Előre, 1913. március (2. évfolyam, 53-77. szám)

1913-03-03 / 53. szám

I n ■ .............................min........................... ....................................­­ ■ m­ n—» ....... ........................——A LEGUTOLSÓ HÍREK A SZABÓ SZTRÁJK. A sztrájkoló férfiszabók vasár­nap délután a Clinton Hallban­ban tartott gyűlésükön elhatároz­ták, hogy nem mennek vissza a munkába. Rómából jelentik, hogy a bal­kán államok maguk fogják a béke kérdésében a hatalmak közvetíté­sét kikérni. A konstantinápolyi kormány újabb összeesküvéstől tart. Hír szerint az osztrák-magyar hadsereg újonclétszámát újabb 30.000-el akarják emelni. FOLYTATJÁK A SZTRÁJKOT. A SZTRÁJKOLÓ SZABÓMUN­KÁSOK ELÉGEDETLENEK A MEGEGYEZÉS FELTÉTE­LEIVEL. A BROTHERHOOD OF TAILORS FELHÍVÁSA. BEVERTÉK A VORWÄRTS ABLAKAIT. Szombati lapszámunkban hi­vatalos híradás nyomán, regisz­tráltuk azt a tényt, hogy a Uni­ted Garment Workers vezetősége megegyezett a munkáltatókkal és hivatalosan megszűntnek jelentette ki a sztrájkot.­­ A sztrájkoló munkások azonban elégedetlenek a megegyezéssel, amelyet megkötöttek anélkül,­­hogy a munkások véleményét ki­kérték volna és ezért a Brother­hood of Tailors végrehajtó bi­zottság, amely a kabátkészítők lokáljainak sorából van összeál­lítva, kiáltványt bocsátott ki, amelyben kijelenti, hogy a sztrájk még mindig tart. Szombaton kora reggeltől egé­szen késő estig az egész East Si­de hemzsegett a munkásoktól, akik hevesen tárgyalták a megkö­tött egyezséget. Kevéssel a déli órák előtt ötszáz főnyi munkás­sereg, egy ismeretlen egyén veze­tése alatt, a Voraerts épülete elé sereglett és nyilatkozatot kö­vetelt a lap részéről, hogy miért tanácsolta a munkásoknak, hogy térjenek vissza a munkáira. A Vorvaerts alkalmazottai vi­tába bocsátkoztak a tömeggel, és magyarázták, hogy az illető, aki a cikket írta, nincs jelen és ennél­fogva nem is adhat magyarázatot. Az ismeretlen vezér azonban a tömeget addig ingerelte, míg el­vesztette önmérsékletét és az é­­pü­let kilenc ablakát, valamint egy ajtaját beverte. A rendzavarás to­vább folytatódott, míg csak a rendőrség közbe nem lépett és el nem oszlatta az elégedetleneket. A Brotherhood of Tailors vég­rehajtó bizottsága a 92 Columbia Street alatt ülést tartott, amely­ből hosszas tanácskozás után a következő kiáltványt bocsátot­ta ki: “Folytassuk a harcot! Mi, a Brotherhood of Tailors Végre­hajtó Bizottsága, kötelességünk­nek tartjuk fölhívni benneteket, a mi lokálunk ezernyi harcolóit csak úgy, mint a szabómunkások többi lokáljainak még sztrájkban álló tagjait, valamint azokat is, akik már visszatértek a kiegyezett műhelyekbe. A szabómunkások tízezreinek nevében, akik küzdöttek és mind­máig bátran küzdenek, akik a szenvedésnek, az éhezésnek ki­lenc hetén keresztül sziklaszilár­­■ lan álltak, eldobjuk ezt az áruló egyeszséget, mely a sajtóban ju­tott nyilvánosságra, mert ez az egyészség szégyenteljes és arcul­­csapása az egész amerikai mun­kásmozgalomnak. Mi a Brotherhood of Tailors k­ö­telességünknek tartjuk figyelmez­tenni benneteket, hogy a lapokba­n megjlenő hírekre mit se adjatok és tanácsoljnk, hogy a munkába vissza ne térjetek, mivel mi, vele­tek együtt