Előre, 1915. április (11. évfolyam, 982-1007. szám)

1915-04-17 / 996. szám

-----------M—,—,1, IIW—II—■—■ iiiiimi ■ ,1, II ,| ............................ I TÁRCA í AZ ÉRLÖVÉS. A cigány a háborúban. Wz Azok között, akik ezt a kis tör­ténetet elolvassák, bizonyára lesz­nek olyanok, akik nem hiszik el. Lesznek olyanok, akik a fejeket csóválják, de véleményüket nem köztik, mert maguk sem biztosak, hogy elhitték-e avagy sem. Végül lesznek olyanok, akik szóról-szóra elhiszik. Övék az igazság és jó­hiszeműségük azt bizonyítja,­­ h­­ogy bele tudják magukat élni s abba a rettenetes helyzetbe, mely­­ben a halál suhog a harcolók feje­­ felett s amely- ha néha-néha hit-­­­lesen ijedelemmel párosul, olyan bizarr, komikus helyzeteket te­­lp ránt, amilyeneket kigondolni nem lehet, amilyent egyedül csak­­ az élet, ez a hohózati nagymester , produkálhat Magamról tudom. ..■hogy az ilyen komikus helyzete­iket történetük pillanatában észre­­ SRsse­n veszi az embert vagy ha ész­­reveszi, legfeljebb részvétet- szá­­j­­nalmat érez a szereplő iránt s csak később, mikor már az izgalmak­­ lecsillapultak, akkor tűnnek fel­­ eredeti mivoltukban s akkor de­li­rill fel az ember és akkor neveti ki magát szívből igazán. ÉBB) * Délutánonként, mielőtt a harc­­térre indultak a századok, az ez- R­redorvos oktatásokat adott a br­it­iaknak a sebesülésről, annak kü­­­ü­lönböző iválfajairól, a seb gyógyi-­ításáról és­ az első segélyről. El­magyarázta­: az­­­érlövés mibenlétét­­ és hogy mit kell csinálni, hogy el­­ ne vérezzék az ember- ha a kar- afé­ján, vagy a lábán eret tép a go­­ ­t­­lyó. » A bakák nagy figyelmesen Iván­ig­... látták az előadást. Az első sor­ban áll egy fekete cigánylegény Beszédközben néha összeremeget még a szemei is kimeredtek olyan áhítattal hallgatta az ez­redorvos szavait. Előadás után az ezredorvos­­ cigányra mutatott. — Gyere ide, te fekete legény A cigány a mellette álló bakák­ra tekintgetett és nem­ mozdult — Te... te, — mutogatott az ezredorvos a cigányra. — Ne félj nem harapom le az orrod. A cigány az ezredorvos elé lé­pett — Hogy hívnak? — Kolompár Gyurinak. — Hát mondd meg nekem, Ko­lompár Gyuri, miről ismered meg az ér­lövést? A cigány gondolkozott egy pár pillanatig. — Arról­ hogy nagyon vérzik — Helyes... Tegyük fel, h­ogy a harctéren­­ellenséges tűzben a balkarodat érlövés éri. Mit csi­nálsz most, hogy el ne vérezzéll — Sáládok — felel a cigány a világ legtermészetesebb h­angján. Az­ ezredorvos elmosolyodott. — Hova szaladsz? — A kezez­őhelyre. — És ha a kötözőhely messze van ? A cigány elgondolkozott. — Ha messe van? — Igen, igen. — Akkó... — tűnődött a ci­gány egy pillanatig, majd hirte­len kivágta: — Akkó nagyon sá­­ládób*. . "­ Az egész század harsogó kaca­gásba tört ki. Az ezredorvos megfogta a ci­gány karját. — Jól van fiam, de előfordul­hat az az eset is, hogy nem sza­ladhatsz a kötözöskelyre, mert ha kilépsz a fedezékből­ az ellenség agyonlő. Neked a fedezékben kell maradnod addig- amíg a harc kissé szünetel... Ilyen körülmé­nyek közt mit csinálsz, hogy el ne vérezzél ? — Bekötözsöm a karom. — Úgy van!... Hogyan kütö­­kötözöd be a karodat? — Elővesem a nadrágzsilbből a mádzságot, ázután elkötöm vele ázs eret a seb fölött, hogy ne vé­­rezzen. — Veszel egy kis fadarabot, ugy­e, a fadarabot a madzag alá dugod... igy... aztán csavarod mindaddig, amig az eret el nem szorítottad annyira, hogy a seb nem vérzik többé. — Igeni­s instálom... A cigánynak ettől a naptól kezdve meggyűlt a baja az érlö­véssel. Semmitől sem félt­ csak az érlövéstől. Többször próbálgatta, hogy hogyan, mint csinálna, ha egy golyó elszakítaná az erét s mikor látta, hogy nagyszerűen ért a gyógyításához, megnyugo­dott. A századok rövidesen felkerül­tek a harctérre. A cigánynak itt is örökösen az érlövés motoszkált a fejében. Nagyon sokszor mond­ta­ a bakáknak: — Én nem bánom, akármimet k­i is ázs a golyóbics, csak ázs eremet ne írje. A huncut bakák persze folyton ugratták, úgy­­hogy utoljára már aludni sem tudott szegény az ér­lövéstől való félelmeiben. Egyik ütközetben történt,, hogy­­i cigány homlokát egy srapnel­­szilánk érte.«Jelentéktelen kis se­bet ejtett, úgy, hogy a cigány jó ideig észre sem vette. A vér vé­konyan, lassan kacskarin­gódzott­­ homlokán. A cigány azt hitte, hogy izzad, a homlokához nyúlt, hogy letörölje a verejtéket s a mint a kezére esett a pillantása­­n majd elájult, meglátta a kezén a vért. Szörnyen megijedt és elor­­ditotta magát: — Meglett a golyóbics! Azzal ledobta a fegyverét, resz­ketve tapogatta a homlokát s mi­nél jobban tapogatta, annál job­ban megrémült, mert a vére egy­re szivárgott. Letépett az ingéből egy arabot, a homlokára szorítot­ta, kis idő múlva megnézte, a ruha véres volt. Italott halványan fe­küdt fedezékben és nyögött, jaj­gatott. Egyszer csak a jajsző hir­telen elhalt az ajkán, a szemei ki­­meredtek, eszébe jutott az érlö­vés. Meg mert volna esküdni, hogy a homlokán eret tépett a go­lyó. Előrántotta zsebéből az elő­re elkészített madzagot és a kis fadarabot. Próbálgatta a fején, hogy hol tudná elkötni az eret, a madzag persze sehol sem állt meg. Végre hosszas próbálgatás után a madzagot gyorsan a nyakára kö­tötte, jól megszorította­ a fada­rabbal ,néhányszor megcsavarta, azzal kiugrott a fedezékből és mit sem törődve a süvítő golyókkal, rohant a segélyhely felé. Amint az ezredorvos meglátta, hozzálépett: — Megsebesültél? A cigány nem tudott szólni, a szája látva volt és kétségbeesett­­ten kapkodott a homlokához. Az ezredorvos megnézte a hom­lokát. — Semmi, kis horzsolás — mondta, a sebet kimosta- beta­pasztotta s már tovább akart menni, amikor a cigány összeesett és hörögni kezdett. Az ezredorvos érthetetlenül nézett rá, étheres vattával dör­zsölte a homlokát, de a cigány csak hörgött, kapálódzott. Az or­vos kezdett idegeskedni és ráor­­dított.