Uj Előre, 1923. szeptember (19. évfolyam, 3999-4028. szám)
1923-09-09 / 4007. szám
7857 MILLIÓ DOLLÁRRAL TARTOZNAK AMERIKA FÖLDMŰVESEI A WALL STREETNEK Beszéljetek számok! Az Egyesült Államok farmerei 7,857.700.000 dollárral tartoznak az Egyesült Államok tőkéseinek, a földjeiken, házaikon, termésükön súlyosodó teherért. Tizenhárom évvel előbb, 1910-ben, csak 17,6 millió volt az adósság. Azóta azonban prosperitás volt. A Wall Street 450 szállókkal megnövelte követelését a farmerekkel szemben. És ez csak a teher, a jelzáloghitel az ingatlanokéra. Nincs benne a gépekre, a vagonokra, egyéb fölszerelésekre levő adósságok milliói, sem amivel a kereskedőknek és a bankoknak tartoznak a farmerek a független kölcsönökért. Ez utóbbit illetőleg, nincsenek pontos adatok, de mindent összevéve körülbelül 15.000 millióra tehető a farmerek adóssága a mindenfajta tőkéseknek. Más szóval az Egyesült Államok földje a Wall Street és a kisebbrangú bankárok kezében van. Ha a farmerek nem fizetik meg az adósságot, a föld tulajdonjoga — a szent magántulajdoni — a Wall Streetre száll. Van-e reménye a farmernek kihozni annyit földjéből, hogy adósságát kiegyenlítse. Tudja-e fizetni legalább a kamatokat. Átlag 140 dollár fizetendő kamat jut egy-egy farmra az országban. A földművelésügyi minisztérium szerint a búza termelési költsége bushelenként átlag $1,60. A gabonaspekulánsok között átlag 1 dollár körül szokott keringeni a búza eladási ára. A farmernek viszont 70 centet fizetnek érte. De az egy dollárból, amit a városi ember a búza busheljáért fizet, valójában 20 centnél alig jut több a farmernek. 14 cent a nagy- és kiskereskedőknek és a gyárosoknak megy mint nyereség, 17 cent ugyanazoknak a ’szolgálat fejében’’ és 49 cent a szállítóknak, a vasúti trösztöknek stb. jut. Miben reménykedhet hát a farmer, hogy kiláboljon adósságaiból ? A polgárháború idején a kisemmizett, kifosztott farmer fogta a vándorbotját, vagy utolsó lovát és ment a szűz Nyugatra. Azok a napok letűntek. Ahelyett a modern termelési módszer lépett életbe, amely a produktivitást megsokszorozta. A modern gépezet tulajdonosa a Wall Street és a termelés fokozásával együtt az amerikai bank és ipari tőke is fokozottan egyesült. A nekikeseredett farmer kétségbeesett hazárdsággal adta el “jelzálog hitelét.” Mind mélyebbre sülyedt az adósságok posványában. Csak egyszer volt derűsebb fölötte a vég. A világháború alatt, amikor hadseregszállító volt valamelyest. Aztán jött a vég. 1923-ban az amerikai farmerek a tönk legszélén állanak. Ki találta meg mégis a kivezető utat? A Szövetséges Földműves Munkáspártnak van egy programja a helyzet megoldására. Abból az alapelvből kiindulva, hogy “a föld azé legyen, aki megműveli azt”, öt esztendei moratóriumot (haladékot) követel minden dolgozó farmer számára. Valaki számára veszélyes ez az ajánlat. Egy földhöz ragadt farmer, mikor meghallotta: a Tudják-e, fogják-e fizetni!? Földműves Munkáspárt emelje vetélését, fölkiáltott: — A teremtésit! ha egyszer öt évi haladékot kapunk az adósságainkra, nincs az a törvény vagy hadsereg a földön, amely minket a fizetésre tudna kényszeríteni ! Ez a választás: Valamit tenni, ami a hitelezőknek veszélyes, vagy valamit, ami a farmereknek kedvező! Melyiket a kettő