Előre, 1919. szeptember (15. évfolyam, 2378-2398. szám)

1919-09-11 / 2388. szám

­ ------------------------■------—... ■ TTT A SZOCIALISTA PÁRT ELŐFIZETÉSI ÁRAK MAGYAR SZÖVETSÉ- rendkívüli postaszállítási költséggel együtt: GÉNEK HIVATALOS Egy évre ................$8 .00 ------ KÖZLÖNYE. ------ Félévre ....................$4.00­­..............................................1.-­ ..........................-------------------------------------------------ML~.i..J3E^ ^ az amerikai MAGYAR a tudomány terjesztője MUNKÁSSÁG NAPILAPJA EGYES SZÁM­ÁRA és a haladés 2c. ■zószőlója. _______________ _ ............- ___________________ 5 East 3rd Street, New York. Telephone: Orchard 8390. VOL. XV. ÉVFOLYAM. No. 2388. NEW YORK, CLEVELAND, CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT, THURSDAY (CSÜTÖRTÖK), SEPT. 11, 1919. MEGJELENIK NAPONTA CITY EDITION NEGYVENNYOLC ÓRA ALATT SZTRÁJK TÖR KI AZ ACÉLIPARBAN A SZAKSZERVEZETEK ULTIMÁTUMOT KÜLDTEK GARY­­NAK. AZ ACÉLBÁRÓK NEM TÖRŐDNEK A MUNKÁ­­SOKKAL, ÉS ELŐKÉSZÜLNEK A SZTRÁJK­RA. A M­­NKÁS VEZETŐK TIL­TAKOZNAK. WASHINGTON, szept. ro. — Az acélgyári munkások körében az a hír jár, hogy az esetben, ha Wilson elnöknek nem sikerül Ga­­ryt arra bírni, hogy az acélgyárak tárgyaljanak a munkásokkal, az acélgyárakban 48 órán belül el­rendelik az általános sztrájkot. A munkások és az érdekelt szemlélők azt hiszik, hogy a sztrájk elkerülhetetlen már azért is, mert teljesen kizártnak tart­ják azt, hogy Wilson elnök köz­belépésének a legcsekélyebb hatá­sa is volna. A dolog ugyanis úgy áll, hogy az acélbárók azt látják, hogy ok­vetlen kenyértörésre kerül a sor köztük és a munkások között. Ne­kik nem lenne kellemetlen az, ha a harc most törne ki, éppen ezért nem válaszolnak kedvezően Wil­son felszólítására. Az acélbárók azért néznek bát­ran szembe a harccal, mert azt látják, hogy a munkások vezetői ingadoznak, alkudoznak, szalad­gálnak, ahelyett, hogy bátran cse­lekednének. A munkásokat vezető American Federation of Labor és annak vezetősége fél az osztály­harctól, amelyre a munkáltatók készek, fél a küzdelemtől és még mindig egy csodában remél, mely a harcot elodázza. Már pedig ez a csoda nem fog megérkezni. Az acéliparban dolgozó munkások­nak okvetlenül harcolniok kell. Nem ők, hanem a munkáltatók in­dították meg a harcot. Minél ké­sőbb és minél gyávábban kezdik meg a harcot, annál több szenve­déssel fog az járni. Az aggodal­maskodók és körültekintő politi­kus munkásvezérek a munkássá­got nem vezethetik diadalra. A hammondi vérengzésről újabb részletek nem érkeztek, ha­csak nem tekintjük új részletek­nek azokat a híreket, amelyek sze­rint a rendőrség egyetlen egy tag­­ja sem sérült meg és így hazugsá­gok azok a hírek, hogy a rendőrök önvédelemből voltak kénytelenek fellépni. Valahányszor csak a rendőrség sztrájkotókat gyilkol, mindjárt azt jelentik, hogy a strájkolók erőszakoskodtak. Ké­sőbb derül ki, hogy a sztrájkolók e­­rőszakoskodása nagyon furcsa lehet akkor, amikor egyetlen egy rendőr sem sérül meg, azonba­n számtalan sztrájkoló esik el. Az angol szakszervezeti kongresszus támogatja a bányászok követelését NAGY SZAVAZATTÖBBSÉGGEL A BÁNYÁK ÁLLAMOSÍ­TÁSA MELLETT DÖNTÖTT. GLASGOW, szeptember 10. A szakszervezeti kongresz­­szuus ma túlnyomó szótöbbséggel­­elfogadott egy határozati ja­vaslatot, mely a bányák államosítását követeli. A javaslatot Robert Smillie, a bányászok