­­* A cigány kimeredt szemeit az orvosra emelte és a torkához ka­­j­pott. Az orvos kigombolta a cigány­ blúzát és meglepődve látta, hogy­ a tornára egy 30 ujjnyi vastagsá­gú kötél van burkolva. Gyorsan elvágta a kötelet, éppen az utolsó pillanatban, mert a­ cigány már át üldözött. — Mit csináltál­ szerencsétlen? Miért kötötted a nyakadra a kö­telet ? A cigány nagyokat lélekzett és hálásan nézett az orvosra. . Aztán, még mindig reszketve, magyarázta: — Azsirt, hogy el ne vérezzek. A homlokára mutatott: — Eret sákitott a golyóbics s hogy el ne virezzek, elkötöttem a nyakamon. Nyári Andor. AZ AKNAMEZŐKÖN KERESZTÜL. Utazás az Északi-tengeren. A kopenhágai “Politiken” tudó­sítója beszámol a február 18-ától kezdve háborús területnek nyil­­vánított Északi-tengeren tett uta­zásáról. Az elutazás — írja —­ meglehe­tősen dramatikus volt. A "Ber­­jenhus” volt az első gőzös, álne­vet az illető hajóstársaság a ne­vét nyilatkozat után az Északt­­engerre küldött. Három napig v­esztegeltünk a kikötőben, mert a hajó legénységét nem tudtuk kibeszélni az elutazásra. Félév­­­ük reánk is leverőleg hatott. A­mikor végre a legénység hajót­a szállt, sietnünk kellett az indulás­sal, nehogy újra a partra ugorja­ink. Az elutazás nem is volt tályani nagyon veszélytelen. Az Északt­­engernek ezen az­ északi részén sem találkoztunk ugyan német műárhajókkal, de az aknák álland­­­óan fenyegették és a kapitány szakadatlanul résen volt. Az ár- Kacör nappal a hajó­­homlokán ü­lt és aknára fürkészett, hogy a hídon álló tiszteket idejében igyelmezteth­esse. Így nem te­t­tettünk egyebet, minthogy sza­­j had folyást engedjünk a dolgok-­ nak és bizzunk a sorsunkban. A dán­ lobogót villanyfénnyel vilá­­­­gítottuk meg, hogy a német ten- s geralattjárók megismerjék a hajó I nemzetiségét. A kapitány égés,­ éjszaka a hídon maradt. A sze- I mélyzet le­­ sem vetkőzött, akinek­­pedig pih­enője volt, csak félszem­­mel aludt. A mentőcsónakokat leoldották és minden eshetőségre készen álltak. A gondos szakács több napra való élelmiszert gyö­möszölt egy vízhatlan vitorlavá­szon zsákba. Ha ezenfelül még a tenger is viharos, a szél szint és a levegő sű­rű a hótól, az ember nem valami kellemes érzéssel mászik fel a há­lórekeszébe. Semmi más érzéssel nem lehet összehasonlítani azt az érzést, amely akkor támad az­ em­berben, amikor sötét éjszaka nyugtalan tengeren, aknák között siklik tova és várja, mikor sülyed el a hajója. Másnap azonban az ember mosolyog a félelmén és megnyugtatni igyekszik magát a következő éjszakára. A mostani körülmények között igen nehéz az angol partok men­tén a közlekedés, mert valameny­­nyi világító tornyot kioltottak. Az út Hanstholm énéből egyenesen Longstoneig vezet, de csak oda­lent, a Tyne mellett, lát az em­ber két pislogó világot és az­ ön­tödék olvasztó­ kemencéinek lobo­gós fényét. Scarborough mellett két hajó vesztegel, mert az éjsza­ka sötétjében szirtre futottak. Csak a dán tengerészek képessé­geinek köszönhetjük, hogy ha­jóink nem vesznek el ezen a ve­szedelmes vonalon. AZ OROSZ SZABADSÁG. Pétervár is táviratoztak: A legmagasabb ítélőbíróság hely­benhagyta a moszkvai törvény­szék határozatát, amely két tol­­sztojánust, Lecsenkót és Bielin­­skit egy évi fegyházzal büntette. A két tolsztojánus olyan iratokat terjesztett, amelyek, a­ cár szemé­lye ellen irányulnak. Ugyancsak helybenhagyták