Uj Előre, 1932. június (28. évfolyam, 7107-7133. szám)

1932-06-01 / 7107. szám

2 oldal_____________________________________________________________UJ ELŐRE SVEJK A JÓ KATONA Irta: JAROSLAV HASEK, LXIV. SVEJK, AZ UDVARIAS GAVALLÉR Svejk éppen elkészült hazulról, valami istáló-pincsér után, amikor egy fiatal hölgy csengetett be és Lukács főhadnagy úrral kivánt beszélni. A hölgy mellett két koffer állott, a lépcsőn pedig látható volt egy hordár sapkája, amint lefelé haladt a kapu felé. — Nincs itthon! — mondotta Svejk keményen. De a fiatal hölgy már benn is volt az előszobában és kategorikusan rászólt Svejkre: Vigye be a koffereket a szobába. A főhadnagy ur parancsa nélkül nem lehet. — mondotta Svejk — a főhadnagy ur megparancsolta, hogy semmit se csináljak az ő parancsa nélkül. Maga bolond — kiáltott föl a fiatal hölgy, — én vendégségbe jöttem a főhadnagy urhoz. — Erről én nem tudok kérem — felelt Svejk — a főhadnagy ur szolgálatban van és csak az éjjel fog hazajönni, nekem pedig parancsom van, hogy egy istáló-pincsért szerezzek. Nem tudok semmiféle kofferről és semmilyen hölgyről. Most a lakást be fogom zárni és arra kérem magát, hogy legyen szives kimenni innen. Nekem előzőleg semmit sem mondottak és igy nem hagyhatok a lakásban egy teljesen idegen személyt. Megjárhatjuk mi is, mint Bebicky cukrász a mi utcánkban. Az is beeresztett egy idegen embert, aki kirámolta a ruhaszekrényt és szépen meglógott. Én nem gondolok semmi rosszat magáról, — mondotta Svejk, amikor látta, hogy a fiatal hölgy sírva fakadt, —ellenben semmi szín alatt sem maradhat itt, ezt maga is beláthatja. Rám van bízva az egész lakás és minden apróságért felelős vagyok. Épp ezért még egyszer felszólítom teljes udvariassággal, hogy legyen szives kimenni innen. Amíg a főhadnagy úrtól nincsen parancs, addig az édes testvéremet sem ismerem. Nagyon sajnálom, hogy így kell beszélnem magával, de a katonaságnál rendnek kell lenni. Közben a fiatal hölgy magához jött egy kissé. Kivett a retiküljéből egy kis névjegyet, néhány sort irt rá ceruzával, betette egy bájos kis borítékba és leverten mondotta: Vigye ezt el a főhadnagy urnak addig én itt fogok várni a válaszra. Itt van magának öt korona az útra. — Az nem megy, kérem, — mondotta Svejk sértődötten — csak tartsa meg az öt koronáját. Ha azonban akarja jöjjön velem a kaszárnyába és várja meg, míg én megkeresem a főhadnagy, urat és választ hozok. De itt maradnia semmi körülmények között se lehet. Ezek után a kósereket bevitte az előszobába és a kulcsot csörgetve, mint valami várkastély középkori kulcsárja, jelentőségteljesen mondotta: , — Zárunk kérem! A fiatal hölgy reménytelenül lépett ki a lépcsőházba. Svejk bezárta az ajtót és előre ment. A látogató nő úgy futott utána, mint egy kis kutya és csak akkor érte utol, amikor Svejk bement a trafikba cigarettát venni. A hölgy aztán Svejk mellé szegődött és mindenáron beszédbe szeretett volna elegyedni, vele. — Biztosan odaadja a levelemet? Természetesen ha egyszer mondottam. És meg fogja találni a főhadnagy urat? Nem hiszem. Mit gondol hol lehet? Nem tudom. Erre a beszéd egy időre abbamaradt. Kis idő múlva a fiatal nő kezdeményezésére tovább beszélgettek. Nem vesztete el a levelemet. Még