Szabadság, 1934 (7. évfolyam, 1-48. szám)

1934-04-01 / 13. szám

10 és a dunántúli falvakat turista módra, gya­logszerrel bejáró német diákokat. Rengeteg röpirattal, olvasmánnyal, újsággal látják el­­ezt a dunántúli németséget és ezeknek a pro­pagandaírásoknak minden sora, minden be­tűje a nagy német „kulturegységbe“ invitálja a magyarországi fajtestvéreket. Rámutatott azután Németh Imre arra, hogy a Dunántúl veszedelme nem a szám­szerű adatokban domborodik ki, hanem abban, hogy ezzel a fejlődő és perc­ről percre duzzadó német öntudattal szemben a magyarság szinte kétségbeejtő öntudatlan­sága áll. Védtelenül és fegyvertelenül. Ez a faji öntudatlanság egyik legfőbb okozója az egykének is, amely a magyarság legtisztább és legősibb elemeit pusztítja. Előadásának további részében a gyógyítás módszereiről beszélt Németh­­Imre. Az előadásnak erről a részéről lapunk következő számában emléke­zünk meg. PÁRTMOZGALOM A ML­P. másiusban országos nagygyűlést tart Budapesten A mezőgazdasági kiállítás alkalmából nagyszámban keresték fel az ország csak­nem minden részéből feljövő vidéki párt­vezetőink és párthíveink az országos köz­pontot. Borsod, Bereg, Bihar, Hajdú, Bé­kés, Csanád, Zemplén, Abaúj, Gömör, Zala, Vas, Nógrád, Szabolcs megyékből jöt­tek fel nagyszámban párthíveink. A népes összejövetel alkalmából meg­beszélést folytattak a párt vezérével, vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési kép­viselővel és a párt országos központjával, amelynek során elhatározták, hogy május első felében, a Nemzetközi Vásár idején, a Nemzeti Radikális Párt országos nagy­gyűlést rendez Budapesten, amelynek kere­tében országos pártvezetőségi kongresszus lesz, s sorra kerül az országos pártvezetőség tisztújítása is. Hatalmas munkaprogramot állítottak össze ezen a megbeszélésen, amelynek leg­sarkalatosabb része minél több népgyű­lés tartása. A legközelebbi népgyűlések, ame­lyeknek előkészítése már folyamatban van, a következők:. Április 8-án: Nyírparasznyán, Litkán, Kisvarsányban, Belsőbőcsön, Hernádnémeti­­ben, Hernádkakon, április 15-én: Gelejen, Mezőnagymihályon, Keresztespüspökiben, Dévaványán, április 22-én: Debrecenben, április 29-én: Diósgyőr vaságyárban, május 6-án: Szombathelyen, Sarkadon, május 13-án: Derecskén, Hajdúböször­ményben. E megbeszélésen szóba került a párt jel­vényének kérdése is, amelyről azonban véglegesen nem határoztak, miért is kér­jük összes párthíveinket, hogy erre vonat­kozó terveiket, elgondolásukat közöljék a párt országos központjával. Budapest, VII., Erzsébet körút 9—11. II. emelet 6. FELHÍVÁS pártunk minden szervezetéhez, párthíveinkhez és a „Szabadság“ olvasóihoz! Nehéz, megfeszített, csaknem ember­­feletti munka és hősies küzdelem után, dolgos, munkás fajtestvéreinkért min­den áldozatrakész lelkes híveink segít­ségével pártmozgalo­unk új határkőhöz érkezett. Száz és százezrek, milliók állnak már pártvezérünknek, vitéz Bajcsy Zsilin­szky Endre országgyűlési képviselőnek, a beregmegyei Tarpán, Rákóczi kuru­cainak szentelt földjén kibontott tiszta zászlója alatt. Zá­szlónkon e három szó ragyog: Szabadság. Egyenlőség. Testvériség. A szó legnemesebb értelmében. Szabadsá­got akarunk a nemzetnek, egyenlőséget és testvériséget, s főleg pedig tisztessé­ges kenyeret és becsületes megélhetést mainden dolgozó és dolgozni akaró ma­gyarnak. Munkánkat még nem végeztük el. További, még az eddiginél is nehezebb, kitartóbb, áldozatosabb hősi küzde­lemre van szükségünk. Nagy és nemes céljaink minél előbbi eléréséhez kérve­ kérjük híveinket s mindenkit, aki érzi e borús egy magyar élet szörnyű fájdalmát és kínzó ke­resztjét, hogy 1. legyetek apostolai eszméinknek. Után, útfélen, szóval, írásban hirdessé­tek igazságainkat, amely a tengődő, a nyomor égető poklába taszított magyar népmilliók fénylő igazsága; 2. építsetek erős, hatalmas szerveze­teket, hogy bonthatatlan, tömött sorok­ban indulhasson el a diadalmas, új hon­foglaló sereg; 3. vállaljátok a harcot, a küzdelmet. Ne alkudjatok el nagyhangú ígéretekért és vállver­egetésért igazságotokból egy jottányit sem; 4. terjesszétek barátaitok, ismerősei­tek körében lapunkat, a Szabadságot, amely a magyar nép igazságának lo­bogó fáklyája, harsona, amelyben mil­liók szava zúg s milliók kínja hördül. rongyolt hitek, rázlódó lelkek, gémbere­­dett akaratok biztató tűzhelye s a nép hűséges barátja, testvére. Magyar Véreink! Kíméletet és jobb sorsot nem érdemel az az ember, aki magával, szeretteivel, gyermekeivel, nemzetével nem törődik. Rabszolga­sorsot sem érdemel az, aki csak panasz­kodik, de nem cselekszik. Nekünk, Nemzeti Radikálisoknak egész, gerinces, ha kell, életüket is ál­dozni tudó emberek kellenek, akik ilyenek, azoknak velünk, mellettünk a helyük. _ Nemzeti Radikálisok! Magyar Dolgo­zók! Legyetek továbbra is egész férfiak Legyetek ezentúl is az ember névre méltók. Ne rettenjetek vissza a márti­romságtól sem. Akarjátok a jobb sorso­tokat. Vállaljátok még rövid időre a harcot, a küzdelmet, a hősiességet és áldozatot s miénk, a dolgozó magya­roké az ország. Magyar Testvérek! Dózsa György égő trónjának soha ki nem alvó tüze lobogjon bús szemeitek­ben. A Nemzeti Radikális Párt országos központja. Kérjü­k azokat a híveinket, akik a­­párt szervezési munkálataiba be akarnak kap­csolódni, hogy szándékukat szíveskedjenek közölni a párt országos központjával, ahon­nan a szükséges nyomtatványokat, röpira­­tokat, utasításokat megkapja. Pártszervezeteink vezetőit arra kérjük, hogy a párt helybeli életéről, működéséről stb. havonként jelentést küldjenek be az országos központnak. i Szabadság. A Nemzeti Radikális Párt nagysikerű népgyűlése Hámorban A Nemzeti Radikális Párt felvidéki cso­portjának diósgyőri alkörzete f. hó 25-én, vasárnap délután 4 órakor nagysikerű nép­­gyűlést tartott Hámorban, ahol a diósgyőri pártvezetőség csaknem teljes számban meg­jelent. A gyűlést Bukovszky Vilmos dr., a diós­győri alkörzet elnöke nyitotta meg. Ismer­tette a N. R. P. nagy, átfogó, államot átala­kító és nemzetmentő jelentőségét. Rámutatott a N. R. P. nagy harcaira, amelyeket a nagy­birtok, kartel és bankuralom ellen folytat, vé­gül hatásos szavakkal vázolta a N. R. P. pro­gramja szerinti új állam képét. Utána Brunszvik István diósgyőri vasmű­­­munkás a városi és falusi dolgozók összefo­gásáról beszélt. Rácz Károly ipartestületi el­nök a telepítés és a gyökeres földreform szükségességét hangoztatta. Az 1500 falu megépítését sürgette, amely egyedüli lehető­ség a nincstelen földmunkásság, kisbirtoko­sok és ipari munkásság szomorú helyzetének megoldására. Dienes István dr. diósgyőri pártelnök az adózás kiáltó aránytalanságait tette szóvá és az álláshalmozások gyökeres megszüntetését követelte. Bukovszky Vilmos dr. záróbeszédében csatlakozásra szólította fel a hallgatóságot. A gyűlés után tömegesen léptek be a párt­ba, s nagy lelkesedéssel vállalták a szervező­munkát. 