közül? Lehet-e habozni? A farmerek “barátai’’ azt szeretnék valahogy keresztülvinni, hogy a farmerek ki tudják fizetni a hitelező-zsarolókat. Ez persze nem a farmerek, hanem az uzsorásoknak előnyös.De a termésből nem futja az adósságok megfizetésére. Nem. Legföljebb úgy lehetne fizetni, hogy a föld a bankok tulajdonába menne. A “barátok” inkább ezt akarják, mintsem a moratóriumot, amely — szörnyűség! •—■ a társadalmi rendet veszélyezteti, veszélyes, esztelen, keresztülvihetetlen. Világos tehát, hogy az egyetlen módszer: beszüntetni az adósságok fizetését. A földet a bankároknak adni, “tiszteletreméltó, becsületes, polgári erény’’ lenne és azt jelentené, hogy a farmer, odaajándékozva földjét a törvényes csalók bandájának, pereputtyával együtt a városba, a gyárba lenne kénytelen menni. A tőkés osztály szemében ez az erény: elhagyni a földet, a “saját” földet, házat s menni hontalanul az ipari kizsákmányolok karmaiba. De mit fog tenni az amerikai földműves-farmerek tömege, midőn fölsorakozik annak az egyetlen pártnak a seregében, amely nem azt mondja, hogy “add a földedet a hitelezőknek!” Osmpers hármas lázadással áll szemben Írta: W. Z. FOSTER II. Oroszország elismerésének mozgalma Az A. F. of L.-ben most keletkező hármas forradalom harmadik ága: a Szovjetoroszország elismertetése érdekében folyó mozgalom. A bolsevik forradalom kitörése óta Gompers mindenütt kitűnt Szovjetoroszország elleni vad gyűlöletével. A szovjet kormányban a “vörös manó” megszemélyesítését látja, amelynek szerepét olyan ,hosszú ideig ő töltötte be -s most halálra sápad, mihelyst a nevét hallja emlegetni. Még a legreakciósabb orosz arisztokraták sem múlják felül, múlják Gomperset az első munkás köztársaságról terjesztett rágalmazásban. Dacára Gompers rágalmainak, a szovjet kormány elismerését követelő mozgalom egyre erősödik, egyre mélyebb gyökeret ver a munkásság között. Már az A. F. of L. legutóbbi konvencióján is igen sok kiváló munkásvezér az elismerés mellett nyilatkozott s Gompersnek elő kellett szedni összes csalárd fogásait, hogy a konvenció elvessen egy határozati javaslatot, amely felszólította az Egyesült Államok kormányát az orosz szovjet kormány elismerésére. S azóta a mozgalom rohamos fejlődésnek indult. Az Oroszországból érkező híreknek, hogy a szovjet kormány megszilárdult, hogy az éhinséget leküzdötték, hogy az ipari válság enyhült, meg volt a jó hatásuk. Ezeknek következményeképen igen sok munkásvezér és munkásszervezet az elismerés mellé állott. S ezenkívül igen nagy hatása volt annak az elismerés érdekében folytatott nyílt kampánynak, amelyet La Folette, Borah, Johnson, Brookhart, Wheeler, Shipstead s más liberális politikusok vezettek, akiknek a munkásság között befolyásuk van. Gompersnek a közeledő konvención sokkal erősebb elismerési mozgalommal kell megküzdenie, mint véltük. Mit fog Gompers csinálni. Nevetséges lenne azt feltételezni, hogy Gompers a portlandi konvención támogatni fogja ezeket a mozgalmakat, vagy ezeknek valamelyikét. Ellenkezőleg, egész bizonyosra lehet venni, hogy élet-halál harcot fog folytatni ellenük, ahogy élet-halál harcot folytatót minden progresszív mozgalom ellen egész múltja alatt. Az ő jelszava: a legkétségbeesettebb ellenállás minden olyan lépés ellen, amely