vezére terjesztette elő. A szavazás eredménye az egész kongresszus támogatását biztosította a szénbányászok számára a bányaipar államosítá­sára vonatkozó követelésükben. A határozati javaslat szerint a kongresszus követeli, hogy a kormány fogadja el a szénbi­zottság többségének júniusi jelentését, melyet úgy ismernek, mint a Sankey-jelentést. A javaslat követeli a bányák állami tulajdonát és a bányák közös ellenőrzését, a munkások jogát a bányák igazgatásá­ban. "Az esetben, — mondja a jelentés, — ha a kormány visz­­szautasítja a követelést, rendkívüli kongresszus hivatik egy­be s az fogja meghatározni, hogy miként kényszerítesssék a kormány a követelés megadására.” A javaslat elveti a kormány ajánlatát, kijelentvén, hogy az sérti a nemzeti érdekeket és trusztban egyesíti a szénipart. Smillie, amikor a határozati javaslat elfogadása mellett érvelt, azt mondotta, hogy a munkások harca nem fog véget érni a szénbányák álamosításával, tovább fog folyni vala­mennyi iparág államosításáért. James Henry Thomas, a vasúti unionok titkára kijelen­tette, hogy ebben az ügyben most már véglegesen kell dönte­ni s felszólította a küldötteket, hogy kellő megfontolással sza­vazzanak a határozati javaslat mellett. A kongresszus a direkt akció kérdését pénteken fogja tárgyalni. A törökök lázadást jósolnak a Balkánon TILTAKOZNAK AZ ELLEN, HOGY THRÁCIÁT GÖRÖG­ORSZÁGNAK ADJÁK. True translation filed with the Post-master of New York on September 10, 1919. es renulrAd hv the of October*?. 1917 KONSTANTINÁPOLY, szeptember 10. Dacára annak, hogy a Fekete-tenger körül levő országokban majdnem min­denfelé rablóbandák garázdálkodnak, az angol tisztek azt hi­szik, hogy a jövő tél folyamán ezek a törvénytelen állapotok meg fognak szűnni. A törökök élénk figyelemmel kisérik a szövetséges bizott­ság tanácskozásait s annak a véleményüknek adnak kifeje­zést, hogy ha Görögországnak megengedik Thrácia megtartá­sát, azon a vidéken a törökök lázadása várható. Úgy hírlik, hogy a görögök szeretnék thráciai területeiket smyrnai terüle­tekért elcserélni. (D) A finn fennerek kifosztanak egy hadihajót AZ ANGOL MONITORRÓL ELVISZIK ÉS A MUNÍCIÓT. A FEGYVEREKET T^oc wlMi Po«t- master of New York on September 10, tilt «»• rAoiilred by the Act of Octobers. 1917. CORK, Írország, szeptember 10. Monkstown öbölben a finn fem­erek tegnap este egy angol monitorra szálltak, lefegy­verezték a legénységet s lefoglalták a fegyvereket és a muní­ciót s távoztak a zsákmánnyal. A hajót csekély számú őrség védelmezte s ezeknek véde­kezése gyengének bizonyult. (F) NYOMDÁSZOK SZTRÁJK ELŐTT A munkáltatók hadat üzentek a nyomdaipari szakszervezetek­nek és nem engedik, hogy az egyik kiadóvállalatnál meg­egyezzék a cég a unionnal.­­ Tíz­ezer nyomdaipari munkás sztrájkjára van kilátás. Az úgynevezett Printer’s Lea­gue tegnap este hadat üzent a könyv, folyóirat és “job” szak­mában dolgozó munkások szer­vezeteinek. A harc az összes kiadóvállalatokat érinti, kivéve az újságvállala­tokat. A Publishers’ Printing Co.