Előre, 1919. július (15. évfolyam, 2316-2347. szám)

1919-07-01 / 2316. szám

AZ OLVASÓK KÖRÉBŐL ÍB rovatban bárkinek az Irtait szive­ken közöljük, ha közérdekű dologról tízgillagokan, megfelelő hangon ír. Csak gépírásos, vagy tintfival és a pa­pír egyik oldalára írt cikkeket ve­­szünk figyelembe. Kéziratokat nem önünk meg és nem adunk vissza.) NÉHÁNY SZÓ A “HELP WANTED” KIDOBÁSÁHOZ. Abban a pillanatban, midőn e sorok írásához kezdek — tisztán áll előttem, hogy Önök — habár elvileg egyet értenek is velem e tárgyban. — gyakorlatban mé­gis áthidalhatatlan nézeteltérések válnak ki belőlünk. — Sebaj, — hisz elvégre ha a világ összes munkásainak véleménye egyfor­ma, ha nézeteik és álláspontjaik soha és semmiben sem változ­nak, í­gy soh­a sem volna szükség sem hírlapi, sem egyéb közérdekű vitákra, az azonban már számta­lanszor előfordult, hogy bizonyos dolgok csak érdemleges és tárgyi­lagos megvitatás után szolgálták a közjót, a közcélt. Ez a bizonyos dolog tárgya most, melyet ezúttal vita tárgyául idézek — ez az Önök által kido­bott “Help Wanted” hirdetés, mert az én szerény és alább indo­kolt felfogásom szerint a munka­­alkalom hírlap útjáni közvetítése — illetve hirdetése korántsem azonos bizonyos ipartelepekre to­­borzandó sztrájktörők minden áron­ megszerzésére való vállal­kozással. — Azért a “Help Want­ed” hirdetésért, mely az Önök lapjában megjelent, de melyet Önök bizonyos elvből kidobtak — legyen az bármily célú, Önö­­i két egyetlen öntudatos munkás-­­tót sem illetheti vád, vagy gyanú­sítás, — ellenkezőleg — éppen akkor, mikor ezeket a hirdetése­ket kidobták — itt inkább meg­állja a helyét a pillanatnyi meg­gondolatlanság. Bocsánat, ez csu­pán egyéni felfogás anélkül, hogy lapjuk terjesztését, illetve mi­kénti kezelését befolyásolni akar­nám, de azért mégis ki kell jelen­tenem, hogy a “Help Wanted”­­ kidobása a munkásokra semmi erkölcsi haszonnal nem járt, ha-­­nem igen — gyöngült vele a lap terjeszthető képessége, anyagi és erkölcsi ereje. Rövid new yorki tartóz­kodá­­som alatt ugyanis néhány eset­ben — mint arra nem is hiva­tott — megállapíthattam, hogy egyes unió ipartelep tulajdono-­ sai, kiknek munkásai sztrájkban állottak, egy másik, semmi unió­hoz nem tartozó és sztrájkban nem álló oly ipartelepen végez­tette a munkát, melynek részé­re a Help Wanted az Önök lap­jánál sem eshetett kifogás alá. A sztrájkoló ipartelepek tulajdo­nosai tehát akkor is — az Önök hirdetése révén — de elkészítet­ték a munkát anélkül, hogy hi­vatalosan sztrájktörőket alkal­maztak volna. Továbbá a pol­gári és munkáslapok olvasója egyformán jön abba a helyzetbe, hogy nincs munkájuk, s ilyen­kor nem törődik azzal, hogy mi­lyen lapot­­­vesz meg, neki az kell, amelyben munkásokat keres­nek és pedig minél többet. Az a munkanélküli, ki a bár sztrájk­ban álló, de hirdetett munkate­­lepeni munkára jelentkezik, ha arra az ott ott álló sztrájkoló munkás figyelmezteti, amúgy sem vállal munkát és nem is ká­rosodott, de ugyanakkor elolvas­sa és sokszor magáévá teszi az egyéb politikai közleményeket is, melyből megvan az erkölcsi haszna: a jobb gondolkozás, mert felfrissíti a polgári lapok ál­tal