Előre, 1916. július (12. évfolyam, 1369-1395. szám)
1916-07-01 / 1369. szám
I '■'ági FÜGGŐBEN A MEXIKÓI VÁLSÁG A háborút az angol beavatkozás akadályozta meg. De a veszedelem még mindig nincs véglegesen elhárítva. Újabb támadási hírek. Washingtonból jelentik, hogy a mexikói kérdés ma még mindig ugyanabban a függő stádiumában van, amelyben huszonnégy órával ezelőtt állott, azzal a különbséggel, hogy a megindult nagyarányú csapatküldések a lepergett huszonnégy óra alatt is szakadatlanul folytak és hogy Carranza elnök számára egyre sürgetőbbé válik most már az Egyesült Államok kormánya részéről követelt végső válasz megadásánakkötelezettsége. Washingtonból azonban, miután a legimminensebb követelés, a carrizali foglyok kiadása teljesítve van már, egyelőre nem forszírozzák a döntő válasz megadását, amit azzal magyaráznak, hogy minden nap, amely az esetleges szakítás tényét elodázza, fölbecsülhetetlen nyereség a katonai fölkészülésre nézve. Ebből tehát önként következik, hogy a háború veszedelme éppenséggel nem tekinthető még véglegesen elhárítottnak. Maga Jeansing államtitkár a helyzet dolgában ma úgy nyilatkozott, hogy a feszültség valóban enyhült a foglyok kiadásával, de az Egyesült Államok további magatartásáról mindaddig beszélni sem lehet, áráig a mexikói kormány válasza a fontosabb elsőrendű kérdésre nézve Washingtonba meg nem érkezett.. Ez az elsőrendű fontos kérdés pedig természetesen semmi más, mint annak az ököljognak föltétlen elismerése Carranza részéről, hogy az északi hatalmas köztársaság ott tarthatja megszálló hadseregét Mexikó területén. Ebből pedig már most előreláthatóan újabb és újabb bonyodalmak fognak előállani mindaddig, amíg betelik a szerencsétlen, amerikai pénzen agyonforradalmazott Mexikó sorsa. Most egyelőre úgy látszik le kellett mondani a teljes erővel való megrohanásról és pedig nem a déli államok szelíd közbenjárására, ahogyan tegnap még nagylelkű pózzal hirdették Washingtonban, hanem az erős és félre nem magyarázható angol nyomás következtében, úgy, ahogyan mi azt már egy pár héttel ezelőtt kitaláltuk. Anglia tudniillik most háborúban van, mégpedig egy válságos is eddig nem sok sikerrel biztató nagy háborúban, amelynek kimenetelétől világhatalmi pozíciója függ. Anglia számára létkérdés ebben a háborúban, hogy a mexikói gazdag olajforrások kincsét flottája számára akadálytalanul biztosítsa. Béke idején ki tudná várni a mexikói bonyodalmak végét, tudna segíteni magán Galíciában, Oroszországban és Ázsiában,de ma,állig fegyverben, :a vakmerő német flottával szemben, halálos katasztrófát jelentene számára, ha a mexikói nép kétségbeesése megsemmisítené a tampicoi olajforrásokat, különösen pedig a fölhalmozott óriási készleteket. Pedig erre a kétségbeesett elhatározásra föltétlenül el kellett készülve lennie Angliának, ha megtűrte volna most az amerikai inváziót. Tehát nem tűrte meg. A helyzet válságosra fordulásának legelső napja óta nagyon intenzív befolyások érvényesültek a washingtoni külügyi hivatalban. Az angol beavatkozás nem "-osság színe előtt történt, hanem érthető okokból a legszigorúbb diskréció megóvása mellett. Az angol diplomácia ezúttal a délamerikai államoknak engedte át a politikacsinálás nyilvános dicsőségét, maga pedig titokban megcsinálta a dolgát itt is, Mexikó