Batizfalvi István: Magyarország története Olvasókönyvül a magyar nép számára. Első füzet (Pest, 1864)

V. Árpád fejedelmei utódai

16 [48], a­­ vi­r­u­s vagy k­a­r v­a­­­y [49] és a szarvas [50]. A fáknak némely nemei szintén tiszteletük tárgyai voltak [51]. Vezércsillag, hadnagycsillagok és sereg­hajtó. Ily nevek alatt ismeretesek a magyar népnél a görög h­a­jt­y­ú jelesebb csillagai. Van ezeken kivü­l a csillagok között Lehel kürtje is. Mind­ezen elnevezések a hősök és vezé­rek emlékezetének kegyeletes fenntartását, tiszteletben maradá­sát czélozták. A nemzeti önérzetet, az erdődök iránti kegyele­tet erősen táplálta a nép kebelében azon vallásos intézkedés, mely a nemzet kitűnő hőseit a csillagok közé helyezte. 46. A sárkány szárnyas kigyószörnynek képzeltetett, mely a népmesékben mai napig nagy szerepet visel. 47. A griffek rendkívüli nagyságú ragadozó madarak, melyek krónikáink szerint, az őshon kristályhegyeiben fész­kelnek s az ország kincseit őrzik. 48. A t­ó az áldozatnak főtárgya, a magyarnak költözésében, harczaiban társa, legbecsesebb ajándéktárgya, élelmezője (mert húsával és tejével éltek) s mint ilyen méltán a tisztelet­nek tárgya volt. — A vátosló,a magyar ősi hitregék szerint tündéri tulajdonságokkal birt, jövendölni, s alakot változtatni tudott, s a magyar nép meséiben mai napság is szerepel. 49. A turul vagy karvaly madárról azt képzelték, hogy ez a nemzet hadait vezérli és serkenti. Ennek nevét viselte az Árpádok nemzetsége, s e madarat fején koronával, hordozták a hunok és magyarok zászlóikon. 50. A szarvas csodásan vezérelte a hősöket vállalataikban, például, a nemzeti hagyomány szerint, Hunyor és Magyar ős­atyáinkat, a fekete tenger mellékére.

Next