Előre, 1909. január (5. évfolyam, 1-5. szám)
1909-01-02 / 1. szám
2 1. Néhány évvel ezelőtt Amerikába jött Werner Sombart a marxista, de nem szocialista—nemzetgazdász az amerikai munkás — és általában a gazdasági viszonyok tanulmányozására. Az itt látott és tapasztalt dolgokat, mint egy német tudóshoz illik, nyomban egy könyvben meg is írta. Könyvének ezt az érdekes címet adta: ‘‘Warum gibt es in den Vereinigten Staaten kein Sozializmus ? ” Miért nincs az Egyesült Államokban szocializmus?” A könyv, mert a marxista hírében álló Lombart egyetemi tanár írta és mert arról szólt, hogy létezik egy nagy kapitalista, ország, ahol nincs szocializmus — világszerte feltűnést keltett. És ez a feltűnés, természetes is volt. A szocializmus minden tanítása arról szól, hogy a gazdaságilag fejletteb ország, a mai társadalomban, a kapitalista ország — áll legközelebb a szocialista társadalomhoz. Márpedig Amerika a világ legkifejlettebb kapitalista országa, ha a szocializmus tanítása — igaz, akkor a szocialista mozgalomnak épen Amerikában kellene a legfejlettebbnek, a legerősebb és legnagyobbnak lennie. És íme, Lombart, a marxista tudós bizonyítja nemcsak azt, hogy Amerikában gyönge a szocialista mozgalom, gyöngébb, mint akármelyik elmaradt fél hűbéri, fél burzsoá országban, hanem bizonyítja azt is, hogy Amerikában egyáltalán nem létezik szocializmus és Amerikában a szocializmusnak nincs is tere. Eltekintve attól, hogy a Lombart amerikai tanulmányútja alkalmával már régi, erőteljes szocialista mozgalom volt Amerikában, tehát a Sombart tényállítása nem is volt igaz; a szocialista mozgalomnak Lombart látogatása óta való hatalmas térfoglalása alaposan rácáfolt a tudós professzor jóslására is. ' 'Mert Amerikában, nevezetesen az Egyesült Államokban a szocializmusnak nagy tere és nagy jövője is van. Mi volt tehát az oka Lombart feltevésének ? Min alapult az az általános hiedelem, mert Lombart könyve előtt már ez volt az általánosan elterjedt nézet, hogy Amerikában nincs szocializmus és Amerikában nem is fog soha a szocializmus kedvező talajra találni? Mielőtt e kérdésre feleletet adnánk, meg kell említenünk azt, hogy volt idő, nem is nagyon rég, amikor ugyanezt állították Angolországról. Amikor a szocializmust cáfolgató polgári tudósok a szocializmust az-zal igyekeztek tönkre tenni, hogy Angolországra és Amerikára hivatkoztak, mint két olyan országra, ahol a legkifejlettebb a kapitalizmus, ahol a kifejlett kapitalizmus mellett erős szakszervezetek, trade uniók is állottak és ahol szocializmus még sem volt, ahol a szakszervezetekben szervezett munkásság nem volt egyszersmind szocialista is! Nos, ami a polgári tudósok példálódzását illeti, erre legelőször is Anglia cáfolt rá. Először a trade uniókon kívül, majd a trade uniókban és legújabban, a hulli kongresszus óta, a trade uniók egyetemével szocialista mozgalom indult meg. És Amerika a legutóbbi évek történetével a polgári tudósok ábrándjának utolsó várát, az Amerika szocialista mentességének páratlan jelenségét oszlatta szét. Ahogy Angliában a szakszervezetek szocialisták lettek és amint Angliában hatalmas szocialista párt és osztálytudatos munkás mozgalom keletkezett, akként történik ez most Amerikában is. Ugyanazok az okok, melyek késleltették a szocializmus előrehaladását Angliában, késleltették Amerikában is. És amely okok közreműködtek a szocializmus, úgyszólván, hirtelen elterjedésénél Angliában, ugyanazok hatottak itt, Amerikában is. A szocializmus tehát valóban igazi kapitalista országokban lett erőssé, naggyá: Angliában, Amerikában. Az a hit pedig,amely ezt a két kapitalista államot szocialista mentesnek gondolta azon tényen alapult, mivel e két állam munkássága valóban, szervezettségek dacára nem vallotta magát szocialistának, sőt mi több szocialista ellenes tanokat is vallott, így tehát csakugyan volt két kapitalista ország, ahol a szocialista mozgalom gyönge volt és az erős munkásszervezeteken kívül állott. Felmerül tehát nyomban a kérdés, miként volt ez lehetséges; miként történhetett az, hogy két ország, a társadalmat irányító gazdasági törvények alól kivételt képezhettek, ha csak egy ideig is? A feleletet megtaláljuk a két ország különleges gazdasági helyzetében, mely minden tekintetben elütött akármelyik európai államétól. Ez a különleges helyzet pedig abban állott, hogy a két ország kapitalizmusa, mihelyt a nagy tőke összpontosításával a gazdasági erők új, nagyszerű kihasználása volt eszközölhető, egy ideig, a szervezkedő munkával szemben nem tanúsított merev ellenséges magatartást Anglia a nagy tőke kifejlődésével, a rendelkezésére álló kimeríthetetlen gazdagság-gal, mit a roppant kiterjedésű gyarmatok nyújtottak neki, nem kényszerült a szervezkedő munkássággal szembeszállni. Az angol tőkések az angol munkásság számos követelésének eleget tehettek, anélkül, hogy a magasabb terhelési költségekkel az árupiacon a versenyben részt nem vehettek volna. Sőt Angliát a nagyipar által való nagytermelés, a tőkés koncentráció és a gyarmataiból jövő olcsó nyersanyag beszerzése képessé tették arra, hogy a munkások bérét emelje, munkaidejüket leszállítsa, általában a termelési költségeket emelje é,s mégis az angol árukat versenyképesekké, sőt versenyen felülállókká tegye a világ árupiacán. Anglia kedvező gazdasági viszonyaihoz járult az is, hogy Európa többi országaiban a hűbéri társadalomtól a polgárig való átmenet a múlt század 50-60-as éveiben ment csak végbe. Az átmenettel járó szüntelen harcok lehetetlenné tették az országok gazdasági nyugalmát, így az ipar nem lendülhetett fel, csak a hetvenes években. Márpedig Anglia hatalmas ipara és kimeríthetetlennek látszó segédforrásai nyújtotta fölényét Európa fejlődni indult iparával szemben könnyenyentarthatta. A viszonyok azonban változtak. Anglia ipara örökké nem tarthatta meg kizárólagosságát, egyeduralmát. A többi európai országok is rálépvén a kapitalista fejlődés útjára, gyors léptekkel haladtak ugyanazon az úton, mely Angliát oly gazdaggá és hatalmassá tette. Anglia versenytársakra talált a piacon, kik ugyanoly minőségű árut, szállítottak ugyanazon az áron, mint Anglia. A gyarmatok kezdtek a velük űzött rablógazdaság folytán kimerülni, új gyarmatok hódítása pedig, mint azt az angol-búr háború is mutatta — igen bajosan ment: beállott tehát a válság. A válság első jele a hatalmassá vállt munkás-szakszervezetek üldözésében, hatalmuk megcsorbítása iránt indított harcban nyilvánult meg. Sztrájkokba kergették a munkásokat. Olyan bérharcokat idéztek elő, melyek páratlanok a munkás mozgalom történetében. A trade uniók a sok kizárás, sztrájk, bírói és törvényhozási üldözés (a Taff-Vale törvény), folytán — felhagytak a pure-andsimple — a kizárólag gazdasági mozgalommal és nem küldtek be a parlamentbe többé polgári képviselőket, hanem munkásokat. Az Independent Labor Party és a Social Democratic Party hathatós agitációja folytán pedig 1907 januárjában, a Hull-ban tartott szakszervezeti kongresszuson, a sokáig gyűlölt vörös lobogót tűzték ki a szakszervezetekre. Angliába így bevonult a szocializmus. És