Ellenzék, 1944. február (65. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-05 / 28. szám

•* Uli.Ul­ly I,linzi it írja­i: Hogyan láttam az olasz összeomlást XIX. „Augusztus 10. Oution ilyenkor bm'su­­»•'k a nyár, nálunk pedig meg javában perzsel a kánikula... Az olasz postás ma ikini a lent­, postasze­krém­ekeibe helyezi el leveleimet, ha nem feljön, becsenget és mosolygósan ..Beton Ferragesto“-t kíván. Term­észetesen nem marad el részemről a „nuincia" (borravaló) sem, amelyet meg­­oldok még pár jó magyar cigarettá­val, hiszen nekem hozza talán a legtöbb postást . .. Szóval: ,,római polgár'' vagyok. Mi ez a „Fernagesto“? Tulajdonképpen au­gusztus 15-át, kö­­epé­t jelenti, azonban valami különös, lefordíthatatlan olasz ér­­telemben. Meg­volt­ már a régi rómaiak­nál is, amikor ilyentájt a caesar és a patriciusok kimenekültek a nap lángos­­t­oraival vert és izzó katlanná változott Városiból az albanói vagy hu­s sabin he­gyekben levő villáikba, vagy Sorrentum­­ba (a mai Sorrento), a világ legszebb tá­jékára tengeri fürdözni . . . Ma nemcsak az egykori patríciusok utódai tartják a ..Ferragosto''-t, hanem mindenki. Itália megbódul, mint egy megbolygatott méh­kas. Kiürül, elnéptelenedik a Város. Az üzletek lehúzott redőnyére kiírva, hogy ■Ferragosto miatt zárva". Meddig? Két­­három, öt-tíz napig, esetleg két-három hétig is, szeptemberig ... Kinek milyen az anyagi lehetősége. A ,, Ferragosto“ azonban nem marad el ... Lehet háború, légibombázás, kormány­rendszer bukása, forradalom, szabadság, zsarnokság vagy elle­ességes me­gszállás is —a ,,Ferragosto" marad! Vannak ilyen örökéletü latin ha­gyományok, amelyek túlélnek mindent és mindenkit ... Derít­őt haiti­kom­bábban ilyen hagyomány a mai Szent Lőrinc nap megölése is. Lőrinc szerpap kedvelt mártírja a rómaiaknak. De a hamvai fe­lett még Nagy Constantinus császár­ által emelt „San Lorenzo fuori le mura“ ba­zálik a romokban. Profán hasonlattal:­­ olyan, mint egy fedél nélküli skatulya, s­­ a kétoldalt, karéjozó és kedvesen annyira ismerős ciprusok a bombáktól most meg­­hasogallva és le­pörkölve ... A bucsunap mégse múlik el az ünnepi külsőségek nélkül... A romok alatt, a bazilika arány­lag épségben maradt altemplomában IX. Pius sírjának a szomszédságában mond­ják az ünnepi misét s lenn és fenn a ro­mokon köröskör­ül térdepelve ezren és ezren imádkoznak, sírnak, zokognak . . . Megrázó élmény: mintha az őskeresz­ténység, a katakombák kora tért volna vissza! Ide, a föld alá kell menekülnie a hitnek és az emberi művelődésnek a ci­vilizáció századában ... De talán így van ez jól, mert ezáltal újra megerősödik és megtisztul! (Egy japán kollégám, úgy lát­­sz­ik, megérti ezt a j­elképet, mert szor­galmasan jegyez mellettem.) Érdekes, hogy az elpusztult bazilikával összeépült középkori kolostor teljes ép­ségben megmaradt. Sőt, igen nagy élénk­ség veri fel négyszögletes ódon folyosóit s az ezekkel körülzárt szökőkutas kolos­­torkerttet, ahol mezítlábas „bambino"-k és „bambitai"-k hancurlóznak. A jószívű kapucinus atyák, akiké a kolostor és a templom, menedéket, sőt valamelyes élelmezést is nyújtanak az előző borzal­mas légitámadás hajléktalanjainak. Het- Wien-n­yolcvan család, összesen mintegy 400 lélek zsúfolódik ezen az aránylag kis helyen, de jól megférnek. Ide húzódtak szalmazsákjaikkal, szentképeikkel, serpe­nyőikkel, miniden