Előre, 1908. december (4. évfolyam, 31-33. szám)
1908-12-12 / 31. szám
VOL. IV. ÉVFOLYAM.____________________________________________ NEW YORK, 1908 DECEMBER 12. NO. 31 SZÁM. AZ AMERIKAI MAGYAR SZOCIALISTA SZÖVETSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. "•............... -------- ------------- -------------------- ■-■■■ — .. . , „ A.. —— ..............■■■ ■ -------- -------------- -----■■■'■—■■■■. — m~ Entered as second-class matter September 11th, 1908, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. EGY LÉPÉSSEL — ELŐRE! Alig három hónappal ezelőtt indítottuk meg az “ELŐRE” hetilapot óriási erőfeszítéssel, minden anyagi erőnk megkockáztatásával, de elvtársaink soha meg nem szűnő lelkesedésében, áldozatkészségében vetett bizalommal is. És bizalmunkban nem csalódtunk! Az “ELŐRE” mai megnagyobbított száma a legfényesebb bizonyítéka ennek. Amikor három hónappal ezelőtt megállapítottuk azt, hogy az amerikai magyar szocialista mozgalom jövője függ attól, várjon ki tudunk-e adni, fenn tudunk-e tartani egy magyar munkás hetilapot? — és amikor e tény tudatában szeptember 12-én megjelent az “ELŐRE” hetilap első száma, — egy öntudatos munkás sem akadt, ki pillanatra is kételkedett volna az “ELŐRE” hetilap sikerében, jövőjében. Mert egy öntudatos magyar munkás sem akadt itt, ki az ‘Előre” hetilapot ne támogatta, annak terjesztése érdekében fokozottabb lelkesedéssel ne agitált volna! És az eredmény az, hogy az “ELŐRE’ előfizetőinek száma csaknem megkétszerődött e pár hónap alatt és hogy ma már képesek vagyunk az “ ELŐRE ”-t ebben, az amerikai nagy újságok alakjában kiadni. * *. Küzdelem teljes és dicsőséges három hónapot éltünk, harcoltunk át. Az elnökválasztási küzdelemnek az amerikai szocializmus történetében páratlan napjait. Végig kisértük a “Vörös Vonatot nagyszerű útjában és a szocialista pártot választási agitációjában — valójában a szocializmus eszméinek terjesztésében — tőlünk telhetővé" támogattuk. A választási küzdelem talán a szavazatok számára való tekintettel nem járt azzal a nagy eredménnyel, mit agitációnktól— lelkesedésünkben — vártunk. Talán túl optimisztikusan ítéltük meg a helyzetet, ami minden lelkes és önzetlen mozgalomnak a velejárója, amikor Szocialista Párt szavazatainak megkétszereződését vártuk — és reményeinkben csalódtunk. Igen, azt hittük, hogy még egyszer annyian vagyunk, azt hittük, hogy mi mindnyájan, akik dolgoztunk, agitáltunk, hirdettük a szocializmus tanait ugyanannyi új harcost fogunk szerezhetni és a Szocialista Párt millió szavazatával fogja az amerikai kapitalizmusnak növekvő nagy erejét megmutathatni. És ha ebben a várakozásunkban ebben a reményünkben csalatkoztunk is, ezért minket gáncs, vagy gúny nem illethet, mert a tényleg leadott szavazatok, a mi, szocialista szavazataink voltak. A nyert szavazatok a párt benső megszilárdulásáról tesznek tanuságot. És ez minden millió szavazatnál többet jelent!* A meglévő szervezetek benső megerősítésének és kiépítésének, újak létesítésének a célul tűzésével folytatja a Szocialista Párt tevékenységét. Hogy az a szoros kapocs, mely Szövetségünk és a Szocialista Párt között fennállott eddig is megszilárduljon—az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség a közeljövőben már, mint a Socialist Party magyar szárnya fog a szocializmusért küzdeni. Az Amerikai Magyar Szocialista Szövetség ugyanis osztályaival együtt szövetségi jellegének megtartásával, belép a Szocialista Pártba. Ezzel a magyar szocialista munkásság valóban részese lesz az itteni szocialista mozgalomnak, annak szervezetét alkotván. * Egy