Előre, 1919. június (15. évfolyam, 2286-2315. szám)

1919-06-26 / 2311. szám

K 1 - H­E­LP W­A­N­T­E­D True translation filed with the Bost- master of New York on June 25, 1919, as required by the Act of Octobers, isii. Az amerikai lapokban ez a rovat az, amelyben az office bortól fel a nagy fizetésű managerig, mindenféle állásra munkásokat, keres a tőke. Ha sok a “help want­ed”’hirdetés, akkor sok munkás kell és a prosperitás ide­je következik el, ha meg kevés, akkor rosszak a viszonyok és a bread-lineokban álló emberek tömege, szaporodik és­­ növekszik. Egyes, nemzetközileg elterjedt lapokban a világ leg­­­különbözőbb részei számára keresnek munkásokat. Így azt találjuk, hogy Londonban hirdetnek new yorki, Pá­­­­risban chicagói és Berlinben londoni munkaalkalmakat.­ Ezek a hirdetések a termelési rendszernek a hű képei.­ Ha a termelési rendszer nem volna profitharácsoló és csak­ a tőkések érdekeit tekintő rendszer, ha a termelés a szük­séglet és nem a profit szempontjából volna szabályozva, akkor ezekre a Help Wanted hirdetésekre nem volna szükség. A termeléshez szükséges munkásokon kívül a kapita­­­lizm­usnak uralma megtartására még más munkásokra is­ van szüksége. Nevezetesen politikusokra, hadvezérekre,­­ diplomatákra. Ha ezeket szintén help wanted hirdeté­sekkel kellene keresni, akkor, azt hisszük, hogy nagyon hamar ilyenfajta hirdetéseket olvasnánk a lapokban. Kerestetik egy diplomata, aki vállalkozik arra, hogy a német kapitalizmus halálos ítéletét, a versaillesi béke­­szerződés aláírja.. Eddig a német kormány nem tudott senkit sem találni, aki ezt a feladatot elvállalta volna és magának a kormánynak tagjai, akik előterjesztették és­­ elfogadásra ajánlották a szerződést, sem merik az alá­írást eszközölni. Hiába, könnyebb dolog volt a kapita­lizmus bukását befejező háborút megindítani, mint a há­­­­ború és kapitalizmus befejezését jelentő békét aláírni. Olaszországban keresnek egy embert, aki valahogy kiegyenlítse a szocialista és nacionalisztikus felfogás kö­zötti ellentéteket. Olyan ember kellene, aki egyformán kedves az olasz nacionalistáknak és az olasz mérsékelt­­ szocialistáknak, aki az országot megmente egyrészt a ju­­­­go­szlávoktól, másrészt a bolshevikek­ vagy radikális­ol szocialistáktól. Erre az állásra is kiírták a pályázatot: “Help Wanted”. Franciaországban a “Tigris” Clemenceau visszavonul­ni készül. Megérte azt, ami után 49 esztendőn át kíván­kozott: Elszász ismét Franciaországé. Most olyan em­bert keres, aki az adósság nagy terhe alatt görnyedő fran­­­cia kapitalizmust lábra állítja, aki megszerezze a francia­ burzsoáziának azokat a kamatokat, amelyekre Oroszor­­­szágnak kölcsönadott tőkéjük után számítanak és aki a­ francia kapitalizmus bukását meg tudná akadályozni.­­ Ilyen ember — ilyen Help Wanted. I­s Oroszországban keresnek egy embert, aki az orosz­­ szovjetek ellen kellő harcot tudna vívni, aki képes arra,­­ hogy az orosz szerjetek hatalmát megtörje és akiben az­­ oroszok megbíznak. Az ilyen embernek minden segítsé- ■ get megadnak a kapitalisták. de miután ilyen ember­­ nem igen akad, miután erre a munkára Kolchak sem al- ■ k­almas és rém megbízható, hát Oroszországban is Help­­ Wanted.