Uj Előre, 1923. szeptember (19. évfolyam, 3999-4028. szám)

1923-09-09 / 4007. szám

7857 MILLIÓ DOLLÁRRAL TARTOZNAK AMERIKA FÖLDMŰVESEI A WALL STREETNEK Beszéljetek számok! Az Egye­sült Államok farmerei 7,857.­700.000 dollárral tartoznak az Egyesült Államok tőkéseinek, a földjeiken,­­ házaikon, termésü­kön súlyosodó teherért. Tizen­három évvel előbb, 1910-ben, csak 17,6 millió volt az adósság. Azóta azonban prosperitás volt. A Wall Street 450 szállókkal megnövelte követelését a farme­rekkel szemben. És ez csak a te­her, a jelzáloghitel az ingatla­­nokéra. Nincs benne a gépekre, a vagonokra, egyéb fölszerelések­re levő adósságok milliói, sem amivel a kereskedőknek és a bankoknak tartoznak a farme­rek a független kölcsönökért. Ez utóbbit illetőleg, nincsenek pon­tos adatok, de mindent összevé­ve körülbelül 15.000 millióra te­hető a farmerek adóssága a min­denfajta tőkéseknek. Más szóval az Egyesült Álla­mok földje a Wall Street és a kisebbrangú bankárok kezében van. Ha a farmerek nem fizetik meg az adósságot, a föld tulaj­­donjoga — a szent magántulaj­doni — a Wall Streetre száll. Van-e reménye a farmernek kihozni annyit földjéből, hogy adósságát kiegyenlítse. Tudja-e fizetni legalább a kamatokat. Átlag 140 dollár fizetendő ka­mat jut egy-egy farmra az or­szágban. A földművelésügyi miniszté­rium szerint a búza termelési költsége bushelenként átlag $1,60. A gabonaspekulánsok kö­zött átlag 1 dollár körül szokott keringeni a búza eladási ára. A farmernek viszont 70 centet fi­zetnek érte. De az egy dollárból, amit a városi ember a búza busheljáért fizet, valójában 20 centnél alig jut több a farmernek. 14 cent a nagy- és kiskereskedőknek és a gyárosoknak megy mint nyere­ség, 17 cent ugyanazoknak a ’szolgálat fejében’’ és 49 cent a szállítóknak, a vasúti trösztök­nek stb. jut. Miben reménykedhet hát a farmer, hogy kiláboljon adóssá­gaiból ? A polgárháború idején a ki­semmizett, kifosztott farmer fogta a vándorbotját, vagy utol­só lovát és ment­­ a szűz Nyu­gatra. Azok a napok letűntek. Ahelyett a­­ modern termelési módszer lépett életbe, amely a produktivitást megsokszorozta. A modern gépezet tulajdonosa a Wall Street és a termelés foko­zásával együtt az amerikai bank és ipari tőke is fokozottan egye­sült. A nekikeseredett farmer két­ségbeesett hazárdsággal adta el “jelzálog hitelét.” Mind mé­lyebbre sülyedt az adósságok posványában. Csak egyszer volt derűsebb fölötte a v­ég. A világháború alatt, amikor hadseregszállító volt valamelyest. Aztán jött a vég. 1923-ban az amerikai farme­rek a tönk legszélén állanak. Ki találta meg mégis a kive­zető utat? A Szövetséges Földműves­ Munkáspártnak van egy prog­ramja a helyzet megoldására. Abból az alapelvből kiindulva, hogy “a föld azé legyen, aki megműveli azt”, öt esztendei moratóriumot (haladékot) kö­vetel minden dolgozó farmer számára. Valaki számára veszélyes ez az ajánlat. Egy földhöz ragadt farmer, mikor meghallotta: a Tudják-e, fogják-e fizetni!? Földműves­ Munkáspárt eme­lje vetélését, fölkiáltott: — A teremtésit! ha egyszer öt évi haladékot kapunk az adós­ságainkra, nincs az a törvény vagy hadsereg a földön, amely minket a fizetésre tudna kény­szeríteni ! Ez a választás: Valamit tenni, ami a hitelezőknek veszélyes, vagy valamit, ami a farmerek­nek kedvező! Melyiket a kettő közül? Lehet-e habozni? A far­merek “barátai’’ azt szeretnék valahogy keresztülvinni, hogy a farmerek ki tudják fizetni a hi­telező-zsarolókat. Ez persze nem a farmerek, hanem az uzso­rásoknak előnyös.