eddig nem. Tehát biztosan oda fogja adni a főhadnagy urnak? Igen. • — És meg fogja találni? — Mondottam már, hogy nem tudom. — mondja Svejk — Csodálom, hogy lehetnek az emberek ilyen kiváncsiak és mindig ugyanazt kérdezik. Épp mintha az utcán minden második embert megállítanék és megkérdeném, hogy hányadika van ma? Ezzel a hölgy is befejezte a kísérletezést az irányban, hogy Svejkkel beszédbe elegyedhessen. A további utat a kaszárnyáig teljes hallgatásban tették meg. Svejk a kaszárnya előtt felszólította az idegen nőt, hogy várjon míg visszajön, aztán a kaszárnya kapuban beszélgetni kezdett a katonákkal a háborúról. A fiatal hölgy valószínűleg roppan örülhetett amikor a kaszárnya előtt idegesen fel és alá sétálva Svejket még mindig csöndes beszélgetésben látta a kapuban. Svejk nyugodtan diskurált tovább, olyan ostoba arccal, amilyet csak a"Világháború Krónikájában” lehetett látni azokon a fényképeken, amelyek alatt ez a felírás állott: “Az osztrák trónörökös beszélget egy lelőtt orosz repülőgép két pilótájával.” Svejk leült a kapuban egy padra és elmagyarázta, hogy a Kárpátokban a hadsereg támadása megakadt. Azonban a másik oldalon, Kuzmanek tábornok, Przemysl parancsnoka Kiev alatt áll csapataival. Aztán azt mesélte el, hogy Szerbiában tizenegy operációs pontot adtunk már fel és hogy a szerbek nem sokáig bírják már a futást katonáink után. Aztán egyes ismertebb ütközeteket kezdett kritizálni majd egy spanyol falut fedezett fel, ahol egy minden oldalról körülvett osztag kénytelen volt magát megadni. Amikor már jól kibeszélte magát, még kiment a türelmetlen nőhöz és azt mondta, hogy várjon csak még egy keveset, azonnal jönni fog, aztán felment az irodába a főhadnagyhoz. A főhadnagy épp a fedezék ásás technikai problémáját oldotta megy egy hadnagy előtt és azt magyarázta, hogy a hadnagy nem tud rajzolni, és csöppet se konyít a geometriához. — Nézze kérem ezt igy kell megrajzolni. Ha egy adott egyenes vonalhoz egy függőleges vonalat rajzolunk, azt A magyar szovjet delegátusok a Leningrádi Turbina gyárban írta: MAYER GUSZTÁV i. egy furcsa valami. Ha egy orosz munkást megkérdezünk hogy mi az a három sarok, röviden azt a választ kapjuk “Termelési vezetőség”. Utána néztünk, hgy miért nevezik ezt háromszögnek. Megtudtuk a következőkét: A szovjet termelés vezetősége a következő összetételű: Állami tröszt, Szakszervezet, Párt. A Szovjet Tröszt kinevez embereket a gyár vezetőségébe. Rendszerint ezek mérnökök, specialistákból állnak. Termelési bizottságot választ a gyár munkássága a szakszervezeten keresztül. Ugyanezt teszi a gyárban dolgozó párttagság. Ezt nevezik háromszögnek. Ez nagyon érdekes, mert ebből tisztán láthatjuk, hogy kik vezetik a szovjet ipart, kiknek a kezébe fut össze az ipar feletti ellenőrzés. A trösztöt az államaparátus kontrolálja. Azt tapasztaltuk több üzem megvizsgálása után, hogy az üzemi munkások 40—45 százaléka betartozik a pártba. Az összes üzem munkásainak 98 százaléka pedig szakszervezeti tag. Tehát már ma az átmeneti periódusban az ipar termelés feletti kontrol teljesen a munkások kezében van. Megkockáztattam egy kérdést az egyik szakszervezeti gyűlésen, ahol a Putilov gyár 2 ezer munkása volt jelen. Kiké a döntő szó