ma, amikor már a szakszervezetek, úgyszólván mind szocialisták , szocialisták képviselik a munkásságot a parlamentben és a szocializmus hatalmas lépésekben halad előre, a szocializmus nagy céljai felé. Ezzel Anglia megszűnt a polgári tudósok számára, a szocializmus ellen használt egyik érv lenni. • Amerika munkásszervezetei hasonló átalakuláson mentek végig. Az itteni kapitalizmus is hasonlókép kedvező, zavartalan körülmények között fejlődhetett naggyá és mert naggyá fejlődhetett, épen mint Angliában az alakuló szakszervezetekkel szemben eleinte nem tartotta szükségesnek a védekezést. Hagyta azokat szabadon fejlődni, sőt azokat elismerte. Ez a körülmény visszahatott természetszerűleg a szakszervezetek fejlődésére és azokra sajátságos bélyeget nyomott rá. (Folytatás következik.) A socializmus programmja Amerikábark. Irta: BÁRD IMRE. PAPOK EGYMÁS KÖZT. A paróchia előtt beszélget Krisztus két csűrő-csavarója. Az egyik: Alig két esztendeje zsindelyeztek a paróckiádat és máris cserepet rakatsz a tetőre? A másik vigyorogva: A pápa őszentsége parancsa szerint cselekszem, de különben se az én zsebem bánja. A nyáj fizeti ... Az egyik (csudálkozó ábrázattal) : A pápa parancsa szerint ?! Ne bolondozz testvér! Én hogy nem kaptam hát ilyen parancsot?! A másik: Kaptál, hogyne kaptál volna . . . ő szentsége elrendelte, hogy a rossz nyelvek miatt óvakodni kell a papságnak és pap nem lakhat egy födél alatt se gazdasszonyával, se más ördögi nőszeméllyel. Az egyik: Nos? A másik: Nos, rakatok a zsindelyre még egy tetőt cserépből és ő szentsége hódolattal fogadja fiúi engedelmességemet. ELŐRE 3 A munkás dalárda újabb diadala. A Terrace Garden dísztermében folyt le az amerikai magyar dalárdák második dalversenye. E versenyen most másodízben vett részt a mi dalárdánk a “Szabadság Munkás Dalárda” is. És ez a verseny miként az első is diadalt hozott a “Szabadság Munkás Dalárdá”nak. A versenyben részt vevő két dalárda elől elvitte az első díjat. Megtartotta a vándordíjat, a bíráló bizottság még egy újabb díjat is juttatott neki és karmestere Esztergomi Rezső aranyérmet nyert. Tán felesleges is rámutatni a Sz. M. T T. ezen győzelmének—a munkás szempontjból való jelentőségére. A munkás dalárda, mint minden dalárda kultur célt szolgál. Terjeszti a dalban megnyilvánuló szépet; tagjai és a közönség művelését is neveli, fejleszti. A zened ifflet- művészet legközvetlenebből hat az érzékekre, legjobban megragadja az emberi érzést, a szívet, a lelket. A zene uralkodik a hallgatón, eltölti nemesebb, magasabb érzelmekkel és befolyásolja a gondolkodását, jellemét cselekedetét. Minél fejlettebb valamely nemzetnél a zene, minél általánosabban, elterjedt a dal, annál magasabb, kultúrára fogékonyabb az illető nép. Mint minden művészet, úgy a zene is megkívánja, hogy művelői sok szabad idővel rendelkezzenek; a gondtól fáradságtól mentek legyenek. És épen ezért nehéz helyzete van a proletár, a szegény, anyagi gondokkal küzdő művészetnek. A szociális társadalom, mely az emberiség számára szabad, gondtalan életet fog biztosítani, a művészetet fejlődésének nagyobb teret, több alkalmat fog biztosítani. Hány nagyrahivatott művész, költő, veszik el a népben? Hány nemes, nagyszerű gondolat törpül el a nyomorban, szegénységben sínylődő proletár agyakban? Hány költő, zeneszerző marad az ismeretlenség homályában, ki pedig hivatva lett volna arra, hogy egy nemzet, az egész világ számára daloljon? A munkásság küzdelme a szociális társadalomért egyszersmind a kultúráért, a művészetek érvényesülésért