eltomfatott elméjét. fia az itt elmondottakhoz ké­pest Önök is úgy találják, hogy a “Help Wanted” kidobása ál­tal az ipartelepek tulajdonosai­nak érdeke vagy kapzsisága amúgy sem gátoltatott meg, de a sztrájkolóknak sem biztosít semmi előnyt, akkor okvetlen el kell fogadniuk ama száraz, meg­állapított tényt, hogy a kidobás­sal a lap csak önmagának ártott és pedig anyagiakban az elvesz­tett hirdetési dijakkal, továbbá a hirdetések további leközlésével rohamosan csak emelkedhető; így pedig esetleg apadható olva­sókkal, kiknél­ fő a hirdetés olva­sása s a proletárkérdés csak má­sodfokú, ártott végű­ annak az eszmének, melynek hirdetését és megvalósítását az Előre mint jel­­szót felvette. Ismét mondom, hogy­ egyéni nézetem szerint a munkaalka­lom hírlap utjáni közvetítése, il­letve hirdetése korántsem azo­nos a bizonyos ipartelepekre to­­borzandó sztrájktörők minden áron­ megszervezésére való vál­lalkozással s hogy akkor, mikor a lapbizottság a “Help Wanted” kidobása mellett döntött, ugyan­akkor a saját kárára nagy anyagi és erkölcsi előnyöket nyújtott a minden magyar munkás lelkét megmételyező polgári lapoknak, az azok testén élősködő papsza­maraknak és egyéb megnevezhe­tetlen vérszopó piócáinak. Bocsánat a kritikáért és vagyok tisztelettel Cseplák Sándor. ------------------­New York, jun. 27, 1919. Az “Előre” szekesztőségének, New York. Tisztelt szerkesztőség! Az Előre mai számában olvas­tam a Help Wanted felhívást. Mint az Előrének hű olvasója, a magyarországi munkásmozga­lomnak volt hű katonája és mint renegát, elhatároztam magam, hogy nemcsak olvasója leszek ezentúl az Előrének, hanem ak­tív részt akarok venni abban a munkában, amely által az “Előre” hirdetés nélküli, szó szoros értel­mében független munkáslappá váljék. Az értelmi téren bát­rabb, elszántabb és függetlenebb már nem lehet és nem is vélem azt, hanem anyagi szempontból, úgy hogy az a hely, amelyet a hirdetések elfoglalnak, az taní­tásra és agitációra maradjon. Te­hát elő kell teremteni az anyagi tartalékal­apót. És lehet! N­e­­künk egy szent kötelességünk van a magyarországi proletáriá­­tussal szemben. Ők megterem­tették a munkásság hazáját, a hazátlan bitangoknak van egy szabad hazájuk, egy új haza; már nem kardlapoznak, ha mun­kát, kenyeret és szabadságot kérnek. Csak emlékezzenek visz­­sza azok, akik 1911—12—13-ban résztvt­ek a mozgalom­b­an és GSZCt!V­ifc, Terro­rodnak az akkori szenvedések, ha megfontoljuk, hogy magyar­­országi testvérink milyen áldo­zatkészséggel, bátorsággal és erő­­megfeszítéssel voltak képesek lé­­pésről-lé­pésre haladni és az alap­követ lefektetni a munkásság szabad, igazságos, üdvös lövőjé­ért- És mi ott nem lehetünk eb­ben a nehéz küzdelemben, nem segíthetünk az ellenségek meg­fékezésében. De egy részét ab­ból a nehéz, alkotó munkából el­végezhetjük mi is! Agitálni, ta­nítani, a munkásságot felrázni a lethargiából! És ennek a munká­nak a legfontosabb eszköze a sajtó. Minél hatalmasabb ala­pokra támaszkodhatok a sajtó, annál veszélyesebb fegyver a ka­pitalizmus ellen. Ha más evö­­nyörülésünk nincsen egyelőre, legalább azt az egyet szerezzük meg magunknak, hogy egy olyan “Előre”, amely