Előre, 1916. január (12. évfolyam, 1215-1239. szám)

1916-01-11 / 1223. szám

AZ ANTANT CSAPATAI TELJESEN KIÜRÍTETTÉK a galupon FÉLSZIGETET A TÖRÖK CSAPATOK VÉRES CSATÁBAN ELŰZ­TÉK AZ ANGOL FRANCIA EXPEDÍCIÓT SEDD-UL­­BAHR KÖRNYÉKÉRŐL.­­ AZ ANTANT DARDA­­NELLAI KUDARCÁNAK UTOLSÓ FELVONÁSA. AMSTERDAM,­­január 10. (Via London.) Berlinen át jelentik Konstantinápolyból, hogy a padisah csapatai teljesen megtisztították a Gallipoli-félszigetet a szövet­séges csapatoktól. Egy roppant véres ütközet után kény­­szerítették az angolokat és franciákat, hogy kiürítsék a Sedd-ul-Bahr környékén tartott keskeny terü­letsávot. A bürök csapatok rendkívül megri­tkították a­ menekülök sorait. Jelenleg egyetlen angol vagy francia katona sem tartózkodik a félszigeten. ELSÜLYEDT EGY ANGOL CSAPATSZÁLLÍTÓ , GŐZÖS. LONDON, január 10. Amsterdamból jelentik a Reu­­ter-üi­rynökségnek, hogy egy odaérkező félhivatalos tö­rök jelentés szerint az ozmán csapatok elfoglaltak egy nagy, ellenséges tábort, ahol kilenc ágyút zsákmányoltak. A jelentés ezenkívül megemlíti, hogy a Sedd-ul-Bakr kö­zilében felállított török parti ütegek elsü­lyesztettek egy angol csapatszállító gőzöst. AZ ANGOLOK AZT ÁLLÍTJÁK, HOGY EGY SEBE­SÜLTET VESZÍTETTEK A GALLIPOLI FÉLSZIGET VÉGLEGES KIÜRÍTÉSÉNÉL. LONDON, január 10. A hivatalos sajtóiroda a kö­vetkező jelentésben számol be a Gallipoli-félsziget kiürí­téséről: “Sir Charles Monro tábornok — a dardanellai angol expedíció genera­lissimusa — jelenti, hogy csapatai teljesn kiürítették a félszigetet. Az expedíció — 17 hasznavehetetlenné vált ágyu kivételével, amelyeket a félsziget elhagyása előtt meg­semmisített — megmentette teljes ágyuparkját és összes munícióját és egyéb felszerelését. (?) Az angol csapatok a visszavonulás alkalmával egy sebesültet veszítettek (?), míg a francia csapatoknak egyáltalában nem volt veszteségük. (?) Monroe tábornok megemlíti jelentésében, hogy a ne­héz feladat végrehajtásánál nagyban segítették Bird­­wood és Davies tábornokok és a de Robeck admirális pa­rancsnoksága alatt álló királyi haditengerészet.” AZ ANGOL HIVATALOS JELENTÉSBEN MEGCÁ­FOLJÁK A “GOEBEN” ELSÜLYESZTÉSE HÍRÉT. PETROGRAD, január 10. (Via London.) Az orosz hadvezetőség jelenti: “Szebasztopolból jelentik hivatalo­san, hogy orosz torpedónaszádok a Fekete-tengeren foly­tatott cirkálás közben a “Szultán Szelim” (a volt “Goe­ben német) ütközetcirkálóra bukkantak. A torpedóna­szádok visszahúzódtak a közelben levő sorhajók fedezete alá. Nagy távolságból rövid ütközet folyt, végre is a török cirkáló a Boszporus felé menekült. Orosz részről nem volt veszteség.” A TÖRÖKÖK PERZSIÁBAN FOLYTATJÁK TÁMADÁSAIKAT. PETROGRAD, január 10. (Via London.) A cár had­vezetősége a következő jelentésben számol be az ázsiai hadszíntér eseményeiről: “Az Urumiah-tótól délre, a Djeheata-folyó felé szorították vissza a kurd lovasságtól támogatott török reguláris csapatokat. Az ellenség, a­mely Hancadontól nyugatra, Assadabad felé kezdett of­­fenzívát, miután 40 