Előre, 1914. január (10. évfolyam, 557-682. szám)

1914-01-02 / 557. szám

­ AMERIKAI MUN­KÁSVÉDELEM A KONGRESSZUS NAGYON FONTOS KÉRDÉSEKKEL FOGLALKOZIK. — MUNKÁS BALESETBIZTOSÍTÁS. Az ACÉLTELEPEK 12 ÓRA MUNKAIDEJE ELLEN. Az American Association 10 Labor Legislation előtt fonto kérdésekről folyik a tanácskozó Washingtonban. W. F.Willough­by, (íz említett egyesület elnöke a ha­­­csert biztosás­ásról és­­ hosszi munkaidőről tartott fontos be­szédet. Kijelentette, hogy a nő és gyermekmunka elérte azt a fo­kot, amikor közönséges rabszol­gatartássá válik. Követelte, hogy az állam tegyen szigorú lépéseke a helyzet javítására. Az ország fejlődése és a he­­ves kormányzat abban rejlik — mondja Willoughby — mennyit igazságos az állam a munkásság­hoz. A nemzetközi versenyképes­­séget ma már nem a hadsereg szerzi meg, hanem az ipar, keres­kedelem stb. S az az ország amely haderején kívül erős mun­kástömegre támaszkodik, ver­senyképesebb a gazdasági piacon és mindenütt. I. Chamberlain New Yorkitól , betegsegély és balesetbiztosító mellett foglalt állást és adatok­kal támogatta, hogy mily veszé­lyes az, ha a munkás védtelen betegségekkel szemben. Kiszámí­tották, hogy az amerikai munkás­ság 284.750.000 napot veszt el be­tegség miatt, ami teljesen 792.892.000 dollár kiadásba ke­rü­l évente. Chamberlain szerin eddig az Egyesült Államokban csak részleges baleseti és beteg­esély-biztortások voltak. Az is intézkedéseket fejleszteni és re­formálni kell. Sok acélmunkás a 12 órai nap munkaidő miatt valóságos­­ rab­szolgai sorsban é! — jelentette k dr. Basil M. Manly, aki nemret­vizsgálatot vezetett az acéltrösz telepein. Szerinte a 8 órát dolgoz­­munkás jobban megfelel a m­un­kának és éppen annyit terme mint az, aki 12 órai napi robotba­ nyitva el szervezetét. Még többen beszéltek a munkástörvények szociális jelentőségéről és új ter­veket készítettek egy szociáli törvényalkotás programjának megszerkesztésére. A kapitalisták is immár kardi­ belátni a munkásság helyzetének tarthatatlan voltát és a szociális törvényekkel akarják a megbit VOL. X. ÉVFOLYAM, WHOLE NO. #8T. 7 | | NEW YORK, CLEVELAND^ CHICAGO, FRIDAY, (PÉNTEK) JANUARY 2, 1914. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. ______ ■ ---------- ----------------------------------------------- ■ ----------------- ■s.­w.t»'*»/ ---------- ------- ------ - - NINCS NYOMA A CALUMETI BANDITÁNAK. HA? TANÚ AZT VALL KIÁLTÓ EMBER A C VÉNYÉT VISELTE. A bányabárók még nem me­gtetik a Western Fedet a bányavidékről. Calumeten folyik a coroneri vizsgálat. A 75 áldozat halálának okait vizsgálja a coroner jury. A vizsgált bíróság több­­ finnt hall­gatott ki a karácsony esti katasz­trófára vonatkozólag.. A kihall­gatott tanuk egy része nem is hal­lot­ta a tüzkiállást. frigyesek azt vallották, hogty maguk a gyerme­kek idézték el­­ a pánikot.­­Csak­hogy ezek a tanuk sem tudnak el­fogadható magyarázatot adni ar­ról, miért tódulatak a terem há­­tulsó "részéből a gyermekek és nők az ajtóhoz, ha senki tüzet nem kiáltott. Mindezek a biztos alap nélküli vallomások nem ve­tettek világosságot a szorno-a tragédia előidézéséről és lefolyá­sáról. Négy tanú azt vallotta, hogy ők a bejárat közelében álltak,­ de nem láttak egyetlen idegent sem belépni a Hallba. Közvetlenül a katasztrófa előtt — szerintük — senki sem jött a terembe. A coronel jury még szerdán befejezte a vizsgálatot és a vizs­gálatot vezető esküdtek vissza­vonultak tanácskozásra. Hat órai tanácskozás után olyan verdikt­ben állapod­tak meg, amelyben­­kimondják azt, hogy karácsony este a calumeti italian Hallban elpusztult 71. ember fulladás kö­vetkeztében vesztette életét és hogy a “Tűz van!”