Ellenzék, 1939. március (60. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-05 / 53. szám

to ti L LH NZ fi K mi Hetvenezer bevándorlási kérvény Canberrában LONDON, március hó. ,A brit világbirodalom egyik gyöngy­szemét, Ausztráliát most fedezi föl­­ Európa. A megfordított­ja már régeb­ben megtörtént, pontosan a világhá­borúban, melyben nagyszerű katonai erényekkel és jóval az európai fölött álló intelligenciával négyszázezer ausz­trál harcos vett részt. Valamennyi erő­teljes, magasnövésű­ és egészséges. A Gallipolinál és egyéb harctereken szer­­e­zett tapasztalataik Európa tekintélyét­­ kevésbé öregbítették, sőt sajnálkozóan­­ lenéztek bennünket, az­ európai „kul- i tiíi­ embereket“. A hatvanezer hősi halot­­­tal kurtított hadsereg a háború befe­jeztével szívesen fordított hátat Euró­­­­pának semmit se vitt magával, se erő­s kölcsöt, se hódítást, de még üzleti ösz­­­­szeköttetést se. A fiatal Ausztrália né­hány milliárd háborús költséget kifi­zetett és élte tovább dolgos életét, az egész világnak szállítja a gyapjút — úgy mint azelőtt — és minden év nyá­rán (Ausztráliában január havában) megrendezi a „búza-regattát“ és át­nyújtja a fontokkal díszített „kék sza­lagot“ annak a hajónak, amely New South Wales legfrisebb búzatermésé­­vel elsőnek fut be Anglia kikötőjébe. Mi Ausztráliában? Sfusz birká­ból 115 milliós lufinyáj Nézzünk körül Ausztráliában, az igé­det földjén, ahová mostanság a kiván­dorlók dandárja szeretne bejutni. Sivár pusztaságból a leleményes gyarmato­sító politika itten másfél évszázad alatt paradicsomot varázsolt és 100 év alatt milliós városok. Sydney (másfélmillió lakossal és Melbourne (egymillió lakos­sal) nőttek ki a földből, tele életkedv­vel, vidámsággal és angol-amerikai munkastílussal. A brit világbirodalom gyarmatosító politikájának tudomá­nyos akadémiája Ausztrália. Mögötte nagyon messze kullog Európa, reumás bánhalmaival. Európában vannak ezer-, meg másfélezeréves törzsökös nemze­tek, amelyeknek egymilliós főváros összetákolásához 800, meg ezer év kel­lett. Ausztráliában másfél évszázad alatt mindjárt kétmilliós város nőtt ki a földből és most ágaskodik már az ég felé a harmadik. .Az angolok bámulatraméltó kitartás­sal és szívóssággal varázsolták elő a világ egyik legtermékenyebb és leggaz­dagabb földrészét, melynek több mint fele tulajdonképen terméketlen siva­tag és m­ég ezt is rabigába hajtották.­­Másfél évszázaddal ezelőtt a ,,fegyenc­­szállítmányokkal“ együtt oda bevittek 20 birkát, 7 tehenet, 1 bikát, három kancát és 1 csődört. No meg Philipp kormányzó, Ausztrália megalapítójá­nak négy kedvenc nyulacskáját. És ma 115 millió birka béget a füves steppé­­ken, 30 millió tehén ontja a tej Niaga­ráját és Ausztrália a világ legelső gyapjú-, hús- és tejtermelő birodalmá­vá vált. Hogy Philipp kormányzó négy nyulacskájával mi történt? Szabadon eresztették és százötven év alatt any­­nyira szaporodtak, hogy nemzeti csa­pássá váltak. A Canberrai kormány a világ leggazdagabb emberévé teszi azt, aki olyan irtószert talál ki, amivel a négymilliárdra becsült nyúltömeget el­pusztítaná. Százötven évvel ezelőtt egy szál búzakalász se ringott az ausz­trál földeken. Az évi búzatermés ma 80 millió bushel, amiből körülbelül 50 millió kivitelre kerül. A búzakiviteli orszá­gok között a harmadik helyre küzdötte föl magát és nincs messze az idő, amikor Kanada után fog masírozni nagy sikértartalmú búzájával. A lon­doni üzletekben manapság ausztráliai sajtot, gyümölcsöt és húst árusítanak. A délszigeten minden európai gyümölcs gazdag talajra talált, a délszaki gyü­mölcsök (banán, ananász stb.) hozzá­adásával. Sydneyből és Melbourneből a napokban érkeznek meg Londonba a nyári almaszállítmányok. Ausztráliá­ban most szedik a koránérő, májusban pedig a későnérő