Uj Előre, 1923. január (19. évfolyam, 3760-3789. szám)

1923-01-30 / 3789. szám

AZ ALAMIZSNA .­ Irta: Charles-Louis Philippe lett volna, nem történt volna semmi. Egyszerűen leült vol­na egy fa alá, hogy nyugod­tan gondolkozhasson. Egy bi­­zonyoskorú embereknél az öröm nem tör ki közvetlenül, egy ideig tart, míg összesze­dik magukat. Balthazár apó azonban a város közepében volt, az egyetlen hely a gon­dolkodásra csak a korcsma lehetett. De az ember nem megy a korcsmába anélkül, hogy va­lamit ne inna. Balthazár egy kis üveg vö­röset rendelt. Micsoda meg­lepetés. Az első korty után meg kellett interpellálnia a korcsm­árosnét. — Mit adott itt nekem? — Ez bor — mondotta az asszony egy kissé ijedten. — Na, — mondta Baltha­zár apó, — akkor hát már nem emlékszem a bor izére. Elfelejtettem, hogy milyen jó. Kiitta az üveget olyan él­vezettel, hogy a pénzre, a­mibe majd kerülni fog, már nem is gondolt. Csak, mikor már kész volt, gondolta, hogy innia ugyan kellett, de egyúttal mindjárt ehetett is volna. Különben ehez sem volt késő, mert érezni kezd­te, hogy éhes. Egy kis nya­lánkságot akart magának engedélyezni. — Mondja kérem, — for­dult a korcsmárosnéhoz — annak idején, ő bizony régen volt, — a favágókkal dolgoz­ó Charles Louis Philippe, a francia író, néhány évvel a háború előtt halt meg egé­szen fiatalon. A szegények, az elnyomottak keserű életét rögzítette meg tökéletes mű­vészettel megírt novelláiban és regényeiben.) Balthazár apónak hívták. Arcát nem lehetett meglátni, mert egy szakáll burjánozta körül, mellyel szemben az emberi művészet tehetetlen. Orrát ugyan látni lehetett, de még az is hajjal volt be­nőve. Ha az ember ezt a sza­kállat nézegette, szinte meg­lepő volt, hogy a szemeket mégis szabadon engedte. Hozzá még Balthazár apó egy régi nemezkalapot vi­selt, mely nyakára, fülére, szemöldökeire esett és gon­dosan betakart e fejen min­dent, ami nem volt szakáll. Szerencsétlenségre még vö­rös is volt. Túlságosan sza­kállas embereket nem lát­nak szívesen. Úgy tűnik fel, mintha szándékuk lenne gondolataikat eltitkolni. És a vörös szakálluak még kevés­bé kedveltek. Balthazár apó faluról-fa­­lura járt egy fekete fadoboz­zal, melyet hátán hordott. Levélpapírt árult. Senki nem szerette. Ha valaki levélpa­pírt vett nála, csak azért tet­te, mert szüksége volt rá és mert olcsóbban szerezte be nála, mint a kereskedőnél. Egy rekkenő meleg nyári napon történt, hogy Baltha­zár apó árujával Lerondean kisasszonyhoz állított be. Lerondean kisasszony jó nőszemély volt, aki csak egy hibában szenvedett, nagyon fecsegő­­volt. Sokat járt temp­lomba és mit össze nem mor­molt minden kápolnában a szenteknek! Belligand, a pap, aki pedig nagyon elné­ző úr volt, egyszer végül azt mondta neki: “Kisasszony! Hiszen ma­ga alkalmatlankodik a szenteknek!” Mikor belépett hozzá Bal­thazár apó, levette kalapját. Nem udvariasságból, hanem mert melege volt. Letörölte homlokát. Lerondean kisasz­­szony egy érdekes felfedezést tett: Balthazár kopasz