Előre, 1909. április (5. évfolyam, 14-17. szám)

1909-04-03 / 14. szám

2 (13-ik folytatás.) Sokan a szemére vetik az amerikai szo­cialista pártnak hogy programmjában alig foglaltatik valami “praktikus” “reform” követelmény. Hogy a párt elvi nyilatko­zata általános iszocialisztikus követelések­kel van­ telitve, az úgynevezett átmeneti követelmények pedig csak időleges refor­mokra, mint például az akut munkanélkü­liségre vonatkoznak. Azok, a­kik a párttól elvárják, hogy át­meneti, reform követelményeket állítson fel, nem veszik tekintetbe azt a körül­ményt, hogy ilyen reform követeléseknek tulaj­donképen­ nincs helye Amerikában. A párt nem állíthat fel olyan reform prog­­rammot, melyet a legtöbb európai szocia­lista párt kénytelen magáév­á tenni, hogy a szociális társadalom előfeltételét képező tőkés társadalmi rendszer teljesen kifej­lődjék. A legtöbb reform követelései az európai szocialista pártoknak itt már va­lósággá lettek, mert az amerikai viszonyok mostohasága dacára, azokat az amerikai de­mokrácia már megvalósította és mennyi­ben még megvalósításra várnak — az ame­rikai középosztály küzd azok életbelépte­téséért. Reform­követeléseknek tehát nincs he­lyük a szocialista párt programmjában. De nem is lehet helyük, mert a mostani fejlett tőkés társadalmi viszonyokból az át­menet csupán a­­ szociális társadalom le­het. Hogy a szocialista párt nem rendezke­dett be a majdan­­j szociális társadalmi viszonyokhoz, az természetes. A szocialista párt azt az erőt fejleszti magában a munkásosztályban, mely erő szükséges lesz az új szociális társadalom megalakulásához. És mert ez az erő gaz­dasági, politikai és szellemi erő kiváltását foglalja magában: a szocialista párt úgy gazdasági, mint politikai, valamint szelle­mi téren a szocializmus jegyében revolu­­cionizálja a munkásság szervezeteit, gon­dolkodását. Azaz, mint már fentebb kifejtettük, a szocialista párt csak egy programmal lép­het Amerika munkássága elé: a szocializ­mus­­ pure and simple programmjával. Minden munkás­párt programmjának magában kell foglalnia mindazon követe­léseket, melyek a munkásság legközvetle­nebb érdekeit képviselik. A programoinak úgy kell beállítva lennie, hogy a munkás­­ érdekeinek, legsürgősebb követeléseinek ki­fejezését, megtestesítését lássa benne. Ek­­k­­or lesz a programra igazán munkásérde­keket képviselő és ekkor látják be a mun­kások, hogy a szocialista párt programmjá­ban az ő érdekeiket képviseli. Már most e programoinak olyannak kell lenni, mely az amerikai munkás szociális szükségleteit a legközvetlenebbül elégíti ki. Mi lehet e programm akkor más, mint a szocializmus tiszta programm­ja? Ha az amerikai munkásság odáig jutott, hogy küzdelmeiben egyes egyedül a tőkés osztályra talált mint ellenfélre, úgy a prog­ramm a tőkés osztály teljes megsemmisíté­sét, a tőkés termelési rendszer teljes meg­szüntetését tűzheti maga elé. Ha a társadalmi fejlődés odáig vitte az amerikai gazdasági és társadalmi viszonyo­kat, hogy a tőkés termelési rendszer váza szétpukkad, hogy a rendszer bukása csak rövid idő kérdése lehet már, a szocialista programm nem irányulhat másra, mint eme végső katasztrófát siettető, előidéző és végrehajtó mozgalomra. Ezért nem találunk más pontját az ame­rikai szocializmusnak, csak a­mi direkte a szociális társadalom megvalósítására vonat­kozik. A szocialista párt eme feladatának tuda­tában, minden élet megnyilvánulásában je­lét adja annak, hogy a szocializmus közeli elkövetkezését látva, intézkedéseket