lépéssel előbbre tartunk. Egy lépéssel közeledtünk a nagy,az amerikai munkásságnak a szocializmus számára való megnyerésének célja felé! Amíg eddig az amerikai magyar munkásmozgalmat az “ELŐRE” havi, majd kétheti lap képviselte, úgy az “ELŐRE” hetilap a mostani megerősödött amerikai magyar szocializmus megtestesítője. A mozgalom haladásával megerősödött, megnagyobbodott “ELŐRE” is. A mostani “ELŐRE,” amikor terjeszteni akarja a munkásság közt a felvilágosodást, a szocializmust, lehetővé akarja és tudja tenni, hogy az öntudatos munkás kezéből kivegye a csaló félrevezető polgári lapokat és mint munkás lap mint szocialista lap legyen a munkás szellemi tápláléka, felvilágosítója, vezetője. Amerika magyarsága, a magyar büntető törvények elől idemenekült úri csalók és sikkasztók kivételével, munkásokból áll. Munkások, emberibb megélhetést és jobb munkaviszonyokat kereső munkások alkotják az itteni magyarság zömét. És az itteni magyarok öntudatlansága, a munkásmozgalom iránti közömbösségükkel páratlanul állanak a többi nemzetiségű munkások között. Az amerikai magyar munkás nem csak tehetetlen rabszolgája az itteni kapitalistáknak, hanem támogatja, is ezt a kapitalizmust, amikor nem törődve a szocialista mozgalommal hazafias és papi egyletekhez tartozik. És támogatja, fenntartja azokat a hazafias lapokat, melyek egyenes célja, hogy a munkást sötétségben tartsák és megtévesszék, hogy itteni gazdasági helyzetével tisztában ne lehessen. Ezzel, a polgári lapokat olvasó munkás elősegíti az itteni kapitalizmus uralmát és saját érdeke ellen a legnagyobb bűnt követi el. Magyar munkások! Itt az ideje már, hogy levetkőzzétek azt a közönyt, mellyel az amerikai munkásmozgalom iránt viseltettek. Itt a legfőbb ideje annak, hogy belépve, az amerikai munkásság javáért, a kapitalizmus ellen küzdő Szocialista Pártba—részesei harcosai legyetek ti is az Amerika munkássága felszabadításáért folytatott küzdelemnek. Itt az ideje annak is, hogy félredobva a polgári szenylapokat, olvassátok a munkásság által fenntartott, a munkásságért küzdő “ELŐRÉT.” Vigyétek be minden munkástársatok házába az “ELŐRÉT,” adjátok át minden ismerősöknek és szerezzétek meg előfizetőnek! Minden új előfizetővel egy újabb bajtársat nyertek! És aki igaz híve a munkásság szent ügyének, a szocializmusnak, aki igazán küzd a munkásság felszabadításáért, az előfizetője, terjesztője — az “ Előrének!” KÖZELEG A JÓLÉT— ÉS NŐ A NYOMOR! Albany, dec. 5.—A gazdasági válság által okozott nyomor nagyságáról számol be a jótékonysági intézmények állami testületének jelentése. E jelentés szerint a pánik kezdete óta több mint három millió dollárt fordítottak jótékonyságra csupán New York államában. Magában New York városában a közjótékonysági intézményeket kétszerte annyian vették igénybe, mint a múlt évben. Három millió dollárt juttattak a nyomorúság enyhítésére. És mégis a nyomorgók száma nincs csökkenőben. Ez bizonyítja a legvilágosabban azt, hogy jótékonysági intézményekkel nem lehet a szegénység kérdését megoldani. A kapitalista társadalommal együtt járó nyomort kizárólag a kapitalizmussal lehet megszüntetni. Ezt akarja a szocializmus. Ezért a szocializmus a szegények, a nyomorgók, egyszóval a munkások pártja. Minden munkás érdeke és kötelessége is, hogy a munkások pártjához, a szocialista párthoz tartozva, a mai rendszer, a nyomor rendszerének eltörléséért küzdjön. ASZTALOSOK SZTRÁJKJA. Lapunk legutóbbi számaiban közöltük, hogy Crawford Company, valamint Bartos műhelyiben az asztalosok sztrájkban vannak. A sztrájk még nincs befejezve. Figyelmezmeztetünk