­­ Angliában keresik azt az embert, aki az angol biroda­­­­lom két legégetőbb kérdését meg tudja oldani, aki az ire-i­­ket és indusokat ki tudja engesztelni, aki képes arra,­­ hogy az angol munkásokat kiengesztelje és áthidalja a munkások és a­ tőkések közötti ellentéteket. Help Want­ed: Magyarország részére keresik azt az embert, aki az­­ ország dolgozó munkásait leszolgáltassa az antant im­pe-­­­rializmusának, aki újra rabszolgaságba hajtja a felsz­­ív­badult magyar munkásokat. Ilyen tisztességes magyar­ ember nem akad és így Help Wanted. Amerikában olyan embert keresnek, aki meg tudja t­­oldani a munkátlanság és­ élelmiszerdrágaság kérdését, a­­­ld képes arra, hogy az országot nagy rázkódtatás nélkül­­ átvezesse a rekonstrukció korszakán. Egész Ameriká­­­ban nincs egyetlen egy ember sem, aki erre alkalmas len­j, ne és így “Help Wanted”. is A kapitalizmus keres. Keresi azt a megváltót, akire képes lesz a kapitalizmust megmenteni és aki képes lesz , arra, hogy a szocializmust hódító útjában visszatartsa. Ilyen ember eddig még nem született meg és nincs is kilá­tás arra, hogy megszülessék.­" Egyik embert a másik után fogja az ide-oda kapkodó­­ kapitalizmus munkába állítani, egyik a másik után fog­­ kudarcot vallani és amikor már mindenkinek a tudása és­­ ereje csődöt mond, akkor a kapitalizmus épületéről le-­­­vonják a Help Wanted hirdetést, kihurcolkodnak az épü­­­­letből és az épületre ráteszik a to let or for sale táblát. A­­ kapitalizmus épületét elhagyják és annak épületébe be­­­­költözik a szocialista termelési rendszer. Ez a rendszer aztán nem fog Help Wanted hirdetése­ire közzétenni, mert ennek a rendszernek rendelkezésre fog állani az egész világ dolgozó munkássága. (1) | _ •*» • _________1 CL 1 iPli 13 li^ m ww WT* Msmautf AswiA^^r M m JLua» ' AZ XmRRfK^MVIA BYAkTIvNICÁSSáVT I.APJA Hnftrin Ddlf Jcn>ity«> Pnhliahrd DnlT.v tTi;T «onday Pénrküldemütiyek poatal +41 UanKsrlngr Bdltor: I. ▼ary Expreas Money Or- RÄNYI. Business manage­ deven vagy pedig papír-­­TBAJ£Tir­öSNcOUNCIlT» EUGENE il. NEuWAUD. pénzben, mindig: ajánlott 7\Ai^^3^r7"* 5 East 3rd St., New York levélben küldendők. Telephone: Orchard 8390 | t L 6 8 I. :XaJS.^essBn^ r-iT­ ■ rrmr­­--mm* aa. . ----------mmm----T-gSJ­ 'OROSZORSZÁG, AMINT AZT ROBERT MINOR ÚTJA­ ­ SZOVJETEK TÖB­BET KÖLTÖTTEK ISKOLÁKRA, MIM BÁRMELY MÁS KORMÁM AZELŐTT. A KÖZOKTA­TÁSÜGYI KÖLTSÉG­VETÉS MEGHALADJA BÁRMELY MÁS ORSZÁG KÖLTSÉGVETÉSÉT. MOSZKVA A ZENI és színház központja, a házasság érvény­BEN HAGYTÁK. ARRA TÖREKEDNEK, HOGY MIN­DENKIT TÁPLÁLJANAK, AKI DOLGOZIK. (Robert Minor újabb tudósításai kilenc hónapos oroszországi ta­tapasztalatairól.) True translation filed with the Post- master of New York on' June 25, I v 1 u, ns requtred by the Act of October ■». • . . Lenin és társai államot alapíthattak volna azokon a frá­zisokon, amelyeket a tömeg szeret, mint ahogy minden álla­mot így alapítanak: ennek dacára is az orosz államot nem frá­zisokra alapították, hanem szilárd alapokra, amelyben a frá­zisoknak egy árnyalata sem szerepel. *A gazdagok étkezőhe­­lyeit nemzetesítették és mindent, elkövetnek arra nézve, hogy