-nál sztrájk van folyamatban, amely­ben a Pressmen’s Union 51. sz. osztálya és a 23-ik számú Frank­lin Union van érdekelve. Amikor ezeknek a szervezeteknek képvi­selői megjelentek azon a tanács­kozáson, melynek célja lett volna a cég és a munkások közt felme­rült differenciák elintézése — a munkáltatók szövetsége — a Printers League — kijelentette, hogy nem egyezik bele semmiféle megkötésbe a sztrájk alatt levő cég részéről. A union képviselői kézhez kap­ták a munkáltatók egyesületének ultimátumát is, amelyet rövidesen az egész nyomdaipart képviselő szervezetek elé terjesztenek és a­melynek az lehet a következmé­nye, hogy mintegy tízezer mun­kás sztrájkba fog állni. Az említett kiadóvállalatnál ki­tört sztrájk nagyjelentőségű azért is, mert ismételten kitűnt, hogy a­mikor céltudatosan szervezett munkások valamiért harcba keve­rednek a munkáltatókkal, az A. F. os L. mindig kész sztrájktörő munkára vállalkozni. Így történt ez ebben az esetben is. A Printers’ League-nak ugyanis szerződése van az International Pressmen’s Unionnal, amely az A. F. of L.-hez tartozik és mint reakciós szervezet természetesen ellenzi a 44 órás munkaidőt és a 14 dolláros heti béremelés követe­lését, amelyre pedig a new yorki local humionok törekednek. így a sztrájkban érdekelt Pressmen’s Union 51. és a Franklin Union 23. szembekerült az International-el, amelynek hivatalnokai a washing­toni központtal azon ügyesked­nek, hogy a munkáltatók szája-íze szerint vigyék dűlőre a dolgot. Az International a Printers Publishing Co.-nál egy új osztály szervezését kísérelte meg és most, hogy a sztrájk kitört, a scabe­ket dirigálja a saját munkástársaik és szervezeti tagok ellen. A helyzet igen feszült és a nyomdaipari munkások egyaránt erős harcra készülnek úgy a korrupt szerve­zeti központ, mint a munkáltatók ellen. ------------------­Caillaux szanatóriumba megy PARIS, szept. 10. — A Temps azt írja, hogy Joseph Caillaux volt francia miniszterelnöknek meg fogják engedni,­­hogy a jövő hét valamelyik napján szanatóri­umba menjen. Caillaux több mint egy év óta van börtönben, az el­lenséggel való összekötetéssel vá­dolták a háború alatt. Caillaux ügyvéde kérte a bör­tönből való kibocsátását, mert az egészsége annyira megrongáló­dott, hogy aggodalomra ad okot. m­a ................................................nin­. A KORONA NAPI ÁRA: Szerda, szeptember 10. — A korona ára a következő: Osztrák korona ára 100 koro­nánként 2 dollár 05 cent. Magyar korona ára 100 ko­ronánként 2 dollár 40 cent. Jugoszláv korona ára 100 ko­ronánként 2 dollár 55 cent. Cseh-Szlovák korona ára 100 koronánként 3 dollár 75 cent. Erdélybe és a román terüle­tekre 100 lej 4 dollár 75 cent. A RENDŐRÖK KIVONULTAK BOSTONBAN A hetek óta fenyegető rendőr­­sztrájk bekövetkezett.­­ A vá­ros külső részeiben a csőcselék bezúzta az ablakokat és foszto­gatni kezdte az üzleteket. — Volt hadseregbeli kapitány ve­zeti a sztrájkot. BOSTON, szept. 10. — A bosto­ni rendőrök ma este valóra váltot­ták a fenyegetésüket és 5 óra 45 perckor, a névsor-olvasás után sztrájkba léptek, hogy az újonan szervezett Policemen’s Union el­ismerésére kényszerítsék a városi és állami hatóságokat. Az 1500 rendőr komoly elhatározással és mint egy ember lépett harcba, hogy emberi jogainak érvényt szerezzen. Magas ren­dőrtisztviselők, Har­vard egyetemi hallgatók, önkén­tes polgárőrök és néhány sztrájk­törő rendőrőrmester végeznek őr­szolgálatot a városban és az a tö­rekvésük, hogy megtörjék a sztrájkot. Lowell, Harvard egyetemi el­nök felszólítására a tanintézet football játékosai és a vagyonos osztály többi csemetéi a legna­gyobb készséggel vállalkoztak a sztrájktörés hitvány szerepére. A bostoni Central Federated Union azzal fenyegetőzik, hogy rokon­­szenvi