-t egy isme­retlen ember kiáltotta. Dacára annak, hogy hat tanú vallotta, miként a terembe egy idegen surrant be, aki a Citizens Alliance jelvényét viselte, a jury kimondta, hogy nem talált elég bizonyítékokat, amelyekből meg létetne állapítani, hogy egy ilyyen egyén jelen volt. Az esküdtet, még azt is kimondták, hogy a szomorú estén az Union nem en­gedett be a terembe másokat, mint a szervezet tagjait és ki­mondják azt is, hogy az­ orvosok, tű­zoltók, polgárok és deputy­ she­­riffek, akik a mentésnél közre­működtek, elismerésre méltó mó­don viselkedtek. frízekből látszik,­­h­gy a c­ímié­­ny minden vonatkozásban a bo­rzok javára vezette le a vizsgála­tot. Kiégtételt adott a valószínü fül­bujt­óknak, mert­ hiszen a jury maga is csupa kapitalista bérenc­bel lett összeválogatva. Calumet, Mich, január 1. A sztrájkhelzetben semmi sem já­rult. Mi,­­nden «-» régiben van. Több oldalról nagy várakozással ékintenek a munka minisztéri­um ek­küldöttjének, Densmore-nak a működése elé, aki a sztrájk be­szüntetésének közvetítését végzi. Densmore úgy nyilatkozott, hogy van reménye arra, miként­­kerülni fog a kibontakozást megtalálni. E végből többször ta­nácskozott a munkások megbízott­­jaiva­l és a bányabárók megbizott­­jaival is. i­g­e vének rész­teirel azonban nem nyilatkozott. Calumet, Mich, január 1. Az eskü­dtszék a Mover-ügyben újra utalgatásokat tart. De a vizsgál­atot egyelőre beszü­­tették, min­ diMf­r vissza nem tér a sztr­­ákte­­rületre, amikor őt is, mint tanút kihallgatják. Valószínű hogy Hoyer a bányász­ szervezet végre­­hajtó­ bizottságának nagygyűlését m várja, amelyet január 5-én tar­tnak meg. Ekkor több bizalmas 3TTA, HOGY A TÜZET ITIZENS ALLIANCE JEL adták le tervükről, hogy Ki­ntion of Miners tisztviselőit embere elkíséri Moved Calumet­­re. A bányat­ulajdonosok szintén előkészületeket tesznek a Western Federation of Miners valamennyi tisztviselőjének a kiűzésére. Ezért a Federation of Miners fegyvere­s csapatot küld Calumetbe, hogy ezek megvédjék a tisztviselőket. A bányabárók az összes szervezett, munkásokat ezentúl távol akarják tartani a­ rézbánya vidéktől. A “Työmies’, finn szocialista­­ lap jelenti Ilancockból, hogy Ca-­­­lence Harrow és John Tarmer —­­ az elűzött szervező — ma Calu­met­re érkeznek, hogy a rendezen­dő gyűléseken beszélhessenek. Lansing, Mich, január 1. Cla­rence Darouv-ot, a Western frede­­ration of Miners ügyvédjét és John Mitchelt ide várják. Sok­­ munkás már utazik Calumetbe A­­ minkásvezérek valószínű­en Peresz kormányzóval fognak tárgyalni, hogyan lehetne a rézbánya vidé­ken a helyzetet tisztázni. A ta­nácskozáson az állam összes köz­ponti szervezeteinek a kiküldöttei részt vesznek. Emelkedik az öngyilkosok száma Chicago, Ill. január 1. Az Egye­sült Államokban 1918-ban teteme­sen emelkedett az öngyilkosok száma. Ebben a városban 1912-ben 12.98 k­0u öngyilkos, addig 1918 ban ez a szám 13.106-m emelke­dett. Nemre nézve az öngyilko­sok számaránya körülbelül a rég maradt. Eddig 8602 férfi és 450 nő lett öngyilkos 1913-ban. Az öngyilkosok közül az orvosok 344-en voltak­. A fokozódó öngyil­kosságok szigorú vonatkozási ját vannak a gazdasági pangással. A nyomor sok embert űz a halál kar­jaiba. Új felhőkarcoló.