kell a munkásságnak tenni, melyek a szociális társadalomra a munkásságot előkészítik. A szocialista párt alkotó — konstruktive — programmot állít fel úgy a városi, mint állami s országos közigazgatás szocializá­lására, mint a termelés társadalmasítása tekintetében. Községi programm­­a egyenesen oda irá­nyul, hogy az összes községi közigazgatási szervek a nép kezében összpontosuljanak. De nemcsak a közigazgatási szervek, ha­nem mindama községi gazdasági berende­zések, melyeknek legnagyobb része, mint a világítás, közlekedés stb. magántulajdon­ban vannak — a község tulajdonába men­jenek át. És valóban ott, a­hol a szocia­lista párt befolyása a községi — ide érten­dők természetesen a városok is — ügyekre nagyobb, ott a község tulajdonában és ve­zetése alatt vannak ezen intézmények. Oly államokban, hol a szocialista párt befolyása révén munkásképviselőket kül­dött az állami törvényhozásba, ott a kisebb­ségben levő képviselők az állam népének életére fontos előnyöket tudtak kivívni az uralkodó osztálytól. Igaz ugyan, hogy ezen előnyök nem tisztán szocialisztikusak abban az értelemben, hogy a szociális tár­sadalom megalakításához direkte nem szük­ségesek, azonban valamennyi a mai társa­dalmi rend alapját, a magántulajdont tá­madja meg gyökerében. Az egyes államokban behozott munkás­­védtörvények, a gyermek­munkának korlá­tozása vagy teljes betiltása a magántulaj­dont helyezi a nép törvényhozásának kon­trollja alá és megdönti azt az öröknek tar­tott elvet, melyen a mai társadalom alapul hogy t. i. a magántulajdon szent és sért­hetetlen. A magántulajdon — a mun­kással szemben — korlátlan teljhatalom. Hanem a szocialista pártnak e téren va­ló működése úgyszólván nem folyik teljes erővel. Nem fekteti bele a párt egész ere­jét ezen, már most határozott előnyökkel járó munkásságba. Ha a szocializmus általános propagálá­sán kívül a párt egyéb téren való műkö­dését vizsgáljuk, tapasztaljuk, hogy a párt minden erejét a politikai választásoknál veti latba. Sokak előtt ez egyszerű szavazathajhá­­szásnak látszik. Pedig az nem más, mint­­a párt programmjának — most még — egyedül lehetséges terjesztése, ismertetése és érvényre juttatása. Az állami és országos elnökválasztások­ba a párt azzal a biztos tudattal megy, hogy a választás nem jár a pártra nézve azonnali, direkt sikerrel. Hanem e válasz­tások alkalmával a szocializmus eszméje terjed. E választások alkalmával hatvá­nyozott mértékben van a pártnak esélye arra nézve, hogy a párt programmjában a munkások érdekeik követelését, megtes­tesítését ismerik fel. És valóban, minden választás alkalmával újabb és újabb mun­kásrétegeket von a párt maga köré, mind szélesebb körben terjed a szocializmus és lesznek harcoló tagjaivá a munkások a szocialista pártnak. A szocialista párt úgyszólván merev szocialisztikus programm­­a fölrázza a mai rendszerrel elégedetlen munkások óriási táborát. Fölébreszti a munkásokban az osztálytudatot. Szóval felvilágosítva a munkásságot osztályhelyzetéről, szellemi­leg előkészíti a munkásokat a szociális tár­sadalom felépítésére. Ezért van oly nagy jelentősége Ameri­kában a szavazó­lapnak, mert ezzel a mun­kás tanúbizonyságát adja osztálytudatos, szocialista voltának. Nem tisztán politikai akciót jelent Ame­rikában a szavazás. Itt a “ballot” jelen­ti a szocialista párt programmjának meg­értését, elfogadását. Jelenti a szocialista eszmékért való küzdelem felvételét. A­hogy nincs a pártnak külön gazdasá­gi, külön politikai programmja, hanem