Előre, 1914. március (10. évfolyam, 676-699, 670-671. szám)

1914-03-01 / Melléklet

‘---^ ~ # ^ ^ ^ ^ ^ ^ MELLÉKLET " ~ ^ 1914 MÁRCIUS 1. * MAGAZIN SECTION .­­ -111 A NYOMORGÓK KÁLVÁRIÁJA. — KÉPEK AZ „ÁLDOTT KAPITALISTA” CIVILIZÁ­CIÓRÓL. — ÉHSÉG ÉS NYOMOR A MIL­­LIÓK VÁROSÁBAN. — MUNKÁSSORE NEW YORKBAN. Még hull a hó! — buggyant ki a minap száz meg ezer felnőtt ember ajkáról az örven­dező hang, mint mikor a gyermek örül vala­minek. Még egyre esik ! —- mondták az asszonyaik is, nem kisebb örömmel, mint férjeik. Az utcán v­alóságos szibériai tél dühöngött. Vastag hóréteg takarta a földet, az utcákat, a tereket, a vasúti kocsikat, a paloták bejára­tait. Összevegyült az ég a földdel. Köröskörül hó van, hó és hó mindenütt. A villamosok megakadtak, a közlekedés megállóit, az automobilok megrekedtek egy helyen, a lovak kínlódva húzták besüppedő lábaikat a puha hótömegből, a járókelők alig tudtak vánszorogni. Az arcokba csapott min­denhonnan a hóval kevert, csípős szél... De — mint a kedves vendéghez — úgy örültek sok ezren a fehér hóhoz; nekik­ a fe­hér pelyhek nem hó volt, hanem hulló égi manna... A munkanélküliek seregét értjük, akik már szinte kinézték a szemeiket egy kis munkáért; értjük itt a szegény családanyá­kat, akik égető kint szenvednek — egy da­rabka kenyér után. Ezek a kiéhezett páriák valamenny­in mun­kabíró, dolgozni akaró emberek, de a krízis, a kapitalista rend mai felfordult világában , fölöslegesekké váltak. A dolgos kezeknek nem jutott munka. Hanem bőven kijutott ne­kik az éhségből és nyomorból, nekik és csa­ládjaiknak, a megkínzott asszonyoknak és az éhes gyermekeknek egyaránt­. A hulló hó ezeknek valóságos megmentője. Ménnél vastagabb a hólepel, annál több mun­kára van kilátás annak eltakarításával. A hó esik és esni készül! — A sok nyomor­gó loholva törtet ki az utcára­­ dolgozni... Az asszonyok, a gyermekek sóvárgó pillan­tásai simogatják a sűrű hópelyheket, amelyek lassan rakódnak le vastag kéregben... Sok éhes család minden reménye összegyűl­end­ik a fehéren villanó hóban... És megindult a­­fölösleges emberek” se­rege a munkaközvetítő irodákba. Az utca­­tisztító hivatal irodái megteltek extra kezek­kel, akik a hótakarításnál akarnak munkát kapni. A végtelen sor messze húzódik ki az utcára. Ott várnak a munkanélküliek. Most van az ő idejük, ez a havas hét az ő remény­ségük... Sok már előre örvendez, hogy végre valahára nem tér haza üres kézzel, lesz pár cent kenyérre, szénre... Esik a hó, esik a hó. . . De nemcsak ‘’fölösleges embereket” gyűj­tött össze a hulldogáló hó, hanem odajöttek az irodákba a ‘‘volt emberek’a letört egzisztenciák, azok, akiknek a hólapátolás most utolsó, végső reménységük. Ezek a “volt emberek” azok, akik valaha jobb vilá­got is láttak, akik szerepet játszottak a tár­saséletben, akik eddig intelligens munkával foglalkoztak. Volt idő, amikor ezek közbecsü­­lésnek, tiszteletnek örvendtek, de a kapita­lista szerencsekerék fordult egyet és ezek le­kerültek a porondra... Lekerültek az élet tü­lekedő harcába, a nyomor proletárjai közé. Nem segített rajtuk senki és most ezek is munkanélkü­l járnak. Éhesen, rongyosan tén­­feregnek ezek a szellemi proletárok, akiket "volt­ embereknek” tekintenek felülről. Ezek is örömrepesve siettek a közvetítő irodákba, reménykedve, hogy hónapokon át tartó nyo­morukban a hó fogja őket kenyérhez juttatni. A munkaközvetítő irodák már hónapok óta egy választ adnak a bekopogtatóknak: nin­csen dzsáb! Most azonban nagy az öröm. Itt a hó, a kedves, megváltó, kenyeret adó