az ipar vezetésében. Először csodálkoztak a kérdésen, amikor azt megmagyaráztam, hogy ezen kérdést azért teszem fel, mivel a szociál fascisták, 1WW. SLP. SP. azzal agitálnak az amerikai munkások között, hogy az orosz munkásnak semmi köze az ipar vezetésében, az ipar az kizárólag az állam aparátus kezében van és igy a termelés nem egyéb mint állam kapitalizmus. Egy 60 éves őszbe csavarodott munkás a flórról adta meg a választ, amely a következő volt: “Mi nagyon jól tudjuk, hogy a szociálfascisták úgy szeretnék a dolgot beállítani, hogy a fejlett kapitalista országok proletáriátusában azt a hitet keltsék, hogy mi nem a szocializmust építjük, hanem államkapitalizmust. Ezek tudatosan űzik ezt a propagandát, a kapitalisták financirozzák őket, ezek ma a kapitalizmus legnagyob támaszai. A szovjetunió munkásai ezért hívják meg a külömböző országok munkásait a helyzet tanulmányozására, hogy ezen munkás árulók méreg propagandáját ellensúlyozzuk. — Nektek is elvtársak ha visszamentek a legfőbb feladatotok az kell legyen, hogy az itt látottak és tapasztalataitok folytán világositsátok fel Amerika munkásságát a tényleges helyzetről, lepletugy kell odaillesztenünk, hogy az feltétlenül a kivánt szöget alkossa. Érti? Ebben az esetben maga a fedezéket a rendes irányba fogja vezetni és nem fogja véletlenül az ellenséges álláshoz ásni a saját árkainkat. Hatszáz méter távolságba kell tartania magát z ellenségtől a fedezékásásnál. Ellenben, ahogy maga felrajzolja, kétségtelenül az ellenséghez vezette volna állásainkat. A maga fedezék sora az ellenség vonalával teljesen függőleges irányban halad, ezért magának feltétlenül egy nagy hegyes szögre van szüksége. Ez világos. Nem igaz? És a tartalékos hadnagy, aki civilben pénztáros volt egy bankban, kétségbeesetten állt ezek előtt a katonai tervek előtt. Nem értett szegény egy betűt sem az egész hadi tervből, így aztán érthető, hogy megkönnyebbülten lélegzett fel, amikor Svejk belépett. — Főhadnagy urnak alásan jelentem, levelet hoztam egy hölgytől, aki itt vár a válaszra. És Svejk bizalmasan kacsintott egyet a főhadnagyra. Azonban az, amit a főhadnagy a levélből megtudott, egyáltalán nem volt rá jó hatással. “Kedves Henrik!’ ’ A férjem borzasztóan üldöz. Feltétlenül nálad kell maradjak pár napra. A puccered egy ronda állat. Nagyon boldogtalan a te Május 2-án a delegáció nem tekinthetett meg üzemet mivel a Szovjet Unió munkásai két napos ünnepet tartanak. 1-én van a felvonulás, 2- án pedig gyűlések minden helyen. Ezeken a gyűléseken számolnak be egyik üzem munkásai a másiknak az elért eredményről. Ha valamelyik üzem nem érte el a kitűzött célt, akkor súlyos önkritikát gyakorolnak maguk felett. Megállapítják a hibákat és gyors tempóban igyekeznek a mulasztást behozni. 