csak egy van: a munkásság szocialistává tétele minden eszköz megragadásával, úgy a választási harc nem is jelent mást, mint egyik alkalmas módját, a munkásság tö­mege gondolkodásmódjának megnyerésére. (Befejezése következik.) Hogy a probléma jelenlegi állását tisz­tán láthassuk, nézzük meg, hogy mennyi az, a­mit földünkről tudunk vagy tudni vélünk. Valamikor a föld is, mint bolygó, egy gázgömb volt, a­milyen a Jupiter is, még most is. Hőmérséklete igen magasfokú volt s a­mint a világűrben, a minusz 270 fok hidegben keringett, lassan kezdett le­hűlni és összesűrűsödni, folyóssá válni, hogy később kívülről szilárd kérge fejlőd­jék, a­mint például egy tégely megolvasz­tott ólom felületén is észlelhetjük. Ezt az őstörténetet általánosan elfogadják, úgy az astronomusok, mint geológusok, mivel hogy jobb hipotézis nincsen. A további fejlődéstől azonban már nagyon különböz­nek a nézetek. Egyesek azt mondják, hogy most is még izzón folyós a belseje s csak egy aránylag vékony, 80 kilométer vastag rétege szilárdult már meg, mások viszont azt hiszik, hogy a föld már teljesen kihűlt és sokkal állandóbb, szilárdabb, mint azt az előbbi feltevés mondja. S ez a második hipotézis sokkal valószí­nűbb, mint az első, a­mit már a nemrég el­hunyt angol fizikus, Lord Kelvin is kimu­tatott. Mert ha a föld belseje folyós lenne ez a folyadék is épen olyan mértékben en­gedelmeskedne a hold vonzásának, mint a tenger vize az árapály jelenségekben, s en­nek a belső magvában létrejövő árapály­nak egy nyolcvan kilométer vastag kéreg nem tudna ellentállni, az a vékony kéreg a­mely aránylag vékonyabb, mint egy to­jás héja. Kelvin azt következtette számí­­tások alapján, hogy a föld anyagának ru­galmassága az üveg és a vas rugalmassága között foglal helyet s igy szilárd állapot­ban van s a földrengési hullámok terjedé­sének vizsgálatából Weick­ert nemrégiben ugyancsak erre az eredményre jutott. Azonban ezek­ alapján szükséges-e azt hinnünk, hogy szilárd az egész föld? Nem, ha figyelembe vesszük a hegyláncokat, a­melyek, mint a geológia megmutatja, oldal­ról ható erők folytán keletkeztek, gyűrő­dések, egymásra csuszamlások a föld leg­felsőbb kérgében, a­melyek mostani kiter­jedése fele, harmadrésze az eredetinek. Az látszik ebből, hogy a föld felső kérge 20— 330 kilométernyire meglehetősen független az alatta levőtől, nem képez vele egyetlen szilárd tömeget. A vulkanikus jelenségek, a talajhőemel­­kedése valószínűvé teszi, hogy ez alatt a független kéreg alatt valószínűleg nagy hőmérsékleten levő folyadék, vagy plaszti­kus anyag, csakhogy ez a tüzes réteg nem terjedhet a föld középpontjáig, a­mi mint említettük, a föld rugalmasságából és a földrengés-hullámok terjedéséből szükség­képen következik. ,S ezzel — a sok bizonytalanság után — el is érkeztünk a legújabb hipotézishez, a­melyet Lee, a Mire Islandon levő obszer­vatórium igazgatója szerkesztett s a­mely — jelenleg — a legelfogadhatóbb s legke­­vésbbé megtámadható. Lee szerint körül­belül 40 kilométer mélységben a szilárd kérget cseppfolyós anyag váltja fel, a­mely a hegykeletkezések és vulkáni kitörések ere­dő fészke. Ez a folyadék az ott uralkodó nagy nyomás következtében oly érzékeny­séggel rendelkezik, hogy a legkisebb erő­hatásoknak is engedelmeskedik, ha azok sokáig ugyanabban az irányban hatnak, így tehát itt állandó törekvés van az egyen­letes statikai egyensúly elérésére, míg a nap és hold vonzása nem érvényesülhet — rövid ideig tartó, nem egyenletes hatásuk miatt teljes