Előre, 1913. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1913-02-10 / 35. szám

_ 11_ 1 _. 1- „ . \ \f: -*7 ~ T*““* 1 t ^ |JK,- in 6.UB­B *1 NO. 35. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, HÉTFŐ, 1913. FEBRUÁR 10. /^RT^T EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. . ......................ULJgg5t.- ■.................................................................................................................................................A_______. - - ..........­ .. ............... Forradalom A VÁROS A FÖLKELŐK HA­TALMÁBAN VAN, AKIK FE­­LIZ DIAZ EZREDEST KISZA­BADÍTOTTÁK É­S KIKIÁL­TOTTÁK ELNÖKNEK. Mexikóban. HADIHAJÓKAT KÜLD AMERIKA. A harcban 150 ember esett el. Madero elnök a fölkelők foglya. A kormány tagjai s párthívei el­menekültek. Mexikó fővárosában ma, vasár­nap reggel váratlanul kiütött a forradalom. A város a Feliz Diaz ezredes által vezérelt fölkelők ke­zében van, kik Madero elnököt letartóztatták s a kormánypalotá­ban szigorúan őrzik. Az egész kormány elmenekült, nehogy Ma­dero sorsára jusson. A város, most már nyugodt, miután egész dél­előtt harc folyt az utcákon, a kor­mány hívei s a fölkelők közt, s az előbbiekből 150 embert gyilkoltak meg. Az eset megértésére röviden is­­mertenünk kell az előzményeket s vissza kell mennünk két eszten­dőre. Madero 1910. november 20-án proklamációt bocsátott ki, Mexikó köztársaság elnöke s “patriarká­lis zsarnoka”, a 82 éves Porfirio Diaz ellen s ,egyszersmind önma­gát fölállította elnökjelöltnek. Madero hívei hihetetlen gyorsa­sággal szaporodtak, mert Madero határt nem ismert az ígérgetések­ben, ezekkel szinte őrült lelkese­désbe lovalva bele az egész népet. Megígérte, hogy akkora adóval fogja megterhelni a nagybirtoko­sokat, hogy a tulajdonosok kény­telenek lesznek birtokaikat föl­oszlatni s parcellákban eladni a­­ népnek. Megígérte a munkások­­­­nak, hogy minden 50 cent helyett­ egy dollárt fognak kapni s meg­ígérte, hogy nagyon leszállítja a gabona, bab, szarvasmarha és a só adóját. Diaz elnök semmibe sem vette Madero akcióját, s csak barátai biztatására fogatta s záratta el, de annyira nem félt tőle, hogy pár hónap múlva szabadon eresztette. Madero Texasból szőtte az össze­esküvést, átment a Rio Granden, nyíltan kitűzte a forradalom zász­laját, egyre-másra megverte a kormánycsapatokat, végül hatal­mába került egész Mexikó, a fővá­rossal együtt. Diaz elmenekült Európába. Madero természetesen nem volt képes fényes ígéreteit beváltani, s egyik tábornoka a másik után szakadt el tőle, saját szakállára folytatván a harcot. A “lázadók” közt volt Felix Diaz ezredes is, az elkergetett elnök unokaöccse. Madero éppen ettől tartott legke­vésbé. Míg azonban Madero az északi államokkal volt elfoglalva, azalatt Diaz- fölkelő bandát szer­vezvén, Vera Cruz körül meg­kezdte a harcot. Háromszáz em­berrel megtámadta a várost, s az 500 kormánykatona s 12 ágyúna­­szád parancsnoka hozzápártolt. E sikertől annyira elvakult, hogy nem törődött a kormány­csapatok közeledésével. A túlerő nemcsak Diaz csapatát tette tönk­ (Folytatás a 2-ik oldalon.) RÉMURALOM W. VIRGINIÁBAN. A W. VIRGINIAI SZTRÁJK­TERÜLETRŐL