előbbre vinné a munkásmozgalmat, összezúzza, vagy legalább is demoralizálja ezeket a mozgalmakat, ha képes lesz rá. S ennek a célnak az elérésére egyik legfőbb eszköze az lesz, hogy vörösre fogja mázolni őket. Újra meg fogja kísérelni hogy falra fesse a vörös veszedelmet, amely eszköz a múltban olyan sokszor szolgálta a céljait, hogy a színtelen s félénk reakciósokat ismét a háta mögé sorakoztassa fel. A három progresszív mozga-lopa közül, amely fenyegeti, Gompersnek az egyesülési mozgalomtól kell félnie a legkevésbé. És pedig azért, mert az egyesülési mozgalom a legalapvetőbb. Ez sokkal közvetlenebbül fenyegeti a magasabb tisztviselők kis egyéni érdekeit, akikből az A. F. os L. konvenció áll. S így Gompers az egyesülési mozgalom elleni harcában biztosan számíthat ezeknek a tisztviselőknek a támogatására. Bár igen sokan ■olyan unióktól lesznek, amelyek elfogadják az egyesüléseszméjét — mint a bányászok, vasúti tisztviselők és pályatest munkások, nyomdászok, stb. — a tisztviselők mint azt már Cincinnatiban is megtették, vagy minden harc nélkül hagyn ki fogják elbukni az egyesülési kérdést, vagy pedig egyenesen szembe helyezkednek megbízatásukkal s harcolni fognak a megbuktatásáért. Még néhány évnek el kell telni, amig az egyesülési kérdés a győzelem reményében felmerülhet az országos szakszervezetek konvencióján, s igazi veszélyt fog jelenteni az A. F. of L. bürokrácia számára. A labor party kérdésében már sokkal veszélyesebb helyzete van Gompersnek. Kétségtelen az, hogy a konvenció tekintélyes része a labor party mellett lesz. Egy nagyobb befolyású vezér igen könnyen olyan mozgalommá szervezheti ezt a hangulatot, amely döntő vereséget mérhet Gompersre. Gompers azonban — a “vörös” kampánya mellett — front támadást iam fog intézni a labor party mozgalom ellen, ha az felüti a fejét a konvención. Nyílt támadásba fog belemenni, mert igen jól ismeri Johnson szellemi gyengeségét, aki élén áll a munkásosztály független politikai akció mozgalomnak. Gompers igen jól tudja, hogy Johnsonnak nincs sem bátorsága, sem vezető képessége, hogy igazi harcot indítson a labor partyért. Gompers kétséget kizáróan Johnson gyengeségére fog számítani, ha ebben a kérdésben harcra kerülne sor. Problematikus helyzet. Gompersnek nagyon óvatosnak kell lenni a Szovjetoroszország elismerését követelő mozgalommal szemben: a három említett mozgalom közül ennek van a legnagyobb valószínűsége, hogy győzelmet arasson a portlandi konvención. S ha ez az eset bekövetkezne, az halálos csapást jelentene Gompers büszkeségére s presztízsére. Gompers visszavonhatatlanul Oroszország ellen foglal állást s a végsőkig fog harcolni az elsimerés ellen. Amikor ez a kérdés felmerül a konvención el lehetünk készülve, hogy a vörösek ellen uszító hazafias demokrata maszlagjaival igyekezni fog a delgátusok előítéletét kiélesíteni. Máris készülődik erre a harcra. Ez a jelentése legalább Hughes külügyi államtitkár levelének, amelyben elsorolja azokat az okokat, hogy miért nem ismerheti el az Egyesült Államok kormánya az orosz szovjet kormányt. Ez a levél, amely összes “ érveinél” a szakszervezetek tagságát tartja szem előtt, azzal a célzattal íródott, hogy befolyásolja az A. F. of L. konvencióját. Legyünk könyörízletesek s