még a legelbiza­­kodottabb kriptalistának a nyara­lói­ '■") hálószobájába is beviszi azt a tudatot, hogy a mai rend­szernek az utolsó órája bekövet­kezett. Van egy indítványom! És remélem, hogy útisiszhangrat talál. Ha minden öntudatos munkástárs a hetibérét egy dol­lárral vagy fél dollárral redukál­ná és ezt egy megalakítandó “Előre“-alapra áldozná, de úgy, hogy ezért semmiféle privilégiu­mot nem várhat, még a lap díj­mentességét sem, akkor az Előre nemcsak hat, de nyolc oldalas és hirdetés nélkül azzá válhatna, a­minek a magyar munkásság és a szerkesztőség kívánja! Ha kívánatos, az indítványo­mat egy gyűlésen is bővebben indokolni fogom. Tisztelettel Egy hó olvasó. (Nagyon szeretnék, ha ehhez a kérdéshez olvasóink minél töb­ben szólnának hozzá és megmon­danák véleményüket). MUNKÁSOK! Saját lapotok, az ELŐRE érdekében agitáljatok mindenfelé, ahol megfordultok. Követeljétek mindenütt is Mórét. Newarkon, N. J. vasárnap dél­után a 37 Sióth Avenuen levő Magyar Házban gyűlés folyt le, amelyen a Thegrelantek elhatároz­ták, hogy a lehető legrövidebb időn belül felépítik a newarki magyarság Munkás Otthonát. A gyűlést a “Munkás Otthon Előkészítő Bizottsága” hívta ösz­­sze, amelybe a következő egyle­tek küldtek küldötteket: Munkási Betegsegélyző és Önképző Szer­vezet 20-ik osztálya, Rákóczi Bt. Egylet 12-ik osztálya, Károly Gáspár Bs. Anyaegylet, Newarki Műkedvelő és Társalgó Egylet és a Vas- és Fémmunkások 666-ik Magyar Osztálya. E közös bizottság 1919 április 6-án, 49 Mercer Streeten alakult meg és május 26-án értekezletre gyűlt össze, amelyen elhatároz­ták, hogy június 29-én, vasárnap délután nyilvános gyűlést tarta­nak, ami — mint előbb jelez­tük, — meg is történt. E sorok írója a gyűlés elején­­meg nem jelenhetett, de a jelen­levők informálták a történtekről: a gyűlés megnyitása után gyű­­lésvezetőt választottak I.Ipsitz munkástárs személyében, aki a formalitások elintézése után a szót Dikovics tiszteletesnek adta át, akit köznéven "a szocialista pap”-nak neveznek. Dikovics tiszteletes rövid beszédében rá­mutatott arra ,hogy a munkások­nak ma nincsen otthonuk addig, amíg fel nem építik a saját Mun­kás Otthonukat, amelyekben a kornak megfelelőiig kell taní­tani, nevelni a munkásokat. A szocia­lista szellemben elmondott be­szédet a hallgatóság nagy tetszés­sel fogadta. Az előadás után megkezdték az ügy tárgyalását,­­­ miután körülbelül ebben az időben érke­zett meg E. Fr. Neuwahl, az Előre üzl­ete­gje, akit erre az alka­­lon 1­­­­alt meg New­ Yorkból, a gyá­ri ne­vük álta­lános kivánság­ra felkérte őt, hogy az ügy érdekében emeljen szót. Neuwald elvtársi körülbelül félórás beszédben rámutatott a Munkás Otthonok szükségessé­gére és nem mulasztotta el annak a hangoztatását, hogy öntudatos munkás az ilyen otthonok fel­építésében csak azz­al a feltétel­lel vehet részt, ha jó előre bizto­sítják, hogy a létesítendő Ott­hont szocialista szellemben fog­ják vezetni és falai között első­sorban a szocialista tanításnak fognak helyet adni. Megindokol­ta, hogy erre miért van éppen most nagy szükség, amidőn Ame­rikában két áramlat tapasztal­ható a magyarság között: az egyik a szocialista