­­­De a termésből nem futja az adósságok megfizetésére. Nem. Legföljebb úgy lehetne fizetni, hogy a föld a bankok tulajdoná­ba menne. A “barátok” inkább ezt akarják, mintsem a morató­riumot, amely — szörnyűség! •—■ a társadalmi rendet veszé­lyezteti, veszélyes, esztelen, ke­­resztülvihetetlen. Világos tehát, hogy az egyet­len módszer: beszüntetni az adósságok fizetését. A földet a bankároknak adni, “tisztelet­reméltó, becsületes, polgári erény’’ lenne és azt jelentené, hogy a farmer, odaajándékozva földjét a törvényes csalók ban­dájának, pereputtyával együtt a városba, a gyárba lenne kényte­len menni. A tőkés osztály sze­mében ez az erény: elhagyni a földet, a “saját” földet, házat s menni hontalanul az ipari ki­zsákmányolok karmaiba. De mit fog tenni az amerikai földműves-farmerek tömege, mi­dőn fölsorakozik annak az egyet­len pártnak a seregében, amely nem azt mondja, hogy “add a földedet a hitelezőknek!” Osmpers hármas lázadással áll szemben Írta: W­. Z. FOSTER II. Oroszország elismerésének mozgalma Az A. F. of L.-ben most ke­letkező hármas forradalom harmadik ága: a Szovjetorosz­­ország elismertetése érdekében folyó mozgalom. A bolsevik­ forradalom kitörése óta Gom­­pers mindenütt kitűnt Szovj­et­­oroszország elleni vad gyűlöle­tével. A szovjet kormányban a “vörös manó” megszemélyesíté­sét látja, amelynek szerepét olyan ,hosszú ideig ő töltötte be -s most halálra sápad, mihelyst a nevét hallja emlegetni. Még a legreakciósabb orosz arisz­tokraták sem múlják felül­­, múlják Gomperset az első mun­kás köztársaságról terjesztett rágalmazásban. Dacára Gom­­pers rágalmainak, a szovjet kormány elismerését követelő mozgalom egyre erősödik, egy­re mélyebb gyökeret ver a mun­kásság között. Már az A. F. of L. legutóbbi konvencióján is igen sok kiváló munkásvezér az elismerés mellett nyilatko­zott s Gompersnek elő kellett szedni összes csalárd fogásait, hogy a konvenció elvessen egy határozati javaslatot, amely felszólította az Egyesült Álla­mok kormányát az orosz szov­jet kormány elismerésére. S azóta a mozgalom rohamos fej­lődésnek indult. Az Oroszor­szágból érkező híreknek, hogy a szovjet kormány megszilár­dult, hogy az éhinséget leküz­dötték, hogy az ipari válság enyhült, meg volt a jó hatásuk. Ezeknek következményeképen igen sok munkásvezér és mun­kásszervezet az elismerés mel­lé állott. S ezenkívül igen nagy hatása volt annak az elisme­rés érdekében folytatott nyílt kampánynak, amelyet La Fo­­lette, Borah, Johnson, Brook­­hart, Wheeler, Shipstead s más liberális politikusok vezet­tek, akiknek a munkásság kö­zött befolyásuk van. Gompers­nek­ a közeledő konvención sok­kal erősebb elismerési mozga­lommal kell megküzdenie, mint véltük. Mit fog Gompers csinálni. Nevetséges­ lenne azt felté­telezni, hogy Gompers a port­­landi konvención támogatni fogja ezeket a mozgalmakat, vagy ezeknek valamelyikét. El­lenkezőleg, egész bizonyosra lehet venni, hogy élet-halál har­cot fog folytatni ellenük, a­hogy élet-halál harcot folyta­tót minden progresszív mozga­lom ellen egész múltja alatt. Az ő jelszava: a legkétségbe­­esettebb ellenállás minden olyan lépés