folytatott küzdelem is. A kultúráért vívott küzdelem tudatában a munkásság minden alkalommal, valahányszor ideje és az anyagi létért folytatott harca — engedi, tanújelét adja művészi hivatottságának. Minden adott alkalommal bebizonyítja azt, hogy a munkásság a művészetek megértése ápolásra tekintetében valóban “hálás anyag.” A “Szabadság Munkás Dalárda” egész működése, a legutóbbi dalversenyen való szereplésével ezt bizonyította be. A munkások, kiknek egész nap a megélhetés után kell nézni, fárasztó, nehéz munkával kell magukról és családjukról gondoskodni, valóban nagyszerű feladat teljesítésére, vállalkoztak, mikor a dalárdában szervezkedve ápolták a szépet és terjesztették a munkásdalt. A versenyben való részvételével ■ a Sz. M. D. be akarta és betudta bizonyítani, hogy az öntudatos munkások dalárdája minden tekintetben felüláll a többi hazafias dalárdák felett. Tisztán polgári, sőt “úri” körök által rendezett, úri tagokból áll versenybíróság —■ kénytelen volt elismerni ezt és a Sz. M. D.-nek juttatni az első díjat. A versenyen, melyet a New Yorki Magyar Ifjúsági Kör és Daltestület rendezett a new yorki osztrák-magyar főkonzul védnöksége alatt, résztvettek a következő daltestületek : A new yorki Szabadság Munkás Dalárda, a Passaici Iparos Dalkör, az Elizabethporti Magyar Dalárda és Műkedvelők, a Newarki I. Magyar Dalkör, a Philadelphiai Magyar Dalárda és a New Yorki Ifjúsági Kör Daltestülete. A daltestületek a következő sorrendben léptek fel: (1) A N. Y. Ifjúsági Kör és Daltestület: Losinszky Gyula karnagy; (2) a N. Y. Szabadság Munkás Dalárda: Esztergomy R. karnagy; (3) a Philadelphiai Magyar Dalárda: tiszteletes Schedle Ádám Gyula karnagy; (4) az Elizabethporti Magyar Dalárda és Műkedvelők: Fogeth Gy. karnagy; (5) a Newarki I. Magyar Dalkör, Esztergomy R. karnagy vezetése mellett. A verseny dalt (Himsodal Kerntől) eléneklésében a Szabadság Munkás Dalárda különösen a pompás, kifogástalan összhangú szabályos, dallamos, a versenydal összes szépségeit kiaknázó énekével tűnt ki. A többi dalárdák (közülök egyedül az elizabethporti érdemel dicséretet) értelmetlen, az érzelgős részt össze-vissza kiabáló, minden harmóniát nélkülöző énekükkel a mi Dalárdánk mellett úgyszólván versenyképesek sem voltak. A Sz. M. D. a verseny után a közönség tomboló éljenzésétől kísérve munkásdalokat énekelt. A versenybiráló bizottság döntését, mely a Sz. M. D. birtokában meghagyta továbbra Socializmus és az egyenlőség. Azt mondják sokan, hogy a szocialisták az embereket kivétel nélkül egy mintába szorítani, egy kaptafára ütni s egyformákká akarják tenni. Számtalan firkász, sőt híres nemzetgazdász is kész ténynek tekinti ezt anélkül, hogy valaha fáradságot vettek volna maguknak arra, hogy ezen feltevés helyességéről meggyőződjenek. Vannak emberek, kik másokra nagyon szeretnek képtelenségeket ráfogni, hogy a saját gyermekbölcseségöknek garasos fényét annál feltűnőbben ragyogtassák és hogy egy győztes polémia olcsó élvezetéhez juthassanak. Ily módon mondogatják öntetszelgő szellemi felsőbbséggel, hogy balgaság az összes embereket egy kaptafára ütni s hogy egyenlőtlenség mindig volt és lesz. Csak az a kár, hogy ezen ellenfelek krititikai bölcsessége hiába fáradozik annyit, mert csakis a levegőben hadonáznak. Tudják azt maguk a szocialisták is, hogy az abszolút egyenlőség és oly lehetetlen, mint amennyire nem is kívánatos. Az emberek különböznek egymástól testileg és szellemileg, ügyesség, fogékonyság, hajlam és jellem tekintetében és fognak is különbözni, míg emberek