Uj Előre, 1922. március (18. évfolyam, 3456-3486. szám)

1922-03-03 / 3458. szám

% ' reiseRe: 1*»f.ered «.a Ne«M clan matter A orvat 17, Ilii, at the Poet OCŰtl of Kew York, N. Y., under tbe Act of March Srd, 117*. "UJ BLŐRE-. S3 First Street. New York. N. Y. Kiadja as ér cnlndoc sapJAx as S. B. ft* Published every day is ^ne yeer »3 *** PubliahiBf Company. Inc., tt First 8W ft. B. S. Publlehln« Company. 1»S New York. N. Y. 12 Bast Flret ftt.. New York, N. Y. Treltier Qyttrpy, flzlotvexotA. Qeerve Trsitler. Bnaine»» Mannfttr, 16 Bast Flgrt St root. St Bast First ftt. A raaAraapl ix4n Ara • went. Sunday lasno 6 Centn. Eléfisetésl Arak: Br7 évre lt.lt, kát hé- Subscription rates: Oar year, It.tt; «I* fcapra $3.00, három hónapra 11.76. egy months, $3.30, three months $1.76: *>n® kénapra $«.76. Külföldre: £gy évre $12.«#. menth, $t.7t. Foreign Countries: On« yens kát kénapra ff,««, kérem hónapra SS.el, 112.9«; «1* month«, $6.«9; three fccntkn *»«y hónapra $1.6«. SS.6«; one menth, $1.60. Beire« «itat Ara két «ont. Sinrle copies twe «ent«. Minden eeekk, saemay erder, sth. n Tc#v«t- AU check«, money ordere, et«., to W »a4e nee« nArre Állítandó ki: paynhle te "VJ mi,«»B". St B. First Street. New York. M. Y. “HELP WANTED” Az Egyesült Államok nagy ipari centrumaiban a munkások milliói vásárolják meg a kapitalista lapokat jókor reggel. Lázas sietséggel böngészik át a “help wanted” rovatot, kijegyzik a címeket, ahol munkásokat keresnek és aztuán rohannak, hogy az elsők legyenek. Az óriási többség számára hiábavaló min­den igyekezet. Minden egyes munkaalkalomért több száz munkás versenyez, ahol csak néhány munkásra van szükség, ott néhány százra keserű csalódás vár, így folyik ez a re­ménytelen Trajsza a munkaalkalom után napról-napra, hétről­­hétre már vagy két év óta. A munkanélküliek tömegjei re­ménytelen reménykedéssel ostromolják meg a műhelyek, gyá­rak kapuit, hogy eladják munkaerejüket, néhányan kapnak munkát, de a nagy tömegnek járni kell tovább a nyomor kál­váriáját. És mi vár azokra a “szerencsésekre,” akik munkát kapnak. Dolgozniok kell erejük végső megfeszítésével, alacsony munka­bérekért. Embervoltukat megtagadva, félénken lesik és gyor­san teljesítik a munkáltató minden parancsát, mert a munkál­tatónak csak egy szavába kerül, hogy ismét a munkanélküliek közé kerüljenek. Alávetik magukat a legembertelenebb ki­zsákmányolásnak, szótlanul tűrik a legvérforralóbb megalázta­tásokat, mert a munkáltatók most nagy urak, tőlük függ, hogy melyik munkásnak legyen és melyiknek ne legyen betevő fa­latja. Néhány nappal ezelőtt a munkáslapokban is megjelent egy “help wanted” hirdetés. Munkaerőre van szükség, de nem a kapitalisták keresnek munkaerőt meg­vételre. Sőt azoknak a munkásoknak, akiknek számára munkaalkalom nyílik, egyálta­­lán el sem kell adniuk a munkaerejüket. Munkába állhatnak anélkül, hogy a munkára engedélyt kellene kérniök bármelyik kapitalistától. Javakat ter­melhetnek anélkül, hogy a javak oroszlánrészét kapitalistáknak kellene átengedniük. Birtokosai lehetnek a földnek, amelyen dolgoznak, az eszközöknek, ame­lyekkel a munkát végzik és nem kell attól tartaniok, hogy mun­kájuk gyümölcsét kizsákmányolók szedik le előlük. Az a terület, amelyet a szovjet kormány a Kuznetz völ­gyében amerikai munkások számára enged át, hogy ott autonó­miával bíró ipari kolóniát alakítsanak, körülbelül egyenlő New Jersey állam területével. Éghajlata kellemes, földje termékeny, szén- és vasbányái gazdagok, erdőségei bőséges faanyagot