Cityben is. Hogy mit mondott az angol ügyvivő Carranza tábornoknak, az könnyen kitalálható abból a sietségből, amellyel a carrizali foglyokat Qhihuahuából hazaküldték El Pasoba. De könnyen ki lehet találni azt is, hogy Sir Cecil Spring-Rice nagykövet mit mondhatott Washingtonban. Ki lehet találni pedig abból a hirtelen támadt nagylelkűségből, amellyel a bolíviai követ visszautasított békeközvetítését egyik napról a másikra elfogadták. Ezek után mi is azt hisszük, amit Lansing államtitkár úr mond. A mexikói háborús veszedelem még nincs elhárítva véglegesen, csak elhalasztódott jobb időkre. A mai nap folyamán három újabb incidensnek a hírét is jelentették. Az egyik Juarezből érkezik Gonzales tábornoktóll, aki panaszt emel kormányánál, hogy az éjszaka Isleta-ban, amerikai katonák a Rio Granden keresztül lelőttek egy mexikói vámhivatalnokot. A másik hir San Antóniából érkezett s azt jelentette, hogy Mac Dona közelében a Meduna-folyó megerősített hídfőjét tegnap este mexikói banditák megtámadták. A hídfő amerikai őrsége azonban ■visszaverte a banditákat, akik az éj sötétjében elmenekültek. Ezt a hirt később megcáfolták Columbiából. .A harmadik hír valamivel komolyabb jelentőségű. El Pasoból jelentik ugyanis, hogy Presidio texasi várost két nap óta az ojinagai Villa-párti helyőrség fenyegeti. Presidioval minden összeköttetés el van vágva, de Alpinevei már amerikai csapatok mentek a város fölmentésére. Ugyancsak El Pasoból jelentik, hogy Columbusból ma indultak el az első milló csapatok mexikói területre. A csapatok egyenesen Pershing tábornok megerősítésére mennek, akit állítólag Calles mexikói tábornok csapatai részéről a bekerítés veszedelme fenyeget. Közvetlenül lapunk zárta előtt a következő távirati tudósítást kaptuk még Washingtonból: WASHINTON, június 6O. Megbízható magánjelentések szerint, Carranza elnök és felelős tanácsadói elhatározták, hogy továbbra is ragaszkodni fognak az amerikai csapatokvisszavonására vonatkozó követeléshez s ennek következtében Carranza tábornok föntartja Trevino tábornokhoz intézett ismeretes parancsát, hogy a határoktól déli, keleti, vagy nyugati irányban mozgó amerikai csapatokat támadja meg. Ha a hir megerősítést nyer, akkor alig van kilátás a háború elkerülésére. Rodgers, az Egyesült Államok mexikói rendkívüli megbízottja azt jelenti, hogy eddigi értesülései szernt Carranza tábornok válaszjegyzékét valószínűleg a jövő szerdán kapja kézhez. MEXICO CITY, június 30. — A konstitucionális kormány külügyi hivatala ma közzétette annak a jegyzéknek a szövegét, amelyben Carranza elnök választ készül adni az amerikai kormány legutóbbi jegyzékére. A jegyzék erélyes hangon visszautasítja azt a washingtoni vádat, hogy a konstitucionális kormány segítette, vagy pedig rejtegette volna azokat a bűnösöket, akik az amerikai területen történt vérengzéseket elkövették . A mexikói kor(Folytatás a 3-ik oldalon.) KIK AKARJÁK A MEXIKÓI HÁBORÚT Arredondo, Carranza nagykövete kijelentette, hogy néhány amerikai nagykapitalista erővel háborúba akarja kergetni Amerikát Mexikóval. WASHINGTON, június 30. — Arredondo, Mexikó washingtoni nagykövete, beszédet tartott annak a küldöttségnek, amely a new yorki Cooper Union gyűlés határozati javaslatát hozta Washingtonba, hogy azt az elnök elé terjessze. Arredondo