Szabadság, 1936 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1936-05-31 / 22. szám

Személyes kérdésben Válaszom az Új Magyarságnak Az Új Magyarság — azaz Milotay István — okvetetlenkedéseire és piszkolódásaira a Magyarságban válaszoltam, „Elvi kérdésben“ cím alatt, elvi magaslaton. Megfeledkeztem róla, hogy Milotay Istvánnal és vezérkarával szemben már régen lehetetlen elvi alapon vitába szállani s teljesen elhibázott dolog lovaglás formákat erőszakolni olyanokkal szemben, akikből az igazságérzetnek, az emberséges gondolkodásnak és érzésnek utolsó nyomai is kivesztek, ha ugyan voltak bennük valaha. Ezért most már nem elvi kérdésben, hanem személyes kérdésben válaszolok. Személyes kérdésben kérdem? 1. Miféle jogcímen emlegeti az én háborús huszártiszti rangomat az a Milotay István, aki míg én odakint verekedtem, idehaza meglapulva az én kardomat és a mi kardunkat csörtette? 2. Micsoda jogcímen veti szememre Milotay István, hogy én 13 esztendővel ezelőtt állítólag (de majd utánanézek a Szózat régi köteteiben, hogy milyen mértékig) lelkesedtem a Hitler-féle csirájában lévő és akkor kegyetlenül elfojtott német nacionalizmusért, amikor még nyoma sem volt, nyoma sem lehetett annak, micsoda messzemenő és roppant méretű pángermán gondolatrendszerré és kelet felé való külpolitikai előretöréssé, hatalommá sűrűsödik ez a hitlerizmus, hiszen világosan és nem is cáfoltan Ausztria meghódításán keresztül a Duna völgyének uralma felé tör? Én sohasem lelkesedtem a gondolatért, még 13 esztendővel ezelőtt sem, hogy a német birodalom határa keleten Sopronnál legyen s hogy a német vezéri rendszer mozdítsa el helyükről és seperje el a nemzeti önkormányzat gondolatának és a magyar alkotmány várrendszerének ezeréves alapköveit. De Milotay István ezt teszi: ő ma a legelső szálláscsinálója a pángermán gondolatnak és terjeszkedésnek. 3. Micsoda erkölcsi jogcímen és micsoda történelmi alapon meri hasonlítani Milotay István a maga mostaniállásfoglalását a száz év előtti nagy reformkorszak hőseinek, erőfeszítéseihez s a mi aggodalmaskodásunkat néhai Justh Zsigmond 1836-i országgyűlési felszólalásához, melyben a korszerű reformok ellen tiltakozott, holott a száz év előtti reformerek még 48-ban is csak az ősi magyar alkotmánynak korszerű parlamentáris kifejlesztését akarták és csinálták, de nem a nemzeti önkormányzat alapelvének,, alkotmányos ősgondolatá-á nak eltiprását, az egész magyar múlt félrerúgását, az egész magyar gondolkodás történelmi formáinak megsemmisítését, mint amit ma Milotay István hirdet? Harminchatban és negyvennyolcban minden magyar reformer tudatában volt annak, hogy amit a magyar nemzetnek a maga alkotmányán változtatnia kell, az csak a hasonló történelmi gyökerekből szervesen fejlett angol parlamentarizmushoz való hasonló fölfejlődést jelenti. Nem más alapelvet, nem idegen gondolatot, nem idegen életformát, hanem a saját magunkénak egy szellemileg rokon de egészségesebb, haladottabb fejlődésmenet példáján való továbbfejlesztését. 4. Micsoda jogcímen prédikál közéleti erkölcsöt az a Milotay István, aki nem átallotta a saját neve alatt megírni, hogy még ha igaz volna is az a becstelen, idegen hatalomnak szóló aljas fölkínálkozás, melynek vitatott dokumentumát én nyilvánosságra hoztam, akkor sem volna dehonesztáló senkire nézve? És ha így gondolkozik, miért nem ezen az alapon veri vissza a támadásokat, miért nem bizonyítja kissé bővebben és konkrétebben, mi okból nem dehonesztáló az idegen hatalomnak szóló önbérbeadás ajánlata? Miért vagyok én rágalmazó, ha az állításom legjobb esetben sem dehonesztáló senkire? Miért gyalázkodik Milotay István ahelyett, hogy ezt az alaptételét fejtegetné és bizonygatná? 5. És ha nem dehonesztáló senkire az úgynevezett Rajniss-Barasits levél valódisága esetén sem, miért vitatja Milotay István csak az aláírás hamisított voltát s miérthallgat magáról a levél tartalmáról, miért nem reflektál G. Wolff nyilatkozatára, mely igazolja, hogy ilyen tárgyalások folytak s hogy az írásba foglalt tervet, mely megegyezett a hamisítódnak mondott tervezettel, Barasits Tivadar, az Új Magyarság munkatársa és legfőbb pénzszerzője G. Wolff előtt fel is olvasta? És miért hallgat Milotay Istvánnal együtt az egész Új Magyarság apraja-nagyja Barasits uramról? És Barasits uram is miért hallgat az egész ügyről? És miért akarják mindenáron grafológiai kérdéssé zsugorítani azt a sokkal fontosabb kérdést: volt-e ilyen terv az Új Magyarság munkatársai részéről, történt-e ilyen ajánlat és tudott-e arról Milotay István? 