sztrájkra hívja a tűzoltó­kat, a közúti vasutak alkalmazot­tait, telefonkezelőket, nyomdászo­kat és épületmunkásokat. Ha ez megtörténik, akkor a városban általános lesz a sztrájk és a mun­káltatók hiába fordulnak véde­lemért a rendőrséghez. Coolid­ge kormányzó megtagad­ta az American Federation of Labor apellációját, hogy Curtis rendőrfőnököt mozdítsa el a hiva­talából, ez lett volna az egyedüli lépés, mely a sztrájkot az utolsó pillanatban elháríthatta volna. South Bostonban a kora esti órákban fiatal suhancokból álló tömeg betörte a Mohican Market ablakait és az ablakban talált to­jást minden irányban szétdobálta. Más csoportok üzletek ablakait törték be Roxburyban és elloptak egyes tárgyakat. A város alsó ré­szében szintén fiatal suhancok garázdálkodtak. A Hanover streeten benyomultak a Casino Theatre-be és félbeszakították az előadást. Amikor a színházból kikergették őket, betörtek a szín­ház mellett levő cipőüzletbe és ci­pőket loptak. Majd a Friend és Washington St. sarkára mentek, ahol egy szivarüzletet romboltak össze. Innen a Dock Squarre vo­nultak, ahol szétverték őket. A Washington streeten vagy tizenkét kirakat ablakot betört a csőcselék, valamint a mellékutcá­kon és főleg cipőket és ruhákat vittek el. Az ékszerüzletek min­den értéktárgyat eltávolítottak az ablakokból és a pénzt is igyekez­nek a bankokban elhelyezni. A rendőrök unionjának gyűlé­sén is 34 ember szavazott a sztrájk mellett és 2 ellene. John F. Molines a union elnöke, aki a háború alatt mint kapitány szol­gált a hadseregben. * A bostoni hatóságok kockáza­tos kalandba bocsátkoztak, ami­kor a rendőrséget sztrájkba kény­­szerítették. A nagy kapitalista lapok hamar megérezték a vesze­delmet. A New York Times és a World vezércikkekben mutatnak rá, hogy a rendőrnek éppúgy nin­csen joga sztrájkba menni, mint a katonának. Hova forduljanak a szegény kapitalisták védelemért, ha már a rendőrökben sem bíz­hatnak? Ha a rendőrök munkás­­unionba szervezkednek, akkor bajos lesz őket felhasználni a sztrájkolók lebunkózására. A ka­pitalisták és uszályhordozóik tisztán látják a helyzetet, de a forradalmi eszme terjedését nem­­ képesek megakadályozni. A ka- NAGYOBB LESZ A VITELDÍJ A polgármester és a közszolgálati bizottság elnökének szemfény­vesztő huzakodásának — min­den jel szerint — az lesz a vé­ge, hogy nagyobb viteldíjakat fognak fizetni. Hónapok óta folyik a "vita” a nagy nyilvánosság előtt a new yorki Tammany­ polgármester és Nixon közszolgálati biztos közt. A két úr azt vitatja, hogy mennyi­ben jogosult vagy­ indokolatlan a közúti villamos társaságoknak az a törekvése, hogy a személyi vitel díjakat felemelj­e. Az Interboro és a Brooklyn Rapid Transit, valamint a New York Railways Company azt ál­lítják, hogy csőd és bukás vár a vállalatokra, ha a viteldíjakat azonnal fel nem emeltetik. Hylan polgármester — legalább látszó­lag — pedig azt vitatja, hogy nem olyan veszedelmes a helyzet és ■elég az 5 Centes carfare is. Nixon közszolgálati biztos azonban, — bizonyos jogokra hivatkozva — a maga részéről engedélyezte az átszálló jegyekért számítandó kü­lön díj szedését és állást foglal a társaságok mellett. A villamos vállalatok legutóbb nagy támogatót nyertek Meyer bíróban, aki azt állítja, hogy a N. Y. R. Co. és a B. R. T., amely vállalatok csődtömeggondnok ke­zében vannak, föltétlen bukás előtt állnak, ha nem emelhetik a vitel­díjakat. A két