élnek. Mi következik azonban ebből? Az-e, hogy a szociális egyenlőséget sem lehet és nem szabad kiegyenlíteni ? Mily bárgyú logika ! És úgy lehetne következtetni, hogy bizonyos egészségügyi intézkedéseket sem szabad megtenni, mert eddig is voltak egészségesek és betegesek, erőteljesek és gyengék. Ha vannak egyenlőtlenségek, amelyek nem ártalmasak és melyeket nem lehet kiegyenlíteni, vájjon az következik-e ebből, hogy azon felette káros egyenlőtlenségeket, amelyek mindenkire nézve előnyösen megszüntethetők, állandóknak nyilvánítsuk?!— Valóban sajnos, hogy még annyi gyermekes gondolkozású ember van, kinek oly egyszerűt dolgokat, mint a kétszer kettő—-négy, örökösen bizonyítgatni kell. És akkor még szabadkoznak azon feltevés ellen, hogy az ember állati eredetű! Ugyanazon együgyű érvet hozták fel egyébiránt annak idején a polgári jogegyenlőség ellen is. A szocialisztikus egyenlőségi eszmény felette észszerű; nem akarja az eszközök egyenlőségét, hanem a célnak, a hatásnak egyenlőségét, holott a polgári egyenlőség a Prokrustes egyenlősége, a ki t. i. az idegeneket egy ágyba fektette, a kicsinyeket nyújtotta, a nagyok lábait pedigaddig elfűrészeltette, mig az ágyba beillettek. Stern J. PANAMA PITTSBURGBAN. Nagy vesztegetésről rántották le a leplet Pittsburgban. Egy nyilvánosságra hozott jelentés szerint a városi tanács 17 tagja értesítést kapott, hogy felügyelet alatt van és nem szabad elhagynia, a várost. Ennek a 17 tagnak egyszersmind tudtára adták, hogy a vesztegetési perrel kapcsolatosan ki lesznek hallgatva. Egy másik hír szerint ez a 17 városi tanácsost legkésőbb hétfőn letartóztatják. Weil ügyvéd, a ‘‘szavazók ligájának” az elnöke, most kijelentette, hogy elegendő bizonyíték gyűlt már össze, hogy másokat is letartóztassanak. Hogy mikor fognak ezek a letartóztatások megtörénni, arra nézve Weil ügyvéd nem akart nyilatkozni. A letartóztatottak azt állítják, hogy az egész eljárás nem egyéb, mint politikai áskálódás és a letartóztatott tanácsosok egy része ezzel is fog védekezni. Állítólag Carnegie 150,000 dollárt adott, hogy a pittsburgi városi tanács botrányában a vizsgálatot teljes erővel folytathassák. Dehát miért? Vagy történtek megvesztegetések — vagy nem. Ha történtek, akkor Carnegie pénze nélkül is teljes szigorral lehetni folytatni a vizsgálatot. is az első díjat és még egy díjat is juttat neki a közönség általános tapsa és elismerése fogadta. A Szabadság Dalárda e szép eredmény után bátran és művészi hivatásának tudatában haladhat előre! A Szabadság Munkás Dalárda Sylveszter esti mulatságára ezúttal is felhívjuk olvasóink figyelmét,és hisszük, hogy ezen a tartalmas és szórakoztató mulatságon tömegesen fognak részt venni. * A változatos és tarka műsorból kiemeljük a versenydalt. Tréfás jelenetek, szavalatok, dalok, apotheozis. Minden magyar munkás ott legyen! A socialista pártba való belépés kérdésében az A. M. Sz. Sz. átiratot intézetet a S. P. végrehajtó bizottságához. A bizottság e tárgyban december 18—20-ig tartott ülésén egy határozatot fogadott el, mely a következőképen szól: ‘‘Az idegen nyelvű szocialisták szervezetei a S. P.