Ellenzék, 1943. december (64. évfolyam, 272-296. szám)

1943-12-01 / 272. szám

'■mba less’ miatt.'*g ff ír. államhatalom vészeren kivil csak egy magasabbrendű életforma, egy magasabbrendű társadalmi és gazdasági berendezkedés vonzóereje képes gyngbe fogni A magyarságnak nag a feladata ennek a magasabbrendű életformának megalkotója legyen a Kárpát medencében vele együtt Magyarország csak új társadalmi berendezkedéssel töltheti be hivatását . Bizonyos, hogy a háború utáni Európában Magyarország csak új társadalmi berendezkedéssel töltheti be a maga hivatását. Ennek egyik legfőbb záloga viszont, hogy azt a magyar közvélemény már tudatosan érz. Társadalmi átalakulásunk azonban nincs hozzákötve a háború ilyen vagy olyan kimeneteléhez. Mert ez független a háború kimenetelétől — egyszerűen magyar létkérdés. — A megkívánt rendszerváltozáshoz és fejlődéshez viszont három út vezet: a forradalom, a nemzetnevelés és a reform. Ezek közül a leggyorsabb és legradikálisabb a forradalom, de a forradalom soknyelvű államban a legkomolyabb veszélyt jelentené. Az állam belső egyensúlyánakelbontásához vezethetne. Ettől eltekintve is olyan helyzetben, amikor külső ellenség fenyegeti az ors’z.’igjt — egy forradáit, sőt az ország teljes megsenmrülését idézheti elő. A másik megoldás a legalaposabb munka de egyben a leglassabb eljárás, a nemzetnevelés. A nemzetnevelés a jövő megalapozásának nélkülözhetetlen folyamata, de nem egyedüli tényezője, hiszen a mai rohanó időben nem tudná egymagában megoldani a sürgető kérdéseket. Ezért tíz embereket átalakító m velőmunka mellett szükséges az állam és a társadalom intézményeinek gyökeres megújítása a reform útján. lakó népek közös boldogulásira. Amikor a kát magyar reformról, uj szociális és gazdasági rendről beszélünk, akkor ezzel nemcsak •pünk belső jólétét é kült 5 erejét kívánjuk fokozni, hanem; mindenben meg akarunk felelni a ••...gyarsug karpatiu. ii.mi küldetésének is. Nem elé£ hangoztatni, hogy nem lesz forradalom Ezután Teleki Béla így folytatta: „ A mai idők szédítő sodrában a nemzet életét belülről nagy szociális feszültségek hozzák fehér izzásba. A társadalom mélységeiben forrongó erőkkel szemben nem elegendő már annak. A szüntelen hangoztatása, hogy Magyarországon nem lesz tölb forradalom és még egy 1018 nem következhet el többé, ha a belső front szilárdsága érdekében kifejlett propagandát nem követik erélyes és lényegbevágó intézkedések, amelyek a társadalmi feszültséget építő irányban vezetik le- Mert az, hogy rendnek kell lennie, egymagában még nem politikai program, hiszen rendészeti intézkedésekkel forradalmakat még nem akadályoztak meg. Nekünkehát azt a társadalmi tékét kell megteremtenünk, amely a közrendnek és közbiztonságnak alapját képezheti. Ezt a békét pedig a nemzeti öncélúság, a keresztény erkölcs és a szociális egyenlőség szilárd pilléreire kell felépítenünk. Aki nem áll a reform oldalára, aki nem vallja a komoly nemzetépítő reformok szükségességét és aki nem hisz bennük, az a forradalmat segíti elő. Mert a forradalmak okai között nemcsak szociális igazságtalanságok s nemcsak egyesek féktelen izgatása, hanem bizonyos társadalmi rétegek konok, bűnös önzése is megtalálható. A reform ellensgei közösen viselik a felelősséget azokért a következményekért, melyek a külső és belső ellenségektől veszélyeztetett Magyarország flét és függetlenségét egy balul sikerült forradalom esetében fenyegethetik. Biztató jel azonban, hogy a magyar reformgondolat ma már nem pertkérdés. Vagy csoportérdek, hiszen tégyetért vele az egész magyar társadalom és meg akarná valósítani a kormány is. A nemzetet a