­­ A Fan American States Asso­­­­ciation a Broadway­ és 57-ik utca sarkán egés£ blockot elfoglaló óriási felhőkarcolót építtet­ A ház 51 emeletes, legnagyobb homlok­zata 216 láb széles, magassága pe­dig 894 láb magas lesz. Az épület­ben tizenkét felvonógép lesz. Az összes költségek 12 de millió dol­lárra vannak számítva. -——-----------­ A telefontársaság engedékeny A New York Telephone Co. értesítette a Public Service Co­­missiont, hogy hajlandó a bevé­telekről és kiadásokról szóló hi-­­teles kimutatást január 15-éig beterjeszteni. A társaság eleinte nem volt ilyen engedékeny és Bethell elnök kijelentette, hogy a könyvezetés olyan, hogy abból ilyen kimutatást nem lehet ké­szíteni. Ugyanis a P.S. D. azt akarja, hogy megállapítsák, vál­jon méltányosak-e a telefonárak New York öt kerületében. Való­színű, hogy nincs oka félni a tár­saságnak ettől a Public Service Com­issiótól, mert holló a holló­nak nem vájja ki a szemét. ----------------­ Vad szilveszteri mulatság. Brooklynban ugyancsak vad jó­kedvvel ünnepelték meg azt, hogy’ egy esztendő ismét lepergett. Ut­cai suhancok, homok, gangszerek és egyéb veszedelmes pisztolytulaj­donosok az utcai kurjongatást lö­völdözéssel kisérték. Öt ember sebesült meg, köztük két asszony­. Ezeket az ablakon át­hatoló golyók találták. Vagyis a vad legények direkt a lakásokba lövöldöztek be. --------o ■—■— A KÓRHÁZGYŰLÉSRŐL holnapi számunkban részletes tudósítást hozunk. AZ UTILÁDA, AMELYBEN A HOLTTESTET TALÁLTÁK. AZ ELCSAPOTT RENDŐRFŐNÖK WALDO — MOST MÁR VOLT — RENDŐRFŐNÖK BOTRÁ­NYA­ — BORSOT AKART TÖR­NI KLINE POLGÁRMESTER ORRA ALÁ, AKI ELCSAP­TA ŐT. ■Yz .''Smm­ .esztendő közvete­tlen befejezése előtt, Szilveszter nap­jának késő délutánján szégyenle­tes botrány utolsó jelenetei ját­szódtak le New York város ad­minisztrációjának egyik legfon­tosabb osztályában, a központi rendőrségen. Waldo, a rendőrfő és Kline polgárm­­enter ,— azaz most imm­ár az expolgármester és exrendörfő­­— voltak a főszerep­lői a botránynak, amelynek rész­letei azt mutatják, hogy Walde, kényszerítette abba Klinet és Waldo viselkedésének sikerült abban minden ellenszenvet kiér­demelnie. A néhai Gaynor polgármester embere, Waldo, akinek rendőr­­főnöksége alatt a Becker-gyalá­­zattól fölfelé és lefelé éppenség­gel nem babérral teli volt a new yorki rendőrség szereplése, tisz­tában volt azzal, hogy az új pol­gármester nem újítja meg az ő kinevezte tekét és november eleje óta, amikor John Parrow Mitchelt választották meg polgármester­nek, azt a benyomást kelthette működésével, mintha kegyelem­ből viselné a hivatalát. Most azonban, hogy végérvényesen nyilvánvalóvá lett Mitchel szán­déka, amely nem kiváltja őt a rendőrség élén látni, szinte az utolsó órákban minden kritikán alul való módon juttatta kifeje­zésre a megsértődöttségét. Hét­főn, anélkül, hogy megelőzően tárgyalt volna erről a polgármes­terrel, akinek felelős, egyszerűen kihelyezte eldugott kerületekbe a rendőrségi középpontból a fő­­tisztviselőket, akik ott legna­gyobb felelősséggel járó bűnügyi nyomozásokat végezték. Kline utasította őt ezeknek az áthelye­ző rendelkezéseknek a visszavo­nására , amit Waldo, bár ígéretet­lent mérleget ellensúlyozni. Ta­lán megtoldották a mai tőkés uralom düledező falát, de igazi munkástörvényeket csak a mun­kásság maga hozhat, ha ahoz juthat. Turkálnak a bibornok könyvtárában. Rampollának, az elhunyt majd­­nem pápának végrendelete még mindig nem került meg. Abban a