minden becsületes munkást, hogy ezekben a műhelyekben munkát ne vállaljanak. Roosevelt és Taft. Mint minden évben, úgy az idén is leadta Air. Roosevelt szokásos évi üzenetét a kongresszus mindkét házának. Ugyanakkor Mr. Taft*is mondott egy üzenetet, nem ugyan a kongresszusnak, de mindenesetre a közvéleménynek. Érdekes jelenség: A letűnő s a fölkelő a nap, s még érdekesebb, amit mondanak. Roosevelt évi üzenetében határozottan szociális jelentőségű reformokat hangoztat, mint a vasútaknak állami felügyelet alá helyezését, s a munkásvédelmi törvények kiterjesztését. A vasutak ellenőrzését egy állami intézményre, az “Interstate Commerce Commission ”-ra kívánja bízni, melynek hivatása lenne ellenőrizni a vasutak részvényeit, meghatározni a vasutak menetdíjait, s mindenképen ügyelt ki arra, hogy a vasutak a közönség jogos igényeit kielégítsék. A munkásvédelmet oly irányban kívánja kiterjesztetni, hogy a munkaközben szerencsétlenül járt munkásokról és azok családjaikról föltétlen gondoskodás történjék. Óhajtja, hogy az Egyesült Államoknak úgy szellemi, mint phisikai munkásai többet kapjanak az általuk termelt munka értéből, mint az ez idő szerint történik. Kívánja a bírák fizetésének felemelését és a postatakarékpénztár intézménybehozatalát. Szóval csupa üdvös szocialistikus reformoka ajánl, olyanokat, melynél különbiket egy kapitalista érzületű elnöktől ez időszerint nem is várhatunk. De hát miért most, mikor elnökségének utolsó három kis hómóját élvezi, jut eszébe ezeket a kívánatos eszméket, megpendíteni ? Ha négy évvel ezelőtt tette volna, pedig tehette, akkor lehetett volna ezt komolyan venni, de most, most, már nem, tulajdonhatunk az ő üzenetének jelentőséget s ezzel csak szaporította a már eddig is szépen felhalmozott frázisainak mennyiségét. Roosevelt szavainak frázis voltát bizonyítja az is, hogy ugyanekkor Taft, az Egyesült Államok új elnöke, kinek kezébe négy évre van letéve a nép érdekének ügye, aNorth Carolina Society-ben tartott beszédében a legreakcionáriusabb ezsméket hangoztatta, így játszák ki a nép hiszékenységét Amerika despotái. A KÁROSAK A MAGYARORSZÁGON. Ez év februárjában sztrájkba léptek a mészáros segédek, egy eddig a unióban tartozó a new yorki 1530 Second avenui mészárosnál. A tulajdonosok sztrájktörőket alkalmaztak, kik a sztrájkoló segédekkel február hó 8-án szóváltásban elegyedtek. Az üzlettulajdonos rendőrökért telefonált, akik minden különös ok nélkül közbeléptek. Botjaikkal összeverték a sztrájkotókat és közülök kettőt Herr és Fischer elvtársakat a bíróság elé állították. A tanuk, mind a vádlottak mellett vallották és bizonyították, hogy a rendőrség ok nélkül lépett közbe és jogtalanul használta botját. Elannyira, hogy a rendőröknek lett volna helye a vádlottak padján és a vádlottaknak kellett volna a panaszosoknak lenni. Aki történt azonban e helyett? A bíró nem a rendőröket büntette meg, hanem a két ártatlan és valóban testi sértést szenvedett elvtársat ítélte el — 1515 napi fogházra, a rendőrség megtámadása miatt! Akárcsak Magyarországon! Itt is a munkást, a kárvallottat büntetik meg a kártevő helyett. MEGHÍVÓJA AT. B. és Ö. Sz. VI. osztálya, 1908 december 12-én, szombaton este, a Péter Lajos-féle Rákóczi Hallban, 197 Easteth Sz. alatt válogatott műsorral egybekötött KEDÉLYES ESTÉT , rendez. Belépti díj, ruhatárral együtt, 25 cent. Műsor után tánc. Kezdete pont 8 órakor. A tiszta jövedelem fele az “Előre,” fele a könyvtár javára fordittatik. A VÁLASZTÓJOGÉRT! Történt egyszer, — nem is olyan régen, hogy nagy zene béna, — kavarodás volt, a mi úgynevezett óhazánkban. A