Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)

1909-01-02 / 1. szám

2­ 1. Néhány évvel ezelőtt Amerikába jött Werner Sombart a marxista, de nem szo­cialista—nemzetgazdász az amerikai mun­kás — és általában a gazdasági viszonyok tanulmányozására. Az itt látott és tapasz­talt dolgokat, mint egy német tudóshoz illik, nyomban egy könyvben meg is írta. Köny­vének ezt az érdekes címet adta: ‘‘Warum gibt es in den Vereinigten Staaten kein Sozializmus ? ” Miért nincs az Egyesült Államokban szocializmus?” A könyv, mert a marxista hírében álló Lombart egyetemi tanár írta és mert arról szólt, hogy létezik egy nagy kapitalista, ország, ahol nincs szocializmus — világszerte feltűnést keltett. És ez a feltűnés, természetes is volt. A szocializmus minden tanítása arról szól, hogy a gazdaságilag fejletteb ország, a mai társadalomban, a kapitalista ország — áll legközelebb a szocialista társadalomhoz. Már­pedig Amerika a világ legkifejlettebb kapitalista országa, ha a szocializmus taní­tása — igaz, akkor a szocialista mozgalom­nak épen Amerikában kellene a legfejlet­tebbnek, a legerősebb és legnagyobbnak len­nie. És íme, Lombart, a marxista tudós bi­­zonyítja nemcsak azt, hogy Amerikában gyönge a szocialista mozgalom, gyöngébb, mint akármelyik elmaradt fél hűbéri, fél burzsoá országban, hanem bizonyítja azt is, hogy Amerikában egyáltalán nem létezik szocializmus és Amerikában a szocializmus­nak nincs is tere. Eltekintve attól, hogy a Lombart ameri­kai tanulmányútja alkalmával már régi, erőteljes szocialista mozgalom volt Ameri­kában, tehát a Sombart tényállítása nem is volt igaz; a szocialista mozgalomnak Lom­bart látogatása óta való hatalmas térfogla­­lása alaposan rácáfolt a tudós professzor jóslására is. ' 'Mert Amerikában, nevezetesen az Egye­­­sült Államokban a szocializmusnak nagy tere és nagy jövője is van. Mi volt tehát az oka Lombart feltevésé­nek ? Min alapult az az általános hiedelem, mert Lombart könyve előtt már ez volt az általánosan elterjedt nézet, hogy Ameriká­ban nincs szocializmus és Amerikában nem is fog soha a szocializmus kedvező talajra találni? Mielőtt e kérdésre feleletet adnánk, meg kell említenünk azt, hogy volt idő, nem is nagyon rég, a­mikor ugyanezt állították An­­gol­ország­ról. A­mikor a szocializmust cá­­folgató polgári tudósok a szocializmust az-­­­zal igyekeztek tönkre tenni, hogy Angolor­szágra és Amerikára hivatkoztak, mint két olyan országra, ahol a legkifejlettebb a ka­pitalizmus, ahol a kifejlett kapitalizmus mellett erős szakszervezetek, trade uniók is állottak és ahol szocializmus még sem volt, ahol a szakszervezetekben szervezett mun­kásság nem volt egyszersmind szocialista is! Nos, a­mi a polgári tudósok példálódzá­­sát illeti, erre legelőször is Anglia cáfolt rá. Először a trade uniókon kívül, majd a trade uniókban és legújabban, a hulli kongresszus óta, a trade uniók egyetemével szocialista mozgalom indult meg. És Amerika a legutóbbi évek történeté­vel a polgári tudósok ábrándjának utolsó várát, az Amerika szocialista mentességének páratlan jelenségét­­ oszlatta szét. Ahogy Angliában a szakszervezetek szocialisták lettek és a­mint Angliában hatalmas szocia­lista párt és osztálytudatos munkás mozga­lom keletkezett, akként történik ez most Amerikában is. Ugyanazok az okok, melyek késleltették a szocializmus előrehaladását Angliában, kés­leltették Amerikában is. És a­mely okok közreműködtek a szocializmus, úgyszólván, hirtelen elterjedésénél Angliában, ugyan­azok hatottak itt, Amerikában is. A szocializmus tehát valóban igazi kapi­talista országokban lett