nyújtanak. Ezt a területet, amely kapitalisták számára milliár­­dokat érne, a szovjetkormány átengedi letelepülni szándékozó amerikai munkások számára. A szovjetkormány a munkanélküliség problémájának meg­oldását ajánlja ezernyi ezer amerikai munkás számára. Nem csak munkát ajánl, hanem alkalmat arra is, hogy a letelepülő munkások irányítói legyenek saját sorsuknak,tulajdonosai saját munkájuk jövőjének. Azok az amerikai munkások, akik megragadják a szovjet­kormány által nyújtott alkalmat, egyszer és mindenkorra kisza­badulnak a “help wanted”-es kapitalista Amerika ipari poklai­ból s minél jobb munkát végeznek a Kuzenetz völgyében a saját javukra és Szovjetoroszország javára, annál közelebb hozzák az itt maradók felszabadulásának napját is. A MUNKÁSHADNAGYOK JÓL MŰKÖDNEK A hajózási tanács másfél év alatt ötven százalékkal csök­kentette az amerikai tengerészek munkabérét. A tengerészek e másfél év alatt háromszor sztrájkba léptek, de egyszer sem egységesen. A tengerészszervezetek vezéreinek minden egyes esetben sikerült mgakadályozni az egységes front kialakulását s, ezért elbukott a tengerészek mindég sok sztrájkja. A mun­­káshadnagyok nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A vasúti munkatanács másfél év óta a vasúti munkások hol egyik, hogy másik csoportjának csökkenti a bérét s emeli a munkaidejét. A vasúti szervezetek először egymástól függet­lenül, később együttesen határozták el a sztrájkot, azonban a vasúti szervezetek vezéreinek minden egyes esetben sikerült a határozat végrehajtásának elsikkasztása. Azoknak a vasuta­soknak a sztrájkját, akik végre fellázadtak a szakszervezeti vezérkar uralma ellen, az állam, a vasúttársulatok és a szakszer­vezeti vezérkar egyesült ereje törte meg. A munkáshadnagyok ebben az esetben is nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A vasutasok és a bányászok, akik ellen a nagytőke mozgó­sította minden erejét, szükségét érezték a szövetkezésnek, a közös védekezésnek. A bányász és vasutas vezérek végre, egyesülési konferenciát tartottak Chicagóban és ott semmit­mondó “egyezmény”-kötéssel sikerült elsikkasztaniuk e két nagy iparág munkásainak egységét. A munkáshadnagyok is­mét nagyszerű munkát végeztek a kapitalisták javára. A lakás az egyetlen árucikk, melyre szinte korlátlan a ke­reslet. Az Egyesült Államokban egy millió családnak nincs megfelelő lakása. Az építkezési vállalkozók azért nem kezdik meg az építkezést, mert kiéheztetéssel meg akarják törni az építőmunkásokat. Az építőmunkások eddig sikeresen álltak­ ellent. Most a washingtoni konferencián az építőmunkások szervezeteinek vezérei megegyeztek a vállalkozókkal. Ezek a megegyezés értelmében korlátlanul fokozhatják a munka inten­zitását. A munkáshadnagyok ismét nagyszerű munkát végez­­­tek a kapitalisták javára. A new yorki gépmesterek felbőszülten vonultak ki a . ...V£ U'?y:’ 1 * VjSlers Felhívás az osztály tudatos szer­vezetekhez és munkásokhoz! Elvtársak! Munkástársak! A kapitalisták zsarnoki uralma a tetőpontját érte el. A háború alatt a helyzetet arra hasz­nálta föl a tőkésosztály, hogy a munkásokat megfossza a legelemibb politikai jogaiktól. A tőkésosztály valamennyi pribékje lábbal tiporta a gyülekezési jogot, a szólásszabadságot, a saj­tószabadságot és az összes “alkotmányos” jo­gokat. S e széles országban nem volt fórum, ahová az elnyomott munkások fölebbezhettek volna. A politikai és a gazdasági szervezetek nem voltak elég erősek és nem voltak elég osztály­tudatosak sem, hogy az uralkodó osztály