vezetőréteg soha nem látott, de követett áldozatkészsége mentheti csak . A vita ma legfeljebb az idő és sorrend felett folyik. Nem most hangoztatjuk először, hogy a meggyőződésünk szerint a reformok igen jelentős része már a háború folyamán véghez vihető. Ez alatt ugyanis az államnak messzemenő beavatkozási joga van, főként a gazdasági és társadalmi életben. Az irányított és kötött gazdálkodás a legjobb alkalom a jövedelmek és javak arányos elosztására. Világos tehát, hogy bizonyos reformok megvalósítására éppen a háború megnyerése érdekében van szükség. Ehhez azonban nem elég unalomig hangoztatni, hogy történelmi időket élünk, hanem le is kell vonni az ebből folyó következményeket. Mert a nemzetet a jövő Európájában nemcsak katonáink nősiessége, hanem vezető rétegeinek egy olyan mértékű áldozatkészsége mentheti át, amilyent a jobbágyfelszabadítás óta még nem láttunk — de követelünk! — Ha a magyar reformról beszélünk, akkor a reformot annál a közösségnél kell kezdenünk, amelyikben dolgozunk és amelyiknek a munkája csak akkor eredményes, ha az a nemzet törekvéseinek, az országéletének és gondjainak hű tükre marad. A parlamentarizmlus válságáról sokat beszélnek, de mi magyarok — azt hiszem pártállásra való tekintet nélkül — büszkék lehetünk arra, hogy ősi parlamenti államformánkhoz a történelmi viharokban is hűek maradtunk. Magyarország egyike azoknak a kevés európai államoknak, ahol a háború ötödik évében is az országgyűlés még mindig működik. Ha más nem, akkor ez is fényes bizonyítéka annak, hogy Középeurópában improvizált államok, rögtönzött és az első szélfúvásra elsöpört demokráciái között a magyar országgyűlés évszázadokra viszonéző folytonossággal, mint az alkotmányos élet szilárd bástyája áll De amennyire bizonyos, hogy a magyar parlamentarizmus az egyetlen magyar közéleti életforma, anynyira szükséges éppen a parlamentarizmus fenntarthatósága érdekében a hibákat kiküszöbölve, az országgyűlést frizszerűvé tenni. A felsőház szervezetének reformjáról egy évvel azelőtt fogadtunk el törvényjavaslatot és pártunk vezérszónoka már akkor kifejtette álláspontunkat: az országgyűlés felsőháza az érdekképviseleti gondolatot kell elsősorban tükrözze, a társadalmi rétegek és törvényhatóságok munkaközösségévé kell átalakulnia. A képviselőház reformjára vonatkozóan Teleki Pál néhai miniszterelnökünknek voltak a magyar hagyományokban gyökerező, de a kor követelményeinek megfelelő elgondolásai, amelyeket már rem válthatott valóra. Bízunk abban, hogy rugalmas történelmi alkotmányunk meg fogja találni azt a formát, amelyben az ősi magyar parlamentarizmus jövő Európájában is tovább teljesíthetinagy feladatait. A törvényhozó feladata — De a parlemntarizmusnak nemcsak a jövőbeni szerepére kell gondolni — folytatta gr. Teleki Béla —, hanem mai hibáit is ki kell küszöbölni. A parlamentarizmus klasszikus korában az országgyűlési képviselő megválasztása után függetlenné vált kerületétől és csak az ország egyetemes érdekeinek szemelőtt tartásával folytatta működését. Ma a közvélemény a képviselőben nem az országos politika független bírálóját és a nemzet lelkiismeretét látja, hanem közéleti ügyvédek, olyan kereskedelmi magánügynökfélét, akinek kötelessége a hozzáfordulókat és választópolgárait kiszolgálni, mivel ő úgyis sokat jár Pestre, és neki minden „csak egy szavába kerül". Ebben azonban nemcsak a közvélemény a hibás, hanem az állami igazgatás nehézségei is, mivel nagyon sok olyan ügyben kell érintkezésbe lépnie, amit az államigazgatásnak automatikusan hivatalból azonnal el kellene intéznie, mert ezért is van.