Bartal György: Id. Bartal György nyilt levele barátjához Knauz Nándorhoz (Pest, 1862)
thus Arsacesnek Ázsiában oly dicsően ragyogott „országos úr 11 czimével Európában feltűnt első királyunk ellen van intézve, kit sz. László annyival is következetesebben avattatott a keresztény szentek sorába, minthogy annak imént érintett prototyponját Arsacest, nem csak Trogus Pompejus, hanem a régi görög és latin világnak legnagyobb bölcsei, úgy mint országalkotót, az istenek közé számítandónak tartották, gyáván hallgatnom nem szabad. Úgy fogok azonban szólni, hogy feleletem modorából is láthassa kiki, mely szorosan kivánom magamat, még azon utasításra nézve is, mely e „valamiben“ saját személyemre vonatkozik, egészen csak a magyar történelmi igaz, és a mindkettőnkön felebb álló, mert a tudós világ által a legmélyebb ítésznek elismert, és tisztelt Polybiushoz tartani. Csak Schellert említem, mert hivatkozhatnék másokra is, mint saját meggyőződésemnek e kitűnő tudósunk, s egyik legjelesb philologusunk irányában kivántató védelmre az iránt, hogy az expeditio szó a latinságnak mint hajdani legépebb, mint későbbi romlásra tért korában, tulajdonképen a végben vitt munkát, foglalatosságát, p. o. e kifejezésben expeditionum rusticarum, a végbevitt pótmunkák érzeményében használtatott, s a had, hadjárat, fegyver, vérontás jelentésére kizárólagosan nem hagyta magát lefoglaltatni, így tehát én, tartván magamat a magyarázásnak közönségesen elfogadott szabályaihoz, a kérdéses helyet magyarul így adom: „Te eddig csak kincsek és gyönyörök közt ápolt s nevelt gyermek vagy, kinek általában (totlus) a munkás foglalatosságról (a szó fentebbi magyarázata szerint helyt állnak Szalay Lászlónál is az országlás (általános) gondjai) s a különféle népek berohanásáról még csak fogalmad sincsen (expers), melyek közt én már is szinte életemet eltöltöttem.“ Szerintünk ebben semmi rejtély nincsen, mint magában a nagy királynak nyílt jellemében sem volt semmi kétszínűség; mert hiszen, hogyan adhatta volna bár önmaga a „valaminek“ tudós szerzője a régi parthus-hunmagyar egyenesszivüségének remekebb, és ha szabad e szóval élnem, kézzelfoghatóbb példáját, mint ezen országalkotó nagy ész , s legbölcsebb király, midőn fiához szóló intéseinek 4-ik fejezetében ezt mondja : „nihil desi