megmentett motyóik­­kal. Itt esznek, isznak, alusznak, forgat­ják a rostély izzó szene felett a lábast, porolnék, énekelnek a szent falak között. Félig a szabad ég alatt... Hogy­­is mon­dotta Reményik Sándor? ,,Ave halott, az élet megy tovább" ... A romok eltakarí­­tá­s­a alkalmával még mindig kerülnek elő uj­abb és újabb holtak, egy új­a­bb légitámadás bombái is a fejük felett lóg­nak szinte, de minderről magafeledkezdik az ember, amikor meglátja a négyszáz nyomorult által rögtönzött „alkalmi szín­padot", amelyen a maguk múl­at­tatására játszanak, mókáznak .. . Éppen a „próba“ megy. Igen, „­az élet megy tovább“ és­ a latinok és olaszok minden más­ népnél kevesebbet „időznek a síroknál“ ... ők „mennek tovább“, élnek, játszanak és­­ komédiádnak, mert nekik ez így van jól. Ó, hogy irigylem ezt a könnyed latin de­rűt, ami még a halállal is formázik. Eszembe jut: Pompáját, ezt a páratlan művészet­i és elpuhult délitáliai várost amikor öntötte el a Vesuvio lávája, ami­kor tízezrek az amfiteátrumban verték össze a tenyerüket ... ki­ V.üt.kwobb nyiilt levélben. Az eset­­előz­ménye az, hogy Gentile több levelet in­tézett Se­verihez olasz közoktatásügyi kérdés­okban. Erre válaszol ilyen szokat­lan módon Severi. Hangsúlyozta, hogy bár ,,s­ikeretet és tisztelet" fűzi őt a ,#wes­­terhemé­s „vissza kell utasítania“ a neki küldött tanácsait. „Az olasz nevelés újjászervezésébe —■ úgymond Severi — nem szólhat bele az, aki kétségtelenül nagy nevét odaadta egy elnyomó rend­szer munkájának a fedezésére ... Elárul­ták a­ tudományt, elárulták az ifjúságot"... Ezért, ha „vérző szívvel is", de nem fo­gadhatja el a neki küldött figyelmezte­tést... Nesze néked, Gentile! Ez a lec­kéztet­és azért járt ki a nagy tudósnak és a fasizmus teoretikusának, mert rövidebb Augusztus 11. Az öreg Benedetto C. is szerepel a „Giornale d'Italia“ hasábjain. Vezércikke természetesen a „visszanyert szabadságról" szól, amelynek szép sorokat szen­tel. Megállapítja, hogy „mint Ther­midor után a francia nép, úgy tért visz­­sza most az olasz nép régi eszményeihez, szokásaihoz, dalaihoz... S megtanult újra mosolyogni is"... Szóval, június 25-én, a fasizmus bukását Robespierre bukásával hasonlítja össze. Amit a fran­cia nép akkori és az olasz nép jelenlegi hangulatáról megáll a pit, abban, nem hisszük, hogy tévedne, azonban Mussolini talán mégsem — Robespierre! Inkább — ha már hasonlatoknál akarunk maradni — Julius Caesar vagy Napoleon jut eszünkbe a­z ő alakjára gondolva, mint Arras-nak egykori puritán szellemű kö­vete ... A közönség mindazonáltal tet­széssel olvassa Benedetto C.-nek ezeket a szellemes összevetéseit, jó volna azonban ha megszívlelné azt is, amiket később mond a cikkében... Ilyeneket például: „A szabadságot nem elég kivívni, hanem méltónak is kell lenni reá és helyesen élni kell vele tudni." Majd párhuzamot von Spanyolországnak Primo de Rivera diktatúrája bukása utáni helyzete és a mostani olasz változások között. Itália és ideig az olasz fasiszta kormány nemzet­­ne­vei és ügyi minisztere volt ... Mind he­lyes volna ez az elvi kiállás, mi azonban vissz­aemlé­k­ez­ü­nk arra, hogy Severi nem volt mindig ilyen szigorú. Csak nemrégi­ben, az ellenséges partraszállás küszöbén mondott Gentile (a római Capi­toliumon) egy nagy beszédet, s ebben, hitet Léve a Duce m­­ellett, az olasz társadalom erő­sebb összefogását sürgette. Akkor Severi, ,,a tanítvány“ volt az első, aki tüntetően a nagy nyilvánosság előtt gratulált neki. Lám, változnak az időik. Eszembe jut Pe­tőfi Vörösmarty­ támadó versének a zá­radéka: „Brutus talán sírva, szúrta le Caesart, de leszúrta!"