Szabadság, 1934 (7. évfolyam, 1-48. szám)
1934-04-01 / 13. szám
10 és a dunántúli falvakat turista módra, gyalogszerrel bejáró német diákokat. Rengeteg röpirattal, olvasmánnyal, újsággal látják elezt a dunántúli németséget és ezeknek a propagandaírásoknak minden sora, minden betűje a nagy német „kulturegységbe“ invitálja a magyarországi fajtestvéreket. Rámutatott azután Németh Imre arra, hogy a Dunántúl veszedelme nem a számszerű adatokban domborodik ki, hanem abban, hogy ezzel a fejlődő és percről percre duzzadó német öntudattal szemben a magyarság szinte kétségbeejtő öntudatlansága áll. Védtelenül és fegyvertelenül. Ez a faji öntudatlanság egyik legfőbb okozója az egykének is, amely a magyarság legtisztább és legősibb elemeit pusztítja. Előadásának további részében a gyógyítás módszereiről beszélt NémethImre. Az előadásnak erről a részéről lapunk következő számában emlékezünk meg. PÁRTMOZGALOM A MLP. másiusban országos nagygyűlést tart Budapesten A mezőgazdasági kiállítás alkalmából nagyszámban keresték fel az ország csaknem minden részéből feljövő vidéki pártvezetőink és párthíveink az országos központot. Borsod, Bereg, Bihar, Hajdú, Békés, Csanád, Zemplén, Abaúj, Gömör, Zala, Vas, Nógrád, Szabolcs megyékből jöttek fel nagyszámban párthíveink. A népes összejövetel alkalmából megbeszélést folytattak a párt vezérével, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselővel és a párt országos központjával, amelynek során elhatározták, hogy május első felében, a Nemzetközi Vásár idején, a Nemzeti Radikális Párt országos nagygyűlést rendez Budapesten, amelynek keretében országos pártvezetőségi kongresszus lesz, s sorra kerül az országos pártvezetőség tisztújítása is. Hatalmas munkaprogramot állítottak össze ezen a megbeszélésen, amelynek legsarkalatosabb része minél több népgyűlés tartása. A legközelebbi népgyűlések, amelyeknek előkészítése már folyamatban van, a következők:. Április 8-án: Nyírparasznyán, Litkán, Kisvarsányban, Belsőbőcsön, Hernádnémetiben, Hernádkakon, április 15-én: Gelejen, Mezőnagymihályon, Keresztespüspökiben, Dévaványán, április 22-én: Debrecenben, április 29-én: Diósgyőr vaságyárban, május 6-án: Szombathelyen, Sarkadon, május 13-án: Derecskén, Hajdúböszörményben. E megbeszélésen szóba került a párt jelvényének kérdése is, amelyről azonban véglegesen nem határoztak, miért is kérjük összes párthíveinket, hogy erre vonatkozó terveiket, elgondolásukat közöljék a párt országos központjával. Budapest, VII., Erzsébet körút 9—11. II. emelet 6. FELHÍVÁS pártunk minden szervezetéhez, párthíveinkhez és a „Szabadság“ olvasóihoz! Nehéz, megfeszített, csaknem emberfeletti munka és hősies küzdelem után, dolgos, munkás fajtestvéreinkért minden áldozatrakész lelkes híveink segítségével pártmozgalounk új határkőhöz érkezett. Száz és százezrek, milliók állnak már pártvezérünknek, vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre országgyűlési képviselőnek, a beregmegyei Tarpán, Rákóczi kurucainak szentelt földjén kibontott tiszta zászlója alatt. Zászlónkon e három szó ragyog: Szabadság. Egyenlőség. Testvériség. A szó legnemesebb értelmében. Szabadságot akarunk a nemzetnek, egyenlőséget és testvériséget, s főleg pedig tisztességes kenyeret és becsületes megélhetést mainden dolgozó és dolgozni akaró magyarnak. Munkánkat még nem végeztük el. További, még az eddiginél is nehezebb, kitartóbb, áldozatosabb hősi küzdelemre van szükségünk. Nagy és nemes céljaink minél előbbi eléréséhez