mozgalom, a­melynek célja a magyar munká­sok felvilágosítása és felszabadí­tása ; a másik az ellenforradalmi mozgalom, amely az amerikai magyar munkásokat továbbra is rabságban akarja tartani és alkal­massá tenni a további kizsákmá­nyolásra. Az amerikai magyar munká­soknak ma a két mozgalom elén­yében kell részt venniök és tőlük függ, józan belátásuktól és ítélő­képességüktől függ, hogy melyik­ben vegyenek részt. Az előadót ismételten hangos tetszésnyilvánítással szakították félbe és az előadás után szava­zásra került a kérdés: Munkás Otthont építsen-e a newarki ma­­­­gyarság, vagy pedig Magyar Tiá­­s­zat? ! A jelenlevők egyhangú szava­zással határozták el a szocialista szellemben vezetendő Munkás­­ Otthon megvalósítását, amelynek­­ olyan célokat és munkás érdeke­ket kell szolgálni, mint ahogyan azt Neuwald elvtárs előadása fo­lyamán kifejtette. Elhatározták, hogy a Munkás Otthont részvénytársasági ala­pon fogják megvalósítani és a részvények jegyzése, valamint az önkéntes adományok felajánlása ott a helyszínen azonnal megkez­dődött. Néhány perc alatt 26 munkás jegyzett Munkás Ott­hon-részvényt és ebben a pilla­natban, — amikor a Munkás Ott­hon megvalósítása biztosított­nak látszott, — lépett működésbe az “ellenzék”, amelynek tagjai hátul összedugták bódult fejü­ket, mialatt a józan munkások elől az építő munkát végezték. Mielőtt tovább mennénk, is­mertetjük az “ellenzék” díszes tagjait: 1. Juhász Albert, Germanus bankár volt alkalmazottja, aki ke­veset beszélt, mert a gyűlés ideje alatt a bar előtt állott és száját sörös üveggel fogta be. Amikor­­ a sörös üveget időnként letette, akkor csak azért szólalt fel, hogy bebizonyítsa: a newarki sörnek ezidőszerint még van hódító ha­tása. 2. Bélavár­i Burghardt Ákos I József, von, tu és de, az Amerikai Magyar Népszava “címzetes” képviselője Newarkon és aki kije­lentette, hogy ‘ nem lesz Mun­kás Otthon, hanem Magyar Ház”. 3. Ifj. Kiss Sándor, 4. Dancsák Lajos és végül 5. Kosztrub András, akik vala­mennyien igazolták az előadó amaz állítását, hogy" a szocialista szellemben vezetett Munkás Ott­hont kétféle emberek ellenzik: olyan egyének, akik érdekből el­lenzik és olyan munkások, akik tudatlanságból ellenzik. Sasvári szent atyánk legényei azonban hiába erőlködtek: a jelenlevő jó­zan, öntudatos munkások éppen az “ellenzék”­­durva magaviselete hatása alatt elhatározták, hogy a nemes ügy mellett kitartanak és igenis lesz Munkás Otthon, mi­előtt még a fent említett díszes társaságnak alkalma lenne meg­kezdeni a Magyar Ház-mozgal­mat.­­ A jelenlevők az ügyek vezetődé­sére ideiglenb­en egy munkások­ból álló hetet­ bizottságot válasz­­­tottak, amely a legközelebb ös­­­­sze fogja h­pni a részvényesei gyűlését, hogy ott ezután meg­válasszák a Munkás Otthon ál­landó vezetőségét. Addig pedig fel az agitációval a newarki magyar munkások­­ Otthona érdekében! Legyen ez NEWARKON MUNKÁS OTTHONT ÉPÍT AZ ÖNTUDATOS MUNKÁSSÁG EGYHANGÚ SZAVAZÁSSAL HATÁROZTÁK El­, HOGY SZOCIALISTA SZELLEMBEN VEZETETT MUNKÁS­­OTTHONT FOGNAK LÉTESÍTENI. FEI­VO­­NULT AZ “ELLENZÉK", Zs.OSLI MÁR LEHET PÉNZT KÜLDENI ERDÉLY MEGSZÁLLOTT TERÜLETEIRE PONTOSSÁG és becsi­- T^1 THU­PI^ A állattá felügyelet alatt letesség a fundamentuma JL mlL/ JL JL l!