BORZALMAS ÁLLAPOTOKRÓL AD HÍRT a távíró, a területen VALÓSÁGOS HARC DÚL. Charleston, W. Wan febr. 8. A west virginiai állami milícia hat zászlóalja, talpig felfegyverkezve készen áll, hogy adandó parancs­ra a Paint és Cabin Creek kerü­letbe menjen, melynek bányászai már majdnem egy év óta sztrájk­ban állnak. Glasscock kormányzó még nem adta ugyan ki az indul­ási pa­rancsot, ez azonban minden perc­ben megtörténhetik. A sztrájk kerületében re­tene­­tesek az állapotok és valóságos hadi állapothoz hasonlítanak. A bányatársaság felfogadott vér­szopó “őrei” egyre támadják, ölik és sebzik meg a sztrájkolókat. A munkások saját és családjaik vé­delmére újból fegyverhez nyúlni voltak kénytelenek és a kisebb­­nagyobb összeüt­közések napiren­den vannak. Tegnap este Muck­­lownál eg­y Robert Estop nevű bányászt agyonlőttek, míg Holly Grownál a sztrájktörők rendez­tek nagyobbszabású csatát és lö­völdözést. A sztrájkolók, kiket lakásaik­ból kivertek, kénytelenek voltak a hegyek közé vonulni, hol domi­náló pozíciókat foglaltak el és az odavezető összes utakat erős őri­zet alá vették. Hill sheriff, a maga h­uszonöt felfegyverezett emberével képte­len őket megközelíteni. A sztráj­kolók azt tartják ugyanis, hogy a sheriffnek nincs joga őket a he­gyek közé követni akkor, amikor őket a fizetett fogdmegek garáz­dálkodása hontalanokká tette. A sheriff elrendelte, hogy gyors v­­i­zető puskákkal ostromolják a sztrájkolók menhelyét és a lövöl­dözés már napok óta tart. Hogy a nők és gyermekek között történt e sebesülés a tegnapi csata folya­mán, az ezidőszerint nem tudható Ma késő délután hire járt, hogy a környék unió bányáinak több száz munkása felfegyverkezett, hogy a sztrájkterületre vonuljon Estep halálát megboszulni. Indianapolis, febr. 8. A United Mine Workers of Amerika hiva­talos tanácsa ma rendeletet adott ki, mely szerint a szervezet min­den egyes tagja köteles havonta ötven centet a w. virginiai szráj­­kolók részére lefizetni, mely ha­vonta körülbelül 200.000 dollárra fog rúgni, mely pénzt arra fogják felhasználni, hogy a sztrájk ke­rületébe szervezőket küldjenek és eleséggel, valamint lakással lás­sák el a sztrájkolókat. A SVINDLER MISSZIONÁRUSOK, Páris, febr. 9. Elfogták Bun­­nonst misszionárust és feleségét, mert az a vád ellenük, hogy Justa­­rand asszonytól 400 ezer dollárt elsikkasztottak, minden újságárustól követeljétek az­ ÉLŐKÉT. Hat hónapi udvarlásra ítélték. Chicagóban a kankakeei, Lo­retta Brown s a chicagói Joh­n Carr az első látásra megszerették egymást, de oly botrányosan fia­talok voltak, hogy Newcomer biró elé került az ügyük. A biró jóságosan nézett le rájuk az emel­vényről. — Loretta, szólt a lányhoz, sze­retnél férjhez menni Mr. C’arrhoz? — D­yes. — De én nem szeretem ám a gyors házasságot, mert ennek gyors elválás a vége. Elítéllek benneteket “hat hónapi udvarlás­ra.” Azt hiszem, egy kitűnő idea. Minden héten egyszer jelentést fogtok nekem tenni, hogy meny­nyire vagytok a turbékolással. S ebben mindnyájan megnyu­godtak. ------------­GOLYÓ, VAGY AKASZTÓFA, Reno, febr. 8. J. Frank Tram­­nert ma halálra ítélték azért, mert két év előtt részt vett Eu­gene