Ivánfi (Jancsik) Ede: A magyar birodalom vagy Magyarország s részeinek cimerei (Pest, 1869)
Első füzet - I. Fejezet. Magyarország cimerének alkatrészei
14 mi még világosabban vehető ki a Chronicon Budense e szavaiból: „Dum se regerent per communitatem in exercitu semper communium gestavere.“ ‘) Miután tehát e jelvénynyel Gyercs vezér idejéig éltek, midőn közösen valahová kivonultak, mi természetesebb mint az, hogy ez az egész nemzet vagy ország címeréül használtatott akkor is, mikor már az uj haza egy századon át szervezve volt, főleg a pusztaszeri szerződés ideje óta annyival inkább, hogy Árpád is Turul nemzetségből származott é) s e nemzetség emléke még 1305. és 1313. évi okmányokban is mint létező emlittetik.3) Hogy ily madár iránt a magyarok mindig vonzalommal voltak, onnét is kitetszik, hogy a sastoll ékesíté mindig fövegeiket. De bizonyos az is, hogy kegyelettel viseltettek a sas iránt már csak Eteles Árpád iránti emlékeknél fogva is, sőt e kegyelet vallási jelentményű is lehetett, különben nem lehetne érteni, mikép szűnt meg címer lenni épen akkor, mikor Gyeics a keresztény vallást fölveve, mi 995. évben történt. Ekkor szűnt meg tehát a koronás turul a magyar nemzet, illetőleg ország címere lenni, mert ez idő óta vagy Gyeics, vagy utódai, mint Muglen után Kerékgyártó Árpád Írja, 4) a címert átváltoztaták, átalakiták. 2. §. Első keresztény címerünk. Midőn sz. Béla püspöknek Gejcset vagy Gejzát sikerült a keresztény vallás szent tanainak megnyerni, sőt a kereszténységet is mind vele, mind Vajk fiával fölvétetni, Podhraczkys) egy Engelismeni Ademarból vett idézetnél fogva állítja, miszerint III. Ottó császár Gejza nagyhercegnek a turul helyett lándzsát adott, mely adományával őt keresztény fejedelemnek elismeré, és országostól az európai keresztény népek s tartományok közé fölveve, sőt engedélyt adott neki a sz. lándzsát — mely sz. Móricz ereklyéjéről neveztetett igy — maga előtt vitetni, mint ezt a császár előtt szokás vinni. A német császárok azonban ezáltal, mely a római birodalom címere is volt — többet akartak elérni, mert * 2 3 4 5 9 Podhraczky kiadása 1838. 2) Kézai Magy. Krónik. 45. lap. 3) Podhraczky József. Magy. Akad. Értesítő 1856. 106. lap. 4) Magyarország mivelődéstörténete. I. köt. 208. lap. 5) M. Akad. Értesítő, 1856. 107. 1.