— A képviselői erkölcsöt az összeférhetetlenségi törvény szabályozza — mondotta Teleki Béla gróf. — De összeférhetetlenségi törvényünk 42 éve készült, egészen máskor egészen más követelményeihez szabva, örömmel üdvözöltük két évvel ezelőtt az összeférhetetlenségi törvény reformjára irányuló kezdeményezést és bejelentést, de ez a törekvés sajnos, zátonyra fűtött. Pedig az összeférhetetlenségi kérdés ma ismét időszerűvé válik, nemcsak azért,mert — sajnos — fordulnak elő esetek — és nagyon liberálisan kezeljük a képviselői összeférhetetlenségi eseteket —, hanem azért is, mert ha sor kerül az országgyűlés mandátumának meghoszszabbítására, a már csak saját megbízásából továbbműködő parlament a közvélemény előtt csak fokozottabb erkölcsi igények kielégítésével őrizheti meg presztízsét és létjogosultságát. Amíg régen a közszolgálati összeférhetetlenségen volt a hangsúly és a gazdasági összeférhetetlenséget is csak abból a szempontból bírálták el, hogy az mennyiben hozza függő viszonyba a képviselőt az állammal, addig ma, amikor az állam mélyen belenyúl a közélet és a gazdasági élet minden vonatkozásába, a képviselőt nem a többé-kevésbé közérdeket képviselő állami kapcsolatoktól kell félteni, hanem olyan gazdasági vagy külpolitikai hatalmaktól, amelyeknek az érdeki nem mindig egyeznek a közérdekkel és a magyar érdekkel. Közéleti tisztaságot ! De a törvényhozói összeférhetetlenség csak egyik szektora a közéleti tisztaság nagy kérdéscsoportjának. Feltétlenül szükségesnek tartjuk a köztisztviselői összeférhetetlenség szabályozását is, mert Magyarországon a közíróink megállapítása szerint miniszteri tanácsosok kormá- A közigazgatási és szociális reform A közigazgatás reformjáról szólva hangoztatta, hogy az új közigazgatási reformnak a szakszerű kívánalmakon, az egyszerűsítésen, eredményességen és jogszerűségen kívül elsősorban azt kell szem előtt tartania, hogy a nemzetiségek kezelése szempontjából megfelelő rugalmassággal és hajlékonysággal rendelkezzék. Nem tart lehetségesnek egy olyan közigazgatási reformot, amely ne venné számításba az ország népei és tájai között levő különbségeket. Egyásik szempont amire az Erdélyi Párt elnöke rámutatott, az, hogy Magyarország megszállott területeinek viszszatérésével az egyes tájak különbözőségének problémái is, újból felmerültek. Vannak gazdag és szegény tájak. A gazdag tájakon jólén, gazdasági érvényesülés, a szegény tájakon pedig nyomorúság honol. A valódi szociálpoltika kiegyenlítést jelent. Az igazságtalanság kiküszöbölését. Ezt azonban nemcsak vertikális, hanem horizontális irányban is szem előtt kell tartani. Tehát nemcsak az osztályok közötti igazságtalanságok kiegyenlítése pontos feladat, hanem a tájak, tájegységek közötti különbségek, aránytalanságok és az abból következő igazságtalanságok kiegyenlítése is. A kormány ezen az úton is helyes irányban indult el. Számtalanszor hangzott . Ma kétségtelen, hogy az államigazgatásban helyt foglaló értelmiségi réteg tekintélyes része úgynevezett „faluiszonyban“ szenved. Ennek egyik oka kétségtelenül a por, sár, lehetetlen lakásviszonyok és a kultúrának gyakran teljes hiánya. Ha megteremtik az olcsó, könnyű közlekedést, a falu is megkapja a kultúra és civilizáció vívmányait, könynyen megszüntethető ez a faluiszony. A társadalmi reform első feltételeként az állam és a társadalom viszonyának újabb szabályozását jelölte meg a szónok. A társadalmi erőt újra hatékonnyá, tevékennyé kell tenni, s vissza kell adni a társadalomnak azokat a feladatokat, amelyeket elvégezni két szociális kérdéssel foglalkozva, elmondotta, hogy a XX. századnak ezzel a legégetőbb kérdésével igen behatóan foglalkozik a