­ . . . Nos, az uj Bru­­tusok kevésbé érzékenyek és­­ követ­kezetesek ... Spanyolország népi, történelmi, földrajz s más adottságai Benedetto Croce szerint különbözők ugyan, azonban „Itália is igen könnyen sodródhatik bele egy véres forradalomba vagy polgárháborúba, ha Spanyolország példájára minden kérdést egyszerre akarnak megoldani" . .. Croce „óva inti" Itáliát, hogy szívlelje meg sza­vait ... Megszólal az ősz Nitti is, Olaszország­nak a fasizmus előtti mini­sz­t­er­elnöke, aki a fasizta uralom előtt menekült kül­földre és anna­k idején érdekes könyvet irt, amelyben elítélte a békeszerződések igazságtalanságait. (Ezzel vonatkozásban eszembe jut, hogy ezekben a napokban többféle pártállású olasszal beszéltem, akik —­­akár a Duce-hoz, akár Badoglio­­hoz hiúztak — minő jó véleménnyel vol­tak Magyarországról és hangoztatták, hogy az olasz-magyar barátságon semmi sem változtat.) Nitti többek között eze­ket mondja: „Most nem a fasizmusról, hanem Olaszországról van szó ... Bízza­tok Badoglio-ban, aki jó katona és biztos­­kezű férfi és Guariglia-ban, aki meg ügyes diplomtata. Ha nekik nem sikerül re-eormenteznök Olaszországot, akkor sen­kinek sem sikerül!" Thermidor? Akiit „elárulták az if­júságot“ Severi, a Badogno-ko­rmány nem­sr­et­­tnevelési minisztere élesen megleekézített a nagy Gentile-t egy a „Messaggero"Axxn iCiLf NZtk­ ZSIDÓKTÓL ELVETT Ötvenkét gyógyszertárra írt ki pályá­zatot a belügyminiszter BUDAPEST, február h6. A zsidótörvény rendelkezései nyomán a zsidó tulajdonban levő gyógyszertárak újabb csoportjától von­ják meg a jogosítványt. A belügyminiszter ez alapon most 52, közöttük 3 budapesti zsidó patika jogosítványának elnyerésére meghir­dette a nyilvános pályázatot. Az egyes jo­­gosítványok mellett kiírt összeg azt az értéket tünteti fel, melyet a jogosítványt elnyerő pá­lyázó a korábbi engedélyesnek a gyógyszer­­tár berendezéséért és a patikajogosítvány el­lenértékéért fizetni tartozik. Ehhez járul még az az összeg, melyet az új jognyertesnek a patika átvétele után készített leltár alapján a gyógyszertár anyagkészletéért az átvételkor fizetnie kell. Ahol a pályázati hirdetményben a gyógyszertár berendezésének értéke feltün­tetve nincs, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tulajdonos a berendezést, felszerelést és anyag­­készletet az új engedélyesnek nem kívánja átadni. A megvonásra kerülő patikák és azok értéke a következő: A budapesti Gróf Teleki Pál­ utca 9. szám alatti Bazilika gyógyszertár k­b. 120 pengő, a Dob­ utca 24. szám alatti Kazinczy patika 61.500 pengő,, a Szent Ist­­ván­ körút 7. szám ala­tti patika 19­.629 pengő, a hódmezővásárhelyi Arany Sas 35.000 pengő, a kassai Szentháromság 82.000, a nagyváradi Diana 48.657, a nagyváradi Őrangyal 55.860 az ungvári Magyar Korona 94.551, ungvári Uránia 48.622, a nagykani­zsai Őrangyal 65.395, a nagykanizsai Páduai Szent Antal 26.920, a mecsekszabolcsi Szent Borbála 25.232, a siklósi Kígyó 42.000, a drégelypalánki Szent Erzsébet 18.3­50, a vá­­mosmikolai Magyar Korona 11.376, a