halottat és nagyobb számú sebesültet veszített, megkezdte a menekülést Kengavar felé.” “A kaukázusi frontban, a tengerpart közelében a tö­rök csapatok heves gyalogsági tűz után a köd fedezete alatt előnyomulást kezdtek az Arkhava jobbpartján.” TÖRÖKORSZÁG REPRESSZÁLIÁKKAL ÉL. BERLIN, január 10. (Via Sayville.) Az “Ueber­­seeische Nachrichten Agentur” közli a külföldi sajtóval. A padisah kormánya, hogy megtorolja a központi hatal­mak és szövetségeseik szalonikai konzuljainak fogságba hurcolását, elfogatta az angol és francia konstantinápolyi követség 10 hivatalnokát, akik a magas porta különös en­gedelmével maradtak vissza a török fővárosban. AZ ÁNTÁNT ÚJABB ERŐSZAKA GÖRÖGORSZÁG ELLEN. BERLIN, január 10. (Via Sayville.) Az “Ueber­­seeisch­e Nachrichten Agentur” közli. A “Berliner Tage­blatt” athéni tudósítója jelenti: Görögország ma újabb jegyzéket intézett az ántánt hatalmakhoz, amelyben til­­takozik az angol-francia balkáni expedíció parancsnokai­tól életbeléptetett rendszabályok ellen, amelyek megne­hezítik Görögország számára a Bulgáriából való élelmi­­szerbehozatalt. AZ EGYESÜLTEK CSAPATÖSSZEVONÁSAI MONASZTIR KÖRNYÉKÉN, PARIS, január 10. A “Le Temps” részére jelentik Szalonikiből. Megerősítést nyert, hogy­­az egyesültek had­­veszteségei Monasztir környékén folytatják német és osz­trák-magyar csapatok koncentrálását. A Gyevgyeli, Doiran, Strumnitza és Petrichnél álló bolgár csapatok 5—6 divizió (hadosztály) erősségnek. TARTSA SZEM ELŐTT MINDENKI AZT, hogy MAGYARORSZÁGRA SZÓLÓ PÉNZKÜLDEMÉ­­­­NYEKÉT a LEGOLCSÓBBAN, LEGGY­OR­SA­B-­­ BAN és LEG­BIZTOSABBAN­­a Transatlantic Trust Company a MAGYAR KIR. POSTATAKARÉKPÉNZTÁR egyedüli hivatalos képviselete fizettet ki. 100 KORONA 1­0 DOLLÁR Minden feladó részére beszerezzük az óhazai Címzett sajátkezű aláírásával ellátott IGAZOLÁSI SZELVÉNYt, amely hitelesen bizonyítja, hogy a küldött pénz pon­tosan és hiány nélkül kifizettetett. Megbízások a következő címre küldendők: TRANSATLANTIC TRUST COMPANY 67 WILLIAM ST.. NT W YORK, N. Y A császári és királyi osztrák-magyar konzulátusok hivatalos bankja az Egyesült Államokban. NEW YORK-BAN ifJS KÖRNYÉKÉN“lakó“honfitársak“ keressék“fel sze­mélyesen a bank East Side-i fióktelepét. ICQ AVENUE A CORNER 7t.h STREET amely MINDEN NAP —SZOMBATON IS — reggfél 9 órától este 11 óraig van nyitva. MEGBÜNTETIK A SZTRÁJKOLÓKAT, DE AZ ANGOL MUNKÁSSÁG NEM ENGED SEMMI KÖRÜLMÉNYEK KÖZT SEM ADJÁK FEL A HARCOT A KONSKRIPCIÓ ELLEN. LONDON, január 10. Dacára annak, hogy a kötele­ző katonai szolgálat behozatala most már csak rövid idő kérdése, az angol municiómunkások szilárdan megma­radnak álláspontjuk mellett és minden körülmények kö­zött érvényesíteni fogják jogaikat a munkaadókkal szemben. Az idők jele az is, hogy egy ■ munkást, aki kissé hangosan adott kifejezést elégedetlenségé-­ nek afölött, hogy a fizetési napon több mint egy óráig megváratták, azonnal elbocsátottak. A munka­adó, dacára munkástársai kérésé­nek, vonakodott az elbocsátott munkást