Előre, 1917. április (13. évfolyam, 1602-1626. szám)

1917-04-02 / 1602. szám

• SS ■ .J ■■■ r- íl-TyiMliHH* ; '"M Legyünk ma este mindannyian a Carnegie Hall­ban! MEGJELENIK NAPONTA CITY EDITION T­l XIII. ÉVFOLYAM. No. 1602. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO. Monday mimr», apríl. 2. 19.7. 'GYES SZÁM ÁRA 2 CENT. A JÖVŐ CIVILIZÁ­CIÓ HIRDETŐJE ÉS HARCI ESZKÖZE A 7. A­MEIUKAI M­A tí V A H­Al­ VKASSAG LAPJA. árakt 1 ívre ..................................,, {5,00 6 hrtnapra .............................. $2.60 3 hrtnapra .............................. {1.26 Mám ori'n.c: 5 East 3rd St., New York. Te!.: Orchard 8300 1 7 1 áff^k C3 ET ■- r-(rr-rCT»aCT=^rasa--. j I OH,«Är7!i or“(MINDENT LÁT! f x .6.00 MINDENT TUD! 3 TnC.«.» mindent megibj j .... KETE KILÁTÁSOK ZIMMERMANN ÉS A MEXICOI KÉRDÉS A német külügyminiszter beszédet mondott tegnap a parla­mentben, amelyben a Mexiconak tett ajánlatot mentegeti. Carranza nem válaszol Washingtonnak. Berlinből jelentik, hogy dr. Zimmermann Alfréd német kül­ügyminisztert a birodalmi kancellár tegnapelőtti beszédje felett megindult parlamenti vitában, Haase és Noske szocialista képvise­lők részéről támadás érte, mexicói politikája miatt. Haase képvi­selő azt mondotta, hogy a külügyminiszter mexicói politikája sokat rontott Amerikában, a Németország iránti hangulaton, míg Noske képviselőnek az volt a véleménye, hogy a Carranzának tett szövet­­s­égi ajánlat nem nevezhető éppen diplomáciai zsenialitásnak. A támadások folytán szólásra jelentkezett maga Ehmermann külügyminiszter, s mexicói politikájának védelmére a következő­ket mondotta: Én nem küldtem írott ajánlatot Carranza tábornoknak Ilyen naivságot ne tessék feltételezni rólam. Azt igenis megtettem, hogy mexicói képviselőnknek instrukciókat küldtem egy olyan mód fel­használásával, amelyet biztosnak véltem. Az instrukciók azonban valamilyen módon az amerikai kormánynak a kezébe kerültek. Hogy miként történhetett ez, azt majd a megindított vizsgálat fog­ja kideríteni. Hangsúlyoznom kell azonban, most ismételten is, hogy az ex. instrukcióim kizárólag arra az esetre szóltak, ha az Egyesült Álla­mok kormánya hadat üzenne Németországnak, vagy ha a hadiála­potot kihirdetné. Azt hiszem tehát, ez az üzenet abszolút lojalitást tanúsított az Egyesült Államokkal szemben. Carranza tábornok még ma sem tudna semmit a tervbe vett ajánlatról, ha a washing­toni kormány, az elfogott üzenetet közzé nem tette volna. Meg kell azonban, mindjárt azt is jegyeznem, hogy az a mód, ahogyan, ez a diplomáciai titok az Egyesült Államok kormányának a kezébe jutott, az eddigi tájékozódásaink szerint, nem egészen kifogástalan Mint ahogy a washingtoni kormány egész eddigi eljárása velünk szemben jelentékeny ellentétben áll a mi magatartásunkkal Ame­rikával szemben. Wilson elnök ugyanis, január 31-iki jegyzékünknek kézhezvé­tele után szükségesnek látta a Németországgal való diplomáciai vi­szonyt a legnyersebb formában azonnal megszakítani. Annyira ment Wilson elnök ebben a sietségében, hogy washingtoni nagykö­vetünknek még csak alkalma sem nyílott álláspontunkat megvilágí­tani. Az Egyesült Államok kormánya nem csak elutasította magá­tól a velünk való tárgyalások lehetőségét, de sietett rögtön a többi semleges államokra is nyomást gyakorolni, hogy azokat is rábírja a velünk való diplomáciai szakításra. , Minden elfogulatlan gondolkodású embernek el kell ismernie hogy az amerikai kormánynak ez a magatartása ellenséges cseleke­det volt. Anélkül, hogy velünk háborúban állott volna, kísérletet tett rá, hogy egy egész világot ellenünk izgasson. Ilyen magatar­tással szemben talán csak