ellen, amely előbb­re vinné a munkásmozgalmat, összezúzza, vagy legalább is demor­alizálja ezeket a mozgal­makat, ha képes lesz rá. S en­nek a célnak az elérésére egyik legfőbb eszköze az lesz, hogy vörösre fogja mázolni őket. Újra meg fogja kísérelni hogy falra fesse a vörös veszedel­met, amely eszköz a múltban olyan sokszor szolgálta a cél­jait, hogy a színtelen s félénk reakciósokat ismét a háta mö­gé sorakoztassa fel. A három progresszív mozga-­­lopa közül, amely fenyegeti, Gompersnek az egyesülési moz­­galomtól kell félnie a legke­vésbé. És pedig azért, mert az egyesülési mozgalom a leg­alapvetőbb. Ez sokkal közvet­lenebbül fenyegeti a magasabb tisztviselők kis egyéni érde­keit, akikből az A. F. os L. konvenció áll. S így Gompers az egyesülési mozgalom elleni harcában biztosan számíthat ezeknek a tisztviselőknek a tá­mogatására. Bár igen sokan ■olyan unióktól lesznek, ame­lyek elfogadják az egyesülés­­eszméjét — mint a bányászok, vasúti tisztviselők és pályatest munkások, nyomdászok, stb. — a tisztviselők mint azt már Cincinnatiban is megtették, vagy minden harc nélkül hagyn­­ ki fogják elbukni az egyesülé­si kérdést, vagy pedig egyene­sen szembe helyezkednek meg­bízatásukkal s harcolni fognak a megbuktatásáért. Még né­hány évnek el kell telni, amig az egyesülési kérdés a győze­lem reményében felmerülhet az országos szakszervezetek konvencióján, s igazi veszélyt fog jelenteni az A. F. of L. bürokrácia számára. A labor party kérdésében már sokkal veszélyesebb hely­zete van Gompersnek. Kétség­telen az, hogy a konvenció te­kintélyes része a labor party mellett lesz. Egy nagyobb be­folyású vezér igen könnyen olyan mozgalommá szervezheti ezt a hangulatot, amely döntő vereséget mérhet Gompersre. Gompers azonban — a “vörös” kampánya mellett — front tá­madást iam fog intézni a labor party mozgalom ellen, ha az felüti a fejét a konvención. Nyílt támadásba fog belemen­ni, mert igen jól ismeri John­son szellemi gyengeségét, aki élén áll a munkásosztály füg­getlen politikai akció mozga­lomnak. Gompers igen jól tud­ja, hogy Johnsonnak nincs sem bátorsága, sem vezető ké­pessége, hogy igazi harcot in­dítson a labor partyért. Gompers kétséget kizáróan Johnson gy­engeségére fog szá­mítani, ha ebben a kérdésben harcra kerülne sor. Problematikus helyzet. Gompersnek nagyon óvatos­nak kell lenni a Szovj­etorosz­­ország elismerését követelő mozgalommal szemben: a há­rom említett mozgalom közül ennek van a legnagyobb való­színűsége, hogy győzelmet aras­son a portlandi konvención. S ha ez az eset bekövetkezne, az halálos csapást jelentene Gom­pers büszkeségére s presztízsé­re. Gompers visszavonhatatla­nul Oroszország ellen foglal állást s a végsőkig fog harcolni az elsimerés ellen. Amikor ez a kérdés felmerül a konvenci­ón el lehetünk készülve, hogy a vörösek ellen uszító hazafias demokrata maszlagjaival igye­kezni fog a de­lgátusok előíté­letét kiélesíteni. Máris készü­lődik erre a harcra. Ez a jelen­tése legalább Hughes külügyi államtitkár levelének, amely­ben elsorolja azokat az okokat, hogy miért nem ismerheti el az Egyesült Államok kormá­nya az orosz szovjet kormányt. Ez a levél, amely összes “ érvei­nél” a szakszervezetek tagsá­­gát t­artja szem előtt, azzal a célzattal íródott, hogy befolyá­solja az A. F. of L. konvenció­ját. Legyünk köny­örízletesek