kormányzat. Ezt bizonyítják azok a szociális jogszabályok is, a különböző intézkedések és intézmények, amiket az utóbbi évek során a kormányzat életre hívott. De bármennyire is helyes irányban halad a szociális jogalkotás, teljes eredményt mégsem tud elérni. Az egyének felemelése és megsegítése révén el lehet ugyan tüntetni a legkirívóbb bajokat és igazságtalanságokat, de nem lehet feltüntetni az előidéző okot; azt, hogy a mai társadalmi és gazdasági berendezkedésben túlságosan nagy azoknak a száma, akik nem tudják elérni a megfelelő életszintet és így külön szociális gondoskodás tárgyát kell hogy képezzék. A szociális kérdés megoldását csak egy olyan új szociális és gazdasági rend Gróf Teleki Béla ezután behatóan foglalkozott a legfontosabb gazdasági kérdésekkel. Hangoztatta, hogy a jövőben gazdasági életünk iránt nemcsak mennyiségi, hanem elsősorban minőségi kívánalmakat kell támasztani. A magyar mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek nemcsak a háborús gazdálkodás nehéz , kérdéseinek megoldásában van súlyos feladata, de felelős szerep vár rájuk az átmenetgazdálkodásban és az ország háború utáni feladatának megoldásában is. Valamennyi reformközött legnagyobb jelentőségű a földtulajdon kérdését érintő birtokreform. A háború előtt az ország közvéleményét ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. A háború szükségszerűen elterelte a figyelmet erről a kérdésről, de tévedés lenne azt hinni, hogy véglegesen le is zárta azt. Ellenkezőleg, minden jel arra mutat, hogy ennek a kérdésnek a megoldatlansága a maga teljes élességével és veszedelmével kerül majd felszínre a háború után. Ez pedig mindentől eltekintve, azzal a veszéllyel is jár, hogy a birtokreformot ner lehet majd a nemzeti és termelési szempontok teljes figyelembevételével megoldani, mert az elrontott közhangulat azonnali megoldást fog követelni. Éppen ezért a kérdést a pártpolitikai agitációk és a váltakozó közhangulat fölé kell emelni. A párt álláspontja ebben a kérdésben ismeretes A termelés mellett a szociális, de elsősorban a nemzeti szempont kell hogy döntő szerepet játszszon. A pártprogram ki is mondja: „Kívánjuk az önálló létalappal rendelkező kisgazdák számának nagyarányú gyarapítását s ezért az egyes helyeeken, és a költségvetés bizottsági vitáiban is, hogy Erdély például egyik-másik költségvetési tételből többet kapott, mint amennyi szám- és területi aránya szerint megillette volna. Mennyire más az arány, ha azt nézzük, hogy semmit sem kapott a az éves megszállás alatt és édes-keveset kapott az ezt megelőző évtizedekben. . Tévedés volna a magyarság részéről, ha ezeket az Erdély, avagy az ország más szegényebb részeinek a felemelésére és helyzetük kiegyenlítésére fordított össegeket, mint az országra nézve terhes adományt fogná fel. Hiszen a gazdaságilag kiegyenlített területek, nemcsak anyagban térítik meg a befektetett összegeket, hanem az ország megszilárdulását és megerősödését eredményezik. A kiegyenlítés folytán beálló cemripetilis erő a részeket fokozottabban vonzza a központhoz, s amikor nemcsak az érzelem elszakíthatatlan szálaival összefűzött magyarsággal, hanem nemzetiségekkel is kell számolnunk, az így előálló természetes vonzóerőt nem szabad lebecsülni. De nemcsak az egyes tájak kiegyenlítésére kell törekednünk, hanem el kell tüntetni azt a nagy különbséget is, ami a város és a falvak között fennáll, biztosíthatja, mely a mai szociális feszültség okainak eltüntetésére és a társadalmi igazságosság, jólét és egyensúly megvalósítására törekszik. Ebből az következik, hogy a szociális és gazdasági reform egymástól el nem