Előre, 1952. január-február (2. évfolyam, 1-45. szám)

1952-01-01 / 1. szám

­ Az Állami Székely Színház a nép szolgálatában AZ ÖTÉVES marosvásár­helyi Állami Székely Színház, amely népi demokráciánk egyik jelentős megvalósítása, jelleg­zetes falragaszokon hirdeti elő­adásait, öröm nézni ezeket a falragaszokat. Sok mindenről beszélnek: színházunk műsor­politikájáról, céljairól, sikerei­ről­ az új darabokról, amelyek a mai valóságunkat, építő mun­kánkat és a szovjet emberek életét, hősi harcát mutatják be. Öt év alatt több, mint száz darab címe jelent meg a hirde­tő oszlopokon, hogy előadá­sainkra hívja a dolgozó közön­séget. De nemcsak Marosvá­sárhelyen jelentkeztünk színlap­­jainkkal, hanem művészi telje­sítményeinket több, mint száz faluba és városba vittü­k eddig el. Voltunk Bukarestben, Ko­lozsváron, Nagyváradon, Te­mesváron, Aradon, Szatmáron, Sztálinvárosban, tartományunk és a szomszéd tartományok majdnem minden városában és falujában. Bizonyára sokan vannak, akik elgondolkoztak azon, vájjon mit jelentenek a szinlapok közepére vörössel nyomtatott számok? Egyiken kisebbek, a másikon nagyobbak. Ezek az egyes darabok előadá­sainak számát mutatják. A szinlapjainkat díszítő vörös szá­mok azt jelentik, hogy Móricz Zsigmond „Úri muri“-ját nyolc­van, Szimonov „Legény a talpán" című színdarabját hatvanöt, Rachmanov „Viharos alkonyat" című színművét negyvennyolc, Moliere „Tartuffe“ című vígjá­­tékát negyvenhat, Borozina „Harmadévesek“ című darab­ját harmincnégy, Davidoglu “Bányászok" című színművét huszonnyolc előadás alkalmá­­val sok ezer dolgozó nézte meg. NÉPKÖZTÁRSASÁGUNK ki­kiáltásának negyedik évfor­dulója alkalmával büszke öröm­mel gondolunk elért eredmé­nyeinkre. Számot vetünk azzal, hogy a fiatal színház, amely olyan városban létesült, ahol a múltban, a reakciós kormány­zatok idején soha sem tudtak állandó színházat teremteni, hogyan jutott el fejlődésében odáig, hogy gazdag és válto­zatos műsorával, nehéz művészi és ideológiai feladatokat oldjon meg. Ének magyarázatát egyes­­egyedül a társadalmi fejlődés­ben találhatjuk, abban, hogy felszabadulásunk hatalmas megújító hatása, amely az anyagi és szellemi kultúra va­lamennyi részletében megmu­tatkozott, különös erővel jutott kifejezésre éppen a színművé­szet területén. A párt és a kor­mány bölcs és előrelátó po­litikája lehetővé tette a színház tényezői számára a következe­tes fejlődést. Mi, akik tanúi vagyunk szín­házaink, színházi embereink belső átalakulásának, bizonyít­hatjuk, hogy nincs a társada­lomtól független művészet és hogy a színpad, mint bármely más­ művészet is, kiteljesülését, alkotó­erejének szárnyalását csak a szociaizmust építő társa­dalomban nyerheti el. Nincs és nem is: lehet a kapi­talista társadalomban olyan vi­déki színház, amely bármilyen hosszú idő alatt is a művészi, ideológiai fejlődés olyan fokára juthatna, amely a mai fiatal színházainkat általában jel­lemzi. SZÍNHÁZUNK hiteles Gor­kij előadásai, a szovjet színda­rabok hű tolmácsolása bizo­nyítja, hogy művészeink igye­keztek elmélyülni a marxi-le­­nini-sztálini tanítások kincses­tárában és felhasználni a szov­jet művészet, a szovjet színház gazdag tapasztalatait. Színé­szeink megértve a párt útmuta­tását és tanítását mind hiseb­­ben tolmácsolják az új embert, népünk és korunk hősét. A szocializmust építő társa­dalom megerősítette a művész létének eszmei alapjait, hozzá­segítette ahhoz, hogy tevéke­nyen részt vegyen a dolgozó nép vívmányainak fejlesztésében és megőrzésében. A párt a dolgozó nép politikai és eszté­tikai nevelése igen nehéz és megtisztelő feladatának jelen­tős részét