volt Nemcsak, hogy a szakáll nem ért a fejéig, hanem egy­általában nem volt haja. Mindegy! Ez a kis bőr, mely felszínre került, Bal­thazár apót megint az embe­riségbe sorolta be. Nem volt medve, mint ahogy gondolni lehetett volna. Lerondean kisasszony csodálkozott ezen és kedve támadt beszélgetni, mint ahogy ezt az emberek­kel is, nemcsak a szentekkel tenni szokta. Balthazár válaszolt: Sza­kálla a száj környékén ketté hasadt. Szavak jöttek ki be­lőle. Igen, nagyon melege volt. Hatvanhat éves volt. ó! Milyen furcsa! Lerondeau kisasszony ugyanebből az év­folyamból, vagy mint aho­gyan ő mondta, osztályból származott. — Ugyan, iga­zán! — Sok levélpapírt nem ad el. Ha a nap végén 15 sous a tiszta nyereség, hát már a legtöbbre vitte. Sze­gény öreg! Kemény munka ilyen hőségben ide-oda lohol­ni. És Lerondean kisasszony 2 sousért levélpapírt vett és kettőért kavertát. Balthazár apó aztán foly­tatta körútját és a városka minden házába benézett és két óra felé, mikor a hőség tetőfokát érte el, visszafelé indult. Lerondean kisasszony ezt nem tudta nézni. Részvéttel­jesen kiáltotta oda neki: Hallja kedvesem, a mi ko­munkban az embernek már csak a jótékony cselekedetek szereznek örömet. Mi az érté­ke az egész portékájának?­­ — A levélpapír, kavetták és ceruzák, minden együtt véve 6 frank. — Itt van a 6 frankja — mondotta Lerondeau kisasz­­szony. —Mindent megveszek és majd elosztom a gyerekek között az apácák iskolájában. Ha e pillanatban Baltha­zár ané ». Szav­uri réteken AZ EGOISTA Mindene volt, ami ahoz volt szükséges, hogy ember­társai ostorává lehessen. Egészségesen és gazdagon született — és egész hosszú életén keresztül egészséges és gazdag maradt; egyetlen egyszer sem sértette meg a törvényeket, soha ellenük nem vétkezett, sem szóval, sem tettel. A hibátlan becsületesség volt!... És büszke becsüle­tességének tudatában, min­denkit a földre lenyomott: rokont, barátot, ismerőst. A becsületessége volt a tö­kéje és ezzel a tökével uzso­­ráskodott. Becsületessége azt a jogot adta neki, hogy kíméletlen legyen és csak a törvény ál­tal előirt jót tegye. És ő kí­méletlen volt és semmi jót nem tett, mert a törvény ál­tal előirt jó nem a jó. Soha mással nem törődött, mint a saját, oly példás sze­mélyével és komolyan meg­haragudott, ha mások kevés­bé buzgón törődtek vele. Különben nem tartotta magát egoistának , és sem­mit sem szidott, üldözött ir­galmatlanabbal, mint az ön­zést és az önzőket. Ami ter­mészetes is: az idegen önzés saját önzésének útját állta. Mivel magát minden, de még a legkisebb hibától is mentesnek vélte, idegen gyengéket sem felfogni, sem tűrni nem tudott. Különben senkit és semmit meg nem értett, mert mindenképen, minden oldalról, felülről és alulról, élülről és hátulról pusztán saját személye vette körül. Azt sem értette, hogy mit jelent “megbocsátani”. Saját magának semmi megbocsá­tani valója nem volt, minek kellett volna tehát mások­nak megbocsátani? Saját lelkiismeretének íté­­lőszéke előtt, saját