Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

19­39 március 5. ■«MIM»TM Marosvásárhelyt március 4.­­ Marosm­e­gyei Földműves Szövetség március 2 én délelőtt ta­rtola meg évi köz­gyű­lését a maros­vásárhelyi reformá­tus­­kollégium di­s­termében A közgyűlé­sen) jelen volt Máréiffi Lajos EGE-atal nők, dr. Teleki Mahály gróf, dr. Rozsnyay György, dr. György József é­s Barthos Gábor szövetségi a­kl­nökök, gróf Tolda­­laghy Mihály tiszte­ltben elnök Murk­a Alajos, Friwin Károly, Pálffy János, Sza­bó Kálmán, Márk Károly, Hegyi Péter, Nagy Endre, Fekete János, Rápolthy Ká­roly és Zsigmond Pál, valamint a megyé­iben működő gazdakörök mintegy két­száz képviselője. A közgyűlést dr. Teleki Mará­s gróf aktánk a távol levő Mikó László elnök helyett megnyitotta. Megnyitó beszéde után Anghi Balázs szövetségi igazgató tette meg jelentését az elmut évi munká­ról. Az igazgatói jelentés részletesen fog­­lalkozot m­ind­azokkal az­ eredményekkel, amelyeket a Földműves Szövetség az Erdélyi Gazdasági Egyet segítségével Maros megye mezőgazdasági életében el­ér. Új gazdakörök és EGE akciók Az igazgattás jelentés mindenek előtt le­szögezi, hogy a Földműves Szövetség, bár szoros kapcsolatot tart fenn az Erdélyi Gazdasági Egyesülettel és annak messze­menő támogatását élvezi, nem tekinthető az EGE-be olvasztott egyesületnek. Mim* bajával elősegíti az EGE törekvéseinek megvalósítását és a magyar kisgazdatár­­sadalom megerősödését.­­ "Az Emi­h év folyamán Maros megyé­­ben az EGE segítségével mintegy 40 kis­­gazdakör nyerte el jogi személyiségét, 11 új gazdakör alakult, közel 400 taggal. Marosmegyében különösen nagy sikert ért el az Erdélyi Gazdasági Egyesület ál­tal kezdeményezett vetőgép-akció, mely­nek eredménye, hogy 13 község kisgazdái jutot­tak modern mezőgazda­sági gépek­hez, amelyek áltajia több és jobb termé­süket biztosíthatják. Az EGE á­ltal meg­vásárolt vetőgépeket a kisgazdák mintegy 5000—5000 lej megtakarításával vásárol­hatták meg. Hasonló nagy sikert ért­­ az EGE búzavető mag-akciója. A teny­ész­­sertés-akció során, marosmegyében 29 fajsertés (Yorkshire-i) került kiosztásra, a legszebb eredményt Demeter Mihály lékei kisgazda érte el, akinek tenyészko­­cája első ízben 14, másodszor pedig 12 darabot szaporított.­­ Az elím­l­t év fo­lyamán Marosmegyében a Földműves Szövetség három nagy­ gazdanapot ren­­dezett, melyek közül a keronkavn és a panitni Szász Pál EGE­ elnök is részt vett. A gazdanapokon kiállításokat rendeztek és szakelőadásokat tartottak. A sáromber­­kei gazdanapon —talán egész Erdélyben e­gőszben történt — az iparosság is részt­­vett és annak megrendezését elősegítette, amikor a marosvásárhelyi MTE sport­­egyesület egyik szakosztálya, Pálffy Já­nos és Molnár Péter vezetésével, bemuta­tót tartott.­­ Az elmúlt év folyamán a Földműves Szövetség tanulmányutat is rendezett, melynek során számos mintagazdaságot látogatott meg a 32 résztvevő. Tanfolyamok Nagy segítségére volt az Erdélyi Gaz­dasági Egyesületnek a Földműves Szövet­ség a kéthetes téli gazdasági tanfolyamok megrendezésében és előkészülésében. Ma­­ros megyében a tél folyamán hat tanfolya­mot rendeztek meg, amelyeken közel 200 rendes hallgató vett részt. Az igazgatói jelentés a továbbiak során idegenn­elt, hogy Pánit kisgazdái az Erdé­ly Gazdasági Egylet révén tenyészbikák­hoz jutottak s tekintettel annak kiválósá­gára, azonnal m­egala­kították a szindiká­tust és szigorú törzskönyvezést vezettek be. Köszönetet