6. No és ami az antiszemitizmust illeti, miért hallgatott az Új Magyarság olyan feltűnően a Phönix-ügyiben, amikor az egész magyar napisajtó heteken keresztül foglalkozott ezzel a páratlan botránnyal, csak talán nem azért hallgatott, mert a nagy antiszemiták egyikének - másikának köze lett volna ehhez a Phönixhez? És miért hallgatják el, hogy ma is az a Barasits Tivadar hordja a pénzt az Új Magyrság konyhájára, mint a lap nagyhatalmú közgazdasági rovatvezetője — bizonyára tisztán ősmagyar és őskeresztény forrásokból, aki nem is úgy született zsidónak, hanem felnőtt korában tért vissza ősei hitéhez, az Új Magyarság patentírozott fajvédelmének nagyobb erősségére? 7. És végül miféle jogcímen prédikál nekem fajvédelmet az a Milotay István, akinek évek óta a Barasits Tivadar munkássága révén kerekedik 4000 pengővé a havi fizetése? Mivel az Új Magyarság olyan nagyon kifogásolta az én Magyarságba írt „védőiratom“ „elvont, felhős és előkelő magaslatait“, szükségét éreztem, hogy kissé alább szálljak ezekről az elvi magaslatokról — közelebb Milotay István színvonalához, így talán inkább remélhetem, hogy megért. Bajcsy-Zsilinszky Endre '!i/íw'^ Miskolci úti aug. 2-től 9-ig Ipari és kereskedelmi vásár Kiállítások Erdészeti közgyűlés Tüdőszakorvosok közgyűlése Írók hete Vasutas jubileum 10.es, 34-es, 65-ös honvédek bajtársi találkozója Ügetőversenyek Matyónap Magyar kutyafajták orsz. kiállítása Orsz. Hadifogolytalálkozó és kiállítás 50 százalékos menetdíjkedvezmény az ország valamennyi állomásairól m Szabadság mm István vallomása szerint Barasits aláírása valaki a németeknek felajállkozó levelei Azt állja, min Göödelsnell külsítek el az ajánlatot Dr. Rajniss Ferenc országgyűlési képviselő és Barasits Tivadar hírlapíró által ismeretlen tettesek ellen magánokirathamisítás bűntette címén tett feljelentés ügyében a királyi ügyészség péntek délben hozta meg döntését, amely szerint Nagy István és Schmidt László ellen folyt nyomozást megszüntette. Az esetleg fennforgó rágalmazás vétségének elbírálása végett pedig az iratokat a budapesti királyi büntetőjárásbírósághoz tette át. Az indokolás elmondja, hogy Nagy István hogyan került összeköttetésibe G. Wolff a Berlinben, ahonnan hazatérve, a múlt év februárjában felkereste az Új Magyarság szerkesztőségében Barasits Tivadart, a lap közgazdasági rovatvezetőjét. Itt aztán Karasitsnak és Radinay Endre szerkesztőnek írásban is ajánlatot tett, de nem fogadták el. Nagy István ezután előadta, hogy múlt év április végén dr. Wolff Budapestre érkezett, amikor is ő szállóbeli szobájában felkereste Egy-két nap múlva Wolffot felvitte az Új Magyarság szerkesztőségébe, és ott bemutatta Barasitsnak. Később hárman tárgyaltak egy kávéházban egy Magyarországon megindítandó közgazdasági lapról és abban állapodtak meg, hogy a megbeszélt tervről ö egy emlékiratot készít, amelyet aztán egy kísérőirat kapcsán Wolff elvisz magával Berlinbe, hogy az illetékeseikkel megbeszélje az ügyet. Az emlékiratot el is készítette s azt megmutatta Wolffnak, aki csupán egy-két stiláris módosítást eszközölt és visszaadta, hogy azt legépelve elkészítsék. Közben Wolff váratlanul elutazott, anélkül, hogy a memorandumot neki átadhatta volna. Az emlékiratot három példányban legépelte az Új Magyarság szerkesztőségében egy régi típusú Royal-gépen, ugyanakkor egy példányban legépelt egy kísérőlevelet Göbbels propagandaügyi miniszterhez, amelyet szintén ő (Nagy István) fogalmazott. Az ilyen módon elkészített iratokat átadta Barasitsnak, mind a ketten aláírták azokat és ő elküldötte Wolff címére.Wolfftól választ ő nem kapott, ellenben Barasits kapott tőle egy levelet, amelyben kilátásba helyezte, hogy az ügyben rövidesen kedvező választ fog adni. Ezután arról