nekünk is van jogunk hozzá, hogy szövet­ségeseiret­ keressünk arra az esetre, ha a washingtoni ellenségeske­­­­dés csakugyan háborúra vezetne. . . . ! Haase képviselő úr azt mondja, hogy a mexicói ajánlat felhábo­rodást keltett az amerikai közvéleményben Németországgal szem­ben. Ez tény! Tény pedig azért, mert a washingtoni kormány sie­tett az esetet az ellenünk való hangulatkeltés céljaira kihasználni. A mesterségesen csinált vihar azonban csakhamar elült, mert a jó­­y-r­n amerikai nép maga, s a higgadtabb politikai körök is rövidesen belátták, hogy a kérdéses instrukciókban valójában semmi olyasmi nincs, ami bármi alapon kifogásolható lenne. Bizonyos amerikai körök szerettek volna ugyan tőkét ková­csolni abból a körülményből, hogy a szövetségesek keresésében én éppen Japánra és Mexicóra gondoltam, amely államok tudvalevő­leg nem állanak a legbarátságosabb viszonyban az Egyesült Álla­mokkal. Hát az én tudtommal, fegyveres szövetséget nem szokás olyan hatalmaknál keresni, amelyek azon a párton vannak, amely­nek ellenében a szövetséget kereső hatalom védekezni óhajt. A szövetségest barátok közül szokás kiválasztani. Azt talán hangsú­lyoznom sem kell, hogy Mexico és Németország között bizalomtel­jes, meleg barátság van. Ami Japánt illeti, erre nézve merem koc­káztatni azt az állítást, hogy Németország és Japán között a hábo­rú dacára sincsenek olyan ellenséges érzelmek, mint az Egyesült Államok és Japán között. Azt is szememre hányták Amerikából, hogy Mexico az Egye­sült Államok szomszédja, amellyel békében kíván élni, s én ellensé­geskedést szítottam a két ország között. Erre csak egy feleletem lehet, ha őszintén akarok beszélni. Mexico és az Egyesült Államok között az én propozícióim előtt se nagyon dühöngött a szomszédi jóbarátásg, egyrészt, másrészt pedig, éppen ez a szomszédosság az, ami minden politikus, és minden katona előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy miért fordultam Mexicóhoz a legelőször. Szeretném tudni, hogy az amerikai kormány miként csinálná ezt másként. De Amerikán kívül, még az ántánt-sajtónak is kifogásolni va­lói voltak ellenem, ebből az ügyből kifolyólag. Az ántánt-lapok egyenesen gyalázatosságnak mondották, elvenni egy nemzetnek a (Folytatása a 3-s­k oldalon.) AZ OROSZ EGYSÉG BOMLADOZIK Szentpétervárról jelentik, hogy a legutóbb beérkezett jelentések hivatalosan megerősítik az ország különböző részében észlelhető el­szakadási törekvéseket. A lettek, az észtek, a bokharaiak, a turkesz­tániak, az ukrajnaiak, a kauká­­zusbeliek, a finnek, a lengyelek és a litvánok mind önálló köztársa­ságokat akarnak és Oroszországot az a veszedelem fenyegeti, hogy tel­jesen alkotó elemeire bomlik. Az ideiglenes kormány aggódá­sokkal veszi ugyan tudomásul ezeket a híreket, de azért reméli, hogy a szétszakadni készülő ha­talmas birodalmat, liberális, de azért energikus politikával mégis összetarthatja, sőt az európai há­borút is végigküzdheti. Annyi azonban már most is teljesen bizonyos, hogy az impe­­rialisztikus törekvéseket teljesen föl kell adnia az orosz kormány­nak, mert minden ilyen szándéká­ban az orosz szocialista munkás­ság egész tömegét találja magával­ szemközt. Ennek a hatalmas ellen­súlyozó erőnek tulaj­donítható az is, hogy Konstantinápoly meghó­dításának a terve, amely pedig a régi rendszer háborús politikájá­nak úgyszólván a fő rugója volt, ma már teljesen el van ejtve. Ez­zel pedig nagyon erősen alászál­­lott az orosz kormányra nézve az európai háború továbbfolytatásá­nak várható effektív eredménye. Az oroszországi szocialista párt reméli is,,hogy a háború kérdésé­ben nincs még kimondva az utol­só szó és