mindenki élelemhez jusson. Kísérletet­ tettek, hogy a városok tejszükséglete teljes egészében a csecsemőknek jusson a to­jást pedig Ahelyett, hogy a gazdagok omlettek készítésére használják el, a türdövészeseknek adják, akikből éppen eleget produkáltak a cár szibériai szénbányái. Oroszországban­ több pénzt szavaztak meg közoktatásra, mint az ország történetében bármikor azelőtt. Az egyete­mek nyitva állanak mindenkinek és a tanulókat az állam se­gélyezi. A tudományos kísérletek,még a jelenlegi feszült vi­szonyok között is, kell, hogy meggyőzzenek arról, hogy a mun­kájukat a legnagyobb jóhiszeműség vezeti és megérdemelnek minden anyagi támogatást. A moszkvai kormány elkövet mindent a zene és színház fejlesztésére. Művészetük iránti lelkesedésem csak akkor dőlt le egy kissé, amikor azt hallottam, hogy egy moszkvai magántulajdonban levő színházat­, amely “Danton halálát’’ adta elő, bezáratott a rendőrség mindaddig, amíg egy állam­férfiakból álló küldöttség nem cenzúrázta a filmet, hogy igaz­ságot szolgáltasson Robespierrenek. A KULTÚRA MINDENÜTT CSÖKKEN. Hogy a kultúra mennyire fog fejlődni az állam védelme alatt, azt nem tudom. Azt hiszem, hogy a kultúra csak oly mértékben fog fejlődni, amilyen mértékben a festészet fejlő­dött a francia állam védelme alatt. Jól tudom, hogy a kultú­ra manapság sehol sem virágzik. Ez az új állam, Oroszország, csodálatosan olyan, mint a­milyenek más államok lesznek, miután átélték a háború utá­ni állapotok változásait. Mithogy a legutolsó gyártmány, természetesen sok tekintetben a legutolsó mintára készült. Például a nők dolgában. A nők teljesen azonos elbánásban részesülnek a férfiakkal, úgy politikailag, mint gazdaságilag. Sehol sem részesülnek eltérő elbánásban, csakis a nevük leírásánál, ahol a megfelelő, nőket illető jelzőket használják és ha kicsiny gyermekei vannak, több élelmet kap. A mosz­kvai kormányzóság azokat a házassági törvényeket tette gya­korlatba, amelyek valószínűleg rövidesen minden más ország­ijan meghonosulnak, egyszerű szabadházasság és elválás, bot­rány­ és képmutatás nélkül. A HÁZASSÁG ÉRVÉNYBEN MARAD. A házassági törvényeket moszkvai tartózkodásom alatt szavazták meg. Az egyik női képviselő elkesere­dett küzdelmet folytatott az ellen, hogy a törvényes há­zasságnak bármiféle követelménye legyen; a bolshevik párt azonban másképp határozott és így a házasság ér­vényben maradt. A házasságot a pap is megkötheti, azonban az állami há­zasságot is meg kel kötni. Ha a szülők nem törődnek a gyer­mekeikkel, akkor az állam gondoskodik róluk. Valahogy úgy van azonban, már az emberi természetnél fogva, hogy a szü­lők gondoskodnak a gyermekeikről és így az államnak ezen a téren nagyon kis szerep jut. Az állam általában nem avat­kozik bele a gyermekek nevelésébe, kivéve abban a tekintet­ben, hogy egy gazdag embernek gyermeke, kizárólag a szülők anyagi ereje folytán nem járhat egy magasabb állami iskolá­ba, mint a szegény szülők gyermeke. Gazdag és szegény egy­forma alkalmat kap és olyan nevelésben részesülnek, amely­re tehetségük folytán alkalmasaknak minősülnek, tekintet n­élkül arra, hogy milyen osztályba tartoznak. Ha egy szegény raber