választható. Ahhoz, hogy Magyarországon a legszélesebb népréteg boldogulása biztosítva legyen, új gazdasági rendnek kell megvalósulnia, mely egyfelől korlátok közé szorítja a tőkét, méltó helyre és keretek közé helyezi a munkát és így biztosítja a magyar tömegek megélhetését. Másfelől megszabja a termelés és fogyasztás rendjét, szabályozza a jövedelemelosztást, megszervezi a munkapiacot gondoskodik az árak és bérek egyensúlyáról, azaz nemzeti és szociális szempontok minél hathatósabb érvényesítésére fenntartja az állami kinyitást anélkül, hogy ez a gazdasági élet gúzsbakötését, bürokratizálását vagy éppen az egyéni kezdeményezés megfojtását jelentené. A gazdasági prosperitásnak minden feltétele megvan Magyarországon, a Kárpátmedence olyan gazdasági egység, amelynek bőséges lehetőségei ma még távolról sincsenek kihasználva, pedig ha ennek a fajnak minden lehetőségét kiaknáznák, nemcsak a magunk és valamennyi együttélő nép sorsa javulna meg, hanem a magyarság ezzel európai feladatot is betöltene. Hiszen a Kárpátmedence olyan gazdasági központ Kelet és Nyugat, Észak és Dél között, amelynek okos megszervezése és a világforgalomba való bekapcsolása egész Európa gazdaság- és kereskedelmi életének érdekeit is szolgálná, a nagy- és kisbirtok között fennálló aránytalanságok eltüntetését. Kívánjuk a törpebirtokok méltányos kiegészítését, új kisbirtokok létesítését, hogy a földnélküliek földhöz jussanak, a sokgyermekes családok előnyben részesítésével. Mindezt az egyesvidékek sajátosságának megfelelő olyan birtoktípusok megteremtésével akarjuk elérni, amelyeknek nőnépes égettartó ereje és termelőképessége a legnagyobb. A kisbirtok egészségtelen elharapózódásának megakadályozása végett az örökösödési jog olyan reformját kiváltjuk, mely ezt lehetetlenné teszi. Olyan földhitelpolitikát kívánunk, mely hozzásegíti a szorgalmas gazdát, hogy birtokát gyarapítsa és intézményesen segíti az elidegenített földeknek visszajutását magyar kezekbe. Szervezési kérdések A mezőgazdaság megszervezéséről és igazgatásáról szólva felemlítette, hogy mezőgazdaságunk reformját szervezetlen gazdatársadalommal nem lehet véghezvinni. Községrőlközségre megszervezett gazdatársadalom kell álljon azoknak a háta megött, akikre a mezőgazdasági reformnak a megvalósítása nehezedik. A kisgazdaréteggel kell tehát elsősorban foglalkozni. A magyar kisbirtokos kezében nemzeti szempontból biztos helyen van a föld. A magyar föld ne árva értékcikk legyen, ne tőkebefektetésre használják fel, hanem jusson azok kezébe, akiknek az életük összeforr a földdel és létalapjukat látják abban. Ezek a szempontok kell, hogy a zsidóbirtokjuttatásoknál is maradéktalanul érv*- A „Saluiszony66 A földreform nyúznak — legalább animka visszatesző és erkölcs romboló annak a ruagaxi Hiign köztisztvéznek az eljárása, aki betegség vagy minkaképtelenség címén történt nyugdíjaztatása «in ve/»-lös/.-' •; vállal o*(a v addig hivatali «•llenes/»,s ,ili tartozó vállalatnál, mint a/é a K.'pvim-tő, aki elmegy egy zsidó vállalathoz „Alfdár"-nak. (Jr. Jeli ki Bála ezután arról szólott, hogy a parlamentarizmus reformja szorosan összefügg a törvényhozói hatalom és végrehajtó hatalom viszonyának új és korszerű szabályozásával. A télyleges helyzet és a parlament rendeleti mra loa páriáiT.encnt:kné!lány tot-vé- n ( kívül jó ín:mánc "’etle fálódott ár é ni: y Z.IV.II . s. adata a Kó !' lólatbír nyilvánítása. Vissza kell tehát adnunk a páriáim nmnek eredeti szerepel az országos, nagy ágyék megtanácskozását és irányítását...ág votesjóvái. , a kormány/at Poitika 1 •SZ' lój. lomnak,vagy a bodamak ki-m ndinkább 1913 difiemibile. 14. és em.