hogy az alkotmányozó nemzetgyűlés egészen más állás­pontot fog hirdetni ebben a min­den kérdéseknél fontosabb, vitá­lis nagy problémában. A mai nap egyéb jelentései kö­zött a legérdekesebb az, hogy az ideiglenes orosz kormány rende­letileg eltörölte a halálbüntetést, még most a háború idejére is és a büntetőtörvény­könyv vonatkozó rendelkezéseit börtönbüntetések­kel helyettesítette. Végül Kopenhágából jelentik meg, hogy az új orosz kormány el­mozdította állásából a svájci orosz követet, a kopenhágai orosz követ pedig önként lemondott ál­lásáról. Ennyi mindaz, ami ma az orosz­országi helyzet felől hírekben ér­kezik. A volt cár és családja fe­lől egyáltalán semmi hír. NAGY HÁBORÚ - ELLENES SZOCIALISTA GYŰLÉS MA ESTE A CARNEGIE HALLBAN New York szocialistái újból eré­lyesen tiltakozni fognak a ké­szülő háború ellen. Ma, hétfőn délelőtt fog össze­ülni az Egyesült Államok kon­gresszusa, amelynek kezében van letéve ez ország népének sorsa, a béke fentartása vagy a háború megü­zenése. Ugyancsak április 2-án, hétfőn este fognak összegyűlni New York öntudatos munkásai,­ hogy tiltakozó szavukat hallassák a háború megü­zenése ellen. Ha az Egyesült­ Államok bele­avatkozik ebbe a háborúba, ak­kor szomorú időszak vár Ameri­ka népére. Az ország militaristái lázasan készülnek a személyes szabadság és a szólás és gyülekezés jogának­­ megszorítására. A kapitalisták hasonlóképen nagy előkészülete­ket­ tesznek a munkásoknak tör­vényhozási úton, a fegyveres erő támogatásával való­ megrendsza­­bályozására. Az élelmiszer-uzsorások lázasan várják a percet, hogy a haloomra való hivatkozással bő profit-ara­tást csinálhassanak, hogy még súlyosabban megadóztathassák az ország ki­uzsorázott munkásságát. A készülő bábom bekövetkezé­se elnyomatást és nyomort fog je­lenteni nekünk munkásoknak: a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesz­nek. Tétlenül maradhatunk-e tehát akkor, amikor ilyen nagy, belát­hatatlan veszély fenyeget ben­nünket ! ? Nem! Ott kell lenni min­dannyi­­unknak hétfőn este a Carnegie Hallban megtartandó tiltakozó gyűlésen! Hallatni kell szavun­kat akkor, amikor legéletbevá­góbb érdekeinkről van szó! A FIFTH­AVKM­EN és a 34- ik utca sarkán egy személyauto­mobil meg egy teher­automobil egymásnak szaladt. Szerencsére mind a két automobil vezetője hirtelen fékezett. Csak így ma­radt el egy végzetessé válható nagyobb szerencsétlenség. Az automobilban nyolc személy ült, úgy a teherautó, mint a személy­szállító automobil kissé megron­gálódott. REFERENDUM A HÁBORÚ FÖLÖTT. SHABAYGATT, Wis., április . Ennek a helységnek a lakói ma, hétfőn szavazni fognak afölött, hogy legyen-e az Egyesült Államoknak háborúja Németországgal. A szavazásban nők is résztvehetnek. Az eredményt azonnal megtáviratozzák a kongresz­­szu­si kép­v­i­sel­őknek. AZ AUSZTRIAI SZOCIALISTÁK BÉKENYILATKOZATA. KOPENHÁGA, április 1. (Londonon keresztül) — Egy ideérkezett szocialista lap azt írja, hogy az ausztriai szocialisták vezetőel­lbérei eely nyilatkozatot adtak ki a béketervre vonatkozólag, melyet az összes proletárokhoz címeztek, és amelyet a nemzetközi iroda fog továbbítani. A cenzúra nem engedte meg a szöveg leközlését. NEW YORK MUNKÁSSÁGA A HÁBORÚ ELLEN Az Amerikai Békeszövetség iro­dájába ezrével zarándokolnak a munkások. Eddig 25 ezer dol­lárt gyűjtöttek egy nap alatt a békéért folytatott küzdelem cél­jaira. Tegnap déltől estig süni csopor­tokban várakoztak férfiak, nők és gyermekek az Amerikai Békeszö­vetség 70 Fifth Avenue alatt levő helyisége előtt, hogy hozzájárul­­­hassanak centjeikkel és dollárja­ikkal a békéért való küzdelem költségeihez. Az adományok 5 centtől 2000 