elnyo­másának ellentálljanak. Gyáva népnek nincs hazája! A tunyaságért és­ a gyávaságért meg kell szenvedni a munkásosztálynak. A polgári jogok elrablását nyomon követte a gazdasági előnyök letörése. A háború után bekövetkezett ipari pangást fölhasználják a tőkések a munkásság életszínvonalának a lesülyesztésére. A “hábo­rús” árak még nagyrészt megvannak,, de a “háborús” béreket levágták — sok esetben fe­lére. A túlórázások ideje elmúlt. Ahelyett itt a munkanélküliség. A tőkések úgy érzik, hogy most lehet letörni a munkásszervezeteket, hogy azután a legféktelenebb kizsákmányolás áldo­zata legyen valamennyi munkás. Munkástársak! Az osztályharcnak a legkíméletlenebb fázisá­hoz értünk. És a munkások nagy tömegei itt ál­lanak tétlenül, tehetetlenül. Mégha akarnánk is harcolni, nem látják a helyes utat, nem isme­rik a helyes eszközöket. De nagy részük még nem is kész a harcra. A mi kötelességünk harcra buzdítani, osz­tálytudatra kelteni és osztályharcra vezetni a munkástömegeket! A mindennapi kérdések, a kenyérkérdések kapcsán kell­­ismertetni esz­ménket. Részt kell vennünk a gazdasági har­cokban. A kommunista eszméket. az osztályharcot, az ipari szervezkedést, a proletárdiktatúrát, a közös tulajdonon alapuló munkástársadalmat — mindezeket a munkásoknak mindennapi küz­delmében részt véve, kell terjesztenünk. Aminthogy ezekhez a megállapításokhoz nem férhet kétség, úgy az is bizonyos, hogy eb­ben a munkában az első lépés csak egy lehet. EGY HETILAPNAK A MEGTEREMTÉSE! Munkáshetilapot kell kiadnunk, amely nem­csak “hirdeti” az osztályharcot, hanem azt VÍVJA is! Olyan hetilapra van szükség, amelyet nép­szerű stílusával és alacsony árával a munkás­­osztály minden rétegei közé el lehet vinni. Olyan hetilap kell, amely az osztályharcot a maga EGÉSZÉBEN elfogadja és nem CSAK RÉSZLETÉT, vagy CSAK EGY ESZKÖZÉT hirdeti. Egy ilyen lapnak nagy tere van! Eltekintve attól, hogy a nagy magyarlakta városokban ezrével lehet olvasókat szerezni e lap számára, a tény az hogy bizonyos iparokban és munkásszervezetekben csoportosan dolgoz­nak magyarok, akikhez csakis egy ilyen magyar hetilappal lehet hozzáférni. E lap megindítását szorgalmazó­ bizottság bátran állíthatja — a­ helyzet lelkiismeretes tanulmányozása után — hogy egy fél éven belül HÚSZEZER példány­ban fog a lap megjelenni. Az angolajku elv­társaink segítségével New Yorkól San Fran­­ciscoig, Kanadától Mexikóig minden nagyobb magyar “prészen” megismerik ezt a lapot. Amíg a bizottság eme összeköttetéseket meg­teremti és a talajt előkészíti, addig a magyar elvtársaknak és a munkásszervezeteknek van idejük a lap megindításához szükséges alapot megteremteni. ÖT HÉTEN BELÜL ÖTSZÁZ DOLLÁR KELL!! A lapot május elsejére fogjuk kiadni. Május elsején legalább tízezer magyar munkás kezé­ben lesz a lap. Az előfizetési ár és az egyes példányok ára a lehető legalacsonyabb lesz. Áp­rilis 15-ig bejöhet 5000 példányra rendelés egye­dül a magyar szervezetektől. Ennek be kell jön­­­­ni, ha dolgozunk rajta. És ugyanaddig 500 dol­lár készpénznek kell összejönni, hogy a lapot megindíthassuk. Több jön be, ha minden ta­gunk CSAK EGY DOLLÁRT gyűjt vagy ad. Több jön be, ha minden magyar munkásszerve­­zet CSAK TÍZ DOLLÁRT szavaz meg. Több jön be, ha csak a legnagyobb tíz “magyar” vá­rosban tartanak erre a célra egy kis kedélyes estélyt vagy mulatságot. DE EZEKET MIND MEG KELL TEN­NÜNK! Föl a munkára! Ki a küzdőtérre! Előre a küzdelemben, melyben EGY AZ ELLENSÉG, EGY A FRONT és EGY A CÉL! * ' Minden levelet erre a címre küldjenek: A Munkáspárt Ipari Bizottsága 33 East First Street New York, N. Y. Nagy vihar a cseh nemzetgyűlésen Az a példátlanul bátor és me­rész beszéd, melyet a cseh kom­munista képviselők titkára tar­tott a nemzetgyűlésen, egyene­sen felszólítva a katonákat, hogy a burzsoá kormánynak és hadseregének tagadják meg az engedelmessséget, másnap óriá­si viharnak vált okozójává, a­melyhez hasonló éles támadást nem mutathatnak fel a cseh parlament annalesei.