Előre, 1916. július (12. évfolyam, 1369-1395. szám)

1916-07-01 / 1369. szám

I '■'ági FÜGGŐBEN A MEXIKÓI VÁLSÁG A háborút az angol beavatkozás akadályozta meg. De a veszede­lem még mindig nincs véglege­sen elhárítva. Újabb támadási hírek. Washingtonból jelentik, hogy a mexikói kérdés ma még mindig ugyanabban a függő stádiumában van, amelyben huszonnégy órával ezelőtt állott, azzal a különbség­gel, hogy a megindult nagyará­­­­nyú csapatküldések a lepergett huszonnégy óra­ alatt is szakadat­lanul folytak és hogy Carranza elnök számára egyre sürgetőbbé válik most már az Egyesült Álla­mok kormánya részéről követelt végső válasz megadásának­­köte­lezettsége. Washingtonból­­ azonban, mi­után a legimminensebb­ követelés,­ a carrizali foglyok kiadása telje­sítve van már, egyelőre nem for­szírozzák a döntő válasz megadá­sát, amit azzal magyaráznak, hogy minden nap, amely az eset­leges szakítás tényét elodázza, fölbecsülhetetlen nyereség a ka­tonai fölkészülésre nézve. Ebből tehát önként következik, hogy a háború veszedelme éppenséggel nem tekinthető még véglegesen elhárítottnak. Maga Jean­s­ing ál­lamtitkár a helyzet dolgában ma úgy nyilatkozott, hogy a fe­­szültség valóban enyhült a fog­lyok kiadásával, de az­ Egyesült Államok további magatartásáról mindaddig beszélni sem lehet, áráig a mexikói kormány válasza a fontosabb elsőrendű kérdésre nézve Washingtonba meg nem ér­kezett.. Ez az elsőrendű fontos kérdés pedig természetesen sem­mi más, mint annak az ököljog­nak föltétlen elismerése Carran­za részéről, hogy az északi hatal­mas köztársaság ott tarthatja megszálló hadseregét Mexikó te­rületén. Ebből pedig már most előrelát­hatóan újab­b és újabb bonyodal­mak fognak előállani mindaddig, amíg betelik a szerencsétlen, ame­rikai pénzen agyonforradalmazott Mexikó sorsa. Most egyelőre úgy látszik le kellett mondani a teljes erővel való megrohanásról és pe­dig nem a déli államok szelíd köz­benjárására, ahogyan tegnap még nagylelkű pózzal hirdették Wash­ingtonban, hanem az erős és félre nem magyarázható angol nyomás következtében, úgy, ahogyan mi azt már egy pár héttel ezelőtt ki­találtuk. Anglia tudniillik most háború­ban van, még­pedig egy válságos is eddig nem sok sikerrel biztató nagy háborúban, amelynek kime­netelétől világhatalmi pozíciója függ. Anglia számára létkérdés ebben a háborúban, hogy a mexi­kói gazdag olaj­források kincsét flottája számára akadálytalanul biztosítsa. Béke idején ki tudná várni a mexikói bonyodalmak vé­gét, tudna segíteni magán Galí­ciában, Oroszországban és Ázsiá­ban,­­de­ ma,­állig fegyverben, :a vakmerő német flottával szem­ben, halálos katasztrófát jelente­ne számára, ha a mexikói nép kétségbeesése megsemmisítené a t­ampicoi olajforrásokat, különösen pedig a fölhalmozott óriási kész­leteket. Pedig erre a kétségbe­esett elhatározásra föltétlenül el kellett készülve lennie Angliá­nak, ha megtűrte volna most az amerikai inváziót. Tehát nem tűrte meg. A­ helyzet válságosra fordulásának legelső napja óta nagyon intenzív befolyások érvé­nyesültek a washingtoni külügyi hivatalban. A­z angol beavat­kozás nem "-osság színe­ előtt történt, hanem érthető okok­ból a legszigorúbb diskréció meg­óvása mellett. Az angol diplomá­cia ezúttal a délamerikai álla­moknak engedte át a politikacsi­nálás nyilvános dicsőségét, maga­­ pedig titokban megcsinálta