kijelentette, hogy olyan adatok vannak a kezében, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a Mexikó-ellenes mozgalmat egy kis csoport amerikai kapitalista szítja. Az illető kapitalisták neveit azonban nem említette meg. Beszéde további folyamán még azt is mondotta, hogy különösen egy amerikai kapitalista működésének tudható be az, hogy Mexikó és az Egyesült Államok között ennyire elmérgesedett a helyzet. A küldöttség tagjai ugyan kérték, hogy nevezze meg azokat az egyéneket, de Arredondo nem tett eleget a kérésüknek. A határozati javaslatot vivő bizottság tagjai a következők voltak : Darwin J. Meserole brooklyni ügyvéd, Joseph L. Cohen a Henry Sweet Setlement vezetője, Fanny W. Witherspoon, Witherspoon képviselő leánya, Thomas Seltzer újságíró, Harry W. Ludier, az Intercollegiate Society szervezője és Arthur Howerd a “Christian Herald*’ szerkesztője. A bizottság nem adhatta át a határozati javaslatot személyesen az elnöknek, mert Wilson nem volt a városban. Tumulty titkár azonban megígérte nekik, hogy a javaslatot azonnal az elnök elé fogja terjeszteni, mihelyt Philadelphiából visszajön. Arredondo szerint az utóbbi kisebb betöréseket a felbérelt banditák csak azért követhették el, mert az öszszes mexikói csapatokat az amerikai csapatok elé kellett összepontosítani, és így a határ őrizetlen maradt. Joseph L. Cohen, a határozati javaslatot vivő bizottság elnöke, fölolvasta Arredondonak azt a nyilatkozatot, amelyet a bizottság Tumultu titkárnál hagyott, hogy terjessze az elnök elé. A nyilatkozat egyik része így szól: “Mihelyt csapatainkat visszahívjuk Mexikóból, azonnal le fognak higgadni a kedélyek és a két ország közötti félreértések nyugodtabban kimagyarázhatók lesznek. Nyilvánosságra kell hoznunk mindazokat a mesterséges uszításokat, amelyekkel egyesek úgy itt, mint Mexikóban arra töre- ■ kednek, hogy a mai mexikói kormányt megbuktassák *’. A bizottság erős határozottsággal követeli, hogy el kell fogadni a délamerikai államok közvetítő szerepét. Szerintük végzetes következménnyel járna, az, ha éppen az Egyesült, A márfiók szolgáltatna precedenst a békéltető bíróság félrelökésében,mert ez az ország már évtizedek óta éppen e békéltető bíróságok eszméjének zászlóvivője, reggeli kivégzésnél minden előkészületet megtettek arra, hogy ha kell erőszakkal kötözzék le a székre, de az erőszak alkalmazássára nem volt szükség. Kivégzése előtt kijelentette, hogy mélyen sajnálja McCarthy fegyőr halálát, kit a múlt heti menekülése alkalmával lelőtt. Azokban a gyilkosságokban azonban, melyekért elitélték, ártatlannak mondotta magát. Az utolsó 24 órában Shillitani rájött, hogy minden reményt fel kell adnia. Ettől kezdve aztán csendesen viselkedett. Midőn helyet foglalt a villamos széken, a tanuk felé fordult és így szólt: “Nagyon sajnálom, hogy az a szerencsétlen ember meghalt. Midőn menekültem megragadta a revolveremet. Ártatlan vagyok azokban a gyilkosságokban, melyekkel vádolnak. Az agyam nem volt rendben. Isten legyen mindnyájatokkal. ” Többet már nem szólhatott. Még egy mozdulattal jelezte,hogy nem jól van feszijazva, megigazították s egy pillanat múlva Shillitani teste megmerevedett. Háromszor bocsájtották testén keresztül az áramot és Dr. A. L. Squire egy perccel hat óra után Shillitanin a halál beálltát