visszavenni, mire a vele együttérző bajtársai sztrájkba léptek. Hiába hivatkoztak a­ fejvesztett munkaadók a munkások ‘‘haza­fias­’ érzésére, nem használt, mi­re drasztikusan buta megtorló lé­­­péseket tettek folyamatba és 28 sztrájkoló munkást fejenként 26­ dollár pénzbüntetésre ítéltek el azon a címen, hogy ok nélkül ab­bahagyták a munkát. A törvényszéket, nagy munkás­­tömeg vette körül, akik látható jelét adták annak több ízben is, hogy minden rokon­szen­vük a sztrájkotóké. A hatalmon levő kapitalista ele­mek még sokkalta szigorúbb eljá­rást akarnának alkalmazni, hogy a “haza­fiatlan és kvalifi­kálhatat­­lan magatartást” megbüntessék. [Ezt a két erős jelszót használja a­­ jogait kereső munkássággal szem­ben a kapitalista sajtó. 84 BŰN ÉS BŰNHŐDÉS hogy a visszaadás nem ment volna olyan könnyen s bi­zony még sajnálták is. Aztán meg a lelkiismeret is bán­totta volna őket: hogyan adjuk ki az útját olyan ember­nek, ki annyira gyöngéd s bőkezű volt hozzánk ! Hm, bi­zony bakot lőttem. Újra csikorgatta a fogait, összeszamarazta saját ma­gát, természetesen csak úgy ,hogy más meg ne hallja. Kétszer olyan dühös és ingerült volt most, midőn haza­tért, mint akkor, mikor eltávozott. Csak akkor csillapo­dott némileg, midőn magára vonta kíváncsiságát az Iva­novna Katerina szobájában készülődő halotti­ tér. Emlé­kezett rá, hogy már tegnap is hallott róla, sőt úgy tetszett, mintha ő is meg lenne hiva, de a maga baja miatt még nem igen gondolt erre. Kérdezősködött tehát Lippe­­wechsel Amáliától, aki Ivanovna Katerina helyett intéz­kedett addig, mig emez a temetőből visszatért s megtudta, hogy ünnepélyes halotti­ tor van készülőben. Majd min­den lakót meghívtak, még azokat is, kik a boldogultat nem is ismerték. — Lebezjatnyikovot, dacára összeütkö­zésének Ivanovna Katerinával, — szintén meghívták; Lu­­zsint azonban nemcsak hogy meghívták, hanem mint a legfontosabb, legnevezetesebb vendéget várva-várták. Magát Ivanovna Amáliát is a legnagyobb ceremóniával hívták meg, dacára a két asszony örökös torzsalkodásá­nak, — ki is kegyesen fogadván a felszólítást, az intéz­kedést s felügyeletet is magára vállalta. Bizonyos elég­tételt talált ebben s büszke volt arra a méltóságra, me­lyet most fitogtathatott. Az előkészületek s a közleti részletek sajátságos gondolatot keltettek a Petrovics lelkében, ki most visszatért a Lebezjatnyikov szobájába. Megtudta ugyanis, hogy Raszkolnyikov is a vendégek kö­zött lesz. Szemjonovics Andrej véletlenül egész reggel otthon volt. Sajátságos, bár egészen természetes érzelmek fűz­ték össze ezt a két embert. Luzsin határtalanul gyűlölte, megvetette Lebezjatnyikovot s amellett bizonyos mérték­ben félt is tőle és pedig majdnem azóta, mióta hozzá ér­kezett. Nemcsak takarékossági szempontból (bár ez volt előtte a fődolog) szállott hozzá, hanem más­ok is vezette ide. Már a vidéken is hallotta, hogy egykori gyámfia, Szemjonovics Andrej az ifjú progresszisták elsői közé tartozik s bizonyos titkos, érdekes körökben jelentékeny