Quilicinek és nejének meg­gyilkolásában. Az állam egyik legújabb törvénye szerint a ha­lálraítéltnek jogában áll a kötél és a golyó között választani. A bíró ennélfogva megkérdezte Tramnert is, hogy melyik halál­nemet választja, mire ez kijelen­tette, még­pedig a legtökélete­sebb lelki nyugalommal, hogy neki a golyó jobban tetszik. Ez lesz az első eset Nevada ál­lamban hogy valakit golyó által fognak kivégezni. Egy másik ha­lálraítélt, Nimrod Uric nemrég inkáb­b kötelet választotta. A törvény érelmében a kivég­zés olyképen történik, hogy há­rom fegyházőrnek puskákat ad­nak, melyek közül csupán az egyik van megtöltve, s a fegy­­őrök egyike sem tudja, hogy me­lyiknek a puskájában van les­töl­tés. A fegyvereket azután készü­lékkel irányítják az áldozat szí­vének, hogy a rögtöni halál biztos legyen, lévén a cél el nem té­veszthető. Tramner különben majdnem egy évig tartó fogságának egész ideje alatt csodálatos hidegvért tanúsított, úgy hogy méltán ne­vezték “vasidegzetű” embernek. Qualicit és nejét először kira­bolni akarták, s azután lőtték le. LEÁNYT SZÖKTET AZ INDIÁN. Nie Bowen, egy telivér locsin­­yai indián, mellesleg megjegyez­ve: ritka daliás jelenség, Brad­fordban (Pa.) megszöktette Est­her Weavert, egy csinos tizenöt éves fehér leányt. Gyors lovakon vágtattak Orovillebe (N. Y.)­­­ lovakat bekötötték egy garagebe s vonatra ülve robogtak Johnson­­burgba, megesküdni. Az indián nem tudta, hogy még más gyors lovak is vannak a vi­lágon. .Éppen Weaver papa is­tállójában is pihent egy kitűnő futó. Fökapott rá s a szökevények után eredt, közben pedig Weaver mama mindenfelé távirt és telefo­nált, a­hova csak kellett. így tör­tént, hogy Weaver papa hama­rabb a helyszínen termett, mint­sem hogy a pap a sökevényeket összeadhatta volna. Az indiánt le­tartóztatta, a szerelmes leányt meg hazavitte magával. -------—— GYILKOS GOLYÓK ÁLDO­ZATA. San Salvador, febr. 9. A ran jex­elnök, kit február 4-én gyilkos golyók találtak, ra a belehalt se­beibe. Utódja Carlos Melende­­lesz az elnöki székben. EGYEZNEK A BUSZOK. A FÉRFISZABÓK TELJES GYŐZELME IMMÁR BIZO­NYOS, MERT NAPRÓL-NAP­RA TÖBB MUNKAADÓ ADJA BE A DEREKÁT. (Folytatás a 2-ik oldalon.) 116 MŰHELLYEL KÉSZ AZ EGYEZSÉG. A bíróságok elítélik a sztrájkoló­kat, de nem adnak ki elfogatási parancsot a garázda fogdmeg el­len. A kimonómunkások egyez­sége holttpontra jutott. A férfiszabómunkások amaz el­határozása, hogy mindaddig foly­tatják a küzdelmet, amíg a teljes győzelmet ki nem vívják, nyilván megtette hatását és látszik már, még­pedig napról-napra jobban, hogy a munkaadók beadják a de­rekukat. Sokan azon büszke bőszek kö­zül, akik még pár nappal azelőtt nagyban verték a mellüket, mond­ván, hogy ők bizony a munkások­kal szóba nem állanak, egymás után kénytelenek a sztrájkzók­­nak újabb és újabb koncessziókat fölajánlani. Ezek közül az első volt a Ca­nal Street Merchants Association mely a darabszámmunkásoknak 20 százalék, a hetibéres munká­soknak pedig 10 százalék bé­reme­lést és 50 óra heti munkaidőt ajánl. Ez az ajánlat a Sztrájkoló munkások egyeteme elé terjesz­tetik, mely ha elfogadja, úgy kö­rülbelül 10 ezer munkás fog