föltevésben, hogy talán valame­lyik könyvbe rejtette, átkutatják a bibornok könyvtárának minden egyes kötetét. Nem kis munka, ha ha meggondoljuk, hogy a bíbor­nok könyvtára 86.000 darabból áll. A hátrahagyott iratok közt ta­láltak egy zárt borítékot, is, ezzel a fölm­ással “titkos”. Azt hiszik, hogy az e borítékba zárt iratok Rudolf trónörökös titokzatos­ ha­lálának körülményeire vonatkoz­nak. *■ aa Titokzatos hírek egy gőzösről Az “Atlantic” norvég gőzös­ről, amely Tampicoból Galvest­on­ba indult, azt hitték, hogy borzal­mas katasztrófa érte a tengeren. A “Norman Castle” hajó legénysé­ge és utasai azt látták, hogy a tengeren tőlük messze járó norvég gőzösről két hatalmas füstfelhő emelkedik föl, nyomban­ utána pe­dig két dörrenést hallottak. Az “Atlantis” azután nemsokára el­tűnt a láthatáron. Azt hitték kezdetben, hogy a gő­zöst robbanás pusztította el, de később teljes épségben megérke­zett Galvastonba. Mit jelentett hát akkor a füstfelhő és a kettős nagy robbanást tett erre, nem teljesített, ellenben beadta a lemondását, hogy az “azonnal érvénybe lépjen”. Any­­nyit jelent ez, hogy egyszerűen­­ cserbenhagyta a hivatalát a nag­y rendőri felelősséggel járó Szil­veszter éjszakára. Kline polgármester, aki — a saját kijelentése szerint — épp 1-11 eleget tűrt két hónapig Waldo­­tól, keményhangú levélben tudo­mására hozta ennek, hogy el­csapja öt és ideiglenes rendőr­­kom­miszáriusnak a már régeb­ben lemondott McKay deputy­­kommiszáriust tette meg. Waldo távozott, ugyan a­ hivatalából, de egy ugyancsak durvahangú le­vélben azt írta Klinénak, hogy őt nem lehetett elcsapni, mert ő le­mondott volt és egyben azt is ki­nyilvánította, hogy ha Kline föntartja az elcsapatás tényét, úgy a bíróság előtt fogja őt fe­lelősségre vonni. POLGÁRMESTERI BEIKTATÁS. JONH PURROY MITCHEL, NEW YORK ÚJ POLGÁR­­MESTERE, ELFOGLALTA A HIVATALÁT.­­ A BEIKTA­TÁS TELJESEN EGYSZERŰ LEFOLYÁSÚ VOLT. Tegnap, újesztendő napján, délben beiktatták hivatalába John Purroy Mitchelt, akit a fú­zió ticketjén New York város polgármesterének választottak meg a múlt év november 4-én. A beiktatás aktusa a City Hall­ban minden lármás külsőségek nélkül ment végbe. Mitchelen, lelépő A­dolph L. Kline polgár­­mesteren (az elhunyt Gaynor utódján) kívül a főbb városi tisztviselők és a négy évre meg­választott új major barátai vol­­t­­ak ott a beiktatáson és a forma­­j­­­litások — a lelépő és az új pol­gármester beszédei — alig t­v­o­toltak tovább negyedóránál, amely után Mitchel fogadást tar­tott a City Hallban, majd pedig az egyes deprytementeknek már kinevezett vezetői letették a szol­gálati esküt. Mitchel még nem­ töltötte be a “kabinet”-je minden állását négy dzsábra még pályázhatnak a­rraftéhes polgári pártok önje­löltjei. Az új városi adminisztrá­ciónak, eddig való­ listája a követ­kező: A tűzoltóság kommiszáriusa: Robb­ Adamson ; városi kamarás: Henry Bruere; a börtönök bizto­sa: Miss Katherina Davis; az első nő, aki New York adminisztrá­ciójában ilyen vezető állásba ke­rült ; a jótékonyság biztosa: John A. Kingsbury ; az utcatisztításé : John F. Fetherson; a civil servi­ce-bizottság elnöke H. Mosko­witz; civil service-biztos: Dar­win R. James; a manhattani parkbiztos: G. Cabst-Ward; a brooklyni parkbiztos: R. B. In­­gersoll; adóbiztosok : Colin Wood­ward és Ardolp L. Kline; a volt polgármester; hídbiztos: I. J. 11 Kracke; a “Board of Assessors’ tagjai: A P. W. Seaman, J. J Lesser és Wm. C. Ormond. Megtartotta