a dolgát itt is, Mexikó Cityben is. Hogy mit mondott az angol ügy­vivő Carranza tábornoknak, az könnyen kitalálható abból a siet­ségből, amellyel a carrizali fog­lyokat Qhihuahuából hazaküld­ték El Pasoba. De könnyen ki le­het­ találni azt is, hogy Sir Cecil S­pring-Ri­ce nagykövet mit mond­hatott Washingtonban. Ki lehet találni pedig abból a hirtelen tá­madt nagylelkűségből, amellyel a bolíviai követ visszautasított bé­keköz­vetítését egyik napról a másikra elfogadták. Ezek után mi is azt hisszük, amit Lansing államtitkár úr mond. A mexikói háborús vesze­delem még nincs elhárítva végle­gesen, csak el­halaszt­ód­ott jobb időkre. A mai nap folyamán három újabb incidensnek a hírét is je­lentették. Az egyik Juarezből ér­kezik Gonzales tábornoktóll, aki panaszt emel kormányánál, hogy az éjszaka Isleta-­ban, amerikai katonák a Rio Granden keresztül lelőttek egy mexikói vámhivatal­nokot. A másik hir San Antóniából ér­kezett s azt jelentette, hogy Mac Dona közelében a Medun­a-folyó megerősített hídfőjét tegnap este mexikói banditák megtámadták. A hídfő amerikai őrsége azonban ■visszaverte a banditákat, akik az éj sötétjében elmenekültek. Ezt a hirt később megcáfolták Colum­biából. .A harmadik hír valamivel ko­molyabb jelentőségű. El Pasoból jelentik ugyanis, hogy Presidio texasi várost két nap óta az oji­­nagai Villa-párti helyőrség fenye­geti. Presidioval minden összeköt­tetés el van vágva, de Alpi­ne­vei már amerikai csapatok mentek a város fölmentésére. Ugyancsak El Pasoból jelentik, hogy Co­­lumbusból ma indultak el az első m­illó csapatok mexikói területre. A csapatok egyenesen Pershing­ tábornok megerősítésére mennek,­­ akit állítólag Calles mexikói tá­bornok csapatai részéről a beke­rítés veszedelme fenyeget. Közvetlenül lapunk zárta előtt a következő távirati tudósítást kaptuk még Washingtonból: WA­SHINTON, június 6O. Meg­bízható magán­jelentések szerint, Carranza elnök és felelős tanács­adói elhatározták, hogy továbbra is ragaszkodni fognak az ameri­kai csapatok­­visszavonására vo­natkozó követeléshez s ennek kö­vetkeztében Carranza tábornok föntartja Trevino tábornokhoz intézett ismeretes parancsát, hogy a határoktól déli, keleti, vagy nyugati irányban mozgó amerikai csapatokat támadja meg. Ha a hir megerősítést nyer, ak­kor alig van kilátás a háború el­kerülésére. Rodgers, az Egyesült Államok mexikói rendkívüli megbízottja azt jelenti, hogy eddigi értesülé­sei szernt Carranza tábornok vá­lasz­jegyzékét valószínűleg a jö­vő szerdán kapja kézhez. MEXICO CITY, június 30. — A konstitucionális kormány kül­ügyi hivatala ma közzétette an­nak a jegyzéknek a szövegét, amelyben Carranza elnök választ készül adni az amerikai kormány legutóbbi jegyzékére. A jegyzék erélyes hangon visszautasítja azt a washingtoni vádat, hogy a kon­stitucionális kormány segítette, vagy pedig rejtegette volna azo­kat a bűnösöket, akik az ameri­kai területen történt vérengzése­ket elkövették . A mexikói kor­(Folytatás a 3-ik oldalon.) KIK AKARJÁK A MEXIKÓI HÁBORÚT Arredondo, Carranza nagykövete kijelentette, hogy néhány ame­rikai nagykapitalista erővel há­borúba akarja kergetni Ameri­kát Mexikóval. WASHINGTON, június 30. — Arredondo, Mexikó washingtoni nagykövete, beszédet tartott an­nak a küldöttségnek, amely a new yorki Cooper Union gyűlés határozati javaslatát hozta Wash­ingtonba, hogy