s ártatlanok s higyjük el, hogy Gompersnek nem volt semmi köze a levél megfogalmazásá­ban. Arra azonban el lehetünk készülve, hogy ha a hely­zet meg fogja követelni, hogy fel lesz használva arra a célra, amelyre íródott s Gompers ün­nepélyesen fel fogja olvasni a delegátusoknak, mint utolsó érvet, hogy hazafias polgárok­nak miért nem lehet szembe­helyezkedni a kormánnyal s­ nem szabad támogatni az ellen­­­séget azzal, hogy határozati ja­­­­vaslatot fogadnak el, amely Szovjetoroszrszág el­ismerését követeli. A kérdés az, vájjon Gompers képes-e arra, hogy vereséget mér­jen a portlandi konvención mind a három­ mozgalomra, a­melyeket a progresszívek indí­tottak s vezetnek, nevezetesen az egyesülési, a labor party és Szovj­etoroszország elismerését követelői mozgalmakra? Útját állhatja e a haladásnak s meg­akadályozhatja e, hogy a mun­kásmozgalom egyszer már hat­hatós akcióba kezdhessen? Bár váratlan dolgok történhetnek, az esélyek igen kedveznek Gompersnek, hogy reakciós célját ezúttal is el fogja érni. Az A. F. of L. konvenciók éve­ken keresztül annyira megszok­ták, hogy Gompers gondolatait fogadják el s úgy­szólván el­lenvetés nélkül magukévá tet­ték az ő politikáit, hogy föld-­ rengésnek kell közbe jönni, a mely felrázza a portlandi kon­venciót szellemi álmából, hogy az saját álláspontját fogadja el. Van azonban egy reménysugár. Ez pedig­­a lázadás Gompers végzetes politikája ellen meg-­ kezdődött. Hogy győz-e már ezen a konvención vagy sem, az kérdés, de a végső győze-­­lemnek jönni kell. Az egyesü­lési, a labor party mozgalom­nak a Szovj­etororoszág elisme­rési mozgalomnak növekedni, erősödni kell. Ez a három moz­­galom egyesülve a többi pro-­­­gressziv mozgalommal, egy nagy széles lázadásban át fogja­­ törni a Gompers­s klikje által is felépített gátakat s össze fogjál zúzni az A. F. of L. bürokrati-­­kus crénezetét. Akkor amikor ez I | ■■ .«.'V • ’ wWíá •• .. L . Á',. WíCi.i' :',v CSODÁLATOS ASSZONY. “A csodálatos asszony” a nép között Leninné neve. Az­ért a “csodálatos”, mert mint Lenin ő is irtózatos szorgalom­mal dolgozik immár évtizedek óta a kommunista eszme diada­láért. Az utóbbi években az ír­­ni-olvasni tudásért harcol tel­jes erővel és úgy a kommunista pártnak, mint a szovjetnek ki­tűnő katonája. ----------—-----— Ír­ ­J ELŐRE A munka zsoltára Évszázadokon át szolgáltam az­ embert. Évszázadokon át hordtam a világ terheit. Felforgattam a földet. Kezeim alatt gyümölcsözővé és gazdaggá lett az. A pusztából zöldelő mezőket teremtettem. Erdőket virágoskertekké változtattam. Gondoskodtam a termésről. Betakarított­am a gabonát. Tápláltam a világot. Ételt és italt adtam az embernek. A vadállatokat megszelidítettem, hogy az ember alattvalóivá tegyem őket. A rostokból szövetet és szép köntösöket szőttem. Felruháztam az embert. Lehordtam a hegyeket, hogy szikláiból lakást építsek az embernek. Az erdők óriásait leöldöstem, hogy biztonságban és örömben éljen az ember. Leszállottam a föld méhébe, hogy megmutassam a napnak a föld kincseit. Dolgoztam az olvasztókályha tüzében, nem féltem a gőz süvöltésétől, az acél csengéstől. Gazdaggá tettem a föld népeit. Saját kezemmel szereztem meg a földi gazdagságot. De szemeimre sötétség borult és kezeimre láncok vezettek. Nem tudtam, hogy a gazdagság melyért én kínlódtam, az enyém. Nem