hó, amelyet lapátolni, hordani, szállítani lehet... Van már munka a “fölösleges embereknek” s a “volt embereknek” is... A Lanyette Street 27. száma alatt van a “ munkástőzsde ”, amelyet a város pár héttel ezelőtt rendezett be a munkanélküliek számá­ra. Ebben a munaközvetitő irodában állunk s végignézzük a den jelenet maradandó nyomot hagy a szem­lélőben. Apró drámák, tragédiák játszódnak le itt percenként. Belép egy fiatal­­ember, pvikkerrel az or­rán, foszlott cipőkben, amelyből a lába ki­látszik. — Mi a foglalkozása? — kérdi a clerk. — Specialista vagyok, távirdász, dolgoz­tam ... — Akar havat lapátolni? — kérdi közbe­vágva tőle türelmetlenül a clerk. — Hát van mibe válogatnom? — Itt van a cédula, menjen ide és ide, de gyorsan! Next,! A “next” egy középkorú férfi olyan hom­lokkal, mint egy tudós és olyan ruhában, mint egy tramp. Azt mondja: — Elvégeztem a Yale-egyetemet, aztán professzor voltam egy főiskolában, beszélek — az angolon kívül — franciul, arabul, spa­nyolul, németül... szeretném, ha... — Havat lapátolni akar? — Bármilyen munkát elvégzek.. . — Itt a jegy — szól a clerk, — menjen ide és ide, de gyorsan! Next! Idősebb nő lép elő, szelíd szemekkel, sápadt ,amelyről leolvasni, hogy valamikor jobb sorsban élt, intelligens megjelenésű. . — Mi a foglalkozása? — Az óhazában utazónő voltam Kivándo­roltam Oroszországból, mert pogromot csinál­tak. Itt volt egy­­lányom, ahhoz mentem, aki engem is, meg gyermekeit is nehéz munkával tartott el, özvegy volt s nemrég bennégett a gyárban. Az árvák gondozása rám maradt. Eleintem dolgozni. Voltam ápolónő, dolgoz­tam shopban, súroltam fluorokat és most se­hol sem tudok munkát kapni. Járok, mint az árnyék, árva unokáim éhesek, nélkülöznek... — Nem tehetünk semmit az érdekében. — volt a válasz. — De az isten szerelmére! — kiáltotta két,­­ségelesetten a szegény asszony — nézze, mi­lyen nagy a hó, adjon egy lapátot, hadd dol­gozzam egy darabka kenyérért... — Next! — kiáltotta harsányan a hivatal­nok s közönyösen felvonta vállait. — Mi a foglalkozása? — kérdé csodálkozva egy hatalmas, atléta-termetű embertől, aki elébe lépett. — Bányász vagyok. Calumetből, 22 évig dolgoztam a föld alatt. Kibányásztam kincset érő réztömeget, de nem magamnak, hanem a kompániáknak. Sokáig szenvedtünk és amikor meg akartuk javítani a helyzetünket és sztrájkba mentünk, ellenünk küldtük a kato­naságot,, a rendőrséget, a fegyveres bányaőrö­ket. Kínoztak, vertek, üldöztek bennünket ir­galmatlanul. S most itt vagyok... — Menjen az új Subway-hoz, meglehet, hogy­ ott kap munkát — tanácsolta a clerk. — Mit, subway! — felelte a bányász —­ ele­get dolgoztam a föld alatt. Engedjenek már egyszer szabad levegőt szívni. Adjon lapátot, inkább havat takarítok!... — Itt a jegy, menjen gyorsan — szól a hi­vatalnok és harsányan kiált: next! ismét egy nő lépett elő, szép, fiatal asszony, rongyos kendővel a fején. — Mi a foglalkozása? — Férjem üvegmunkás, de beteg lett. Tü­dővészt kapott. Házunkban nincsen kenyér, nincs egy da­rabka szén. Meghalhatunk a nyomortól. De én fiatal, egészséges és erős va­gyok és dolgozni szeretnék. Adjon egy tibetet, megyek havat lapátolni. — De lady — feleli a clerk belenézve a szép szemekbe és a halovány arcra — nőket nem alkalmazhatunk ilyen munkára .... — Hát a nő haljon éhen? szól a szép asz­­szony. — Elengedem önöknek a hölgy iránti tiszteletet, csak arra kérem önöket, ne rabolják el a munkához való jogomat. Be­csületes munkával akarom megkeresni a ke­nyeremet ... • — Jöjjön később, majd meglátjuk, mit