Előörs, 1931 (4. évfolyam, 1-51. szám)
1931-01-03 / 1. szám
előőrs Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre a jövő feladatairól Kész a terv, jöjjön a mozgalom Elmondta vitéz Bajcsy- Zsilinszky Endre, a Nemzeti Radikális Párt újévi üdvözlése alkalmából-Kedves Barátaim! — Szívből köszönöm pártunk polgári és munkáscsoportja képviselőinek, Jancsó és Lob barátaimnak üdvözletét s ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom: hiszem, hogy e percben ide gondolnak és ide éreznek az én kedves derecskéi és tarpai magyarjaim is, a harmadik dolgozó osztályból, a magyar föld népének fiai, kik testileg nem lehetnek itt velünk. S mikor így beszédem legelején már megütöm a mi gondolatvilágunk alaphangjául a három nagy dolgozó osztály lelki egységét, engedtessék meg nekem, hogy különös hálával én is megemlékezzem a tavalyi január elsejéről, melyet olyan kedvessé, emlékezetessé és termékennyé tett számomra az én kedves munkásbarátaim látogatása. Nem tehetek róla, bizonyos szimbolikus jelentőséget látok én ennek a két magyar munkásnak megható ragaszkodásában, abban, hogy éppen annak az osztálynak fiai feledkeztek meg legkevésbé az én magános vívódásaimról és biztattak, támogattak hitükkel és bizakodásukkal a legnehezebb időkben, amely osztály és az én osztályom, a középosztály közé a legmagasabb és legszélesebb válaszfalakat építette ez az elmúlt, gyászos félszázad. Emlékeztető ez számomra mindenkoron, mennyi bűnt és mulasztást kell nekünk mindnyájunknak, de elsősorban a középosztálynak jóvátennünk amagyar munkássággal szemben, hogy azokat a védősáncokat, melyeket a szociáldemokrácia szervezettsége jelentet eddig számára, egy egyetemesedés tökéletesebb, minden osztályt összefogó nemzeti szervezettség felsőrendű, modern munkásvédő és embervédő rendszerévé alakíthassuk. E bevezető után ime leteszem a Nemzeti Radikális Párt asztalára azt a programmot, mely egységes terv az új Magyarország kiépítésére. Jól tudom én, hogy a Programm nem minden, de sok, szinte a fele a végzendő munkának, hiszen ne feledjük, hogy tíz év óta szinte egészen programmtalanul, átfogó munkaterv híján élünk s az első mégis csak az minden nagyobb munkánál, hogy tervet készítsünk. Az is lehet, hogy részleteiben tökéletesebben ki lehetett volna dolgozni ezt a tervezetet, ha minden pontját és mondatát kiváló szakértőkkel megtanácskoztam volna; de én az alapvetésre fektettem a hangsúlyt s a programra szerves felépítésére, belső architektúrájára, amit a tervezőnek mindig magának kell legjobban tudnia s magának megoldania. — A következő lépés: a mozgalom. Az 1931. esztendőnek mozgalommal kell elevenítenie a mi programmunkat, a mi országépítő tervünket. Nem véletlen, hogy ez a nagy feladat éppen a most induló évre, egy új évtized első esztendejére esik. Klebelsberg gróf azért várja az új reform-korszak eljövetelét 1931-től, mert a múlt században is a 31-es évvel indult meg a reformkor, én pedig egyszerűen azért, mert már 10 évvel ezelőtt kellett volna jönnie, tehát odáig zsúfolódtak a megoldatlan nagy nemzeti feladatok, hogy tovább várni velük már alig lehet. S ennek a reformkorszaknak teremtője egy új nemzeti mozgalom. — Hiába is tagadnék, ennek az új magyar nacionalista mozgalomnak vannak érintkezési pontjai az olasz fasiszta, a török kemálista s talán még a német nemzeti szocialista mozgalommal is. Mindegyik a maga módján, a maga nyelvén annak a nacionalista világmozgalomnak a jelentkezése, amely