honatyái szétrombolták az országház üléstermet — a vármegyék, városok nem adtak sem pénzt, sem katonát az államhatalomnak; — királyi biztosokat félig és egészen agyonvertek; — s hires hazafiyakat tömegesen neveztek kihazaárulóknak! S ugyan miért volt ez az általános megbolondulás? Mert a hon “nemtelen” nemes vezérei be akarták bizonyítani, hogy szeretik a hazájukat, s hogy mennyire nem boldog a magyar! De hogy is lenne boldog — mikor az ország díszeit, — virágait, a katonaságot nem magyarul, — hanem németül kommandirozzák; — s mikor a baka-nadrágon nem piros-fehérzöld, — hanem fekete-sárga zsinór vitézköteskedik. Mehát itt van az a hires hazafiúság. Az nem baj, hogy az ország legjelentékenyebb munkaerejét, az ifjúságot évenként százezrével fosszák meg legszebb ifjúi éveiktől, önállóságuktól, ömmaguktól, azért hogy őket versehriftosan járni megtanítsák, hogy szolgai meghunyáskodásra neveltek és hogyha az uralkodó osztály érdeke kívánja, százezrével vágóhidra vigyék embertársaikat mészárolni, vagy azoktól lemészároltatni. Ez mind nem baj és rendjén van, csak az a baj, hogy őket nem magyar vezényszóval, s nem nemzetiszín zsinórokkal díszes ruhákban vezetik akár a parádékra, akár az ellenség ellen. És ezt a hülye nézetet Magyarország úgynevezett, de csak “úgynevezett” — többsége vallotta. Mondom csak úgynevezett, vagyis mondva csinált többsége, mert az ország igazi többségét, a szegény proletár munkás osztályt nem kérdezték, s neki az egész dologba nem volt beleszólása. Szerencsére az ország uralkodójának több esze volt, mint Magyarország egész “hazafiias többségének,” mert belátta, hogy ez a többség nem érdemli meg, hogy a politikai jogok kizárólagos élvezője legyen, — mert elgy olyan többség — tudja felfogni, hogy a nép valódi érdeke mily intézkedéseket kíván, — mely a lakosság megélhetésének biztosítása helyett — nemzetiszinű pántlikát követel, — az nem belátta, hogy ha az országot akarja kormányozni, akkor nem csak a gyerek észjárású burzsoá osztályra kell hallgatnia, hanem meg kell hallgatni a népet is, mert az bizonyára érettebb a politikai jogok gyakorlására, s a legjobban fogja tudni, hogy mi baja. Talált is egy “többszörös hazaárulót,’’ aki hajlandó volt az ország érdekében az “általános választói jog reform”-ját keresztül vinni. Ekkor azonban észbe kaptak a hazafiias pántlika hecc bajnokai, s dehogy engedték a hazat elárulni. Belátták, hogy nemzeti aspirációknak csúfolt követeléseiket az ősz uralkodó akarata ellenére tovább is erőszakolva nem méltó a leyális magyar nemzethez a másfél évi ostoba cigányháború után lemondtak követeléseikről és kisajátították a “hazaáruló” Kristóffy eszméjét, s átmeneti kormányt alakítottak a nemzet úgynevezett “nagyjaiból.” Ennek az átmeneti kormánynak kizárólagos egyedüli feladata lett volna az “általános titkos választói jog” törvénybe iktatása. Mint amilyenek: Kossuth Lipót Ferenc, Wekerle, Andrássy, Apponyi, stb. És ez az “átmeneti” kormány, még két esztendő alatt sem tudott átmenni ezen a reformon. Egyedüli feladata helyett egész sereg törvényt hozott, míg végre két esztendei hallogatás után ki mert rukkolni a választói reform tervezetével, amit látva,nem csodálkozunk azon, hogy ezideig nem mertek vele előhozakodni, mert ki tudhatja hogy a nép, ha megismeri ezt a tervezetet, még mielőtt annak útját kellőleg egyengették volna, nem ütött volna-e köze ennek a hazafias bandának, mely hazug programmal csak azért létesült, hogy elárulja a népet, s lehetetlenné tegye, hogy a munkásság valamelyes politikai jogokhoz jusson. Általános titkos választói jogot