­­ A be­széd hihetetlen izgalmat váltott ki, úgy hogy a cenzúra jónak látta kitörölni úgy a képviselő­ház naplójából, mint az összes lapokból. Ez váltotta ki aztán másnap az emlékezetes vihart, amely sokáig emlékezetes ma­rad a cseh forradalmi mozga­lom történetében. Már az ülés megkezdésekor feszülten éles volt a helyzet. A szocialista Tomaschek, aki a képviselőháznak elnöke volt, felkésve nyitotta meg az ülést, hogy a kapitalista képviselők­kel összejátszva akadályozza a tárgyalást. Amint megjelent, viharos: — Szégyelje magát! — Nem szégyenli magát? — Gyalázatos! — így érti a demo­kráciát, és hasonló kijelenté­sekkel fogadták és a padok rá­zása növelte meg a vihart. — Még nem alkalmaztak elég cenzort? — A ház elnöke még segít nekik ? — kiáltoztak. Az elnök megpróbál beszélni, de hangja elfullad a nagy zaj­ban. — A kommunisták viha­rosan lobogtatják a pártlap pél­dányait, háromnegyed részben üres foltokkal tele, ahol a cen­zúra minden szöveget törölt. Más kommunisták megfenyí­tik az elnököt s szidalmakat szórnak feléje. — Hol van a kormány! ? — kiáltja az egyik. -- Hol van Benes ? (A minisz­terelnök.) — követelik mások. — Közben a német szocialisták közül többen is csatlakoznak a tiltakozáshoz. A zaj süketítő. A többi pártok sorából senki­nek sincs kedve beleavatkozni. Egy képviselő dr. Prategdl, megpróbál a szószékre menni, de nem hallani még csak a meg­szólítást sem, egyszerűen a gyorsíróknak mondja el, amit közölni szeretett volna. A mi­niszteri emelvény előtt a cseh szocialisták tanácskoznak a né­metekkel. Az elnök rendre inti a kom­munistákat, mire még több: — Pfuj­ — —Le vele! Szégyelje magát! és hasonló kiáltás fo­gadja. A képviselői padok majd összetörnek a súlyos rá­zástól. — Egy kommunista képviselő kigöngyöli a kommu­nista párt karácsonyi kiáltvá­nyát, amelynek terjesztését a szocialista kormány betiltotta és az elnöki emelvényre erősíti. Az összes kommunista képvise­lők felemelkednek és énekelni kezdenek. Fel, fel, ti rabjai a földnek, — hangzik fel a forra­dalmi Internationale. Majd a cseh Vörös Zászló dalt éneklik, s a forradalmi dal hangja az egész házat betölti, mintha csak az alpesek visszhangoznák... Utána pedig kivonulnak a kom­munisták. Magukra maradva a német baloldali szocialisták, megket­­tőztetik a viharos tiltakozást, hogy a kivonult elődeik helyét is pótolják. Követelik az ülés azonnali be­zárását, hogy nyomban megkez­dődhessen a házszabálybizott­ság önkényes határozatainak érvénytelenítése. A cseh szo­cialisták és más cseh képviselők hangosan védelmezik a szigorú cenzúrát, mit a szocialista elnök gyakorol. A női képviselők a nőkkel, a férfiak a férfiakkal veszeked­nek, vitatkoznak. Leírhatat­lan zaj tölti be a termet. Az el­nöki székre és a falra különféle tárgyakat dobálnak. Bűzbom­­bát dobnak. Az elnök a szé­gyentől vörösen rohan a mi­niszteri padok felé, ahová ép­pen most egyenként ülnek be a miniszterek. Strbrug képvi­selő odakiált egy szociáldemo­kratának : — Te tett! A másik visszafordul s azt hiszik, mind­járt verekedésre kerül a