vállalat tö­­meggondnoka kijelenti, hogyha a jövedelmet azonnal nem szapo­rítják, akkor jövő év január else­jére 5.600.000 dollár különbözet,, illetve hiány fog mutatkozni a fizetési kötelezettségek teljesítése körül. A viteldíjak felemelése érdeké­ben heves és széleskörű propa­gandát folytatnak a társaságok és az Interboro plakátokban bizo­nyítja, mily mértékben emelték egyéb városokban a carefare-eket. Előrelátható, hogy a huza­voná­­nak mégis csak az lesz a vége, hogy felemelik a viteldíjakat. A bankkü­ldöncöt a társai ölték meg A rendőrség lemondott arról a fel­tevésről, hogy Binkovitzot megszöktettél­. Négy new yorki detektív eluta­zott kedden Milfordba. Conn­, a­hol megvizsgálták az agusztus 12-én 173.000 dollárral eltűnt Ben­jamin Binkovitz eléktelenített hulláját. A rendőrség először azon a teórián dolgozott, hogy a 21 éves küldöncöt elszöktették New Yorkból. Most letettek erről a feltevésről és azt hiszik, hogy az áldozatot két bűntársa ölte meg, vagy pedig olyan személyek, akik utána men­tek Milfordba. Mr. és Mrs. Binkovitz elutaz­tak a detektivekkel Milfordba és minden kétséget eloszlattak az ál­dozat személyazonosságára néz­ve, akiben a gyermekükre ismer­tek. A holttestet valószínűleg New Yorkban fogják eltemetni. ------------------­Ezreket pusztított el a tájfun AMAY. Kina. szept. io. — Fu- Chow-ból érkezett jelentések sze­rint óriási tájfun vihar vonult vé­gig a délkeleti nartokon, mely zapo személy halálát okozta. 28 láb magasak voltak a hullámok. nitabimu­s még azokat is kényte­len kizsákmányolni, akiknek a kapitalista uralom megvédelme­­zése a hivatása. A rendőrök kö­zött is lábra kapott az osztályharc szelleme. A kapitalista uralom őreinek elégedetlensége csak hasznára lehet a munkásosztálynak, mert közelebb hozza a felszabadulás napját. ALÁÍRTÁK AZ OSZTRÁK BÉKE­­SZERZŐDÉST ST. GERMAINBAN AZ OSZTRÁK BÉKETÁRGYALÁSOK HÁROM HÓ­NAPIG TARTOTTAK. A FIZETENDŐ KÁR­TÉRÍTÉS ÖSSZEGE NINCS MEG­­ÁLLAPÍTVA. True translation filed with the Post- master of New York on September 10, 1919, as required by the Act of October 6. 1917. ST. GERMAIN, szeptember 10. Dr. Karl Renn­er ma reggel tíz órakor aláírta az osztrák köztársaság és a szö­vetségesek közt kötött békét. Amikor a békekövetek együtt voltak, Georges Cle­­menceau, a békekonferencia elnöke, megnyitotta az ülés­szakot s felszólította dr. Rennert a békeszerződésnek és a vele kapcsolatos okiratoknak az aláírására s kijelentet­te, hogy azután a többi küldött fogja aláírni a szerződést az abban megjelölt sorrend szerint. Renner minden habozás nélkül aláírta a békét, mi­helyt Clemenceau beszédét német nyelvre fordították. Az aláírási szertartással véget ért a tárgyalás, mely három hónapon át folyt az osztrák köztársaság és a szö­vetséges hatalmak között. Az osztrák küldöttek június 2-án kapták meg St. Germainban a szerződés vázlatát. Jú­lius 20-ikán megkapták a hadi, pénzügyi és határügyi sza­kaszokat. Az osztrák kormány a múlt hónapban terjesz­tette ellenjavaslatait a békekonferencia elé. A szerződés értelmében Csehország, Morvaország és Teschen grófság egy része, volt osztrák tartományok, most Csehszolvákiához tartoznak. Teschen többi része és Galí­ciának nagyobb része Lengyelországhoz tartoznak. Keleti Galícia egyes részei és Bukovina, a volt osztrák korona­­tartomány az új ukrán köztársasághoz tartoznak. Ma­gyarország elvált Ausztriától a