visz­­sza­térni a­nn­i­ába. U­gyancsakk 1­m­e jár a­n­nak, hogy a gyermekruhagyárosok is tettek egyezségi ajánlatot és, hogy a unió vezetői tárgyalnak velük az egyezség létrehozása végett,­­ valamint, hogy a State Board of Arbitration is azon fáradozik, hogy a munkáltatókat minél na­gyobb engedékeny­ségig bírja. Az International Ladies Gar­ment Workers és a New York Cotton Manufacturers Associa­tion között folynak az egyezségi tárgyalások és a teljes megegye­zés minden pillanatban remélhető. Hivatalos jelentést ugyan nem ad­tak ki, de hire jár, hogy a mun­káltatók készek oly engedménye­ket tenni, melyek a sztrájk beszük­­­tetésére lesznek alkalmasak. • A takaró és kanonómunkások sztrájkját illetőleg Abraham Ro­senberg,­ az International Ladies Garment Workers Union elnöke jelentése szerint a sztrájk rend­ben folyik tovább, teljes erővel, mindaddig, amíg a munkáltatók a béremelésre vonatkozólag pozitív ajánlatot nem tesznek,­­ mert­­a jelenlegi feltételeket semmi körül­mények között sem fogják elfo­gadni. Frank Morrison, az A. F. of L. titkára és Hugh Frayne szerve­ző péntek este a uniók vezetőivel értekeztek, hogy tőlük a különbö­ző ágak sztrájkját illetőleg felvi­lágosítást nyerjenek. Morrison ki­jelentette, hogy az A. F. of Labor támogatja és támogatni fogja mindvégig a sztrájkoló munkáso­kat. A sztrájkoló fehérnemű mun­kások sorai jelentékeny erősítést nyertek, amennyiben a 27-ik ut­cai Sicher-féle gyár szabászai a sztrájkhoz csatlakoztak, ami nagy lelkesedést keltett a sztrájkolók soraiban. Maud Younger, a sztrájk egyik vezetője, Helen Marat, a Wo- Az összeszurkált ember Harry Hammond 29 éves ko­csis tegnap a nyakán egy rettene­tes sebbel maga ment a Bellevue kórházba. Az egyik füle is csak egy bőrcafaton lógott, s borzal­mas sérüléseit föl se látszott venni Azt mondja, hogy nyugodtan sétált a 6. Avenuen a 42. utca tá­jékán, mikor a kapualjból két m­­ber ugrott neki. Annyira elbámult a támadásra, hogy szinte halálos sérülését csak akkor vette észre, mikor már több blockot járkált. Ekkor taxicakba ült, s a kórházba hajtatott. A fiatalember arca s ru­hája annyira tele volt aludt vér­rel, hogy a kórházban alig tudták letisztítani. Támadóit nem tudta úgy leírni, hogy a detektívek a nyomukon el­indulhatnának. M­YLIUS ÉS CASTOR. Ellis Islandnak két érdekes vendégére vonatkozólag a múlt napok alatt a következő érdekes intézkedések történtek. Edward F. Mylius, akit azért tartottak tudvalevőleg a sóhajok szigetén, mert angol hírlapbról ko­rában az angol királyt leleplezte, amit rágalmazásnak minősítet­tek és elítélték, s akit úgy a szi­geti hatóság, mint Nagel kereske­delmi miniszter deportálni ren­delt, a szövetségi törvényekhez folyamodott, hogy biztosíték mel­lett partra szállhasson. Ezt a kérelmet a törvényszék elutasította, mire ügyvédje, Si­mon O. Pollock tis habeas Corpus eljárást kért, kifejtve, hogy Wil­liams bevándorlási biztost idegen befolyások vezették és, hogy My­lius cselekménye tisztán politikai természetű volt. Ez ügyben jövő pénteken lesz a kihallgatás. Cipriano Castronak, a volt ve­nezuelai elnöknek ügyében Ward biró újabb egy hétre elhalasztot­ta a