szerepet játszik. Ez vonzotta Petrovics Pétert. Ezek a hatalmas, mindent tudó, mindent megvető s leálcázó ko­ RASZKOLNYIKOV 8r­ cára nem emlékezett, most, midőn előtte állott, nem is­merte meg, pedig eszébe jutott, hogy akkor feléje fordult s úgy felelt neki. Tehát ennyi a tegnapi ijedelem oka! Rettenetes volt az a gondolat, hogy ilyen semmiség miatt majdnem tönk­retette magát! Tehát a lakás­keresésen s a vér felől tett kérdésen kívül ez az ember semmit sem tud. Ebből kifo­lyólag Porfir sem tudhatott többet; semmit, kivéve a lá­zas önkívületben elkövetett sétát, semmi tényt — csak a psychologiát, “melynek azonban két oldala van,” hanem biztosat — egyáltalában semmit. Most tehát, ha ezentúl nem kerülnek bizonyítékok a kezébe (e erre szert tennie semmi áron sem szabad!...) ugyan mit tehetne ellene? Ugyan, mit lehetne kisütni ellene, még ha megszorítanák is ? S még a lakásról is csak most, éppen most hallott, s azelőtt nem tudott felőle semmit. — Maga mondta Porfirnak, hogy ott voltam? — kiáltott fel hirtelen, mint akinek eszméje akadt. — Miféle Porfirnak ? — A vizsgálóbírónak. — Igen, én mondtam neki. A házmesterek nem akar­tak elmenni, tehát elmentem én. — Ma? — Csak egy perccel előbb, hogy ön belépett. Min­dent hallottam, mikor önt faggatta. — Hol? Mit? Mikor? — Ott, ő fiála a deszka­fal mögött. Az egész idő­ alatt ott ültem. — Hogyan ? Tehát maga volt a — meglepetés ? Hogy történhetett? Beszélje el. — Mikor láttam — kezdte az ember — hogy a ház­mesterek nem adnak a szavamra semmit, azt mondják, már későn van, aztán félnek is, hogy kérdőre vonják őket: miért nem jelentették fel rögtön­­ nyugtalan lettem, aludni sem bírtam s el­kezdtem tudakozódni. Mikor aztán tegnap már eleget tudtam, elmentem hozzá. Először nem volt még ott Egy óra múlva sem fogadott el. Végre har­madszorra kihallgatott. Én tehát elmondtam neki min­dent. Akkor elkezdett nyargalni a szobájában s öklével verte a mellét: “— Oh, rablók! mit tettetek velem! — kiáltotta. Hiszen, ha én ezt előbb megtudom, rendőrök­kel vezettetem ide!” Aztán kirohant, behitt valakit, kivel a sarokban suttogott. Aztán megint hozzám jött és szi­dott. Én meg elmondtam neki mindent. Azt is, hogy ön ELŐRE A “Vorwaerts” nézetei. BERLIN, • jan. 10. A “Vor­waerts’ nézete szerint a h­áborút az angrol kötelező katonai szolgá­lat behozatala föltétlenül meg fogja hosszab lehű­lni. Arról is meg van győző­dve, hogy Anglia még súlyos belső zavaroknak néz elébe. LŐPORGYÁRI ROBBANÁS 3 HALOTTAL A Dupont Co. carneyspointi halál­gyárában ismét hatalmas ex­­plózió történt. PHILADELPHIA, jan. 10. A Dupont, lőporgyá­r carneyspointi, N. telepén éjjel 12.21 órakor­­ robbanás történt, amely a telepi egy részét elpusztította. A gyár­j­ban az explózió idején 42 ember i­s dolgozott, akik közül hárman a robbanás áldozatai lettek. A robbanás ereje Philadelphia némely részét erősen megrázta és az előtörő hatalmas lángnyelv az egész városban­ látható volt. A­ munkások éppen csoportot cserélt­­ek, amidőn