bátyúi Isteni Gondviselés 31.828, a munkácsi Mi­nerva 35.216, a beregrákosi Angyal 16.827, a gyulai Szent József 39.300, a sarkadi Rá­kóczi Ferenc 40.476, a szilvásváradi Magyar Korona 11.330 és a berendezés 11.905, a ma­kói Őrangyal 75.938, a makói Szent István 25.696, a magyarbánhegyesi Őrangyal 38.692, és a berendezés 25.302, a mezőkovácsházi Megváltó 29.881 és a berendezés 20.309, a szentesi Magyar Király 46.000, a tornaljai Nádor 108.227 a berendezés 19.863, a ko­vásznái Remény 16.000, a jászárokszállási Szentháromság 30.000, a kunmadarasi Fe­­hérkigyó 2­9.770 és a berendezés 18.114, a kunszentmártoni Szentháromság 74.450, a szajoli Megváltó 5.930 és a berendezés 15.044, a tatai Angyal 13.560, a felsővisói Sas 36.000, a técsői Magyar Korona 88.000 és a beren­dezés 16.357, az alsóneresznicei Megváltó 20.000 és a berendezés 13.817, a kövesligeti Fortuna 7.456 és a berendezés 12.771, az ér­sekvadkerti Megváltó 32.000 és a berendezés 11.937, a bátyai Szent László 17.532, a bu­dafoki Kígyó 89.690, a maglódi Magyar Ko­rona 22.000, az ócsai Korona 23.500, a tassi Isteni Gondviselés 28.442, az üllői Szent Ilona 50.967, a mozsgói Szent Margit 16.172, a nyíregyházai Angyal 31.342, az újfehértói Kigyó 63.052, a zsombai Isteni Gondviselés 34.0501, a paksi Őrangyal 27.096, a halmi Fortuna 27.336 és a berendezés 14.565, , a pápateszéri Megváltó 9.909, végül a király­­helmeci Megváltó 95.346 és a berendezés 17.583 pengő. Az igénylők pályázataikat 30 nap alatt nyújthatják be a belügyminiszté­riumba a megfelelő okmányokkal felszerelve. Azok a gyógyszerészek, akik az ország hatá­rain kívül teljesítenek katonai szolgálatot, a mellékletek egy részét pótlólag március 15-ig nyújthatják be. (Magy. Tud.) BÉLYEG ÜZLETI! Világvárosi választék. Szolid árak. Albumok, bélyegkellékek raktá­ron. HERCZEG ER­­NŐNÉ bélyegkereske­­dő,Dávid Ferenc­ u.12. Vétel! Eladás ! Csere 1 Telefon 10—69. A drága anyagot spórolja, ha rossz fényképezőgépjét előbb megj­avíttatja. László villamossági­ műszerész, Jókai­ utca 9. Mindennemű orvosi, fogászati, fodrászati vii­llamiossisági­­gépek javítása. l •) i­s. S­o­r­ni­á­l in su Szí mi t­i ivti. A mi kis városunk. A legkülönösebb, legmélyebb darab, amit valal­a láttáin , egyúttal­­ nem túlzás a legnagyobb színházi élmények egyike. Darab, amelyben csak a szó fonton­ímei kellek, s díszlet. De a szó pótolja a hiányt, a néző elhiszi, hogy a két székre kere­stsze­­fektetett deszka cukrászda, s ugyanaz a deszka másik két széken W­­­bbné asszony va­salódeszkája amelyen Webbné vasaló nélkül csupán mozdulatokkal illusztrálva vasad. fényes Alice régimódi matróz ruhájában, mint tizennégy éves kidlány felmászik egy létrán, rávilágítanak egy reflektort. S azt mondja: — Nem tudok még aludni papa . . . Olyan szépen sül a hold . . . !­s úgy illatoz­nak az­ebb néni petúniái . . . Ls az ember látja a holdat és érzi a nyári kert illatát. Visszatérést j­ent-e Thornton Wilder darabja a shakespeare-i korszak pri­mitívségéhez? Vagy érdekes új kísérlet? Nem. Más. A mindennapi élet misztériuma a darab, melynek történése semmi és minden, f­iatal­ság, házasság, halál egy kis városban „vala­hol a földön, a csillagok közt Isten kezében“ — ahogy egyik szereplő mondja. A siker egyre mélyebb, egyre inkább ki­bontakozó. Egész Pest a darabról, az előadás­ról beszél, melyet zsúfolt