dollárig terjedő összegek közt vál­takozott, de feltűnően sok volt a centekre rugyó adományok száma, a 10—25—50 centes és 1 dolláros adományok. Az irodában, ahol az adományok­i­kat átvették, megható jelenetek­­ játszódtak le. Egy asszony öt darab húsz dol­láros aranyat tett le az asztalra a következő szavakkal: •..Nem akarom, hogy fiam a sáncárokba jusson és megöljék vagy ö ölje le más anya fiát. Ő sokkal jobb és nemesebb pályára hivatott, mint a katonai pálya!” Az east sidei gyárak munkásai gyűjtést rendeztek és bizottságok hozták el a gyűjtött összegeket. Egy gyárban 15 dollárt gyűjtöt­tek össze a munkásnők. Az egyik gyár munkásai a kö­vetkező levél kíséretében küldték el a gyűjtött összeget: “Az Amerikai Békeszövetségnek, Mrs. Henry Willardnak, a Női Bizottság elnökének, 70 Fifth Ave., New York. Tisztelt Asszonyom: Mellékelve talál egy 34 dolláros checket, melyet, a béke föntar­­tására irányuló harc céljaira adunk. Ezt az összeget munká­sok között gyűjtöttük össze, akik egy részét képezik a köznépnek, annak a 90 milliónak, akik nem akarják a háborút . Az adományozók mind katona­­köteles korban levő férfiak, ami annak a bizonyítéka, hogy azok, akiknek a háborúban harcolniok kell, nem akarják a háborút, va­lamint mutatja azt is, hogy a há­borús uszítók nem képviselik a munkásságot.” A békeszövetség a befolyt ösz­­szeg nagy részét arra fogja föl­használni, hogy a nyugati és kö­zépeurópai államok sajttójában is háborúellenes felhívásokat és hir­detéseket helyezzen el. . A Békeszövetség tagjai — mint­egy 25 ezren — Wash­ingtonban lesznek április 2-án, hétfőn, a kon­gresszus összeillésének első nap­ján. A washingtoni rendőrség ugyan betiltotta a békekörmenet meg­tartását, ezért a b­ékeküldöttség hétfőn este nagy demnostatációs gyűlést fognak tartani a Conven­tion Hallban, amely Washington legnagyobb gyűlésterme. A gyűlés szónokai David Stan Jordan, a Lelan Stanford Egyetem elnöke, J. L. Mganes, Prof. EMLy Balah egyetemi tagtár és szocia­lista szónokok fognak beszédet tartani. A hadüzenet elhatározott dolog. Egy millió katona, általá­nos vérkötelezettség és sajtócenzúra. Ezek lesznek az elnök kívánságai. A parlament szavazni kész. Támadó hadjárat és szövetség az európai antanttal. Ez az új washingtoni jelszó. Ezer milliós havi hadiköltség. Kabi­­net-noir és kémrendszer az egész országban. Minden külső jel arra vall, hogy Washingtonban a kockát vég­leg elvetették. A tegnapi kabinetértekezlet után politikai körökben híre járt, hogy Wilson elnök és kabinetje, rövid utolsó eszmecserék után, egyhangúlag a hadiállapot kihirdetése mellett döntött Wilson elnök, az egész mai napot parlamenti beszédjének megfogalmazásával töltötte el. A beszéd tartalmára nézve, a kor­mányzat legbelsőbb tagjain kivil, senki másnak nincs információ­ja, a kabinettagok azonban, minden érdeklődéssel szemben, a leg­­zárkózottabb titoktartást tanúsítják. Dacára azonban annak a diszkréciónak, pozitív tényként kol­­portálják a főváros politikai köreiben, hogy Wilson elnök minde­nekelőtt a hadiállapot kihirdetését fogja javasolni a parlamentnek, kérni fogja továbbá egy millió ember fegyverbeállítását, ennek ke­resztülvitelére az általános védkötelezettség kimondását, a fokozot­tabb hadiszükségletek megszavazását, és a sajtócenzúra kötelező­­ kimondását. Washingtoni jelentések szerint, az elnöknek a parlament előtt való megjelenése egyelőre nincs még nap szerint meghatározva, mert ez a kérdés a parlament megalakulásának technikai feltételé­től függ. Azt azonban, már most véglegesen eldöntött dolognak tekintik a vezető politikusok, hogy ha Wilson elnök ezeket a köve­teléseket ilyen