tárgyalást, mely idő alatt Castro biztosíték mellett szaba­don járhat New Yorkban. Ward biró eddigi nyilatkoza­tai meglehetősen kedvezők Castro ügyére nézve, aki kijelentette, hogy ő csupán igazságot keres és amint ügye eldől, önként vissza­tér Európába. A tüntető gyűlés előkészítő bizottságához. Felkérjük a megválasztott tiszt­viselőket, hogy február hó 14-én, pénteken este 8 órakor szívesked­jenek megjelenni a Munkás Ott­honban (351 E. 78th Street) a to­vábbi teendők megbeszélése vé­get. Úgyszintén kérjük az egyle­tek képviselőit, akik még nem vol­tak a közös értekezleten és még nem jelentették be csatlakozásu­kat, szíveskedjenek ugyanez idő­ben megjelenni. Tisztelettel: Ilchik Gyula, Boday István, titkár, elnök. TIZENHÁROM BÁNYÁSZ . HALÁLA. Mansfield, Anglia, febr. 9. A bolsover bányában a felhúzó lánc leszakadt és az alant dolgozó bá­nyászokra zuhant. Tizenhárom bányászt rögtön megölt és többe­ket megsebesített. ------—---------­ZAVARGÁSTÓL TARTANAK. NÁPOLY, febr. 9. A szabadban nagy népgyűlés volt, amelyen az adók fölemelése ellen tiltakoztak. Minthogy már megelőzőleg az adó miatt zavargások voltak, a­melyeket katonai erőszakkal nyomtak, el a hatóság a gyűlés ellen ismét készenlétben helyezte a város fegyveres erejét. Drinápoly A GYILKOS MILLIOMOS­ INDIAI GYÁRÁBAN EGY­MÁSUTÁN HÁROM NÉGERT LŐTT AGYON A LEGNA­GYOBB NYUGALOMMAL. — AZT HISZIK, HOGY ŐRÜLT. Allen Von Behren, egy evens­­villei (Ind.) dúsgazdag gyáros­nak 22 éves fia fölvette az író­asztaláról revolverét, bement a gyártelepbe, s szó nélkül lelőtte John Gordon néger munkást. Ott hagyta vérében, elment a gyár­nak egy másik osztályába, hol Henry Gordon, az előbbinek test­vére dolgozott. Odaszorította a re­volvert a néger koponyájához ,­­egy lövéssel leterítette. A gyár alkalmazottaiban elh­alt a vér s senkisen mert megmoc­canni. Az ifjú e füstölgő revol­verrel nyugodtan ment tovább míg egy harmadik négerre, Wal­ter Washingtonnal nem találko­zott. Ezt is szó nélkül szíve lőtte, azután visszament irodájá­ba, átöltözött, automobilba ült,­­­­rendőrségre hajtatott, feljesen tette magát, de azt kérte, hog biztosíték mellett hagyják szaba lábon, “mert a négerek az élete fenyegették s revolver volt n­­á­luk”. Mivel azonban ez nyilván­való hazugság volt, s mivel a há­rom négernél összesen egy k. zsebkést találtak, Von Behreit letartóztatták, bail nélkül. A gyárat s a város néger ne­gyedét erős rendőrcsapatok őr­zik, mert attól lehet tartani, hogy fajháboru üt ki e véres eset miatt Maga a coroner is attól tart hogy a néger munkások , kik gyárban háromszor többen van­nak, mint a fehérek, fölgyujtják a várost, kiirtják a Behrer-csalá­dot s megtámadják a fehéreket Evansvilleben hasonló, de jelen­téktelenebb eset miatt ezelőtt tíz évvel szintén volt fajháború, mely alkalommal­izenhat embert öltek meg. A gyárat a gyilkosság után bezárták. A fiatal gyilkosnak anyja halálos beteg lett az eset miatt. • ------------------­ A BALKÁNI HARCTÉRRŐL A LEGELLENTÉTESEBB HÍ­REK ÉRKEZNEK, FERDI­NAND BOLGÁR KIRÁLY CSATALOSÁBA UTAZOTT, tartja magát. ■HbSHí Forward bál. A new yorki Madison Square Garden óriási helyisége szomba­ton este szűknek