házak néznek végig estéről-estére. A közönség magába mé­lyedve di egy mely felvonás után pillanatokig csönd­ben marad, mielőtt tapsol. A sikernek más jelei vannak itt, mint a hangos taps és lelke­sedés. Gondolkozni tanít az új darab, amely­nek háttere egy sötét függöny, melyen néha felgyűl egy-egy csillag, néha felhők szalad­nak át és ezzel kitágul a színpad,h a végtelen­séget érezzük, élet és halál örök misztikumát. Két képe különösen felejthetetlen. Az es­küvőt, amelyben egyetlen a háttérre vetített templomablak s az orgonaszó kelti a temp­lom tökéletes illúzióját és a temetés, mikor a temető sírjait az egymás mellett ülő halottak jelképezik, akik egymás közt az időjárásról beszélgetnek, mialatt a színpad másik sarká­ban esernyők alatt álldogáló feketeruhás cso­port tökéletesen elénk hozza egy esős napon lezajló temetés minden szomorúságát. A rendező — kit Somlay Artur utolér­he­­tetlenül egyszerű és közvetlen művészettel alakít — bemutatja a nézőnek a kisváros éle­tét, szereplőket hív a színpadra és küld el és húzza össze végül a függönyt a játék végén, miközben jó éjszakát kíván. Két polgári csa­lád életén át látjuk az életet, „amelyet nem foghatunk fel egyetlen percében sem egé­szen" .. . f­ényes Alice finom és légies, illuziót keltő mint gyermek, megható mint menyasszony, s földöntúli és titokzatos mint halott. Igen nagyot emelkedett pályáján ezzel az alakítás­sal. Pompás Orsolya Erzsi a polgárasszony tiszta megszemélyesítője, Kőmives Sándor mint falusi orvos, Vértess Lajos és Litkey Irén mint Gibbs szerkesztő és felesége és a remek Bihary József. Kabaré az And­rássy színházban Az Andrássy Színház — nem tudjuk miért — kabarét játszik jelenleg. Még ha jó kabarét játszana. De Hacsek és Sajó boldo­gult emlékezetű korabeli tréfákat kapunk, apró darabokat, amelyek közül nincs egyet­len friss, egyetlen új sem. A nagyszerű tehetségű Vaszary János, ak mint író-rendező és igazgató bebizonyította, hogy a színháznak tökéletes ismerője­­ bi­zonyára csak két darab közti átmenetnek szánta ezt a sikerültnek cseppet sem mond­ható műsort. Vaszary Piroska például szo­kott iskolásfia szerepében már bizonyára maga is unja a „Braun ki lesz csapva" cima keserves tréfát, amelyet csak az ő kivételes ábrázoló művészete tesz most is nevettetővé. Vagy mit szóljunk ahhoz, hogy Muráti Lilit, ennek­­a szép kis színháznak és egyúttal Bu­dapestnek kedvencét mint részeg utcai lányt látjuk egy Fekete karácsony című „életkép­ben amely arról szól, hogy egy internátusi igazgató megszán és vacsorára hív egy ala­posan becsipett utcalányt, aki ugyancsak ala­posan becsipett diákjával véletlenül bekerül az internátusba. Karácsony este van, m­eg­­gyujtják a gyertyákat s a rasszmodorban be­szélő tündéri Lili olyan keservesen zokog, hogy még akkor is könnyes a szeme, mikor a függöny elé hívják. Ő az a színésznő, aki el­felejteti a darab sivárságát és művészetet te­remt a legszentimentálisabb közhelyben is. Tetszett Turay Ida humora és nem tet­szett Delly Ferenc mint kupléénekes. Vidéki bono­vívánokra emlékeztetett, akik cilinderben bű­völik a nőket. Annál jobb volt mint interná­­tusi igazgató. Komoly, jó színész, nem kellene neki már kuplézni. A legsikerültebb tréfa a feketepiac volt Murátival és Bilicsivel. Igaz, Bilicsi is kuplé­­zott. Viszont neki sikere volt . .. (IV. L.) !

Next