ártatlanok s higyjük el, hogy Gompersnek nem volt semmi köze a levél megfogalmazásában. Arra azonban el lehetünk készülve, hogy ha a helyzet meg fogja követelni, hogy fel lesz használva arra a célra, amelyre íródott s Gompers ünnepélyesen fel fogja olvasni a delegátusoknak, mint utolsó érvet, hogy hazafias polgároknak miért nem lehet szembehelyezkedni a kormánnyal s nem szabad támogatni az ellenséget azzal, hogy határozati javaslatot fogadnak el, amely Szovjetoroszrszág elismerését követeli. A kérdés az, vájjon Gompers képes-e arra, hogy vereséget mérjen a portlandi konvención mind a három mozgalomra, amelyeket a progresszívek indítottak s vezetnek, nevezetesen az egyesülési, a labor party és Szovjetoroszország elismerését követelői mozgalmakra? Útját állhatja e a haladásnak s megakadályozhatja e, hogy a munkásmozgalom egyszer már hathatós akcióba kezdhessen? Bár váratlan dolgok történhetnek, az esélyek igen kedveznek Gompersnek, hogy reakciós célját ezúttal is el fogja érni. Az A. F. of L. konvenciók éveken keresztül annyira megszokták, hogy Gompers gondolatait fogadják el s úgyszólván ellenvetés nélkül magukévá tették az ő politikáit, hogy föld- rengésnek kell közbe jönni, a mely felrázza a portlandi konvenciót szellemi álmából, hogy az saját álláspontját fogadja el. Van azonban egy reménysugár. Ez pediga lázadás Gompers végzetes politikája ellen meg- kezdődött. Hogy győz-e már ezen a konvención vagy sem, az kérdés, de a végső győze-lemnek jönni kell. Az egyesülési, a labor party mozgalomnak a Szovjetororoszág elismerési mozgalomnak növekedni, erősödni kell. Ez a három mozgalom egyesülve a többi pro-gressziv mozgalommal, egy nagy széles lázadásban át fogja törni a Gomperss klikje által is felépített gátakat s össze fogjál zúzni az A. F. of L. bürokrati-kus crénezetét. Akkor amikor ez I | ■■ .«.'V • ’ wWíá •• .. L . Á',. WíCi.i' :',v CSODÁLATOS ASSZONY. “A csodálatos asszony” a nép között Leninné neve. Azért a “csodálatos”, mert mint Lenin ő is irtózatos szorgalommal dolgozik immár évtizedek óta a kommunista eszme diadaláért. Az utóbbi években az írni-olvasni tudásért harcol teljes erővel és úgy a kommunista pártnak, mint a szovjetnek kitűnő katonája. ----------—-----— Ír J ELŐRE A munka zsoltára Évszázadokon át szolgáltam az embert. Évszázadokon át hordtam a világ terheit. Felforgattam a földet. Kezeim alatt gyümölcsözővé és gazdaggá lett az. A pusztából zöldelő mezőket teremtettem. Erdőket virágoskertekké változtattam. Gondoskodtam a termésről. Betakarítottam a gabonát. Tápláltam a világot. Ételt és italt adtam az embernek. A vadállatokat megszelidítettem, hogy az ember alattvalóivá tegyem őket. A rostokból szövetet és szép köntösöket szőttem. Felruháztam az embert. Lehordtam a hegyeket, hogy szikláiból lakást építsek az embernek. Az erdők óriásait leöldöstem, hogy biztonságban és örömben éljen az ember. Leszállottam a föld méhébe, hogy megmutassam a napnak a föld kincseit. Dolgoztam az olvasztókályha tüzében, nem féltem a gőz süvöltésétől, az acél csengéstől. Gazdaggá tettem a föld népeit. Saját kezemmel szereztem meg a földi gazdagságot. De szemeimre sötétség borult és kezeimre láncok vezettek. Nem tudtam, hogy a gazdagság melyért én kínlódtam, az enyém. Nem