sor. A német dr. Czech rohan oda, hogy megakadályozza a vereke­dést. A vihar még sokáig tart. Vé­gül az elnöki kihirdeti, hogy há­rom kommunistát a hászabály­­bizottság öt ülés látogatásától eltiltott. A cseh szocialisták kézfeltar­tással járulnak hozzá a bünte­téshez. A német nemzeti képviselők kijelentik, hogy egyik párttag­juk, dr. Bearen dobta a büzbom-:­bár s ők nem helyeslik ezt és sajnálkozásukat fejezik ki. A nagy vihar azonban csak­ egy fejezete a cseh nemzetgyű­­lés újabb, forradalmibb perió­dusának, mert a cseh kommu­nista párt el van tökélve, hogy a parlamenti szószéket még ra­dikálisabban fogja ezentúl fel­használni, hogy a burzsoázia so­­­raiban zavart idézzen elő. : műhelyekből, nem akarták alávetni magukat Manton bíró dön­­­­­tésének. A szakszervezeti vezéreknek sikerült visszaterelni­­ őket a munkába. A tőke és munka bármelyik harcát tekintjük is, a munka­­ táborában élén ott látjuk a munkáshadnagyokat, akik vereség­ről vereségre vezetik a m munkásokat. A munkáshadnagyok jól­­ működnek a kapitalisták érdekében. Amíg a szervezett munkások el nem söprik áruló vezérkarukat, addig nem szá­­­­míthatnak másra, mint vereségre. A mezőgazdaság szervezése.­­”1 ■■ - ■ ■ - “­ Mezőgazdasági szövetkezetek. “11 kommunizmus ábécéje” (Folytatás.) Már a forradalom előtt is nagy elterjedettsége volt a pa­rasztság között a szövetkeze­teknek, amelyek különböző me­zőgazdasági termékek feldol­gozására alakulta. Ide tartoznak a sajtkészítő- és olajsajtoló társulatok is, me­lyek különösen az északi kor­mányzóságokban és a felső Volga-menti terméketlen vidé­keken voltak elterjedve. Ide tartoznak a különféle for­májú és összetételű termelőtár­sulatok és egyesülések, melyek a len kezdetleges feldolgozásá­val, répaszörp előállításával, zöldségfélék szárításával, szé­napréseléssel stb. foglalkoz­­­nak. A tanácshatalom mindezen egyesüléseket a legteljesebb támogatásban részesíti. A kommunista párt feladata az, hogy a falu dolgozó rétegeit­­ ilyen szövetkezetek létesítésére buzdítsa, a már meglevők fej­lesztésére és megnagyobbításá­­ra, munkamódszerünk tökéle­­tesbítésére hívja föl. Ugyanekkor azonban küzdel­met kell folytatni a kistőke ama kísérletei ellen, hogy lábát megvesse az ilyen szövetkeze­tekben és onnan harcoljon a ta­nácshatalom és a nagybani szo­cialista gazdálkodás ellen. (Folytatjuk.) »­­ A kurzus szétbomlása Amit a kommunisták régen­­ előreláttak, amire a magyar­­ munkásosztály jövő harcát ala­­­­pították, egészen kézzelfogha­­­­tóan bekövetkezett: az a ma­­­­gyarországi fehér ellenforradal­­mi front, mely a munkásság for­radalmával szemben a proletár­diktatúra letörésében, a “bűnö­sök megbüntetésében” egységes tudott lenni, részeire bomlik. Miután az ellenforradalmi réte­gek érdekei nem egységesek, nem tarthatták fenn a politikai egységet sem. Az ellenforradalom természe­tesen a magántulajdon, a kizsák­mányolás biztosításának érde­kében indult meg. Csakhamar azonban megindult a nagyobb profitért való kölcsönös versen­gés. Az a kispolgári réteg, a­mely magát “magyar intelli­gens középosztálynak” nevezi, különítményekben, ébredő ala­kulatokban szervezkedett, fel­fegyverkezett és a fehér terror közepette nem a nagyburzsoá­zia engedemes eszköze lett a munkásság fékentartására, ha­nem önállósította magát, kezé­be kaparintva az egész államha­talmat. Ezáltal nemcsak a munkásság elnyomójává, de a nagytőkés és nagybirtok zsaro­lójává, élősdijévé vált. Ez ellen az állapot ellen kezd­te meg a legerélyesebb küzdel­met a kapitalista