gyermeke tehetséget árul el, támogatást nyer a legma­gasabb osztályokban is. A NAGY TÖBBSÉG SZAVAZ. Ha erőltetett technikai szempontból vizsgáljuk a dolgot, akkor igaz az, hogy az orosz köztársaság nem demokratikus. Elméletben, nem engedi meg minden osztály részére a szava­záét. A szavazati joggal nem rendelkezők száma nem sok­kal nagyobb, mint a vándor­munkásoké, például az Egyesült államokban. Nem is a szavazati jogtól megfosztottak száma, mint in­kább a fajtája, amely oly sok haragnak előidézője. Igen sok e­ber fedezett fel valami elkésett, demokráciát kebelében, az októberi forradalom után. Egy nagykövet, aki nem tudta el­képzelni, hogyan ismerjen el egy orosz kormányt, amely csak egy osztályt képvisel, sohasem támadta a cári udvart, azért, mert abban egy osztály sem volt képviselve, sőt azért sem in­­dított küzdelmet, hogy a cár szavazati jogot adjon a legna­gyobb osztálynak Oroszországban. Tisztára az a kérdés, hogy melyik osztály van megfoszt­ja szavazati jogától. Tehát melyik osztály az? “A burzsoázia” — hallatszik a bolshevikek gyors vála­sza. Ez az az osztály, amelyről Karl Marx megjósolta, hogy megfosztják szavazati jogától és minden bolsheviken hideg verejték át ki, ha észreveszik, hogy valami olyasmit talált mondani, amit Kari Marx nem mondott, mint ahogy Tom Sawyer kétségbe volt esve, ha észrevették, hogy nem úgy játszotta a rablósdit, ahogyan a mesekönyvben meg volt írva. Ha azonban bárki megkísérli visszatekinteni a három év előtti álalpotokra, megállapíthatja, hogy Oroszországnak so­hasem volt kielégítő burzsoáziája az ország iparának helyes vezetésére. A BURZSOÁZIA ELTÖRLÉSE. Igen nagy része az úgynevezett burzsoáziának nem is burzsoázia, hanem hűbér arisztokrácia, amelynek tagjai egy A BALSZÁRNY ORSZÁGOS KONFERENCIÁJA ! A szocialista párt balszárnyá-­ nak országos konferenciája júni-j­­­us 21-—24-én tartotta üléseit, ame­­­­l­yen a szocialista párt tagságának' ‘ többsége képviseltette magát. Je­­­­len voltak a felfüggesztett nyelvi szövetségek és a különböző kizárt­ állami vagy városi szervezetek képviselői. A 91 küldött több mint 60 ezer tagot képviselt. Azonban ennél jóval­ többen vannak a bal-­ szárny mellet a pártban, akik­­ részben a költségek, részben fél-f­é­reértések miatt nem képviseltet­­­­ték magukat. Azonban így is vol­­­­tak küldöttek az ország legtávo­­­­libb részeiről is. California, New Mexico, Missouri, Illinois, Kan­sas, Michigan, Ohio, Pennsylva­nia, New Jersey, New York és , más államok, valamint a nyelvi szövetségek képviselőiből állt a konferencia. A küldöttek többségét a kizárt , vagy felfüggesztett tagok képvi­selői alkották. De nagy számban ,­ képviseltették magukat azok is,­­ akiket az autokratikus pártveze­­tőség még eddig nem zárt ki. A küldöttek egyéniségében visz­­szatükröződött a balszárny tagsá­­­­gának forradalmisága és elszánt-­­ sága, hogy nemcsak a kapitaliz- - mu­s, hanem a párt reakciós és au­tokratikus hivatalnokkara ellen is­­ felvegyék a harcot.­­ A konferencián a küldöttek fel­­tétlenül megegyeztek az elvek-­­ ben, amelyekről az­ elfogadott­­ program tanulmányozása alapján­­ megállapíthatjuk, hogy a radiká­­­­lizmusban és forradalmiságban a­­ legmesszebbmenőek. A konferencia kidomborította­­ a marxi értelemben vett politikai­­ akció fontosságát, a forradalmi­­ gazdasági akció szükségességét. 