Bartal György: Id. Bartal György nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz (Pest, 1862)
Mi lehetne, mit én barátság kedvéért, még pedig oly dologban, mely édes hazánk, s nemzetünk történelmi igaza ügyét illeti, s mi még több, meg is kérve, meg ne tennék ? — A mi felelni valóm van tehát Toldy Ferencz úrnak a magyar tudományos akadémia előbbi érdemdús titoknokának azon „valamijére,a melyet parthus-hunmagyar-scythármat önkényes barátságos ajánlása szerint kiadván, az uj magyar Muzeum 1860-dik évi deczember füzetében Szt.-Istvánról irt, azt is e jelen lapokban, mint egy folytatásául a minapi befejező értekezésemnek, közlöm tisztelt barátom urammal, és lapja által a magyar történelmi igaz barátaival, azon szilárd tisztelet korlátai közt, melylyel én a szerző úr iránt a magyar irodalom tekintetében szerzett elvitázhatlan érdemeiért, minden viszonyaink közt viseltettem. Az új magyar Múzeum imént érintett füzetében másodszor jön e jeles tudós úr vissza sz. István e szavainak „Puer es totius expeditionum laboris, atque diversarum gentium incursionis expers, in quibus ego jam fere totam meam contrivi atatem“ saját felfogása szerinti magyarázására. Már az első, mit tagadjam? különösnek látszott előttem, midőn a latin oly terjedelmes használatú „expedítio“ szónak ily szűkre szabott, s úgyszólván, kizárólagos érteményt adatni láttam. De akkor azon magyarázást, minthogy az új magyar Múzeum egyik füzetében csak futólagos jegyzetkép jelent fel, én is csak ennyiben vettem; most azonban, minekutána az a parthus-hunmagyar-scythákról irt fenebbi értekezésem szerint, a par-