azt az elnök elé terjessze. Arredondo kijelentette, hogy olyan ad­atok vannak a ke­zében, amelyek kétségtelenül bi­zonyítják, hogy a Mexikó-ellenes mozgalmat egy kis csoport ame­rikai kapitalista szítja. Az illető kapitalisták neveit azonban nem említette m­eg. Beszéde további folyamán még azt is mondotta, hogy különösen egy amerikai kapitalista műkö­désének tudható be az, hogy Me­xikó és az Egyesült Államok kö­zött ennyire elmérgesedett a hely­zet. A küldöttség tagjai ugyan kérték, hogy nevezze meg azokat az egyéneket, de Arredondo nem tett eleget a kérésüknek. A határozati javaslatot vivő bi­zottság tagjai a­ következők vol­tak : Darwin J. Meserole brook­­lyni ügyvéd, Joseph L. Cohen a Henry Sweet Setlement vezetője, Fanny W. Witherspoon, Wither­spoon képviselő leánya, Thomas Seltzer újságíró, Harry W. Lud­ier, az Intercollegiate Society szervezője és Arthur Howerd a “Christian Herald*’ szerkesztője. A bizottság nem adhatta át a határozati javaslatot személyesen az elnöknek, mert Wilson nem volt a városban. Tumulty titkár azonban megígér­te nekik, hogy a javaslatot azonnal az elnök elé fogja terjeszteni, mihelyt Phila­delphiából visszajön. Arredondo szerint az utóbbi kisebb betörése­ket a felbérelt banditák csak az­ért követhették el, mert az ösz­­szes mexikói csapatokat az ame­rikai csapatok elé kellett össze­­pontosítani, és így a határ őrizet­­len maradt. Joseph L. Cohen, a határozati javaslatot vivő bizottság elnöke, fölolvasta Arredondonak azt a nyilatkozatot, amelyet a bizott­ság Tumultu titkárnál hagyott, hogy terjessze az elnök elé. A nyilatkozat egyik része így szól: “Mihelyt csapatainkat visszahív­juk Mexikóból, azonnal le fognak higgadni a kedélyek és a két or­szág közötti félreértések nyugod­­ta­bban kimagyarázhatók lesznek. Nyilvánosságra kell hoznunk mindazokat a mesterséges uszí­tásokat, amelyekkel egyesek úgy itt, mint Mexikóban arra töre- ■ kednek, hogy a mai mexikói kor­mányt megbuktassák *’. A bizottság erős határozott­sággal követeli, hogy el kell fo­gadni a délamerikai államok köz­vetítő szerepét. Szerintük végze­tes következménnyel járna, az, h­a­ éppen­ az Egyesült, A márfiók szol­gáltatna precedenst a békéltető bíróság félrelökésében,­­mert ez az ország már évtizedek óta ép­pen e békéltető bíróságok eszmé­jének zászlóvivője, reggeli kivégzésnél minden előké­születet megtettek arra, hogy ha kell erőszakkal kötözzék le a székre, de az erőszak alkalmazás­­­sára nem volt szükség. Kivégzése előtt kijelentette, hogy mélyen sajnálja McCarthy fegyőr halálát, kit a múlt heti menekülése alkalmával lelőtt. Azokban a gyilkosságokban azon­ban, melyekért elitélték, ártatlan­nak mondotta magát. Az utolsó 24 órában Shillitani rájött, hogy minden reményt fel kell adnia. Ettől kezdve aztán csendesen viselkedett. Midőn helyet foglalt a villamos széken, a tanuk felé fordult és így szólt: “Nagyon sajnálom, hogy az a szerencsétlen ember meghalt. Midőn menekültem megragadta a revolveremet. Ártatlan vagyok azokban a gyilkosságokban, me­lyekkel vádolnak. Az agyam nem volt rendben. Isten legyen mindnyájatokkal. ” Többet már nem szólhatott. Még egy mozdulattal jelezte,hogy nem jól van feszijazva, megigazí­­tottá­k s egy pillanat múlva Shil­litani teste megmerevedett. Há­romszor bocsájtották testén ke­resztül az áramot és Dr. A. L. Squire egy perccel hat