99 Fronth­arcosok! Itt vészárkok tépett népe, mivé lettél ? Mit jelentett ez a szó: front? Élen lenni, egész mellel kiállani, életet, vért áldozni. A harcos szó pedig: küzdeni, harcolni, verekedni. Ezt jelentette régen. És mit jelent ma? Díszfelvonulásokon résztvenni, tűrni, várni és talán már nem is remélni. Magyar frontharcos! Ezért harcoltál? Ezt akartad? Ezt akarod? Nem! Nem! Ezerszer nem! Tudom, életet akartok. Kenyeret családotoknak. Mosolyt gyermekeitek arcára. S hol van ez? Megadta a sors?­­ Mennyire elszomorító az, ha tudjuk, hogy éhezők vannak. S mennyire felhá­borító, ha az éhezők között frontharco­sok is vannak. Lássunk egy párat a sok közül. P. I. barátom tartalékos főhadnagy, a nagyezüst és több vitézségi érem tu­lajdonosa, havi 12­5-ös állásért kéreget, mert 12 pengőt kell fizetnie havonta egy ágyért. Ebédje, vacsorája, ha „gerstli­­ből“ is, megvan a főváros jóvoltából. Másik: ugyancsak tartalékos tiszt, 1 , 10 fillérért naponta napszámos mun­kát végez, mert feleségét és négy gyer­mekét tartania, élelmeznie kell. íme a hős katona éhezik! Harmadik átélte a háború minden borzalmát, ezrek és ezrek pusztultak el mellette kiütéses tífuszban s ő a hős ka­tona útbiztos nem lehet, mert egy báró is az akar lenni. Negyedik: Vitéz és 15 éve fáradhatat­lan, lelkes munkása minden nemzeti mozgalomnak. Szolgabírónak nem vá­lasztják meg, mert egy tyúkeszü dzsen­tri“ „érdemesebb“ arra. Ötödik: arany vitézségi érme van. Nem tud bejutni az állami vasgyárba, mert vannak nálánál „érdemesebb“ fia­talok. Hatodik. Végrehajtó sem lehet, mert mi lenne, ha Kecskemét város képvise­lője minden kecskeméti kortesét nem neveztetné ki végrehajtónak. De meddig folytassam? Hiszen már ezek is égbekiáltanak. Frontharcosok! Testvéreim! Addig nem is lesz itt élet, addig nem is jön el megbecsüléstek ideje, addig ne is kívánjátok, hogy embereknek nézze-­­nek, amíg tunyák, meghunyászkodot­tak, mamelukok vagytok. Addig, amíg egyeseket trafikkal, moziengedéllyel, korcsmajoggal, stb. le lehet szerelni és ti ezek mögött álltok, az emberi életet, jogotokat kivívni, kiharcolni nem is fogj­­átok. Bajtársak! Gondolkozzatok! Tegyetek’ belátásotok szerint! Ha élni akartok és nemcsak dísz­fel­vonulást, akkor velünk, mellettünk a helyetek. Mi életet akarunk nektek, de életet minden magyarnak. Tegyetek! Cselekedjetek! vitéz Rácz Gábor, a N. R. P. főtitkára. Gerő mérnök előadása. A Nemzeti Ra­dikális Párt szokásos péntek esti értekezletét a múlt héten vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endree nyitotta meg, aki fokozottabb szervezkedési munkára hívta fel a szép számban egybe­gyűlt párttagokat. U­tána Gerő Zoltán mér­nök tartott .,Külföldi impressziók“ címen nagyon érdekes előadást, amelyben beha­j­tóan foglalkozott­ a németek külföld felé irá­nyuló propagandájával. Adatok tényével alá­­­támasztott előadásában fejtegette azokat az okokat, amelyek miatt olyan ellenszenvesek külföldön. Hivatkozott Paul Niedick német íróra, aki egy könyvében maga is elismeri ennek az ellenszenvnek a jogosságát. Végül Adam Müller Guttenbrunien sváb író egyik magyar tárgyú regényéből közölt szemelvé­nyeket, amelyek megdöbbentő bizonyságai a németek magyar gyűlöletének. A hallgatóság nagy tetszéssel fogadta a mindvégig érdekes előadást. Megalakult Szombathelyen a Nemzeti Radikális Párt helyi csoportja. Alapos elő­készítő munka után megalakult Szomba­the­­lyen a Nemzeti Radikális Párt helyi cso­portja. A párt idiglenes vezetésére felkérték­ Hertelendy Miklós párthívünket, aki ezen tisztet elvállalta. Helyettesül megválasztot­ták Barky Józsefet. Ugyanakor nagyszabású programtervezetet dolgoztak ki és teljes erő­­vel megindították a