állapította meg. Shillitanit azon vád alapján ítélték el, hogy megölte egyik barátját és az elfogására siető két rendőrt. Még 1913 április 10-én követte el a bűntettet. Egy revolvert adott el Prizzo nevű barátjának, ki nem fizetett neki a megállapított időben. Shillitani ekkor rálőtt barátjára. Ez azonban nem sebesült meg veszélyesen . Shillitani néhány nap múlva ismét megtámadta őt és ezúttal halálos sebet ejtett rajta. Két rendőr tartózkodott a közeliben, kik Shillitanit el akarták fogni, de ő mind a kettőt lelőtte. Shillitani épelméjű volt. OSSINING, N. Y. junius 30. Orester Shillitani, a ,háromszoros gyilkosságért halálra ítélt new yorki gunman, ki már napok óta az őrültet színlelte, kivégzése előtt abbahagyta a színlelést és nyugodtan ment a villamosszékhez. A mr W * % A JÖVŐ CIVILIZA- A/ MINDENT LÁT! CIÓ HIRDETŐJE ÉS E,v •"* ,40o BfeaMtj Ä S||^ i n^mvrtvUoarmtrm:. MINDENT TUD! HARCI ESZKÖZE így hónapra uw.v.’ rJo p| i|| ' I 1* 5F.IH1 mindent megírt ! Main Office: 5 East 3rd St., New York. Tel.: Orchard 8390 wL JHMHMBßr MEGJELENIK NAPONTA 1 'ITT EDITION VOL.XIT. ÉVFOLYAM. No. 1369._________NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, SATURDAY (SZOMBAT)?JULY 1, 1916. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. LEFÉNYKÉPEZETT HIBÁS SZAVAZÓLAPOK. MONTALLAIR, N. J., városban lefényképezték azokat a szavazólapokat, amelyeket kidobtak, miután valami szabálytalanságot fedeztek föl rajtuk. A legtöbb állam elrendeli, hogy csak olyan szavazatokat ismerjenek el, amelyen semmi különös jelzés nincs. Ezzel a szavazás titkosságát akarják megőrizni. Már most, ha valaki nem helyesen rakja föl a kereszteket, hanem valamit a szokástól eltérőleg egyénileg csinál, akkor erről a szavazatról azt mondják, hogy jelzés van rajta, amellyel a szavazó jelezni akarja, hogy miként szavazott. Az ilyen szavazatokat aztán kidobják. A legtöbb esetben azonban a szavazó csak tudatlanságból követi el a hibát. Éppen ezért a montclairiek most lefényképeztették a hibás szavazatokat és kiosztják az iskolákban, így remélik elejét venni annak, hogy a jövőben is sok szavazó hibás módon állítsa ki szavazólapját. ------------------ ÖNGYILKOS RENDŐR. Jlames Conway new yorki rendőr tegnap délután öngyilkos lett. Leugrott a Fourth avenue és 29- ik utca Sarán levő épület 11-ik emeletéről és szörnyet halt. Az utcán sok nép járt és azonnal nagy csődület támadt. A rendőr 35 éves volt és anyjával együtt lakott a 131 West 67-ik utcában. A Richmond Hill, Long Island-i kerületben volt szolgálatra beosztva. Végzetes tettére állítólag az szolgáltatott okot, hogy egy 15 éves fiatal leány vádat emelt ellene és emiatt letartóztatták, biztosíték mellett szabadon engedték ugyan, de állásától felfüggesztették. A new yorki békegyűlés küldöttsége Wilson elnöknél. A kedden este megtartott new yorki békegyűlés küldöttei megjelentek Wilson elnök előtt és átnyújtották a gyűlés határozati javaslatát, mely egyezkedési tárgyalások megindítását javasolja. A háromtagú küldöttség tagjai: Mrs. Amos Pinchot, Prof. Irwing Fischer és Prof. Harry Allen Overstreet beszéltek magával az elnökkel és a kabinet négy tagjával. Az elnök a következőket válaszolta Mrs. Pinchot prezentáló beszédére : “Az én elnökségem ideje alatt nem akarom hallani, hogy egy államközi