erőssé, naggyá: Angliában, Amerikában. Az a hit pedig,a­mely ezt a két ka­pitalista államot szocialista mentesnek gon­dolta azon tényen alapult, mivel e két állam munkássága valóban, szervezettségek dacá­ra nem vallotta magát szocialistának, sőt mi több szocialista ellenes tanokat is vallott, így tehát csakugyan volt két kapitalista ország, ahol a szocialista mozgalom gyönge volt és az erős munkásszervezeteken kívül állott. Felmerül tehát nyomban a kérdés, miként volt ez lehetséges; miként történhetett az, hogy két ország, a társadalmat irányító gazdasági törvények alól kivételt képezhet­tek, ha csak egy ideig is? A feleletet megtaláljuk a két ország kü­lönleges gazdasági helyzetében, mely min­den tekintetben elütött akármelyik euró­pai államétól. Ez a különleges helyzet pe­dig abban állott, hogy a két ország kapita­lizmusa, mihelyt a nagy tőke összpontosítá­sával a gazdasági erők új, nagyszerű ki­használása volt eszközölhető, egy ideig, a szervezkedő munkával szemben nem tanúsí­tott merev ellenséges magatartást Anglia a nagy tőke kifejlődésével, a ren­delkezésére álló kimeríthetetlen gazdagság-­­gal, mit a roppant kiterjedésű gyarmatok nyújtottak neki, nem kényszerült a szervez­kedő munkássággal szembeszállni. Az an­gol tőkések az angol munkásság számos kö­vetelésének eleget tehettek, anélkül, hogy a magasabb terhelési költségekkel az árupia­con a versenyben részt nem vehettek volna. Sőt Angliát a nagyipar által való nagyter­­melés, a tőkés koncentráció és a gyarmatai­ból jövő olcsó nyers­anyag beszerzése képessé tették arra, hogy a munkások bérét emelje, munkaidejüket leszállítsa, általában a ter­melési költségeket emelje é,s mégis az angol árukat versenyképesekké, sőt versenyen fel­­ülállókká tegye a világ árupiacán. Anglia kedvező gazdasági viszonyaihoz járult az is, hogy Európa többi országai­ban a hűbéri társadalomtól a polgárig való átmenet a múlt század 50-60-as éveiben ment csak végbe. Az átmenettel járó szün­telen harcok lehetetlenné tették az országok gazdasági nyugalmát, így az ipar nem len­dülhetett fel, csak a hetvenes években. Már­pedig Anglia hatalmas ipara és ki­­meríthetetlennek látszó segédforrásai nyúj­totta fölényét Európa fejlődni indult ipa­rával szemben könnyen­yen­tarthatta. A viszonyok azonban változtak. Anglia ipara örökké nem tarthatta meg kizáróla­gosságát, egyeduralmát. A többi európai országok is rálépvén a kapitalista fejlődés útjára, gyors léptekkel haladtak ugyanazon az úton, mely Angliát oly gazdaggá és ha­talmassá tette. Anglia verseny­társakra ta­lált a piacon, kik ugyanoly minőségű árut, szállítottak ugyanazon az áron, mint Ang­lia. A gyarmatok kezdtek a velük űzött rablógazdaság folytán kimerülni, új gyar­matok hódítása pedig, mint azt az angol-búr háború is mutatta — igen bajosan ment: beállott tehát a válság. A válság első jele a hatalmassá vállt munkás-szakszervezetek üldözésében, hatalmuk megcsorbítása iránt indított harcban nyilvánult meg. Sztráj­kokba kergették a munkásokat. Olyan bér­harcokat idéztek elő, melyek páratlanok a munkás mozgalom történetében. A trade uniók a sok kizárás, sztrájk, bí­rói és törvényhozási üldözés (a Taff-Vale törvény), folytán — felhagytak a pure-and­­simple — a kizárólag gazdasági mozgalom­mal és nem küldtek be a parlamentbe többé polgári képviselőket, hanem munkásokat. Az Independent Labor Party és a Social Democratic Party hathatós agitáció­ja foly­tán pedig 1907 januárjában, a Hull-ban tartott szakszervezeti kongresszuson, a so­káig gyűlölt vörös lobogót tűzték ki a szak­­szervezetekre. Angliába így bevonult a szocializmus. És