óra után Shillitanin a halál beálltát állapí­totta meg. Shillitanit azon vád alapján ítélték el, hogy megölte egyik ba­rátját és az elfogására siető két rendőrt. Még 1913 április 10-én követte el a bűntettet. Egy revol­vert adott el Prizzo nevű barátjá­nak, ki nem fizetett neki a meg­állapított időben. Shillitani ekkor rálőtt barátjára. Ez azonban nem sebesült meg veszélyesen . Shilli­tani néhány nap múlva ismét megtámadta őt és ezúttal halálos sebet ejtett rajta. Két rendőr tar­tózkodott a közeliben, kik Shilli­tanit el akarták fogni, de ő mind a kettőt lelőtte. Shillitani épelméjű volt. OSSINING, N. Y. junius 30. Orester Shillitani, a ,háromszoros gyilkosságért halálra ítélt new yorki gunman, ki már napok óta az őrültet színlelte, kivégzése előtt abbahagyta a színlelést és nyu­godtan ment a villamosszékhez. A mr W * % A JÖVŐ CIVILIZA- A/ MINDENT LÁT!­­ CIÓ HIRDETŐJE ÉS E,v •"* ,40o BfeaMtj Ä S||^ i n^mvrtvUoarmtrm:. MINDENT TUD! HARCI ESZKÖZE így hónapra uw.v.’ rJo p| i|| ' I 1* 5F.IH1 mindent megírt ! Main Office: 5 East 3rd St., New York. Tel.: Orchard 8390 wL JHMHMBßr MEGJELENIK NAPONTA 1 'ITT EDITION VOL.XIT. ÉVFOLYAM. No. 1369._________NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, SATURDAY (SZOMBAT)?J­ULY 1, 1916. EGYES SZÁM ÁRA 1 CENT. LEFÉNYKÉPEZETT HIBÁS SZAVAZÓLAPOK. MONTALLAIR, N. J., város­ban lefényképezték azokat a sza­vazólapokat, amelyeket kidobtak, miután valami szabálytalanságot fedeztek föl rajtuk. A legtöbb ál­lam elrendeli, hogy csak olyan szavazatokat ismerjenek el, ame­lyen semmi különös jelzés nincs. Ezzel a szavazás titkosságát akar­ják megőrizni. Már most, ha va­laki nem helyesen rakja föl a ke­reszteket, hanem valamit a szo­kástól eltérőleg egyénileg csinál, akkor erről a szavazatról azt mondják, hogy jelzés van rajta, amellyel a szavazó jelezni akarja, hogy miként szavazott. Az ilyen szavazatokat aztán kidobják. A legtöbb esetben azonban a szava­zó csak tudatlanságból követi el a hibát. Éppen ezért a mont­­clairiek most lefényképeztették a hibás szavazatokat és kiosztják az iskolákban, így remélik elejét venni annak, hogy a­ jövőben is so­k szavazó hibás módon állítsa ki szavazólapját. ------------------­ ÖNGYILKOS RENDŐR. Jlames­ Conway new yorki rend­őr tegnap délután öngyilkos lett. Leugrott a Fourth avenue és 29- ik utca Sarán levő épület 11-ik emeletéről és szörnyet halt. Az utcán sok nép járt és azonnal nagy csődület támadt. A rendőr 35 éves volt és anyjával együtt lakott a 131 West 67-ik utcában. A Richmond Hill, Long Island-i kerületben volt szolgálatra be­osztva. Végzetes tettére állítólag az szolgáltatott okot, hogy egy 15 éves fiatal leány vádat emelt el­lene és emiatt letartóztatták, biz­tosíték mellett szabadon enged­ték ugyan, de állásától felfüg­gesztették. A new yorki békegyűlés kül­döttsége Wilson elnöknél. A kedden este megtartott new yorki békegyűlés küldöttei meg­jelentek Wilson elnök előtt és átnyújtották a gyűlés határo­zati javaslatát, mely egyezke­dési tárgyalások megindítását javasolja. A háromtagú küldöttség tagjai: Mrs. Am­os Pinchot, Prof. Irwing Fischer és Prof. Harry Allen Overstreet beszéltek magával az elnökkel és a kabinet négy tagjá­val. Az elnök a következőket vála­szolta Mrs. Pinchot prezentáló be­szédére : “Az én elnökségem ideje alatt nem akarom hallani, hogy egy ál­lamközi