azt az ítéletet is, amely hét munkást négy-négy évi kényszermunkára ütött (azért, mert ezek a szociálemokrata párt, tagjai voltak. — Bukarestből je­lentik: A “Rjecs" szerint a kievi katonai kerület parancsnokának január 21-én az­­ukrajnai sajtó betiltása dolgában kiadott rende­lete most annyiban módosult, hogy csak a három vezető orgá­num: a “Rada” napilap, a “Li­­ter­aturno-Naukonyi Wi­stnyk irodalmi és a “Siwitlo” tanügyi folyóirat jelenhetnek meg. A töb­bi ukrajnai újság, ami politikai tekintetben jelentéktelen, megje­lenhet, i.le az orosz helyesíráshoz köteles magát tartani. A gyakor­latban ez annyit tesz, hogy orosz nyelven jelennek meg. Ugyancsak a “Rjecs” jelenti Jekaterinodar­­ból, hogy a kubáni kozákság te­rületén a “Kubnskij Kurier”, ‘Lisok Wojny” és a "Kuban­,­skaja Kapjeska” című­ lapokat a rendőrség eljárására vonatkozó egy megjegyzésük miatt egyen­­ként 3000 rubel pénzbüntetéssel sújtották. A legutóbb nevezett újság szerkesztőjét, mert a pén­z­­büntetést nem akarta megfizetni l­etartóztatták; a másik két újság szerkesztőjét, is keresik. Ha az élet és a napi politika eseményeit helyes megvilágítás­­ban akarja olvasni és ha szereti a tiszta igazságot, akkor az ame­­■ikai magyar munkásság egyetlen napilapját az “ELŐRE”-t óvassa. ELŐRE ! IGEN FONTOS TUDNIVALÓK! - js ! Nyugodtan küldhet mindenki pénzt az óhazába, én bármilyen nagy | I . összegű hozzám érkező pénzküldeményért szavatolok. | [ A világháború ideje alatt TÖBB MINT 40.000 (NEGYVENEZER) PÉNZKÜLDEMÉNYT továbbítottam az óhazába. Olvassa el az óhazából egymásután hozzám érkező levelek közül az itten következőket: AM szabó fal, |C=====31 EGYTŐL-EGYIG HÁLATELT ÉS ELISMERŐ LEVELEK ! e= . majorw-taxos. | | tisza­szederkényi (Borsodul.) la- ^ ^ ganumat (Almuij-1 d­auuu.) lakos 0 | Vájjon kellenek-e még ékesebb bizonyítékok, hogy NÉMETH JÁNOS BANKÁR le'£!,!' fi pénzküldési módja GYORSASÁG, BIZTONSÁG ÉS PONTOSSÁG tekintetében két, a mejel irányunkba működik. Megkap- _ ▼ rr-% A» m*T^r^m­T ¥^H»T • van szerencsém értesíteni, \wgy kezd­in­L- ; tűk az összeget szerencsésen, az 1­ 0«t koronfU, I I I ||| L U LIL I L I I h BÜ y vetem a hatszász korona összeg: pénzt, több­azaz ötszáz koronát, arm*jet Szabó Pál a fiam V-/ JL V^/1.aJtXJt IjLa A JLA L-rfJL-fi v • szőt írtam a fiamnak, hogy küldj«- mek a hat küldőt. Nagy hálás köszönetét vészük Né- «kön/, koronát de nem merte hogy elvesz meth űrtől, vezérelje a minden kegyelemnek » ___________________________ m­­ég" is szerencsésen megérkezet. Most igen Istene minden jó cselekedetibe. Áldja az ur , nagy hálával tartozom önnek tekintetes jo­inimm ember iránt való Jóin- törekvését, hogy fián Német Bankár urnak. Fogagya hálás hireljék a Németh ur tettét mindenfelé. Ez­ köszön­etemet mint hazafi szeretetes Hajo­maradok nagy HONFITÁRSAM! Megismétlem e helyen is, hogy ne keresse ma, hogy ki küldi a pénzt olcsóbban pár centtel, ,*'kos­------------------------------------------hanem inkább arra ügyeljen, hogy pénze a legbiztosabban és a leggyorsabban eljusson az óhazában ahhoz, aki azt várva­ . d,­IV \ \ 1 A [ \ li 1 \ *- * 1 r MvJlii«L- Cll.j Ugj , Cu, , . K . // - várja. dicső,szentivártoni (Kis küküllő­•vecsi (Hevesm.) lakos levele szó- J , i'. .