mértékében. Ez a folyós réteg csak valamivel vastagabb, mint a felette levő szilárd, vagy legfeljebb kétszer akko­ra. Alatta, a nyomás és hőmérséklet szi­multán emelkedése következtében, az anyag előttünk teljesen ismeretlen állapot­ban létezik. A kémiai elemek vegyülése teljes, a nehézségerő s a sűrűség anomáliái megszűntek, a rugalmas ellentállás na­gyobb minden ismertnél s a rezgések nagy gyorsasággal terjednek benne. A föld ki­lenc tized része van ebben a különös áll­a­­po­tban, a­mely egyesíti magában a szilárd és a gázalakú testek összes tulajdonságait. Ezt a magyarázást megkísérlette Lee ki­fejteni, azonban nem sikerült neki annyi­ra, hogy el lehessen fogadni. De tulaj­donképen nem is várhatjuk ezt most még, a­mikor azt sem tudjuk, hogy tulajdonké­pen mi is történik a föld belsejében egyes földrengések alkalmával. Végeredményben tehát még sem tudunk valami nagyon sokat földünk belsejéről s legfeljebb csak azt mondhatjuk most már teljes bizonyossággal — a­mit már fent is említettünk — hogy a föld belseje sem nem folyós, sem nem szilárd teljes egészé­ben. Uj osztály. A St. Louisi Első Magyar Szocialista Szervezet elhatározta, hogy a környéken levő bányatelep magyarságát felkeresi nép­gyűlés megtartása végett. Felkérte :a­ hely­beli M. B. és Ö. Sz. vezetőségét, hogy ők is küldjenek olyan egyéneket, a­kik a fel­világosítást az alapszabályokra megadják, hogy ezen bányatelep öntudatos munkásai­val összpontosítsa az ottani magyarságot. A Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet 17-ik osztálya a meghívást kész­séggel elfogadta és kiküldötte Králik Jó­zsef és Torma István tagtársakat. A szo­cialista szervezet részéről Labanits Mihály és Horváth K. elvtársak küldettek ki. Folyó hó 21-én váratlanul megérkez­tünk Greenridge-re, 111., a­hol Kecskés K. elvtársunk fogadott. Az ottani magyarság rövid idő alatt összejött és Labanits elv­társ kérte a gyűlés megnyitását. Torma tagtárs kéri, hogy válasszunk, magunk közül egy gyűlésvezetőt, melyre egyhangúlag Kecskés Károly elvtárs vá­lasztatott meg s jegyzőül Horváth K. elv­társ. Kecskés elvtárs üdvözlő szavai után La­­banies elvtársnak átadván a szót, a­ki több mint egy órás beszédben ismerteti az ame­rikai munkásmozgalmat. Beszédében ki­fejti, hogy a nyomor mindaddig meg nem szűnik, míg a magántulajdonban levő esz­közök köztulajdonba át nem mennek. Ez­ért szüksége van a­ munkásságnak a szer­vezkedésre, hogy megtanulja, hogy lehet a bajon segíteni. Majd rátér a technikai fejlődésre, amely a dolgozni akaró munkások kezéből kiveszi a kenyeret, pedig ezen gépeket a munká­­­­sok találták ki a maguk könnyebbségére, de a tőkés rátette a kezét, mihelyt a maga számára profitot látott s a munkásaival nem törődik, ha éhen vesz is. Végül kéri, olvassák a tudományos köny­veket, a miből felismerik az igazságot, e végből a nála levő füzeteket ajánlja. Be­mutatja az “Előre”-t, a mely a munkás­ság érdekeit képviseli egyedül itt Ameri­kában. Utána Torma tagtárs vette át a szót, a­ki a betegsegélyzőit ismerteti, mint Ameri­kában a leghumánusabban vezetett egyle­tet. Ezek után Torma tagtárs kéri őket, hogy ha jónak látják, alakítsák meg a M. B. és Ö. Szervezet egy osztályát. A megalakuláshoz Králik tagtárs adja meg a felvilágosítást úgyszintén a közpon­ti intéző bizottsággal való értekezést. Ezek után Kecskés elvtárs kifejti, hogy nekünk szükségünk van a betegsegélyzőre, úgyszin­tén a szervezkedésre is, tehát szervezked­jünk, mint munkások. Horváth elvtárs szintén