ma, a­mikor már a szakszervezetek, úgyszól­ván mind szocialisták , szocialisták képvi­selik a munkásságot a parlamentben és a szocializmus hatalmas lépésekben halad elő­re, a szocializmus nagy céljai felé. Ezzel Anglia megszűnt a polgári tudó­sok számára, a szocializmus ellen használt­­ egyik érv lenni. • Amerika munkás­szervezetei hasonló át­alakuláson mentek végig. Az itteni kapita­lizmus is hasonlókép kedvező, zavartalan körülmények között fejlődhetett naggyá és mert naggyá fejlődhetett, épen mint Angli­ában az alakuló szakszervezetekkel szemben eleinte nem tartotta szükségesnek a védeke­zést. Hagyta azokat szabadon fejlődni, sőt azokat elismerte. Ez a körülmény visszahatott természet­szerűleg a szakszervezetek fejlődésére és azokra sajátságos bélyeget nyomott rá. (Folytatás következik.) A socializmus programmja Amerikábark. Irta: BÁRD IMRE. PAPOK EGYMÁS KÖZT. A paróchia előtt beszélget Krisztus két csűrő-csavaró­j­a. Az egyik: Alig két esztendeje zsindelyez­­tek a paróck­iádat és máris cserepet rakatsz a tetőre? A másik vigyorogva: A pápa ő­szent­sége parancsa szerint cselekszem, de külön­ben se az én zsebem bánja. A nyáj fi­zeti ... Az egyik (csudálkozó ábrázattal) : A pá­pa parancsa szerint ?! Ne bolondozz test­vér! Én hogy nem kaptam hát ilyen pa­rancsot?! A másik: Kaptál, hogyne kaptál volna . . . ő szentsége elrendelte, hogy a rossz nyelvek miatt óvakodni kell a papságnak és pap nem lakhat egy födél alatt se gazd­asszonyával, se más ördögi nőszeméllyel. Az egyik: Nos? A másik: Nos, rakatok a­ zsindelyre még egy tetőt cserépből és ő szentsége hódolat­tal fogadja fiúi engedelmességemet. ELŐRE 3 A munkás dalárda újabb diadala. A Terrace Garden dísztermében folyt le az amerikai magyar dalárdák második dal­versenye. E versenyen most másodízben vett részt a mi dalárdánk a “Szabadság Munkás Dalárda” is. És ez a verseny mi­ként az első is diadalt hozott a “Szabadság Munkás Dalárdá”nak. A versenyben részt vevő két dalárda elől elvitte az első díjat. Megtartotta a vándor­díjat, a bíráló bizott­ság még egy újabb díjat is juttatott neki és karmestere Esztergomi Rezső aranyérmet nyert. Tán felesleges is rámutatni a Sz. M. T T­. ezen győzelmének­­—a munkás szempont­­j­ból való jelentőségére. A munkás dalárda, mint minden dalárda kultur célt szolgál. Terjeszti a dalban meg­nyilvánuló szépet; tagjai és a közönség mű­­velését is neveli, fejleszti. A zened ifflet- művészet legközvetlenebből hat az érzékekre, legjobban megragadja az emberi érzést, a szívet, a lelket. A zene uralkodik a hallgatón, eltölti nemesebb, ma­gasabb érzelmekkel és befolyásolja a gondol­kodását, jellemét cselekedetét. Minél fej­lettebb valamely nemzetnél a zene, minél általánosabban, elterjedt a dal, annál ma­gasabb, kultúrára fogékonyabb az illető nép. Mint minden művészet, úgy a zene is megkívánja, hogy művelői sok szabad idő­vel rendelkezzenek; a gondtól fáradságtól mentek legyenek. És épen ezért nehéz hely­zete van a proletár, a szegény, anyagi gon­dokkal küzdő művészetnek. A szociális társadalom, mely az emberi­ség számára szabad, gondtalan életet fog biztosítani, a művészetet fejlődésének na­gyobb teret, több alkalmat fog biztosítani. Hány nagyrahivatott művész, költő, veszik el a népben? Hány nemes, nagyszerű gon­dolat törpül el a nyomorban, szegénység­ben sínylődő proletár agyakban? Hány költő, zeneszerző marad az ismeretlenség homályában, ki pedig hivatva lett volna ar­ra, hogy egy nemzet, az egész világ számá­ra daloljon? A munkásság küzdelme a szociális tár­sadalomért egyszersmind a kultúráért, a művészetek érvényesülésért