határozott és világos formában fogja a parlament elé terjeszteni, akkor háborús politikájához túlnyomó többséget kap. Lesz ugyan a javaslatokkal szemben egy békepárti kisebbség is, de ennek a kisebbségnek a józanságra intő szózata hamarosan el fog veszni a háborús párt csatakiáltásában. A kilátások tehát a lehető legfeketébbek. Ez különben, ránk nézve már nem meglepetés, mert a német birodalmi kancellár tegnapelőtti beszédje után, teljesen tisztában voltunk vele, hogy a béke lehetőségének veszett ügye van. Ezt pedig annál nagyobb sajnálkozással állapítjuk meg, mert teljesen egy véleményen vagyunk dr. Adler osztrák szocialista kép­viselővel, aki mint egy ma érkezett bécsi jelentés mondja, egy pén­teken tartott népgyű­lésen kijelentette, hogy a jelenlegi idő, a lehető legkedvezőbb lett volna, egy újabb békeajánlat megtételére. Mi is hisszük, hogy ez az újabb kísérlet ezúttal bizonyosan eredménye­sebb lett volna. Sajnos azonban, Bethman-Hollweg kancellár ezt a kísérletet elmulasztotta megtenni tegnapelőtti beszédjében, s ez­zel — tartunk tőle­­— véglegesen bezárta a béke utolsó kiss­ekapó­­ajtaját. Wilson elnök, a tegnapi nagyfontosságú kabinetértekezlet után, Baker hadügyminiszterrel és Daniels tengerészeti állam­tit­­kárral tárgyalt órákon át, s amikor a két szakminiszter hivatalába visszatért, olyan rendeleteket adott ki minden elképzelhető ahány­ban, mintha a háború már folyamatban is volna. A két szatyps minisz­­térium tisztviselői köreiből olyan információk szivárognak t­l, hogy néhány napon belül, az egész milícia, és a tengerészet összes­­haza­léka is be lesz vonva. Ez azonban, csak a legkisebb töredéke ,s annak az óriási arányú mozgósításnak, ami tervbe van véve. A kormány szándéka állítólag az, hogy döntő nagyhatalomként lép­jen be az európai konflagrációba. Vagyis más szóval, a washingto­­ni korma’*” most már végleg feladta a fegyveres semlegesség ere­­deti gondo­latét, és határozott jellegű támadó hadjáratot akar, a­­melyben formális szövetségeket is keres. Egyáltalán nem lehetet­­len tudniillik, hogy Wilson elnök nyíltan belép az európai ántantbal is fegyveres szövetségeseit, nemcsak anyagiakkal, és az Egyesült Államok flottájával, hanem hatalmas számú szárazföldi csapatok­­­kal is támogatni fogja. * Ezeknek az információknak a valósínűségét támogatja az a­ körülmény, hogy a kormány háborús szükségletei már most is messze meghaladják azokat az óriási összegeket, amelyeket a par­lament előző ülésszaka megajánlott. Hír szerint, az adminisztrá­ció ezer millió dollár megszavazását fogja most mindjárt kérni. Ka­tonai szakértők véleménye szerint azonban, ez az összeg, a háború apparátusának megmozdításához is éppen hogy csak alig elégséges. Mihelyt azonban a milliós hadsereg rekrutálása befejezett ténnyé válik, ez az összeg ennek a hadseregnek egy havi eltartására lesz szükséges. Ez lenne körülbelül mindaz, amiről a mai napon szükségesnek tartjuk beszámolni. De ezeken kívül még megemlítjük, hogy a ha­zamentő állapotnak legelső politikai vívmánya már jelentkezik a gyakorlatban. A szabad amerikai demokráciának kabinet-noárja van. Az Egyesült Államok kormánya ugyanis elrendelte, hogy az ország összes postahivatalai, postamesterei, postaalkalmazottjai, és levélhordói, figyelték meg a kezükön keresztülmenő postai külde­ményeket, kémkedés, árulás, lázítás és összeesküvés szempontjából, s ezzel egyidejűleg az ország összes rendőri, közigazgatási és egyéb hivatalos szervezeteit is, a kémhajszolás szolgálatába állítot­ta. Ennek a washingtoni kormányrendeletnek a révén, az amerikai­­ Egyesült Államoknak a mai naptól kezdve olyan óriási kémszolga­

Next