a szervezkedés­ről ad felvilágosítást hogy az itteni ma­gyarság is tudatában legyen az osztály­harcnak. Kecskés elvtárs felteszi a kérdést, hogy óhajtják-e egy szervezet megalakítását s kéri őket, hogy jelentkezzenek, mire heten, név szerint Kecskés Károly, Juhász József, Bodovics János, Filkóházi János, Király János és Novák István — jelentkeztek is. Ezek után a betegsegélyzőre hívja fel a figyelmüket s mind a hét a Munkás Beteg­segélyző és Önképző Szervezet tagjainak sorába felvételüket kérik s Kecskés indít­ványára függővé tétetett addig, mig a kö­zeli bányatelep magyarságát fel nem szó­lítják, hogy lépjenek ők is ebbe a szerve­zetbe, hogy az osztály ügyeit maguk ren­dezhessék. E cél elérése tudatva lesz ve­lük s a felvételek a legközelebbi vasárnap­ra halasztottak el, mert ugyanis ezen bá­nyatelepen csak heten vannak s a legjobb akarattal sem alakulhatott meg. Tisztviselőküt a következők választtat­­tak meg: Titkár és jegyző: Kecskés Ká­roly, pénztárnok Novák János, ellenőrök: Juhász József és Filkóházi János. A poli­tikai szervezet Greenrudge és környéke I. Magyar Munkás Szervezet nevet vette fel. Az összetartó s a szocializmusért rajon­gó elvtársaink megrendelték az Előrét és számos pártfüzetet. Megjegyzem, hogy ugyanazon a napon olasz elvtársaink is voltak ugyanott s ők is sikert aratva tá­voztak s a kis bányatelep az­nap a szocia­lizmus igazságának hangjával volt tele. Távozásunkkor kérdezték, hogy tarthat­nak-e szabadon gyűlést, mire a részünkről a kellő felvilágosítást megkapták, hogy minden időben, egész szabadon, utcán, háznál, mindenütt hirdethetik a szocializ­must. Ajánlom minden egyes S. P. szervezet­nek, hogy menjenek, úgy mint mi, a ma­gyarlakta helyekre, agitáljanak a szocializ­musért. Horváth, Károly, jegyző. A szocializmus programmja Amerikában. Irta: BARD BERK A föld belseje. Az újabb időben olyan gyakran bekövet­kezett nagy földrengések mindjobban ráte­relik figyelmünket arra az égi­testre, a me­lyen élünk s mindjobban késztetnek arra, hogy jobban megismerjük belsejét, a mely­ben előttünk ismeretlen hatalmas erők mű­ködnek s néha-néha úgy megrázzák a föld felszínét, hogy ott kő kövön nem marad. Nagyon keveset, mondhatjuk semmit sem tudunk jelenleg még arról, hogy tulaj­donképen mi van és mi történik alattunk s úgyszólván néhány év óta kezdünk csak komolyan utána látni a kérdés megoldásá­nak. Definitiv eredményeink mindezideig nincsenek s csak annyit kell most elismer­nünk, hogy a föld belsejét nem tekinthet­jük sem egészében izzón folyósnak, sem pedig teljesen szilárdnak, úgy hogy az ed­dig meglehetősen elterjedt két hipotézis al­konya elérkezett, habár minden tekintet­ben kielégítő magyarázatot meg nem tud­tak találni. ELŐRE Balk­án. Bár az utóbbi napokban a távirati hírek a mellett szóltak, hogy a magyar csapatok direkt mozgósítottak Szerbia ellen, amint mondani szokás a 12. órában egyszerre el­simultak a háborús fellegek és a béke mo­solyog a bécsi diplomaták ajkain. A hírek a következők: Belgrád, márc. 29. Szerbia a nagyha­talmak minden követelésének eleget fog tenni és a már hat hónap óta húzódó Bal­kán krízis a­­ közel­jövőben véglegesen el lesz intézve. A szerb kormány számára, miután Oroszország a döntő órában cser­ben hagyta, ne­m m­aradt más hátra, mint hogy engedelmeskedjék a nagyhatalmak­nak. Azt hiszik, hogy Szerbia ezen meg­alázkodásával a Balkánon a nyugalom né­hány évre biztosítva van. Anglia, Franciaország, Oroszország és Olaszország itteni követei ma délután