bízta ránk. Nem fojthatjuk el büszkesé­günket és fölényünk tud­atát az imperialista nyugattal szemben. Míg a gyarmatok elnyomói né­peket irtanak ki, nálunk szaba­don fejlődik és virágzik nem­zeti kultúránknak az irodalom és zene mellett legmagasabb­­rendű formája, a szocialista tar­talmú színház. Míg a kapitalista államokban gyilkosságokra uszító rablótör­ténetekkel, filmekkel, gengszter­­romantikával igyekeznek a dol­gozók figyelmét elterelni a tár­sadalom ellentmondásairól, ná­cunk Moliere, Gribojedov, Cse­­nov, Gorkij, Lavrenyev, Szimo­­nov, Caragiale, Gergely Sán­dor, Móricz Zsigmonnd, Davi­­doglu színdarabjai az élet nagy igazságait hirdetik a színpadról. A mi színpadjainkon nem hangozhatik el bűnre, árulásra, gyilkosságra és egyéb aljas tettekre való biztatás. A szov­jet és hazai íróink műveiben soha sincs támadás valamely nemzetiség vagy nép ek­en. Több nemzetiségű államunk al­kotmánya a nemzetiségek * kö­zötti barátságot, egyenjogú­ságot fejezi ki. íróink * és mű­vészeinek műveikben mindenkor hangsúlyozzák ezt a barátságot. Művészeinket a dolgozó nép fé­nyes jövője, az emberi hala­dásba vetett hit és az a meg­győződés lelkesíti, hogy rajtuk is múlik ötéves tervünk sikere,­ és a békét védő szocialista épí­tésünk győzelme. Tompa Miklós az Állami Székely Színház igazgatója l ' %" -I ■ Jelenet Gribojedov „Az ész bajjal jár“ című darabjából Jelenet Caragiale „Elveszett levél“ című darabjából MVK tevékenység a balázsfalvi középiskolákban Balázsfalván 7 középiskolában több, mint 2.000 tanuló tanul. A tanulók majdnem mindegyike bekapcsolódott valamely sportközösségbe és azokban az iskolákban, ahol az igazgatóság tá­mogatja a sporttevékenységet, az ered­mények sem maradnak el. A szövetkezeti középiskola élen jár mind a MVK tevékenységben, mind a sportversenyekben. Az iskola 325 ta­nulója közül 303 MVK jelölt és 107 jel­vényviselő. Az iskola csapata nyerte meg a középiskolai bajnokságon a mé­ta játék döntőjét. Mindez Stoia Grigo­­re testnevelési tanár lelkes munkáját dicséri. A tanár kezdeményezésére az igazgatóság egy termet tornateremmé alakított át, amely lehetővé teszi, hogy a téli idényben is gyakorolhassanak egyes sportágakat. Az iskola udvarán önkéntes munkával kézilabda és kosár­labda pályát építettek. Az építés során 20 vagon földet mozgattak meg. A Szö­­vetkezeti Központ igazgatósága fel­szerelést bocsátott a sportolók rendel­kezésére. A szövetkezeti leányközépiskolában is tevékeny MVK munkát fejtenek ki. A 320 tanuló közül 262 MVK jelölt és 83 MVK jelvényviselő. Több, mint 100 tanulónál csak 1, vagy 2 próba letétele hiányzik, hogy megszerezzék a jel­vényt. Nem ugyanez a helyzet a pedagógiai leányiskolában, ahol gyenge a MVK tevékenység. Itt elsősorban az igazga­tóságot terheli a felelősség, mivel nem fordít kellő figyelmet a MVK tevé­kenységre, de Nitescu Elenora testne­velési tanárnő sem tesz eleget köteles­ségének. Bár az iskolának nagyméretű tornaterme van, a termet még a test­­nevelési órák megtartására sem hasz­nálják, arra hivatkozva, hogy nincs fű­tőanyag. Ennek tulajdonítható, hogy 630 tanuló közül csak 250 a MVK je­lölt és csak 15 a jelvényviselő. Ugyan­ez a helyzet a pénzügyi vegyes szakis­kolában is, ahol 284 tanuló közül csak 93 a MVK jelölt és 14 a jelvényviselők száma. Nem egyszer előfordult, hogy Arhip Boris testnevelési tanár, a test­­nevelési óra megtartását Todoran Mik­lós tanulóra bízta. A 200.000 lej értékű sportfelszerelést zár alatt tartják és nem adják át használatra a tanulók­nak. Ezen a helytelen eljáráson mi­előbb változtatnia kell az iskolai igaz­gatóságának.­­ (f. s. b­. 