köztük levő régi történel­mi határ­sí,érint, de viszont Magyaror­zág elvesztette Erdélyt, melyet Románia kapott meg Délen Carin*b:../ Dalmácia, Krajna, Horv­'­tország, Szlavónia, Poszt.'a H'y­egovina Szyriának ggva­­ ré­szeivel az uj jugoszláv királyságban egyesültek Szerbiá­val, Tirolnak egy részét Olaszország kapta meg s ennek a határain belül esik Isztriának nagyobb része Carin­­thia nyugati részeivel. Tehát a volt birodalomból csupán Alsó- és Felső-Ausztria, Stájerországnak és Tirolnak egyes részei maradtak meg, a kártérítést nem állapították meg. Az ellenségeskedés beszüntetése óta mozgalom indult meg, melynek célja az volt, hogy Ausztria Németországhoz csatoltassék. A ma aláírt szerződés egyik legfonto­sbb sza­kasza ezt megtiltja. A szerződés nem állapítja meg a fizetendő kártérítés össze­gét, azonban a kártérítési bizottság 1921 május 1-eje előtt meg fogja állapítani az összeget, ugyanez a bizottság fogja megál­lapítani a fizetési részleteket is, melyek harminc évre terjed­tek ki. A megalapítandó összeget csupán az osztrák köztár­saság fizeti s nem járulnak hozzá a birodalomnak azon részei, melyeket függetleneknek nyilvánítottak. A kártérítésen kívül Ausztria köteles megtéríteni a szö­vetségesek hajóveszteségeit is, melyeket az osztrák hajóhad tevékenysége okozott és helyre kell állítania az elpusztított vidékeket. Vissza kell adnia a szövetséges országoknak azo­kat a műtárgyakat és történelmi emléktárgyakat, melyeket az osztrákok a háború alatt elkoboztak. Az osztrák hadsereg csak nyolvanezer emberből állhat, kizárólag önkéntesekből s ennek megfelelő arányban kell re­dukálnia minden katonai intézményét. Az egész osztrák flot­ta a szövetségesek tulajdonába kerül, az építés alatt levő ha­jókat szét kell szedni s a részeket csakis ipari célokra lehet, használni. A gazdasági feltételek és a szállítás szabadságára vonat­kozó feltételek azonosak Németországéval. Az osztrák békeszerződés nem intézkedik Fiuméra vonat­kozólag, azonban Ausztria a szövetségesek javára lemond minden jogról azokat a területeket illetőleg, amelyek Ausz­tria új határain kívül esnek, ha azoknak a területeknek hova­tartozási árát, még nem is állapították meg. Id Hollandia nem hajlandó lemondani Limburgról KÉSZ SEGÍTSÉGET NYÚJTANI BELGIUMNAK CSATORNÁK ÉPÍTÉSÉBEN. True translation filed with the Post- master of New York on September 10, 1919 «” required bv the Act of October •> I«i7. HÁGA, szeptember 10. Van Karnebeek holland külügy­miniszter kijelentése szerint Belgium azt akarja, hogy Lim­burg, mely Hollandiához tartozik, csatoltassék Belgiumhoz és a Scheldt folyam vagy Belgiumé legyen, vagy legalább is nem­zetközivé tétessék, továbbá Belgiumnak legyen joga két csa­tornát építeni hollandi területen keresztül, az egyik csatorna Antwerpent a Rajna alsó részével kötné egybe Moerdychnél, a másik pedig Antwerpent a Rajna középső részével kötné ösz­­sze a Meuse folyó által. Azonkívül hadi szövetségre akar lépni Hollandiával. ‘‘Ha teljesítenénk Belgium kívánságát, mondotta Van Karnebeek,­­ az azt jelentené, hogy Hollandia belga fenha­­tóság alá kerülne. Beleegyezünk a szóbanforgó csatornák építésébe és a költségek felét hajlandók vagyunk fedezni. Azonban Hollan­dia nem mond le egy talpalattnyi területről sem, amely jogos tulajdona, mint amilyen Limburg. Abba sem egyezhetünk be­le, hogy vízi utaink nemzetköziek legyenek.” (B)

Next