Mitchel a Gay­­nor-adminisztrációból a dockok kommiszáriusának R. A. C -Smithet, a fenementházak bizto­sáinak John J. Murphyt és az adó- s bizottság elnökének Lawson­­ Purdyt. Nincs meg még a kine­vezés a rendőrfői, a vízvezetéki biztosi állásra, továbbá az egész­ségügyi és igazságügyi departe­­mentek vezetésére. Ezekben az osztályokban egyelőre a régi ve­zetők maradnak, vagyi­s: van még reményük négy dzsábhoz a polgári politikusoknak. ----:-----------­TERJESSZÉTEK AZ ELŐRÉT, HOGY LAPUNK ÁLLANDÓAN NYOLC OLDALON JELENHES­SEN MEG Az “ELŐRE" 1914-es, díszes, tartalmas naptárát mindenki megkaphatja. Előfizetők csak 10 centet fizetnek a költségekre vagy a helybeli lapkezelőknél vagy bélyegekben beküldhetik a kiadóhivatalhoz. Nem előfizetők 25 centért kapják. Mindenki szerezze be az “ELŐRE” naptárát, a­melynél szebb, jobb és hasznosabb magyar naptár még nem volt. Viszontelárusítók százalékot kapnak. 5 TÜZKATASZTRÓ­FA ÁLDOZATAI. BORZALMAS TÜZKATASZTRÓ­­FA AZ EAST SIDE-ON. — 8 HALOTT ÉS SZÁMOS SEBE­SÜLT. — A LAKÓK KÖZÜL SZÁ­MOSAN LEUGROTTAK AZ AB­LAKRÓL. . . Szilveszter napján, hajnali fél négy órakor olyan tűzkatasztrófa történt New Yorkban, valószínű­­­leg gonosz gyújtogatás következ­tében, aminőt az a környék évek hosszú sora óta nem látott. A Mon­roe street 96 és 96 tó számú öteme­letes zenement háza teljesen le­égett és a lakókat a veszedelem ál­­mukban lepte meg. Ez volt az oka, hogy a halálnak bőséges aratása volt. Nyolc ember megégett vagy is megfulladt, húsz kisebb-nagyobb­­ sérülést szenvedett, öt végén azon­­­­ban minden baj nélkül megmene­kültek. A lángtengerben álló lép­csőim­ elzárta a menekülés útját és a lakóknak nem volt más vá­lasztásuk, mint a mindenféle va­cakkal és bútordarabokkal teli tű­zlépcsőkön lefutni vagy a má­sod-, sőt harmademeleti lakások ablakaiból leugrálni. A tűzoltóság valósággá hőstetteket végzett, öt­­ven embernek a megmentése köz­ben­ A halottakat a­­Madison street­ rendőrállomásra vitték, a­hol hozzátartozóik szivettépő jele­netek közt ismerték föl őket. A tüzet Daniel Ellison 21 éves so­ff­őr vette legelőször észre, aki harmadik emeleti lakásában levél­írás közben gyanús ropogást hal­lott a lépcsőházból. Kinyitotta az ajtót és látta, hogy A lépcsőházból hatalmas lángnyelvek törnek elő. Felköltötte a lakókat és 60 éves beteg apját, majd anyját a hátán vitte ki a tűzlépcsőre. Közben a megrémült lakók is odatolongtak a tűzlépcsőre, amelynek alsó sza­kasza azonban­ nem volt leeresztve. Mikor a tűzoltóság megjelent, az épület már olyan volt, mint az égő kályha. Tű­zlángok törtek ki a felső emeleti ablakokból és a tető­zetből sűrű, fojtó füst terjengett az utcán és a tűzoltók létrájának felső része is nagy darabon égett. Mielőtt a fecskendők működés­be kezdtek volna, Michael Kuhn saloonos megállított egy arra ha­ladó kocsit és odatolta az égő épü­let mellé. Ezen keresztül vagy hú­szan jutottak az utcára. Yetta Moskovitz a­ harmadik emeletről ugrott a kocsira és eltörte a lábát.­­ Kék lakót hisztérikus rohamok fogták el, mikor a tű­zlépcsőt, min­­­­denféle lim­lommal, sőt bútorda­rabokkal elzárva találták. A tűz­­­­oltók alulról hatoltak föl és a tűz­­lépcsőről mindent az utcára do­dobáltak­ . A katasztrófa álmukban lepte meg a lakókat és mire fölocsúdtak az egész épület belseje merő láng­­tenger volt. Ez az oka annak, hogy a­­ nyolc férfi és nő részint halálra égtek lakásukban, részint megful­ladtak a füsttől.

Next