folytatott küz­delem is. A kultúráért vívott küzdelem tudatában a munkásság minden alkalommal, valahány­szor ideje és az anyagi létért folytatott har­ca — engedi, tanújelét adja művészi hiva­­tottságának. Minden adott alkalommal be­bizonyítja azt, hogy a munkásság a művé­szetek megértése ápolásra tekintetében való­ban “hálás anyag.” A “Szabadság Munkás Dalárda” egész működése, a legutóbbi dalversenyen való szereplésével ezt bizonyította be. A munkások, kiknek egész nap a megél­hetés után kell nézni, fárasztó, nehéz mun­kával kell magukról és családjukról gondos­kodni, valóban nagyszerű feladat teljesí­­tésére, vállalkoztak, mikor a dalárdában szervezkedve ápolták a szépet és terjesztet­ték a munkás­dalt. A versenyben való részvételével ■ a Sz. M. D. be akarta és betudta bizonyítani, hogy az öntudatos munkások dalárdája minden te­kintetben felüláll a többi hazafias dalár­dák felett. Tisztán polgári, sőt “úri” körök által rendezett, úri tagokból áll versenybíróság —■ kénytelen volt elismerni ezt és a Sz. M. D.-nek juttatni az első díjat. A versenyen, melyet a New Yorki Ma­gyar Ifjúsági Kör és Daltestület rendezett a new yorki osztrák-magyar főkonzul véd­nöksége alatt, résztvettek a következő dal­testületek : A new yorki Szabadság Munkás Dalárda, a Passaici Iparos Dalkör, az Eli­­zabethporti Magyar Dalárda és Műkedve­lők, a Newarki I. Magyar Dalkör, a Phila­delphiai Magyar Dalárda és a New Yorki Ifjúsági Kör Daltestülete. A daltestületek a következő sorrendben­­ léptek fel: (1) A N. Y. Ifjúsági Kör és­­ Daltestület: Losinszky Gyula karnagy;­­ (2) a N. Y. Szabadság Munkás Dalárda: Esztergomy R. karnagy; (3) a Philadel­phiai Magyar Dalárda: tiszteletes Schedle Ádám Gyula karnagy; (4) az Elizabeth­porti Magyar Dalárda és Műkedvelők: Fo­­geth Gy. karnagy; (5) a Newarki I. Ma­gyar Dalkör, Esztergomy R. karnagy veze­tése mellett. A verseny dalt (Himsodal Kerntől) eléneklésében a Szabadság Mun­kás Dalárda különösen a pompás, kifogás­talan összhangú szabályos, dallamos, a ver­senydal összes szépségeit kiaknázó énekével tűnt ki. A többi dalárdák (közülök egyedül az elizabethporti érdemel dicséretet) értel­metlen, az érzelgős részt össze-vissza kia­báló, minden harmóniát nélkülöző énekük­kel a mi Dalárdánk mellett úgyszólván ver­senyképesek sem voltak. A Sz. M. D. a verseny után a közönség tomboló éljenzésétől kísérve munkás­dalokat énekelt. A versenybiráló bizottság döntését, mely a Sz. M. D. birtokában meghagyta továbbra Socializmus és az egyenlőség. Azt mondják sokan, hogy a szocialisták az embereket kivétel nélkül egy mintába szorítani, egy kaptafára ütni s egyformákká akarják tenni. Számtalan firkász, sőt híres nemzetgazdász is kész ténynek tekinti ezt a­nélkül, hogy valaha fáradságot vettek vol­na maguknak arra, hogy ezen feltevés he­lyességéről meggyőződjenek. Vannak embe­rek, kik másokra nagyon szeretnek képtelen­ségeket ráfogni, hogy a saját gyermekböl­­cseségöknek garasos fényét annál feltűnőb­ben ragyogtassák és hogy egy győztes po­lémia olcsó élvezetéhez juthassanak. Ily módon mondogatják öntetszelgő szellemi fel­­sőbbséggel, hogy balgaság az összes embere­ket egy kaptafára ütni s hogy egyenlőt­lenség mindig volt és lesz. Csak az a kár, hogy ezen ellenfelek kriti­­tikai bölcsessége hiába fáradozik annyit, mert csakis a levegőben hadonáznak. Tud­ják azt maguk a szocialisták is, hogy az ab­szolút egyenlőség és oly lehetetlen, mint a­mennyire nem is kívánatos. Az emberek különböznek egymástól testileg és szellemi­leg, ügyesség, fogékonyság, hajlam és jel­lem tekintetében és fognak is különbözni, míg