3- án reggel 8 órakor, a leningrádi szakszervezeti elnök jön be a szállodába, a Stalin turbina gyár titkárával. Két hatalmas proletár, mind a kettő 6 lábnál magasabb. Oda jönnek hozzám és az egyik megszólal angolul. Azt kérdezi tőlem, hogy nem beszélek angolul. Mondom neki, hogy igen. Kérdezi tőlem, hogy nem tudom, hogy ki itt az amerikai magyar delegációnak a vezetője. Mondom az elvtársnak hogy az egyik én vagyok. Erre megölelt és megcsókolt és azt mondja, hogy őt a Stalin elvtársról elnevezett turbinagyár munkásai küldték ide, és kéri a magyar delegációt, hogy a mai napon legyünk az ő gyáruk vendégei, tekintsük meg az egész üzemet és mondjunk véleményt róla. Nagyon megörültünk a meghívásnak, mert ez az üzem egyike a legnagyobb üzemeknek Leningrádon, több mint 16 ezer munkás dolgozik benne. Azonnal összeszedtem a delegátusokat, megreggeliztünk, megkaptuk az autóbust és megindultunk az üzem felé. Útközben beszélgettem az orosz elvtárssal, kérdem tőle, hol tanult meg ilyen jól angolul. Azt mondta, hogy Amerikában volt 15 évig 8 évvel ezelőtt jött vissza a Szovjet Unióba, azóta több üzemben dolgozott, most 2 év óta a Stalin turbin gyárban dolgozik, egy évvel ezelőtt választották be a munkások a gyár vezetőségébe Amerikában a St. Bethlehemi acélgyárban dolgozott mint labor munkás, ma a Szovjet Unióban gyárigazgató. Fél órai buss utazás után megérkezünk az üzem elé. Felsoakoztunk és vártunk a gyár kapuja előtt. Egy kis idő múlva kijön a kapun 8 munkás, és bemutatják nekünk mint a gyár vezetőségét. Valamennyien nagyot néztünk, micsoda ennek nagyüzemnek ilyen közönséges munkások az igazgatói? Bevezetnek a gyár irodahelyiségébe, valamenyiünket leültettek. 5 perc múlva megérkezett a három sarok vezetősége. Ez a három sarok tétek le a szociálfascista munkás árulókat a nagy amerikai munkás tömegek előtt, hogy így ezen méregkeverőktől minél előbb megszabadulhasson Amerika munkássága. — Mondjátok meg, hogy a dolgozók kontrolálják a termelést.’ Rövid várakozás után megérkezik az egész gyár vezetősége. Gyári párt sejt vezetősége, szakszervezeti megbízottak és a gyár specialistái. Egy tagba szakadt barna bőrü elvtárs ül az asztalhoz, valamennyien azt hittük, valami Turkesztánból ide került elvtárs. Feláll üdvözölni akarja a delegációt. Valamelyik elvtárs a delegátusok közül magyarul beszélgetett elég hangosan, erre a mi turkesztáninak hitt elvtársunk kijön az asztal mellől és azt kérdezi: “Hát az elvtársak magyarok?” Igen amerikai magyar munkások vagyunk — volt a felelet. Az elvtárs aztán röviden elmondta, hogy ő mint hadifogoly maradt a Szovjet Unióban, azóta különböző szakiskolákat járt és ma ő egyike a gyár vezetőségének, vagyis mint specialista van beosztva a gyár igazgatásába. Nagy volt az öröm a delegátusok között, hogy Leningrád egyik legnagyobb és legfontosabb üzemének egyik vezető tagja magyar munkás. Ezután megkezdődött gyár történelmének az elmaagyarázása. Tolmácsra nem volt szükség, mert az elvtárs mindent magyarul magyarázott a delegációnak. A gyár egy régi turbinagyár, a forradalom előtt francia tőkepénzesé volt. A háború előtt 8000 munkás szokott benne dolgozni, vérig kizsákmányolva. A polgárháború alatt a gyár állott, a munkások mind a vörös hadseregben harcoltak. 1924-ben indult meg 4000 munkással. Azonnal hozzáfogtak a gyár megnagyobbításához, mert az orosz elvtársaink már akkor megkezdték a készülést a Lenini jelszó végreajtására. Villamosítani egész Oroszországot, A parasztok istálóiba villanylámpa égjen. 