kérve kérjük híveinket s mindenkit, aki érzi e borús egy magyar élet szörnyű fájdalmát és kínzó keresztjét, hogy 1. legyetek apostolai eszméinknek. Után, útfélen, szóval, írásban hirdessétek igazságainkat, amely a tengődő, a nyomor égető poklába taszított magyar népmilliók fénylő igazsága; 2. építsetek erős, hatalmas szervezeteket, hogy bonthatatlan, tömött sorokban indulhasson el a diadalmas, új honfoglaló sereg; 3. vállaljátok a harcot, a küzdelmet. Ne alkudjatok el nagyhangú ígéretekért és vállveregetésért igazságotokból egy jottányit sem; 4. terjesszétek barátaitok, ismerőseitek körében lapunkat, a Szabadságot, amely a magyar nép igazságának lobogó fáklyája, harsona, amelyben milliók szava zúg s milliók kínja hördül. rongyolt hitek, rázlódó lelkek, gémberedett akaratok biztató tűzhelye s a nép hűséges barátja, testvére. Magyar Véreink! Kíméletet és jobb sorsot nem érdemel az az ember, aki magával, szeretteivel, gyermekeivel, nemzetével nem törődik. Rabszolgasorsot sem érdemel az, aki csak panaszkodik, de nem cselekszik. Nekünk, Nemzeti Radikálisoknak egész, gerinces, ha kell, életüket is áldozni tudó emberek kellenek, akik ilyenek, azoknak velünk, mellettünk a helyük. _ Nemzeti Radikálisok! Magyar Dolgozók! Legyetek továbbra is egész férfiak Legyetek ezentúl is az ember névre méltók. Ne rettenjetek vissza a mártiromságtól sem. Akarjátok a jobb sorsotokat. Vállaljátok még rövid időre a harcot, a küzdelmet, a hősiességet és áldozatot s miénk, a dolgozó magyaroké az ország. Magyar Testvérek! Dózsa György égő trónjának soha ki nem alvó tüze lobogjon bús szemeitekben. A Nemzeti Radikális Párt országos központja. Kérjük azokat a híveinket, akik apárt szervezési munkálataiba be akarnak kapcsolódni, hogy szándékukat szíveskedjenek közölni a párt országos központjával, ahonnan a szükséges nyomtatványokat, röpiratokat, utasításokat megkapja. Pártszervezeteink vezetőit arra kérjük, hogy a párt helybeli életéről, működéséről stb. havonként jelentést küldjenek be az országos központnak. i Szabadság. A Nemzeti Radikális Párt nagysikerű népgyűlése Hámorban A Nemzeti Radikális Párt felvidéki csoportjának diósgyőri alkörzete f. hó 25-én, vasárnap délután 4 órakor nagysikerű népgyűlést tartott Hámorban, ahol a diósgyőri pártvezetőség csaknem teljes számban megjelent. A gyűlést Bukovszky Vilmos dr., a diósgyőri alkörzet elnöke nyitotta meg. Ismertette a N. R. P. nagy, átfogó, államot átalakító és nemzetmentő jelentőségét. Rámutatott a N. R. P. nagy harcaira, amelyeket a nagybirtok, kartel és bankuralom ellen folytat, végül hatásos szavakkal vázolta a N. R. P. programja szerinti új állam képét. Utána Brunszvik István diósgyőri vasműmunkás a városi és falusi dolgozók összefogásáról beszélt. Rácz Károly ipartestületi elnök a telepítés és a gyökeres földreform szükségességét hangoztatta. Az 1500 falu megépítését sürgette, amely egyedüli lehetőség a nincstelen földmunkásság, kisbirtokosok és ipari munkásság szomorú helyzetének megoldására. Dienes István dr. diósgyőri pártelnök az adózás kiáltó aránytalanságait tette szóvá és az álláshalmozások gyökeres megszüntetését követelte. Bukovszky Vilmos dr. záróbeszédében csatlakozásra szólította fel a hallgatóságot. A gyűlés után tömegesen léptek be a pártba, s nagy lelkesedéssel vállalták a szervezőmunkát. 