111 Felszámoljuk az elmaradottságot Virágzik a kultúra a gyergyói medencében A gyergyói medencét a múltban az elmaradottság jellemezte, mind a magyar, mind a román tőkés-földes­­úri kormányok elzárták a vidék nép­tömegeit a haladás elől. A falvak­ban a kultúra helyett a miszticiz­mus, a babona uralkodott, a kis­számú egészségügyi személyzet csu­pán a vagyonos betegeket gyógyí­totta és az iskolák kapui zárva áll­tak a dolgozók gyermekei előtt. A munkásosztály, pártunk által vezet­ve, Gyergyóban is harcra indult az elmaradottság felszámolására. Külö­nösen Népköztársaságunk kikiáltá­sa óta történt sok minden. A misz­ticizmust, a babonát nagyrészt sike­rült felszámolni, az egészségügyi hálózat a legeldugottabb faluba is elér, az iskolák kapui szélesre nyíl­tak a dolgozók gyermekei előtt. Látják ezt a rajon dolgozói és azzal fejezik ki hálájukat a jobb életüket biztosító nagyszerű megvalósításo­kért. Hogy lendületesen teljesítik a feladatokat, amelyek ötéves tervünk­ből reájuk hárulnak. 18.560 könyv szolgálja a haladást A falusi kultúrotthonok — 14 működik a rajonban — igazi köz­pontjai a kultúrának. A lelkes kul­­túrcsoportok szorgalmasan eljárnak a próbákra, hogy minél jobbat és minél szebbet tudjanak nyújtani. A gyergyótrutrói száztagú dalárda di­csőséget szerzett falujának az or­szágos versenyen, a galócási és gyergyócsoma­falvi lánccsoport az igazi népi láncokat keltette életre. A vaslábi és marosilli kutúrcsopor­­tok kimélygtették az együttélő nem­zetiségek barátságát, magyar dalt énekel a román dalos és ihorál tán­col a székely legény. A kultúrott­­honokban meleg otthont talál az­ ifjúság, elvonják őket a káros korcs­­mázástól. A kultúrotthon­ a terv teljesítésé­ért folyó harcot is segíti. Népsze­rűsíti a mezőgazdasági munkában, a terménybeadásban elöljáró dolgozó földműveseket és ott­­leplezik le a szabotáló kalákákat. Különösen hasznos segítséget nyújtott a nép­­tanácsnak a gyergyószárhegyi és csomafalvi kultúrotthon. Harminchárom könyvtár és tizen­kilenc olvasókör viszi előre a rajon­ban a haladást, a tudást. 18.560 könyv áll a dolgozók rendelkezésé­re. A könyveket sokezren olvassák, tanulnak belőlük­ Jánosi Margit gyer­ gyóalfalvi, Bálla Ilona tekerő­pataki, Páll Anna borszéki és Petrás Reti fia galócási könyvtárosok tűntek ki a könyvterjesztői munkában. A napokban nyitották meg a P­eveder­­telepi olvasókört. A hegyi lakók me­leg szavakkal köszönték meg pár­tunknak, hogy ezzel is tartalmat adott életüknek. A kultúrotthonok könyvtárai szereltették meg a rajon dolgozóival az olvasást. Nagyon sok a könyvvásárlók száma. A „Mi könyvesbolt­unk“ ebben a hónapban 20110 könyvet adott el. A múltban 4 év alatt nem vásároltak annyi könyvet, mint most egy hónap, alatt. 6­2 százalékra csökkent a gyermek­halandóság A szocialista javadalmazás nagy­szerű példája a gyergyói rajonban az egészségügyi hálózat munkája. Ilyen egészségügyi fellendülés csak olyan országban létezik, amelyet a marx­ista-leninista ideológiával felfegy­verzett munkáspárt vezet. A legér­tékesebb káder az ember, ez a sztá­lini elv vezeti az egészségügyet és így nincs a rajonnak olyan községe, telepe, ahova ne nyúlna le a gyógyí­tó kéz. Bélborban, Hollósarkán, Vár­hegyen, Borzont-telepen és Gyil­kostón egészségügyi őrhely műkö­dik és nyújt segítséget a közpon­toktól távoleső betegeknek. Borszé­ken, Bélborban, Gyergyóditróban, Gajócáson, Gyergyóúj­faluban, Gyer­­gyószárhegyen, Gyergyóúj­faluban, Salamáson, Maroshévizen, Vaslábon és Remetén szülőotthont építettek. Gyergyószárhegyen külön gyermek­­rendelő működik, ezenkívül 10 dié­­tikus konyha és 6 tejközpont