gyümölcsöket. Mert a jómódú ausztrálok a januári rekkenő nyár után, májusban és júniusban, a téli hónapokban síelni mennek a kék hegyekbe. Ausztrália az egyik fele gyapjú, a másik fele sport Ausztrália 7,7 millió négyzetkilomé­ter területével körülbelül akkora, mint Európa és lakik rajta 7 millió ember. Népsűrűség tekintetébn az egész vilá­gon a legutolsó helyen áll, mert még Kanadában is négyzetkilométerenként körülbelül négy ember él, ellentétben Ausztráliával, ahol egy négyzetkilomé­terre alig egy ember jut. Ausztráliában az emberi munkaerőnek tehát igen nagy értéke van és a dolgos embereket rend­kívül megbecsülik. Az életforma egé­szen más, sőt a megfordítottja az eu­rópainak. Találó axióma szerint az eu­rópai ember azért él, hogy dolgozzék, míg az ausztrál azért dolgozik, hogy élhessen. Ez az életfelfogás az ausz­trált boldog megelégedéssel, jókedvvel és humorral tölti el. Miután a mun­kabérek magasak és nagy különbségek nincsenek, az ausztrálnak kevésbé im­ponál a pénz és vagyon és nem esik kétségbe, ha munkanélkülivé válik. Ma zsákot foltoz valamelyik gabonarak­tárban, holnap kerékpárokat javít, új­ságot árusít, vagy könyvel, mindez rá nézve teljesen közömbös, mert a kere­set­e egyforma. Még csak nem is túl­órázik. Minek rontja az egészségét, amire igen nagy figyelmet fordít. In­kább sportol.­­Ausztrália egyik fele gyapjú, a má­sik fele pedig spor. Sydney körül két tucat remekül felszerelt strandfürdő áll a közönség rendelkezésére. Egyet­len strandfürdőjében évente 50 millió jegyet adnak el, valamennyiben 600 milliót, annak a másfélmillió ember­nek, akik Sydneyben élnek. A „világ­hírű“ Lidót­­ ugy­e sokan ismerik. Ausztrália legkisebb strandfürdője is ennél háromszorta nagyobb, szebb, mo­dernebb és kényelmesebb. A déltengeri cápáktól se kell nagyon megijedni. A strandok körzetében motoros csónakok hemzsegnek, a víz fölött pedig repülő­gépek cirkálnak. Ha egy cápa a fürdő­höz közeledik, a repülőgépekről rög­tön jelt adnak és a motorosok meg­kezdik az üldözést. Igen nagy esemény, ha 600 millió fürdőző közül egy évben egy embert a cápák elragadnak, de csakis azt, aki a szabad tengerbe ki­merészkedik, túl a motoros őrség vo­nalán. Európában fejlett gazdasági kultú­ráról csevegnek, miközben devizakor­látozásokkal, cifra be-­és kiviteli enge­délyekkel és vámhatárokkal zárkóznak el egymás elől. Ausztrália a szabadke­reskedelem és iparűzés klasszikus ha­sája. A bevándoroltak is azzal foglal­kozhattak, amivel akarnak. Idegenek számára korlátozás mindössze két esetben áll fönn. Bevándorolt élelmi­szerüzletet csak egyévi ottlakás után nyithat. Ez az intézkedés a féltve őr­zött népegészségüggyel függ össze. A romlott,, vagy rossz minőségű élelmisze­rek eladását súlyosan büntetik. A má­sik korlátozás kizárólag New South Wales tartományban a földvétel tekin­tetében érvényesül. Ebben az államban földet csak az a bevándorolt vásárol­hat, aki egy évig már az ország terü­­le­tén lakott. Másutt minden korlátozás nélkül bárhol vehet és csinálhat olyan üzletet, amilyent akar. Ausztrália mezőgazdasága a világ legnagyobb csodáját mutatja. Ugyanis a hatalmas földterületnek csupán egy­százaléka áll művelés alatt és mégis a földkerekség harmadik helyen álló búzatermelője. A gyapjúról ne beszél­jünk. Birkák tíz-, meg húszezres nyá­jakban a szabad ég alatt tanyáznak és nőnek fel. Ahol sehol sincs, csak mod­dernül fölszerelt nyirótelepek. A Syd­neyben működő angol húsfeldolgozó­­gyár egymagában egymillió szarvasmar­­hát vallhat magáénak. A levágásra szánt jószágot, 8 és 10 ezres csapat­ban, fegyvertelen cowboyok kísérik, övükben egy bozótvágó késsel. A jó­szágot sokszor 2000 kilométeres tá­volságokból hajtják a sydneyi vágó­hídra, mely nagyobb, mint a csikágói Armour-féle telep. Pedig az ausztrál gazda