mond a jelentés Nagy Endre kolégiu­m igazgatónak a terem­nek a közgyűlés céljaira való átengedé­séért,, majd hangsúlyozza a kisgazdáknak szükséges szervezkedését. Angh­s Balázs jelentését a közgyűlés egyhangúan elfogadta. Utána Szász Jó­zsef a pénztári jelentést, valamint az új költségvetést terjesztette elő, ame­leket a közgyűlés elfogadott. Két indítvány Az­ indítványok során Zajzon György javasolta, hogy a Szövetség a kisgazdák érdekében tegyen lépéseket az eladásra kerülő másodfej árának egyöntetű meg­­állapítására, majd Gesziih Béla tett in­dítványt egy, a vármegye területén fel­­állítandó, gazdasági termékeket eladó és gazdasági gépeket é­s eszközöket beszerző szövetkezet felállítása érdekében. A köz­gyűlés­ mindkét indítványt helyeslően vette tudomásul és megbízta a vezetősé­get, hogy­ Fekete János református le­l­kész részvételével bizottságot nevezzen ki,­­ amely hivatva van a kérdéssel kapcsola­­t­­os összes ügyeket tanulmányozna és a­­ kérdésben eljárni.­­ Az időközben Bucurestiből megérkezett Mikó László elnök bejelentette, hogy az egyik marosvásárhe­­yi pénzintézet a kis­gazdák részére, a Szövetség jóváhagyá­sával­, kisebb kölcsönöket folyósít, kedve­ző feltételek mellett. Az elnök felhívta, a kisgazdatársadalmat a sürgős és minél kiterjedtebb szervezkedésre, majd a közgyűlés köszönetet szavazott dr. Szász Pál EGE-elnöknek a Földműves Szövetséget támogató munkájáért, továbbá az Erdélyi Gazdasági Egyesület­nek anyagiakban való nagymérvű támo­­gatásáért, mely lehetővé tette a Szövetség áldásos munkásságát. Mikó László ezután köszönetét mondott a meg­jelenteknek és az ülést bezárta. (zs. b.) mossa Lelkes munkáról és gyönyörű ered­ményekről számolt be a Marosmegyei Földműves Szövetség közgyűlése ■9B Nagy sikere volt az EGE akcióinak. — Beszámoló az áldásos gazdasági tevékenységről ELLENZŐK Rooseveltné naplója Mi a véleménye az amerikai elnök felesé­gének korunk kis és nagy problémáiról? Newyork, március hó. A napokban fiz-tii­enkétéves iskoláslá­­nyokból álló kis csoport volt az elnök fe­leségének vendége. Az iskoláslányok azért keresték fel­ az elnök feleségét, hogy „ta­nácsot kérjenek tőle az életre“. Tanács kisleányoknak — Nagyon nehéz dolog felelni erre a kérdésre — mondotta szelíden mosoly­­g, via Mrs. Roosevelt. — Egyet azonban mondhatok: igyekezzenek nemcsak könyvekből készülni az életre. Tudom, az ember nagyon sok szép és ér­dekes dolgot tanul­ meg könyvekből. Az sem felesleges dol­og, hogy időnként a na­gyok előadását hal­lgaltva, az ő tapizó tol­laikból igyekeztek okulni, felhasználva ezeket a tapasztalatokat. — Csakhogy ha visszaemlékszem arra az időre, amikor én is kislány villám, eszembe jut, mennyi unalmas órát szerzett nekem, ha okos felnőtek előadását kellett hallgatnom. Nem m­ondom, ezek néha hasznosak, de mégis csak unalmas mindig mások tapasztalataiból ismerkedni az élettel. Az iskolának is megvan a maga hivatá­sa, vannak dolgok, amikhez nem juthat­tok hozzá a magáitok erejéből. Mégis igye­­kezzetek már kora ifjuságtokban közvet­len közelből szembekerülni az élett­el­. Ke­ressétek meg a magatok kis körében a, hi­bákat s igyekezzetek rajtuk segíteni. A kislányok megköszönték a jó­­taná­csot és megígérték Mrs. Rooseveltnek, hogy egy hétig így fognak dolgozni. Egy hét mú­lva jelenteni fogják, mennyit javí­tottak az óriási Egyesült­ Á­l­lamok minden­napi életének egy-egy kis­­területén a bajo­kon. Csodálatos perspektívákra világít rá ez