emberek élnek. Mi következik azonban ebből? Az-e, hogy a szociális egyenlőséget sem lehet és nem szabad kiegyenlíteni ? Mily bárgyú lo­gika ! És úgy lehetne következtetni, hogy bizo­nyos egészségügyi intézkedéseket sem sza­bad megtenni, mert eddig is voltak egész­ségesek és betegesek, erőteljesek és gyen­gék. Ha vannak egyenlőtlenségek, a­me­lyek nem ártalmasak és melyeket nem lehet kiegyenl­íteni, vájjon az következik-e ebből, hogy azon felette káros egyenlőtlenségeket, a­melyek mindenkire nézve előnyösen meg­szüntethetők, állandóknak nyilvánítsuk?!— Valóban sajnos, hogy még annyi gyermekes gondolkozású ember van, kinek oly egyszerűt dolgokat, mint a kétszer kettő—-négy, örö­kösen bizonyítgatni kell. És akkor még sza­badkoznak azon feltevés ellen, hogy az em­ber állati eredetű! Ugyanazon együgyű ér­vet hozták fel egyébiránt annak idején a polgári jogegyenlőség ellen is. A szocialisztikus egyenlőségi eszmény fe­lette észszerű; nem akarja az eszközök egyenlőségét, hanem a célnak, a hatásnak egyenlőségét, holott a polgári egyenlőség a Prokrustes egyenlősége, a ki t. i. az idege­neket egy ágyba fektette, a kicsinyeket nyújtotta, a nagyok lábait pedig­­addig el­­fűrészeltette, mig az ágyba beillettek. Stern J. PANAMA PIT­T­SBU­RGB­AN. Nagy vesztegetésről rántották le a lep­let Pittsburgban. Egy nyilvánosságra ho­zott jelentés szerint a városi tanács 17 tag­ja értesítést kapott, hogy felügyelet alatt van és nem szabad elhagynia, a várost. En­nek a 17 tagnak egyszersmind tudtára ad­ták, hogy a vesztegetési perrel kapcsolato­san ki lesznek hallgatva. Egy másik hír szerint ez a 17 városi tanácsost legkésőbb hétfőn letartóztatják. Weil ügyvéd, a ‘‘sza­vazók ligájának” az elnöke, most kijelen­tette, hogy elegendő bizonyíték gyűlt már össze, hogy másokat is letartóztassanak.­ Hogy mikor fognak ezek a letartóztatások megtörénni, arra nézve Weil ügyvéd nem akart nyilatkozni. A letartóztatottak azt állítják, hogy az egész eljárás nem egyéb, mint politikai áskálódás és a letartóztatott tanácsosok egy része ezzel is fog védekezni. Állítólag Carnegie 150,000 dollárt adott, hogy a pittsburgi városi tanács botrányá­ban a­ vizsgálatot teljes erővel folytathas­sák. Dehát miért? Vagy történtek megvesz­tegetések — vagy­­ nem. Ha történtek, ak­kor Carnegie pénze nélkül is teljes szigor­ral lehetni folytatni a vizsgálatot. is az első díjat és még egy díjat is juttat neki a közönség általános tapsa és elismerése fogadta. A Szabadság Dalárda e szép eredmény­­ után bátran és művészi hivatásának tudatá­ban haladhat előre! A Szabadság Munkás Dalárda Sylveszter esti mulatságára ezúttal is felhívjuk olva­sóink figyelmét,­­és hisszük, hogy ezen a tartalmas és szórakoztató mulatságon töme­gesen fognak részt venni. * A változatos és tarka műsorból kiemeljük a versenydalt. Tréfás jelenetek, szavala­tok, dalok, apotheozis. Minden magyar mun­kás ott legyen! A socialista pártba való belépés kérdésében az A. M. Sz. Sz. átiratot intéze­tet a S. P. végrehajtó bizottságához. A bi­zottság e tárgyban december 18—20-ig tar­tott ülésén egy határozatot fogadott el, mely a következőképen szól: ‘‘Az idegen nyelvű szocialisták szerveze­tei a S. P.