rengeteg nehézségekkel (talaj­­viszonyok, szárazság nyúlveszély, drá­ga szállítási díj, stb.) küzd és a vágyó­,­nosodásnak mégis korlátlan, amerikai I arányú lehetőségei nyílnak. Bizonyos,­­ hogy az ausztráliai földnek és város­nak oly mágikus ereje van, hogy aki egysor odakerült, soha többé nem vá­gják Európába. Londonban, Parisban, Nizzában­­ megfordul mindenféle gazdag ember,­­ amerikai acélkirály, délafrikai gyé­mántkirály, indiai maharadzsa. De ausztráliai gyapjúkirály, aki néhány­­millió fontot a mellényzsebéből fizet ki, az európai mondain helyeken sosem mutatkozik. Melbourneban, vagy Syd­­­­neyben egyshillinges kinóba jár és leg­­­­jobb barátja a General Alotor műveze­­t­­ője, aki mellesleg a Canberrai parla- i n­ont tagja. Ha a milliomos megöreg­­­­szik, visszavonul, nem a kacsalábakon forgó kastélyába, ami nincs, hanem pusztájának egyszerű bungalonjába. Madách hiúság vásárát Ausztráliában nem lehet megrendezni. A kikristályo­­sodott demokratikus életforma lehetet­lenné teszi az osztályok tagozódását. Az ausztrál ember mindent természetesnek tart és csak egyre büszke, az angol királyi családra. Abszolút hűségében, királyában a pater familiast látja. A „vitám et san'Hisnem“ ott élő valóság. Mindezt a világháborúban bebizonyí­tották. Repü­lőkórh­ázak Gazdasági kultúrájában lépten-nyo­­m­on kiütközik az angol. Közlekedési hálózatát angol mintára rendezték be. Vasútjainak hossza 70.000 kilométer — hétmillió lakosság mellett. Miután a földön nincs teljes öröm, az ausztrál­nak is gondot okoz a vonat, amely nyolcféle nyomtávú sínen szalad. Ezért a forgalmat csak átszállásokkal és át­rakodásokkal kell lebonyolítani, ami a szállítást rendkívül megdrágítja. Tud­niillik annak idején mindegyik tarto­mány a saját gusztusa szerint építette a vasútját. A szövetségi állam kialaku­lása után azután jelentkeztek a bajok. A sínek nyomtávának egységesítése vagy egymilliárd fontba kerülne. A megvalósítással a kormány most már nem is foglalkozik. Inkább az automo­bilizmust és a repülést fejleszti. Ausz­trália hétmillió lakosának közel 900 ezer gépkocsija van. Ha a népsűrűsé­get tekintjük, az automobilizmus terén mindjárt az Amerikai Egyesült­ Álla­mok után következik. Repülés terén azonban az amerikai kontinenst már rég túlszárnyalta. Húsz repülőtársa­ság működik, amely hatvanezer kilo­méteren tart fenn járatokat. Az óriási távolságok miatt a gépmadár az autót is kezdi kiszorítani. Sehol a világon, csak Ausztráliában vannak „repülőkór­házak“. A sivatagban vajúdó nőhöz a tudós asszony repülőgépen utazik; ha a ház kedvence náthás lesz, a farmer saját rádióján hívja a háziorvost, aki repülőkórházával mindjárt magával vi­szi a legközelebbi kórházba. Mert kór­ház azután mindenütt van. Bárral fel­szerelt hotel szintén. A kivándoroltak közül senki sincs munka nélkül A bevándorlással szemben a Canber­rai kormány értetlenül áll. 1928-ig a bevándorlás előg mereven elzárkózott, németet egyáltalán nem engedett be és kapuit az újabb időben nyitotta meg, de külföldiek csak szűk résen szürem­­kedhetnek be. „Olajbőrű“ európai, kí­nai és japán most se kaphat letelepe­dési engedélyt, mert egyrészt féltik a lakosság­­ magas életnívóját, másrészt viszont a japán terjeszkedésnek igye­­keznek gátat vetni. Hogy az európaiak közül a Canberrai belügyminisztérium kit enged be és kit nem, mindezt egyénenként bírálja el. Annyi bizonyos, hogy az önálló ipa­rosokat, akik családosak, szívesebben látja. A Department of Interior beván­dorlási osztályán jelenleg hetvenezer kérvény vár elintézésre. Látszólag nagy tömeg, de ha figyelembe vesszük a földrész népsűrűségét és korlátlan 1­9­3­­. március 5. ipari ét­ kareskodalmi vállalatok, figyelméből Megjelent magyar fordításban A tá­rsadalomi biztositás törvénye (Az új betegsegélyzői