szerződés csak egy érték­telen papírdarab. Amíg mi a leg­nagyobb rokonszenvel vagyunk a mexikói nép problémáival szem­ben és tiszteljük önálló kormány­zat iránti vágyódásukat, addig más oldalról kötelezve, vagyunk polgárainkat és tulajdonainkat a mexikói banditák erőszakosságai­­val szemben megvédeni.” Prof. Irwing Fischer a követ­kező­­beszédet intézte az elnök­höz: “Mi hangsúlyozni kíván­juk, hogy az Egyesült Államok kor­mányzatának a jelenlegi krízisben való állásfoglalása nagy fontossá­­gú. Ha mi a mai vitás ügyeket egyezkedési tárgyalások alapján kíséreljük meg elintézni,úgy vég­re világosan és határozottan ki­mutatjuk,­­hogy Ibi­zunk ügyünk igazságosságában. Még a legkriti­kusabb időkben, amikor a nemzeti becsületről és a polgárok­­életéről és biztonságáról van szó, sem sza­bad lemondani a békés megoldás lehetőségéről. “Az európai há­ború végeztével, amikor nagy feladatok fognak várni az Egyesült Államokra, be­mutathatjuk majd, hogy ez az ál­lam nem vesztette el önuralmát és nagylelkűségét Mexikóval szerbben, ez lehetne a legmeggyő­zőbb biztosíték az Egyesült Álla­mok jó szándékainak az igazolá­sára, valamint arra is, hogy a bé­kés megoldás lehetősége mindig előbbre való, mint a fegyveres el­intézés.” Munkások békekongresszusa Washingtonban. Hacsak valami előre nem látott esemény közbe nem jön, úgy ma fognak összeülni Amerika és Me­xikó munkásai Washingtonban, hogy megbeszéljék a munkásság érdekeit és állásfoglalását a há­borús veszedelemmel szemben. Amikor a két álla­m hivatalo­san a há­ború küszöbén áll, e két ország munkássága békében és testvériesen együtt tanácskoznak — mintha nem is volna háború­­előtti időszak. Ez a tanácskozás új dolog Ame­rikában. Új az amerikai kapita­listák előtt is. Ez a tanácskozás a két ország népének a tanácskozása, azé a né­pé, amelynek a bábomban harcol­ni és vérezni s a háború után a terheket, viselni kell. S a két ország népének a kép­viselői azért jöttek össze, hogy nyíltan hirdessék, hogy nincs okuk háborút viselni egymás el­len s hogy nem fognak többé be­ugrani a háborús uszításnak, a mészárszékre való hurcoltatás­­nak. -------Or—~-----­“Ha J. P. Morgan és John D. Rockefeller jr. a lövészárkokból üzennek értem, még én is meg­gondolom a dolgot”. Kirkpatrick: A NYUGATI HARCTÉRI HELYZET NÉMET HIVATALOS JELENTÉS A NYUGATI HARCTÉRRŐL. A legfelsőbb német hadvezetőség a nyugati harctér­­ről hivatalosan a következőket jelenti: BERLIN, június 30. (Londonon át.) “A tegnapi nap és az elmúlt éjszaka folyamán a harcvonal különböző pontján a németek visszaverték az angolok és a franciák ismételt támadásait. Lille-től délnyugatra, Riehebourg közelében a németek azonnal ellentámadásba mentek át. “Az ellenség tovább folytatja eredménytelen gáz­ tá­madásait. “Az érés vés ágyutűz nem hagyott alább hevességé­ből. “Tahure-tól délkeletre és Maison de Champagne kö­zelében a németek visszavertek előnyomuló francia külö­nítményeket, amelyek súlyos veszteségeket szenvedtek. “A verduni körzetben a Maas balpartján a német csapatok a 304-es magaslat körül­­ismét előnyomultak. A folyó jobbpartján gyalogharcra nem került a sor. “A franciák nagy ellentámadásának a visszaverése alatt a németek összesen 70 tisztet és 3200 katonát fogtak el. “Bourenilles környékén az Argonne-okban német ütegek lelőttek egy francia kétfedelű repülőgépet. “Június 27-én