­­ . • t szerint: Megismétlem e helyen is, hogy ne üljön fel holmi csalogató körleveleknek, avagy hirdetéseknek. u,! ,akUh l,'v.Mi­bzoszcvii,».; ^ iMeso szentmfíjrdou, a­k u li-i-u. Megismétlem végül az ön saját érdekében, hogy pézküldési megbízásával CSAKIS ES KIZÁRÓLAG­ HO/iZaM : «, március h«. « ^ l", l111 Kill. Tekinteti B John Németh ur Vuuikháza, kod Dir■.*• i­tfEHck az ur .Jézus drága szent neve lUiuuijou New York. mindörökké ámen ezen szókkal köszöntök be ______—-----------------------.... --------- M­a Németh­­János volt cs. és xír. konzuli ngy- i Értesítem, hogy :i jelenleg Amerikában Hl vivő tekintetes úrhoz, ezen par sor írásom Tjíl'I SJ1 SZOlll pl ott l'lT­ rr\" trirtózkoiló Szántó István rk­irály falvi ^ ■i legjobb egységben találja az tekintetes­­ - lakos megbízásából ön által küldött -ODO 3 urat észt Kívánom az jó istentől éltese az .!«'» ' . koronát mai napon kézhez vettem. I isten sokájist hogy szerencsésen vihesse az At. ........ .. . . . . 1 ügyit. Most már tudatom Német János urat, _ _ - - * • - « J A • / q '4 ‘'n l,‘nti os,sU^ ;lt vví, *«_•, ez ut­on is «I , »SaSSK Nincsen ma alkalmasabb penzküldesi mod, mint az engem í­ráj i mert igun uregények vagyunk és sok - i1,?,*,1. /ió 1' ? lioazAm r,- . Ky,-i mekcsin­k van és igen nag­y drfig­aaflg'j­i • jult.uiu. Koszlnetet m­ mondjak. r­ekin“ n^vtviTSnitrhwKÉRJE N­YOM­TAT­VÁNYAIMAT, A M10J Az EK MINPJ.d LM ÉS LJJ TLDNI VALÓKAT TARTALMAZNAK kiváló t^nn­tn­i férjemnek is irok hogy a pénzt megkaptam . . . . Dr. L’AlxFKY. -«d ’ amit szépen köszönünk, «izzót bezárom lev«.-- \ VII, \ ( } [­­ I I ) Ivl KI | ...... . ...... I­­em maradok tisztelettel Kar»«fl .Húrja. A * kiinkrtkiilillft vflrme».vo I». foi­gyme fs IlicMOKxent márt­on tanú- feá N­ORvTtH LFRENCNF "­KÉRJE LESZÁLLÍTOTT ÉS LEHETŐ LEGOLCSÓBB PÉNZÁRJEGYZÉKEMET; küldjön általam minél batton­yai (Csanádui.) lakos le- v ELŐBB PÉNZT AZ Ó HAZÁBA: HALLOS KLARA, © vele szószerint: . .. ^ tiszakoszii (Borsodm.*) lakos le-P . , ia15 ",ár clUB I.,b. 1597 SECOND AVE., N. Y. JOHN NÉMETH, bankár ........­........................................... Nagyságos uram! 1 sort hogy tessék m­­eg­­nyugodni bo«, amit 8 ^ l ■ ' I • I l* •* húrow.«2frúaB koronrtt az én ni­vemre szivesk* w .... CBUSZan IVS Kiralyi KoUZIill UffVNIOK «f^t kvracni a fenti összegre* megkaptam ér. • -bL .L.nn.Ye*Ovof^iiMle­iirdTitt k«.r­oj»iH uiiMrt js iai* .. n g . . , .. ./■ ■­ ,/• ^ . f .,i . . . , * - i iuipuiásuá küldök .^ry pár sui­t és a hazaiak 9» • . ni-A tartom L'emL ni«..«: o L »'.*•..• :«•» v-- i i • O • t m­i kifájrják h*«-.' ól/W^- az listpk­ sók'-n­ál ok A j: hálái- kös^öne»-Tiiet 1'rm'vAtb F.ercHené, V iilt’Kl I lOKH'Oth­l ! - w fwf ’H T| T '* « • -gv -r ^ y t Lohlua n\­en át. Mn i.i-k k öszüllel l «1 Dal­ ..............:—i. -150-SECOND STE. PASSAIC, N J. , 457 Washington Str^ New York - w W 30«=g0gEg^«i=30r:.S35gBI0E3l<>CS2gS»

Next