\/\ | || jLll 1V/ álló bankházának KAMATOZÓ DOLLÁR BETÉTEKET kis és nagy betétet egyforma készséggel elfogad. Titch mint 16 ítl fwollrálírt becsülettel az amerikai magyarságot* — X*evél cim: RUTTKAY JENŐ BANKÁR, 106 AVENUE B, NEW YORK CITY: a mozgalom olyan erős, hogy az­ ellenzék díszes társaságának tag­jai elnémuljanak és megmozdulni se merészeljenek ott, ahol egy ön­tudatos munkástömeg kiadta a jelszó­t, hogy: Építeni akarunk és építeni fo­gunk ! (N)­ Berger képviselő ügyének tárgyalását elhalasztják A képviselőház első számú vá­lasztási bizottsága Berger L. Vik­tor, a­isconsini képviselő ügyének tárgyalását július 1-éről 24-re ha­lasztotta. Mint olvasóink emlékezni fog­nak, Bergert, aki annak idején a világháború ellen foglalt állást és az Egyesült Államoknak abban való részvételét ellenezte és el­ítélte, a bíróság e miatt a kémke­dési törvény megsértésének vád­jában bűnösnek mondta ki. Később Wisconsin államának egy kerülete képviselőjének vá­lasztotta őt meg. A kongresszus képviselőháza azonban mandátu­mát elismerni vonakodott és az ügyet a választás­igy^1/ * ’ gok egyikének adta járás végett. A tárgyalásnak jó lett volna lennie, Bö­rének ama kérelme hogy több időt en­ge­delem előkészítésére, 21-ére halasztották ,­ság ugyanakkor egyl is elhatározta, hogy í­tást adni nem fog. Evidens, hogy Bér let a szabadság és cg gaiban, szóval a der gyökeredző­t szabadé akarják feláldozni. XYATLALOK FIGYKI Valóit magyar farm s hegyekben. Igazi magy Friss tojás, tej és gyűri termes. — Fürdőkád. hir leg viz és más kényelem. haremincnak. ■lUS. NAGY, MI­RHA Y HI FK­KISCRMAXNS, 5 DERNER-FÉLE hurka, paprikás szalonna, sonka és paraszt-kolbász 1592—2nd AVENUE. ____ I Ml * VtgJV/ ***«**»••» »kMPIWww*- «•* -'■'•I ** ^ 1 !! Arany, platina, porcelán és ezüst tömések. Aranykoronák ! :: TELJESEN FÁJDALOMNÉLKÜLI FOGHÚZÁSOK. Dr. ORWAN GYULA, magyar fogorvos !; First A ve. és 77th 8t.. Commonwealth Bank épületbe*», i! ,, NYITVA NAPONTA: VASARNAP: ............. * d. e. l-tól este 1-1*. re**el l-UJl déli 11-1^. »'»»♦»♦»»♦»»»»♦»♦♦'»♦♦♦»♦»a —- 212 — nem kell túlságosan elkedvetlenedni, sem túlsá­gosan válogatósnak mutatkozni. Hippolyte Cérés híres ember volt, és boldog volt Hippolyte Cérés. Ne lehetett többé ráismer­ni; ruhái és modora, előkelősége rettentően megnövekedett: feh­ér kertyűket viselt szertele­nül, most annyira mondáin ember lett, hogy Eve­­lint gondolkozóba ejtette: nem rosszabb-e így, mintha kevésbbé mondain lenne? Madame Cla­rence jóakaratúlag nézte a jegyespárt, leánya sorsát biztosítva látván és elégedett volt, hogy minden csütörtökre virág van a szalonjában. A házasság megünneplése mégis nehézségeket okozott. Evelin vallásos volt és az Egyház áldá­sát akarta. Hippolyte Cérés türelmes, de szabad­­gondolkozó és nem engedte meg, csak a polgári házasságot. Vitatkozásaik voltak ezért, sőt he­ves jeleneteik. Az utolsó a fiatal leány Szobájá­ban folyt le abban a pillanatban, mikor a házas­sági meghívókat írták. Evelin kijelentette, hogy ha az egyházi szertartás nem történik, nem fogja érezni, hogy házasságot