő értéke, ezért semmi értelme annak, hogy fokozottan fogyasszuk télen. Tartózkodjunk attól a nagyon elter­jedt, veszedelmes előítélettől, hogy az alko­holnak hőfejlesztő hatása volna. Éppen az ellenkezője igaz. Az alkohol előidézője lehet annak, hogy a szervezet megszokott védeke­zését sem tudja kifejteni a hideg ellen. A lakásunk fűtését hozzá kell alkalmazni a külső levegő hőfokához. Túlságosan nagy meleg a szobáinkban inkább árt, mint hasz­nál. Természetesen az olyan embereknek, akik hosszasabban egy helyen ülve dolgoz­nak, nagyobb melegre van szükségük, mint azoknak, akiket foglalkozásuk nem köt egy helyhez. Egészséges hőmérsékletnek a szo­bában átlag 17—18 fok tekinthető. Az időn­kénti szellőztetésre természetesen télen is szükség van. A hideg elleni védekezés tekintetében már aránylag elég tisztázottak a fogalmak, de teljes a tudatlanság a nagyközönség között abban a tekintetben, hogy mi is igazában a meghűlés. Miért náthás az orrunk akkor, mi­kor a lábunk fázik meg és miért felel a tüdő különböző betegségekkel a bőrfelület lehűlé­sére? Az ok első­sorban egy ideg­reakcióban keresendő, mely a testfelület lehűlésekor megszükiti a bőralatti hajszálerek belső tér­fogatát s ez által kisebb vérmennyiséget tesz ki a lehűlésnek. De ugyanakkor, szükségkép­pen, nagy mennyiségben löki a vért a belső szervekhez és túlságosan bő folyadékmeny­­nyiséggel itatja át a nyálkahártyákat, így az orr nyálkahártyáit is. Ezeken a nyálkahár­tyákon gyakran gyulladást okozó baktériu­mok tanyáznak, melyek rendes körülmények között nem elég erősek ahhoz, hogy bajt csináljanak. A nagy vérbőség azonban gaz­dag táplálékot nyújt nekik, elszaporodnak, megerősödnek és megcsinálják a nyálkahár­tyák gyulladását, mely hol egyszerű orrnát­hában, hol a torok és tüdő súlyosabb lázas betegségeiben nyilvánul meg. Ezek a bakté­riumok, ha egyszer felülkerekedtek, olyan erőre tesznek szert, hogy támadni tudnak olyan helyeken is, ahol az ideg­reakció sem­miféle vérbőséget a nyálkahártyákon nem idézett elő. Mis sikeresen tudják megtámadni olyan emberek nyálkahártyáját is, akik egyáltalán nem is haltek meg. Elég gyakran látni, hogy családokban egyik meghűlt csa­ládtag náthája végigfertfízi a család minden tagját. A megszokás ilyenkor is azt mondat­ja mindenikükkel: „Meg vagyok hülve“, ho­lott legtöbbjük náthájához a hűtésnek egy­általán semmi köze nincs. A spanyolnátha Bizonyos tekintetben a fenti betegségcso­porttal áll rokonságban a most nálunk is újra nagyon támadó erejű spanyolnátha, mely határozottan fertőző betegség, mégpe­dig egyike a legrohamosabban fertőző beteg­ségeknek. Önmagában nem súlyosabb, mint a légutak és tüdő hüléses betegségei, de elég gyakran olyan komplikációkkal jár, melyek már igen komoly betegséggé teszik. A spanyolnátha fertőző mérgét biztosság­gal még nem ismerjük. Több ismert bacil- t­üst gyanítanak meg ezzel, de eddig biztosan egyikükre sem sikerült az influenza-fertőzést rábizonyítani. Ez az oka annak is, hogy ed­dig még szó sem lehetett arról, hogy speciá­lis oltóanyagot készítsenek a spanyolnátha ellen. Ugyanúgy, mint sok más fertőző be­tegség ellen. Egyes orvosok az úgynevezett polyvalen szérummal próbálkoznak, de en­nek a hatása is még a legnagyobb mértékben kétes. Egyelőre nincs más védekező mód a spa­nyolnátha fertőzésével szemben, mint hogy elkerüljük a járvány idején azokat az embe­reket, akik láthatóan náthásak és lázasok és köhögnek Ezeknek igazában nem is sza­badna embertársaik közé keveredni, hanem saját érdekükben is ágyban kellene feküd­niük Sajnos, különösen a könnyebben meg­betegedett spanyolnáthásoknak ezt nem le­het megmagyarázni. Megpróbálkoztak különböző fertőtlenítő szerekkel is Ezen szereknek a beszívásával, szétporlasztásával, szájöblögetésre használá­sával igyekeztek a fertőzésnek elejét venni. Más orvosságokkal is kísérleteztek a fertőzés meggátlására, de általában nem nagy ered­ménnyel. Még legjobbnak mutatkoztak azok az orvosszerek, melyek formaldehyd­et fog­lalnak magukban. Ezek közé tartozik a sokat használt anacot is. De biztos védelem a spa­nyolnátha fertőzésével szemben ma nem áll még rendelkezésünkre. Általános szabályul azt lehet felállítani, hogy aki járvány idején nem érzi jól magát, vagy csak azt gyanítja, hogy a­­betegséget megkapta, vagy már láza is van, feküdjék ágyba, mert ez a legjobb mód arra, hogy a spanyolnáthánál mindig lehetséges kompli­kációkat kikerülje. Leghelyesebb, ha a beteg nemcsak addig marad ágyban, míg a láza tart, hanem azután is még egy pár napig És mindenekelőtt fontos, hogy orvoshoz fordul­jon a betegségével, mert csak az orvos tudja észrevenni idejében az esetleges kompliká­ciókat és ő az, akinek legtöbbször módjában is áll megtenni a szükségeseket ellenük. Spa­nyolnáthánál az óvatossággal inkább men­jünk tálságba, minthogy ne legyünk eléggé óvatosak. Különösen vigyázzunk arra, ez mindenkinek elemi kötelessége, hogy a lehe­tőségig ne fertőzzünk meg másokat is Ezért ne várja el a spanyolnáthás beteg, hogy be­tegsége alatt meglátogassák őt és az egészsé­gesek is tegyenek le a beteglátogatás ezúttal rossz szokásáról. Bizonyos fokig vigyázhat a beteg arra is, hogy a környezetét kímélje. Ezért soh­se köhögjön úgy, hogy zsebkendőt ne tartson szája elé és vigyázzon arra is, hogy a zsebkendőit gyakran váltogassa A betegség kezelésére általános szabályokat fel­állítani nem lehet, mert ez a komplikációk lehetősége miatt, még a könnyebb esetekben is mindig az orvos dolga. Dr ELLENZÉK Vasárnap, 1931. február 1. HIvGK A SVÁJCI PRECÍZIÓS óra BARCELONAI NAGY ÉREM A doorni kastélyba internált excsászár mióta államgondok nem terhelik, a legszenvedélyesebb favágó volt Hollandiába**.. Most a holland kormány a doorni parkot is olyan természeti szépségek közé sorolta, melynek külső képén fák ir­tásával változtatni nem szabad. II. Vilmos, fia­i?, vendégei nevetve vesznek bú­csút a favágó tőkétől. BEFELLEGZETT A DOORNI REMETE-FAVÁGÓ SPORTJÁNAK.

Next