a kis történet, az az emberi közelség, amely lehetővé teszi, hogy a vil­ág egyik leghatalmasabb államfőjének felesége ilyen egyszerű formában beszélgessen kis isko­­lasilányokk­al és ilyen anyai tanácsokat ad­jon nekik. Talán nincs a világnak még egy országa, ahol az államfő annyira a mindennapi élet közelségéből érintkeznék „polgártársai­val“, mint is. Nincs még egy államfő,­­a­kit olyan szabadon­­lehessen támadni, akár a legvadabb eszközökkel, és aki a nagy sza­badság m­el­lett olyan drámaian aktív sze­repet vigyen az ország életében, mint Franklin Delkno Roosevelt. Ezen a szabadságon, noha tök keserű órát okoz nekik, sem az elnök, sem a fe­lesége nem akar változtatni. íme, mit írt a minap Mrs. Roosevelt egy cikkében: Hitvallás a szabadság mellett — Levelet kaptam a napokban egy wa­shingtoni ismerősömtől, aki beküldelte nekem az egyik iroda­lmi revü egy példá­nyát, amelyben egy vers jelent meg. A vers ■ címe szabad fordí­tá­ban: „Vissza még a­­pokolból is!" N­em túlságosan mű­vészi formában, de annál brutálisabb nyel­ven azt írja ez a haragos poéta a versben, hogy Fitankilin Roosevelt, végigjárva az égi és földi paradicsomokat és sehová sem kapva bebocsátást, végre szerencsét­ pró­bált a pokolban. A sátán azonban, amikor meghal Rotifa, ki kopogtat az alvilág kapu­ján, vadul kiszólt: Hozd el innen az irha­dat! Ha egyszer ide beteszed a lábad, szed­hetem a sátorfámat, te leszel az ur­att is. — Azt kérdezi tőlem — folytat a Mrs. Roosevelt — washingtoni ismerősöm, váj­jon ez-e az ins hires gondollatszabadság? Eb­ben az országban mindenkinek szabad jo­git, hogy kifejezze véleményét bárkiről. Még ha nem is értünk egyet ezzel a véle­ménnyel, épségben kell tartanunk magát a jogot. Megértem, ha ön aggodalmasan gondol­­kodóba esik, minthogy önt arra tanították, hogy politikától függetlenül tisztelje az Egyesült­ Álamok elnökének méltóságát. Csakhogy az ilyesmi, amiről fennebb írok, nem az elnöki méltóság, még csak nem is az elnök elleni támadás. Mindössze az el­len a férfi elllen szólt aki ezt a méltóságot jelenleg viszi. És­­talán még így is jobb, ha több­­a szabadság, mint a kikényszerített tisztelet . . . Ez a kis eszmefuttatás Mrs. Roosevers mindennapos cikkéből való, amely napról napra az egyik nagy newyorki la­pb­in je­lenik meg. A rovat címe, amelyben az el­nök felesége naponként beszámol napi te­vékenységéről (és amelyért a honoráriu­mot jótékonycélú intézmények kapják) „My day ,,az én napom". Hivatásos újságíró számára sem könnyű dolog naponta cikktémát találni. Bármit képzel az olvasó,­­az "­Inökné napja». nem mindig esemény dús, hogy érdemes legyen sokmillió ember számára megírni. Arról van szó a naplóban, hogy kivel ebédelt, kivel vacsorázott, milyen színda­rabot nézett meg, milyen könyvet olva­sott. De ezek a részletek gyakran válta­­koznak olyan megjegyzésekkel, intimitá­sokkal, amelyeknek már világpolitikai háttere is van. Amikor tarról ír az­ elnökité, hogy it egy kiváló hegedűművész (Mischa Lhan) rendőri fedezetet kénytelen bevonulni ,a­ koncertterembe, mert a politikai menekül­tek számára adja kódertjeinek jövedel-­ mét és ezért életveszélyes fenyegetéseknek, van­ kitéve, akkor ez már a nagy politiká-­ nak (és főképen az amerikai belpolitiká-­ nak) egyik fejezetét érintő Vagy arról ír, hogy a nemzetközi Lé- í kegyűlésen talán több volt a lelkesedés,­ mint a pozitív béketényekrő­l­ való beszá­­­molló, ehhez is hozzáteszi: a lelkesedésre is­ szükség van és még ha kilátástalannak látszik ,s a béke igyekezet, folytatni kell a végletekig. 