1 A parlamentáris akciót leszáll!-­­ tótta a kellő értékére.­­ A forradalmi ipari un­ionoknak­­ a legodaadóbb támogatást bizto­sítja a konferencia és a balszárny­­ legfőbb kötelességének tartja az “egy nagy szervezet” kialakulá-­­­sának elősegítését, fenntartva azt­­ a jogot, hogy az egyoldalúságba­­­ és elfogultságba esett vezéreket­­ tudománytalan álláspontjukban­­ bírálat tárgyává tegyék.­­ A küldöttek valamennyien meg-­­ egyeztek a szcialista párt vezető-­­­ségének elítélésében és abban a­­ hitben, hogy velük együtt mű­-­­ ködni nem lehet. Azt is belátták­­ mindnyájan, hogy sokkal célszer 5 ríibb egy új pártot alakítani, uj­­­felvinyilatkozattal, alapszabállyal­­ és névvel.­­ De éles vita folyt akörül, hogy­­ már ez a konferencia alakítsa-e­­ meg az új pártot vagy pedig vár-­­ junk, taktikai szempontból, a szo­­­ cialista párt augusztus 30-án tar- t­­andó rendkívüli konvenciójáig, a­­­hol kísérletet tegyen a balszárny a szocialista pártnak az elfoglalá-­­­sára, a közbeneső idő alatt pedig­­ a legerősebb agitációt fejtsük ki a szocialista párt tagságának fel-­­ világosítására és megnyerésére.­­ Nagyon jó érveket használtak­­ mind a két oldalon. Akik az új­­ párt azonnali megalakítása mel­­­­lett kardoskodtak, azt mondták,­­ hogy a forradalmi időkben a ha­­t­kozás és a várakozás taktikája­­ végzetes lehet és mivel a hivata­los S. P. tagságának több mint 5 felét már kizárta a párt vezetőség­e és ezek a párton belül nem tudnak működést kifejteni, tehát okvet­len szükséges ezeknek a m­egszer­­­­vezése az új pártba. Egész helye­sen állapították meg, hogy a párt­­­nak az elfoglalása valószínűtlen, sőt, lehetetlen. Ezzel szemben a másik fél azt állította, hogy a várakozással nem­­ veszítünk sokat, de nyerhetünk s n­agyon sokat. Tudniillik a kizár­tak nagy többsége ideig a nyelvi szövetségekből állnak, akik töb­­bé-kevésbé egy egységes egészet képeznek s igy a tagokat továbbra is együtt lehet tartani. Csak olyan helyen veszíthetünk tagokat, ahol nem egy egész állami vagy váro­si vagy nyelvi csoportot zártak ki. De ezzel szemben a hivatalos pártban nagyon sok tagot nyerhe­tünk meg, akik a balszárny pro­gramját hivatalosan vagy nem hi­vatalosan magukévá tették, de ezt­­ a szocialista pártban akarják dia-­­ dalra juttatni. Például a német szövetség, a new jerseyi állami szervezet már úgy határozott, hogy ott fogja a szocialista pártot hagyni abban az esetben, ha a bal­szárny programját nem fogadja el, vagy ha a felfüggesztett cso­portokat nem ismerik el a kon­­vención. Ezek és mások ahhoz a részhez fognak csatlakozni (jobb­­szárnyhoz vagy balszárnyhoz), a­melyiket a szocialista párt ketté­­szakításáért felelősnek fognák tartani, tehát nekünk az a köte­lességünk, hogy a napnál is fé­nyesebben bizonyítsuk be, hogy Hillquiték nem csak ajánlják a szakadást, hanem ki is erőszakol­ják. Ettől eltekintve, az országos párt vezetőségibe, majdnem min­denütt a balszárny-jelölteket vá­lasztották meg a pártban meg ma­i vád tagok. Eszerint