istene arca előtt, ez a csoda, ez a szörnyetegje minden erkölcs­nek, az égre emelte szemét és erős, érces hanggal így szólt: “Igen, én egy érdemes, egy erkölcsös ember va­gyok!” Ezeket a szavakat halálos ágyán meg fogja ismételni— és még akkor sem fog sem­mi sem mozdulni ebben a kö­­szövben — ebben a hibátlan, tökéletes polgárszívben. a csúnyasága az önhitt, hajthatatlan, olcsón szerzett erkölcsnek —alávalóbb vagy mint a bűn meztelen csúnya­ságát!­tam együtt az erdőben. Ak­kor volt egy olyan sajt: “fro­­mage de Brie”-nek nevezték. Hallott-e erről? Hogy hallott-e róla a kocs­­márosné! — A fromage de Brie az mindig is lesz! —Ha pedig így van, Balthazár apó szeretné, ha kaphatna egy ilyen sajtot négy sous-ért. Miután Balthazár apó­­ké­szen volt a sajttal, valami említésre méltó dolog ötlött az eszébe: azok az emberek, akiknek csak kenyérre jut, nem tudnak semmit azokról az élvezetekről, melyeket az evés nyújtani tud. A gazda­gok nem ostobák, amikor gondosan ápolják gyomru­kat. És mindent latolgatva,­ az utolsó sous-nál még nem,­­ tart Balthazár apó. Ne ör­­­­vendeztesse-e meg tehát ma­­­­gát egy kis felvágottal, pél­­l­dául sonkával vagy kolbász­­szál? Elvégre az ember csak­­ egyszer él­ ! Milyen éhes volt! Minél többet evett, annál erőseb­ben érezte éhségét. Egy olyan hatalmas étvágy fogta el, mely nem csak a gyomor­ból, hanem összes tagjaiból,­­ hátából, fejéből sugárzott ki.­­ Közben konstatálta, ami­­ egész életében hiányzott ne­ki, az az evés volt. Egész erejével igyekezett az elve­szett időt kipótolni. Fájda­lom, szünetet kellett tarta­nia, mert kezdett fáradt lenni. De úgy szív szerint enni, az veszélyes szokást jelent.­ Aki egyik kívánságát kielé­gíti, mindjárt egy másikra tér át. Miután Balthazár apó befejezte ebédjét és a nagy nyári hőségben a hosszú út­­­­ra indult, meggondolta, hogy az evés után azoknak az em­­­­bereknek van a legnagyobb élvezetben részük, akiknek nem muszáj járniok és az ár­­­nyékban ülhetnek. Elnyújtó­­­­zott tehát egy tölgyfa alatt­­ és itt feküdt semmittevésben­­ estig. Ez csak a kezdet volt. A következő és azt követő napon nem kerülhette ki, hogy egyen és ha elhagyta a korcsmát, lefeküdt a me­zőn. Ami a pénzt illeti, Le­rondean kisasszony 6 frank­ja ráment. Ami az időt illeti, azon a napon, melyen ideje lett volna a járás székhelyé­re menni, hogy új áruval lássa el magát, egy fityingje sem volt már, őszintén dühös volt. Az a vén satrafa nem habozott. Találkozott egy szegény em­berrel és anélkül, hogy kér­dezte volna, hogy nem von­ja-e el a szája elöl azt a kis kenyeret, elszedi előle —és milyen célból, te édes Isten — minden holmiját, melyet azért árusított, hogy életét fenntarthassa. Azzal az ürüggyel, hogy 6 frankot ad neki, a kövezetre dobta. A szegények ugyancsak buták lennének, ha a gazdagoktól az orruknál fogva hagynák magukat vezettetni. Odament Lerondeau kis­asszonyhoz, még­pedig teke­tória nélkül. Akármennyire is védekezett a kisasszony, nem győzte meg Balthazár