tudtam, hogy az élet javait a kezemben hordoztam. De a fátyol lehullott szemeimről és tanulok látni. Erőm erejével fel akarok támaszkodni. Láncaimat akarom letörni. Magaménak akarom ami az enyém. Tulajdonomnak, tulajdonosa akarok lenni, örömet és jólétet akarok hozni. A föld népei hadd kapják tőlem a békét, a szerencsét. Áldást hozok az emberiségnek." A föld minden lakosának áldást és örömet, hisz én nagyobb vagyok mint a sóvárgás. Hatalmasabb mint a Mammon. Én vagyok a munka. Oroszból fordította: VADÁSZ ZOLTÁN. Béremelést ad a vasút Chicagóból jelentik: A Seaboard Air Line Railway arról értesítette a Vasúti Munkatanácsot, hogy 2700 alkalmazottjának a bérét óránként két centtel fölemelte. A béremelés augusztus elsejétől esedékes. A New York Central júliusban 13 cent béremelést adott az irodak és állomás kezelőség személyzetének, a műhelyekben 21,252 műhelymunkásnak adott óránként 3 cent béremelést, a segédmunkásoknak pedig 4 centet. Hogy ezek a centek tulajdonképen alig tesznek ki valamit a silány bérek megjavítására, nem kell sokat magyaráz-» mink. •--------—----NEM akarod, hogy rablógyilkos módjára lefényképezzenek? Úgy lépj be az AMERIKAI MUNKÁSPÁRTBA, az idő elkövetkezik, s el fog következni, ha nem is a portlandi konvención, új korszaka kezdődik meg az amerikai munkásmozgalomnak. .(VÉGE A HAJÓJEGYET1 AZ ÖSSZES VONALAKRA !§ EREDETI ÁRBAN PÉNZKÜLDÉSI AZ AMERICAN EXPRESS § COMPANY UTJÁN KÖZJEGYZŐI Munkák Gyors Elintézése HERRMAN ARTHUR I FIRST AVE.. NEW YORK I Corner flTth Street. . E NYITVA MINDEN ESTE D-JG. fi '.....3 _' ■ DOLLÁROKBAN vagy I koronákban I a leggyorsabban és légis pontosabban, minden le- 9| vonás nélkül fizetjük ki a |f§ pénzküldeményeket odaát. % Betétek után 4 százalék h kamatot fizetünk. 8 Hajójegyeket eladunk az |Éf összes vonalakra.KISS EMIL Sbankháza 133 SECOND AVENUE (A 8-ik utca sarkfin) § NEW YORK ÉH A Pesti Magyar Kereskedelmi Isja Bank kizárólagos képviselője. Ha A M. Kir. Államvasutak Menet Jegykocsiftnak kizárólag éPP s°s képviselője. Hirdessen az UJ ELŐRÉ-ben :• / : PÉNZKÜLDÉS ÉS HAJÓJEGYÉRT FORDULJON E. SCHWARTZ MAGYAR KÖZJEGYZŐ pénzküldő és hajójegy ügynökségéhez Dollár átutalás Amerikai Dollárokba, kifizetve Romániában, Cseh Szlovákiában, «*■» az összes megszállott területen. 201 Eastatji St., New York Tel. Orchard 0747 POSZKAKUSIN ALTISZT Irta: A. SZERGEJEV (Folytatás) Testvériesülés. Ugyanekkor a katona tömegben a legellenőrizhetetlenebb hírek keringtek arról, hogy mi történt Pétervárott. Sok huzavona után az ezredkomité elhatározta, hogy egy küldöttet meneszt Pétervárra, azzal a megbízatással, hogy informálódjék ott és ha lehet, hozza magával a pétervári események egy szemtanúját. Akkortájt az “agitátor” szó még teljesen ismeretlen, sőt tiltott fogalom volt, úgy hogy egy “referens” elhozatalát tűzték ki célul. Pozsidajev ezredes magához hivatta Kalinin katovnát, akit küldöttként megválasztottak és hosszan, terjedelmesen kifejtette előtte, hogy egy “megbízható” szónokot hozzon magával és a szívére kötötte, hogy az állami duma ideiglenes komitéjától kérjen szónokot. De mivel a duma komitéja ugyanabban a Tours-i palotában volt, amelyben a munkás- és katonaküldöttek tanácsa ülésezett, ennélfogva Kalinin a szovjethez fordult és a “Pravda” egyik