szerződés csak egy értéktelen papírdarab. Amíg mi a legnagyobb rokonszenvel vagyunk a mexikói nép problémáival szemben és tiszteljük önálló kormányzat iránti vágyódásukat, addig más oldalról kötelezve, vagyunk polgárainkat és tulajdonainkat a mexikói banditák erőszakosságaival szemben megvédeni.” Prof. Irwing Fischer a következőbeszédet intézte az elnökhöz: “Mi hangsúlyozni kívánjuk, hogy az Egyesült Államok kormányzatának a jelenlegi krízisben való állásfoglalása nagy fontosságú. Ha mi a mai vitás ügyeket egyezkedési tárgyalások alapján kíséreljük meg elintézni,úgy végre világosan és határozottan kimutatjuk,hogy Ibizunk ügyünk igazságosságában. Még a legkritikusabb időkben, amikor a nemzeti becsületről és a polgárokéletéről és biztonságáról van szó, sem szabad lemondani a békés megoldás lehetőségéről. “Az európai háború végeztével, amikor nagy feladatok fognak várni az Egyesült Államokra, bemutathatjuk majd, hogy ez az állam nem vesztette el önuralmát és nagylelkűségét Mexikóval szerbben, ez lehetne a legmeggyőzőbb biztosíték az Egyesült Államok jó szándékainak az igazolására, valamint arra is, hogy a békés megoldás lehetősége mindig előbbre való, mint a fegyveres elintézés.” Munkások békekongresszusa Washingtonban. Hacsak valami előre nem látott esemény közbe nem jön, úgy ma fognak összeülni Amerika és Mexikó munkásai Washingtonban, hogy megbeszéljék a munkásság érdekeit és állásfoglalását a háborús veszedelemmel szemben. Amikor a két állam hivatalosan a háború küszöbén áll, e két ország munkássága békében és testvériesen együtt tanácskoznak — mintha nem is volna háborúelőtti időszak. Ez a tanácskozás új dolog Amerikában. Új az amerikai kapitalisták előtt is. Ez a tanácskozás a két ország népének a tanácskozása, azé a népé, amelynek a bábomban harcolni és vérezni s a háború után a terheket, viselni kell. S a két ország népének a képviselői azért jöttek össze, hogy nyíltan hirdessék, hogy nincs okuk háborút viselni egymás ellen s hogy nem fognak többé beugrani a háborús uszításnak, a mészárszékre való hurcoltatásnak. -------Or—~-----“Ha J. P. Morgan és John D. Rockefeller jr. a lövészárkokból üzennek értem, még én is meggondolom a dolgot”. Kirkpatrick: A NYUGATI HARCTÉRI HELYZET NÉMET HIVATALOS JELENTÉS A NYUGATI HARCTÉRRŐL. A legfelsőbb német hadvezetőség a nyugati harctérről hivatalosan a következőket jelenti: BERLIN, június 30. (Londonon át.) “A tegnapi nap és az elmúlt éjszaka folyamán a harcvonal különböző pontján a németek visszaverték az angolok és a franciák ismételt támadásait. Lille-től délnyugatra, Riehebourg közelében a németek azonnal ellentámadásba mentek át. “Az ellenség tovább folytatja eredménytelen gáz támadásait. “Az érés vés ágyutűz nem hagyott alább hevességéből. “Tahure-tól délkeletre és Maison de Champagne közelében a németek visszavertek előnyomuló francia különítményeket, amelyek súlyos veszteségeket szenvedtek. “A verduni körzetben a Maas balpartján a német csapatok a 304-es magaslat körülismét előnyomultak. A folyó jobbpartján gyalogharcra nem került a sor. “A franciák nagy ellentámadásának a visszaverése alatt a németek összesen 70 tisztet és 3200 katonát fogtak el. “Bourenilles környékén az Argonne-okban német ütegek lelőttek egy francia kétfedelű repülőgépet. “Június 27-én este