apót. Mintha a pénz számíta­na egy olyannál, mint ő. Igen, a szemébe mondta neki. — Már tudom, hogyan ke­reste. Vagyis jobban mond­va, tudom már, hogy az asz­­szonyok hogyan keresik. A jó Lerondean kisasz­­szonyn­ő, akit a pénzt a szü­leitől örökölte. Inkább saj­­nálatraméltó volt, mert volt elég belőle. Nem ment férj­hez, mert az empire korban, melybe ifjúsága esett, a fér­fiak a nőktől hozományt kí­vántak. Különben nagyon meg­ijedt és visszaadta Balthazár apónak a levélpapírjait, ka­­vettáit és az összes ceruzá­kat. — Az embereknek iga­zuk volt, akik gyanakvók voltak férfiakkal szemben, a­kik annyira­­ szakállasak, hogy még az arcukat sem lehet látni. És hogy férfiak vörös szakállal nem érnek UJ ELŐRE Tartson egy kanna MAGNOLIA STARTEJET mindig Légszekrényben azonnali használatra­ őrizze meg a szelvényeket. Értékes ajándékot kap értük Küldjön a szelvény hátlapján lévő elmék bármelyikéhez a képés premium jegyzékért “E szelvényeket érdemes gyűjteni!* Szeretet és béke írta ILLYÉS BÉLA Az eget sárgásszürke felhők borították, korán besötétedett, csak a hó világított valamics­két. A favágó ma korán jött ha­za az erdőből, fejszéjét a falnak támasztotta, friss almot vetett a sarokba kötött kecske alá, aztán a felesége körül szorgoskodó tu­dós asszonyhoz fordult. . — Na? — Hát... hát.­.. — felelte a tudós asszony, aki éppen most nyitotta ki az ajtót, hogy a tűz­hely füstje utat kapjon. — Az éjszaka megjön, egészen bizo­nyosan megjön. A favágó felesége a szalmára terített pokrócon fekve, keserve­sen nyögött. A tudós asszony időnként letörölte homlokáról a­ verejtéket és morgott valamit. Az ember egy darabig ott állott a felesége lába mellett, azután lefeküdt a szalmára a kecske­­ mellé. Itt lent, az állat mellé bújva, nagyon jó meleg volt, az erdő mostanság farkasordítóan hideg. És az éhes ember nehezen állja a fagyot. — Két napra szünetel a mun­ka — mondotta a favágó, csak­hogy éppen mondjon valamit. — Ünnep van, hát két napon át nem lesz mit enni. — Hát csak nem marad fize­tetten a szent ünnepi szünet? — kérdezte a tudós asszony, de a favágó nem is adott választ Hát persze, hogy fizetetlenül marad — gondolta félálmában. Már hogy is lehet egy tudós asszony annyira ostoba, hogy ilyeneket kérdez. Hangos, keserves asszonysí­­rásra ébredt. A tudós asszony az oldalába bökött, hogy gyorsab­ban kaszmálódjék. — Na? — kérdezte álmosan, szemeit dörzsölve. — Menjen, szaladjon, hozzon tüstént doktort. Baj van. Elvér­zik az asszony. A favágó fáradt volt s álmos, munkától s éhségtől elcsigázott, feje mázsányi nehéz volt, csak lassan fogta a szót. Hanem az asszony egy újabb, keserves si­koltására mégis csak elindult. Igen nagy hiba lehet, ha már a tudós asszony maga akarja az orvost. A huszonkilenc faház, amely­ben huszonkilenc favágó lakott asszonyokkal, gyerekekkel és kecskékkel, jó félórányira volt a villany világította új Teleptől. A favágó nagylomhán indult út­nak, azután — maga sem tudta miért — egyszer csak szaladni kezdett. Nem