-hoz a következő módon csatlakoz­hatnak . Az ezen szervezetek osztályai a párt azon állam­szervezeteibe lépjenek, amely ál­lamban az illető osztályok vannak és ezen államszervezetek útján fizessék a pártadót és hajtsák végre a pártügyeket ugyanúgy, amint a pártnak osztályai ezt az államszer-­v­etekben teszik. Az idegen nyelvű szocialisták osztályai alkothatnak egy központi vezetőséget a pro­pagandának és a szervezésnek a honfitársa­ik közt való eszközlése végett és elfogadhat­nak alapszabályokat, a­melyek ezen bizott­ság kötelességét meghatározzák, azonban ezek az alapszabályok nem jöhetnek össze­ütközésbe a S. P. alapszabályaival, és nem róhatnak ki az idegen nyelvű szervezetek tagjaira külön pártadót. ? ■ Valamely idegen nyelvű szervezet köz­ponti vezetősége megállapíthatja azokat a módszereket, melyekkel osztályaik és a S. P. országos irodájával az összeköttetést fen­­tarthatja és a párt országos irodája hivata­los fordítókkal és más közegekkel köztük és az országos iroda közti érintkezést közvetíti. Az országos iroda az idegen nemzetiségek szervezése és propagandája érdekében tett kiadásokat fedezi, vagy készpénzzel illető osztályok befizette pártadók arányában,a vagy­ külön szervezők és a pártirodalom fen­tartásával. Ezen támogatás módját és mértékét a S. P. végrehajtó bizottsága időről-időre álla­pítja meg. Az országos végrehajtó bizottság kijelen­ti, hogy az idegen nyelvű szocialista szer­vezetek mindegyike, melyek a S. P.-hoz csat­lakoztak a S. P. központi vezetőségének min­den ülésen és minden országos konvención két tag által képviseltetheti magát, kiknek azonban csak hozzászólási joguk van, de szavazati joguk nincs.” Az A. M. Sz. Sz. központi vezetősége, mi­előtt ebben az ügyben érdemileg határozna, szükségesnek tartja mindenekelőtt a szövet­ség osztályainak, valamint a S. P. ma­gyar brand­esnek ez ügyben való állás­­foglalását bevárni. Ezen osztályok határo­zatától teszi függővé, váljon elfogadva a párt végrehajtási bizottságának határoza­tát, belép-e a S. P. kötelékébe, avagy a szö­vetségi szervezett mai mostani formájának megtartásával az eddigi szoros összekötte­tést tartja-e fenn a párttal. MERÉNYLET A FRANCIA KÖZ­TÁRSASÁG ELNÖKE ELLEN. Paris, dec. 28. Armand Fallieres, a francia köztársaság elnöke, a karácsony előtti délutánon, Fallie­res titkárjának s egy katonatisztnek a tár­saságában sétált, midőn egy szegényesen öl­tözött férfi megragadta az elnök szokásét s ki akarta azt szakítani. Az elnök védekezni iparkodott. Két kí­sérője is azonnal mellette termett s lefü­lelték a támadót, s átadtak annak a két tit­kos rendőrnek, kik biciklin követték az el­nököt és kísérőit. Midőn a két titkos rendőr bilincseket ra­kott a támadó kezeire, az sikoltozni, topor­­zékolni kezdett: “ne tegyenek reám bilin­cseket, kiáltotta. Én nem akartam merény­letet elkövetni, csupán az elnök szakállát akartam eltávolítani.” A merénylő neve Jean Mattis, 24 éves és kávéházi pincér, tekintettel a merénylet kü­lönös módjára, kétségkívül elmeháborodott. BÉRKOCSISOK SZTRÁJKJA. A múlt számunkban hírül adtuk, hogy a new yorki bérkocsisok sztrájkba léptek. A sztrájk, dacára a munkáltatók ama híresz­telésének, hogy a sztrájk a kocsisok tömeges munkába állásával és sztrájktörők segélyé­vel végett ért — most is változatlanul to­vább tart és a sztrájkolók szolidaritása a sztrájk sikeres kimenetelével biztat. KEGYELEM? Trenton, N. J.—A New Jersey állami börtönök lakóiból nyolcavanat kegyelemből szabadon bocsájtottak. A börtönök a tél beállta miatt hirtelen megteltek — ezért határozta el magát a kormányzó erre a ke­gyelemre. Az elbocsájtottak legnagyobb ré­sze vétségek miatt került börtönbe, mint­ éhségből való lopás,­st. A kegyelem egy­általán nem tekinthető kegyelemnek, mert hiszen a börtönt elhagyó nyomorultak leg­nagyobb része a téh­ ínség elől­t foglalko­zást nem kaphatván, újra csak törvény ál­tal üldözött bűntetteket lesz kénytelen elkö­vetni és rájuk ismét csak a börtön vár­t, még szigorúbb büntetéssel.

Next