léte­sült. Mindennek köszönhetően a gyergyói rajonban, ahol a múltban mindig magas volt a gyermekhalan­dóság, ez 6,2 százalékra csökkent. Falusi kórházak létesültek: Ma­­roshévizen 60 ággyal, Gyergyóditró­­ban 1-5, Gyergyóalfaluban, Csoma­­falván, Vaslábon és Galócáson 16­ 1­9 ággyal, Gyergyóhódoson 4 ággyal. Gyergyószentmiklóson egészség­ügyi intézmények és szakorvosok sora biztosítja a betegek gyógyulá­sát. A betegnek, ha állapota komo­lyabb orvosi beavatkozást kíván, nem kell a messze fekvő klinikákra utaznia, helyben megkapja a segítséget. A 190 ágyas állami kórházban sebészet, belgyógyászat, orr- fül- gégészet működik, s szemészeti, fogászati, bőr­gyógyászati és tüdőbaj elleni osztály is van. Korszerűen berendezett nő­gyógyászat és gyermekgyógyászat mutatja a szocialista gyógykezelés felsőbbrendűségét. A kiesfekvésű gyer­­mek tüdőbaj-megelőző osztályon meg­erősítik a gyenge szervezetű gyerme­keket. A Szanepid egység őrködik a ra­jon dolgozóinak egészségén és harcot folytat a betegségek megelőzésére. Új iskolák — új tanulók Új napközi otthonok, óvodák, el­méleti és szakmai iskolák nyíltak a gyergyói rajonban. A múltban 84 szá­zalékos volt a behatások száma és 70 százalékos a látogatás, most 100 százalékos a beh­atás és 9­7 százalékos­­ a látogatás. A párhuzamos jelző ele­mi kisidol­yek létesítésével 80­0, házalék­ban emelkede­tt a tanulók száma, tanítók, tanárok ui.irxi-leniiii-s»^­­liiii tanulások alapján ov­at­iák ti *­­lókat. Uj magatartása tanárok hol­lók és tanulók, új­ módszer ,t ‘nnita-f nak és tanulnak. Kil'üs­hték az isko­lákból a sovinizmus mérget, pártunk tanítása alapján az együttélő népek­­ szoros barátságának szellemében nek­­­­ vélik a tanulókat. Közösen tartják az ünnepségeket a román és magyar ta­nulók. A várhegyi és galócási iskolák­ban román és magyar nyelven hirdetik a jelszavak pártunk tanításait. Napköziotthonok nyíltak Vaslábon, Tekerőpatakon, Csomafalván, Gyer­­gyóalfaluban, Salamoson, Gyergyódit­­róban, Gyergyóremetén, Várhegyen és Gyergyószentmiklóson. Új óvodák: Marosfőn, Kilyénfalván, Gyergyóalfa­­luban, a remetei Marlonka-telepen, Gyergyóditróban és Borszéken. Nagy segítséget jelentenek az intermiusok, amelyek biztosítják a távollakó gyer­mekek zavartalan tanulását. Interná- Uisok létesültek: Bélborban, Borszé­ken, Maroshévizen, Galócáson, Gyer­gyóhódoson, Gyergyószárhegyen, Gyergyóditróban, Gyergyóremetén, Gyergyóalfaluban és Tekerőpatakon. Számos új iskola épült, a telepek is kaptak iskolát, így Hevederen, Maros­falván, a Bucsin alatt, Martonka-te­­lepen és még több helyen. A tantestület lendületes harcot folytat az Írástudatlanság felszámo­lásáért, s már eddig is nagy eredmé­nyeket ért el. Jelenleg a rajon terü­letén 1507 Írástudatlan van, akiknek 70 százaléka tanul és kiterjedt felvi­lágosító munka folyik a többiek be­iskolázására is. A gyergyói rajonban 1952-ben teljesen felszámolják az írástudatlanságot. Urzica Petru vár­hegyi, Madaras Gizella gyergyóalfalvi, Hajdú Gergely gyergyószentmiklósi, Weisz Károly galócási tanítók és még többen tűntek ki az írástudatlanság felszámolásáért indított harcban. Ezek az eredmények csak részben tükrözik a gyergyói rajonban kultu­rális, egészségügyi és tanügyi téren elért eredményeket, de ezek is mutat­ják a nagy haladást, amelyet néhány év alatt biztosított a pártunk által vezetett munkásosztály, szoros szö­vetségben a dolgozó földművesek­kel, a rajon dolgozói számára. A meg­valósítások újabb tettekre serkente­nek, további harcra ötéves tervünk teljesítéséért, a szocializmus mielőbbi megvalósításáért és a béke megvédé­séért. •

Next