folytatni fogjuk a küz­delmet, fokozott lelkesedéssel és határozottsággal. A Brotherhood of Tailors vég­rehajtó bizottsága mindent meg­tesz, ami hatalmában áll és nem fog nyugodni. Álljuk tovább a harcot, testvé­reink! Ne hallgassunk azokra. A mexikói Francisco Hadero sr., a meg­gyilkolt elnök nagybátyja, s Er­nesto Madero az öcscse, aki pénz­ügyminiszter volt, Havanába ér­kezett. Francisco azt mondja, hogy unokaöcscsét és Suarez al­­elnököt nem akkor ölték meg, mikor a palotából a fegyházba me­net az automobilt egy csapat em­ber megállította, hogy a foglyo­kat kiszabadítsa, hanem még a kormánypalotában gyilkolták meg őket, s holtan tették az auto­mobilra. Alighogy az automobil elindult velük, nem messze a pa­lotából megtörtént az előre meg­rendelt támadás. Madero arcán lőporfüst nyoma volt, ruhája pe­dig megperzselődött. Ez is arra vall, hogy a szerencsétlent köz­vetlen közelből lőtték agyon. Francisco Madero stoikus bá­torsággal inte sorsát. Egy per­cig sem kételkedett abban, hogy meg kell halnia. Utolsó szava is az volt feleségéhez és nővéréhez, hogy oly bátran nézzenek a törté­nen­dek elé, mint ő. Február 21-én Senora Sarah Pe­rez de Madero, az elnök felesége és nővére, Mercedes Madero au­tomobilon a palotáb­a mentek s beszélni akartak a fogoly elnökkel Blanquet tábornok rendkívül halavány arccal, izgatottan fo­gadta a hölgyeket s mikor meg­hallotta óhajtásukat, megengedte nekik, hogy szárnysegéde jelen­létében öt percig beszélhessenek vele. A hölgyeket az elnök szobá­jába vezették (mely börtöne is volt) s ekkor beszéltek vele utol­jára. Madero bucsúzásul ezt mondta: “Meggyilkoltatásom ki­kerülhetetlen. Legyetek bátrak, nekem mennem kell.” Mexico City, m­árc 2. A meg­gyilkolt elnök nagybátyját (Fran­cisco) és testvérét (Ernesto), va­lamint a vele Kubába menekülte­ket a Huerta-kormány vissa akar­ja vitetni Mexikóba, hogy a tör­vényszék elé állítsa őket. Azt kö­vetelik a kubai kormánytól, hogy adja ki a menekülteket, mely ha megtörténik, őket is meg fogják gyilkoltatni. őket, valamint a többi előkelő mexikói menekültet azzal vádolják, hogy a zapatistá­kat pénzzel akarták rávenni arra, hogy ne hódoljanak meg Huertá­­nak és Diaznak. Mexico City, márc. 2. Genonevo de la O tábornok azt üzente a mexikói kormánynak, hogy tűz­­zel-vassal mindent elpusztít, amit csak ér, s nem fog meghódolni. A kormánycsapatok bevették ugyan Aguascalientest, de Fuen­­tes a lázadó­ tábornok egy marék­nyi emberrel a hegyek közé me­nekült, minden pénzt magával vi­­vén az állampénztárból. Mexikó északi részein is veszedelmes a helyzet. Cenziasban a Madero­­pártiak Huertát s Felix Diazt ha­lálra ítélték s azonnal kivégzik, “mihelyest kézrekerítik őket.” (Juam­ardo bandavezér, Carran­za lázadó táboronknak jóbarátja 600 emberével a csahnilai lázadók­hoz csatlakozott. Vera Grúz és Puebla államokban 3500 fölkelő, egyéb részben pedig 1900 fölkelő megadta magát. Angeles tábornokot, akit a­ Hu­­erta-kormány­ Belgiumba akart küldeni katonai attachének, visz­szatartják a fővárosban, s hadi­­törvényszék elé fogják állítani, mert az utcai harcok alatt egy ka­pitányt ítélet nélkül agyonlöve­tett.