1924-ben a gyár csak 25 ezer lóerős turbinákat tudott készíteni. A gyárat újjáépítették, még megnagyobbították, úgy hogy ma 16 ezer munkás dolgozik benne. Mindig nagyobb és nagyobb turbinákat kezdtek építeni. Ma a világ legnagyobb turbináját készítik 75 ezer lóerős, a Dnyeproszroj részére készül. Az üzembe dolgozó munkások 40 százaléka nőmunkás. A nők ugyanazt a fizetést kapják mint a férfiak. A gyárnak saját technikai iskolája van, jelenleg 5 ezer ifjú munkás tanulója van. A terv szerint ezen iskolának minden évben 3 ezer technikust kell kiképezni, akik különböző üzemekben lesznek elosztva. Ezekből lesznek a Szövet Unió technikusai. A gyárnak van saját étkezdéje, gyermek háza, itt hagyják a munkás anyák a gyermekeiket, amíg ők az üzembe dolgoznak. A gyár történetének az elmagyarázása után az üzem munkásai meghívták a delegációt ebédre. Szép nagy tiszta étterem. Az ebéd, leves, kétfajta kenyér, marhapörkölt, gyümölcs és tea. A legtöbben a delegátusok közül csak a felét bírták megenni. Az ebédlőből elindultunk gyár megtekintésére. De ez a rel már a folytatásban lépjetek be a trade UNION UNITY LEAGUE FORRADALMI UNIONJAI (Folytatjuk.) Katid” BAH A SIKER JEGYÉBEN A MEDSZ. PITtSBURGH! KÉR. KONVENCIÓJA JEGYZŐKÖNYV. Felvétetett, 1932 május hó 22-én az International Workers Order magyar szekciója, Pittsburgh kerületi konvencióján, Nyegre kér. titkár melegszavakkal üdvözli a konvenciót. A délelőtti ülésszakra elnöknek megválasztva Tapolcsányi és Rigó tagtársak. Jegyzőnek, Bencze és Lukács, igazoló bizottságba, Nyegre, Moly és Gavura tagtársak lettek beválasztva. Ezen bizottság részéről Nyegre tt. jelenti, hogy 15 osztály képviseletében 44 delegátus van jelen. A Komm. Párt, Kér Büro részéről Klein elvtárs, az ILD. részéről Péter Mózes és Mikita elvtársak lettek kiküldve. Pika rt. jelent a kerületiben levő helyzetről, a körútjával kapcsolatos szervezési munkáról ad általános képet. Leszögezi, hogy nagyon sok elvégzendő munka vár a szervező bizottságra, amát csak úgy képes elvégezni a követelményeknek osztályok megfelelően, ha az legmesszebb menő anyagi és erkölcsi támogatást nyújtják a Szén- Bizottságnak. A kerület úgyszólván teljesen pénz nélkül áll, amitek hiányával eredményes munkát nem végezhet a szervező. Bár nagyr a nyomor mégis körútja bizonyítja, hogy lehet eredményt elérni, úgy a tagszerzés, mint lapunk az Uj Előre terjesztése terén. Hasonló értelemben beszél Elek tt. körútjának tapasztalatairól. Bizonyításkép felsorolja szervezési eredményeit. Körútja alkalmával felvett 11 új tagot, újjászervezte a Wilbur? osztályt. Szerzett 7 új előfizetőt, bekollektált 54 dollár hátralékot Az Intéző Bizottság részéről Spitzer közp. elnök tagtársa ismerteti az elmúlt év eseményeit, azoknak a feladatoknak az elvégzését, amivel a múlt évi konvenció megbízta az Tnt. Bizottságot. Betegsegélyrönk életének egyik legkimagaslóbb eseményének tekinti az egyesítés megvalósítását.. Az amerikai betegsegélyzők történelmében úttörő munkát végzett, nemcsak az egyesítés propagálásával, hanem annak megvalósításával is. Lerakta az alapját egy nagy nemzetközi munkás betegsegélyzőnek, amely nemcsak a betegsegélyezést tűzte ki célul, hanem ennek a társadalmi rendszernek az eltörlését is. konvenció nagy megelégedéssel vette tudomásul az alapszabály plattformájának felolvasásából, hogy ezen cél éles határozottsággal foglal helyet benne. Bemutatja az American