tudtam, hogy az élet javait a kezemben hordoztam. De a fátyol lehullott szemeimről és tanulok látni. Erőm erejével fel akarok támaszkodni. Láncaimat akarom letörni. Magaménak akarom ami az enyém. Tulajdonomnak, tulajdonosa akarok lenni, örömet és jólétet akarok hozni. A föld népei hadd kapják tőlem a békét, a szerencsét. Áldást hozok az emberiségnek." A föld minden lakosának áldást és örömet, hisz én nagyobb vagyok mint a sóvárgás. Hatalmasabb mint a Mammon. Én vagyok a munka. Oroszból fordította: VADÁSZ ZOLTÁN. Béremelést ad a vasút Chicagóból jelentik: A Sea­board Air Line Railway arról értesítette a Vasúti Munkata­nácsot, hogy 2700 alkalmazott­jának a bérét óránként két cent­tel fölemelte. A béremelés au­gusztus elsejétől esedékes. A New York Central július­ban 1­3 cent béremelést adott az irodak­ és állomás kezelőség személyzetének, a műhelyekben 21,252 műhelymunkásnak adott óránként 3 cent béremelést, a segédmunkásoknak pedig 4 cen­tet. Hogy ezek a centek tulaj­donképen alig tesznek ki vala­mit a silány bérek megjavításá­ra, nem kell sokat magyaráz-» mink. •--------—----­NEM akarod, hogy rablógyil­kos módjára lefényképezzenek? Úgy lépj be az AMERIKAI MUNKÁSPÁRTBA, az idő elkövetkezik, s el fog kö­vetkezni, ha nem is a portlandi konvención, új korszaka kezdő­dik meg az amerikai munkás­­mozgalomnak. .(VÉGE A HAJÓJEGYET1 AZ ÖSSZES VONALAKRA !§ EREDETI ÁRBAN PÉNZKÜLDÉSI AZ AMERICAN EXPRESS § COMPANY UTJÁN KÖZJEGYZŐI Munkák Gyors Elintézése HERRMAN ARTHUR I FIRST AVE.. NEW YORK I Corner flTth Street. . E NYITVA MINDEN ESTE D-JG. fi '.....3 _' ■ DOLLÁROKBAN vagy I koronákban I a leggyorsabban és lég­is pontosabban, minden le- 9| vonás nélkül fizetjük ki a |f§ pénzküldeményeket odaát. % Betétek után 4 százalék h kamatot fizetünk. 8 Hajójegyeket eladunk az |Éf összes vonalakra.­­KISS EMIL Sbankháza 133 SECOND AVENUE (A 8-ik utca sarkfin) § NEW YORK ÉH A P­esti Magyar Kereskedelmi Isja Bank kizárólagos képviselője. Ha A M. Kir. Államvasutak Me­net Jegyk­oc­si­­ftn­ak kizárólag éPP s°s képviselője. Hirdessen az UJ ELŐRÉ-ben :• / : PÉNZKÜLDÉS ÉS HAJÓ­JEGYÉRT FORDULJON E. SCHWARTZ MAGYAR KÖZJEGYZŐ pénzküldő és hajójegy ügynökségéhez Dollár átutalás Amerikai Dollá­rokba, kifizetve Romániában, Cseh Szlovákiában, «*■» az összes meg­szállott területen. 201 East­atji St., New York Tel. Orchard 0747 POSZKAKUSIN ALTISZT Irta: A. SZERGEJEV (Folytatás) Testvériesülés. Ugyanekkor a katona tö­megben a legellenőrizhetetle­­nebb hírek keringtek arról, hogy mi történt Pétervárott. Sok huzavona után az ezred­­komité elhatározta, hogy egy küldöttet meneszt Pétervárra, azzal a megbízatással, hogy in­formálódjék ott és ha lehet, hozza magával a pétervári ese­mények egy szemtanúját. Ak­kortájt az “agitátor” szó még teljesen ismeretlen, sőt tiltott fogalom volt, úgy hogy egy “referens” elhozatalát tűzték ki célul. Pozsidajev ezredes magához hivatta Kalinin kato­­vnát, akit küldöttként megvá­lasztottak és hosszan, terjedel­mesen kifejtette előtte, hogy egy “megbízható” szónokot hozzon magával és a szívére kötötte, hogy az állami duma ideiglenes komitéjától kérjen szónokot. De mivel a duma komitéja ugyanabban a Tours-i palotá­ban volt, amelyben a munkás- és katonaküldöttek tanácsa ülésezett, ennélfogva Kalinin a szovjethez fordult és a “Prav­da” egyik akkori