szól, hogyanmerült fel benne az a gondolat, hogy félrevezesse Zsilinszky Endrét Rajniss nevének aláhanysításával. Majd közli az indokolás Schmidt Lászlónak is a részletes, vallomását és végül megállapítja, hogy a nyomozást bűncselekmény hiányában kellett megszüntetni. Az indokolás elmondja, hogy a feljelentés tárgyává tett memorandum egyszerű gondolatokat, egyoldalú akaratnyilvántartásokat, terveket, ajánlatokat tartalmaz, ilyen okiratok meghamisítása, illetve ilyen hamis okiratok készítése tehát nem bűncselekmény. Az ügyészség megszüntető végzéséből tehát az derül ki, hogy Nagy István beismerte a németeknek felajánlkozó levél valódiságát, továbbá, hogy a szerződés nyélbeütése az Új Magyarság szerkesztőségében történt s az egyik aláírái Barasits Tivadar volt. • Nagy István csak Rajniss aláírásának valódiságát tagadja. Ha Nagy Istvánnak ez a vallomása igaz, akkor elég furcsa, hogy Barasits okirathamisításért feljelentést tett s még különösebb, hogy mély hallgatásba burkolózva tűri a hazaárulás vádját, amelyet nem mi, nem is az ügyészség, hanem kollegája Rajniss Ferenc emelt ellene. Utaztess a Dunán is. F. I. u. szentályhajókon! A hajón való utazás kényelmes, egészséges és olcsói SZEMÉLYHAJÓ JÁRATOK. Expresszhajós Wien-Budapest-Belgrád-Russe-Giurgiu között hetenkint. Kedvezményes átalányutazás a hajón, továbbá Várna tengeri fürdőre és Istanbulba. Személyhajó s Budapest-Wien között hetenkint háromszor, Budapest-Mohács között naponkint, Budapest- Esztergom között naponkint többször, Budapest - Rómaifürdő - Békásmegyer - Pünkösdfürdő között naponkint többször, Tiszasüly- Szolnok-Csongrád-Szeged között. Turistahajó s Budapest-Esztergom között vasárnapokon. „Zsófia“ sétahajó a budapesti Dunán. Magyar Királyi Folyam-és Tengerhajózási Részk.Társ. (M. F. T. R.) Igazgatóság: Budapest, V., Mária Valéria u. 11. Telefon : 81-880. Sürgönyeim: MEFTER 3 Téved a belügyminiszter úr... Vaskosan téved, mikor expozéja során olyan ,felsőbbségesen minősíti rémmesének azt a darányi esetet, amikor a község egyik NÉP-beli főkortese, a ref. tanító, játékakasztófáps-*kákat rendelt kis tanítványainál, Ferenc József, Károly király, Ottó királyfi és az ellenzéki jelölt, báró Biedermann Imre számára, akiket szurok-* ból készítendő bábú jelképezett. Mert az eset valóban megtörtént, a gyermekek közül ketten vittek is akasztófát és csak utólag, a dolog elkenésére, vettek volt fel az iskolában a szegény meg-* félemlített gyermekekkel olyan jegyzőkönyvet, amely az egész csúf dolgot letagadta s amit aztán bizonyára bemutattak Kozma Miklós belügyminiszternek. Annak idején hírt adtunk erről az esetről s ma is csak megerősíthetjük azt, irigyelvén a belügyminiszter úr határtalan optimizmusát, amely az egész esetet a Ferenc József királyunkat népünk körében övező tisztelet révén hihetetlennek s egyben rémmesének minősítette. Igaz, hogy meg volnánk nyugodva, ha ez volna az egyetlen „rémmese“ a szegény magyar népet lelkén, testén taposó gyalázatos kortézia embertelenségeinek irdatlan őserdejében ... A belügyminiszter úr úgy látszik még mindig nem ismeri a NÉP kortézia módszereit, a lélekrontásnak és tanbetyárságnak azokat a rémségeit, amelyektől hangosak a magyar falvak, innen és túl Darány községen. Da! a NEP-jelvényről Bevallom, tetszik énnekem a kerékbetört búza, kecses és könnyű mint a bab s a zsebet, hol az ingatag viseli, le nem húzza. De nyíltan hordja s bátoran az élharcos és arszlán, ki pozitív célért hevül s új ezredévnek gőgje in üres és hetyke arcán. Hangját s léptét dübörgeti gomblyukában a jelvény ... — ha volna bennem tisztelet, avagy némi NEP-viszketeg, kalapom megemelném... E kis jelvényszezám előtt kitárul minden ajtó, kitárul átlagon felül s kemény kaptákba merevül a jegyző és végrehajtó. Hogy meddig lesz bűvös Szezám e kis jelvény, elválik, de aki oly hangos vele, ítélni arra kellene, hogy hordja mindhalálig. Akkor is hordja, ha a NÉP elmúlik egyszer mégis, ha a kártyavár összedől és kiröppen majd Béldiből a szent életszintézis, csak hordja, hordja, hordja fúrt, ne tudjon pálfordulni, s ne tudjon vertikálisan, avagy horizontálisan új párt keblére hullni! ígére!