Experience és a mi rátánk közötti külnöbséget és megmagyarázza, hogy miért szükséges az egyleti basáknak a magas ráta, a szükségtelen tőke felhalmozódás, akkor amikor tagjaik ezerszámra maradnak ki az egyletből, mert képtelenek fizetni a magas rátát. Bejelenti, hogy a házügy is elintézést nyert. A tagszerzés lehetőségéről és jelentőségéről beszél, elemezve a munkás tömegek balra tolódását, mint kedvező feltételét terjeszkedésünknek a még dolgozó tömegek között. Az egyesítéssel kapcsolatban és általában a betegsegélyzőnk építése terén fáradhatatlan érdemei vannak lapunknak az Új Előrének. Enélkül elképzelhetetlen szervezetünket ért aljas támadások kivédése és magának az egyesítésnek a megvalósítása is. Hosszú évtizedeken keresztül állt korlátlanul rendelkezésre betegsegélyzőnk tagságának az Új Előre hasábjai. Ezen szolgálatokra hivatkozva Spitzer tagtárs kéri a konvenciót az Int. Bizottság nevében a 10 centekre felvett előleg elengedésére. Végül bejelenti az Int. Bizottság azon indítványát, hogy ez évben ne tartasék országos konvenció és kéri a jelenlegi Int. Bizottság unidorizálását a következő konvencióig, ami a jövő év május 30 án lesz megtartva Az Int. Bizottság jelentését a delegátusok nagytöbbségének hozászólása után a konvenció elfogadta. A délutáni ülésszakra elnöknek Farkas János és Péntek Miklós tagtársak lettek megválasztva. Az Új Előre részéről Vörös elvtárs tesz jelentést. Ismerteti a háborús veszélyt, ami a világ munkásságát és elsősorban a Szovjet Uniót veszélyezteti. Kiemeli az Új Előre létezésének és terjesztésének fontosságát. A gazdasági krízis folytán a lap olvasóinak hátraléka felszökött $40.000-ra ami megfojtással fenyegeti a lap megjelenését. Részletes magyarázattal látja el a lapkezelőket a hátralékok kollektálására. Ismerteti a lap jövedelmi forrásait, összehasonlít'a a jelenlegit a régivel. Mí? ezelőtt hirdetésekből kétezer dollár jött be, most csak 4-500 dollár bevétele van a lapnak. Ugyanígy van a lap a mulatságok jövedelmével..is. Éppen ezért hangsúlyozottan kéri a delegátusokat és lapkezelőket, hogy minden városban tartsanak mulatságok a lap javára. Fektessenek nagyobb súlyt a házimulatságokra, piknikekre, mint olyanokra, ami nem jár nagy kiadásokkal. Részletes tervet nyújt a konvenció elé egy 15 tagú Lap Bizottság megválasztására, 7 pittsburghi és 8 vidéki taggal, valamint egy kv. szervező választását és ennek útiköltséggel való ellátására. Hosszas kimerítő hozzászólások után a konvenció elfogadja Vörös elvtárs jelentését. Az IWO. 160 pittsburghi osztályának delegátusa megérkezik és meleg szavakkal üdvözli a konvenciót.. Az indítványok során elfogadva . A két konvenció indokszálja a jelenlegi Int. Bizottságot 1933 május 30-ig. Minden városban Egyesítő Bizottságok választandók az egyletek egyesítésére. A Szervező Bizottság dolgozzon ki egy tagszerzési kampányt. Közös Városi Bizottságok alakítandók az IWO. és más nemzetiségű osztályokból. Elfogadva az Uj Előrének havonként 10 centek kiutalása 1933 május 30-ig. Mulatágok tartása a lap javára. 