munkatársát hozta magával. Ennek a szó­noknak a megvilágításában az­után a divízió is értesült a for­radalmi Pétervár eseményei­ről. Ettől a perctől kezdve Posz­­kakusin altiszt, aki ezideig párton kívül állott, politikával nem foglalkozott, a proletár­forradalomnak feltétlen híve és harcosa volt. Az első meeting utáni haj­nalon Poszkakusin odament a pétervári szónokhoz, bemutat­kozott neki és így szólt hozzá: “Elvtárs, várjunk-e addig, amíg kormány­aink egymás­közt békét kötnek? Akkor so­káig várhatnánk.” “Talán megpróbálhatnánk magunk a németekkel a béké­ről tárgyalni! Tegyük meg mi az első lépést!” — vélte az ide­gen. Ez a gondolat Poszkakusin­­nak rendkívüli módon megtet­szett. Megegyezett a szónok­kal, hogy másnap kora hajnal­ban direkt a németekhez fog menni és felajánlja nekik, hogy az ellenséges lövészárkok kö­zötti térségen az oroszokkal egy közös meetingre jöjjenek össze. Ez is mutatta, hogy ennek az egyszerű embernek mily­en rendkívül finom érzéke van. Poszkakusin nyilvánvalóan nem akarta veszélynek kitenni a pétervári megbízottat és ez­ért valamivel korábban, mint a­hogy megállapodtak, elindult. Filim­oval együtt kilépett a lö­vészárkok peremén, majd egye­nesen nekivágott a német állá­soknak, mindkét hadsereg el­­szörnyedésére és csodálatára. Abban a pillanatban, mikor Poszkakusin és Filippov elér­ték a német lövészárkokat, fel­hangzott az orosz battériák dö­reje és a lövedékek csak zúg­tak a levegőben. Poszkakusint és Filippovot csodálkozva fogadták a német tisztek. “Hogyan? Tüzérségi,tűz kö­zepette jöttök hozzánk?!” — kérdezték tőlük gyanakodva. “Egy kis tévedés az egész” felelte a talpraesett Poszkaku­­in. “Majd hamarosan abba­­hagyják.” És csakugyan. Az orosz lö­vészárkok katonái csakhamar kieszközölték, hogy a lövöldö­zés megszűnjön. Poszkakusint és Filippovot bekötött szemmel autóba ültet­ték és elvitték a 3. porosz Land­wehr divízió vezérkarához, a­mely az 55. orosz divízióval állt szemben. A váratlan látogatás általános érdeklődést váltott ki Mikor megkérdezték Posz­kakusint, milyen célból jött ide, közölte, hogy megbízatása van a német csapatokat­ felszólíta­ni, hogy ma, május 1-én (a ré­gi időszámítás szerint) egy ba­rátságos összejövetelre jöjje­nek össze a két lövészárok kö­zött, hogy megbeszéljék a há­ború és béke kérdéseit. A né­met feljebbvalóság sokáig nem akart tudni a drogról és külön­féle érveket használt, így pl. hogy május 1-e már elmúlt, hogy a katonák úgysem értik egymás nyelvét és jobb volna, ha a tisztek jönnének össze, stb. De Poszkakusin ragaszko­dott javslatához, úgy hogy vé­gül a német generális beleegye­zett abba, hogy adjutánsa, Karl Bauerme­ister visszaadja a látogatást és elmenjen az orosz lövészárkokba. Ekkor már majdnem az egész nyugati front tudott ró­la, hogy Poszkakusin altiszt egy még ismeretlen, de rendkí­vül fontos megbízatással át­ment a németekhez. Az egész parancsnokság talpon volt. A pétervári telefonösszeköt­tetés lázas munkában volt: en­nek az esetnek a hallatára a pétervári szovjetek rendkívüli gyűlést hívtak egybe, ahol a ka­tonai hivatal megbízottja a leg­sötétebb színekben festette le a dolgot és ezzel kapcsolatban rámutatott a hadsereg teljes bomlására és demoralizációjá­ra. Ettől kezdve a frontra való vezényléseket rendkívül gondo­san ellenőrizték. (Folytatjuk.)

Next