1 Vagy kritizálja a tervet, hogy egy újabbi, „Boys Town“-t létesítsenek, ahol Halaik­a-­­ru bűnözőket szoktassanak egyenes útra. 1 — Szép terv ez — írja Mrs. Roosevelt. —, de véleményem szerint mélyebbre kell­ lenyúlni, és bal gyökeréig. Ott kell­ kezdeni, ahol a fiatalkorúak a bűnözés útjára térnek. Ezeket az állapoto­­­kat kell megjavítani. Mrs. Roosevelt rövid cikkeiben) napii monda ni Wóiban mindig akad valami,! amit érdemes almon dani. Felebbeznek a lefokozott városi tisztviselők KOLOZSVÁR, március 4. : Pár nap előtt röviden már közöltük,, hogy a belügyminiszter utasítására a kolozsvári városi tanács a törvénytele­­nül, illetve megfelelő képesítés nélkül előléptetett városi tisztviselőket régi rangjukba helyezve vissza, utasította a város tanácsát, hogy az új költségve­tési év kezdetén, április elsején az elő­léptetéssel járó fizetéseket tovább ne folyósítsa. Eleinte úgy látszott, hogy­ csak pár tisztviselőről van szó, utóbb­ azonban kiderült, hogy­­ a belügyminiszter leirata mintegy 11 olyan városi tisztviselőt érint, akik­nek az előléptetéshez minden joguké megvolt, s akik a fizetéslevonás kö­vetkeztében rendkívül válságos hely­­­zetbe kerültek.­­ A városházán az a vélemény, hogy a­ belügyminisztert ebben a fontos, egzisz-­­tenciális kérdésben tévesen informál­ták, mert néhány esettől eltekintve,­ ezek a tisztviselők már az uralomvál­­­tozás első évétől kezdve tisztviselőit voltak a városnak és szolgálati éveik­kel és képzettségükkel törvényes ala­pon jutottak hozzá az előléptetéshez.­­ Az érdekelt tisztviselők ugyan még­ nem kapták kézhez a városi tanácsnak a fizetésleszállításra vonatkozó határo-’ zatát, de máris elhatározták, hogy a határozat ellen az előírt tizenöt napi határidő alatt egyetemlegesen­ felebbezéssel fognak élni a belügymi-­ niszterhez s ha szüksége mutatko­zik akkor a felebbezést nagyobb kül­döttség útján juttatják el a belügymi­niszterhez.­­ Abban az esetben pedig, ha kérésüket a belügyminiszter nem teljesítné, birály után kísérelik meg szerzett jogaik tisz­­­teletben tartását érvényesíteni. ÉLETFOGYTIGLANI KÉNYSZER­­MUNKÁRA ítéltek egy házas­párt, MERT ÉLVE TEMETTÉK EL­ GYERMEKÜKET. Chisinauból jelentik: Megdöbbentő ügyben ítélkezett a bün­tetőtábla. Constantin Nani és felesége Berizari Anna, Baicoi községben lako­sok voltak a bűnper vádlottjai. Az el­vetemedett házaspár a legbestiálisabb módon meggyilkolta egyéves gyerme­két, a kis Timoteit. A gyermeket ki­vitték a falu határába, ahol többször fejbeverték és a kisfiú még élt, ami­kor elásták. A borzalmas bűntény úgy, derült ki, hogy csak vékony földréte­get hánytak a gyermekre és a falubeli kutyák kikaparták a holttestet, ame­lyet szétrágtak. A bíróság az elvete­medett szülőket életfogytiglani kény­szermunkára ítélte.­­ ÉSZ ÉS EMLÉKEZET. — Ha a legtöbb ló szőnyeget eszik s ha a leg­több egér ló, fog-e némely egér szőnye­get enni, ha sokkal több egér van, mint ló. — Ezt és több hasonló kér­­­dést tesz fel szombaton az angol rádió­ban William Stephenson, a az o­xfordi egyetem kísérleti lélektani intézetének igazgatója. a furcsa kérdésekkel a td-i dióhallgatók emlékezőtehetségét és okoskodását teszi próbára. Szegesdrót, mint képkeret. A to Honi­ New Burlington Galleries új kiállít­ásának­ egyik érdekessége Norman Dawson. Egy különös, expresszionista festménye, me­lyet a művész szögesdrótkeretbe fogl­at

Next