­­ San Antonio, máre 2. Pesquera, a mexikói­­képviselőház tagja azt mondja, hogy Maderot és Suarez. alelnököt azért ölték meg a palo­tában, mert nem akartak lemon­dani. Nem is mondtak le, bár a kormány ezt állítja. A meggyil­koltak most természetesen nem cáfolhatják meg Huertát. Pes­­quiera, aki mint menekült él is, ezt meg is távízta Washingtonba. El Paso, máre. 2 Sonorában in­gyon veszedelmes a helyzet, kü­lönösen az itt lakó néhány pár amerikaira. A Madero pártiak egyre fegy­verkeznek Huerta katonái ellen, akik Canada városban elsáncol­­ták magukat, de aligha fogják so­káig tartani magukat. Vera Cruz, márc. 2. A vámház­nál történt lövöldözés közben a kormánykatonák a “Monterey' Wardline gőzös hat matrózát le­tartóztatták, holott semmi fegy­ver nem volt náluk. Az amerikai konzul erélyes fellépésére bocsá­natkérések közt szabadon bocsá­tották őket. El Paso, máre­ 2. Abraham Gonzalest, Chihuahua kormány­zóját, kit vasra verve akartak Mexico Citybe vinni, szabadon bocsátották. Mexico City, máre 2. Manuel Bonillát, a Madero-kormány köz­lekedésügyi miniszterét Manza­­nillában letartóztatták a vasúton s ide szállították, hogy “törvényt üljenek fölötte”­egy gyilkosság­ért, mely még az 1911-iki forra­dalomból datálódik. forradalom. KÉT MADEROT, AKIK HAVANÁBA MENEKÜL­TEK, A HUERTA-KORMÁNY VISSZA AKAR VI­TETNI, HOGY MEGGYILKOLTASSA. MÉG NEM TUDNI, HOGY A KUBAI KORMÁNY KIADJA E ŐKET. MADERO ELNÖKÖT ÉS AZ ALELNÖKÖT A PALOTÁBAN GYILKOLTÁK MEG, MERT NEM AKARTAK LEMONDANI, S MÁR HOLTAN KÜLD­TÉK AUTOMOBILON A FEGYHÁ­ZBA.­­ AZ OR­SZÁG TÖBB VIDÉKÉN ERŐSEN TARTJÁK MA­GUKAT MADERO HÍVEI. — A HUERTA KOR­MÁNY OLTHATATLAN VÉRSZOMJA. A new yorki nagy tiltakozó gyűlés. Vasárnap délután a Bt. Mark Plate népesebb volt, mint máskor. Kisebb csoportokban a váro­s minden részé­ből sietve érkeztek a magyar munkások az Arlington Hallba. Nem édesgető, csábítgató táncvigalom vonzó ha­tására sereglettek össze a new yorki magyar munkások, hanem nagyon komoly manifesztációra. Annak a véres forradalomnak előszele sodorta össze a new yorki magyar munkásokat, amely a tömegsztrájkra készülő munkásság és polgárság felkészülődéséből kere­kedett. Megértésnek és közös küzdelemnek az a nagyszerű harmóniája, amely otthon évtizedek ellentéteit időlegesen elsimította, hogy az egész ország szembe támadhasson a kormánnyal, amely az üldözésével sírba akarja vinni Ma­gyarországot, ideát, is egy pillanatra félrelökte a napi élet­nek ellentéteit. A szocialisták és a polgári egyletek New Yorkban ha­mar megtalálták egymást és minden nehézség nélkül meg­találták a hazai nagy eseményekben a közös cselekvésre való alkalmat. Nem volt nehéz a megértés, mert az egyik­­ elven, a másikon is munkások vannak. A nem-szocialisták New Yorkban a tüntető gyűlésen lelkes részvételükben csakis arra gondoltak, hogy a Ma­gyarországért harcolók nagyobb zöme ugyancsak a mun­kásság táborából került ki.