osztály, mely maga akar uralkodni. Ebben a harcában a nagyburzsoázia a ‘‘liberalizmus” jelszavait szege­zi a fehér terrorral szembe, mert a kapitalizmus uralmának formája: a polgári demokrá­cia. A munkásosztály természete­sen nem csatlakozhat egyik fél­hez sem. Nem érdeke sem a fegyveres terror alátámasztá­sa, sem a kizsákmányoló nagy­burzsoázia kizsákmányolási sza­badságának biztosítása. A mun­kásosztálynak önálló osztálypo­litikát kell folytatnia, hogy az egymással marakodó uralkodó­osztályok gyengeségét kihasz­nálva, forradalmi harccal egyre újabb meg újabb állásokat ve­gyen be. A magyarors­zági szociáldemokrácia azonban nem a munkásosztály érdekében csi­nál politikát. A Vanczák-féle­ Népszava -lovagok, amikor a Horthy-féle fegyveres terror a polgári ellenzék csapásai alatt már-már inog, a Horthy-hóhé­­rok segítségére siettek, titkos paktumban eladva a már ébre­dező munkásosztályt. Ennél na­­­gyobb árulást még a szociálde-­ mokrata párt sem követett el a munkássággal szemben. Az egész magy­arországi munkás­­osztály megbotránkozással és felháborodással felelt erre az árulásra. Vanczákék rémülten látják, hogy a magyar munkás­­osztály minden árulásuk dacára is erősebb mint ők gondolták: nem engedi magát gúzsbakötve áruba bocsátani. A szociálde­mokrata pártban és a szakszer­vezetekben elemi erővel tör fel az ellenzéki mozgalom, amely eddig szétdarabolva, egységes célok nélkül, aktuális bérkérdé­sekhez kapcsolódva darabokra, tördelve harcolt. A Vanczák­­árulók utolsó lépése egységbe tömörítette ezt az ellenzéket, mely tudatosan adja ki a jel­szót: Le a Horthyrval paktáló Vanczák-szocialistákkal és szak­szervezeti vezérkarukkal! A magyarországi munkásosztály most megértette, hogy további harcának legelső feltétele az, hogy lerázza testéről azokat az árulókat, akik nemcsak a kizsák­mányoló tőkét, de a gyilkos fe­hér terrort is testükkel takar­ják a munkásosztály támadá­saival szemben. A Horthy-terror eltakarítá­sáról rövidesen az a burzsoázia fog gondoskodni, amely a fegy­veres erőben — nem zsaroló ál­lamhatalmat, — hanem enge­delmes eszközt akar látni. A munkásosztálynak azonban ugyanakkor Horthy­ szocialista vezéreit kell elkergetnie, hogy azok meg ne akadályozhassák a fehér terror megbuktatását és ne védelmezhessék testükkel az államhatalomhoz jutó burzsoá­ziát. A fehér terror és a Van­­czák-árulók bukása után nyitva áll az út a kapitalista rend két ellenséges osztálya: a burzsoá­zia és munkásosztály közötti küzdelemre, a forradalmi osz­tályharcra. Ez a forradalmi osz­tályharc természetesen nehéz­kesen, zavaros jelszavakkal, hiá­nyos szervezetekkel fog megin­dulni. “Igazi szociáldemokra­ták” fognak harcolni a “szociál­­árulók” ellen, “a munkásság helyzetének javításáért” a ka­pitalizmus ellen. A kommunis­táknak és nekünk forradalmi ifjúmunkásoknak kötelessé­günk, hogy ezt a harcot tuda­tossá és szervezetté tegyük. A legvilágosabb munkásárulásból a minden­­ szociáldemokrácia el­leni harcnak, a munkásosztály pillanatnyi hely­zetének javítá­sáért folyó küzdelemből a mun­kásság önálló forradalmi osz­­tályharcának kell majd kinőnie. fr~--------------------------—------------------- -...—....­ .............. ==•»‹ MA, pénteken este 8 órakor az Amerikai Magyar Ifjúmunkás Szövetség new yorki osztályának gyűlése lesz a Munkás Otthon 5-ös termében (350 East 81st St.) A ta­gok hozzák magukkal régi tagsági könyvü­ket. Új tagok felvételre jelentkezhetnek. — Előadás is lesz. v: 1 , - u .....­­ ........ ........... — ...... .....j

Next