tellett egy negyed órába és már ott állott a doktor kapujánál. — Nincsen idehaza — mond­ta a szakácsné. — Az van az igazgató uréknál. Vacsorára hit­tük. Mire a rövid szó végére ért, a favágó már útba volt az igazga­tó úr cserepes háza felé. — Nem lehet bemenni... — De mondom, hogy a doktor úrral akarok beszélni. Nagyon­­sietős. A tudós asszony kül­dött. — Értse meg, jó ember, nem lehet az urakat karácsony este­­ megzavarni. Hanem az egyik kisegítő föl­szolgáló mégis kihívta az igaz­gató urat, de jobb lett volna, ha nem hívja ki. — Hát keresztény ember vagy te? — ordított a favágóra a veresarcú, kövér, lomhatestű igazgató úr. — Keresztény em­ber nem rontja meg senki kará­csony éjszakáját. .Érted? Kot­ród a dolgodra, amig jó sorod sorod van. Az igazgató úr bement, de a favágó még jó ideig nem tudott elindulni. Lehajtott fejjel, majd­nem mozdulatlanul állott — egy kicsit szédült, talán csak a fá­radtságtól, de talán az ételek szokatlanul finom szagától. A szobából hangos muzsikaszó hallott, nevetés, ének. Észak felől hideg szél kereke­dett, hosszú volt nagyon az út hazafelé. — Hát a doktor? — Nem jön. Itt van az igaz­gató úréknál. — Hogy az a szentséges... A favágó ismét arra ébredt, hogy a tudós asszony oldalba rúgja.­­ — Na? — Meghalt. Elfolyt a­­vére. Hanem a gyerek megjött. Itt van, él... A favágóné szoknyájába bu­­gyolált porontyot odatette a fé­lig még aluvó ember ölébe. A fa­­j­vágó most sem érzett mást, csak éhséget és fáradtságot — Hát meghalt? — kérdezte néhány perc múlva. — Meghalt — bólintott a tu­dós asszony. — Isten nyugosz­talja. — Hanem hát nekem menni kéne, mert még megkések az éj­jeli miséről. Vigyázzon kend na­gyon a gyerekre... Majd reg­gel idenézek. A favágó ügyetlenül ölelte ma­­­gához a melegtestű kis jószágot, a­ki — mintha csak mindent meg­­­értett volna — hangos sírásba fogott. Az apja akkor odafektet­te a szalmára a kecske mellé, ő maga meg kiment a szabadba. A szél elvitte a felhőt, azután elült. A levegő éles, hideg volt, az ég tiszta, köröskörül minden s fényes és világos.­­ — Jaj — nyögte a favágó és j 'odn támaszkodott a viskó falá-­­ hoz. — Jaj! — mondotta ismét és­­ pár perc itílva keményen, fe­ j nyegetően és kezeit ökölbeszo­­­ritotta — Jaj! Jaj!... Távolról a misére hivó ha­­j­rangszó hallatszott A hold ezüstszínűre festette a havas vi­déket, hogy nagyon szép legyen, méltó a szeretet és béke ünne­péhez. Kézimunka- és Szücsüzlet A legkívánatosabb D. M. C. és O. M. T. pamut a LEGJOBB HARASZ­­TOK nálam kaphatók. Mindenféle Szücsmunkát elvállalok és felelősség mellett, a legrövidebb idő alatt, a legjutá­­nyosabb áron elkészítem. Két szőrmék Állandóan raktáron vannak. —­ A munkáság pártfogá­sát kéri M. KU­DRA 92S S. BROAD ST„ TRENTON, N. J. CEDAR 1339. GUNSBERG BROS. BÚTOR, KÁLYHA, SZŐNYEG, FESTÉK ÉS VASÁRUK 2331 W. JEFFERSON AVE­, DETROIT, MICH. ÖN TÁMOGATHATJA A PÉK MUN­KÁSOKAT, HA KENYERET VÁSÁROL ÉS AZ ITT LÁTHATÓ SZERVEZETI JELVÉNYT A KE­NYÉREN KÖVETELI! INTERNATIONAL