* A new yorki tiltakozó gyűlés ennélfogva a munkások tiltakozása volt a magyarországi munkásokat üldöző Tisza kormánya ellen és a szívek mélyéből fakadó szimpátia a magyarországi munkásság iránt, úgyszintén a vele har­coló egyesült ellenzék irányában. A teremben — egy-két zavaró momentumtól elte­kintve — nem volt ellentét, hanem mindvégig a legfegyel­­mezettebb ünnepi fenséges együttérzés uralkodott a hazai nagy küzdelmek iránt. A gyűlésnek két szónoka volt: egy polgári vagy szo­cialista szónoka. A polgári egyletek büszkék lehetnek szónokukra. Ha minden polgári egyletnek olyan tagjai lennének, mint ami­lyennek Goldberger Lipót lendületes, szép beszédében be­mutatkozott, az amerikai magyarság hamarosan sokat te­hetne a felszabadítandó Magyarország érdekében. A gyűlést Boday István elvtárs nyitotta meg és is­mertette annak célját. Lelkesítő bevezető szavai után fel­kérte a Szabadság Munkás Dalárdát, hogy énekével nyissa meg a gyűlést. A Szabadság Munkás Dalárda többszöri énekszámai egész tű­zbe hozták a hallgatóságot, amely ugyan nyugod­tan hallgatta végig az egész gyűlés lefolyását. (Folytatás a 2­1­k oldalon.) Goldberger Lipót beszéde: Tisztelt Hölgyeim, Uraim, Pol­gártársak és Elvtársak! Midőn e gyűlést összehívó bizottság en­gem azzal a megbízással indított útnak, hogy a megtartandó gyű­lésen az összes magyarság nevé­ben nevezetesen a végrehajtó egyletek megbízásából azok érzel­meinek kifejezést adjak, teszem ezt szívből jövő indulattal, haza­fias kötelességből, mert minden érző magyarnak és mindenkinek a harcból a maga részét ki kell vennie. Hogy miért gyűltünk ösz­­sze ma, azt mindnyájan tudják. Látom az önök jelenlétéből, hogy felfogták a hívó szót, tehát együtt éreznek velünk mindannyiunk­kal. A magyar történet világese­mény előtt áll. A magyar munkás­ság, a szervezett munkásság, a polgársággal karöltve, egymást támogatva arra a meggyőződésre jutott, hogy Magyarországban a mai napig egy évtizeden vissza­menőleg megszűnt az alkotmá­nyos rend. Hogy évtizedek két frakció működik, amely megbé­nítja az országot. Ez a két frak­ció a korona és a hatalmon levő kormány, amely oda juttatta Ma­gyarország polgárságát és mun­kásságát, hogy kénytelenek vol­tak a forradalom fegyvereihez nyúlni. A magyar kormány rabló bandája arra az elhatározásra ju­tott, hogy Magyarországnak ed­dig fenállott alkotmányát meg kell semmisíteni, hogy Magyar­­ország oda sülyedjen, ahova a bal­kán államok, a törökök jutottak. Mindenki tudja, hogy magyar parlament jelenleg nincs. Akkor szűnt meg, amikor a korona kife­jezett intencióval olyan államfér­fiakat helyezett a miniszteri szék­be, akik csak egy parancsot is­mernek, a császárét és ki vannak azok zárva, akik szószólói volná­nak a népnek. Nem elégszik meg a kormány azzal, hogy az ország kétharmada ki van zárva, hanem évtizedre mag akarja bénítani az or­szág haladását és a nagy adókkal, rettentően súlyos különféle terhek­kel arra törekszik, hogy még az eddiginél is nagyobb arányban vándoroljanak ki hajléktalanná lett népek ezrei, hogy még foko­zottabb legyen az emberkiűzés. És mindez a tőkés osztály, a bir­tokos osztály érdekében lett el­követve, hogy azoknak a pénze gyűljön lakásra, hogy nyomorú­ságba lökve elnyomják az orszá­got és ott tartsák is örökké. Meg­fosztják a népet a szólás, a sajtó szabadságtól. A gyűlési jogot el­kobozták már régebben. Nagy időknek nézünk félre és ezt érzik és tudják az aradi pol­gárok, akik amikor kezet fogtak a