Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
A doctrinában, amennyiben az e kérdéssel egyáltalában foglalkozott, elfogadott nézet volt, hogy az uralkodó család házi törvényei, mivel némely törvényeink reájuk utalnak, bizonyos tekintetben jogforrások a magyar közjogban. Ezzel szemben a Ferencz Ferdinánd főherczeg nyilatkozatának beczikkelyezése körül lefolyt nagy képviselőházi vitában 1900. év őszén a legtekintélyesebb oldalról elhangzott kategorikus nyilatkozatok tagadták a házi törvények ily minőségét és egyáltalában azt, hogy azokhoz a magyar jognak bármi köze volna. Szerintem a kérdést a magyar jog összes részein alkalmazandó pontos vizsgálat útján kell eldönteni, és ennek egy részét igyekszem ez alkalommal végezni, midőn megvizsgálom, hogy a trónörökösödés kérdésénél az u. n. házi törvények bárminemű formájukban is szerepelnek-e a mi közjogunkban. Midőn a lefolyt képviselőházi vita által indíttatva e kérdés megvizsgálásához fogtam, még élt az a nagy ember, aki e vitát vezette s a maga fölfogását a törvénybe is belevitte, és a midőn az ő gondolkodásával és érveléseivel szembeszállni merészkedtem, megvolt az a megnyugtató érzésem, hogy vakmerő vállalkozásom legigazságosabb bírálója ő leszen. Fájdalom, ma már csak emlékében él közöttünk, s e lapok is már csak a hálás megemlékezésnek azon megszámlálhatatlan jelei közt kérnek maguknak szerény helyet, melyekkel a nemzeti kegyelet az ő sírját elborítja. Amidőn arról van szó, hogy a házi törvények forrásai-e a magyar közjognak, elsősorban az 1723-iki örökösödési törvényekre gondolnak, akik annak tartják, azért tartják, mert azt hiszik, hogy e törvények hivatkoznak rájuk, utalnak a házi törvények rendelkezéseire. a 1.