Energiagazdálkodás, 1976 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
energiagazdálkodás Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület lapja XVII. évfolyam 1. szám 1976 január A földgázra átállás műszaki problémái és megoldási módozatai V. Dr. Szűcs Miklós Lemke Frigyes a kémiai tudományok okl. vegyészmérnök kandidátusa Fővárosi Gázművek A földgázra átállás előző közleményeinkben [1, 2, 3, 4] tárgyalt hálózati vonatkozású problémáinak a mindenkori helyi adottságok figyelembevételével történő megoldása a gázszolgáltató vállalatok számára az egyik legnagyobb jelentőségű feladat, azonban nem egyedüli a földgázra átállítás során. A gázellátási rendszer elosztó vezetékektől kiinduló és a fogyasztói berendezésekkel lezárt — az ún. fogyasztói létesítmény — szakaszán ugyanis még további — részben az elosztóhálózathoz kapcsolódó, azzal összefüggő, részben azonban új, sajátos — problémák fellépésével kell számolnunk. Ezek megoldása a tokos ill. menetes kötésekkel és kenderkóc tömítéssel készült csatlakozó vezetékrendszer gáztömörségének fenntartását biztosítja földgáz szállítása esetén, lehetővé teszi a földgáz megbízható mérésére alkalmas gázmérőtípus használatát, valamint a gázkészülékeknek az érvényben levő biztonságtechnikai és higiéniai követelményeket kielégítő átállítását. Jelen munkánkban elsősorban a csatlakozó vezetékrendszer (bekötő, alap- és felszálló vezetékek) és fogyasztói vezetékek átállításával, illetve a megfelelő gázmérők kiválasztásával foglalkozunk. Az elosztóvezetéktől a gázkészülékekig terjedő vezetékhálózatot célszerűségi okokból az alábbi két szakaszra bontva tárgyaljuk: — épületen kívüli, földbe fektetett csatlakozó vezetékek (bekötő és földi alapvezetékek), épületen belüli vezetékrendszer (pincei alap-, felszálló- és fogyasztói vezetékek). Érintjük a bekötő vezetékekben levő elzáró szerelvények problémáját, a növelt nyomású gázszolgáltatásra történő áttérés lehetőségét a földgázátállítási tevékenység egyidejű lebonyolításával, valamint a gázberendezések átállítással kapcsolatos kérdéseit. A gázkészülékek átállítása során adódó feladatokkal ehelyütt nem foglalkozunk a problémakörnek a tárgyalt anyagtól eltérő jellege és nagy volumene miatt. 1. A csatlakozó vezetékrendszerben alkalmazott leggyakoribb kötésmódok és tömítőanyagok Az átállítást megelőzően meg kell állapítani, hogy az addig városi gázt szállító csatlakozó vezetékek földgáz szállítására alkalmasak-e. Ennek vizsgálatát — az elosztóhálózathoz hasonlóan — a csatlakozó vezetékek csőanyagának, ill. az alkalmazott kötésmódoknak az ismeretében végezhetjük. A hegesztett kivitelben készített acél csatlakozó vezetékek minden további nélkül felhasználhatók földgáz szállítására is. A bekötő és a földi alapvezetékek között azonban gyakoriak az öntöttvasból készült vezetékek, amelyeket kátrányos kenderkötél tömítésű tokokkal kötöttek össze. Ezek a már korábban kifejtett okok miatt (1) földgáz szállítására alkalmatlanok. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a helyenként előforduló tokos kötésű acélvezetékek is. A csatlakozó vezetékrendszer leggyakrabban alkalmazott, az elosztóhálózatban levő kötésekhez képest új, sajátos kötéstípusa az acélvezetékek összekapcsolását szolgáló menetes kötés. Menettömítőként ilyen esetekben szálaskendert használnak, melyet lenolaj kelmével (ritkábban gépolajjal, faggyúval vagy míniummal) együtt visznek fel a menetre. Ezeknél a kötéseknél szintén számítani lehet a földgázüzem esetén bekövetkező tömörre- Energiagazdálkodás XVII. évf. 1. sz. 1