a robbanás bekövet­kezett. Néhány Wilmingtonba érkező munkás azt áll­ít­ja, hogy a robba­nás abban az épületben történt, a­hol a lőporvegyítés történik. A hatóság valószínűleg megindítot­ta a vizsgálatot a robbanás oká­nak a kiderítésére. LETARTÓZTATTAK EGY OLASZ SZOBRÁSZT. Firenzéből jelentik, hogy ott is­mét frrsi embert tartóztattak le hadseregszámítási csalás miatt Nagy fel­tűnést kelt, hogy a letar­tóztatottak között van Zoechi hí­res olasz­­szobrász, akinek nevét a külföldön is jól ismerik. ----------------­ DEPORTÁLT AMERIKAI, LONDON, jan. 10. A kansas cityi American Union Trust Po. volt elnökét, Richardson­t a rend­­őrbíróság­­120 pénzbírsággal súj­totta és deportálásra ítélte azért, mert egy szállodában hamisan re­gisztrálta 1i a m­a­gát. A PÉNZKÜLDEMÉNYEKET AZ ÓHAZÁBA - PONTOSAN, JUTÁNYOSAN és teljes felelősség mellett általunk küldhet IOO korona $14.25 1 OOOkor $1 46.00 HÁBORÚS ESEMÉNYEK K­ÉRJ FIN T NTZK CT DO TVKT ÁLLAMI TAKARÉKPÉNZTÁR és KERESKEDNI BANK 19311 MILWAUKEE AVE. CHICAGO. ILI KALKIDIKÉT IS MEGSZÁLLJA AZ ANTÁNT? ......................................................I HI IITII1II0INIWIM—BH—B——BWtMMWU— LUGANO, január TG. Dgounv ellentengernagy a T­mps-ban azt ajánlja, hogy az antant a szalonikii csa­patok biztonsága érdekében azonnal szálja meg Kalkidi­­ke félszigetet, Karaburnn-félszigetet, a macedóniai Gib­raltárt, mindenesetre meg kell szállania az antantnak. ELNÖK VÁLSÁG FRANCIAORSZÁGBAN? BERLIN, január 10. A Telegraphen-Union tudósí­tója táviratozza Génfből. Ideérkezett, komoly politikai körökből eredő információk szerint a francia kamara fo­lyosóin a beavatottak között határozott hírek cirkálnak miniszterválságról. Amennyiben a szaloniki­i kaland ka­­tonai és diplomáciai téren Franciaországra nézve kudarc­cal járna, nemcsak Briand kabinetje van veszélyben, de nincs kizárva az elnökválság sem. OSZTRÁK MAGYAR HADIFOGLYOK MARSEILLEBEN, GENF, január 10. A “Petit Journal” szerint Mar­sei Hehe szállítógőzös érkezett osztrák és magyar tisztek­kel, akiket a legutóbbi offenzíva óta Szerbiában internál­tak s akiket francia koncentrációs táborokban fognak elhelyezni. HÁNY OLASZ VAN VALONÁBAN? BERLIN, január 10. A Kölnische Zeitung megcá­folja azokat a híreket, hogy nagyobb olasz csapatok már partraszállottak volna az albán kikötőkben. Csak Vala­imban tettek partra az olaszok néhány ezer embert, azon­kívül munkáscsapatokat, amelyeknek az a feladatuk, hogy az utakat helyreállítsák. Olaszország támogatása egyelőre csak arra szorítkozik, hogy élelmiszert és hadi­anyagot küld a Balkánra. A balkáni expedícióra Olasz­országnak épp oly kevéssé állanak rendelkezésére csapa­tuk, mint a líbiai válallkozásra, amelyre főképpen Anglia szeretné rábírni. Cadorna határozottan tiltakozott min­den balkáni vagy líbiai csapatszállítás ellen. A JÖVŐ ÉVI OLASZ ÚJONCOK BEVONULÁSA, LUGANO, január 10. Magánforrásból származó ér­tesülés szerint Olaszországban tegnap megkezdődött az 191­1. évfolyambeli újoncok behívása.

Next