te­hetünk az érdekében — síet az udvariaskodó hivatalnok fölvillanó szemmel. Next­­— Foglalkozása? — Pék vagyok. Nincs munkám, havat aka­­rk lapátolni. — Itt a tikét — és megmondja, hova men­jen havat hányni. Jön a következő. — Mi a foglalkozása? — Voltam vasúti kalauz, átéltem két vonat­­összeü­tközést. Beleőszültem a borzalmakba, a rettenetes látványba és megundorodva ott­hagytam a helyemet. Más munka után néz­tem, de hónapok óta képtelen vagyok munkát kapni. Szeretnék havat lapátolni. — Itt a jegy és menjen ide s oda. Next... És igy ment az végtelen sorokon át, next next után. Zsidók, angolok, németek, olaszok, magyarok, szlávok vegyesen álltak a sorban. Sokan kétségbeesetten maradtak: ülve az­ irodában vagy dideregve mentek ki a havas utcára, de a legtöbb markába szorította tiket­jét és rohanva igyekezett oda, ahova az szólt, havat lapátolni. A hó hegymagasságnyira van az utcákon, tereken és mindenütt látni meggörnyedt, di­dergő “fölösleges embereket”, vagy “volt embereket”, amint loholva, gyorsan lapátol­ják a fehér havat. A nagy város fölött sűrű szürkeség borul, ismét hóesés készül. A sok letört ember reménykedve néz föl és becézve dünnyögi: “Csak hulljon, csak hulljon a hó... A hó sok munkát, ad és a munka darabka ke­nyeret”... Esik a hó! Esik a nyomor legnagyobb váro­sára, New Yorkra. A FÖLÖSLEGES EMBEREK Jones anyó brutális elfogatása. A farizeuskodó kapitalista hazafiak durva katonákkal hurcoltattu­k el Jones anyót, tisztelik. Amerikában a kort, a nőt... így A női szavazati jog. AZ OLASZ KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK ÉS A NŐI SZAVAZATI JOG. — CANADA ÉS A NŐI SZAVAZATI JOG. — KIK SZAVAZ­HATNAK A­­BRIT KOLÓNIÁKBAN? A nők z utóbbi­­években erőteljes harcot kezdtek a női szavazati jog megadása érdeké­ben. Az angol gyújtogató suffragettek tettei­ről — világraszóló botrányhírekkel kapcsolat­ban — tudomást vehettünk. A bátor nők azonban nem nyugosznak és noha nagyon tá­vol vannak még attól, hogy a női szavazati­­jogot kivívhassák, mégis némi eredményt már is elértek az angol provinciákban. Elsősorban azonban figyelmet érdemelnek az olasz nők, akik a legutóbbi olasz képvise­lőválasztások alkalmával Milanóban, Turin­ban és Hennában erős agitációt fejtettek ki azok ellen a polgári jelöltek ellen, akikről tudva van, hogy ellene vannak a nő szavazati­­jog megadásának. Röpiratokkal, plakátokkal fordultak az olasz suffragettek a választó­polgársághoz és fölhívták, azokat, hogy­ ne szavazzanak a női szavazati jog ellenzőire. Milanóban röpiratban fordultak az egyik je­lölt ellen, akiről tudott dolog, hogy ellene van a női szavazati jognak. A canadai nők szintén követik az anyaor­szág nőmozgalmát és a korlátolt női szavazati jog kiterjesztésére széleskörű agitációt indí­tottak. A harcias suffragettek, természetesen a va­gyonos osztály asszonyai és lányai, csak a ma­guk javára óhajtják a szavazati jogot. A mun­kásasszonyoknak és leányoknak ,éppen úgy, mint hasonló gondolkozása férfiaik, nem kö­vetelnek és nem is adnak választójogot. Ezek a suffragettek legutóbb Torontóban­­harcoltak A községi választásoknál eddig ugyanis csak özvegy nők és magánzónők ve­hettek részt, úgyszintén a férfiaknak is csak egy része szavazhatott. Ennélfogva általános szavazás megejtése végett­ fordultak nemrég a­ nők a tartományi kormányhoz, hogy ne­­csak az említett nők, hanem a férjes asszo­nyok is szavazhassanak. Az ajánlatot nagy többséggel elfogadta a tartományi gyűlés és most általános szavazásra kell a kérdést, bo­csátani.

Next