Energiagazdálkodás, 1976 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

energiagazdálkodás Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XVII. évfolyam 1. szám 1­976 január A földgázra átállás műszaki problémái és megoldási módozatai V. Dr. Szűcs Miklós Lemke Frigyes a kémiai tudományok okl. vegyészmérnök kandidátusa Fővárosi Gázművek A földgázra átállás előző közleményeinkben [1, 2, 3, 4] tárgyalt hálózati vonatkozású problé­máinak a mindenkori helyi adottságok figyelembe­vételével történő megoldása a gázszolgáltató válla­latok számára az egyik legnagyobb jelentőségű feladat, azonban nem egyedüli a földgázra átállítás során. A gázellátási rendszer elosztó vezetékektől kiin­duló és a fogyasztói berendezésekkel lezárt — az ún. fogyasztói létesítmény — szakaszán ugyanis még további — részben az elosztóhálózathoz kap­csolódó, azzal összefüggő, részben azonban új, sa­játos — problémák fellépésével kell számolnunk. Ezek megoldása a tokos ill. menetes kötésekkel és kenderkóc tömítéssel készült csatlakozó vezeték­­rendszer gáztömörségének fenntartását biztosítja földgáz szállítása esetén, lehetővé teszi a földgáz megbízható mérésére alkalmas gázmérőtípus hasz­nálatát, valamint a gázkészülékeknek az érvény­ben levő biztonságtechnikai és higiéniai követel­ményeket kielégítő átállítását. Jelen munkánkban elsősorban a csatlakozó vezetékrendszer (bekötő, alap- és felszálló vezeték­­­ek) és fogyasztói vezetékek átállításával, illetve a megfelelő gázmérők kiválasztásával foglalko­zunk. Az elosztóvezetéktől a gázkészülékekig terjedő vezetékhálózatot célszerűségi okokból az alábbi két szakaszra bontva tárgyaljuk: — épületen kívüli, földbe fektetett csatlakozó vezetékek (bekötő és földi alapvezetékek),­­ épületen belüli vezetékrendszer (pincei alap-, felszálló- és fogyasztói vezetékek). Érintjük a bekötő vezetékekben levő elzáró sze­relvények problémáját, a növelt nyomású gáz­szolgáltatásra történő áttérés lehetőségét a földgáz­­átállítási tevékenység egyidejű lebonyolításával, valamint a gázberendezések átállítással kapcsolatos kérdéseit. A gázkészülékek átállítása során adódó felada­tokkal ehelyütt nem foglalkozunk a problémakör­nek a tárgyalt anyagtól eltérő jellege és nagy volumene miatt. 1. A csatlakozó vezetékrendszerben alkalmazott leggyakoribb kötésmódok és tömítőanyagok Az átállítást megelőzően meg kell állapítani, hogy az addig városi gázt szállító csatlakozó veze­tékek földgáz szállítására alkalmasak-e. Ennek vizsgálatát — az elosztóhálózathoz hasonlóan — a csatlakozó vezetékek csőanyagának, ill. az alkal­mazott kötésmódoknak az ismeretében végezhet­jük. A hegesztett kivitelben készített acél csatlakozó vezetékek minden további nélkül felhasználhatók földgáz szállítására is. A bekötő és a földi alapvezetékek között azon­ban gyakoriak az öntöttvasból készült vezetékek, amelyeket kátrányos kenderkötél tömítésű tokok­kal kötöttek össze. Ezek a már korábban kifejtett okok miatt (1) földgáz szállítására alkalmatlanok. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a helyenként elő­forduló tokos kötésű acélvezetékek is. A csatlakozó vezetékrendszer leggyakrabban alkalmazott, az elosztóhálózatban levő kötésekhez képest új, sajátos kötéstípusa az acélvezetékek összekapcsolását szolgáló menetes kötés. Menet­­tömítőként ilyen esetekben szálaskendert használ­nak, melyet lenolaj kelmével (ritkábban gépolajjal, faggyúval vagy míniummal) együtt visznek fel a menetre. Ezeknél a kötéseknél szintén számítani lehet a földgázüzem esetén bekövetkező tömörre- Energiagazdálkodás XVII. évf. 1. sz. 1

Next