Lehoczky Tivadar: Beregvármegye leirása I. rész (Budapest, 1875)

BEREGVÁRMEGYE ŐSKORA. Magyarország éjszak-keleti szélén, Tisza és G­a­l­i­­c­z­i­a közt fekvő B­e­r­e­g v­á­r­m­e­g­y­é­t, a szomszéd Gácsországtól a Kárpátok ágai választják el, melyek e tájon megyénket kőfalakként veszik körül. A Beszkid nevű végső és legmagasabb határhegy lánczolatából helyenkint magas havasok emelkednek ki az ég felé, míg a többi, nyugat felé terjedő hegyhullámzat több mértföldnyi széles­ségben hovatovább szelídül és fokozatosan alacsonyodik, úgy, hogy Munkácsnál s a Háthegy vidékén, hol azután a Dunáig lenyúló síkság kezdődik, már csak csekély hullám­szerű dombozatok állanak ki a talajból, míg végre egészen összeolvadnak a dél felé terjedő átláthatlan alföldi sík­sággal. A felsőbb vidék e tömérdek hegyeit, melyeknek képlete fent az úgynevezett kárpáti homok és patak, Munkács és Beregszász tájain pedig a trachyt, számtalan völgy s mélyedés szaggatja keresztül, mik között legnagyobb a Latorcza völgye, mely Podheringtől a Beszkid aljáig terjed, mig Hársfalvától jobbra a bájos vicsai völgy húzódik fel Volóczon, Kan órán Szkotárszkán át szintén hazánk 1*

Next