99 Frontharcosok! Itt vészárkok tépett népe, mivé lettél ? Mit jelentett ez a szó: front? Élen lenni, egész mellel kiállani, életet, vért áldozni. A harcos szó pedig: küzdeni, harcolni, verekedni. Ezt jelentette régen. És mit jelent ma? Díszfelvonulásokon résztvenni, tűrni, várni és talán már nem is remélni. Magyar frontharcos! Ezért harcoltál? Ezt akartad? Ezt akarod? Nem! Nem! Ezerszer nem! Tudom, életet akartok. Kenyeret családotoknak. Mosolyt gyermekeitek arcára. S hol van ez? Megadta a sors? Mennyire elszomorító az, ha tudjuk, hogy éhezők vannak. S mennyire felháborító, ha az éhezők között frontharcosok is vannak. Lássunk egy párat a sok közül. P. I. barátom tartalékos főhadnagy, a nagyezüst és több vitézségi érem tulajdonosa, havi 125-ös állásért kéreget, mert 12 pengőt kell fizetnie havonta egy ágyért. Ebédje, vacsorája, ha „gerstliből“ is, megvan a főváros jóvoltából. Másik: ugyancsak tartalékos tiszt, 1 , 10 fillérért naponta napszámos munkát végez, mert feleségét és négy gyermekét tartania, élelmeznie kell. íme a hős katona éhezik! Harmadik átélte a háború minden borzalmát, ezrek és ezrek pusztultak el mellette kiütéses tífuszban s ő a hős katona útbiztos nem lehet, mert egy báró is az akar lenni. Negyedik: Vitéz és 15 éve fáradhatatlan, lelkes munkása minden nemzeti mozgalomnak. Szolgabírónak nem választják meg, mert egy tyúkeszü dzsentri“ „érdemesebb“ arra. Ötödik: arany vitézségi érme van. Nem tud bejutni az állami vasgyárba, mert vannak nálánál „érdemesebb“ fiatalok. Hatodik. Végrehajtó sem lehet, mert mi lenne, ha Kecskemét város képviselője minden kecskeméti kortesét nem neveztetné ki végrehajtónak. De meddig folytassam? Hiszen már ezek is égbekiáltanak. Frontharcosok! Testvéreim! Addig nem is lesz itt élet, addig nem is jön el megbecsüléstek ideje, addig ne is kívánjátok, hogy embereknek nézze-nek, amíg tunyák, meghunyászkodottak, mamelukok vagytok. Addig, amíg egyeseket trafikkal, moziengedéllyel, korcsmajoggal, stb. le lehet szerelni és ti ezek mögött álltok, az emberi életet, jogotokat kivívni, kiharcolni nem is fogjátok. Bajtársak! Gondolkozzatok! Tegyetek’ belátásotok szerint! Ha élni akartok és nemcsak díszfelvonulást, akkor velünk, mellettünk a helyetek. Mi életet akarunk nektek, de életet minden magyarnak. Tegyetek! Cselekedjetek! vitéz Rácz Gábor, a N. R. P. főtitkára. Gerő mérnök előadása. A Nemzeti Radikális Párt szokásos péntek esti értekezletét a múlt héten vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endree nyitotta meg, aki fokozottabb szervezkedési munkára hívta fel a szép számban egybegyűlt párttagokat. Utána Gerő Zoltán mérnök tartott .,Külföldi impressziók“ címen nagyon érdekes előadást, amelyben behajtóan foglalkozott a németek külföld felé irányuló propagandájával. Adatok tényével alátámasztott előadásában fejtegette azokat az okokat, amelyek miatt olyan ellenszenvesek külföldön. Hivatkozott Paul Niedick német íróra, aki egy könyvében maga is elismeri ennek az ellenszenvnek a jogosságát. Végül Adam Müller Guttenbrunien sváb író egyik magyar tárgyú regényéből közölt szemelvényeket, amelyek megdöbbentő bizonyságai a németek magyar gyűlöletének. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a mindvégig érdekes előadást. Megalakult Szombathelyen a Nemzeti Radikális Párt helyi csoportja. Alapos előkészítő munka után megalakult Szombathelyen a Nemzeti Radikális Párt helyi csoportja. A párt idiglenes vezetésére felkérték Hertelendy Miklós párthívünket, aki ezen tisztet elvállalta. Helyettesül megválasztották Barky Józsefet. Ugyanakor nagyszabású programtervezetet dolgoztak ki és teljes erővel megindították a szervezőmunkát, valamint a családok és nemzetségek megalakítását. Ezen alkalommal hívjuk fel szombathelyi és vas megyei híveink figyelmét ara, hogy pártunkkal kapcsolatos ügyekben forduljanak a párt vezetőjéhez. Címe: Merterlendy Miklós, Szombathely, Kőszegi u .35. IRODALOM, MŰVÉSZET ÚJ MAGYAR KÖNYVEK írja: Féja Géza. Móricz Zsigmond új regényét adta ki néhány hete az Athenaeum. Címe: „Az asszony beleszól,s azt kell mondanunk róla: végre! Végre egy regény, mely belepillant abba, ami ma történik, , végre az író epikát próbál csinálni ezekből a nehéz, hol keserűen kacagtató, hol pedig szörnyűségekig megrázó napokról, melyekben lassan kínlódva, de mégis átalakul ember, kultúra és társadalom. A magyar regény különös kedvteléssel kalandozik az elmúlt évtizedekben, vagy pedig valami mesterkélt életterületen, nehezen akarja korával fölvenni a harcot. Fél tőle, vagy túlságosan közeli neki, vagy nem bír végső állásfoglalásig jutni e hullámzó napokban. S közben kicserélődik az élet, átalakulnak a fogalmak, megújul az ember. Az irodalom pedig elmarad ... Tessék Móricz Zsigmond regényének alakjait úgy 20—30 esztendővel visszahelyezni a magyar életbe. S látni fogjuk, mekkora szakadék meredezik közöttük. Móricz tisztán látja azt a szinte nyílegyenesen lefelé irányuló pályát, melyen a középosztály sorsa tovább gördül. Ez a réteg szociális balsorsában sem bírt közösséggé forrni s hasonló társadalmi végzetű rétegekkel összeforrni. Minden maradék erejét azért feszíti, hogy leplező külső díszeit fenntartsa. A fiatalsága pedig: szabadharcos, az egyéni érvényesülés elszánt, magányos portyázója a letarolt életmezőn. Érthető, hogy ez. De az a baj, hogy csak ez! Móricz nem regényt ad, inkább szélesebb novellát. Hajdani nagy erőfeszítéseit s líráját hiába keressük új regényében. De a novella mestere teli erővel nyilatkozik meg. Új életterületre talál: a nagyvárosra s jó nyomokon halad, bár az új terület olykor túl hűvössé s csaknem szürkévé teszi őt. Szitnyai Zoltán „Öt testvére“ gyónás. Ez a könyv is egy darab, egy szakasz a magyar középosztály élettörténetéből, önleleplezés is egy nagy társadalmi réteg leleplezése is, de nem harcos indulattal, inkább a gyónás emberi őszinteségével, tisztaságával és fájdalmával. Szitnyai lényegében ahhoz az irodalmi folyamathoz tartozik, mely Justh Zsigmonddal és Török Gyulával indult meg s mely Kaffka Margit, feledhetetlen „Színek és évek“ c. regényében érte el csúcspontját. A magyar vezetőrétegek belső életének leleplezése ez a folyamat s építő munka volt, új életprogramm kialakítását segítette elő. Szitnyai komoly írói eszközökkel folytatja ezt a hagyományt s közben új színt is hozott a magyar epikába: a felvidéki magyar élet színeit. Főleg az „Aranykarikában“ és novelláiban sikerült ez. A regény „iramát“ kevésbé bírja („Élni akarok“, „Lángoló hegyek“). Annál örvendetesebb, hogy új könyvében jókorát lépett a regény felé. Már nem kapkodja s zilárja olyan idegesen az esemény szálait, mint hajdan, epikai hangja tisztult és erősödött. Új könyvében fokozott ígéretet kaptunk a jövő felé. Tamás István „Egy talpalatnyi föld“ c. regényével kopogtatott be komolyan a magyar irodalomba. Meglepően jó addig, míg az életet tükrözi s meglepően hanyatlik, mihelyt az élet színeiből akar fonni valamit. A megszállott Bácska regényének a színhelye s az első lapok olvasása közben azt hisszük, hogy kitűnő regényt kaptunk. A „fordulat“ társadalmi hatását, az átalakuló élet ízét, néhány oldalon elsőrangúan