szervezőmunkát, vala­mint a családok és nemzetségek megalakítá­sát. Ezen alkalommal hívjuk fel szombat­helyi és vas megyei híveink figyelmét ara, hogy pártunkkal kapcsolatos ügyekben for­duljanak a párt vezetőjéhez. Címe: Merter­lendy Miklós, Szombathely, Kőszegi u .35. IRODALOM, MŰVÉSZET ÚJ MAGYAR KÖNYVEK írja: Féja Géza. Móricz Zsigmond új regényét adta ki néhány hete az Athenaeum. Címe: „Az asszony beleszól,­s azt kell mon­danunk róla: végre! Végre egy regény, mely belepillant abba, ami ma történik, , végre az író epikát próbál csinálni ezekből a nehéz, hol keserűen kacag­tató, hol pedig szörnyűségekig megrázó napokról, melyekben lassan­ kínlódva, de mégis átalakul ember, kultúra és társadalom. A magyar regény különös kedvtelés­­sel kalandozik az elmúlt évtizedekben, vagy pedig valami mesterkélt életterü­leten, nehezen akarja korával föl­venni a harcot. Fél tőle, vagy túlságo­san közeli neki, vagy nem bír végső ál­lásfoglalásig jutni e hullámzó napok­ban. S közben kicserélődik az élet, át­alakulnak a fogalmak, megújul az em­ber. Az irodalom pedig elmarad ... Tessék Móricz Zsigmond regényének alakjait úgy 20—30 esztendővel vissza­helyezni a magyar életbe. S látni fog­juk, mekkora szakadék meredezik kö­zöttük. Móricz tisztán látja azt a szinte nyílegyenesen lefelé irányuló pályát, melyen a középosztály sorsa tovább gördül. Ez a réteg szociális balsorsában sem bírt közösséggé forrni s hasonló társadalmi végzetű rétegekkel össze­forrni. Minden maradék erejét azért feszíti, hogy leplező külső díszeit fenn­tartsa. A fiatalsága pedig: szabadhar­cos, az egyéni érvényesülés elszánt, magányos portyázója a letarolt élet­mezőn. Érthető, hogy ez. De az a baj, hogy csak ez! Móricz nem regényt ad, inkább szé­lesebb novellát. Hajdani nagy erőfeszí­téseit s líráját hiába keressük új regé­nyében. De a novella mestere teli erővel nyilatkozik meg. Új életterületre talál: a nagyvárosra s jó nyomokon halad, bár az új terület olykor túl hűvössé s csaknem szürkévé teszi őt. Szitnyai Zoltán „Öt testvére“ gyónás. Ez a könyv is egy darab, egy szakasz a magyar középosztály élettörténetéből, önleleplezés is egy nagy társadalmi ré­teg leleplezése is, de nem harcos indu­lattal, inkább a gyónás emberi őszinte­ségével, tisztaságával és fájdalmával. Szitnyai lényegében ahhoz az iro­dalmi folyamathoz tartozik, mely Justh Zsigmonddal és Török Gyulával indult meg s mely Kaffka Margit, feledhetet­len „Színek és évek“ c. regényében érte el csúcspontját. A magyar vezetőrétegek belső életének leleplezése ez a folyamat s építő munka volt, új életprogramm kialakítását segítette elő. Szitnyai komoly írói eszközökkel foly­tatja ezt a hagyományt s közben új színt is hozott a magyar epikába: a fel­vidéki magyar élet színeit. Főleg az „Aranykarikában“ és novelláiban sike­rült ez. A regény „iramát“ kevésbé bírja („Élni akarok“, „Lángoló hegyek“). Annál örvendetesebb, hogy új könyvé­ben jókorát lépett a regény felé. Már nem kapkodja s zilárja olyan idegesen az esemény szálait, mint hajdan, epikai hangja tisztult és erősödött. Új köny­vében fokozott ígéretet kaptunk a jövő felé. Tamás István „Egy talpalatnyi föld“ c. regényével kopogtatott be komolyan a magyar irodalomba. Meglepően jó ad­dig, míg az életet tükrözi s meglepően hanyatlik, mihelyt az élet színeiből akar fonni valamit. A megszállott Bácska regényének a színhelye s az első lapok olvasása közben azt hisszük, hogy kitűnő regényt kaptunk. A „for­dulat“ társadalmi hatását, az átalakuló élet ízét, néhány oldalon elsőrangúan

Next