kötött. Arról beszélt, hogy szakítani fog, külföldre megy­ anyjával, vagy pedig kolostorba vonul. Aztán ellágyult, elérzékenyedett, könyörgésre fogta a dolgot, só­­hajtozott. És vele együtt sóhajtozott minden szűzi szobájában, a szenteltvíztartó és a pusz­­tány-ág fehér ágya fölött, imádságoskönne a kis étagérem­en és a kandalló márványán fehér ég kék szobrocskája Szent Orberosenek, amint a cappadociai sárkányt megláncolja. Hippolyte Cérés elérzékenyedett, elgyöngült, könnyezett. Evelin szén volt fájdalmában és könnytől csil­logó szemmekkel, lazurkő olvasóval övezvén csuklóit, mintha hite által lett volna megláncol­va, hirtelen Hinnolote lábaihoz borult és haldo­kolva, zihálva ölelgette térdeit. Cérés csaknem engedett, aztán így hebegett: — Az egyházi esküvőt, a templomban való es­küvőt a választóim még megemésztenék, hanem a bizottság már nem nyeli le ilyen könnyen a hol­ — 209 — hát, megkettőztette éberségét. Küzdelmében fő módszerei a népgyűlések voltak, hol tüdeje ere­jével leverte ellenjelöltjét. Választó­bizottsága nagy vitaestélyeket rendezett szombat este és va­sárnap délutánonkint pontban három órakor. Egy vasárnap aztán, látogatást téve Clarenceék­­nél, Evelint egyedül találta a szalonban. Már húsz vagy huszonöt per­c óta beszélgetett vele, a­mikor óráját elővéve, észrevette, hogy háromne­gyed három. A fiatal leány kedves volt, ingerlő, pompázó, nyugtalanító, mindent ígérő. Cérés iz­gatottan emelkedett fel. — Maradjon még egy pillanatig! — mondá szelíd, de parancsoló hangon a leány, mire Cérés visszasüllyedt székére. Érdeklődőnek mutatkozott Evelin, magáról megfeledkezőnek, kiváncsinak, gyöngének. Cé­rés elpirult, elsápadt és újból fölemelkedett. Hogy aztán visszatartsa, úgy nézett rá sze­meivel, hogy szeme szürkéje megzavarodott, nedvben úszott, melle lihegett, és többet nem be­szélt. Cérés legyőzve, a szerelemtől kábulva, megsemmisülve rogyott le lábaihoz, aztán még­­egyszer előhúzván óráját, felszökött és borzasztót káromkodott. -K­ét perc múlva négy óra. Itt az ideje, hogy megszökjem. És azzal rohant le a lépcsőkön. Azóta viseltetett iránta Evelin bizonyos be­csüléssel. Negyedik fejezet. Egy politikus házassága. Evelin nem szerette, de azt nagyon akarta, hogy Cérés szeresse. Nagyon tartózkodó volt különben v-’ ben, nemcsak azért, mivel érzett iránta, hanem mert S%S18StiS1iS9&XgS&S$e2&98*S£Xe9?e I KÉZI MUNKA IT MAGYAR ASSZONYOK 3^ * « dísze p.s m­szKEscoE­V -Q • Közvetlen az első legrégibb Magyar Kézimunka-gyár- d­jj- ből kérjen árjegyzékeket­, valamint fehér és barna vász- »« Ír nak és lenvásznakról és kérjen mintákat, melyek yard fi­lM és vég számra is küldetnek a vevők kényelmére. Kap­­fgi­hatók a legfinomabb hazai pamutok és valódi libatoll. IL Oá Minden, ami GROSS-FÉLE, jótállással jár, pgl DEBS-faldisz kapható, valamint a világ legnagyobb 4L harcosainak az arcképeit is raktáron tartjuk. L I CHARLES K. GROSS I CU 8803 BUCKEYE ROAD. CLEVELAND, O. Vj­­ MAGYAR ORVOS CHICAGÓBAN I I D* MAX THOREK £ . T­v Az American Kórház igazgató főorvosa. 1 t Sebész és női betegségek specialistája. $ RB.VDEL vilrogl irodájában: Michigan Ave * *„ Vfiehl-To - * * * l

Next