-hoz a következő módon csatlakozhatnak . Az ezen szervezetek osztályai a párt azon államszervezeteibe lépjenek, amely államban az illető osztályok vannak és ezen államszervezetek útján fizessék a pártadót és hajtsák végre a pártügyeket ugyanúgy, amint a pártnak osztályai ezt az államszer-vetekben teszik. Az idegen nyelvű szocialisták osztályai alkothatnak egy központi vezetőséget a propagandának és a szervezésnek a honfitársaik közt való eszközlése végett és elfogadhatnak alapszabályokat, amelyek ezen bizottság kötelességét meghatározzák, azonban ezek az alapszabályok nem jöhetnek összeütközésbe a S. P. alapszabályaival, és nem róhatnak ki az idegen nyelvű szervezetek tagjaira külön pártadót. ? ■ Valamely idegen nyelvű szervezet központi vezetősége megállapíthatja azokat a módszereket, melyekkel osztályaik és a S. P. országos irodájával az összeköttetést fentarthatja és a párt országos irodája hivatalos fordítókkal és más közegekkel köztük és az országos iroda közti érintkezést közvetíti. Az országos iroda az idegen nemzetiségek szervezése és propagandája érdekében tett kiadásokat fedezi, vagy készpénzzel illető osztályok befizette pártadók arányában,a vagy külön szervezők és a pártirodalom fentartásával. Ezen támogatás módját és mértékét a S. P. végrehajtó bizottsága időről-időre állapítja meg. Az országos végrehajtó bizottság kijelenti, hogy az idegen nyelvű szocialista szervezetek mindegyike, melyek a S. P.-hoz csatlakoztak a S. P. központi vezetőségének minden ülésen és minden országos konvención két tag által képviseltetheti magát, kiknek azonban csak hozzászólási joguk van, de szavazati joguk nincs.” Az A. M. Sz. Sz. központi vezetősége, mielőtt ebben az ügyben érdemileg határozna, szükségesnek tartja mindenekelőtt a szövetség osztályainak, valamint a S. P. magyar brandesnek ez ügyben való állásfoglalását bevárni. Ezen osztályok határozatától teszi függővé, váljon elfogadva a párt végrehajtási bizottságának határozatát, belép-e a S. P. kötelékébe, avagy a szövetségi szervezett mai mostani formájának megtartásával az eddigi szoros összeköttetést tartja-e fenn a párttal. MERÉNYLET A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE ELLEN. Paris, dec. 28. Armand Fallieres, a francia köztársaság elnöke, a karácsony előtti délutánon, Fallieres titkárjának s egy katonatisztnek a társaságában sétált, midőn egy szegényesen öltözött férfi megragadta az elnök szokásét s ki akarta azt szakítani. Az elnök védekezni iparkodott. Két kísérője is azonnal mellette termett s lefülelték a támadót, s átadtak annak a két titkos rendőrnek, kik biciklin követték az elnököt és kísérőit. Midőn a két titkos rendőr bilincseket rakott a támadó kezeire, az sikoltozni, toporzékolni kezdett: “ne tegyenek reám bilincseket, kiáltotta. Én nem akartam merényletet elkövetni, csupán az elnök szakállát akartam eltávolítani.” A merénylő neve Jean Mattis, 24 éves és kávéházi pincér, tekintettel a merénylet különös módjára, kétségkívül elmeháborodott. BÉRKOCSISOK SZTRÁJKJA. A múlt számunkban hírül adtuk, hogy a new yorki bérkocsisok sztrájkba léptek. A sztrájk, dacára a munkáltatók ama híresztelésének, hogy a sztrájk a kocsisok tömeges munkába állásával és sztrájktörők segélyével végett ért — most is változatlanul tovább tart és a sztrájkolók szolidaritása a sztrájk sikeres kimenetelével biztat. KEGYELEM? Trenton, N. J.—A New Jersey állami börtönök lakóiból nyolcavanat kegyelemből szabadon bocsájtottak. A börtönök a tél beállta miatt hirtelen megteltek — ezért határozta el magát a kormányzó erre a kegyelemre. Az elbocsájtottak legnagyobb része vétségek miatt került börtönbe, mint éhségből való lopás,st. A kegyelem egyáltalán nem tekinthető kegyelemnek, mert hiszen a börtönt elhagyó nyomorultak legnagyobb része a téh ínség előlt foglalkozást nem kaphatván, újra csak törvény által üldözött bűntetteket lesz kénytelen elkövetni és rájuk ismét csak a börtön várt, még szigorúbb büntetéssel.