nincs okunk a megnyert csatateret otthagyni.. Ez a második vélemény és ér­velés győzött a konferencián. A küldöttek kisebbség egy kü­lön értekezleten elhatározta, hogy az­ új párt azonnali megalakulá­sából enged, de a konferenciától azt kéri, hogy mondja ki, misze­rint elszakad a szocialista párttól és a Michigan állami szervezet­nek a felhívását inderizálja, a­melyben szeptember elsejére ösz­­szehívják a forradalmi elemeket,­­ hogy mgalakítsák a kommunista pártot. A konferencia ezt sem fo­gadta el, az előbb említett érvek alapján, ami természetesen nem jelenti azt, hogy a konferencia­­ többsége nem fog szeptember 5-én találkozni a kommunista párt megalakításában. Azonban a­ kisebbség, 31 küldött, ezek után nem vett aktív részt a tárgyalá­sokban, bár mindvégig megma­­radtak a konferencián. A többség ezt a határozati ja­vaslatot fogadta el ebben a kér­désben : “Meghívjuk az öss­zes forra­dalmi elemeket, akik egyesülni óhajtanak a forradalmasított szo­cialista párttal, amelyet az S. P.­­tól esetleg elszakadó balszárny­­küldöttek meg fognak ala­kítani, hogy jelenjenek meg szep­tember 1-én Chicagóban megtar­tandó értekezleten.” A­ Michigan államiak és a nyel­vi szövetségek nagy többségének küldöttei, teljesen szakítva a szo­cialista párttal, azon dolgoznak teljes erővel, hogy­ az új párt meg­alakítását előkészítsék szeptem­ber 1-ére; a többiek, különösen azok, akik a szocialista pártnak­­ még tagjai, azon dolgoznak, hogy­­ a párt augusztus 30-án tartandó­­ konvícióján elfoglalják és bármi­lyen esetben is csatlakozzanak az egy nagy forradalmi szocials­ta szervezet megalakításában az or­­­­szág forradalmi elemeivel igazi üzlet irodájában éppen olyan gyámoltalanok volnának, mint egy egyszerű paraszt. Ezeknek az embereknek határo­zottan érdekükben áll, hogy csatlakozzanak a bolshevikek­­hez abban, hogy ők önmagukat burzsoának nevezzék; ha azonban megkérdezzük bármelyiket, hogy mi a foglalkozá­suk, őszintén csak így válaszolhatnának: “kártyázás, tánco­lás és kardforgatás”. Az ilyen emberek a múltban mindenkor rászorultak arra, hogy bérelt ügyvelők intézzék ügyeiket és az iparral való gyönge összekötetésük egyik oka annak, hogy Oroszország ipara visszamaradt a fejlődésben. A félhübériség ezen nehéz terhe alatt az utóbbi években egy igazi burzsoá osztály fejlődött. A burzsoázia kezdemé­nyezői a háborúba és egy orosz Konstantinápolyba vetették reménységüket. Valóban szivettépő dolog elragadni az édes kelyhet ajkaiktól, mielőtt még élvezhették volna tartalmát és valószínű, hogy tekintélyesebb tagjaik ott ülnek Páris ka­pujánál a feudalisták oldalán, fegyveres segítséget könyörög­nek a díj visszanyerésére, amely díjat sem megszerezni, sem megtartani nem tudják idegen segítség nélkül. Nem, a kicsiny üzleti fordulatok ideje elmúlt Oroszor­szágban, mielőtt még megjött volna. (6) Közöltük Robert Minor kitűnő kartonista kétségtelenül­­érdekes tudósításait, dacára annak, hogy az egész írás félre­­­ismerhetetlenül magán viseli az anarchista megfigyelő stílu­­­­sának jellegét. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy még egy más meggyőződésű szemlélő írásai sem tudják kicsinyí­teni oroszországi munkástes­tvéreink nagyszerű történelmi cselekedeteinek óriási jelentőségét. ^ 1­­ Az angol cenzor elnyomja a magyarországi híreket 1 -------- . (A Daily Heraldból.) True translation fiiad with the Post- L master of New York on June 23, . 1919, as required by the Ai t of October 1 6, 1917.f s’ LONDON, ju­nius 13. (levél­ben). — Most határozott bizonyí­­­­tékáink vannak arról, hogy a Daily Heraldhoz címzett magyar­­­­országi táviratokat elnyomták. Visszaemlékezhetünk, hogy Mr. ■ Harmsvworth legutóbb az alsóház­ban kitérő feleletet adott Mr.­­Lynn kérdésére és tagadta, hogy­­ a külügyi hivatal cenzúrázta a táv­iratokat. Lehet, hogy a külügyminiszté­rium nem teszi, hanem valamely más ügyosztály, mert most kéz­­h­ez vettük az elnyomott távira­­­ toknak a másolatát. Ezek élénk­­ és tökéletes képet nyújtanak a­­ magyarországi szovjet­ reformok­­­­ról és arról, hogy a fiatal szocia­­­­lista köztársaság mily sikeresen­­ ellentállt a románok és csehek­­ jogtalan támadásainak. Az első távirat leírja, hogy az invázió mennyire összeforrasztot­ta az összes osztályokat a szovje­­tek védelmében. A budapesti ká­véházakat bezárták, mert a pin­cérek megalakították a “pincérek­­ battalionját”. A románok eredeti­­ előnyomulását beismerték, de a távirat nem kevesebb, mitn 24 új proletárbattalion parádéjáról számol be Budapestről, amelyek a veszedelem elhárítására alakul­tak. Ezen érdekes táviratok elnyo­másának fő oka, úgy látszik, az volt, hogy a szocialista köztársa­ságról szóló jó hírek el ne juthas­sanak az angol közvéleményhez. A kormány szemében annak a hírnek az elterjesztése volt a leg­fontosabb, hogy a szovjet­ kor­­mány bukás előtt áll.­­ Azután a román előnyomulás Ilii leírása után, amelyet ironiku­san szintén elnyomtak, az első ■igazi szovjet­ győzelemről kap­tunk táviratot.­­ A fordulat, úgy látszik, akkor állt be, amikor a cseheket Mis- S­kolcnál futásra kényszerítették. Az invázió vezetői azóta nem gon­dolnak többé a békés szomszéd­­juk elpusztítására, hanem inkább arra, hogy a saját proletárját i.su-­got meg ne haragítsák. fG. ------------------­Szabad a postaforgalom Jugoszláviába A new yorki postamester érte­sítése szerint a postai összeköt­tetés Jugoszláviával megindult. A levél szerint úgy egyszerű, naint ajánlott levelek minden további korlát nélkül küldhetők. Jugoszlávia magában foglalja Szerbiát, Montenegrót, Horvát- és Szlavonországokat. Hogy me­lyik magyar megyék tartoznak hozzá, azt nem tudjuk, bár egy­­ időben arról volt szó, hogy Te­­mes, Torontál és Bácsbodrog me­gyék is Jugoszláviához tartoznak. ------------------­ Nagybritániában a papság éhbérért “dolgozik” LONDON, június 25. — “Gya­lázatos fizetéseket” kapnak a pa­pok, ez a mottója annak a széles­körű agitációnak, amely most­ Nagybritanniában megindult­ A londoni főpolgármester a Sons of the Clergy 265-ik ünnepi lako­máján kijelentette, hogy “néhány szegényebb papjaink anyagi ter­he nemzeti életünk tragédiája.” Hangsúlyozta továbbá, hogy a papok még a megélhetéshez sem kapnak elegendő fizetést, sokan tényleges szükséget szenvdnek és legtöbbje szegényebb, mint az a szegény, aminek lelkimalaszt­­tal szolgálnak.

Next