15 tagú Lap Bizottság megválasztása. Minden osztály szerezzen 3 uj előfizetőt. Üdvözlet az osztályoktól a lapnak.. Fehér Lajos tt. jogaiba való visszahelyezése, Treitler József vissza vétele. Állandó szervező beállítása és annak az osztályok általi támogatása. Pika József indítványa, miután nem lesz országos konvenció, a kerületek delegátusaiból tartassák egy országos plenum New Yokkban. 43 osztály indiványa hogy továbbra is maradjon meg a két hetes betegnek. A konvenció elfogadja 232 elenében az Új Ele adóságának jóváírását. Határozati javaslatok: A Társadalmi Biztosításért, a Bevándoroltak Védelméért, a néger munkások lincselése ellen. Tom Mooney és a többi politikai foglyok szabadon bocsátásáért. Tiltakozó táviratok küldése Kalifornia kormányzójához Tom Mooney fogvatartása ellen és Alabama kormányzójához a hét néger fiú azonnal és feltétel nélküli szabadon bocsájtása érdekében. Elismeri és támogatja a TUUL. és a NMU. forradalmi szervezeteket és felszólítja tagjait, hogy lépjenek be ezen szervezetekbe. Indokszálja a Kommunista Kommunista Párt választási platformját, (aminek támogatására $3,35 centet eredményezett a gyűjtés.) A konvenció a két Szev. Bizottságot felmenti és megválassza az újat. Tagjai: Pika, Nyegre, Elek, Takács, Péntek, Tóth József, Isíozsgonyi János és Bencze József. A sajtókonferenciára megválasztva Pika és Bencze József. A gyűlést berekesztik: Bencze Jób«f jegyző. A new yorki Uj Előre olvasókhoz! Panaszok érkeznek az Uj Előre new yorki irodájába, hogy az Uj Előre nem kapható minden újságárus standon. A szállító vállalat azt mondja, hogy egyes standok visszautasítájk az Uj Előrét. A Standes pedig azzal védekezik, hogy az ujságszállító vállalat nem vitte ki a lapot. Felkérjük az Uj Előre olvasókat és magyar rokonszenvező munkásokat, hogy legyen az Uj Előre new yorki irodájának a segítségére, hogy ezt a rendetlenséget megszüntesse. Követeljük a standesektől az Uj Előrét. Ha azt bármi okból kifolyólag nem kapjuk, hívjuk fel RHinelander 4-6851 és tegyünk panaszt. Minden magyar munkás kisérje figyelemmel az ujságelárusitó helyeket, ha lehet többet, mint egyet és a rendetlenségről azonnal értesítsen bennünket. Adjuk minden magyar munkás kezébe az Uj Előrét! Az “Uj Előre New Yorki Irodája, 350 E. 81 Str., New York City. “Szovjet Amerika felé” Ez a címe annak a nagy sikerű, népszerű könyvnek, melyet William Z. Foster a Kommunista Párt elnökjelöltje írt és mindenki megkaphat ajándékba, ha egy évre előfizet az öntudatos munkások egyetlen angol nyelvű napilapjára a Daily Workerre. A “Szovjet Amerika felé” rámutat az amerikai tőkés rendszer pusztító munkájára és az abból az egyetlen kivezető útra, a forradalomra. AZ ILD. TRENTONI CSOPORTJA gyűlést tart június 5-én, este 8 órai kezdettel a Munkás Otthonban 510 Adeline St. — Kérjük a tagtársak megjelenését A Cleveland Weit Oldali Munkás Otthon pályázata gondnoki állásra A Munkás Otthon 15-ös bizottsága pályázatot ír ki a házgondnoki állás betöltésére. Pályázhat a Cleveland és közel környéki testvérszervezetek bármely női tagja. Pályázni szándékozók ebbeli szándékukat legkésőbb ez év június hó 8-ikáig levélben küldjék meg Schreiber Mátyás titkár címére 4309 Lorain Ave. (Munkás Otthon) Pályázati feltételek ugyancsak nála tudhatók meg. A West Sidei Munkás Otthon 13-as Bizottsága Építsd a TUUL forradalmi unióit — küldj segélyt az NMU harcos bányászainak.