egyformán túl akar lépni a régifajta tőkeszolgálatban álló, polgárinak mondott államon és társadalmon és a szociáldemokrácián, a polgári és szocialista osztályegyoldalúságon és egy új, minden dolgozó osztály összefogásán épülő nemzeti harmóniára tör. De aki minket fasizmussal vádol, vastagon téved. Az én egész rendszerem az ősi nemzeti önkormányzat modern formák között való megvalósítása, mely elutasítja magától a merev fasiszta hierarchiát éppúgy, mint az egyoldalú érdekképviseleti rendszert és törvényhozást , ház volt a népképviselet háza — látszatra. Legyen az ezentúl a nagy nemzeti reform útján, valóság szerint is. — A kor viszont arra int, hogy az érdekképviseleti gondolatot sem megkerülni, sem átugrani nem lehet. Az érdek- és osztályképviselet a nemzeti akarat másik megjelenési formája. Legyen hát a magyar törvényhozás másik kamarája a mai felsőház, tisztán érdekképviseleti kamara, a tisztán népképviseleti jellegű képviselőház kiegészítéséül. Amúgy is osztályképviseletet jelentett a múltban s érdekképviseleti vonatkozások csúsztak bele az új felsőházi törvénynyel, csakhogy egyoldalú tőkés és nagybirtokos érdekképviseleti vonatkozások. Az új érdekképviseleti kamarának a nagy dolgozó osztályok szervesen fölépítettérdekképviseleteit kell felső fokon magában foglalnia, hogy a tiszta népképviseleti és a tiszta érdekképviseleti kamara együtt minél tökéletesebben fejezhesse ki a nemzet akaratát. — Jól tudom én, kedves Barátaim, hogy nehéz és hosszú az út odáig, míg ezek a mi gondolataink eleven valósággá érnek. Éppen ezért nem más, mint demagógia minden olyan biztatás, mely máról holnapra akarja nemcsak a Bethlen-kormányt, hanem a Bethlenrendszert is elsöpörnie. Előbb óriási agitációs és szervező munkának kell előkészítenie az új korszakot, csak azután következhet el a gyökeres változás, a nagy fordulat. A parlamentáris és az érdekképviseleti elv összeegyeztetése . Akinek szeme van, meg kell látnia, hogy a parlamentarizmus mai formáiban elévült, nem tud sehol megbirkózni a jövő nagy feladataival. Mindenütt túlhatalmasodott rajta a nagytőke és annak roppant hálózata. Magyarországon ehhez az egyetemes európai parlamenti betegséghez még a mi álparlamentarizmusunk külön bajai is járulnak, hiszen ez a magyar parlamentarizmus sem az általános európai parlamentarizmus alapelveit nem tudta magába építeni, sem a régi magyar történelmi alkotmányosságból azt, amit át lehetett és át kellett volna menteni belőle. Ez a mai kortesszellemű álparlamentarizmus át meg át van szőve a tőke érdekhálózatával, a képviselőházban és a felsőházban egyaránt ez a hatalmas tőke diktál, érdekszervezeteinek annyi és olyan hatalmas exponensei ülnek a törvényhozásban, hogy még a mindenható Bethlen István sem tudta idáig még szőnyegre sem hozni, nemhogy megvalósítani tudta volna a már évekkel ezelőtt Debrecenben bejelentett vámrevíziót.— A parlamentarizmus általános európai és külön magyar válságával szemben a mi pártunknak megvan a maga világos és félremagyarázhatatlan álláspontja. Ezt az állásfoglalást egyfelől a magyar ezeréves történelem diktálja, másfelől a kor, melyben élünk. A magyar történelem arra tanít, hogy a nemzeti önkormányzat a népképviselet, a parlamentarizmusnak is alapgondolata: ezen a magyar földön ezeréves elévülhetetlen magyar gondolat, mely korszerű formákban mindig eleven valóság volt itt. Tehát a népképviseleti elvet és a parlamentarizmust föladni: bűn volna a magyar föld, a magyar