ér­tesíteni fogják a szerb kormányt, hogy a hatalmak elismerték Bosznia és Hercego­vina annexióját. Egyúttal azt a tanácsot fogják adni Szerbiának, hogy tekintse ezt a kérdést befejezettnek és egy, a hatalmak­hoz intézendő körjegyzékben a maga részé­ről is ismerje el az annexiót és egyúttal Ausztria-Magyarországnak jelentse ki, hogy békés szándékai vannak. Szerbia kétségen kívül követni fogja a hatalmak tanácsát és le fogja nyelni a keserű piru­­lát. London, márc. 29. Rómából és Bécsből érkező magántáviratok jelentik, hogy Pé­ter király és családja előkészületeket tesz­nek a Belgrádból való elutazásra. A ró­mai jelentés szerint Viktor Emánuel ki­rály Belgrádból levelet kapott, a­melyben tudatják vele, hogy Péter király két fiával Svájcba akar utazni. Péter király állító­lag azt is javasolja, hogy Miklós monte­negrói fejedelem legfiatalabb fiát ültessék a szerb királyi trónra. Az olasz király azonban azt tanácsolta volna Péter király­nak, hogy az esetben, ha ő le akar monda­ni, Sándor herceg kövesse őt a trónon. A bécsi jelentés szerint a szerb parla­mentben egy befolyásos párt létezik, a­mely Péter király és az egész Karagyor­­gyevics dinasztia ellen izgat. Állítólag­­arról is volt szó, hogy Teck hercegnek, vagy Arthur Connaught hercegének kelle­ne felajánlani a szerb trónt.Teck herceg só­gora, Arthur herceg pedig unokaöccse az angol királynak. Itteni kormány­körökben elismerik hogy Ausztria Magyarország a Balkán konflik­tusban teljes diplomáciai győzelmet ara­­tott.­­| HALÁL A GYERMEKRABLÓKRA. A napilapok káros befolyásolásának kö­vetkezése az a szigorú törvényjavaslat, mit New Jersey állam törvényhozásába nyújtottak be a Whitla eset kapcsán. Trenton, N. J., március 29. Az­ assembly ma elfogadott egy törvényjavaslatot, a­mely főbenjáró bűnnek mondja ki a gyer­mekrablást. Ha az elrablott gyermek nem térne vissza sértetlenül, akkor a büntetés halál a villamos székben; abban az esetben pedig, ha sértetlenül kerülne meg az elra­bolt személy, a büntetés nem lehet keve­sebb tíz évi fegyháznál, a legnagyobb büntetés pedig életfogytiglani fegyház. A javaslatot ma délután nyújtották be és bizottsági tárgyalás nélkül került a ház elé, a­mi azt bizonyítja, hogy a Whitla­­eset még élénk emlékezetben van. Clark assemblyman Nutleyből a következőket mondotta: “A gyermekrablás bűne a leg­nagyobb embertelenség s azt hiszem, a tör­vényhozás készen áll, hogy New Jersey ál­lam közmondásos igazságszolgáltatásának módot adjon a megtorlásra.” A javaslatot egyhangúlag elfogadták és azonnal átküldték a szenátushoz, mely elő­reláthatólag szintén vita nélkül fogadja el. ÁLLAMI SZTRÁJKTÖRŐ INTÉZET? A washingtoni kereskedelmi miniszté­rium Cleveland városában a­ nagyszámú bevándorlókra való tekintettel ingyenes munkaközvetítési iroda felállítását tervezi. Célja lesz ennek az irodának a munkanél­küli külföldieket az ország olyan részébe szállítani, a­hol szükség van munkásokra. Chicagóban május 15-én nyitják meg az állami munkaközvetítő irodát és ha ott si­kere lesz, Clevelandban fiókirodát nyitnak Ha a washingtoni kormány munkásba­rátságában nem csalódunk, úgy joggal ál­líthatjuk, hogy ez a munkaközvetítő inté­zet a sztrájktörőket szállító intézetté lesz. Amerika munkáltatói már rég sürgetik egy ilyen állami intézmény felállítását, a­melynek segítségével sztrájkok és bojkot­tok esetén a munkáltatók olcsó munkaerő­höz jutnak. És hiába, nem lehet abban a munkásokra áldás, mi a tőkések érdekeit képviselő kormánytól jön.

Next