szervezett munkássággal lelki szemeik előtt van a 13 aradi vér­tanú, kiknek tragédiája még egy­szer megismétlődjék. Minekünk is félre kell tenni az ellentéteket és demonstrálnunk kell, hogy szívünkkel lelkünkkel tiltakoz­zunk, mi polgárok és proletárok egyaránt, hogy elítéljük a hóhér munkát, hogy elítéljük a kor­mány jogfosztási törekvését, a­mely már odafejlődött, hogy azon jogokat is megnyirbálni, sőt el­venni akarja, amelyek ma még A BALKÁN HÁBORÚ. KÖZELEDIK A BÉKE, DE A HATALMAK FEGYVERKEZ­NEK. — A NÉMET ÉS FRANCIA KATONAI KIADÁSOK MEG­DÖBBENTIK EURÓPÁT. — NÉ­MET- S FRANCIAORSZÁGBAN TILTAKOZNAK A NÉPEK. Míg mind reményteljesebb az a kilátás, hogy béke lesz a Balká­non a szövetségesek s a törökök közt, azalatt megdöbbentő jelen­ség, hogy az európai nagyhatal­mak óriási mérvben fokozzák ka­tonai kiadásaikat, készülvén egy elkerülhetetlennek látszó európai nagy háborúra. Franciaország, amint már emlí­tet­tük, első tételként 100 millió dollárt kér, amelyet állítólag négy esztendő alatt akar elkölteni a hadseregre s haditengerészetre, de lehet, hogy ez hadiköltségre kell. Németország ugyancsak 4 évre fölosztva 240 millió dollárt kér rendkívüli hadiköltség címén a hadsereg s a haditengerészet mo­dern színvonalra emelése végett. Ily krülmények közt természe­tesen Ausztria-Magyarország sem maradhat hátra s előre is sajnál­juk az oszták és magyar népet, a­melynek a rengeteg katonai ki­adást ki kell izzadnia. Ha csak egy kis belforradalommal véget nem vetnek a háborús őrültség­nek. Egyelőre úgy Németországban mint Franciaországban a népek­­ nem tehetnek egyebet, mint tilta­koznak, s e téren természetesen a szocialisták járnak elől, mindkét országban. A jövő azonban titok, s a fejedelmek és kormányok őrü­leteire a népek eg­yszer csak nagy meglepetéssel felelnek. A militarizmus hóbortja átcsa­pott Angliába is, s bizonyos kö­rökben mind hangosabban kezdik kiabálni, hogy ha Angolországban nem hozzák be a köteles katonai szolgálatot, akkor vége az ország­nak. Berlin, márc. 2. Minden jel arra vall, hogy a kormány óriási köve­teléssel fog föllépni a rendkívüli hadügyi kiadásokat illetőleg. Kühn birodalmi pénzügyminiszter most járja sorra a szövetséges né­met államok kormányait, hogy megnyerje őket a tervezett új adókhoz. Az új hadügyi törvény­­javaslatot legújabb értesülés sze­rint csak a húsvéti szünet után terjesztik be a Reichstaghoz. Még nem világos, hogy a kor­mány miképpen fogja előterem­teni a szükséges összeget. A kor­mány általános birtokmegadózta­tását az örökösödési adó emelését szándékozza, de ezeket részint a vag­yonos osztály, részint a szocia­lista párt ,részint a balodal egy töredéke ellenezni fogja. Berlin, máre 2. Vilmos császár az 1913. évet épp oly kritikusnak tartja, mint az 1813-kit. A csá­szár az általános megadóztatás mellett van, mely alól még a né­met uralkodóházak tagjai sem tennének kivételt. Páris, márc. 2. Az orosz kor­mány elhatározta, hogy a békelét­számot három új hadtesttel fogja növelni. London, máre. 2. A török kor­mány a nagyhatalmak kezébe tette le Törökország sorsát, rájuk bizván, hogy Törökország szá­mára a lehető legelőnyösebb béke megkötését közvetítsék. Athén, máre. 2. Janinától észak­ra Moliito mellett a görögök meg­vertek egy török csapatot. Elesett a M* ........ ..........................I I. —­­ zira——■—J * *niiTB ii—1 mii i IHK*»«—atygmuminhmi immmrarrn­ f i■ ,r,■.fan«*■ NO. 53. VOL. II. ÉVFOLYAM. NEW YORK, HÉTFŐ, 1913 MÁRCIUS 3. — EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. A TÖMEGSZTRÁJK Rifll TIZENKÉTEZER KATONA ÉS KÉTEZER CSENDŐR VAN BU­DAPESTEN ÖSSZPONTOSÍTVA — HOLNAP KEZDŐDIK A TÖ­MEGSZTRÁJK. — VEREKEDÉS A PARLAMENTBEN. A jogtipró magyar kormány szemmel láthatólag megijedt a szociáldemokrata párt ama hatá­rozatától, hogy az általános poli­tikai tömegsztrájkot ma reggel megkezdi, ama­i napon, melyen a parlamentiben a választói torz­­javaslatot tárgyalni kezdik, s eb­beli féstében Budapestet, valósá­gos katonai tábor­várossá változ­tatta át. Az egész helyőrséget, 10.000 em­bert a kaszárnyákban készenlét­ben tartják, s ezeken kívül 2000 csendőrt is idevezényeltek. A városi hatóságok felhívást bocsájtottak ki, hogy a lakosság siessen élelmiszereket beszerezni. Az a verekedés, melyről szom­bati számunkban, egy new yorki polgári lap nyomán megemlékez­tünk tényleg megtörtént a magyar parlament 28-iki ülésén. A forrá­sok csak azt említik meg, hogy klerikális és szocialista részről történt az összetűzés, mely tettle­­gességgé, sőt általános verekedés­sé fejlődött, melynek öt súlyos se­besültje van. Hogy a dolog miben áll, hogyan fejlődött és kik az áldozatok, ma még tudni nem lehet. ~|----­----------­ A GUMMIGYÁRI MUNKÁ­SOK SZTRÁJKJA. Akron, Ohio, márc. 1. A 20,000 gummigyári munkás sztrájkja ügyében az érdeklődés a kiküldött vizsgáló bizottság működése felé irányult. A bizottság már 30 munkást, nő­ket és férfiakat beidézett kihall­gatásra. Green elnök kijelentette, hogy a társaságok könyveit is meg fogja vizsgálni. A tisztvise­lők kihallgatása hétfőn fog meg­kezdődni. A gyárosok megkísérelték sztrájktörőket hozni New York­ból, s érkeztek is pár százan, akik azt mondják, hogy nekik olyan felvilágosítást adtak, hogy sztrájk nincs. Amikor megtudták, hogy sztrájk van, elhagynák Akront. 112 török, fogságba esett 180, a günog csapat vesztesége pedig “csak 4 sebesült”, halott pedig egy sem. (Ki hiszi ezt el?) Bukarest, máre. 2. Románia csak azon az alapon fogadja el a hatalmak közbenjárását a román­bolgár határkérdésben, ha Szilisz­­triét föltétlenül megkapja. (Folytatás a 2-ik oldalon.) A RENDŐRSÉGI GRAFT. Whitman ügyész szombaton is­mét több tanút hallgatott ki, akik súlyos terhelő vallomásokat tet­tek egy inspektor ellen, aki eddig nem volt gyanúsítva. Többen be­ismerték, hogy rendes havi vesz­tegetési összegeket kollektáltak ez inspektor számára. Egy másik inspektort is megne­veztek, aki évek óta szolgál, s aki szintén nagy összegeket kondit. Whitman alü­gyészei egy másik ügyben is vizsgálatot tartanak, mely egy, a pálinkakereskedők által gyűjtött vesztegetési alapra vonatkozik. Állítólag szoros össze­köttetést fedeztek fel a likőrke­­reskedők, a rendőrség, s egy fon­tos politikai szervezet között. Az utóbbi jóváhagyására volt szük­sége, hogy a likőrkereskedők egy­letének egy tagját hivatalba lehes­sen választani.

Next