ígértek, — a királytól erre kaptak megbízást — és plurális nyilvános választási tervet terjesztettek a parlament elé. Mi az a plurális választás ? Belga patent, mely szerint értelmiségi és vagyoni cenzus szerint egyes tanult és vagyonos ember több szavazatot gyakorol, mint más aki ezek hiányában van. A kormány persze tudja, hogy ehhez mérten kit tartson értelmesnek, így a következőkép állította fel az értelmi cenzus mértékét: Aki érettségi vizsgát tett, az triplán okos ember, az három egész emberért szavaz. Aki a középiskola néhány osztályát kitanulta, aki állami alkalmazásban van, vagy egy nagyobb gyárban esztendőkön át mint “tisztességes munkás” (sztrájktörő) megszakítás nélkül dolgozik, vagy akinek több gyermeke van, az dupla polgár lesz, az két szavazatot gyakorol. Aki írni, olvasni tud, — huzamosabb ideig egy helyen dolgozik; — annak egyes, szavazata lesz. S végül az eddigi nem választók, akik irni, olvasni nem tudnak, azokból tíz ember tesz ki egy egész polgárt. No hát nagyjában ez a “fekete gróf” hires választói jog tervezete, mely nem más, mint torzrajza az igazi általános választói jognak. Tudja a fekete gróf és fekete bandája igen jól, hogy mit csinál. Három szavazatot ad azoknak, akik érettségi vizsgálatot tettek, pedig a gyakorlati élet bizonyítja, hogy nagyon sok szamárnak adnak érettségi bizonyítványt, és nagyon sok érettségizett éretlen embernél több értelmisége van nagyon sok nem érettségizett munkásnak. Azután, kik ezek az érettségizett emberek.. Mondjuk hogy helyes, legyenek ezek háromszor értelmesebbek mint munkások. Dehát függetlenebbek-e ezek mint a munkások . Hiszen az érettségizett emberek 80 százaléka éppen a hatalom szolgálatában vannak. A hivatalnokok óriás tömege a minisztériumokban, állami, megyei, városi vagy más közhivatalokban van alkalmazva, s még a magánhivatalnokok legnagyobb része is a hatalomtól függő bankokban vagy intézetekben van alkalmazva. Az egyetemi képesítésű egyének ugyanily arányban vannak az államhatalom kötelékében. Vagy elképzelhető az, hogy a bírák, tanárok, s más diplomás államszolgák, stréberek — még ha lenne is jobb meggyőződésük — mennének kenyéradó gazdájuk “óhaja” ellen, “nyilvánosan” szavazni? A fekete grófnak volt rá gondja, hogy lehetetlenné tegye a kormánytól függő elemek legjobb meggyőződésük szerint való szavazását. Nem lehet tudni, hogy ha titkosan történnék a szavazás, nem adná-e a miniszteri hivatalnok három szavazatát holmi szocialista jelöltre! Hogy a nyilvános szavazási mód tervezete ellenkezik a népnek tett ígérettel, azzal csak nem gondolhat az ország nagyjaiból álló kormány! Nem első csalásuk ez nekik, de reméljük, hogy az utolsó. Hisszük, hogy magyarországi testvéreink tudni fogják, mi a teendőjük ily gázárains, ellen, s nem fogják engedni, hogy ebből a törvénytervezetből törvény legyen, mert ez a munkásság érdekeit meggátolja, s évtizedekig útját állná az ország szociális fejlődésének. New York összes magyar munkássága e hő 13-án, vasárnap, a Labor Temple-ben nyilvános népgyűlést tart, hogy tiltakozzék a népjogoknak Magyarországon való elsikkasztása ellen; s hogy magyarországi testvéreinket ezen ocsmány árulás ellen erélyes, kitartó s ha kell véráldozatot követelő harcra buzdítsa! Munkástestvérek ott legyetek! MUNKÁSTÁRSAK FIGYELEM! New York összes munkásszervezetei 1908. december hó 13-án, vasárnap délután 2s órakor a Labor Temple, 2-ik emelet termében. 2£3 East 84th street: NAGY TILTAKOZÓ NÉPGYŰLÉST tartanak a következő napirenddel: Tiltakozás a magyar kormány plurális, közvetett, nyílt választójogi tervezete ellen.