akkori munkatársát hozta magával. Ennek a szónoknak a megvilágításában azután a divízió is értesült a forradalmi Pétervár eseményeiről. Ettől a perctől kezdve Poszkakusin altiszt, aki ezideig párton kívül állott, politikával nem foglalkozott, a proletárforradalomnak feltétlen híve és harcosa volt. Az első meeting utáni hajnalon Poszkakusin odament a pétervári szónokhoz, bemutatkozott neki és így szólt hozzá: “Elvtárs, várjunk-e addig, amíg kormányaink egymásközt békét kötnek? Akkor sokáig várhatnánk.” “Talán megpróbálhatnánk magunk a németekkel a békéről tárgyalni! Tegyük meg mi az első lépést!” — vélte az idegen. Ez a gondolat Poszkakusinnak rendkívüli módon megtetszett. Megegyezett a szónokkal, hogy másnap kora hajnalban direkt a németekhez fog menni és felajánlja nekik, hogy az ellenséges lövészárkok közötti térségen az oroszokkal egy közös meetingre jöjjenek össze. Ez is mutatta, hogy ennek az egyszerű embernek milyen rendkívül finom érzéke van. Poszkakusin nyilvánvalóan nem akarta veszélynek kitenni a pétervári megbízottat és ezért valamivel korábban, mint ahogy megállapodtak, elindult. Filimoval együtt kilépett a lövészárkok peremén, majd egyenesen nekivágott a német állásoknak, mindkét hadsereg elszörnyedésére és csodálatára. Abban a pillanatban, mikor Poszkakusin és Filippov elérték a német lövészárkokat, felhangzott az orosz battériák döreje és a lövedékek csak zúgtak a levegőben. Poszkakusint és Filippovot csodálkozva fogadták a német tisztek. “Hogyan? Tüzérségi,tűz közepette jöttök hozzánk?!” — kérdezték tőlük gyanakodva. “Egy kis tévedés az egész” felelte a talpraesett Poszkakuin. “Majd hamarosan abbahagyják.” És csakugyan. Az orosz lövészárkok katonái csakhamar kieszközölték, hogy a lövöldözés megszűnjön. Poszkakusint és Filippovot bekötött szemmel autóba ültették és elvitték a 3. porosz Landwehr divízió vezérkarához, amely az 55. orosz divízióval állt szemben. A váratlan látogatás általános érdeklődést váltott ki Mikor megkérdezték Poszkakusint, milyen célból jött ide, közölte, hogy megbízatása van a német csapatokat felszólítani, hogy ma, május 1-én (a régi időszámítás szerint) egy barátságos összejövetelre jöjjenek össze a két lövészárok között, hogy megbeszéljék a háború és béke kérdéseit. A német feljebbvalóság sokáig nem akart tudni a drogról és különféle érveket használt, így pl. hogy május 1-e már elmúlt, hogy a katonák úgysem értik egymás nyelvét és jobb volna, ha a tisztek jönnének össze, stb. De Poszkakusin ragaszkodott javslatához, úgy hogy végül a német generális beleegyezett abba, hogy adjutánsa, Karl Bauermeister visszaadja a látogatást és elmenjen az orosz lövészárkokba. Ekkor már majdnem az egész nyugati front tudott róla, hogy Poszkakusin altiszt egy még ismeretlen, de rendkívül fontos megbízatással átment a németekhez. Az egész parancsnokság talpon volt. A pétervári telefonösszeköttetés lázas munkában volt: ennek az esetnek a hallatára a pétervári szovjetek rendkívüli gyűlést hívtak egybe, ahol a katonai hivatal megbízottja a legsötétebb színekben festette le a dolgot és ezzel kapcsolatban rámutatott a hadsereg teljes bomlására és demoralizációjára. Ettől kezdve a frontra való vezényléseket rendkívül gondosan ellenőrizték. (Folytatjuk.)