történelem, a magyar jövendő ellen. Csak meg kell tisztítani mai betegségeitől, ki kell irtani belőle a kortesakarat túlsúlyát és a burkolt vagy nyílt érdekképviseleti függőségeket egy kegyetlen összeférhetetlenségi törvénnyel és megvalósítani az általános és titkos választói jogot. Eddig is a képviselő Olvassuk az „Előőrsöt! mft******************* Szabad mozgást követelünk — Mi ehhez a nagy előkészítő munkához nem sokat kérünk és várunk a magyar kormánytól, magyarán: Bethlen István gróftól. Csak szabad mozgást. Ebben az esztendőben meg kell érnie a kormányban annak a meggondolásnak és elhatározásnak, hogy legalább annyi szabadságot engedjen a nemzeti gondolat ellenzéki harcosainak, amennyivel a nemzetközi szociáldemokrácia rendelkezik ma. Senkinek sincs joga egyetlen kártyára tenni fel a nemzet létét . Ezt a szabad mozgást Bethlen tőlünk nem tagadhatja meg. Nem teheti fel a magyar életet és jövendőt a maga egyetlen kártyájára. Még ha csupa virág fakadna és gyümölcs érlelődnék is az ő rendszere nyomán a magyar nemzet számára, akkor sem. Még egy hatalmas, negyvenmilliós, létében nem fenyegetett, győztes és homogén nemzet életében is megboszszúlhatja magát az egyetlen kártya rendszere, aminő az olasz, pedig a duce nem korteséljénekre, hanem egy világraszóló államférfiúi lángész csodálatos gazdasági, szociális külpolitikai eredményeire hivatkozhat, mikor a maga aduit Európa fejéhez vágja. A szegény csonka magyar nemzet itt Középeurópa legviharosabb pontján, felfegyverzett ellenségekkel környezve, csonkán és létében bizonytalanul nem teheti fel egész létét és életét a Bethlen-féle kártyákra ... — Emlékezzünk csak, kedves Barátaim a közelmúltra, a 67-es korszak utolsó évtizedeire, amikor a 67 és 48 állott egymással szemben, milyen végzetes naggyá nőtte ki magát 1918-ban az a szörnyű hiány, hogy 48 nem jelentett sem külpolitikai, sem szociális és gazdasági vonatkozásban más rendszert, mint 67. Milyen más lehetne itt ma az élet, ha a kossuthi gondolat szociális és külpolitikai irányban tovább fejlődött volna, megtelítkezett volna népi és faji tartalommal és idejében ráhelyezkedett volna arra a kettős alapgondolatra, melyet ma mi, nemzeti radikálisok vallunk: az olasz-magyar barátságra és a dunai népek megértésére! A pozitívumok helyett Károlyiék merő negatívumokkal dolgoztak, tagadták mereven és bután a hármasszövetséget és az értelmetlen oroszbarátság karjaiba vetették magukat. Jöjjön az eszmék nemes mérkőzése ! Azt írta Bethlen miniszterelnök karácsonyi cikkében, hogy a jelszavaknak lassan bealkonyul. Téved a miniszterelnök úr: csak ezután kezdődik — sajnos — a jelszavaknak egy egészen új konjunktúrája. Akkor szokott ez az undok jelszó-hossz kezdődni, amikor túlon-túl megtelik az emberek lelke keserűséggel s a kétségbeesés vérbeborítja a szemeket. Nincs mit titkolni, különösen a falusi lakosság végtelen elkeseredettségét a mezőgazdálkodás szörnyű bajai s a halmozódó terhek, foglalások és árverések miatt, ilyenkor tudnak a néptömegek lelkéhez legkönnyebben hozzáférkőzni a legsilányabb, legüresebb, leglelkiismeretlenebb demagógok. Ezzel a demagógiával azonban mi is föl akarjuk venni a legélesebb harcot, már föl is vettük s nem hiszem, hogy a magyar nép végül is ne azok szavára hallgasson, akik az üres lamentálás és kritizálás helyett komolyan keresik a bajokból való kibontakozás konkrét útjait és eszközeit. — Mi azt szeretnénk, ha a magyarság legjobb szellemeit és erőit .