WORKERS IN THE AMALGAMATED FOOD INDUSTRIES. * • 5 Apró Hirdetések MUNKÁT NYER — egyszeri közlés soronként 20 cent, háromszori köz­­let 20 cent. Egy sornak ■é­sze számítandó. UIKAB­­EH­AT­AS. ELADÓ INGÓSÁGOK — 15 szóig egyszeri köztet 30 cent, háromszori közlés 70 cent; 15 szón felöl minden további txo 2 cent közlésenként __ ZXAlló, BIRBILAUA FARMOK. INGATLAN, TÁRSÁT KERES, SZEKTI ALKALMAK. OKTATÁS — 20 szóig egyszeri közlés 70 cent, há­romszori közlet $1.80. 20 szón felül minden további szó 2 cent köz­lésenként ..... RAGYono BETOKBóL (10 PONT) szedett hirdetésekért a fenti Arak kétszerese számítandó. ..... APRÓ HIRDETISSEK ÁRA előre illetendő. Csak egy téves közlésért vállalunk felelősséget . . .... APRÓ HIRDETISSEK MASNAFKA délután 5-ig vétetnek fel a kiadó­hivatalban. — Telephone: ORCH.VRD 4927. UJ ELŐRE 83 East First Street, New York, N. Y. UP-TOWNI KÉPVISELŐINK: HERRMAN ARTHUR, 67. utca és First Ave., sarok: JOHN M. WEISS, 348 East 81st St. Apróhirdetéseket d. u. 4 óráig felvessünk másnapi lapra. v/JahlVJbjLAA'jJl FIÓK IKvM; Cnas. Hauneker-féle üzlet 4035 Buckeye Road; Telephone; Garfield 4957; Üzletvezető: VÁRADY MIHÁLY PITTSBURGHI ÉS KERÜLETI IRODA: 4831 Litle Street Hazelwood, Pa. Kerületi lapkezelő: SÁGI ZOLTÁN. KERESÜNK megbízható munkásokat, akik gyöngymunkák otthoni készí­tését elvállalják. Ékszer készítők előnyben. Referenciák és betét meg­­kivántatik. Ajánlkozni lehet az Oriental Beach Corporationnál, 349— 353 Fifth Avenue, N. Y. KIADÓ. A Munkás Otthonban, 350 E. 81-ik St. eg­y kis, világos irodahelyiség kiadó. Szervezetek, vagy egyes­ületek­­ részére nagyon alkalmas. VILÁGOS bedroom kiadó. 2 lány ré­szére, jó otthon, 340 East 6-ik utca ajtó—..u-.-j-j------_______ Bútorozott szobák barátok és há­zaspárnak éjjelre vagy hétre kiadó. Kovács, 300 East 75th. St., N. Y. 31—5 RESTAURANT jövedelmező vendéglő, a legjobb üzlet negyenven hosszú lejáratú szerződés­sel — elutazás miatt azonnal eladó. Érdeklődni lehet, 25 W. 35th St. N. Y. Mrs. PILÁT, szülésznő ajánlja magát az elvtársnők fi­gyelmébe. Lakás cím: 830 East 70th Street Tel. RHINELANDER 3916 n •­1" Mund­ih­árom éve* SZü­leSZnO gyakorlattal, kért a znakártányok párfogását, tisztelett&I. Mrs. PECZE S&MaNS S. RÓZSA, ÉTTERMEI 326 East 6-ik utca. 1-ső és 2-1 k­övek között Kitűnő magyar konyha. Figyel-­­­mes kiszolgálás. SÁNDOR ÉS RUDOLF KAUFER AUTÓ, MOVING ÉS EXPRESS helyben és vidékre, vasút és hajóhoz KS9 East 79th Street, New York City Tel. Rhinelander 8287 CHICAGÓI UAUJAR ÜGY­VÉD rt .­­ Hitel ügyvéd Gottlieb Lajos Jak aCMM elvállal mindennemű a­uz- vál­tó és bamett­ügyet, órák naponta este 8-ig. Szerdán este 6-ig. Vasár­nap délelőtt 10-től 17-ig. 1572 N. Halstead St., az emeleten. Telefon: Di­versey 3134. r., » ■--­JtsmAKl'cLAUDA 388 East 6th Street A DOWN-XOWM MÁGIAKOR TA­­LACKÓ 516 HELYE. Kitűnő konyha. Előzékeny kiszolgáló«, MA&Kfi'ljtUSi Est d­üZölbtb’, tulajdonos. J Tel.: PLAZA 3201. — Est 1301 . Egyedüli Magyar Vállal­kozó és Balzsamozó