Boelke pilótahadnagy a Thiaumont farm közelében lelőtt egy ellenséges repülőgépet, amely már az ő tizenkilencedik áldozata. Tegnap Parsebau hadnagy lelőtte az ötödik ellenséges repülőgépet.” FRANCIA HIVATALOS JELENTÉS. A francia hadügyminisztérium a következő hivatalos jelentést adta ki: PARIS, június 30. “Belgiumban tegnap este 11 óra tájban a németek tüzérségi előkészítés után támadást intéztek a francia harcvonal Nieuport és Lombaerdryde között levő része ellen. Az ellenségnek sikerült a Chaulnes és Roye közötti árokrészt megszállni, de a franciák azonnali ellentámadásai ismét kivetették őket onnan. A franciák tüzelése szétszórt egy erős német felderítő különítményt, mielőtt az megközelíthette volna a hadállásokat. “Az Oise és Aisne között hasonló sors ért német különítményeket; az egyiket Queenevières közelében, más kettőt pedig Vingre-től északnyugatra szórtak szót a franciák. “A Champagne-körzetben az ellenség kézigránátokkal gyenge támadást intézett egy francia elörés ellen, amely a támadást tökéletesen visszaverte. “A Alaás balpartján a németek egyre hevesebben támadják az Avocourt erdőtől a 304-es magaslatig terjedő francia hadállásokat. Erős tüzérségi előkészítés után a német gyalogság ismételt támadásokat intézett az előreszökő francia lövészárkok ellen és e támadások közben a németek folyékony tüzet használtak. Az említett terepen azonban a franciák tüzelése következtében kudarccal végződött a németek minden erőlködése. “A 304-es magaslattól keletre azonban az ellenségnek több hiábavaló kísérletezés után sikerült egy páncélos védőművet elfoglalni, amelynek a védőit a német bombázás a szó szoros értelmében eltemette. “Hajnali négy órakor azonban a franciák hatalmas ellentámadással ismét visszafoglalták ezt a védőművet. “A Maas jobbpartján az ágyúzás igen heves volt a Louville-től és Tavannes-tól északra fekvő körzetekben, főképp azonban Chenois közelében. E pontokon azonban gyalogtámadásra nem került a sor.” AZ OROSZ HARCTÉRI ESEMÉNYEK OSZTRÁK-MAGYAR HIVATALOS JELENTÉS AZ OROSZ FRONTRÓL. Az osztrák-magyar legfelsőbb hadvezetőség az orosz harctéri eseményekről hivatalosan a következőkben számol be: BÉCS, június 30. (Londonon át.) “Bukovinában Izwar közelében az osztrák-magyar csapatok orosz lovasságot szórtak szét. “Kolomentól keletre az oroszok egy negyven kilométeres fronton megújították az óriási tömegben való támadást. E ponton rendkívül heves harcok keletkeztek. Számos helyen óriási áldozatok árán és a tartalékok bevonásával sikerült: a monarchia csapatainak elkeseredett, kézitusa után előnykínulni, de az este folyamán az ■ oroszok az osztrák-magyar csapatokat a Kolobiea közelében és az attól délre fekvő front kiürítésére kényszerítették.” NÉMET HIVATALOS JELENTÉS AZ OROSZ HARCTÉRRŐL. A legfelsőbb német hadvezetőség az Oroszország harctérről hivatalosan a következőket jelenti: BERLIN, június 30. (Londonon át.) “A keleti hatvonal északi részén alig fordult elő említésre méltómény. Csupán Dvinsktől délre, az Ilsen-tó északi partjain történt összecsapás a német és orosz csapatok között. “Linsingen tábornok hadseregcsoportja: Az oroszok eredménytelen ellentámadásokat intéztek ama hadállások ellen, amelyeket legutóbb vettek el tőlük a német csapatok. E harcok közbn a németek több, mint száz hadi