törvény) A pontos és szabatos fordítás Ion Cifrea és Jacob Ciurus betegsegélyzői tisztviselők munkája. Melléklet: az il­letékek és járulékok pontos táblázata. Ára 100 L, kapható az Ellenzék könyv­osztályában, Cluj-Kolozsvár, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. WWW gazdasági lehetőségeit, a szám eltör­pül, sőt nagyon kevés. Arról sem sza­bad megfeledkezni, hogy az emberek végső szükségben több tengerentúli országban nyújtanak be kérvényeket, hogy nyomasztó helyzetükből minden­képen szabadulhassanak. A canberrai hetvenezer kérvény között is rengeteg van, ami sose valósul meg, annál ke­vésbé, mivel a bevándorlásnál nagy szerepet játszik a rokoni és baráti kö­telék. Akinek ott nincs jótálló ro­kona vagy barátja, családonként 200 ausztrál fontot tartozik partraszállás­kor fölmutatni. A m­unkaszerződés ese­tén ez az összeg 50 fontra csökken. Miután a vasúti és hajóköltség (hajón turista osztályon, mert harmadosztá­lyon európai ember Kelet felé ne utaz­zék) Sydneyig vagy Alelbourneig fe­jenként körülbelül ötvenezer lej. Ka­nada kivételével Ausztráliában van a legmagasabb fejkvóta, ami a bevándor­lást bizony nagyon megnehezíti. Aki mégis ki tud jutni dolgos, szorgalmas és nyugodt angol világba csöppen és az angol nyelv elengedhetetlen tudá­sával rövid időn belül munkához tud jutni. * , A klíma a földrész északi részén tro­pikus, a délin és a délkeletin szubtro­­pikus és nagyon egészséges. A nyári időszakban (novemberben, december­ben és januárban) valamivel melegebb van, mint Közép-Európában. Az euró­pai ember szervezete a máskülönben száraz meleget könnyen elbírja és gyorsan átalakul, különösen a húsz éven aluliak. Akik az utóbbi időben oda kijutottak, általában boldogulnak. Kö­zt­lük senki sincs munka nélkül. A havi kereset 15—20 ausztrál font, amiből­ szerény megélhetésre havonta körül­belül 10 font kell. A komolyan dolgozó munkaerő Ausztráliában, ahol roppant kevés ember él, érthetően nagy becs­ben áll. A benszülött ausztrál jóindu­latú, jókedélyű és kiegyensúlyozott életű ember aki a menekülteket szíve­sen látja abban a felfogásban, hogy a mostani bevándoroltakból százszázalé­kos ausztrál állampolgárok lesznek. Zs. Ezer gengszter egy csapásra A New­ York Times, a többi nagy amerikai lap élén, érdekes beszámolót közöl. A múlt hét egyik éjjelén Edward Hoover, a ,.G. Men“-ek vezetője, az Egyesült­ Államok egész területén raz­ziát tartott. Az előkészületek erre a­­ tömeg-rajtacsapásra igazi amerikai­­ tervszerűséggel folytak le. A gonosz- s tevőket hetek óta figyelték a detekti-­í­vek, de — ha csak súlyosabb bűneset­tel nem gyanúsították — nyugodtan hagyták dolgozni­ őket, így ezek, fel­bátorodva, elhagyták titkos menedé­keiket s mutatkozni kezdtek az „alvi­lág“ mulatóhelyein és vendéglőiben. Sok régóta körözött veszedelmes geng­­szter bukkant fel közöttük, akiknek fe­jére díjat tűztek ki. A titkosrendőrök és­ „G. Men“-ek (a gengszterek ellen harcoló különítmény) az egyes városok térképein piros kereszttel jelölték meg az ilyen nyilvános helyeket. Edward Hoover a negyvennyolc állam terüle­tén szétosztotta a rendőrségi riadóau­tókat, riadókocsikat, amelyek a megbe­szélt éjszaka adott órájában egyetlen központi jelre 150 kilométeres sebes­séggel robogtak céljaik felé. Negyven­­nyolc állam ezer meg ezer bárjában, tánchelyiségében, játékbarlangjában egyszerre harsant fel a „Fel a kezek­kel!“ A banditák között zűrzavar tá­madt, a rendőrök és „G. Men“-ek fény­szórókkal vakították, vízsugarakkal kábították őket, így aránylag kevés he­lyen került közelharcra a sor. Ered­mény: 20 halott, 200 sebesült és 1700 elfogott, köztük 1000 gengszter! LEVÉLPAPÍROK egyszerűtől • leg­­választékosabb kivitelig legolcsóbban az Ellenzék könyvosztályábajo« Claft EiftU Uniun­, v J ^"

Next