linum U­lja.VíD Anio- és Itoval-Molgálat. -A­ nap bármelyik órájában ren­delkezésére állok. — Kitűnő ki­szolgálás. _ 3X8 E. 64-lk utei 1-»A és 2-lk Ave. között. * FlAkta: 115 Ave. “A”, 7-ts 8-lk utcák között. Telephone: ORCHARD xIS5 MAGYAR MUNKÁS OTTHON EGYESÜLET 330 K. alat­­t­ »«n *ork City keijjsegai az etau emeleten kaa­­aoduek. Modem oiliiArd terem. Gyttléeteruiek «tervezetek«es. Mu­latság ea egyév alkarmagra szín­paddal berendezett­ nagyterem, vala*­mint könyvtár a magyarság részére. olvaso as könyvtár nutva REGGEL 10-TŐL. ESTE 6-IG KED­DEN, CSÜTÖRTÖKÖN 18 VASÁR­NAP. — Tál.: Lenoz SS07. E Vktrolák VICTOR hanglemezek . Magyar hanglemezekben: Rö* UM­a*a Lajos, Kürnsey, Berkes, SIÓ, Rác*, M. Goldsmith & Son lg First Ave., Cor. 78th St. J§H Nyitva este és vasürnap is |p TeL: Rhinelander 3711. Telephone Rhírdfeiaxider 3074 E. MENDELSOHN MAGYAR VIRÁG ÜZLETE Elvállal mindennemű munk­sági dekorációk, lakodalmi csokrok és temetkezési munkák elkészítését. » Vlesnyaiszonyi kossoru és fátyol nagy választékban. Crépés minden megrendelt teme­téshez ingyen. 1341 SECOND AVENUE Cet. 70th and 71st Sts. Nctv York ' üss Telephone: Rhinelander 5755. Dr. Gyula Orwan és j Dr. M. Black MAGYAR FOGORVOSOK First Ave. és 77. Street New York Elsőrendű kezelés, jutányos­­ árak mellett. Nyitva naponta 9-től 12-ig, ?­­ 1-től 7.30-ig. 11 l1-től ,1-ig este­­ 6-tól 8-ig .».«-n­­nap csak délelőtt. Tel • bivS^41" 8720 — 455 We­t Arr8ey Cleveland Ave. mellett Caicago.'lIL Nem fog csalódni.] SZÍVÓS TESTVÉREK 38 Pirat Ave­ a 2. s 3. utcák között. NEW YORK CITY New York AUTO SCHOOL 42 W. 125. St., JSew York. N, Y. Tanuljon ki soff­őrnek vag­y gé­pésznek és biztosítson magának könnyű, állandó és szép megélhe­tést. A gyárat cserélje fel a jó friss levegővel. Tandíjunk igen mérsékelt és a tanulási idő mintegy négy hét. Garantáljuk a licenst. Nyitva van nap és esténként is. Vasárnap a. ..­­ — Magyarul tanítunk! — TANÍTÓ: CARL D. KASNERE. [ ÉLETMENTŐI Ezen kiválóan érdekes és tanul­ságos könyv mindkét nem által, akár fiatal, akár öreg, figyelemmel olvasandó. Nagy fontossággal ős­ úgy házasulandók, mint olyanokra, akik boldogtalan házasságban él­­nek. Részletesen foglalkozik min­den férfi és női ideggyengeséggel, leírja az emlékező gyengeség oka­it, egyáltalán elősorol minden elő­forduló betegséget és annak mi­kénti gyógyítását. Az Eskor (Epi­­lepeia) betegségnek, valamint gyó-­­ gyitásnak, külön lap van szentel­ve ARC BÉLYEGBEN 15 CENT. A.NULVA 25 LEF.NT. Kiadva a NÉMET GYÓGYINTÉZET által. «84 i'mioH Ave., New York a kurzucián meggráttása céljából. Be­jegyezve 1860-ban, összhangban a kongresszusi törvényekkel. HIVATKOZZÉK AZ UJ ELÖJlfcB*./ SZILÁGYI & COMPANY 18« FIRST AVSINE, A 81-IK UTCÁNÁL NEW IGRE, N. Y. wauKFOK: mmamjumaM nsi 80 A & m L V,MB 't Varrógépek vUW{CpCK MHjHHSÉh **■??*■» *• **>jj*­£?*"%?**__^ hj 'ip« ífcSSShiírt i£!££>' eTin l gaf araa krtt 1* "SnA-iak ■i a.iii.iinai..iiiir-r ...........—• ------ ' ----------------------------

Next