bizonyult, hogy befogadja azt a rengeteg ember­tömeget, mely a zsidó Vorwärts jelmezes báljára bejutni igyeke­zett. A rengeteg helyiséget óriási tömeg lepte el, színükig megtölt­ve azt a földszinttől egészen a legfelső gallérjáig. A tömeg oly nagy volt, hogy már 11 órakor a tűzoltóság az aj­tókat elzárni volt kénytelen és 1 22-ik utcai állomástól valóságos rendőrkordont küldöttek, hogy visszatartsa a még bejutni akaró, de be nem férő tömeget. A helyiségekben a lehető leg­­­fesztelenebb jókedv, élénkség uralkodott és a kedélyesen tár­salgó csoportok kíváncsian szem­lélték a felállított különböző szebbnél-szebb csoportképeket, melyek a munkásélet viszontagsá­gait és az osztályküzdelem fázi­sait h­iven ábrázolták. A MONTENEGRÓIK RODOSTÓ ELLEN. A nagyhatalmak tárgyalást foly­tatnak a Dardanellák ügyében Ferencz József levele a cárhoz jó hatást tett. A balkáni harctértől érkező hí­rek épp oly ellentmondók, mint mindig voltak. Bizonyos, hogy Drinápolyt bombázzák, bizonyos, hogy Csataldiánál előőrsi csatá­rozások vannak, bizonyos, hogy a montenegróiak ismét nagy fene­­kedéssel ostromolják Skutarit, s az is bizonyos, hogy a gallipoli-i félszigeten a bolgárok és törökök közt elkeseredett harcok folyta­k. De hogy itt a törökök holtakban és sebesültekben 10.000, foglyok­ban pedig 10.000 embert vesztet­tek volna, vagyis az egész ottani hadsereg felét, ez nem egyéb “ma­gán” haditudósítók színes áb­rándjánál. A szófiai hivatalos hadügyi iroda, mely pedig min­den nagy bolgár győzelmet siet tudtul adni a világnak erről az­­ óriási bolgár győzelemről semmit sem tud. Csak annyit mond, hogy a törökök heves harc után vissza­vonultak Gallipoliba, amit a tö­rökök maguk is elismernek. A visszavonulás azonba nem mindig vereséget jelent, hanem lehet an­nak stratégiai oka is. Kurzsid pasa és Enver­bey, a török hadsereg fővezérei minden rendelkezésre álló török csapatot áthozattak Kisázsiából, s ezekből a tizedik hadtestet alakították, melynek az lenne a feladata, hogy a bolgárokat Rodostóból verje ki. (Már megtette). Ez a hadtest 40.000 emberből áll s 25 hajó hozta át a Marmora tengeren. A montenegróiak és szerbek folytatják Skutari ostromát s ál­lítólag elfoglalták a Bersato és Kerdanjoli erődöket. A vár török parancsnokát már megint megha­­lasztották a szerb források, de azért még mindig él. London, febr. 9. A harctérről nagyon gyér hírek érkeznek. Dri­nápoly bombázása egyre tart.. Szófiai jelentések szerint a törö­köknek Gallipoliba való vissza­vonulása kétségbeesett menekü­léssé fajult. Ferdinánd bolgár király a csa­­taldiai harcvonalhoz utazott, Ta­­rabost, a Skutari előtt lévő véd­­mű­vet a montenegróiak elfoglal­ták. A nagyhatalmak tárgyalásokat folytatnak a Dardanellák s a köz­­vetítés ügyében. A berlini “Lokal Anzeiger” szerint a­ törökök 15.000 halottat, sebesültet s 10.000 foglyot vesz­tettek Gallipolinál, de erről a bol­gár hivatalos források semmit sem tudnak. London, febr. 9. Montenegro, mint a többi Balkán állam vala­mennyi, szintén pénz szűkében van. A csetingjei kormány rövid lejáratú kis kölcsönt, akart föl­venni a Lombard Streeten, de a (Folytatás a 2-ik oldalba.)

Next