este Boelke pilótahadnagy a Thiaumont farm közelében lelőtt egy ellenséges repülőgépet, amely már az ő tizenkilencedik áldozata. Tegnap Par­seb­au had­nagy lelőtte az ötödik ellenséges repülőgépet.” FRANCIA HIVATALOS JELENTÉS. A francia hadügyminisztérium a következő hivatalos jelentést adta ki: PARIS, június 30. “Belgiumban tegnap este 11 óra tájban a németek tüzérségi előkészítés után támadást in­­téztek a francia harcvonal Nieuport és Lombaerdryde kö­zött levő része ellen. Az ellenségnek siker­ü­lt a Chaulnes és Roye közötti árokrészt megszállni, de a franciák azon­nali ellentámadásai ismét kivetették őket onnan. A fran­ciák tüzelése szétszórt egy erős német felderítő különít­ményt, mielőtt az megközelíthette volna a hadállásokat. “Az Oise és Aisne között hasonló sors ért német kü­lönítményeket; az egyiket Queenevières közelében, más kettőt pedig Vingre-től északnyugatra szórtak szót a franciák. “A Champagne-körzetben az ellenség kézigránátok­kal gyenge támadást intézett egy francia elörés ellen, a­mely a támadást tökéletesen visszaverte. “A Alaás balpartján a németek egyre hevesebben tá­madják az Avocourt erdőtől a 304-es magaslatig terjedő francia hadállásokat. Erős tüzérségi előkészítés után a német gyalogság ismételt támadásokat intézett az előre­szökő francia lövészárkok ellen és e támadások közben a n­ém­etek folyékony tüzet használtak. Az említett terepen azonban a franciák tüzelése következtében kudarccal végződött a németek minden erőlködése. “A 304-es magaslattól keletre azonban az ellenség­nek több hiábavaló kísérletezés után sikerült egy páncé­los védőművet elfoglalni, amelynek a védőit a német bom­bázás a szó szoros értelmében eltemette. “Hajnali négy órakor azonban a franciák hatalmas ellentámadással ismét visszafoglalták ezt a védőművet. “A Maas jobbpartján az ágyúzás igen heves volt a Louville-től és Tavannes-tól északra fekvő körzetekben, főképp azonban Chenois közelében. E pontokon azonban gyalogtámadásra nem került a sor.” AZ OROSZ HARCTÉRI ESEMÉNYEK OSZTRÁK-MAGYAR HIVATALOS JELENTÉS AZ OROSZ FRONTRÓL. Az osztrák-magyar legfelsőbb hadvezetőség az orosz harctéri eseményekről hivatalosan a következőkben szá­mol be: BÉCS, június 30. (Londonon át.) “Bukovinában Iz­­war közelében az osztrák-magyar csapatok orosz lovassá­got szórtak szét. “Kolomen­tól keletre az oroszok egy negyven kilo­méteres fronton megújították az óriási tömegben való tá­m­adást. E ponton rendkívül heves harcok keletkeztek. Számos helyen óriási áldozatok árán és a tartalékok be­vonásával sikerült: a monarchia csapatainak elkeseredett, kézitusa után előnykínulni, de­ az este folyamán az ■ oro­szok az osztrák-magyar csapatokat a Kolob­iea közelében és az attól délre fekvő front kiürítésére kényszerítették.” NÉMET HIVATALOS JELENTÉS AZ OROSZ HARCTÉRRŐL. A legfelsőbb német hadvezetőség az Oroszország harctérről hivatalosan a következőket jelenti: BERLIN, június 30. (Londonon át.) “A keleti hat­vonal északi részén alig fordult elő említésre méltó­mény. Csupán Dvinsktől délre, az Ilsen-tó északi part­jain történt összecsapás a német és orosz csapatok kö­zött. “Linsingen tábornok hadseregcsoportja: Az oroszok eredménytelen ellentámadásokat intézte­k ama hadállá­sok ellen, amelyeket legutóbb vettek el tőlük a német csa­patok. E harcok közbn a németek több, mint száz hadi­

Next